Szolnok Megyei Néplap, 1988. október (39. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-04 / 237. szám

1988. OKTÓBER 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Jó szem és türe­lem! Naponta több ezer apró vonalkákat raj­zolnak a gépek segítségével az el­készült laborató­riumi mérőesz­közökre az űrtar­talom meghatá­rozására. Az Al­földi Szilikát­ipari Vállalat törökszentmik­lósi üvegtechni­kai üzeméből nagy mennyi­ségben szállíta­nak az OMKER részére (Fotó: T. Z.) Zavartalan a termés betakarítása (Folytatás az 1. oldalról) tűink még néhány évvel ez­előtt is: miért erőltetjük mi, itt a megyében a kukorica termesztését, foglalkozzanak vele ott, azon az országré­szen, ahoi kedvezőbbek a termesztési feltételek. Lám, mit tesz a korszerű technoló­gia; mindössze egy megyé­ben becsültek annál több át­lagtermést kukoricából, mint amennyivel a Szolnok me­gyei táblák biztatnak. A hi­vatalos becslések szerint ugyanis az 55 ezer hektár területen a megyei átlag meghaladja várhatóan a hektáronkénti 6650 kilogram­mot. A tervezettnél valamivel később láthattak a csapadé­kos napok miatt a cukorrépa szedéséhez és feldolgozásá­hoz is a megyében. Jelenleg azonban már zavartalan a betakarítása az ipari nö­vénynek, amelyeknél a gyö­kértömeget növelte ugyan, de a cukortartalmat csökken­tette az eső. A korábbi évek­től eltérően — a kedvező ta­lajállapotok és a jó időjárás révén — kevesebb szedés i veszteséggel kerül biztonság­iba a répa, amire nagy szük­ség is van az eddigi 1400 hektár átlagában mért mindössze 36-,6 tonnás ho­zam és a 14 százalékot alig meghaladó cukortartalom miatt. Az őszi vetésekre kijelölt 147 ezer hektár terület 80 százalékán már előkészítet­ték a nagyüzemek a talajt, a repce és a lucerna vetését gyakorlatilag be is fejezték. A tervezett vetésterület két­harmad részén földbe került a legkorábban vethető kalá­szosak, az őszi árpa és a rozs magja. Megindultak a vetőgépek — bár ezt a koor­dinációs bizottsági ülésen résztvevő szakemberek még 'korainak, technológiai szem­pontból is indokolatlannak minősítették — az őszi bú­zának szánt földeken is. Régen volt olyan ősz — hallottuk a tegnapi tanács­kozáson — amikor ilyen jó ütemben haladtak a megyé­ben a tavasziak alá történő talajelőkészítéssel. Az vi­szont már kevésbé örvende­tes — miután az árak emel­kedése miatt a műtrágya­megrendelések egy résziét is visszamondták a nagyüze­mek — és valószínű a tala­jaink tánanyagtőkéjének to­vábbi csökkenéséhez vezet, hogy a szerves trágyázott te­rület is csökkent a megyé­ben. T. F. Szigorú pénzügyi politika Az MNB elnökének sajtótájékoztatója Sajtótájékoztatót tartott hétfőn Bartha Ferenc, a Magyar Nemzeti Bank elnö­ke a jegybank idei tevé­kenységéről és jövő évi fel­adatairól. Elmondotta: a népgazda­ság külső megítélése szem­pontjából kulcskérdés a tervben előirányzott felada­tok teljesítése. A jegybank folytatja szigorú pénzügyi politikáját, a IV. negyedév­ben az MNB további 17 mil­liárd forinttal csökkenti a refinanszírozási hitelkeretet, a kereskedelmi bankok hite­lezési lehetőségét. A külső pénzügyi egyensúly szem­pontjából fontos, hogy a fo­lyó fizetési mérleg hiánya a tervezetthez közel fog ala­kulni. Gondot jelent azon­ban, hogy a költségvetés hiá­nya a tervezett 10,4 milliárd forintot túllépi. A deficit azonban Bartha Ferenc sze­rint 15 milliárd forinton be­lül lesz. Az ország külső megítélé­sének az is lényeges szem­pontja, hogy mennyire ha­lad előre a tervezett libera­lizálási program. Az MNB szükségesnek tartja a bér-, az ár- és az importrendszer liberalizálását. Mindent a szemnek... Az igaz, hogy vasárnap véget ért az őszi BNV, de a vásári krónikásban en­nek ellenére sok nyitott kérdés maradt. A napok múlásával ugyanis egyenes arányban az a vélemény alakult ki bennem, mintha a hazai kiállítók jó része úgy lett volna ezzel a vá­sárral, hogy jól van, eljöt­tünk, itt vagyunk, és mivel mást úgysem tehetünk, legfeljebb bemutatjuk azo­kat az áruféleségeket, amelyeket nem lehet kap­ni. Tehát mindent a szem­nek, semmit a „kéznek”, így aztán a különféle ter­mékek - többsége leginkább egyfajta óhajt fejezett ki, mert mind több helyen el­mondták, egyelőre hiába is keressük a boltokban, el­utasító válaszokat kapunk majd. Ez annál is inkább fur­csa. mert — ha jól tudom — a BNV-n való megjele­nésnek egyik feltétele, hogy a kiállító cégek csak azokat a termékeiket hoz­hatják el, amelyeknek a sorozatgyártása is megin­dult. Persze minden néző­pont kérdése, mert sorozat a száz, az ezer meg a 100 ezer darabos mennyiség is. Szóval nem tagadom, egy kicsit tamáskodó vagyok BNV ügyben. Eszembe jut­nak ugyanis azok a tévé­beli képsorok, amelyek egy-egy nagyobb nyugati Vásárról tudósítottak. S mint az egyik ilyen hír­adásban láttam a csillogó­villogó csoda mosógép igaz, hogy nem perdült táncra, de legalább végig­járta a kiállítás területét. Az persze nem biztos, hogy egy mosógépnek járni is tudnia kell, de a gyártó cég — gyanítom — már csak azért is bemutatta legújabb masináját, hogy a konkurenciát hadd egye a penész, hogy ők még erre is képesek. Ebből az egyet­len példából is kitűnik, hogy a fejlesztők fölvonul­tatják minden újdonságu­kat az üzletkötés reményé­ben. Ezzel szemben a BNV-n pedig... Ez a kiállítás — nem rosszmájúságból mon­dom — inkább egy olyan népünnepélyhez hasonlí­tott. ahol a bóvli árustól a discón, divatbemutatón ke­resztül a lacipecsenye-sü- tögetőig mindennel talál­kozhatott az ember. Vala­miféle szemfényvesztésnek tűnt a dolog. Azt már fel sem merem tételezni, hogy a vásár szervezői efféle külsőségekkel próbálták feledtetni azt, hogy a hazai kiállító cégek messze nem tartoznak a világ élvona­lához. Nemhogy nem dik­tálják a tempót, de még a követés is nehezen megy nekik Ennek természetesen számos oka van. Elég ha az akadozó anyagellátást, a fejletlen technológiát vagy a sokszor és jogosan szi­dott háttéripart említjük. De tegyük fel, hogy egy adott esetben az előzőek­ben felsorolt negatív té­nyezőket már kiküszöböl­ték. akkot meg a kapaci­tás szab határt a termelés növelésének, s végső soron az újabb üzletek megszü­letésének. így jogosan ve­tődik fel a kérdés, hogy minek ez a nagy felhajtás, vagyis miért állít ki egy olyan hazai cég a BNV-n, amelyik már jó előre tud­ja — amiatt, hogy a kapa­citása évekre előre le van kötve — új üzletkötések­ről nemhogy az idén. de még jövőre sem lehet szó. A válasz nem egyszerű, mert mint az egyik, hason­ló cipőben járó nagyvál­lalat vezetője elmondta, a rang kötelezi őket, és rek­lámozni mindenképpen szükséges. Ha másért nem, hát azért, mert ezzel is jelzik, hogy a vállalat él és dolgozik. így aztán a kiál­lításon való jelenlétért fi­zetett másfél-kétmillió fo­rint sem kidobott pénz. Lehet, hogy így vem, de én mégis úgy vélem, hogy egy ilyen vásárnak első­sorban az lenne a célja, hogy komoly szándékkal egy asztalhoz üljenek a fejlesztők, a gyártók, a ke­reskedők az újabb üzlet­kötések érdekében. Vagy talán tévedek? N. T. Vélemények a megyei pártbizottság dokumentumairól Szeptember 24-i lapszámunkban jelent meg a megyei párt-végrehajtóbizottság jelentése a megye gazdasági, tár­sadalmi, politikai helyzetéről, valamint a pártbizottság po­litikai munkaprogramjának tervezete. Az alábbiakban e do­kumentumokhoz kapcsolódó véleményeket,- gondolatokat adunk közre. Felelős helyi politikát Csernitzky Károly, a Martfűi Növényolaj gyár fő­mérnöke: — Ezt az anyagot már ko­rábban a nyilvánosság elé kellett volna tárni. A párt­értekezlet után, úgy vélem, kár volt ilyen sokat várni a megye gondjait figyelembe vevő, a megye megváltozott közhangulatát tükröző elemzéssel, örömmel olvas­tam végre a feladatok kö­zött, hogy ne a központi döntéseknek és a felsőbb akaratnak való megfelelés legyen a legfőbb törekvé­sünk, hanem egy helyes me­gyei politika kialakítása. Az anyag a korábban megszo­kottnál kevesebbet foglal­kozik a gazdasággal, s ebben a témában főként csak ele­mez, nem pedig szabályoz. Ez így van jól, hiszen a gaz­dálkodás gyakorlata vállala­ti kategória. A gazdaság gondjait nem a párt oldhat­ja meg, viszont olyan felté­telrendszert, olyan hátteret kell teremtenie, amelyben egyértelművé válik, hogy ki dolgozik jól, ki rosszul, s amelyben a piac öntörvényei végre érvényesülnek. Nem baj, sőt jó, hogy a tervezet nem szól operatívan a gaz­dálkodásról ! Amit ugyanis eddig szocializmusnak, szo­cialista gazdaságirányítás­nak tartottunk, az nem iga­zolta sikeresen önmagát, s jogos a kérdés, hogy egy­általán alkalmas volt-e a gazdaság hatékony, értékte­remtő működtetésére vagy sem. Nem könnyű — egyetlen pártnak sem lenne — sza­kítani a biztos hegemóniá­val, s az állandó térnyerés eszméjével, de ez a tervezet ezzel a helyzettel is számol, szembenéz. A hegemónia mellett csak akkor marad­hattunk volna meg, ha az eredmények egyértelműen igazolják az elmúlt évtizede­ket. Nem így történt. Gazdaságban dolgozó em­ber létemre nagy figyelem­mel olvastam az oktatás, a művelődés és az infrastruk­túra kérdéseiről szóló ré­szeket is. Nem véletlenül, hisz ezeknek — közvetlenül vagy áttételesen — nyilván­való a hatásuk a gazdaság­ra. Örülök, hogy prioritást kaptak ezek a kérdések, hi­szen a megyének kulcskér­dés a szakemberek megtar­tása és az újak megkötése. Mi ugyanis eddig, ebben az országban, mintha elhanya­goltuk volna egy kicsit a termelés emberi oldalát. És... hogy mik a garan­ciák az új program követke­zetes végigvitelére? Nem lá­tok különösebb garanciát, talán csak annyit, hogy akik most egy reális helyzetelem­zést adtak, s meghatározták a helyes súlypontokat, azok a megvalósításért és megva­lósíttatásért is mindent el­követnek majd. Gondokat összefoglaló ez az anyag, egy váz, amire minden gon­dolkodón politizáló ember rárakhatja a saját tudásából és tapasztalataiból vett érv­anyagát. A tervezet legna­gyobb pozitívumának mégis azt tartom, hogy végre meg­született, és a megye párt­vezetése általánosságoktól mentes programmal állt oda a párttagság elé. Cselekedni kell Kelemen Zoltán mezőtúri pártonkívüli országgyűlési képviselő: — Számomra szimpatikus­nak tűnik a korábbiakénál őszintébb és önkritikusabb hang. Ami viszont elgondol­kodtatott az az volt, hogy miért kellett az országos pártértekezletet megvárni ahhoz, hogy nyíltabban mondjunk véleményt közös dolganikról és bátrabban nyúljunk a hibákhoz? Az állásfoglalás hitele minden­képpen nagyobb lett volna, ha a megye politikai gon­dolkodásban ezúttal meg­előzte volna az országot. — Volt hiányérzete a do­kumentum olvasása közben? — Igen: korábban egy képviselőcsoport-ülésen a megyei pártbizottság egyik vezetője azt mondta, hogy a párt az első lesz az appará­tusának a leépítésében. Az­óta néhány más intézmény már hozzákezdett a lét­számcsökkentéshez, így a beígért elsőséget nem lesz-könnyű kivívni. Ugyanígy több konkrétumot vártam a megvalósítást illetően. Az utóbbi időben divatba jöt­tek a végnélküli elbeszélge­tések, pedig nem hiszem, hogy a teendők amiatt szen­vednének csorbát, mert nem tudja mindenki hajszál pon­tosan, hogy mit kell tépni úgy általában. Tudja, csak éppen valami rajtjelre vá­runk. De hát ez hol hang­zik el, mikor és miként? Ta­lán szinte személyre szólóan kellene megszabni a tenni­valókat, aztán a végrehajtás leckéjét kérlelhetetlenül „ki­kérdezni”. Ha a cselekvéshez érünk, tegyünk félre minden álszemérmet. Az egészség- ügyi intézmények falán még mindig vívmányként dekla­ráljuk például, hogy nálunk az orvosi ellátás ingyenes, holott mindenki tudja, hogy ez nem így van. A láthatat­lan jövedelmek megadózta­tásával legalizáltuk a hála­pénzt, tehát semmi nem in­dokolja, hogy erről ne ve­gyünk tudomást. Ugyanígy az oktatásügy terén jóval szorítóbbak a gondok, mint ahogyan azokat csokorba szedték. A szülők, a pedagó­gusok napi tapasztalása vall arról, hogy az iskolákban a radikális reformmal máris késésben vagyunk! — ön szerint a. megvalósí­tásiban mi az első lépés? — Nincs első lépés: csele­kedni kell minél hamarabb! A szavak helyett a tettek kö­vetkezzenek. Ma még meg­van a társadalomban a kész­ség az azonnali cselekvésre, ám félő, hogy ha — szöuli példával élve — várnak a stratpisztoly elsütésével, már az indulásnál alaposan be­ragadunk. Munkafegyelem, vezetői tekintély Dr. Draskovits Dénes, a Mezőhéki Táncsics Terme­lőszövetkezet műszaki és fejlesztési főmérnöke: — Az elmúlt időszakban nem szoktunk hozzá az ilyen kritikus és önkritikus hang­vételű, nagy közönség elé kerülő elemzésekhez. Na­gyon itt volt már ennek az anyagnak az ideje! Jó né­hány olyan kérdésről olvas­tam benne, amiről már ré­gen beszélni kellett volna. Például a káderügyek. Való­ban ott döntsenek az em­ber sorsáról, értékéről, ahol dolgozik, ahol valóban is­merik! A régi gyakorlatot valóban el kell vetni! Jó, hogy szó esik a vezetőelle­nes hangulatról, s e folya­mat megállításáról is, hiszen ha így haladunk, lassan nem lesznek, akik vezetői állást vállalnak. A kialakuló mun­kanélküliség ugyan felemel­te a munkahely értékét, ám ez nem a vezető és a konk­rét munkahely tekintélyé­ből ered. Az emberek ma, tisztelet a kivételnek, csak annyit adnak ki magukból, hogy az állásukat megtart­sák. Helyére kell tenni a munkafegyelem, és a veze­tői tekintély kérdését, hogy ne keverjük, ne tévesszük össze a demokráciát a mun­kahelyi anarchiával. Túl so­kan túl sokat politizálnak a „demokratizmusra” hivat­kozva, s közben rohamosan csökken a munkamorál. Megkülönböztetett figye­lemmel olvastam a művelő­dési eredményeket, mivel az ezzel kapcsolatban leírtak sértik valóságérzetemet. Magamról, s kollégáimról beszélhetek: napi tizenkét órai munka mellett legfel­jebb csak a sajtó átlapozá- sáig és a tévé bekapcsolásá­ig jutunk el. Környezetem­ben a legtöbb szakember a szakmai lemaradásának a növekedési ütemét is alig ké­pes tartani, s ez több mint elgondolkodtató. Vagy: té- eszünk paprikaszárítójában havonta háromszáznegyven- háromszázhatvan órát dol­goznak az emberek. A na­pokban itt volt egy tőkés és azt mondta, náluk ilyen nem lehetséges, mert a szakszer­vezet azonnal közbelépne. Hogyan várjuk el az ennyire leterhelt emberektől, hogy még tanuljanak, művelődje­nek? Tudomásul kell ven­nünk, hogy gazdasági hely­zetünk és művelődéspolitikai elképzeléseink csak egy irányban, együtt haladhat­nak. Ha romlik az egyik, a másik sem virágozhat. Min­denesetre. .. jó érzés volt olvasni, hogy törődünk ezzel a területtel. Várom a párttól — s vár­tam a tervezettől —, hogy. a párt tekintélyének visszaál­lítása érdekében felveszi a harcot; lesz önkontrollja, s olyan programot ad, ami va­lóban a jövőt szolgálja. Ilyen értettemben, összességében, jó tervezetnek tartom az anyagot. A benne szereplő kérdések jó, hogy nyilvános­ság elé kerültek végre. Ez némi bizalmat adhat a jövő­re nézve. U M. L. — P. B. A Tiszta virágos köz­ségért mozgalomban Tó­szeg lakossága jelentős munkát vállalt lakóhe­lye szépitésében. Az idén eddig 20 millió fo­rint társadalmi munkát végeztek. Képünkön az iskolások is kiveszik ré­szüket a munkából, a felső tagozatosok a ke­rékpárút mellett majd sövényt telepítenek (Fotó: T. Z.)

Next

/
Thumbnails
Contents