Szolnok Megyei Néplap, 1988. október (39. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-04 / 237. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. OKTÓBER 4. Meddig tart az ideiglenes állapot? Fórum a veszélyes hulladék elhelyezéséről Válaszra vár a Hűtőgépgyár Elérte Jászberényt is a környezetvédelmi vibaihul- láim. Nem váratlanul, mert a meszüri szőlőtulajdonosok öt éve már, hogy az első levelet írták a tanácsnak. Mindemképpen segítették azonban az országban játszódó folyamatok is, hogy — képletesen szólva — asztalhoz ültessék őket. Pedig nem lehet azt sem állítaná, hogy az illetékesek félvállról kezelték volna kérésüket. Különben is ha több aláírással érkezett levél a városi tanácshoz, mindig kellő hangsúlyt kapott az intézkedés. Ezúttal azonban hiába panaszkodtak mintegy félszázan, a megoldás sokáig váratott magára. Szőlősgazdák panasza A közelmúltban negyvenöt szőlősgazda újból intézkedést sürgetett, és ennek következménye lett egy „egyezkedő” vitafórum az elmúlt héten. A Hűtőgépgyár meghi- vására elment az ifjúsági házba az aláíróknak a fele, de ott volt a veszélyes hulladék elhelyezésében érintett valamennyi helyi és megyei hatóság, intézmény képviselője, ők is majdnem ugyanannyian. Komolyan vették tehát a gazdák panaszát, talán még komolyabban is, mint ők maguk. Az előzmények a 70-es évek végére nyúlnak vissza, amikor a Hűtőgépgyárban üzembe helyezték a galvopol ipari szennyvíztisztító berendezést. Ez a telep minőségi változást hozott az addigi szennyvízkezelésiben, mert már nem a Zagyvába szállították minimális tisztítás után a vegyi fürdők és más mérgező folyamatok csurgalék vizét, hanem az iszapot leválasztották és elszállították. Nos, éppen ez okozott 'később gondot. Igaz, mostmár nem a vízügyi igazgatóságnak, hanem a szőlősgazdáiknak, mert a szennyvízből kivont mérget azóta a zártkert közelébem egy ideiglenes tárolóba szállítják. A gyárból évente 3—400 tonna veszélyes hulladék kerül a Zagyvamenti Tsz felhagyott homokbányájába. Előírások kezdetben még nem szabályozták a kezelést, a rendelet is csaik 1981 végén jelent meg. Akikor azonban a jogszabály már olyan szigorú feltételeket szabott meg, hogy le kellett mondani a telep véglegesítéséről. De szabályos méregtemető nem volt az országban sem, így mára már több mint 3 ezer tonnára szaporodott a veszélyes hulladék. Rendszeresen mér a KÖJÁL Néhány száz méterre a város gyümölcsöskertjétől nap égette, eső mosta, szél kavarta a fedetlen nehéz fém- isaapot, és hiába terítettek fóliát alulra, az nem tudta megakadályozni a talajfertőzést. Igaz, hogy a technológia szerint vízben oldhatatlan vegyületek gyűlték ott össze, de érthető a gazdák aggodalma. Még akkor is, ha a gyárra nem lehet ráfogni, hogy felelőtlenül bánik a környezetével. Az elmúlt 3 évben 51 milliót költött közvetlen környezetvédő beruházásokra. „Ideiglenes tárolásról beszéltek, de már eltelt 10 év. Ki téríti meg a kárunkat, ha a talajvíz annyira elszennyeződik, hogy még öntözni se tudunk? A porszennyeződésről se szabad megfeledkezni, ami a virágporral a mézbe kerülhet...” — hangzottak az érvek. A teljes felszámolás vagy legalábbis a biztonságosabb elhelyezés mellett szól az is, hogy a városi kút- csoport védőterületén belül van a méregtemető. Mind jogos érv, tudták jól a Hűtőgépgyárban, egyetértettek ezzel a hatóságok is. Vita arról folyt inkább, hogy veszélyhelyzet van-e már a körzetben vagy van idő a végleges megoldást kivárni. A végleges megoldás ugyanis egy előreláthatólag 700 milliós beruházással megépítendő veszélyeshulladéktároló lesz Kétpó határában. Ott a szükséges védő műtárgyak alatt még 3 méter természetes vízzáró agyagréteg is gátolja majd az elszivárgást, míg a homokos herényi földek teljesen alkalmatlanok a hulladék tárolására. Ha ez így van, akkor mi lehet már most is a talajban? A fórumon ‘megtudtuk, hogy a bánya közelében és attól néhány száz méterre hat megfigyelő kút vizét vizsgálta rendszeresen a Köjál. Igaz, hogy belőlük már csak három maradt meg, de a 10 év alatt egyetlen mintát se találtak veszélyesnek. Az az, hogy évekkel ezelőtt két alkalommal a cinfctartalom meghaladta a tűrhető határértéket, de érdekes módon éppen a méregtemetőtől legtávolabbi kútban, mely közvetlenül a szőlők'mellett van. Bizonyosan nem a hűtőgép- gyári hulladék, hanem talán éppen a kertészkedők jóvoltából, mert a permetlét moshatta be a felhőszakadás a feneketlen homokba. Bár a gyár eleinte húzódozott a felelősségtől, végül azonban — amivel korábban is tisztában volt — hangosan is kimondta: az esetleges károkért a felelősséget vállalnia kell. A környezetvédelmi szakemberek azonban egyetértettek abban, hogy a 10 éves tapasztalat kizárja, hogy a hátralévő 2—3 évben gyökeresen megváltozhatna a helyzet. A jelenlegi előkészületek szerint ugyanis eny- nyi idő múlrva kezdhető meg Kétpóra. a regionális méregtemetőbe történő elszállítás. Megegyezés született Abban is megegyezés született, hogy a Hűtőgépgyár kiépíti a megfelelő kúthálózatot, légszennyezés-méréseket végez a méregtemető körzetében, és szükség esetén gondoskodik a hulladék befedéséről. A panaszosokat pedig, akik között szép számmal vannak hűtőgépgyári dolgozók is, bevonja a vizsr- gálatok értékelésébe. A javaslat tehát elfogadhatónak tűnt. A megegyezést segítette az is, ha a gyár a Neszür mellett kényszerül több milliós kiadásba, akkor Kétpóra, a megnyugtató végleges megoldásra nem jut elegendő összeg. A jelenlévő szőlősgazdák mégis úgy határoztak, hogy az írásban megkapott elképzeléseket először közösen megvitatják, és két hét múlva adnak választ. Lukácsi Pál Az utóbbi években keresett termék lett a kési csomózásé perzsaszőnyeg. A Bé- késszentandrási Szőnyegszövő és Háziipari Szövetkezet öcsödi részlegében erre a munkára sajnos egyre kevesebb a munkaerő. Fiatalok nem vagy igen kis százalékban jelentkeznek. Így félő, hogy a jövőben gondok lesznek a perzsa készítésében (Fotó: T. Z.) Lakóterületi ifjúsági közösségek Támogatási pályázat A KISZ KB lakóterületi ifjúsági bizottsága pályázatot hirdet a lakóterületük közösségi életének fejlesztésén fáradozó ifjúsági közösségek támogatására. A lakóterületi ifjúsági bizottság a pályázattal egyrészt azokat az újszerű kezdeményezéseket támogatja, amelyek az adott település, régió közéletének fejlesztését szolgálják. Másrészt azokat a közösségeket segíti, amelyek a politikai képzés keretében foglalkoznak a lakóhelyi aktivistákkal. A pályázatról részletes felvilágosítást a lakóterületi ifjúsági bizottságnál — Budapest, XIII. Kun Béla rakpart 37—38., telefon: 403-940 — kérhetnek az érdeklődők. A pályázatokat ugyancsak erre a címre kell beküldeni november 15-ig. A támogatások odaítéléséről munkabizottság dönt december 15-ig. Mozgáskorlátozottak üzlete A PIREMON szolnoki tapasztalatai Az idén nyáron, júliusban nyílt a Barátság felüljáró mellett a mozgáskorlátozottak PIREMON üzlete, ahol saját termékeiken kívül papír-írószer árusítással is bővítik a választékot Szolnokon. E rövid három hónap alatt az üzlet vezetőinek, dolgozóinak — akik a Mozgássérültek Debreceni Egyesületének tagjai — tapasztalatai kedvezőek. Hétköznap reggel 7-től este fél 7-ig tartanak nyitva, aminek a diákok örülnek legjobban, mert be- csengetés előtt beszaladhatnak az aznapra szükséges eszközökért. A környék lakói szívesen térnek be a boltba, ahol az üzlet vezetői a vásárlók igényeinek megfelelően választják ki az árukészletet. Augusztusiban 250 ezer forint bevételük volt, ami kezdetnek nem rossz. Jó kapcsolatban állnak a PIÉRT szolnoki és törökszentmiklósi lenalkatával, kellőképpen fel tudják tölteni raktárukat. Ami mégis hiánycikk, megpróbálják máshonnan beszerezni. Bevált árucseirakapcsolatuk a debreceni és a berettyóújfalui PIREMON-üzletekkel, megkönnyíti olyan cikkek beszerzését, amelyekre a szolnokiaknak szükségük van, viszont ami náluk nem kelendő, átadják a „testvér- üzletnek”. Az üzlet nyitásakor mozgáskorlátozottak termékeivel szerették volna bővíteni a választékot, de Ígéretük ellenére sem érkezett meg a mai napig a fa virágtartó, alapanyaghiány miatt. Nagy az érdeklődés a rongyszőnyegek és, a polietilén tasa- kok iránt, melyből az első készletet napok alatt elkapkodták. Együtt szolgálom az egyházat és a népet Ülök a mezőtúri református lelkészi hivatalban, és Perjési Sándorra várok, akiről annyit tudok, hogy a vasárnapi harangszentelés ügyében vette nyakába a várost: fut, szervez, intézkedik, de egy bizonyos, hamarosan megérkezik. Addig Megjelent a Kunszenti Hírek Helyi újság Kunszentmártonban Négy évtized után ismét van helyi újság Kunszent- mártonban. A Körösmenti Tsz kéthavonként megjelenő Híradója mellett, a városi tanács kiadványaként szeptemberben jelent meg a Kunszenti Hírek I. évfolyamának első száma, amely minden hónap 10. napján kerül ezentúl az olvasók kezébe. Egyelőre 1000 példányban ‘ készül a Tiszakécskei Arany János Művelődési Központ nyomdájában. A városi tanács célja a várospolitikai tartalmú sajtótermék megjelentetésével gyors, hiteles, sokoldalú tájékoztatást nyújtani a város (köz) ügyeiről, az olvasókat érdeklő, életüket segítő legkülönfélébb kérdésekről, szolgáltatásokról. A Kunszenti Hírek egyébként önfenntartó, bevételeiből fedezi kiadásait. Hirdetéseket közöl, előfizetőket toboroz. Egyes példányai társadalmi terjesztőknél vásárolhatók meg a munkahelyeken, továbbá a tanácsnál, a művelődési központban, a könyvtárban az iskolákban, üzletekben és vendéglátóhelyeken. A városi tanács hatósági osztályán lehet rá előfizetni, Füstölgők magamban A csúz, a bank meg a víz Hogy kerül a csizma az asztalra, avagy kinek, ki a körzeti orvosa, kinek melyik bank a bankja? A kérdés nem költői. Valaki vagy valakik ugyanis egy 21x30 centiméteres fehér kartonpapíron arra hívják fel a figyelmemet^ hogy ezentúl az ilyen és ilyen számú orvosi körzethez tartozom. A „Felhívás” nyomdában készült, úgynevezett bianco-módszerrel; az utcát, körzetszámot, az orvos nevét és a rendelési időt stb. tussal írták be a megfelelő rovatokba. Köszönjük, megértettük, mi sokat megélt városlakók, — most már tudjuk, ki az új doktor nénink vagy doktor bácsink. A „Felhívás” további, szigorúan nyomdai eljárással készült szövegét és jelrendszerét azonban változatlanul nem értjük, én spéciéi egyáltalán nem. írva vagyon ugyanis az új orvosi körzeteket bejelentő „Felhíváson” — amely valójában Értesítés —» hogy az: OTP az ön bankja a sokoldalú bank. Nocsak honnan tudják rólam, aki a csú- zornmal megyek a körzeti orvoshoz, hogy az én bankom az OTP! S ha tudják, ne kürtöljék világgá, hiszen ez az én titkom, meg a bankomé. Egyáltalán miért hívják fel a figyelmemet az orvosomhoz menet a bankomra? Az egyszeri szegény ember jutott eszembe, aki amikor hazament, az asztal közepén találta a csizmáját. Te aszony, szólt oda a feleségének, hogy került ez a csizma az asztalra? Hát úgy, hogy feltettem édes jó uram! Aztán miért tetted fel, kérdezte az egyszeri szegény ember. Hát, hogy ne legyen lent, mondta az asszony. Azé’ mondta erre jelentőségteljesen a szegény ember, felhúzta a csizmáját, és elment a körzeti orvosához. A hankj át nem ejtette útba, mert akkor még nem voltak bankok. Én viszont azért nem ejtettem útba a bankot, amikor az orvoshoz mentem, mert nincs bankom, sőt bankóm se. A doktor néni szívesen fogadott felírt valamit a csúzomra, s azt javasolta, úsz- káltassam a csúzomat. Mentem is minden szombaton, vasárnap reggel a „Damiba” — Damjanich uszoda, Szolnok. A szerkesztő megjegyzése — ahol reggel nyolc óráig kedvezményes jeggyel úszkálhattam. Szép volt, jó volt azt a 16 forintot még bankkölcsön nélkül is csak-csak elő tudtam guberálni. Rég volt, talán igaz se volt; néhány napja zordon írás tudatja velem a strand árjegyzék tábláján, hogy az említett kedvezmény szombatra és vasárnapra nem vonatkozik. Most meg a 22-es csapdája jutott eszembe, nem a népmese: amikor dolgozom — hétköznap! — akkor van kedvezmény, amikor meg ráérek — szombaton és vasárnap —, mert nem dolgozom, nincs kedvezmény. Mindegy no, biztosan annyian lennénk efféle kedvezményezettek, meg nem efféle potyajegyesek, hogy nem férnénk el a medencében. Megváltottam tehát a teljes árú belépőjegyet szombatra és vasárnapra is. Ekkor már igazán sajnáltam, hogy nincs bankom, dehát a nincsenbe a ménkű se üt. Nem mondom, elfértünk volna azért valahogy a medencében, mert szombaton reggel csak öten, vasárnap reggel meg kilencen voltunk a szép tágas strandon. Nincs okom tehát a panaszra, a csúzom- nak felemelt áron is jót tesz a forró termálvíz. Legfeljebb az motoszkál bennem, hogy vissza megyek a doktor nénihez — érdemes, nagyon csinos! —, hogy kérdezze már meg a minsztériumától, tudnak-e valamit tenni annak érdekében, hogy embervédő szép programjuk megvalósítását a különböző, szociális funkcióval bíró vállalatok is támogassák! Tiszai Lajos megpróbálom besorolni pap ismerőseim sorába: az bizonyos, hogy hatvanéves korára megfontolt, mozdulataiban kimért, hiszen a hívek előtti nyilvános szereplés szigorú belső fegyelemre készteti a lelkipásztort. Kenetteljes egyházi embert képzelek magam elé, ám mekkora csalódás ér. Berobban egy fiatalos, sodró tem- peramentumú férfi, és valósággal ragad magával a hatszobás parókián át. s mutatja az igényességre valló képzőművészeti alkotásokat, az intarziás bútorokat, közben szót ejt pályájának állomásairól, aztán ott állunk az egyházközség felbecsülhetetlen értékű könyvtára előtt, és évszázadokat kellene visz- szahaladni az időben, hogy felfogjuk a megsárgult fóli- ánsok üzenetét — Most már üljünk le egy nyugalmas sarokba, és essék szó Perjési Sándorról, aki harminc éve lelkipásztora a megye legreformátusabb városának — és a szelíd erőszaknak végre enged a házigazda. — Rákóczifalván születtem — kezdi önvallomását —, és iskolatársaim között neves emberek is voltak: padtársamként emlegethetem Szakait Józsefet, a KNEB elnökét, de került ki az iskolából miniszterhelyettes és iskolaigazgató, mint Páldi János, a Szolnoki Varga Katalin Gimnázium egykori mestere. — A kérdés szinte kínálja magát: ilyen környezetben miként jött az indíttatás az egyházi szolgálatra? — Apámék tizenegyen voltak testvérek, mi hárman lettünk volna, de két testvég remet korán elvesztettem* Buzgott bennem mindig is a segítőkészség, és szinte készen kaptam a belülről jövő elhivatást a népem és isten szolgálatára. Az állomásaim így követték egymást: Tiszafüred, Szerep, Hódmezővásárhely — a falon lévő Ko- hán-kép is utal erre — aztán Mezőtúr. — Mezőtúr már a történelmi időkben is a reformáció egyik fellegvára volt. Napjainkban hány gyakorló hívet tart számon az egyház- község? — A pontos számot nem tudom, de hat-tízezer között lehet az egyházzal szimpatizálók száma a városban. Napjainkban reneszánszát éli az egyház: mind több fiatal jelenik meg nálunk, hogy a családi ünnepségeket egyházi keretek között kívánják lebonyolítani. — önt a város közéletében is gyakran megtalálni. Mondhatni, hivatása ellenére — vagy éppen mellette? — amolyan politikus alkat. Hogyan tudja összeegyeztetni munkájával — lelkismereté- ben a hitélet normáit a világi politika követelményeivel? — Mint mondtam, nálam elválaszthatatlan az egyház és a nép szolgálata. Hogy politikus alkat lennék? Éltem át az egyházzal nehéz időket, és most, amikor nem jelent hátrányt az ember meggyőződése. miért ne segítenék minden erőmmel valamennyi jóra törő szándékon? Perjési Sándor szeptember végén a Parlamentben a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést vette át eddigi munkásságáért. — pb —