Szolnok Megyei Néplap, 1988. október (39. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-22 / 253. szám
1988. OKTÓBER 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Megyei pártbizottsági tagot választottak Ülésezett a Pannónia Kunszentmártoni Egy remélt kompromisszum előtt Hová érdemes cinöt exportálni? Gyárának pártbizottsága Tegnap délután ülést tartott a Pannónia Kunszentmártoni Gyárában az üzemi pártbizottság. A tanácskozáson részt vett Szűcs János, a megyei pártbizottság titkára és Karancsi Lajos, a városi pártbizottság első titkára. A pártbizottság tagjait és az üzemi pártalapszervezetek titkárait Takács László titkár köszöntötte, majd Kovács István, az üzemi pártbizottság tagja előterjesztésében megvitatták a gazdaságpolitikai munkabizottság jelentését a gyári munkaversenyről. A nagy gonddal és őszinteséggel fölvázolt helyzet felett élénk vita bontakozott ki a testületben. Többen hangoztatták, hogy „bár a tizenegy szocialista brigád sok éves eredményes munkára, szép elismerésekre tekint vissza, — az utóbbi időkben a Pannóniában is megújulást, változást sürget az élet. A felszólalók többsége azt hangoztatta. hogy a brigádok versenye helyett célszerűbb lenne a műhelyek szocialista munkaversenyének feltételeit és lehetőségeit kidolgozni. Szóvá tették azt is, értelme A napokban egy új, független, az általános és a középfokú oktatásban dolgozó pedagógusok érdekeit képviselő szakszervezet létrehozását kezdeményezte több általános és középiskolai tanár és tanító. A budapesti és vidéki általános iskolákban és gimnáziumokban dolgozó pedagógusok képviselői közös szervező bizottságot hoztak létre, amely kidolgozza a program- tervezetet és országos mozgalommá kívánja szélesíteni a kezdeményezést. A létrehozandó autonóm szakszervezet szorgalmazni fogja az együttműködést valamennyi más szakszervezettel. Csatlakozva az ország különböző pontjain élő tanártársaik hasonló törekvéseihez, felhívást fogadtak el, amelyet eljuttattak a Magyar Távirati Irodához is. (Folytatás az 1. oldalról) megszervezetek vizsgálják meg a jegyzőkönyv aláírásának feltételeit, és ezt követően, véleményük ismeretében hoz a kormány döntést. A Minisztertanács a továbbiakban elhatározta, hogy létrehozza a Bős-nagy- marosi Beruházást Ellenőrző Társadalmi Bizottságot. A ’kormány felkérte a Szak- szervezetek Országos Tanácsát, a Magyar Írók Szövetségét, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetséget, a Vásárhelyi Pál Társaságot, a Hazafias Népfront Országos Tanácsát, a Magyar Tudományos Akadémiát, a MTESZ-t és a Környezetvédelmi Társaságot, hogy képviselőjének jelölésére tegyen javaslatot. A bizottságnak tagja lesz még a Győr-Sop- ron Megyei Tanács, a Komárom Megyei Tanács és a Pest Megyei Tanács képviselője. lenne vállalati fórumon tanácskozni a munkaverseny megújításának lehetőségeiről. A napirendet záró összefoglalóban ezt hangsúlyozta Takács László, az üzemi párt- bizottság titkára is. Második napirendként az üzemi pártbizottság az alapszervezetek javaslata alapján döntött arról, hogy az MSZMP Szolnok Megyei Bizottságától kapott lehetőség alapján kit delegál az üzem kommunistái közül a megyei pártbizottság soraiba. A téma tárgyalásakor felszólalt Egyebek között hangsúlyozzák: úgy érzik, hogy a mostani szakszervezet nem képviseli hatékonyan érdekeiket, és ebben a formájában szerintük a jövőben sem válik valódi érdekképviseleti szervvé. E feladatnak egy demokratikus szerveződésű szakszervezet felelhet csak meg. Szerveződő független szakszervezetük felvállalja majd az alsó és középfokú oktatásban dolgozó valamennyi pedagógus érdekképviseletét. A fehívás kibocsátói hangsúlyozzák „a pedagógus lelkiismereti szabadságának fontosságát az egyoldalú ide - ológiai meghatározottsággal szemben. Elengedhetetlennek tartjuk, hogy megvalósuljon a pedagógusok független közéleti szerepvállalásának lehetősége”, — zárul a felhívás szövege. Szűcs János, a megyei párt- bizottság titkára is, aki ismertette az október 7-i határozatot, azt, hogy a megyében tizenegy üzemi, községi pártbizottság valamint egy alapszervezet kapott lehetőséget arra, hogy sorai közül egy kommunistát delegáljon a megyei pártbizottságba. A Pannónia a sorban az első, amely ezt a választást tegnap lebonyolította. A pártbizottság Takács László előterjesztése alapján Kovács Istvánt választotta meg egyhangúlag a megyei testület tagjának. * * * Kovács István 1953-ban budapesti munkáscsaládban született. Vegyészmérnöki diplomát szerzett Moszkvában, majd közgazdász-mérnök képesítést Budapesten. Az MSZMP-nek 1980 óta tag- 'ja. Első munkahelye a Pannónia Kunszentmártoni Gyára, ahol először gyakornokként. majd főművezetőként, gyártásvezetőként, s 1983. január elseje óta főmérnökként dolgozik. A Politikai Főiskolán Vitafórumok, eszmecserék Az MSZMP Politikai Főiskolája nappali és levelező tagozatán 1978-ban diplomát nyert hallgatók pénteken tízéves találkozót tartottak. Az ünnepi eseményen Römány Pál rektor köszöntője után az egykori diákok egyebek között tájékoztatást kaptak az intézmény jelenéről és a politológusképzést szolgáló reformfolyamatról. A résztvevők kezdeményezésére megalakult a Politikai Főiskola Baráti Köre, amelynek tiszteletbeli elnökévé Iványi Pált, a főiskola volt hallgatóját, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a Fővárosi Tanács elnökét, titkárává Szita Szabolcs kandidátust, tanszékvezető-helyettest választották. Célként határozták meg az intézmény és egykori hallgatói, tanárai, dolgozói közötti kapcsolatok ápolását, vitafórumok, eszmecserék regionális összejövetelek szervezését. A problémát „makro szinten” vizsgálva logikus lépés volt a szocialista export pénzügyi szabályozásának idei megváltoztatása: a KGST-orszagokkal. elsősorban a Szovjetunióval folytatott kereskedelmünk jelentős aktívumot mutat, a kiszállított többletért csak elvétve ajánlanak fel olyan árut az államközi kontingenseken túl —, amit szívesen megvennénk, márpedig az ország nincs abban a helyzetben, hogy másoknak hitelezhetne. Szükségesnek tűnt tehát, hogy a szocialista piacra szállító magyar vállalatok exportérdekeltségét mérsékeljék. Csak hát az intézkedések — a rubel árfolyamának csökkentése és az „exporttámogatások” megnyirbálása — után igen nagy vállalataink közül is jónéhá- nyan szinte katasztrofális helyzetbe kerültek. Amiből hosszú évek óta — véleményem szerint egészen jól — megéltek, ez a tevékenység egycsapásra fölöslegesnek bizonyult. A szabályozók változása utáni gondok természetesen nem kerülték el a termelésének egyharmadát (12—13 millió pár lábbeli ez) évtizedek óta a szovjet piacon értékesítő hazai cipőipart, és legnagyobb vállalatát, a martfűi Tisza Cipőgyárat (a Szovjetunióba és az NDK-ba 1,8 millió pár lábbelit exportál, ez a termelés 20 százaléka) sem. A nehézségekről és a feloldásukra Martfűn célszerűnek látott módszerekről beszélgettünk Mac zó Lászlóval, a Tisza vezérigazgatójával. Árfolyam - dilemmák — Mekkora veszteséget könyvelhet el a Tisza Cipőgyár a szabályozók változásának következményeként? — Hadd mondjak valamit az egész cipőiparról is, ne csak a mi gyárunkról. Azt hiszem, pontosabb képet rajzolhatok így, és az is kiderül, hogy a szocialista exporttámogatás korántsem „támogatás”, hanem úgynevezett pénzügyi híd, amelyik az egész népgazdaság és a termelő érdekei között hivatott összhangot teremteni. De miért is kell ez a híd? A problémának gyökere is igen sok van. Kezdjük azzal, hogy a cipőiparban használt anyagok egyharmada hazai, kétharmadát pedig kemény valutáért vásároljuk. SzociálisVetik a búzát a roffi határban Vetik az őszi búzát a Tiszaroffi Aranykalász Tsz földjein is. A szövetkezet 1200 hektáron termel kenyérnekvaiót. A vetés több mint egynegyedével már végeztek. Felvételünk a Vöröstanyai részen készült (Fotó: T. Z.) Demokratikus szerveződési alapon Új, független pedagógus-szakszervezet alakul Felhívást adtak ki ta export esetén dollárt konvertálunk tehát rubelra, ami egymagában még nem lenne baj, hiszen létfontosságú árukat vásárolunk erről a Piacról. Csakhát amikor egy dollár 50 forintot ér, egy rubel pedig 26-ot és a Szovjetunióban úgy számolnak, hogy egy dollár 0,7 rubellel egyenértékű, akkor a dollárért vett anyagra költött forintokat nehéz megfizettetni a szovjet vevővel, mert kalkulációja szerint a neki 6 rubelért szállított szandál máris 9 dollárba került — ha tehát többet akarunk kérni érte, nem veszi meg. És még igaza is van. hiszen a világon 9 dollárért már tényleg lehet ilyen szandált kapni. Persze az ország szocialista nyersanyagimportjában is vannak hasonló tételek, amelyek a népgazdasági „mérlegben” nyereségként jelentkez— Valóban csak néhány gyár választotta eat az utat, a többiek teljesítik szerződéseiket. Itt, Martfűn — de azt hiszem máshol is így volt ez — úgy gondolkodtunk, hogy egy pillanatnyi szabályozó- változás miatt nem érdemes megszakítani évtizedes piaci kapcsolatokat. Magyarán abban bíztunk, hogy a központi gazdaságirányító szervekkel, igaz utólag, de sikerül értelmes kompromisszumra jutnunk. Mert tudjuk mi is, hogy a szocialista külkereskedelem tartás aktívuma kárt okoz az országnak, de az is igaz, hogy ennek az exportnak a hirtelen beszüntetése, a termelés egyharmados csökkentése óriási foglalkoztatási gondokat okozna. A hazai lábbeli-kereslet egyre csökken, a tőkés piacon sem jelenhetnek meg egyik napról a másikra a gyárak — főleg nem rögtön 12 millió pár cipővel. Ráadásul — és ez a megegyezési reményeinket növelte — a Szovjetunióban a magyar cipő kemény cikknek számít, szükség van rá, fontos cikkeket vásárol ennek fejében az ország. Bíztunk benne, ezt csak észre veszik majd. — On milyen kompromisz- szumofcat tartana elfogadhatónak? — Ügy tudom, már nemcsak vágyakról beszélhetek, amikor a kormányzattal kívánatos egyezséget körvonalazom, az illetékesek hasonló elvek szerint gondolkodnak a jövő évi exportszabályozásról. Tehát: szükség lenne a rubel árfolyamának 26 forintról 29-re emelése. Az export utáni támogatást pedig nem szabad vállalatokhoz kötni, hanem termékekre normatívan kellene meghatározni. Így az exportálna és azt, akinek a termelése tényleg nem ráfizetéses, mert az állam nem fizetné meg automatikusan a nem eléggé hatékony munka veszteségét, csak azért, mert azt a szocialista országokban adják el. Hogy a Tisza Cipőgyárnak mit jelentene ez a támogatás? Nálunk most nem ráfizetéses a szocialista kivitel, nek. Az említett pénzügyi hidak ezt a pénzt csoportosítják át a „ráfizetéses” exportőröknek ... Tavalyig a cipőgyárak a rubelbevételük után 40—120 százalékos támogatást kaptak, sőt ennél is többet, ha a kivitelen elért nyereségük nem érte el a 2 százalékot. Az utóbb említett garancia az idén megszűnt, és a támogatási kulcsok is kisebbek lettek. (Megjegyzem, tavaly a Tisza a legalacsonyabb, 40 százalékos támogatást kapta.) A változások után a cipőgyárak úgy számoltak, hogy ha a 12 millió páros szovjet export- szerződéseiket maradéktalanul teljesítik, veszteségük 270—300 millió forint lesz. — Ennek ellenére a Tisza és más vállalatok sem a szocialista export drasztikus csökkentése mellett döntöttek. mert a szovjet eladások (1,4 millió pár) minimális veszteségét ellensúlyozza az NDK- export (400 ezer pár) nyeresége. Ez az összességében pozitív mérleg javulna, ha tényleg az előbb vázolt elgondolás válna valóra. — Így már érthető, hogy miért kardoskodik a cipőipar (is) az exportszabályozás megváltoztatása mellett... — A Tiszáé — ha az egész cipőiparról beszélünk — nem a legjobb példa. Nem mindenki ad el az NDK-ban is. Ha a .yko mpro mi sszumb ól’ ’ nem lesz semmi, akkor drasztikusan csökken a Szovjetunióba gyártott cipők meny- nydsége, hiszen nem lehet elvárni, hogy a vállalatok évekig viseljék a ráfizetés terhét. De valamivel ellensúlyozni kell a Szovjetunióból importált áruk értékét, a magyar lábbeli pedig szívesen fogadott cikk. Másrészt azért van szükség az egyezségre, mert egy gyár sem talál ilyen gyorsan partnert a tőkés országokban, hogy így kösse le hirtelen fölöslegessé vált termelési lehetőségeit Valamivel hosszabb távon viszont van esély ilyen átállásra. A mi vállalatunk például jövőre 1,4 millió helyett csak 600—800 ezer pár cipőt kíván szállítani a Szovjetunióba. A felszabaduló kapacitásokon konvertibilis valutával fizető partnerek megrendeléseire dolgozunk. Sok függ persze a szabályozóktól; attól, hogy mennyire kifizetődő a szocialista kivitel, de terveink szerint a következő években is ilyen irányban igyekszünk változtatni az értékesítési relációk arányain. Nem csak azért, mert a mostani szabályozómódosítás minket is megijesztett. Tapasztalataim szerint nagy erővel dolgoznak a szovjet cipőipar fejlesztésén, és néhány év múlva biztosan nem lesz vevő 12—13 millió pár magyar lábbelire a Szovjetunióban. — Tehát nemcsak a hazai közgazdasági feltételek teszik megfontolandóvá a szovjet piacról való visszavonulást? Jobb híján, barter — Tényleg nem, de a kereslet előbb említett visszaesése csak évek múlva várható. Lehetőséget kell tehát adni a korábbi stratégiájukat erre a piacra alapozó vállalatoknak a fokozatos visszavonulásra, a dolgozóik foglalkoztatását évek múlva is biztosító új piacok felkutatására ... De van mit keresni a szovjet piacon is annak, aki az állami cégekkel közvetlen vállalati kapcsolatokat tud kiépíteni. A Tisza Cipőgyár például egy moszkvai cipőgyárnak sportcipőket készít, egy tallinninak pedig korszerű szerszámokat — nálunk csak tőkés importból beszerezhető bőrökért cserébe. Az ilyen üzleteknél nem fenyeget a külkereskedelmi aktívum veszélye, hisz árut kapunk a munkánkért. Nem igazán a XX. századba valók persze ezek az úgynevezett barter ügyletek, de azt jelzik, a KGST-n belül az államközi szerződéseket fel kell váltani a közvetlen vállalati kapcsolatoknak. Mert — amíg az országok közötti elszámolási rendszer nem változik — ekkor a közös érdekeltség talán könnyebben megtalálható. V. Szász József Hl $ $, fflh íttf Fokozatos kivonulás
