Szolnok Megyei Néplap, 1988. október (39. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-22 / 253. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988 OKTÓBER 22. A Néplap vendége: Sohmitt Pál Haladás és harmónia az olimpián A szöuli olimpia összegzését elvégezték szerte a világban, s mi magyarok örömmel veszünk részt valamennyi zárszámadásban, mivel a 11 aranyérmünk egy szép nyarat idéz. Gyöngyösön, az Olimpiai Akadémia soros összejövetelén ezúttal Sohmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság főtitkára, a NOB magyar tagja szinte az események epicentrumából nézte végig a világversenyt, így a legilletékesebbek jogán készítette el számvetését. Véleménye szerint a számtalan jelző közül a haladás és a harmónia jelzőpárja illeti leginkább ezt a világversenyt, amelyik egyébiránt bátran lehetett volna a legnagyobb, legmonumentálisabb is, hiszen korábban soha nem gyűlt 160 ország az ötkarikás zászló alá. Mindössze ihét nemzet maradt távol, közülük a kubaiak lehettek volna kiemelkedő szereplői a 'küzdelmeknek. Tizenkétezer körüli volt a sportolók száma — természetesen ez is új rekord, hiszen a müncheni számított korábban a legnépesebbnek — tízezer alatti résztvevővel. Az olimpiai faluban most 16 ezer lakó volt; egy kisebb várost kellett tehát minden urbanizációs kellékkel létrehozni abban a Szöulban, ahol 237 aranyérem talált gazdára. A lebonyolításiban 35 ezer társadalmi munkás vett részit, így a fizetett alkalmazottakkal együtt 70 ezren vigyáztak a rendre, a versenyek tisztaságára! Ami a házigazdák nekibuzdulását jelenti; 1981-ben Szöulban még nem volt színes televízió. A Han folyót egyetlen híd szelte át. Nem volt ejgyetlen magasépítésű útpályájuk, a város repülőtere körülbelül akkora volt, mint a Ferihegy. Aztán a 10 milliós város nekilendült, és még az időjárást is megrendelték: 200 év meteorológiai előrejelzését vették alapul a versenyek időpontjának kijelölésénél. Szeptember 17- én, déli 12 órakor egyszerűen nem lehet más, mint ragyogó napsütés. Ugyan 16- án, délelőtt tízkor zuhogott az eső, ahogy zuhoghatott, de a házigazdák magabiztosan mosolyogtak — és nekik lett igazuk! Ja, és építettek 22 hidat, magasépítésű utakat, szállodákat, úgy hogy a negyedmillió turista is fedél alá került. A rendező szervek „haszna” 430 millió dollár volt — szemben a Los Angeles-i 40 millióval. Ebből a televízió 409 milliót fizetett a közvetítésekért. Természetesen sor került a szétosztásra is a következő elvek szerint; 10 százalékot a NOB kapott, ebből kifizette a 160 ország nyolc-nyolc versenyzőjének teljes költségét, a versenybírákat — számuk 1600 volt — aztán a közvetítési díj 20 százaléka a televíziós közvetítési technika fejlesztésére fordíttatik, a maradványt hárem részre osztották, kétharmadot kapott a szervezőbizottság, egyhar- madot pedig a NOB, a Nemzetközi Szövetségek családja és a nemzeti olimpiai bizottságok egyenlő arányban. Szó, ami szó, nem volt köny- nyű az osztoszkodás... A biztonságot a házigazdák úgy oldották meg, hogy észre sem lehetett venni. Az őr az elektronika volt; fegyvert nem lehetett látni — a kézben lévő parányi rádió azonban nyilván, az ugrásra kész biztonsági emberekkel tartott kapcsolatot. Ami az olimpiai versenyek kulturális „körítését” illeti, szintén csak a túlzó jelzőkkel érzékeltethetők. Minden délután vízikamevál zajlott a Han folyón — olyan mértékben, mint nálunk augusztus 20-án, 100—200 ezer ember részvételével. Volt virágkötészeti világszimpó- zion, színház minden műfajban, fellépett a Bolsoj és a Győri Balett, fesztivál zajlott szinte minden utcában, a mozikban hatvan-nyolcvan ország legsikeresebb filmjeit vetítették, gyermekrajz világkiállítás volt, aztán megvillant Keserű Ilona festőművészünk és Jová- novics György szobrászunk talentuma is. Énekelt Csep- regi Éva, és. Jancsó Miklós meg Hernádi Gyula is a rendezők vendége volt. A sport és a művészet párhuzamossága nem véletlen, a NOB szándékában áll évente művészeti díjakat odaítélni a véleménye szerint legméltóbbnak. Hát persze, a dopping... Az akadémia hallgatósága erről szeretett volna részletesebb híreket hallani. Schmitt Pál szerint az előző négy olimpián összesen 24 pozitív esetet regisztráltak. Egyedül Moszkvában nem mutattak ki doppinghasználatot — de naivitás lenne azt hinni, hogy azért, mert nem éltek vele a sportolók. Ezúttal a NOB éltökéit harcát a dopping ellen a legkorszerűbb eszközök segítették. A szöuli laboratórium felszerelése hárommillió USA dollárba került. Olyan érzékenységű, hogy egy vödör homokban egyetlen szem kristálycukrot is észrevesz. Most két bolgár, két magyar, egy ausztrál, egy spanyol, két kanadai, két angol, egy belga sportoló akadt fel a „rostán”. Korábban előfordult, hogy a mintavételre előre elrejtett „anyagokkal” vonultak a versenyzők. így történhetett meg, hogy egy súlyemelő „terhes vizeletet produkált”. Szöulban a rendezők némi indiszkrécióval a vétel tényszerűségét is szemmel követték... A magyarok? Kár, hogy a kitűnő bizonyítványt a két súlyemelő négyesre rontotta... Mi történt még? Bejelentették, hogy 1996-ra, az újkori olimpiák százéves évfordulójára hét ország pályázik versenyt rendezni. Nemcsak Athén, de Atlanta, Torontó, Belgrád, Manchester, Brisbain is a jelentkezők sorában van többek között. A magyar szereplésről elismerő volt a világ véleménye; egy újság azt írta rólunk, hogy mi vagyunk „Szöul Svájca”. Ezt úgy értelmezték, hogy a parányi ország egyik 'szenzációja volt a téli olimpiának. Most mi voltunk ilyenek. Nem bánnánk, ha valamikor a gazdasági életben is hasonlóképp lehetne összevetni minket... Palágyi Béla Az elmúlt években jelentősen szűkült a lakáspiac, ezért a Szolnoki ÁÉV saját érté- kesítésű lakások építéséhez kezdett Szolnokon. A kockázatosnak tűnő vállalkozás sikeresnek bizonyult, hiszen a Május 1. úti huszonkét lakás után a Szántó körúton jelenleg épülő és az első ütemben jövő év júniusában átadásra kerülő hetvennyolc lakás is mind elkelt annak ellenére, hogy az átlagos négyzetméterenkénti ára húszezer-nyolcszáz forint. Az épület külseje és a lakások elrendezése eltér a hagyományostól, a legkisebb egyszobás lakás alap- területe 42 négyzetméter, de a háromszobás lakások már 80 négyzetméter felettiek. A következő ütemben itt épülő kilencvennyolc lakást, melyeknek jelenleg az alapjain dolgoznak, a jövő év decemberében adják át. Az épületek elemeit a vállalat polygon üzeme gyártja (Fotó: D. G.) Ilyen gazdagok vagyunk? Mézédes élet Különös szekta a méhészeké, az bizonyos. Hogy miért teszi fel némely ember az életút a hártyásszárnyúakkal kötött örök barátságra — alig magyarázható. Hogy nem a csillagászati haszonért, biztosra vehető. Talán mert a természettel olyan bensőséges kapcsolat teremthető a parányi méztermelők lévén, ami kiváltság számba megy napjainkban. Talán mert a napi rohanásban a megnyugvás szigete a kaptár környéke. Miként az volt a kertvégében korábban a méhes, a fonott kasok mézterhes harangjaival. Egy biztos: ha az első tavaszi napsugár bátorítására rebegni kezdenek a hártyás szárnyak, a méhész tudja a dolgát. Az idő múlását számára a nyíló-csukódó virágszirmok jelzik. Soha rosszabb évet Kisújszálláson Monoki Sándor bácsi zárszámadásából — a kötelező zsörtölődés mellett — azért kihallani a szemérmes büszkélkedést is. — Ha lehetne, ezzel a nyárral szerződést kötnék, hogy soha rosszabbat! Volt sokkalta hitványabb év is, de hogy sokkal jobb is lett volna, azt nem állíthatom. De- hát a jóból sose elég — teszi hozzá, hogy azért tömény dicsekvésnek ne hasson a dolog. Az akácérés elé. Debrecenen túlra ment a méhész, ahová bérfuvarral, négy fogadott napszámossal lehurcolkodott az ötven kaptárával. Egy hónapig lakott a bódéban, aztán a pörgetésre Monoki néni is utána ment. Családonként bizony 35 kiló mézet adott a kaptár, és ez — „hát szóval elmegy” — kommentálja Sanyi bácsi, miközben somolyog a bajusza alatt. Aztán elkomo- rodik, amikor a második felvonásról, a napraforgó mézszüretéről beszél. Jó. > itt is bejött a családonkénti 35 kiló, de erre már rámentek a méhek. A bánhalmai gazdaság hosszúháti területén hullani kezdtek a dolgozó rovarok olyannyira, hogy most az életerős fiatal anyákra alig egy-egy maréknyi „bogár” jut. — Gyakran veszíti el a méhész a legjobb munkaerőit? — Hajaj: ha nem a vegyszer vagy az atka pusztítja őket, akkor rámennek az emberi figyelmetlenségre. A takaros szép családi ház valóban jómódról tanúskodik. A gazda nem is tagadja, hogy ebben a zümmögő kis jószágok munkája is benne van. — A fiammal méhészkedőnk. 120 családunk van és én bizony áldoztam is a hobbimra. Vettünk egy használt IFA teherautót, azzal vándorolunk. Csakhát évi 18 ezer forint adót kell fizetni az autó után, jóllehet, ha öt- ször-hatszor ülünk fel rá egy esztendőben. — ön már nyilván osztott, szorzott is: van haszon a méhészkedésen? — Ha hosszú ideig csinálja az ember, azt veszi észre, hogy gyarapodik. De ha egykét év alatt akar meggazdagodni, úgy inge-gatyája rámegy. Aztán elpanaszolják a kisújszállásiak, hogy a felvásárlást nem tartják korrektnek. Az akácmézért 63 forintot kapnak, de a napraforgó mézért csak 33-at, a vegyes Vogyipari szakra Várják a nyolcadikosokat A Szolnoki P4ify János Szakközépiskola október 24- én és 25-én tartja meg a hagyományos nyílt napokat, amelyekre az intézménybe pályázó diákokat és szüleiket várja. Az intézményben a jövő tanévben öt első osztály indul. A fiatalok információs és számítástechnikai, ipari elektronikai, valamint finommechanikai és automatizálási műszerész szak közül választhatnak, míg a vegyészet iránt érdeklődő nyolcadikosok általános illetve papíripari vegyész szakon tanulhátnak tovább az iskolában. Két évvel ezelőtt is hogy jártam. Kimegyek egyik nap, minden a legnagyobb rendben van, így másnap nem néztem rájuk. Ekkor hibáztam nagyot! Mert harmadnap. amikor kiértem, hát merő egy csatatér volt valamennyi kaptár. A méhek látszólag csak a virággal törődnek, ám ez csak a látszat; szimatolnak, kémlelnek, aztán ha látják, hogy valamelyik kaptár bejáratánál olyan gyenge az őrség, hogy be lehet hatolni, megpróbálják. Aki bejutott, telezabálja magát és hívja a többit. A társak jönnek és elsőnek az anyát ölik meg. Az árvák sírnak, rínak. így ellenállni már nem tudnak. Hiába füstöltem, vízipuskáztam, a polgárháború ment a maga törvénye szerint. Aztán a kaptárak elé vizes zsákdarabokat szegeltem, ettől lecsillapodtak. Az elhulltak pótlása így is vagy 40 ezer forintomba került — Azóta megtérült? — Nem számolja az ember itt a hasznot. Ha nyílik a világ, zümmög, zúg körülötte minden, menni kell. Az élet igazán sok szépséggel fizet. Az külön szerencse, ha még hasznom is lenne rajta. Egyszer majd igazán kiszámolom, hogy is van ez. Dehát én csak méhtartó vagyok, a 10—12 mázsa mézzel nem hoppárézhatok, barátom Cs. Kiss Kálmán viszont méhész, menjünk át hozzá — indítványozza Monoki Sanyi bácsi és úgy teszünk. virágméznek pedig 44 forint kilója. A költségek növekednek, a felvásárlási ár pedig nem tart vele lépést. Cs. Kiss Kálmán megszakította a kapcsolatot a Kisújszállási Áfésszel, a polgáriakkal működik együtt, de valahogy ez sem az igazi. Az az igazság, hogy az átvevők monopolhelyzetben vannak; ők diktálhatnak, a méhésznek nincs sok szava. Jó lenne egy szerződés, amely egyaránt tartalmazná a méhész és az átvevő érdekét is. Sándor János Szolnokon, a Kisfaludi utcában olyan értője a méhész szakmának, hogy kötelezően tolakodik elő a kérdés: — Mondja, mióta csinálja? — A háború alatt a házunk leégett, a szomszédban laktunk egy ideig. A Járműjavítóban dolgoztam műszerészként és abból a fizetésből nem sikerülhetett a talpraál- lás. 1947-ben az egész brigád egyszerre kezdett el méhész- kedni. A szajoli Sándor JáAz idén október 24 és 31 között tartják meg Szolnokon a hagyományos csillagászati napokat. A rendezvénysorozat hétfőn délután csillagászati játszóházzal kezdődik a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. A játszóházat dr. Dankó Sándor amatőr 'csillagász vezeti, a résztvevők az ő irányításával csillagászati segédeszközöket — napórát, öröknaptárt — készíthetnek. Este 18 órától Expedíció a Marsra címmel dr. Horváth András kandidátus, a Pianos rokonomtól és druszámtól kaptam egy rajt, azzal kezdődött. Aztán 1954-re felfejlesztettem egy kocsirako- mányra és elkezdtem vándorolni. — A kert végében a méhes ma már nem élne meg? Sándor János indulatosan felcsattan. — Tudja, lassan a vándorlással sem lehet már mézet gyűjteni. Valamikor szóltak a gazdaságok: vigyázzatok, permetezünk! Most? Jön haza a méhecske, remeg minden ízében, aztán úgy múlik ki. hogy a szipókáját kinyújtja, ilyenkor tudjuk, hogy idegméreg. Valamikor minden gazdaságnak saját méhészete volt a növényei beporzására. No, az pusztult ki először. Most gyilkol a vegyszer, de ha az sem lenne elég. égetik a tarlót. Meglátja, hamarosan a veréb is védett madár lesz. Csehszlovákiában, az NDK-ban fizetnek azért, hogy egy méhész a tábla szélén megtelepszik és segít az állományával beporozni a virágokat. Nekünk vigyázni kell, nehogy leszórják vegyszerrel a méhecskéket. De hamarosan eljön az idő, amikor kérni fogják a szolgáltatásunkat. Haszon beruházás nélkül Sándor János szakértelmét nemcsak a jól elsajátított elmélet igazolja: az országos átlag családonként és évenként 30 kilogramm méz. az ő kaptáraiban 65 kiló gyűlik össze. A titok? Szeretni kell az esendő állatokat: figyelni kell rájuk, mert jelzik azt is, ha fáznak, azt is ha éhesek, de azt is ha atka kínozza őket. Nincs annál szebb muzsika, mint amikor egy család a legteljesebb megelégedettség kórusát hallatja. Hogy van-e haszon a méhészeten? Mint minden értelmes emberi tevékenységen. Sándor János lánya, aki tanárnő, és fia, aki vasúti tiszt, kicsit a méhészetnek is köszönheti diplomáját. Lehetne persze haszna több a méhésznek is, a népgazdaságnak is, csakhát ahhoz nem kellene egy lekicsinylő kézlegyintéssel intézni el a méhészkedést. Mert hát akárhogy is számoljuk, évente 15—20 millió dollárt hoz a közös konyhára az akácméz, méghozzá úgy. hogy beruházni semmit nem kell az államnak. Mégis vágják, ritkítják az akácosokat. Előfordul, hogy a méhész a szokott helyén a következő évben csak facsonkokat talál. Alacsony a felvásárlási ár, pedig az akácméz világpiaci ára kilónként 1 dollár 20 penny, Ehhez képest a 63 forint alacsony, a napraforgó méz 33 forintos ára pedig egyenesen mosolyogni való. Bizony a méhészekkel való beszélgetés során gyakran felötlött Mezei András egykori sikerkönyvének címe: Ilyen gazdagok vagyunk? P. B. netárium igazgatója tart előadást. Október 27-én távcsöves égboltmegfigyelésre kerül sor a MMIK előtti téren, 31- én ismét játszóház várja a gyerekeket, ezt követően dr. Dankó Sándor Robbanás a nagy Magellán felhőben című előadása zárja a csillagászati napokat. A rendezvénysorozat ideje alatt csillagászati könyvekből, segédeszközökből álló kiállítás lesz a művelődési közipontban, s előzetesen bejelentkező csoportoknak filmet is vetítenek. Méhtartó és méhész Szolnokon Csillagászati napok A Magellán felhő titkai
