Szolnok Megyei Néplap, 1988. október (39. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-19 / 250. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988 OKTÓBER 19. Csónakokat az erdőbe Simon Béla Gemencen érik a szeder A gemenci erdőbe igyekezve vágunk át a bajai Duna- hídon. Odalent egy jugoszláv hajót emelnek ki a hullámokból. Petkószantner Aladár, erdőművelési osztály- vezető mutatja: — Annak a pillérnek ment neki. Az asszonyok, gyerekek a süllyedő hajó fedélzetéről létrán menekültek a híd pillérének tetejére. Nem sokat időzik a köny- nyen tragédiává válható esetnél. Inkább a bajai parton lévő fafeldolgozót szemléli. Tekintetét követve Papp Lászlónak, a Gemenci Erdő- és Vadgazdaság igazgatójának szavai jutnak eszembe: — Nemcsak vadászatból és turizmusból áll az élet. Gemenc hallatán én sem gondoltam soha másra. Ezért hallgattam meglepődve az imént a gazdaság bajai központjában, hogy a hatszázmillión felüli termelési értékből a vadászati ágazat általában csak tíz százalékkal részesedik. Az évente kitermelt 200—210 ezer köbméter fa hozza inkább a hasznot. Világrekorder szarvasbika No. azért a vadászatról sem lehet lekicsinylőén beszélni. A gazdaság központjának főbejáratánál a nyolcvanhétben lőtt világrekorder szarvasbika trófeája díszük. A hatvanhét éves Bleier József fővadász lőtte. Ném sok ember mondhat el ilyet magáról. Az öreg Bleier meg még azt is, hogy a hatvanas években farkast lőtt. A gazdaságban a hozzáértő munkának köszönhetően eredményes a vadgazdálkodás. Bizonyság erre: 1936 január' 12-én tizenkét puskával ezért lőhettek egyetlen napon kilencezer fácánt. A hídon átjutva észak felé vágunk az erdőrengetegbe. Festői holtág partján kötünk ki. Szétvert épület láttán lehangolva tapasztalom, hogy mennyire igaza van az igazgatónak: — Hiába akarunk a kirándulóknak egy szép halász- horgászskanzent létesítem. Amit lehet ellopnak, összetörnek, elsüllyesztik a ladikokat. Tovább jutva kíváncsi szarvascsapat látványa vidít. Igaz, nem sokáig bámészkodnak, tüneményes gyorsasággal rejti el őket az erdő. Társaik után kutatva irtásokon, erdősávokon át, vadregényes vízfolyások mellett jutunk el a Csertához. Petkószantner Aladárban elevenednek az emlékek: — Volt úgy, hogy hálóval húztuk a Csertőt. Volt, aki beleesett, v volt, aki belülről ázott el. Bálint László, a terepjárónk vezetője keményebb időket idéz: — Az emberek már el se hiszik, hogyan végeztük a munkát. Köbméteres rönköket kézzel raktunk a vagonba. A kubikusok meg negyedköbméteres rönköket vittek le az ' uszályokba olyan meredek parton, Hogy le se mertem, nézni. Bóklászunk a Cserta partján, kopasztjuk a termőre fordult szederindákat. Petkószantner kedvtelve néz körül: — Ha olyan erdő mellett áll meg az ember, melynek történetét ismeri, nagyon jó érzés fogja el. Mindenki becsüli a telepítőt: A kitermelőt már kevésbé. Sokan szidják. Érdekes: a parasztnak senki nem veti a szemére, ha levágja a gabonát. Így aztán annak, aki vágja az erdőt, munkája nem jelent örömet, legfeljebb hasznot, Fiatal erdősáv mellett húzunk tovább. Előttünk vaddisznók túrják a fövenyt, de ők sem akarnak parolázni velünk. — Amikor ezt a részt telepítettük, áradt a Duna, — meséli kísérőnk. — Az ár egy vízfolyáson utat törve elvágta az emberek útját. Ügy kellett csónakokat hoz-' ni az erdőbe, hogy ki lehessen szabadítani őket. Itt bent, a rengetegben nincsenek erdész családok. Az erdészek kétlaki életet élnek. A családok a környékbeli településeken húzódtak meg, pedig így, első pillanatra paradicsomi állapotok uralkodnak, itt. Frányó Imre csertai erdészházában tyúkok kapirgálnak, disznó röfög, indulásra vár a gumikerekű kocsi, a lovak ropogtatják a szénát. A gazda nincs itthon, csak a kutyája. Szerencséje volt. Korábban ugyanis több kutya őrizte a portát, de ahogy fogytak a csirkék, az erdész úgy lőtte le azt a kutyát, amelyiket tettesnek vélt. Mivel a csirkék csak fogytak, abbahagyta az ebirtást. Pulszter Ferenc, a kocsis biceg elő a hátsó udvarból. Faggatom, mi történt vele? — öt éve is van már annak, hogy rönikhúzatáskor megugrott a ló. Azóta nincs rendben a lábam. Sebaj, majd a sárgaföld... — Amikor ide kerültem, sok ló volt még — mondja Petkószantner. — Most meg, ha volna ló, akkor sem kerülne kocsis. Átvágunk a Káposztáson, (hogy lehet egy erdőnek ilyen nevet adni?) és máris Kisrezét festői részében gyönyörködünk. öles átmérőjű, odvas fatörzs bukik a vízre. — Az egyik erdészünknek az volt a mániája — mondja kísérőnk —, hogy itt adott randevút. Minden ölelés után szeget vert a kéregbe, azért nem esik szét. \ Ezen a részen 760 hektár gazdája Lőrincz Sándor erdész. Kitermelés, szállítás, ültetés, talajművelés — ez a feladatköre. — Mennyi a fizetése? — érdeklődöm. Bazsalyogva válaszol: — Az a legkevesebb. Hathétezer között van, de aki jól A kisrczéti halásztanyán kihasználja a lehetőségeket. .. Szép háza évszázados tölgyek között, partosabb részen áll. Nem így a kert. Ezért hihető, amit mond: — Az egyik áradáskor csak azért nem tudtam bejönni csónakkal, mert keskeny volt a kapu. Elbúcsúzva tőle a kisrezéti halásztanyára indulunk. Az erdő vadállományának létszámáról érdeklődöm Petkó- szantner Aladártól. — A vadászok mindig kevesebbet vallanak be — hangzik a válasz —. ezért nem lehet ismerni a pontos létszámot. A jeges ár idején például hatszáz szarvastehén szerepelt a nyilvántartásban, ugyanakkor 2700 tetemet találtak. A halásztanyán a Bajai Oj varsa végét, abban viszik el a halat. Elvisznek száz forint értéket és csinálnak ezerötszáz forintos kárt. Azelőtt mindig bejártak ide a Dunáról hajóval. Most már kishajóval is ritkán. A hajók emberek nevét őrzik. Itt nem rang szerint dől el, hogy kiről neveznek el hajót, hanem az, hogy ki mit tett Gémencért. Baja felé véve az irányt útba ejtjük a pörbölyalsói vadászházat. Az épületet is, az udvarát is bízvást nézhetnénk elsöosztályú üdülőnek. Első pillanatra látszik: nem akárkiket szoktak itt fogadni. Gyöngyös István vadász hajléka ez. Szerencséjének dicséretére mondja: — Kívülállóknak mindig szebb ez a szakma, mint annak, aki benne van. A vendégnek mindig eleget kell tenni... Szeptemberben kezdődött a „bika-szezon”. Minden idelátogató külföldi és haÉlet Halászati Tsz két nyugdíjasa — Ádám Pál és Sei- ben Sándor serénykedik. Ádám Pál nem nagyon elégedett: — Ma már minden ö töd írhatod ik év jó, a többi nem elfogadható. Megközelítőleg sincs olyan év, mint a tavalyi. Sok angolna volt, most meg semmi. Talán az egész területen az összes halász nem fogott annyit, mint tavaly egy. Nemcsak a forgandó szerencse bántja a halászokat. Számomra merőben új dolgokat tudok meg Seiben Sándortól: — Sokszor a vaddisznó is beleharap a Varsába. Kihúzza a gazda és kiszedi belőle a halat. Van úgy, hogy ki se látszik a varsa, mégis kiszed ötöt-hatot. Az emberek is kicsupálják a varsákat. Horgot dobnak bele, úgy húzzák a partra. Csak rendőrségi kutyával lehetne elfogni őket, mert behúzódnak a rengetegbe. Nagyon sok kárt tesznek. Levágják a zai vadász igényének megfelelően lőtt. A lehetőség mellett az árakról is érdeklődöm. — Pontosan nem tudom — hangzik a válasz —, de három-négy éve tizenegy és félkilós agancsú bika kilövése 18 ezer nyugatnémet márkába került. Ilyen agancsok persze nem minden bokorban teremnek. Hat kilón felül öt dekánként emelkedik az ár. Tíz kilón felül pláne. — Az idén is volt tíz kilón felüli zsákmány? — érdeklődöm. Bizonytalan válvonogatás után határozott a válasz: — Volt. — Ki lőtte? — Egy hazai vendég. A hazaiak nevét nem szabad említenem... A vadászok felelőssége — Mindenki azt lő, amit akar? — Nem egészen. A vadász felelőssége igen nagy. Csak azt lőhetik, amit ő enged. A vadász egyik segítőtársa szól közbe: — Ezért született az a vicc, hogy az égjük magas rangú vendég vadászat közben ráförmed a kísérőjére: Mondja, maga annak idején a grófot is figyelmeztette, hogy mit lőj jön? Nem, kérem, válaszolt a vadász, az anélkül is tudta. Csend telepedik körénk. Szavak nélkül is értjük egymást. Bizon.vára az a gondolat vibrál társaim agyában is, hogy aki jeleskedik az ország érdekében, az nyugodt lelkiismerettel lőjje ki a tizennyolcezer márkás bikát. De aki nem, az ne rejtőzzön a névtelenség homályába sem Gemencen, sem máshol, amikor féltett javainkhoz nyúl. Áradáskor magasabb helyre szorulnak a sza rvasok Fotó: T. Katona László Vonzó, értelmes programot a gyerekeknek Megújulási törekvések az úttörőmozgalomban Kibővített ülést tartott tegnap a megyei úttörőelnökség, amelyen többek között a mozgalom megyei helyzetét, megújításának lehetőségeit, valamint az 1988/89-es úttörőév programját vitatták meg. Az eszmecserén megállapították, hogy a megye jó eredményeket ért el az úttörőmozgalomban, de a továbblépéshez elengedhetetlen a tevékenység tartalmának. módszereinek megújítása. A korszerűsítésre való törekvést tükrözi az úttörővezetők két évvel ezelőtti országos konferenciájának határozata is, a megvalósítás azonban nem a kívánatos ütemben halad. A mozgalom gondokkal küszködik . csekély mértékben ugyan, de veszített vonzerejéből. Ennek okát a vitában felszólalók többsége abban látja, hogy az úttörő programok gyakran ismétlődnek, formálisak, nem igazodnak a gyerekek igényeihez, szokásaihoz. Nem alakult még ki megfelelő szinten az úttörőcsapatokban a demokrácia, számos helyen a diákoknak nincs igazán beleszólásuk a munkaterv összeállításába, s egyelőre még csak jelei mutatkoznak az önállóságra való törekvésnek. A megyei úttörőelnökség éppen e tapasztalatok miatt a ’88—89-es mozgalmi tv programjavaslatában érthetően a csapatok önállóságát az egyedi ötletek megvalósítását, a gyerekek érdekképviseletét, a demokrácia szélesítését szorgalmazza. Az önállóságról megoszlik - a szakemberek véleménye, vannak, akik a mozgalom és az iskola különválását tartják célszerűnek. Az ülés résztvevői azonban úgy foglaltak állást, hogy az úttörő- csapat elválaszthatatlan az iskolától, hiszen azonosak a célok, csak az eszközökben van különbség. A mozgalom módszereinek megújítására is javaslatot tett az elnökség. A továbbiakban csökkenteni kívánják a megyei, városi elnökségek bürokratikus munkáját, a formális továbbképzéseket, de fokozott figyelmet fordítanak a követelmények teljesítésére. illetve azok értékelésére, a szervezeti előírások betartására, az összetartozást erősítő formák népszerűsítésére. A felszólaló úttörővezetők egy része kifogásolta, hogy a mozgalmi tevékenységükért nem részesülnek órakedvezményben, s igazából erkölcsi és anyagi elismerésben sem. Jobbára csak a diákok hálájára, köszönetére számíthatnak, s legtöbbjük éppen a gyermek- és a hivatássize- retet miatt vállal mozgalmi munkát is, igyekszik a tanulókkal együtt vonzó, értelmes programot kialakítani az úttörőrajban, -csapatban. Az ülés résztvevői jóváhagyták a megyei elnökség rendezvénytervét is. amely már a megújulás szellemében készült. Az induló úttörőévben kevesebb, de tartalmasabb rendezvény, továbbképző^, tábor szerepel, mint a megelőző években. Jövő ev áprilisában tartják meg az. úttörő művészeti csoportok találkozóját, júniusban * természetjárókét, majd az , úttqrőgárdisták szemléjét. Márciusban Tiszaugon megyei sakkversenyt, májusban Tiszakürtön környezetvédelmi vetélkedőt rendeznek. Karcagon tartják meg a kisdobos vezetők módszervásárát, Szolnokon az úttörővezetők megyei fórumát. Az új mozgalmi évben, tizennégy vezetőképző tanfolyamot, illetve találkozót, hét tábort — köztük a Tisza gátjain elnevezésű országos kerékpáros vándortábort — terveznek. de mindezek mellett az elnökség lehetősége szerint támogatja, segíti más szervek. intézmények diákoknak szánt programjait is. Szám és betűjel után Szolnoki közterületek ' kaptak nevet Nevet kaptak Szolnok városnak azon közterületei, amelyek eddig nem rendelkeztek névvel. Ezek a közterületek, utcák a város rendezésekor ; korszerű csoportos családi házak építése, különböző telekosztások után jöttek létre. De van olyan közterület is mint például a megyei művelődési és ifjúsági központ, amely már régebben létezik, még sincs postai címe, a terület, a tér nincs elnevezve. Csoportos családi házakat építettek és telekkialakítások voltak Szandaszőlősön. A Krúdy Gyula, a Sport és a Kassák Lajos utca térségében lévő területet — amely eddig „C” jelzésű utcaként szerepelt — Apáczai Csare János utcának nevezték el. A közelben lévő „R” utca pedig Heltai Jenő nevét vette fel. Építészekről kapták nevüket azok a szandaszőlősi utcák, ahol fiatal házasok új otthonai vannak. Ezen területek Pollach Mihály. Ybl Miklós, Lechner Ödön és Péchy Mihály utca néven szerepelnek ezentúl. Mivel Szolnok Hild-emlék- éremmel kitüntetett város, ezért a. városközpontban lévő Pelikán Szálló és a megyei művelődési központ közötti területet Hild János térnek nevezték el. Ez lesz a megyei művelődési központ postacíme is. A Vágóhíd, a Hullám és Sztrájk utca közötti terület Magyar Árpád nevét vette föl, aki itt élt és dolgozott; a játszótér kialakítása és gondozása is az ő nevéhez fűződik. Gőzhajó utcának nevezik ezután a Tompa Mihály és a Kisfaludy utcát összekötő utcát. A Malomszög térségében kialakított 29 zártkerti utcát eddig számmal jelölték, most ezek is nevet kaptak, mint például Csiga, Faragó. Áfonya, Babér. Platán, Vadrózsa utca stb. Az utcatáblákat november közepéig helyezik el. Pályázata Hűtőgépgyárban Odafigyelnek a műszaki értelmiségre A műszaki értelmiség jobb megbecsülése érdekében hirdetett pályázatot a Hűtőgépgyár vezetése ez év nyarán. Egy műszaki főtanácsosi és három műszaki tanácsosi cím elnyeréséért tizenkilencen pályáztak. A nyertesek októbertől 5500, illetve 3000 forintos juttatásban részesülnek két éven át. Ez idő alatt teljesíteniük kell a pályázat alkalmából készített feladattervet. A műszaki főtanácsosi illetve tanácsosi cím viselői a középkorosztályhoz tartoznak, s a hűtő- fagyasztó készülékek gyártásával jegyezték el magukat valamilyen módon. Van közöttük konstruktőr, szerszámtervező, gyártástervező. /
