Szolnok Megyei Néplap, 1988. október (39. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-19 / 250. szám

1988. OKTÓBER 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A tévé „ képernyője előtt Divatba jött Csáth Géza -— akiről évtizedeken át alig hallottunk; művei nagy ritkán jelentek meg, színda­rabjait is itt-ott játszották. Divatban van, akárcsak a századforduló magyar pol­gár írói, akik érzékenyen, olykor túlságosan is érzéke­nyen reagálnak az idők vál­tozásaira; írásaik általában a „polgári környezet fülledt talájából” nőnek ki, s nem egyszer a beteges túlzások ábrázolásától sem riadnak vissza. Csáth Géza például, minthogy morfinista volt, „ismerte azt a legmagasabb intenzitást — írja róla Schöfflin Aladár, a neves irodalomtörténész —. melyet a morfium ad élvezője éle­tének és ezt akarta kifejezni Írásai nagy részében”. De ugyanakkor novelláiban, például az Anyagyilkosság­ban is egy szorongásokkal teli világ, egy fojtogató va­lóság érzéki lenyomatát ad­ja. dekadenciája, már-már beteges érzékenysége a kor tulajdonsága. A bomló pol­gári világ része ő maga is, s olykor sejtelmes álmok­ba menekül a prózai valóság elől. Írói világában tehát a kegyetlen valóság és a ti­tokzatosan szép álmok szö­vődnek egybe — különös ha­tással. Csáth-dráma Talán ez a sajátosan külö­nös összetettség az, ami mi­att a bonyolulthoz vonzódó mai alkotóművészet képvi­selőit is vonzza; benne kere­sik feszültségekkel teli mai valóságunk kifejezésének lé­lektani lehetőségeit, annak a valóságnak a megérzékítését, amely ha távol is esik lé­nyegében Csáth Géza polgá­ri világától, a ma emberében is felgyülemlő belső feszült­ségek, nyugtalanságok mű­vészi kiélésére alkalmasnak kívánkoznak. Valószínű Mol­nár Györgyöt is ilyesfajta vonzalmak köthetik Csáth Gézához, s ezért próbálko­zott meg a tragikus sorsú író drámájának televíziós megjelenítésével, felmutat­ván gyötrődéseit, küzdelme­it az életért, a reményért — a tolakodó reménytelenség ellenében. (Forgatókönyv Sülyi Péter.) Mindezt a „vi­lág leghosszabb éjszakájá­nak” kereteibe állítva, s fel­vonultatva mindazokat a motívumokat, mindazokat a mozzanatokat, amelyek az író gondolkodásának, szemlé­letének, sorsának kialakulá­sában részt vettek. Egy ér­zékeny emberi lélek rezdülé­seinek tükrében ábrázolja az emberi Golgota-járás külön­böző állomásait, egészen a végkifejletig; gyötrelmekkel, álmokkal, víziókkal teli éj­szaka ez. amelyből az ébre­dés sem valami szívderítő. Sok-sok gazdag részlet vonul fel rafinált szerkezetben és mesteri képi tálalásban. Bi­zonyára az utóbbinak, a nagyszerű fotografálásnak is szerepe volt benne — opera­tőr Zádori Ferenc —, hogy A varázsló álma Veszprém­ben elnyerte a tévétalálkozó szakmai nagydíját. És én mégsem örültem szombat esti, bár késő esti bemutatásának, amikor azért mégis még milliók ülnek a készülékek előtt. Ehhez a filmhez ugyanis olyan isme­retek szükségeltetnek, magá­ról az íróról is, ame­lyeknek alighanem csak kevesek vannak birtoká­ban. Másrészt az igen bonyolult, bár egyáltalán nem széthulló, de élénk kép­zettársítást is követelő szer­kezet — a hagyományos cse­lekménytől merőben eltér ez az előadásmód — olyan fel­adat elé állíthatta az efféle munkákhoz nem szokott né­zőt, amely a megfejtés előli megfutamodással végződhe­tett (természetszerűleg). E sorok írója is töredelmesen bevallja, olykor bizony nem minden részlet kapta meg mélyebb értelmét és állt ösz- sze benne szerves egésszé, bár bizonyára többszöri meg­tekintés után, ez is megtör­tént volna. Hisz mint emlí­tettem, Molnár György ala­posan megtervezte és vitte végbe tévéfilmjét. (Többszöri megtekintésre viszont kinek van módja és főleg ideje!) A varázsló álma tehát még annál is „rétegibb” műsor, mint ahogy televíziónk mű­sorszerkesztősége megbecsül­te, kifejezetten vájt fülűek- nek való televíziós csemege. Azt már ugyancsak halkan jegyzem meg, hogy Csáth Gé­za írásai korántsem állítják az olvasót olyan feladat elé, mint most a róla készített tévéfilm. Sőt. a Janika szol­noki szobaszínházi előadása is színházi népeledelként volt fogyasztható, s a képer­nyőre kerülve is a nézők legszélesebb körének elisme­résével találkozott. A varázsló álma; érdekes mű, Eperjes Károly is impo­nálóan szenvedi végig a lel­ki kínok éjszakáját, — ő játssza az író szerepét — de e munka népszerűsége bi­zony alaposan korlátozott. Olyan tévéfilm ez, amelynek értékei kétségtelenek ugyan, de amelyek nem válhattak igazán közkinccsé. S talán nemcsak formai okokból, a mű szemléletéből fakadóan is, erre az intellektuálisan önmarcangoló, a lélek út­vesztőjében sejtelmesen ver­gődő embernek a drámája a nézőtől is sajátos ráhangoló­dást kíván, ami egyáltalán nem könnyű. Röviden Űjabb adásával jelentke­zett a Családi kör. a szóra-' koztatóan tanulságos maga­zin, amelynek készítői rend­re olyan „tanmeséket” ad­nak elő, melyek erkölcsi tar­talma szándékoltan nyilván­való. Persze egyáltalán nem mindegy, hogy mennyire for­más. mennyire átélhető ez a mese. hogy szájbarágós tör­ténetet kapunk-e, vagy pedig az élő valóság drámáját. Legutóbb a játékfilmes And­rás Ferencre bízták, hogy mutasson be egy családon belüli nemzedéki konflik­tust, egy anya és immáron nős fiának családja közötti ellentétet azzal a szándék­kal, hogy váljék világossá belőle az önző érdekek rom­boló hatása, s ugyanakkor mutassa be a film az idős emberek önálló érzelmi éle­téhez való feltétlen jogát is. András Ferencnek .— ő írta a forgatókönyvet és ő rendezte a ..tanmesét” — mindkettő sikerült. Életízű, életszagú történetben kaptunk finoman kiszűrhető tanulságot. Azt hiszem, jó módszer olyan al­kotó művészek mozgósítása ebben a ..nevelőműsorban”, akik szívesen vállalkoznak efféle feladatok megoldásá­ra, így kötvén le átmenetileg fölössé váló energiájukat. Váltó — vasárnap este a kettesen, s némi csalódást okozva, ugyanis ez a világ- gazdasági magazin feltűnően hasonlít egy másik színes műsorhoz, a világpolitikai témájú Panorámához. Még a riporterek is nagyrészt azo­nosak, s ez egyáltalán nem válik javára. De főképp az okozott csalódást, hogy vér­beli, a gazdasági élet szoro­san vett problémái helyett inkább szélesebb értelemben vett gazdaságpolitikai jelen­ségekkel állott oda nézői elé. Például azzal hogyan készül Barcelona a következő olim­piára — egy kis turisztikai kirándulás a festői városban. Ha pedig kifejezetten a gaz­daság volt a témája egy ri­portnak, lásd az infláció el­leni harc Jugoszláviában, ak­kor meg csak a felszínt bor- zolgatták az elhangzottak, a jelenségek mélyebb elemzé­sére, vizsgálatára nem vál­lalkozott a Váltó. — amely­ben alighanem a nagyobb si­ker érdekében váltani kelle­ne: tartalomban éppúgy, mint hangvételben. Valkó Mihály Meghitt, „reneszánsz” hangulatban Virágh László hangversenye a Szolnoki Bartók Béla Zeneiskolában . j Kőszegen helyreállították a Jurisich téren a Hősök tor­nya szomszédságában álló Tábornok-házat. A XVIII. századi épület termeiben helytörténeti múzeumot ren­deztek be (MTI-fotó) Hétfőn délután zeneisko­lás gyereksereg népesítette be az iskola auláját, ahol már néhány éve rendszere­sen szervez az iskolavezetés koncerteket növendékeknek és szüleiknek. Ezek a ren­dezvények elsősorban a leg­ifjabbaknak szólnak, hiszen ők életkoruknál fogva nem vehetnek még részt a rend­szerint. késő esti órákba nyú­ló felnőtt bérleti hangver­senyeken. Virágh László zenei-iro­dalmi összeállításával a re­neszánsz világából igyeke­zett ízelítőt adni hallgatósá­gának. A kellemes éneK.- hangján előadott, Magyaror­szág és Európa különböző országainak irodalmából és zeneirodalmából válogatott műveket egy ritkán látható és hallható hangszerrel: vihuela de manóval kísérte. Műsorát változatossá tette azzal, hogy néhány művet a furulyacsalád különböző hangmagasságú- és méretű tagjain adott elő, a soprani- nótól a tenorig. A művész, aki a reneszánsz zene és iro­dalom területén kutatómun­kát végez, maga fordította a hangversenyen elhangzott művek szövegét. Elmondot­ta, hogy szívesen adja elő saját megzenésített verseit is, ha erre alkalom adódik. A megszólaltatott hang­szerek halk hangjának tud­ható be elsősorban, hogy a hallgatóság nagyobbik há­nyadát kitevő növendékek csendben és türelmesen, szándékuk szerint figyelme­sen hallgatták ezt a számuk­ra ismeretlen és ezért ide­gen zenét, ugyanis csak a zeneiskola harmadik osztá­lyában jutnak el tanulmá­nyaik során odáig, hogy e korról némi ízelítőt kapja­nak a szolfézsórákon. Vi­rágh László ügyesen vegyí­tette műsorában a csak pen­getés hangszerre, énekhang­ra, kíséretre és fúvóshang­szerekre írott műveket. De jó érzékkel fűzte egymás után az európai reneszánsz mestereinek; Neusidlernek, Jan van Eycknek vagy Fres- cobaldinak egy-egy művét a magyar reneszánsz gyöngy­szemeivel, melyeket a sáros­pataki Melodiáriumból vagy éppen a Vietórisz Kódexből merített. A művekről és azok alkotóiról szóló törté­netekkel igyekezett még szí­nesebbé tenni előadását. Virágh László hangverse­nyét a közönség tapssal kö­szönte meg. Koncert közben akaratlanul is felmerült azonban a gondolat a hallga­tóban, hogy ez a hangver­seny egy kisebb, intimebb hangulatú teremben és fel­nőtt közönségnek való iga­zán. Szathmáry Judith Humán szolgáltatás és pedagógia Újdonságok a tiszaföldvári szakközépiskolában Az utóbbi években ha­zánkban is megnövekedett az igény olyan szakemberek­re, akiket egy angol kifeje­zés nem túl szerencsés tükör- fordításával szociális mun­kásnak nevez a szakiroda- lom. A Magyar Tudományos Akadémia számítása szerint hat-nyolc ezer középfokú végzettségű, három-négy ezer felsőfokú általános ké­pesítésű. ugyanennyi felső­fokú speciális képesítésű, s néhány száz szociálpolitikai szakemberre lenne szükség az úgynevezett humán szol­gáltatásban. A szociális szak­ellátást biztosító intézmény- hálózatok személyi feltételei fejlesztéséhez a VII. ötéves tervben mintegy kétezer- hétszáz felsőfokú és hétezer- négyszájz középfokú végzett­ségű szakembert alkalmaz­nának. Az igény kielégítésé­re kísérleti jelleggel a jövő tanévben elkezdődik a hu­mán szolgáltatásokra történő középiskolai képzés Egerben és Tiszaföldyáron. A két is­kola tanterve is különbözik azonban egymástól. A Tiszaföldvári Hajnóczy József Gimnázium és Óvónői Fotós kollégámmal a me­gye nevezetes épületei után kutatva egy ízben olyan em­berhez vezetett utunk, aki­nek jó híre messze megelőz­te őt. Már a karcagi múze­umban felhívták a figyel­münket; Kunmadarason járván feltétlenül keressük meg dr. Ötvös László lel­készt, mert tőle dokumen­tumértékű információkat tudhatunk meg bizonyos ré­gi, helyi épületről. A beszél­getés során szó szót követett, s röpke idő után kiderült, .hogy személyében a helytör­ténet avatott ismerőjét, ku­tatóját tisztelhetjük. Magáról vallja, ha valamelyik tele­pülésen megkezdi működé­sét, mindjárt beletemetkezik a helytörténet kutatásába, így történt ez 1981-ben is, amikor Hajdúbagos és Mis­kolc után Kunmadarasra ve­tette a sors. — Hosszas búvárkodás után megírtam a templom történetét, valamint az 1600- as esztendőktől kezdődően napjainkig összeállítottam az ezen idő közben itt működő harminchét lelkipásztor élet­rajzát. Az elmúlt több mint három évszázad históriája számos forrásértékű adattal is szolgált, elég, ha csak azt említem meg, hogy Kunma­darasnak mint mezőváros­nak háromszáz éven kérész-: tül milyen élő kapcsolata volt a debreceni kollégium­mal. Tudniillik a kun tele­pülésen ennyi ideig műkö­Szakközépiskola többek kö­zött azért vállalkozott a kí­sérletre, mert eddigi profil­jában is hangsúlyozott szere­pe volt a pedagógiának és a pszichológiának, de sürgeti a váltást az is. hogy az óvó­női pályán manapság még a felsőfokú végzettségűek is nehezen helyezkednek el. A nevelési-oktatási intézmé­nyek között az óvodákban a legmagasabb a képesített pe­dagógusok aránya. A jövő tanévben az iskola négy első osztályt indít. Eb­ből kettő gimnáziumi — egy normál és egy német speciá­lis tantervű — egy óvónői valamint egy pedagógiai és humán szolgáltatásokra ké­szülő osztály. Az utóbbi ta­nulócsoport képzési ideje öt év lesz. Az osztályba alkal­massági vizsga után harminc diákot vesznek fel, szeretnék, ha fiúk is jelentkeznének. Az iskola egyébként a környező megyék diákjait is várja. A harminc tanulót az el­ső két évben azonos tanterv szerint oktatják. Harmadik­tól azonban két csoportra bomlik az osztály: pedagó­giai illetve humánszolgálta­tási ágra. A negyedik év vé­gén a fiatalok — akár a tech­nikumokban — érettségi és képesítő vizsgát tehetnek, jelentkezhetnek felsőoktatá­si intézménybe, illetve folytathatják tanulmányai­kat Tiszafáid váron. Az ötö­dik tanévben már csupa szakmai tárgyakat tanulnak. A végzés után a pedagó­giát választott csoport fiatal­jai pedagógiai asszisztens­ként, szabadidő-szervezőként helyezkedhetnek el iskolák­ban. míg a humánszolgálta­tási képzésben részesült vég­zősök gyermekfelügyelői, szo­ciálpolitikai előadói munka^ körben, továbbá családsegítő központokban, nevelési ta­nácsadókban és idősek nap­közi otthonában vállalhatnak munkát. * A kísérletet a Művelődési Minisztérium felügyeletével az Országos Pedagógiai In­tézet irányítja. Az iskola ta­nárainak közreműködésével már javában készülnek a tantervek, a tankönyvek, s elkezdődött a tárgyi és sze­mélyi feltételek megterem­tése. T. G. Szolnoki művészek Párizsban A Párizsi Magyar Intézet­ben holnap nyitják meg a Szolnoki Művésztelep alko­tóinak kiállítását. A tárlaton Baranyó Sán­dor, Berényi Ferenc. Bokros László. Chiovini Ferenc, Fa­zekas Magdolna, Meggyes László festményeit, Nagy Ist­ván, Simon Ferenc és Szabó László kisplasztikáit, szobra­it. Ágotha Margit és Rékássy Csaba grafikáit láthatják az érdeklődők. A szolnoki alkotók tárlata­in kiállítja két művét — Dó­zsa, Alcsipuszta — Serge Delaveau francia festőmű­vész is aki az elmúlt évtize­dekben hosszabb-rövidebb ideig többször a Tisza-parti művészkolónia vendége volt. A párizsi kiállítás katalógu­sának előszavát is ő írta. Az előzetes tervek, nem hivatalos információink sze­rint a tárlatot Franciaország más városaiban is bemutat­ják. Ötvös László hivatali he­lyiségében mennyezetig érő szekrények fogadják a láto­gatót. Bennük példás rendbe szedve sorakoznak a cikk- és tanulmánygyűjtemények (ja­varészt saját publikáció), irodalomtörténeti emlékek, és mások. A lelkész — mint az Irodalomtörténeti Társa­ságnak, a Doktorok Kollégiu­mának, valamint a Magyar Néprajzi Társaságnak tagja — évtizedek óta gyűjti a ku­tatási területeit érintő anya­gokat. Az egyik polcon há­rom vaskos dosszié csupán a Károli Bibliáról szóló írá­sokkal van tele. (Egyébiránt Ötvös László könyvtárát há­romszáz kötetes Bibliagyűj­temény gazdagítja, köztük olyan ritkasággal, mint pél­dául egy 1608-ból való ma­gyar nyelvű Biblia.) A ma­gyar kultúrtörténet szem­pontjából is kiemelkedő, Vi­zsolyban nyomtatott alko­tásról nemrégiben ^ tanul­mányt adott le a madarasi lelkész a Napjaink című iro­dalmi folyóirat szerkesztősé­gébe. A megjelenés rövide­sen várható. Az ember azt hinné, hogy a lelkészek hivatásuk gya­korlása közben pusztán egy­házi teendőik ellátására szo­rítkoznak. De íme egy közü­lük (remélhetően többen is vannak), akit környezetének feltáratlan történelmi és iro­dalmi emlékei nem hagynak nyugodni. Tegyük hozzá: örömünkre, hiszen Ötvös László kutatásai, publikációi adalékot jelentenek mind­annyiunk szellemi gyarapo­dásához. Jurkovics János Kunmadaras avatott ismerője A múltat kutató lelkész dött a híres kollégium par­tikulája, azaz mai szóvá) él­ve kihelyezett tagozata. — Visszatérve a templom történetére; a hajó mögött látható egy téglákkal jelölt szimbolikus fundamentum — 1630-as évszámmal. Mire vonatkozik ez? — A templom körül egyik alkalommal árkot ástunk a villámhárítónak. Egyszer csak koppantak a szerszá­mok; téglákban akadtak el. Kiderült, hogy a régi temp­lom toronymaradványára bukkantunk. Keletkezését az 1630-as évre datáljuk. Eb­ben a feltevésben két tény erősít meg: egyrészt a lelké­szek névsora 1630-tól adott, másrészt pedig írások biza- ■ nyitják, hogy 1730.-ban a templom százéves felújításá­ra készültek. — Ügy hallottam, nemrég két értékes leletre bukkant a községben... — Igen. Ismereteim sze­rint a falu kápolnási részén a középkorban állott egy ká­polna. Ennek két, 1570-ből származó oszlopát (oszlopfő­vel együtt) mentettem ki a romok alól. Dióhéjban a tör­ténet: a szóban forgó ká­polna a török hódoltság ide­jén megsemmisült. Marad­ványait azonban beépítették a kápolnási részen emelt kú­ria verandájába. Ezt az épü­letet a második világháború után elbontották, s egyné­mely darabját — így a két oszlopot is — az állami gaz­daság egyik fészerébe dobták. Mérnök barátom felhívta rá a figyelmem, elhoztuk on­nan, s ma mindkettő itt all a parókia területén védőtető alatt. — Nemrégiben egy irodal­mi vetélkedőn elhangzott, hogy Csokonai járt Kunma­darason. Feltételezem, ön kutatott e témában is. — Hogyne! Ügyis mond­hatnám, a Csokonai-emlé- kek érdeklődésem közép­pontjában állnak. Ha jól emlékszem, ebben a témá­ban már legalább négy ta­nulmányt publikáltam, ket­tőt a Néplapban. Szóval Cso­konai valószínűleg többször is megfordult Kunmadara­son, de írásos nyom csak két látogatásáról lelhető fel. Ezek szerint 1793 húsvétján ünnepi prédikációs szolgála­ton, mint legátus járt itt a költő, majd hét évvé) ké­sőbb, 1800-ban is erre vitte az útja. Ennek emlékét egy levél is őrzi, melyet Csoko­nai Puky István nevű ba­rátjának írt. Kunmadarasnak egyéb­ként vannak más irodalmi emlékei is. Kiemelkedőek ezek közül Tóth János Mó­ricz Zsigmondról szóló visz- szaemlékezései. Többek kö­zött erről is megemlékezem — a templomépítés és más egyebek mellett — a Mada­rasi Krónika című kisköte- ternben, amelyet a helyi ta- .nács ad majd ki.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents