Szolnok Megyei Néplap, 1988. október (39. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-15 / 247. szám

1988. OKTÓBER 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Tiszaszőlősi Petőfi Tsz húsüzemének évi termelési értéke 31 millió forint. Ebben az évben 5 ezer sertést vágnak le, amelynek egy részét tőkehúsként értékesítik, a többiből kü­lönböző füstölt és töltelékárut készítenek. Képünkön sajtot töltenek (Fotó: T. Z.) Nagygyűlés Tiszaroffon A béke és barátság, szoli­daritási hónap rendezvénye­ként tegnap megyénkbe ér­kezett Regia Diaz, a Kubai Köztársaság budapesti nagy- követségének másodtitkára, sajtó- és kulturális attasé. A kubai vendéget Szolnokon, a Népfront székházában Sán­dor László, a HNF megyei titkára fogadta. A kubai dip­lomata ezt követően Tisza- roffra látogatott. Itt megtekintette a telepü­lés nevezetességeit; elláto­gatott a Compaok Vállala*- hoz, illetve a Borbély-kas­télyba is. Este a Szabadság téren ünnepi nagygyűlést tartottak, amelyen felszólalt a kubai vendég is, aki az országaink közötti barátság, kölcsönös segítségadás jelen­tőségét méltatta. Regia Diaz látogatását befejezve az esti órákban elutazott megyénk­ből. „Hétfőn kilépünk az életbe...” Részvénytársasággá alakul a Ganz Danubius Hej, azok a daliás hetve­nes évek! Amikor az iparte­lepítés piruláját csodaszer­ként szedtük urbanizációs betegségekre, megélhetési szorultságokra, szellemi ér­szűkületre — mindenre. Ha sikerült egy-egy fővárosi vál­lalat valamelyik üzemegysé­gét délibábos ígéretekkel le- cfeábítani vidékre, a dolog főnyereménynek tetszett. Lehetett rá generációk ga­rantált jólétét tervezni, vá­rosi rangot megpályázni, ki­csit pestivé válni a Dunán­túlon. a Nyírségen vagy az Alföldön. És most az újság­hír: „A Ganz Danubius Ha­Rente Ferenc tiszafüredi tanácselnök az elsők között volt. akik az ipartelepítés szezonjában talpaltak, utaz­tak, érveltek. ígértek. És ő legtöbbször sikerrel járt. Nem egyetlen gyár. de egy egész iparnegyed települt a Hortobágy peremére. Most, hogy a Ganz Danubius a fü­redi gyárát némi apanázs- zsal szárnyára bocsátotta, nem zárva ki a csődbe jutás lehetőségét sem, arról kér­dem: — Így képzelte a fri­gyet? Halvány mosollyal a múlt­ba réved. — Nem egészen. Talán ar­ra gondoltam, ami a Hűtő­gépgyár körül megvalósult: tisztes lakótelep, maci óvo­da, sportpályák, a városban teremtő értelmiség, munka- kultúrája az iparnak, lét- biztonság, megtartó erő. Jó, ebből nagyon sok megvaló­Nagy István, a tiszafüredi üzem pártbizottságának tit­kára fiatal ember. Itt. a Ganz Danubiusban 1974-ben a sze­mélyzeti osztályon oktatási előadóként kezdte, függetle­nített párttitkár az idén ta­vasszal lett. — ön még nem nézett ma­gának állást? Kicsit gyanakvóan néz rám, nem tudja, a kérdést otromba ugratásnak vagy ko­moly felvetésnek szántam? Aztán látja, hogy ezúttal néni viccel a kérdező. — A feleségem is itt dol­gozik, az anyagosztály veze­tője. Nemrég jött vissza gyesről, de ő is tanúm rá, hogy még otthon sem hoztuk szóba, mi lesz a jövőnk. Ne­künk itt kell megkeresni a kenyeret, méghozzá úgy kell együtt maradnunk, hogy ne gondolja senki, azért került a tiszafüredi munkásgárda ilyen helyzetbe, mert nem tudott alkalmazkodni. Mi mindig a legjobb lelkiisme­retünk szerint tettük a dol­gunkat. arról már nem tehe­tünk, hogy rajtunk kívül ál­jó és Darugyár vállalati ta­nácsa egy tartózkodással úgy határozott, hogy december 10-ig részvénytársasággá vá­lik a Ganz Danubiust alko­tó óbudai, angyalföldi, nép­szigeti. balatonfüredi, tisza­füredi és váci gyár. A válla­lati tanácsnak a körülmé­nyekhez képest meglehetősen visszafogott vitájából kitűnt, hogy több gyár is bizonyta­lannak érzi jövőjét, ami per­sze nem véletlen, hiszen ez átalakulás egyik célja éppen az, hogy az életképtelen gyárak csődbe mehessenek anélkül, hogy ezzel a többi­eket terhelnék.” (Az idézet a Figyelő c. újságból való.) sült, mert lett jól felkészült szakmunkásgárdánk, a szel­lemi import is hasznunkra vált, ám a várossá válás fo­lyamatában most jutna iga­zán feladat egy jól prosperá­ló ipari cégnek. — Amelyik most éppen nem színezi rózsásra a kör­nyék politikai közhangula­tát. .. — Sokat beszéltünk mi erről a fővárosi gyárveze­tőkkel az utóbbi időkben. Elmondtam Angyal Ádám vezérigazgatónak, hogy ha a Váci úton öt üzemet zár­nak be, nem lesz olyan visszhangja, mintha a mi vá­rosunkban ez az egy bajba kerül. Mi az ezerkétszáz em­bert nem hagyjuk! Szóba jött korábban a leépítés, nem mentünk bele. Az itt dolgozóknak továbbra is itt kell megkeresniük a kenye­ret. ló okokból a tevékenységünk leértékelődött. — Az emberek munkás­gyűlésen tudták meg, hogy a vállalati tanács szeptember 29-ei határozata alapján önök részvénytársasággá vál­nak. Nem volt pánik az üzemben? — Nem mondhatnám. Né­hány kiugró képességű szak­embert a környező kisüze­mek magas fizetésért elcsá­bítottak, de a többség nyu­godtan teszi a dolgát. A táblát a gyárkapuról nem vették le, fizetéskor minden­ki megkapja a borítékát, egyelőre csak ennyit látnak. — Tegye a szívére a ke­zét: ön szerint mit hoz a jö­vő? — Ne haragudjon, hogy én most közhelyeket mondok, ámbár a közhelyek nyilván azért kopnak, mert gyakran használják őket. Hogy gyak­ran kerülnek forgalomba, at­tól van. hogy néha segítenek. Az embereinknek tehát bízni kell a vezetőkben. Ne higgye senki sem azt, hogy miközben a dolgozók minden tőlük telhetőt meg­tesznek a fennmaradásért, a vezetők vakaróznak. Az le­het, hogy a szovjet export kissé elkényelmesített ben­nünket, de hát itt van az ideje a megméretésnek. Ha munkánk lesz, tudunk mi majd magasabb sebességfo­kozatba is kapcsolni. flz igazgató továbbra is realista Sárközy Imre igazgatóval sokszor beszélgettünk a gyár jövőjéről, perspektívájáról. Ö a véleményén sohasem módosított: mindig azt val­lotta. hogy a szerkezetváltás nem hónapokra ütemezhető feladat. Évek, ha nem évti­zedek kellenek ahhoz, hogy nálunk új termék gyártásá­ra álljon át egy olyan hatal­mas apparátus, mint a daru­gyár. Megemlítem, hogy Svédországban két év alatt megszabadultak egy hasonló profiltól, de erre csak le­gyint: persze, mert az állam a zsebébe nyúlt és fizetett mindent. Nos, hát témánál is va­gyunk. — Hétfőn 9 órakor össze­gyűlnek amolyan alakuló ülésre a füredi gyár részvé­nyesei és többek között meg­választják az ügyvezető igaz­gatót. Kik jelezték eddig részvényvásárlási szándéku­kat? — A Kohászati Gyárépítő Vállalat, a Szolnok Megyei Tanács, a tiszafüredi taka­rékszövetkezet, a Ganz Da­nubius Vagyonkezelő Köz­pont, a Tiszaszőlősi Petőfi Tsz és a Jász-Nagykun Ven­déglátó Vállalat Gyermek- és Munkahelyi Étkeztetési Leányvállalata. Egyik sem jelent akkora gazdasági po­tenciát, hogy megváltsák a világot, de bízunk benne, hogy az első részvényesekhez újabbak csatlakoznak majd. Persze ezen kívül is neki­vágtunk a nagyvilágnak; külkercégekkel tárgyalunk, házalunk termékeinkkel, de hát nem megy ez egyköny- nyen. Mindenkinek megvan a partnere itthon is, külföl­dön is. Ahhoz, hogy befo­gadjanak, olcsón, jót kellene gyártanunk. Am mi eddig nem voltunk „olcsó jáno- sok”. Hétfőn 9-kor formáli­san kilépünk az életbe, bár hivatalosan ez évre még él­nek a megkötött munkaszer­ződéseink, sőt én úgy vélem, a jövő esztendőtől sem kell rettegnünk — aztán majd meglátjuk. A gyár szimpatikus veze­tése, a törekvő munkás kol­lektíva partnereitől, no és a városi, a megyei környeze­tétől együttérző szurkolásra számíthat, ám ennél alig többre. És a gazdasági éle­tünk keményre fordult tör­vényei nem egyszer bizonyí­tották azt hogy ez önmagá­ban édeskevés. Palágyi Béla Minket csak az ember érdekel Közhelyek, de segíthetnek Időszerű és szükséges a foglalkoztatáspolitika reformja (Folytatás az 1. oldalról) Ezzel némileg ellentmon­dó helyzetértékeléssel kezdte viszont előadását Halmos Csaba államtitkár. Értékelé­se szerint, ugyanis gazdasá­gi szerkeze tvált ásunk ügyé­ben eddig gyakorlatilag sem­mi sem történt. A jelenlegi még nem strukturális mun­kanélküliség, hanem olyan jelenség, amely eddig is léte­zett társadalmunkban, csak nem regisztráltuk, s nem beszéltünk róla. Ezt illuszt­rálta egy adattal is: a nap­jainkban számon tartott tíz- ti zenkét ezer munkára váró közül mindössze mintegy ezer vesztette el állását a munkahelye megszűnése mi­att. A többieknek főként sze­mélyes okokból szűnt meg munka viszonyuk. Kritikusan értékelte az ál­lamtitkár azt az „örökséget”, amelyet a jelenlegi kormány­zatnak kellett átvennie elő­deitől; a politikai hibákat, a rossz gazdasági döntéseket, illetve azok máig ható kö­vetkezményeit. Kiemelte: a helyzet ma túlzottan súlyos ahhoz, hogy egy kézlegyin­téssel el lőhessen intézni ezt az „örökséget”, és túl súlyos ahhoz, hogy felvállalja a kormányzat a múlt hibáit is. Hogy ki tudjunk kerülni az alacsony termelékenység és az alacsony hatékonyság csapdájából, meg kell fogal­mazni a nyilvánosság számá­ra is azt, hogy ennek a pártvezetés nek és ez a, kor­mányzatnak a politikája mi­ben különbözik elődei politi­kájától. Szükség van erre a foglal­koztatáspolitikában is. A tel­jes és hatékony foglalkoz­tatás — amit éveken át han­goztattunk — soha nem va­lósult, s nem. is valósulha­tott meg, az erre való törek­Halmos Csaba: „ ... a hely­zet túlzottan súlyos ahhoz, hogy egy kézlegyintéssel cl lehessen intézni a múlt örök­ségét” vések súlyos következményei azonban elkísérnek. Globális munkaerő-keres­let és párhuzamosan króni­kus munkaerőhiány — így jellemezte az államtitkár a mai helyzetet. A munkaerő- piac ellentmondásai tökéle­tesen tükrözik gazdaságunk visszáságait, a gondok meg­oldása vagy enyhítése tehát csak komplex kormányzati politikával érhető el. Ez a tétel tulajdonképpen végig­vonult az előadásnak a kö­zeljövőre tervezett változta­tásokat elemző részén is. Foglalkoztatáspolitikai esz­közrendszerünk — Halmos Csaba szerint — ugyanis megért a változásokra. A legfőbb gondként nevezte meg, hogy az eszközök nem illeszkednek a megoldandó feladatokhoz, így nem is ké­pesek betölteni a nekik szánt szerepet. A legfontosabb — s való­színűleg a közvélemény által is leginkább várt — újdon­ság a munkanélküli segély bevezetése, amit legkésőbb április 1-jéig keresztül kell vinnie a bér- és munkaügyi hivatalnak, A társadalmi szervezetek átfogó segély­rendszert akarnak, amely­ben állampolgári jogon jár mindenkinek a segély, a kor­mányzat ezzel szemben egy árnyaltabb megoldást tarta­na jónak, amelyben sok füg­gene például attól, hogy ki milyen munkaviszony után vált munkanélkülivé, ki mennyit fizetett be koráb­ban munkanélküli segélyre. Ez persze, feltételez egy olyan társadalombiztosítási rendszert is, amelyik forrá­sokat gyűjt egy elkülönülő, csak ezt a célt szolgáló alap­ba, s azt — ahogy más or­szágokban ez gyakorlat — forgatja, kamatoztatja, egy­szóval: gazdálkodik vele. Fontos, hogy az eszköz- rendszer többi elemének fo­kozottabb támogatására a kormány jövőre — a tervek szerint — megkétszerezi, 3,4 milliárd forintra emeli a Foglalkoztatáspolitikai Alap összegét. Ebből nagyobb le­hetőség nyílik a munkahely- teremtés fokozott és célirá­nyos támogatására és a vál­lalkozások ösztönzését szol­gáló újrakezdési támogatás növelésére. Halmos Csaba szerint a vállalkozások jól szolgálhatják a foglalkozta­tási gondok enyhítését, ezért a tervek szerint a támoga­tást kiterjesztik, az egész or­szágra, és nemcsak azok kaphatják majd meg, akik elvesztették a munkahelyü­ket. A Dél-alföldi Közgazdász Találkozó első napja Halmos Csaba államtitkár előadása után konzultációval fejező­dött be. Szombaton újabb szakmai előadások következ­nek. L. M. L. Akik pártbizottsági tagot választanak Kunszentmárton: a bőség zavara — MMIK: képviseletet várnak A megyei pártbizottság ok­tóber 7-én tartott ülésén úgy döntött, hogy a testület so­rait részben a pártszenveze- itek által közvetlenül válasz­tott pártbizottsági tagokkal egészíti ki. Meghatározta azt is, hogy melyik üzemi vagy községi pártbizottság, illetve alapszervezet élhet a delegá­lás jogával. Közülük kettő­ben néztünk szét, arról ér­deklődve, hogyan állnak az új megyei pártbizottsági ta­gok megválasztásával? A Pannónia Vállalat kun­szentmártoni gyárának üze­mi pártbizottságát is ilyen jog illeti meg. Takács Lász­ló, az üzemi pártbizottság titkára örül ennék: — Nem udvariasságból mondom: megtiszteltetés szá­munkra, hogy a megye ve­zető testületébe közvetlenül delegálhatjuk egyik pártta­gunkat. Munkánk elismeré­sének is tartjuk ezt, hiszen nem valószínű, hogy ha sza­nált üzem lenne a mienk, akkor is ránk esne a válasz­tás;. — Hogyan készítik elő az új pártbizottsági tag meg­választását? — Szerencsére nem kell valamiféle statisztikai szem­lélethez igazodnunk. A ja­vaslattétel előtt összeültünk az alapszervezeti titkárokkal és abban egyeztünk meg, hogy a jelöltnek egy krité­riumnak kell megfelelnie: éleslátású, felkészült legyen. Nem az a fontos tehát, hogy nő, vagy férfi, fiatal-e vagy öreg. Egy a nélkülözhetetlen: az olvan felkészültség, amely méltóvá teszi kü kiöltiünket nemcsak üzemünk, hanem a térség és mondhatnám azt is: a megye érdekeinek kén­viseletére. — Nem teszik túl magas­ra a mércét? — Persze, hogy nem. Ma már jól felkészült párttagok sokaságából válogathatunk. A kiválasztásnál inkább a bőség zavarával kell meg- küzdenüinik. — Ha már szót váltottak az alapszervezeti párttitká­rokkal, elmondaná, hogy ki­nek a személye került elő­térbe? — Október 75-én dönt er­ről az üzemi pártbizottság. Várjuk meg azt az időpon­tot. — Nem eldöntött tények érdekelnek engem sem, és úgy vélem, az üzem dolgo­zóit sem, hanem az, hogy kit vagy kiket szándékoz­nak jelölni. A választás más, az az üzemi pártbizottság csorbíthatatlan joga. — Mindenekelőtt Kovács Istvánra, az üzem főmérnö­kére gondolunk... — Miért rá? Azért, mert vezető beosztásban dolgozik? —• Említettem már, hogy sarokba vágtuk a statisztikai követelményeket. Kovács István megválasztását nem a beosztása miatt javasoljuk, hanem azért, mert ambició­zus fiatalember. Moszkvában vegyészmérnöki diplomát szerzett, itthon meg hozzá egy másikat, mérnök-köz­gazdász lett. Felső fokon be­széli az orosz nyelvet, isme­ri a németet, és középfokon most tanulja az angolt. Or­szágszerte jó szakemberként ismerik. Emellett a közélet­iben is hasznosan tevékeny­kedik. Tagja az üzemi párt­bizottságnak is. * * * A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ pártalap- szervezete tizenhat tagot számlál. Kézenfekvő, hogy nem a nagyságrendje miatt kapta meg a delegálás jogát, így vélekedik Kenyeres Sán- domé, az alapszervezet párt­titkára is: — Nálunk a szakmát ne­hezen lehet elválasztani a művelődési hálózat egészé­től. A választáskor minden párttagnak egyenlő esélye lesz, de az előbbi megállapí­tásból kiindulva mégis csak nagyobb előnyre számíthat­nak azok, akik képesek a szakma és a hálózat, vala­mint az értelmiség gondjá­nak, bajának képviseletére, jó szándékú törekvéseinek érvényesítésére. Pontosabban arra, hogy a megyei pártbi­zottságban kezdeményezők legyenek ilyen értelemben, mert tudjuk, egy fecske nem csinál nyarat. Másokat is meg kell majd küldöttnek nyernie a testületben, ha eredményt akar elérni. Min­denesetre figyelemmel kísér­jük majd delegáltunk mun­káját, s ha nem lesz megfe­lelő, élni fogunk a visszahí­vás jogával. — Önök a lakossággal is közvetlen kapcsolatban áll­nak. A közvéleményt, a köz­hangulatot ezáltal „napraké­szen” ismerik ... — Ezek tolmácsolása is hozzátartozik majd az álta­lunk megválasztott megyei pártbizottsági tag kötelessé­geihez. Ezért kell gondosan mérlegelnünk a titkos vá­lasztás előtt. — A jelöléshez kaptak-e valami „fenti instrukciót"? — Visszaadtuk volna. Az országos pártértekezlet és a megyei pártbizottság is hitet tett a pártszervek és szerve­zetek önállósága mellett. Kü­lönben is biztos vagyok ab­ban, hogy párttagjaink a tisztre megfelelő embert vá­laszthatnak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents