Szolnok Megyei Néplap, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-07 / 214. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. SZEPTEMBER 7. Van-e hálapénz Amerikában? Miért zártak be kórházak az USO-ban? Biztosítók és biztosítottak Egy orvos az óceánon túlról Hétvégén dr. Mark Callahan belgyógyász-kardiológussal beszélgettem, aki az Amerikai Egyesült Államokban, a híres Mayo Klinikán dolgozik. A klinika a Mississippi partján fekvő Minneapolis St. Paul városától 100 kilométerre található. A kardiológus előadást tartott egy szolnoki tanácskozáson, amelynek témája „A szívizombetegségek aktuális kérdései” volt. Évente mintegy kétmillió forintos forgalmat bonyolít le a Jászapáti Femisz elektroműszerész részlege. A háztartási kisgépeken kívül hűtőgépek és villany- motorok javításával is foglalkoznak. A Ramovil- lal kötött szerződés szerint elvégzik a háztartási kisgépek garanciális javítását is (Fotó: T. K. L.) Beszélgetőtárs: Nagy Bandó András Én „csak” véleménynyilvánító vagyok — Hogyan került az óceánon túlról éppen Szolnokra? —: kérdeztem a szimpatikus, barátságos, fiatal orvost. — A Szolnok megyei kardiológus főorvos, dr. Gelléri Dezső, tanulmányúton volt a klinikánkon, összebarátkoztunk és elhatároztuk, hogy máskor is találkozunk. Én most Bécsben voltam egy konferencián és a főorvos meghívott a szolnoki tudományos ülésre. Régebben is jártam már Magyarországon, és szerettem volna visszajönni. — Milyen célja van egy ilyen tudományos ülésnek? — A különböző klinikákról. kórházakból jött szakemberek tapasztalatot cserélnek. — Mit tart ön az utóbbi évek nagy előrelépésének a szívizombetegségek felismerésében és gyógyításában? — Az echokardiograf (ultrahang) alkalmazását. Így gyorsan, pontosan, rizikó nélkül lehet vizsgálni a betegeket. A 'mi laboratóriumunkban ma már naponta 90 szívbeteget tudunk megvizsgálni. — Az USA-ban az utóbbi 20—30 évben jelentősen csökkent a koszorúérbetegség halálozási aránya. Nálunk, Magyarországon növekszik. Önök hogyan tudtak eredményt elérni? — Azt hiszem, az a „titok”, hogy nagyon fiatalkorban kell kezdeni az egészséges életmódra nevelést. Nálunk már az általános iskolában komolyan foglalkoznak vele. Megtörtént például, hogy az egyik kislány hazament az iskolából, és amikor az édesanyja rágyújtott, felkiáltott: „Jaj, mama. meg fogsz halni!” Ahhoz, hogy a felvilágosításnak eredménye legyen, el kell telnie húszhuszonöt évnek. Almikor kicsöngetnek az iskolákban a fáradtságos tanulással eltelt délelőttök után, egymást túlharsogva, kongó gyomorral sorakoznak a gyerekek az ebédlő ajtaja előtt. Találgatják, vajon mi kerül ma az asztalra? Tökfőzelék? Mákosguba? Sipula Józseftől, a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat Gyer- jmek- és Munkahelyi Étkeztetési Leányvállalatának igazgatójától érdeklődtünk: hogyan készültek fel a napközis konyhák a tanévkezdésre? — A korábbi évekhez képest az idei felkészülés volt a legsimább, a legeredményesebb. A nyár folyamán valamennyi iskolakonyhában elvégeztük a szükséges karbantartást, felújítást, határidőre, megfelelő színvonalon. Eredményesen oldottuk meg a gépesítést, átszerveztük a veszteségesen működő egységeket. A munkát könnyítő modem gépeket, hűtőládákat vásároltunk. (Igaz, az üzletekben nagy, 400 literes hűtőládát nem kaptunk, és eddig a gyártól sem sikerült beszerezni). Három millió forintot költöttünk, és az év végéig még várhatóan újabb egymillió megv el korszerűsítésre. Az evőeszközök is igényesebbek, az alumínium evőeszközöket rozsdamentesre cseréltük — foglalta dióhéjba a témát az igazgató. A leányvállalat naponta — Magyarországon ma szinte napirenden van az egészségügyben dolgozók hivatástudata, a munkafegyelem. önöknél nincs gond vele? — Nagyon aktuális kérdést tett föl. Baj, hogy nálunk rosszul fizetik a nővéreket. Nehéz fizikai munkát végeznek és nem kapnak kellő figyelmet, tiszteletet, pénzt érte. — Kialakul az a szemlélet, hogy rosszul fizetnek, tehát rosszul dolgozom? — Igen, fölmerül az emberekben. Ügy érzik, ha kevés a fizetésük, nem értékelik a munkájukat. Az is gondot jelent, hogy a pénz miatt sok képesítés nélküli nővér jön dolgozni. — Mégis, mennyit keres egy nővér? — Évente 25—30 ezer dollárt. — És egy szakmunkás? — Ugyanennyit. — És az orvos? — Én évente 150 ezer dollárt kapok, de a mijdini- kánkon az átlagosnál kevesebbet keresnek az orvosok. — Mire elég a százötven- ezer dollár? — Van egy házunk, két öreg kocsink, háromszor voltam Európában a családommal. — Magyarországon, ha egy beteg elégedett az orvosával, hálapénzt ad neki. Mit szólna hozzá, ha egy betege egy borítékban tízezer dollárt dugna az ön zsebébe? Nevet a kérdésemen. — Komolyan aggódnék hogy valami baj van. Nem, nem, nálunk ez nem fordulhat elő. Ilyen egyszerűen nem létezik. Tíz éve dolgozom, vagy hatszor kaptam ajándékot. A betegek, amikor hazamennek, csokoládét vesznek a nővéreknek. — Perelik-e az orvosokat, harmincötezer óvodás, kis- és nagydiák, valamint tízezer felnőtt étkeztetését látja el. A 38 főzőkonyha mellett a leányvállalat irányítása alá tartozik a szolnoki cukrászüzem is, amelyben az iskolakonyhák kosztosainak újabban 11 féle olcsó ebédsütemény készüL Az adott nyersanyagnormákon belül fontosnak tartjuk, hogy minőségileg megfelelő, a mennyiségi igényeket is kielégítő, választékos étrendet biztosítsunk. Üzletpolitikai elvünk, hogy alacsony norma mellett is olyan ételek szerepeljenek, amelyeket a gyerekek szeretnek. Szeptember elsejétől a ti- szabői óvoda és általános iskola étkeztetését is a leány- vállalat látja el. Ez is igazolja: nőtt a bizalom a leányvállalat iránt. Minden óvodai és iskolai konyha kéthetes étrendjét egészségügyi szaktanácsadó vizsgálja felül, s a tápérték- számításokat is. Ezeket sokszorosítják és eljuttatják a konyhavezetőknek a tapasztalatok értékelésével. Ma már az édességen kívül egyre több tejtermékkel, gyümölccsel gazdagítják a tanulók étrendjét, és megkedveltették velük a rostos ivó- leveket is. F. B. ha elégedetlenek a munkájukkal? — Ö, hogyne. Sehol a világon annyi orvost nem perelnek be, mint nálunk. Az orvosoknak biztosításuk van, és a biztosító fizeti a kártérítést. Egy kaliforniai agysebész professzor például évente 100 ezer dollár biztosítást is fizet, hiszen sok műtét nem sikerül, és akkor perelnek. — önöknél a nemzeti jövedelem magas százalékát fordítják az egészségügyre. Jelent-e gondot, ha egy kórháznak 100—200 ezer dolláros műszerre van szüksége? — A nemzeti jövedelemnek kb. 10 százalékát kapja az egészségügy. Gondot inkább az 1—2 millió dolláros műszerek, gépek beszerzése jelent. A mi klinikánk jó helyzetben van, de egyre kevesebb kórház tudja tartani a megfelelő színvonalat. Hatszáz kórház zárt be az USA-ban emiatt. — Milyen gondjai vannak még az amerikai egészségügynek? — A gyógyítás költségeinek általában 25—30 százalékát a betegek, a többit a biztosító fizeti. A biztosítás díja azonban olyan magas, hogy egy fiatal házaspár sokszor választás elé kerül; házat vesz vagy biztosítást köt. A másik, hogy mivel magasak a költségek, túl hamar hazaküldik a betegei;. Általában 3 és fél napot töltenek a kórházban. — Magyarországon ezt követendő példaként emlegetik, hiszen nálunk általában 10 napot fekszenek a kórházban. — Azt hiszem, egy hét lenne az optimális. Nálunk sok az egyedül élő., a magányos idős ember, és otthon nem kapnak megfelelő ápolást. Ha más helyzetről, ha magasabb összegekről is volt szó a beszélgetésben, mint Magyarországon szokott: valami hasonló a két ország egészségügye között. Azonos gondokkal küszködik... Paulina Éva árhivatali vizsgálat a Harmóniánál Hétfőtől a Harmónia Kereskedelmi Vállalat — a vásárlók előzetes tájékoztatása nélkül — átlagosan 3—5 százalékkal emelte a legtöbb cigaretta árát. E ■ lépésről az MTI munkatársa felvilágosítást kért Csépi Lajostól, az Országos Árhivatal illetékes főosztályvezetőjétől. — A cigaretta szabadáras termék, s az ilyen cikkek árának emelését a forgalmazók maguk is eldönthetik. Az előzetes árbejelentési kötelezettség rájuk, mint kereskedőkre nem vonatkozik, csak a termelőkre, azok viszont ezúttal nem hajtottak végre áremelést. A Harmónia Kereskedelmi Vállalat mostani intézkedését az Árhivatal az eddigi információk alapján indokolatlannak tartja, ezért alaposan megvizsgáljuk az áremelés körülményeit, indokait. Három hónapra — amire a jogszabály lehetőséget ad — az Árhivatal felfüggeszti az áremelési döntést, így már szerdától ismét a korábbi áron vásárolható a cigaretta a Harmónia üzleteiben. — A vizsgálat során kiderül, hogy valós terheket, többlet-költségeket akart-e a Harmónia Vállalat a fo- gvasztóra továbbhárítani. Ebben az esetben az áremelésre vonatkozó tilalmat feloldjuk. Ha az indokok megalapozatlanok voltak, a Harmónia döntése tisztességtelen haszonszerzés minősítést kap. ami a vállalatra nézve további következményekkel jár majd. Nem a televízióban láttam és nem a rádióban hallottam először Nagy Bandó Andrást. Ismeretségünk, majd barátságunk a ’80-as évek elejére nyúlik vissza. (Innen a tegeződésünk is.) Akkoriban csöppentem be egy előadására, s emlékszem olyan dolgokat csinált, és mondott, amire oda kellett figyelni. Népszerűségéhez ma már nem férhet kétség. — Lehet, hogy rosszul hiszem, de mégis úgy gondolom, hogy ha egy befutott humoristával beszélget az ember, akkor ez az interjú jó hangulatban készül majd. Persze az is igaz, hogy az ország jelenlegi gazdasági helyzetében az embereknek nincs túl sok kedvük a viccelődésre. Mit gondolsz erről? — Én valóban viccelődéssel kezdtem a pályát, de néhány éve valahogy nincs kedvem hozzá. Persze ez nem jelenti azt, hogy sírást akarok kicsikarni az emberekből, de azt igen, hogy a nevetés közben igenis jusson eszükbe, hogy én könnyeket hullajtva fogalmaztam meg a név ette tőnek szánt mondanivalómat. Ügy gondolom, mindazok, akik eljönnek egy-egy előadásomra, tudják, hogy az indulatom belülről fakad, s ebből manapság egyre több van. így nem hiszem, hogy jókat fogsz nevetni a válaszaimon. — Kezdjük a beszélgetést a legelején. Mesélj valamit a gyermekkorodról, s arról, hogy mikor és minek hatására jegyezted el magad ezzel a műfajjal, hisz tanult szakmád elßg messze áll a humortól, mert tudom, hogy építésztechnikus vagy. — A gyermekkor most csak annyiból számít, hogy falusi gyerek voltam, s az ott kialakult igazságérzetem a vicces kedvemmel együtt adva volt már akkor is. Talán ez a kettő és a később megnyilvánuló színpadszeretetem, úgy tűnik, hogy jó alapul szolgált ahhoz, amit most művelek. A szakmám, mármint az építészet abban segített igazán, ami alapvetően fontos ebben a munkában is: alapokat rakni, biztonságosan falazni és jól megtervezett és kivitelezett tetőt ácsolni. — Saját magadban mit nem kedvelsz és mi az. ami- ra büszke vagy? — Ha arra utal a kérdés, hogy miben kell még javulnom, illetve mi az, ami még hátráltat a munkámban, akkor elbizonytalanodva válaszolok. Igyekezetem arra irányul, hogy kiszűrjem a hibáimat, a lehető legkevesebb gondot okozzak másoknak. Eközben természetesen hibázhatok, de azt igyekszem mihamarabb feledtetni, s legközelebb ugyanazt már nem követem el. Nehéz azt mondanom, hogy ezt vagy azt a dolgot nem kedvelem magamban, hisz az ember arra törekszik, hogy az egyszeriként kapott életét úgy élje le, hogy abban nem hibázik, mert az amit elrontottunk pótolhatatlan idő- veszteséget okozhat, s ezt a luxust senki sem engedheti meg magának, aki jól akar gazdálkodni a sorstól kapott éveivel. — Akikkel beszélgettem rólad — ezt bizonyára te is tudod — többnyire szeretnek téged. Számomra ez egy kicsit mégis gyanúsnak tűnik, mert általában akinek sikerei vannak, azt az embert nem mindenki kedveli. Nincsenek irigyeid, ellenségeid? — Amerikában a művészek legelső törvénye, hogy a közönség szeretetét megnyerjék, hiszen „belőlük” élnek. És ők ezt vagy ösztönösen tudják, vagy a menedzserük megtanítja velük. Nekem soha nem volt menedzserem, általában autodidaktaként sajátítottam el a szakmát, s hiszem, hogy ennek része a közönséggel fennálló kapcsolatom is. Nem lehet elmondani, mi kell ahhoz, hogy az embert szeresse a közönség. Ha szimpatikus vagy, elfogadják a véleményed, megszeretik a poénjaidat. Szóval a szerencsés adottságok egész sora szükséges mindehhez, s úgy gondolom, hogy egy csomó do- loj! nálam is összejött. Ám ez nem jelenti azt. hogy mindenki szeret. Minél előrébb jutok, annál többen állnak betartott lábbal, de ilyenkor már kevésbé képesek végrehajtani a gáncsolás nemes műveletét... — Figyelem a munkáidat. Egy-egy rádió vagy tévészereplésed után mondják is az emberek, hogy de jól odamondogatott már megint ez a Nagy Bandó. Mások meg úgy reagálnak, hogy manapság a nyíltság korában nem nagy kunszt kimondani azt, ami az ember szívét nyomja. Ilyen szempontból változtál-e két-három évvel ezelőtti önmagadhoz képest? — Én ma már nem akarok odamondogatni csak azért, mert hagyják. Addig hangoztattam keményen a véleményemet, amíg tiltva volt. Figyeld meg: ha tiltanak nálunk valamit, mindenki csakazértis csinálja. Én is így voltam, de engem erre senki sem biztatott senki sem akart lebeszélni, egyszerűen megadtam magamnak az alkotmányos jogot, tehát a szólásszabadságomat, s attól kezdve éltem is véle. Ma is csak ennyi a célom, s nem az odamondogató?. — Minden okod megvan rá, hogy elégedett légy. hiszen rendszeresen szereplője vagy a Rádiókabarénak, foglalkoztat a tévé, a megjelent Ütőn, útfélen című könyvedet szinte pillanatok alatt elkapkodták, nemrégiben megkaptad a Karinthy-gyű- rűt, amit csak a valóban legkiválóbbaknak ítélnek oda. Szóval csupa jó dolgok történtek veled, de nekem mégis az az érzésem, mintha valamiféle hiányérzeted lenne. Vagy tévedek? — Gondolj bele: az idén már a harmadik önálló nagylemezem jelenik meg, legalább hat egyéb lemezen szerepelek, a könyvem tényleg siker volt, kaptam tévé és rádió nívódíjakat, kétszer voltam önálló blokkal a tévé szilveszteri műsorában, s készülök az újabbra, s három könyv anyaga van jelenleg bennem. Egyik eredmény sem kápráztat el önmagában, de mindegyiknek hallatlár. becsülete van előttem. Ezek az én rangjelzéseim, melyektől bármikor megfoszthat fölöttesem, a közönség. Tehát: dolgoznom kell, mégpedig a rangomnak megfelelően, fokozott felelősséggel, munkatempóval. Csak annyiban vagyok elégedetlen, hogy nem tudok éjjel föntmaradni dolgozni, mert ha alvás nélkül bírnám, ma sokkal előrébb lennék. Hiányérzetemet senki sem érzi. csak én magam. — Jelenleg min dolgozol és milyen terveid vannak? — Könyvet írok az általam elindított ’48-as emlékműről. illetve annak körülményeiről, megvalósulásának akadályozóiról és segítőiről, vagyis a miatta kialakuló dühömről. Egy másik könyvanyag is összeállt, csak ki kell dolgoznom: Mai Ti- borcok címmel szeretném összegyúrni a hozzám elküldött szociológiai értékű leveleket, panaszokat. A Jelenlegi legaktuálisabb pedig a Kép-írás című könyvem, melyben hat év termését szeretném összerakni, soksok írással, karikatúráimmal, megjegyzéseimmel, kritika idézetekkel, levelekkel. Közben „Tévedések végjátéka — avagy vígjáték a duma mentén” címmel bemutatóra készülök jelenlegi állandó színházamban, a Játékszínben. ez talán november folyamán eljut a premierig is. Természetesen újabb szilveszteri műsorom is készül, egyelőre csak az ideiglenes címét tudom mondani: A vagy B? A rádió szilveszteri műsora is számít rám, s szeretnék ott is eleget tenni. És persze az ORI-val folytatjuk a már korábban megkezdett országjárásunkat is. — Tulajdonképpen minek tartod magad? Humoristának vagy esetleg másnak? — Ügy vizsgáztam az ORI-nál mint konferanszié, megkaptam a működési engedélyt mint előadóművész, közben karikaturista és humorista lettem, de eljutottam odáig, hogy nincs jelentősége a titulusnak: ér egyszerűen csak véleményt mondok, ahogy Komlós is mondta, „véleménynyilvánító vagyok”... Ennyi az egész. Nagy Tibor A Néplap megkérdezte: Felkészült-e a gyermekélelmezés a tanévre?
