Szolnok Megyei Néplap, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-07 / 214. szám
1988. SZEPTEMBER 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A tévé képernyője előtt MŰSORUK SZOKATLAN VOLT Újra fent a Szivárvány Az együttes citerásai — Csiderné Miké Anna, Csider István, Huszár József, Bútor Imre és Nyúlás Róbert — a megjelenő lemez borítóján A múlt héten „premier” zajlott le a Híradónál — formát változtatott a televízió információs műsora, mint amikor valaki megunja már régi ruháját, s újra kívánkozik, hátha jobban fest majd benne. Vagy ha nem is vesz újat teljesen, modernebbre alakítja régi divatú öltönyét, ami jobban illeszkedik az idők változásaihoz. Hát valami ilyesféle történt a Tv-Híradóban. Híradó — új köntösben Eltűnt például a „nyitányból” a megszokott, körben- forgó földgömb képe, s helyette már mozgó síkokban jelenik meg, ami kétségkívül elvontabb, stilizáltabb, ha úgy tetszik modernebb, mint az, ami megelőzte. Viszont maradt a zene, a gyors, figyelemfelhívó (ha késő este szólal meg, akár fel is riasztja álmából az embert). Másképpen, kék csíkban jelennek meg a felírások, az inzertek, és egyéb újítás is megfigyelhető a Hiradó formájában. A forma persze tartalom is — a kifejező forrna segíti érvényesülni a kifejezendő tartalmat. Egy hírműsornak azonban — szerintem — vigyázni kell a formájára. Nem túl szerencsés, ha külső megjelenésében cifrálkodóan hivalkodó, ha a forma nem a jobb és gyorsabb megértést szolgálja, hanem magára vonja a néző figyelmét. Vagy megosztja figyelmét azáltal, hogy olyan „járulékos” látványt kínál, amely önmagáért önmagáról beszél — azaz öncélú. A Híradó némely újítása valahogy ez utóbbi benyomását kelti, mintha túl szép akarna lenni. Pedig a hírek, tudósítások programjának legfőbb értéke: az érdekesség, ami a híradás, a közvetített események tartalmában gyökeredzik, s méltó formáját a pontos, lényegretörő tálalásban nyeri el a képernyőn — díszítő elemek nélkül. Újított a Híradó — szerencsére munkatársai a régiek, s az új keretben is régi erényeiket csillogtatják, és ez a fő, mégis csak ez. Magyar évszázadok Második darabját láthattuk a Magyar évszázadok sorozatának, s a törvényeket .ismertető filmsorozat sajátosságai is kirajzolódnak immár. István Intelmei után Szent László törvényei következtek a sorban, s ahogy már az első részben, ezúttal is jólesően érzékelhettük az alkotók széles körű műveltségét, biztos történelmi ízlését, s különösképp azt a nemes szándékot, hogy a história megelevenítésére törekednek; nemcsak közük a jeles törvény legjelentősebb „paragrafusait”, filmjüknek — forgatókönyvíró Vikol Katalin, rendező Szakály István — történelmi levegője van: a középkori zene, a román stílű műemlékek, hajdani templomok, kolostorok maradványai szorosan egybekomponálva a filmben a zöldellő természet pompás képeivel olyan atmoszférát adnak, amitől valóságos históriajárásban van részünk. Nemcsak a törvények szigorát ismerhetjük meg ezúttal is, de magát a törvényalkotó királyt is előidézte a film. Azt az uralkodót, aki nemcsak szigorával, hanem nagyúri lovagiasságával is rendet tudott tartani országában, akiről elhihetjük, hogy valóban fejjel magas- lőtt ki vitézei közül, ahogy a róla szóló ének is hirdeti. Így megidézve a történelmet — hálás téma a képernyőn a história. Jó érzékre vall a könyvkiadás igyekezete is. Ugyanis mind Szent István, mind Szent László törvényei máris napvilágot láttak egv közös kötetben, s kaphatóak is a könyvesboltokban. Így bizonyára még bővebbet tudhatunk meg magáról a korról s a filmen látottakról is. Mert valamit azért hiányolok a filmben: a bemutatott tárgyi emlékek, művészeti érr fékek, például freskók néven nevezését. Akárcsak egy soványka felirattal is, vagy egyéb módon, hisz a nézők nagy többsége járatlan a középkori kultúra e megjelenített világában. A sorozat és a hozzá illesztett könyv módot ad, hogy bepillanthassunk Árpád-házi királyaink történelmébe, magyar históriánk méltatlanul mostohán kezelt évszázadaiba, s nem kétséges: általa nemzeti tudatunk, önbecsülésünk is izmosodhat. MI-TU-HÚZ „Kívül-belül kerek, zsenge, kis fehér gyökér Ha eléri teljes fejlettségét, finom, vékony, piros színű héj borítja” — e kecses leírás egy Franciaországban megjelent XVII. századi gyógyszer- könyvből való, és egy ma már igencsak köznapinak tartott eledel ősét írja le, magyar nevén a burgonyát. Azt az élelmiszert, amelyről a televízió új sorozatában, a furcsa nevű MI-TU- HÁZ-ban hallhattunk, indulásképpen. Afféle háztartási minimagazin ez, a hajdahi Főzőcske, Molnár Margit népszerű műsorának kései unokája, s ha célkitűzéseiben talán szolidabb is nagykorú elődeinél, mégis bőven számíthat a nézők figyelmére. Mert hasznosítható ismeretekkel szolgál. S nemcsak az érdeklődő kamaszoknak, tizenéveseknek mert eredetileg nekik szánták a tizenkilenc részes sorozatot, hanem mindazoknak, akik háztartást vezetnek, vagy vezetni szándékoznak a jövőben. Igaza van a televíziónak: a konyha művészetét sem lehet eléggé korán kezdeni, alapfokon sem; hogy miből mit a legcélszerűbb előállítani, hogy egyáltalán mi mire való. A horgonya egyik alapvető élelmiszerünk. S ma már nélküle konyha ugyan nem létezhet. Persze nem mindig volt ez így Európában. A növény meghonosodásának kalandos történetét is felvillantotta ügyesen a műsor, hiszen miként annyi más növény, ez is a tengerentúlról érkezett hozzánk, egészen pontosan spanyol hódítók hozták magukkal a távoli Peruból. S hallhattuk azt is, kezdetben csak dísznövénynek használták öreg földrészünkön, I. Frigyes rendelettel kényszerítette parasztjait például a krumpli étkezési fogyasztására. Egy kis krumplihistóriával kezdődött tehát a film, formás mondatok, lényeget hordozó ismeretek, majd gyakorlati bemutatóval folytatódott. Két fiatal különböző eledeleket készített szemünk láttára az ízletes gumókból. Megismerhettük, hogyan készíthető el néhány perc alatt a sokféle módon alkalmazható sült krumpli, hogy miként lehet ízesíteni nyers tojás sárgájával a már kész krumplipürét, s szinte érezni lehetett a feltálalt hagymás tört krumpli illatát, s a ropogósra sült rosse- ibni is szépen festett a képernyőn. Nem is beszélve a formás krumplicsúcsról, amely már a konyhaművészet világából csillantott meg valamit. Háztartástan alapfokon — olyan ismeretek népszerűsítése a televízió eszközeivel, amelyek nemigen férnek bele a serdülő lányok és fiúk iskolai tanulmányaiba. Hogy mi fér majd bele a tizenkilenc tizenöt perces adásba, nem tudni. Legközelebb a háztartásnak egy, a konyhától messze eső területére viszi el nézőit a sorozat: a cipővel kapcsolatos teendők kerülnek terítékre. Valkó Mihály Óvodától a felnőttkorig A Gorkij Nyelviskola tanfolyamai A nyelvtanulás ma már hozzá tartozik életünkhöz, hiszen ismereteink bővítéséhez. a tájékozottsághoz feltétlenül szükséges. Ebben próbálnak segíteni az MSZBT Központi Gorkij Nyelviskola Szolnok Megyei Tagozatának orosz nyelvtanfolyamai. Beiratkozni szeptemberben lehet; a felnőttek tanfolyamaira az üzemi, vállalati, szövetkezeti MSZBT- tagcsoport vezetőjénél; az általános' és középiskolai tanfolyamra az orosz nyelvtanárnál, az óvodaiakra a vezető óvónőnél. A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ valamint a Gorkij Nyelviskola közös, középfokú nyelvvizsgára előkészítő évi 160 órás tanfolyamának első foglalkozása szeptember 24-én lesz és utána minden szombaton. Jelentkezni a MMIK pénztárában lehet. A foglalkozásokat a megye legjobb általános és középiskolás nyelvtanárai vezetik, legtöbb helyen modern nyelvi laboratóriumban, audio-vizuális technikai segédeszközökkel. Kecskeméten Nemzetközi agrárfilm- és videoszemle Szeptember 8—11 .között Kesckeméten a Technika Háza ad otthont a III. nemzetközi agrárfilm- és videószemlének, amelyet a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, a Bács-Kis- kun Megyei Tanács. Kecskemét Város Tanácsa, valamint a Magyar Agrártudományi Egyesület és az Agrárinformációs Vállalat közösen rendeznek. A szemlét csütörtök délelőtt 9 órakor dr. Papócsi László mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes nyitja meg. A háromnapos vetítési program után, vasárnap lesz az ünnepélyes eredményhirdetés és a díjak átadása. Csütörtökön este 21.35 órakor a televízió 1-es műsorán a Tájkép című környezetvédelmi magazinban bemutatkozik a Rákócziújfa- lui Általános Iskola. Aki járt már az intézményben, aligha csodálkozik el ezen a híren. A régi és új épületekből Éilló iskola szépen karbantartott, gondozott, a hatalmas udvar pedig félig arborétum, félig játszótér, félig állatkert. Az iskola vezetősége, tantestülete jó tíz éve különös gondot fordít a környezetre. Szinte mesébe illően jutottak hozzá egy-egy ritkaság- számba menő facsemetéhez, bokorhoz, díszes márványdarabhoz, amelyen az udvar egy részét vonzóan hangulatossá teszik. Nemrégen alakították ki az udvar másik ékességét, egy játékrendszert, amely a gyerekek kedvence. A jórészt fából készült rendkívül ötletes játéksor mintáját az NSZK-ból vették. A diákok miközben Az idei Ki mit tud? korábbiaknál „langyosabb” izgalmában bizonyára akadnak még olyanok, akik emlékeznek a régebbi versenyekre. Az 1977-es Ki mit tud? döntőjéről megmaradt bennem egy kép: egy szőke főiskolás fiatalember egy szál citerával „elbűvölte” a közönséget. Csider István, a mezőtúri főiskola hallgatója volt az ifjú citerás. Második lett, a Vuicsics együttes mögött, jóllehet egy szólista és egy együttes produkcióját nem szerencsés összehasonlítani. Tizenegy évvel később, augusztus közepén az idei Ki mit tud? egyik elődöntőjén ismét láthattuk, hallhattuk Csider Istvánt, ezúttal azonban nem egymagában, hanem a Szivárvány citera- zenekarral, amelyet évek óta ő irányít. Az idei Ki mit tud?-ot figyelve külön kategória lehetne a népzene, ehelyett azonban hangszeres zene kategóriában verseng egymással a gitáros, a cimbalmos, a cigányprímás. Azt is szóba lehetne hozni, hogy amatőrnek tekinthető-e az a prímás, akit évek óta taníttat a Rajkó zenekar. Bizony nem volt az, s a cimbalmos sem, akik tegyük hozzá megérdemelten jutottak tovább a Szivárvány és egy gitározó gimnazista' leány versenyében. A mezőtúri citerások nem arattak sikert sem a közönség, sem a zsűri soraiban. Műsoruk szokatlan volt a citera hangját ismerők körében. A villáminterjú során sem derült ki, hogy igazából mit és miért éppen azt játszották. — Ha több idő lett volna a beszélgetésre vajon mit mondott volna el Csider István? — A hetvenes évek közepén a zákányszéki citerások- tól hallottunk először hasonló műsort, mi is megpróbáltuk megszólaltani a régi magyar táncokat, majd klasszikus, sőt, mai zeneszerzők műveit is. Kettős célunk van ezzel. Szeretnénk bebizonyítani, hogy a citera is hangszer, azoknak persze, akik ezt tagadják. Másrészt ily módon is szeretnénk népszerűsíteni a komolyzenét. — A művek átírása manapság nem egyedi jelenség. Nap mint nap hallhatunk például lemezen, rádióban komolyzenét, diszkó ritmusban. Természetesen ez csak arra jó, hogy felkeltse az érdeklődést az eredeti mű vidáman hancúroznak rajta, észre sem veszik, hogy edződik, fejlődik testük. Ugyancsak a közelmúltban készült el a tekepálya. Az udvarból egy négyszáz négyszögöles területet kapott az állatként, ahol szabadon él a gyerekek közelében a fogoly, a fácán, a szarka, a varjú, a teknősbéka. a medencében pedig különböző vízi állatok, de volt már „vendégségben” a „rezervátumban” egy kameruni kecske, s fekete gólya is. Hogy miből futotta minderre? A kérdésre bizonyára sokan rá vágnák: biztosan nem a költségvetésből. Valóban nem. hiszen az iskola a tíz év alatt ötszázezer forintot kapott a tárgyi feltételek fejlesztésére. Az évi ötvenezer forintot azonban ötletekkel. társadalmi munkával, pályadíjakkal megsokszorozták. A társadalmi munka értéke meghaladja a 4.5 millió forintot. Nyolcvanezer forintot a megyei iránt. A Ki mit tud? zsűrije érthetően mást várt, — A kísérletet — így nevezzük az átiratainkat — illetően megoszlik a szakemberek véleménye. Kaptunk már arany minősítést olyan műsorunkra, amelyben Vivaldi, Brahms zenéje is szerepelt citerán. Igaz, hogy az a zsűri egy óráig vitatkozott emiatt. S említhetném a Ki mit tud? megyei döntőjét is, ahol a zsűri a következőket tanácsolta: az átiratokkal versenyezzünk, hiszen az új és szokatlan biztosan felfigyelnek rá... — Nem jött be a jóslat... — Nem, de azért nem dőlt össze a világ, hiszen a Ki mit tud? csak egy játék. S mi játszottunk, s veszítettünk. Mindez persze az elődöntő után még nem volt ilyen egyértelmű, hiszen aki játszik, az nyerni is szeretne. Ettől függetlenül a Szivárványnak persze nincs is miért panaszkodnia. Az idén tizennyolc esztendős együttes júliusban Belgiumban vendégsporthivatal pályázatán nyertek, húszezret a SZOT- tól, 100 ezret a Martfűi Nc- vényolajgyártól kaptak. Az iskola tavaly benevezett A szebb, emberibb környezetért című országos pályázatra, amelyet többek között a Kecskeméti Szóraka- ténusz Játékház, az úttörőszövetség, a televízió hirdetett meg. A pályázat témája: szabadtéri játékrendszer kialakítása. Az eredményhirdetésre jövőre kerül majd sor. A Natura szerkesztőség azonban már a pályázatalapján kereste meg a rá- kócziújfalui iskolát és júniusban forgatták azt a filmet, amelyet csütörtökön este láthatunk majd a televízióban. A „külcsín” mellett nem akármilyen „belbecs” jellemzi az iskola munkáját. Az intézmény pedagógusai a helyi tanács jóvoltából már az új oktatási törvény megjelenése előtt is sok önállóságot kaptak, ameUyel tudtak is élni. Űjabb sikerüket a szerepelt nagy sikerrel. Egy belga népi együttes meghívására felléptek az ország szinte minden nagy városában, s néhány kisebb településen is. Az ottani közönséget igazán nem befolyásolhatta á Ki mit tud? zsűrije mégis nagyobb sikert arattak a népdalokkal, mint a műzenével. Az együttes egyébként szép ajándékkal ünnepli „nagykorúvá” válását. Várhatóan egy hónap múlva lemezük jelenik meg Morvái Ferenc a kazánfejlesztő-fel- találó „mecénás” jóvoltából, de segített a Szolnoki Mezőgép is. A lemez 20 ezer példányban jelenik meg. Az „A” oldalon népzenét játszik az együttes, a „B”-n átiratokat, a régi magyar táncoktól egészen mai magyar zeneszerzők műveiig. Mit tanácsolhatnánk a vásárlóknak? Hallgassák meg a lemez „B” oldalát is, s aztán ki-ki döntse el, hogy az „A”-t vagy a „B”-t teszi-e fel gyakrabban. differenciált neveléssel érték el. A tantestület hadat üzent a diákok lemorzsolódásának. Fejlesztő csoportokat alakítottak ki, amelyekben felzárkóztatják a lassabban haladó tanulókat Az Országos Pedagógiai Intézet munkatársai így összegezték az iskolában szerzett tapasztalataikat: ... „a fejlesztés tartalma, a foglalkozások vezetésének módszerei, a gyerekek fejlődésének regisztrálását szolgáló feljegyzések vezetésének módja modellértékű.” A továbbiakban pedig ez olvasható: „A rákó- cziújfalui modell az általunk ismertek közül egyike a leginkább elismerésre méltóknak. Az iskola — többek között — önállóan megoldotta azt, aminek a megoldását valamennyi iskolában szeretnénk, hogy a nevelőtestület, az iskolavezetés a rendelkezésre álló órakerettel a pedagógiai szempontokat figyelembe véve gazdálkodjon.” Az OPI-ból a közelmúltban levelet küldtek az iskolába, amelyben jelzik, meghívják a rákócziúj falui iskola nevelőtestületét a differenciáló neveléssel foglalkozó idei őszi országos eszmecserére, és az 1990-ben sorra kerülő nemzetközi alsó tagozatos szemináriumra. T. G. Tál Gizella a Csütörtök este a TV-ben a rákócziújfalui iskola a Tájképben
