Szolnok Megyei Néplap, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-06 / 213. szám

1988. SZEPTEMBER 6.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

Zuhanyzótálcák zománcozását, hűtők acélkereteinek gyártását, valamint alumínium edények húzását végzi a Jászkiséri Vas- és Fémipari Szövetkezet. Ez utóbbi munkából évente mintegy 25 millió forintos beruházásuk származik (Fotó: T. K. L.)

Nagygyűlés flbádszalókon

Megnyílt a szolidaritási hónap

Tegnap este Abádszalókon a népfront megyei és községi bizottsága, valamint a községi tanács szervezésében a tanácsháza nagytermében ünnepi gyűlésen nyitották meg a szolidaritási hónap megyei rendezvénysorozatát. Az ünnepségen dr. Deák Lívia a Magyar Szolidaritási Bizottság elnökhelyettese méltatta az elnyomott népek, nemzetek erkölcsi-anyagi segítségének, támogatásának jelentőségét. Ezt követően, Gustavo Cruz Moreno, a ni- caraguai nagykövetség első titkára beszélt népe életéről.

A nagygyűlés — amelyen részt vett Fodor Gyula, a megyei pártbizottság osztályvezetője és Sándor László, a HNF megyei bizottságának titkára — a Radnóti Színpad ünnepi műsorával fejeződött be.

Hipotézis szűkülő újratermeléssel, kockázatkerülő magatartással

Libamáj a befőttes üvegben

Megfelelő az Omlóra kínálata

Lassan végéhez közeledik a befőzési idény. Szerencsére az időjárás kedvezett a termésnek, a tavalyinál többet szüretelhettek a termelők, bőven jutott a piacra.

Erdélyi Tibornétól, az Amfora Kereskedelmi Vállalat szolnoki önelszámoló kiemelt lenaikatának kereskedelmi igazgató-helyettesétől megtudtuk, hogy az idén nem volt üveghiány. A tavalyinál jóval nagyobb mennyiséget szereztek be, juttattak el kereskedelmi natnereiken keresztül a fogyasztókhoz a hagyományos és a múlt. évben még hiánycikknek számító csavaros tetejű üvegekből. Másfél millió forint értékben 360 ezer különböző méretű be- főttesüveggel rendelkeztek, és még jelenleg is raktáron van 30 ezer. A Sajószentpé- teri Üveggyártól (amely elsősorban a konzervgyárakat látja el) szerezték be zömét.

Májusban üzletet kötöttek egy kínai szállító vállalattal, tőlük 1 millió 350 ezer forint értékben vásároltak 0,5 literestől 2,5 literes méretig patentzáras üvegeket. Ezek nagyon esztétikusak, hosszú életűek de sajnos, .magas áruk miatt kevesen keresik, ezért igen sok megmaradt az üzletekben és az Amfora raktárában. A Jászberényi FOTK rendelt tőlük nagyobb tételben; a négyezer patentzáras üvegben libamájat tárolnak exportra.

Kecskeméten, a Kiskunsági Mezőgazdasági Szövetkezetek Területi Szövetségének székházában — a mát- ravidéki és a kiskőrösiek után harmadikként — regionális egyesületet alakítottak négy alföldi rr/gyél Bács- Kiskun, Csongrád, Pest és Szolnok jelentősebb szőlőtermesztő nagyüzemei, borászatai és borforgalmazással foglalkozó szervezetei. A megalakulással egyidőben elfogadott alapszabály szerint — amelyet a később érvénybe lépő társasági törvénynek megfelelően módosítanak majd — az egyesülés célja a minőségi borkultúra hagyományainak ápolása, az eredet és a minőség védelme, a tagok érdekeinek képviselete, a szőlő és a bor hírEllentmondásos kép bontakozott ki a hazai vállalatok és szövetkezetek gazdálkodási adatainak első félévi mérlege nyomán. Az APEH számítógépes gyors- összesítése szerint a népgazdaságban (a mezőgazdaság nélkül) a gazdálkodók 3,5 százalékkal nagyobb bevételre tettek szert, mint egy évvel korábban. Az áremelkedést is figyelembe véve azonban ez a növekedés az iparban valójában az értékesítés csökkenését jelenti. Az egyes ágazatok közül a villamosenergiaipar és a kohászat dinamikusan növelte bevételeit, míg a feldolgozó- ipar értékesítése elmaradt az előző évi szinttől.

Örvendetes, hogy a konvertibilis export a vártnál nagyobb ütemben nőtt, de az export szerkezete változatlanul korszerűtlen, továbbra is az alapanyagtermelő ágazatok eladásai nőnek. A könnyűipari, gépipari termelők tőkés kivitele az átlagnál lassabban nőtt, az élelmiszeriparé stagnál. A rubel- elszámolású export a tervnek megfelelően mérséklődött.

Az első félévben a vállalatok és szövetkezetek a szigorúbb gazdasági szabályozás következtében a tavalyinál 12,7 százalékkal kisebb eredményt könyvelhetnek el, ám ez még mindig több, mint amennyire a vállalati előrejelzések korábban utaltak. A szabályozórendszer erőteljes differenciáló hatását mutatja, hogy a veszteséges vállalatok száma a tavalyi. 212-ről 316-ra

nevének öregbítése és a tudományos eredmények propagálása, hasznosítása az alföldi borvidéken.

Az alapszabályban megfogalmazott célok érdekében az Alföldi Szőlészek és Borászok Egyesülete a borvidéket érintő szakmai ügyekben képviseli tagjainak érdekeit a helyi és országos állam- igazgatási szerveknél, és kapcsolatot tart más borvidékek hasonló egyesületeivel. Az egyesület feladatai között határozták meg a piackutatást, a tagok közötti gyors és pontos piac- és árinformáció-áramlásnak a biztosítását, a borvidék borainak népszerűsítésére a reklám és propagandatevékenység megszervezését.

Az önálló jogi személyként működő egyesületnek — mint

Mérlegen az első félév

nőtt. Különösen a gépiparban, a könnyűiparban és az élelmiszeriparban emelkedett a nehéz pénzügyi helyzetbe került gazdálkodók száma.

Mind több vállalatnak vannak fizetési gondjai: az év első felében 15 százalékkal emelkedett a követelések összege, azaz egyre feszültebbé válnak a pénzfolyamatok. Sajnálatos módon az árbevételnél és a termelésnél gyorsabban növekedtek a vállalati készletek, s ez tovább fokozza a gazdálkodók likviditási gondjait. Az állóeszközök értékének az értékesítést meghaladó növekedése szintén azt jelzi, hogy romlik a termelőeszközök kihasználása, a termelés hatékonysága. Romló tendenciát mutat az iparban a gépek, berendezések, épületek állaga, korszerűségi szintje.

A féléves gyorsmérleg leginkább aggasztó adata, hogy a költségvetésből a vállalatoknak juttatott támogatás mindössze 1,7 százalékkal marad el a tavalyitól, így jogos a következtetés, hogy a gazdálkodók eredményeiben változatlanul a költségvetési támogatásoknak van meghatározó szerepe.

Az első félév gazdasági adatai egy olyan gazdaság körvonalait mutatják, amelyben változatlanul az egyenhallottuk — tagja lehet az alföldi borvidéken szőlőtermesztéssel, borászattal, bor- forgalmazással foglalkozó bármely mezőgazdasági nagyüzem, pincegazdaság vagy akár külkereskedelmi vállalat és egyéni szőlősgazda is. A megalakulásnál jelen volt és az egyesület megalakítására voksolt megyénk öt — két jászsági és három tiszazugi — szőlé- szettel-borászattal foglalkozó közös, illetve állami gazdaságnak képviselője is. Ezek szerint a Jászsági Állami Gazdaság, a Jászszent- andrási Haladás, a Cserke- szőlői Magyar—Román Barátság, a Nagyrévi Tiszazug és a Csépai Tiszamenti' Tsz alapítója a kecskeméti székhellyel tegnap megalakult egyesületnek.

súly, a nemzetközi fizetőképesség megőrzése az elsődleges szempont, ám ezt a feladatot folytonosan szűkülő újratermeléssel, stagnálóromló hatékonyság mellett, szinte változatlan, elavult termelési struktúrával oldják meg.

A jelek szerint még mindig nincs érzékelhető elmozdulás sem a gazdaságtalan termelés felszámolása, sem a korszerű technika meghonosítása irányába.

Mindennek sóik, egymással is bonyolultan összefüggő oka van. Ezek között minden bizonnyal jelentős szerepe van annak, hogy a vállalatok magatartása továbbra is kockázatkerülő, kiváró.

Elgondolkodtató véleményt ismerhettünk meg erről a kérdésről Csikós-Nagy Bélától. Az Iparpolitikai Tanács ügyvezető elnöke szerint a magyar gazdaságpolitikától a reformszólamok után ma már a hazai közvélemény és a külföldi partnerek is határozott cselekvést várnak, ám változatlanul „csak azzal a hipotézissel rendelkezünk, hogy szigorúbb megszorítások esetén hamarabb túljutunk a nehézségeken”. Szerinte a magyar gazdaságban még ma sincsenek megfelelően kidolgozott struktúraváltási elképzelések, s ha most hirtelen néhány milliárd dollárt kapnánk, félő, hogy nem lenne programunk e pénz gyors és gazdaságos befektetéséhez. Jellemzi a helyzetet, hogy a jelenlegi világbanki hitelkeretek sincsenek kitöltve, holott ezek kifejezetten a struktúraátalakítást szolgálnák.

Több mint 150 hektáron termelt paradicsomot az idén a Jászszentandrási Haladás Tsz. Az aszály miatt a vártnál kevesebb a termés, mintegy 300 mázsa várható hektáronként. A paradicsom nagy részét saját gépsorukon dolgozzák fel, majd a Hatvani Konzervgyárba szállítják (Fotó: T. K. L.)

Megalakult az Aiiöidi Szőlészek és Borászok Egyesülete

Alapító öt megyei nagyüzem is

Jegyzetlapok

_______________________

Tö

rténelem és emlékezés

Idős emberek társaságában hallottam egy nehezen felejthető mondatot. Szeretném hibátlanul idézni. Ha nem tévedek. így fogalmazta meg gondolatát a behavazott fejű erdei munkás: „Ha mindenki százszor fontosabbnak hiszi a maga hasznát az ország javánál, akkor egyszerre tesszük tönkre saját személyünket meg a hazát is.”

Ez így, túlontúl böl- cselkedőnek, iskolásnak tetszett. Szunyókált is emlékezetem valamelyik zugában hosszú-hosszú ideig. Mígnem ugyanegy dél- előttön három koros látogatóm mondandója nyomán visszarévedtem a filozófiába hajló mondatra.

Jött hozzám egy nyolcvanon túl lévő agg fodrász. Mihály bácsi olyan nyúlánk volt, mint a jegenye. Szolidan viseltes ruházatáról csak arra gondolhattam: nyilván azt a könyörtelen kérdését adja elő: igazítsam már el, hogyan élhet meg olyan csekélyke nyugdíjból, aminőt havonta átad neki a postás. .. Tévedtem. Asztmás köhécselés után e szavakkal fordult hozzám az egykori figaró:

— Megmondaná, hogyan nevelik a fiatalokat, ha az udvarunkban élő srácok azt mind tudják, melyik popénekes pusztult el a kábítószertől, de arról fogalmuk sincs,, hogy miről híres Deberdó. Beszélgettem egy fiatal katonatiszttel, és ő úgy tudta, a mohácsi csatában negyedik Béla volt a magyar sereg vezére.

Zavartan méregettem látogatómat:

— És amiért jött Mihály bátyám? Miben lehetek szolgálatára?

Arcomba nevetett:

— A tüdőtágulásomról beszéljek? Vagy arról, hogy a redőnyös negyedórás munkáért két százast kért tőlem? Vagy hogy a házkezelőség...

De legyintve elvágta saját szavát. Uramisten. Ez a szegény vénember kín- zóbbnak érzi az ország gondját a saját kínjainál.'

Amikor már történeti tájékozatlanságaink és sok tudatzavarunk megannyi jelét fölsoroltuk, új barátom így búcsúzott.

— Éjjel-nappal a jövőről megy a szöveg. Komolyan gondolják, hogy a történelem majd holnap kezdődik?

. .. Még végig se gondoltam diskurzusunk lényegét, rám nyitotta az ajtót Pali bácsi, a hetvenkilenc esztendős nyugalmazott MÁV-kőműves.

Valahogy így szólt:

— Halottam, tartja magát egy legenda. Hogy Petőfi annak idején Szibériába került. És expedíció menne annak a Petrovits nevű magyar őrnagy sírjának a föltárására, mert szeretnék hazahozni a nagy költő maradványait. Nahát ezért jöttem.

Elmosolyodtam. Íme egy jelentkező a kutatóútra. Ámde Pali bácsi merőben másért keresett föl. Elmondta, hogy siheder korában egy már akkor is vénségesen vén ember beavatta élete nagy élményébe. Abba, hogy mint tizennyolc éves legényke a szabadságharc egyik magas rangú tisztjének pucérja volt. Az mondta el neki, hogy ifjan, a fehéregyházi csata után látta Petőfit, aki a harcban tüdőlövést kapott. A súlyosan sebesült civilruhás poétát többen egy csőszkunyhóba vitték, ahol az őrnagy elvérzett. Erre nyomban szekérre tették a nemzet nagy fiának holttetemét, és három katona által kísérve Budára szállították. Ott is temették el.

Mit tagadjam, a történet minden valószínűtlensége

ellenére is meglepett. És csodálkozásomat sem palástolva az öregnek szegeztem a kérdést: mi célja volt azzal, hogy nekem adta elő az ügyet.

— Mi? — vett szemügyre bizonytalanul. — Hát az, hogy még véletlenül se kerüljön illetéktelen a sírba, melyre kiírják Petőfi nevét.

Lehet, ezrével vannak, akik többet és pontosabbat tudnak az úgynevezett Petőfi-rejtélyről, mint az én fáradt MÁV-kőműve- sem. De hogy a történelem lelke elevenebben munkálkodott benne, mint sok historikusban, az előttem nem szorul bizonyításra. És az sem, hogy az ő Petőfi rajongása magában rejt valamit, ami több annál, amit a vaskos tanulmányok megfogalmazni képesek. Nem adatok perrendszerű bizonyságai vannak jelen ebben, és nem a tudomány fölényes ereje. Inkább valami, ami kis remény, kevéske vágyódás, némi félelem, titkolhatat- lan önérzet... Valami.. . valami... ami nem követel magyarázatot.

Akárcsak harmadik aznapi látogatóm dolga, öt nehezen titulálhattam volna bácsinak, hisz nyugdíjas létére is fürge, jó erejű. Szintén egy történetet mondott el. Nem hallomásból tud róla, egyik koronatanúja az ügynek. Kezdődött pedig 1944. december 21-én. Aznap a frontszakasz nyilas parancsnokai kivégeztettek három fiatal magyar katonát, mert azok elhagyták alakulatukat, mivel nem látták értelmét a különben is reménytelen harcnak. Elrettentő példát kívántak nyújtani a fasiszta elöljárók. Még a falu lakosaiból is odatereltek vagy 100—120 embert az ítélet végrehajtásához.

A község népe tudta, hogy mártírok nyughelye az a sír, ápolta is. Így volt ez két esztendővel ezelőt- tig, amikor fölszámolták az öregtemetőt. Akkor az én emberem levélben hívta föl a temetkezési vállalat igazgatóját: tartozik az utókor a három vértanúnak annyival, hogy exhumálják őket, s az új temetőben méltó végtisztességet nyújtsanak nekik.

Két éve még csak választ se kapott levelére a társadalom lelkiismeretére hivatkozó ismerősöm. Személyesen is igyekezett közbenjárni, hogy történjék már végre valami. Azt az udvarias és kijózanító üzletszerű fölvilágosítást kapta: ha valaki megrendeli és kifizeti, a vállalat megoldja az áthelyezést.

Hát igen... Közben — gondolom — az illetékesek részt vesznek mindenféle ünnepi megemlékezéseken. Egyetértenek a szónokokkal. Koszorúznak, fejet hajtanak.*.. A látogatómhoz hasonló emberek pedig visszanéznek a múltba, eltűnődnek azon. hol vannak a gyökerei a mának. Keresik mélyebb értelmét mindannak, amit teszünk, és . amit nem cselekszünk.

Talán önmaguknak sem fogalmazzák meg, számukra nem egyszerűen adatok, évszámok, pénztári tények elegye, ami oly sokszor átírt, így meg úgy magyarázott: a napi érdekek szekerébe fogott történelmünk. Valahol a sejtjeikben rejtőzik a tatárjárás rettenete. Mátyás korszakának fényessége, a kapá- ra-kaszára kapott paraszttömegeket elöntő keserűség, az akácfa honi elterjesztésének csöndes öröme; Rákosi rémuralmának fullasztó esztendei.

... Mert nemcsak pénz van a világon, drága kortársaim.

B. N. E,