Szolnok Megyei Néplap, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-06 / 213. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. SZEPTEMBER 6. Helyi politikai erővé válhatnak Horizonton a Horizont KÖZÖSSÉGI HÁLÓZATOT SZERVEZ A KISZ Horizont elnevezéssel közösségi hálózatot, és ehhez kapcsolódóan koordinációs irodát hoz létre a KISZ Központi Bizottsága. A hálózat kialakításának körülményeiről, céljairól és lehetőségeiről Nagy Mihály, a KISZ KB osztályvezetője, a koordinációs iroda vezetője elmondta: az ifjúsági szövetség aktív szerepet kíván vállalni a politikai intézmény- rendszer reformját megvalósító jogi szabályozási, törvényelőkészítési folyamatban, s tagságát igyekszik megnyerni annak érdekében, hogy mind szélesebb körben vegyen részt a reformmunkálatokban. A KISZ-nek azonban e cél valóra váltásához múlhatatlanul szüksége van tömegbefolyásának erősítésére, s a megváltozott belpolitikai helyzethez és követelményekhez igazodó új szerveződési elveket és gyakorlatot kívánatos kialakítania. E feladat teljesítése viszont szükségképpen megkívánja a kisebb közösségeknek és azok koalíciójának megteremtését, helyi politikai fórumok és politikai erők kialakítását is. A mai fiatalság csak akkor lehet teljes értékű részese egy átfogó, a társadalmi modellváltás érdekében kötött nemzeti közmegegyezésnek, ha előbb önnön soraiban képessé válik a konszenzusra, a nézetegyeztetésre. A mai szerveződési lehetőségek viszont erre nem adnak módot. Ezért a cél az, hogy olyan saját jogú, autonóm, helyenként eltérő karakterű ifjúsági szerveződések, közösségek jöjjenek létre, amelyek helyi politikai erővé válhatnak. Az ifjúsági szövetség ezekkel a közösségekkel partneri viszony kialakítására, s ily módon politikai bázisának megteremtésére, kiszélesítésére is törekszik. E közösségekben azonban a KISZ politikai erejét csak a helyi KISZ-szervezetek adhatják meg. Nem tagadható, hogy az ifjúsági szövetség ezekre a szerveződésekre hatással kíván lenni, nem mond le hegemón szerepéről. De tisztában van azzal, hogy a mai viszonyok között a vezető szerep igénylésének valódi alkalmassággal kell párosulnia. Ebben a hálózatban a KISZ számít olyan közösség, ifjúsági vitafórum, egyesület létrehozására vállalkozó egyénekre, akik a KISZ-től is támogatást várnak és kapnak, valamint a városi, kisvárosi fiatal értelmiségiekre; a kulturális, szabadidős közösségekre; a munkahelyiszakmai, lakóterületi-baráti kollektívákra; alternatív csoportokra, vallási közösségekre; már működő egyesületekre; KISZ-aktívákra, egy- egy üzem, település, kerület KISZ-tagjainak e célra szerveződő csoportjaira. Amit a központ, a koordinációs iroda fel tud ajánlani e hálózat működtetéséhez, az elsősorban szolgáltatás. A hálózat tagjai és az érdeklődők számára a bekapcsolódást, a megalakulást, az intézményesülést segítő módszertani anyagokat, a jogalkotási folyamathoz kapcsolódóan tanulmányokat, háttéranyagokat, bibliográfiákat, statisztikákat, vitairatokat, elemzéseket és más közösségek állásfoglalásait tudja rendelkezésre bocsátani. Emellett vállalkozik szakmai, politikai tanácskozások, közösségi találkozók szervezésére, alkalomszerű találkozók létrehozására állami, párt- és szakmai vezetőkkel, illetve rendszeres összejövetelekre a közösségek vezetőivel. Végérvényesen itt az ősz Megkezdődtek az Ideál kereskedelmi napok Szeptember évek óta az Ideál Kereskedelmi Vállalat hónapja Szolnok megyében. Rendre e hónapban rendezik meg a vállalat kereskedelmi napjait, amelyen engedménnyel kínálnak mindenféle iparcikket a vásárlóknak. Az idén a megye- székhely Ideál áruházain és szaküzletein kívül a megye hét városában és Martfű nagyközségben várják sok kedvezménnyel a vásárlókat. Szeptember 5—17 között Szolnokon a Sztár és a Do- mus áruházak mellett összesen 12 szaküzletben tart a kedvezményes vásár. A jászberényiek se panaszkodhatnak, a Fantázia Divatház mellett most nyolc szaküzlet ad engedményt különféle árucikkekből, amíg a készlet tart. Törökszentmiklóson, Kisújszálláson, Tiszafüreden, Mezőtúron és Kunszent- mártonban általában ruházati áruféleségeket és háztartási gépeket, elektroakusztikai felszereléseket kínálnak, Karcagon egyes bútorokból adnak engedményt, Martfűn automata mosógépeket adnak kevesebb pénzért, mint korábban. Az Ideál Kereskedelmi Vállalat napjain folytatódik a korábban nagy sikert aratott kezdeményezés: különféle férfi-női ruházati cikkek csere- és a bőr-, szőrmeáru hat hónap alatt kifizethető részletakciója. Ez utóbbit most Szolnokon kívül kiterjesztették Jászberénybe, Törökszentmiklósra, Kisújszállásra, Tiszafüredre és Karcagra is. Az idei napok érdekessége, hogy bőven és engedménnyel kínál az Ideál színes és fekete-fehér tévékészülékeket is. Szolnokiak, jászberényiek, törökszent- miklósiak, kisújszállásiak és martfűiek egyaránt hozzájuthatnak az olimpia előtt ezekhez a tavaly őszön oly sokszor hiába keresett árukhoz. Mint dr. Pálmay László igazgatótól megtudtuk, a 30— 40 százalékkal olcsóbb, ösz- szesen 24 millió forint értékű árún kívül — ami nagy előnye a mostani Ideál napoknak — őszi, friss divatos árukkal is sikerült feltölteni a készletet. Választmányi ülés előtt az MKE A Magyar Környezetvédelmi Egyesület (MKE) az ősz során hívja össze a második választmányi ülését. Ennek előkészületeiről, a legfontosabb környezetvédelmi feladatokról adott tájékoztatást Kántor Sámuel, az MKE főtitkára. — A hazai közvélemény érdeklődésének középpontjában jelenleg a Bős-nagymarosi vízlépcső áll — mondta Kántor Sámuel. Ugyanakkor keveset foglalkozunk lakó- és munkahelyi környezetünkkel. Nem szabad megfeledkeznünk a nagyarányú légszennyezésről, a savaso- dásról. a termőföld, erdőink, folyóink, tavaink állapotáról. a felszín alatti vízkészletek elszennyeződésérőlsem. Nem hagyható figyelmen kívül az sem: több mint hatszáz település nem rendelkezik egészséges ivóvízzel. Az egyesület kezdeményezte a környezetvédelmi törvény korszerűsítését. Kidolgozásra vár a környezetvédelem, a környezetfejlesztés hosszú távú nemzeti programja is. A munkában részt vesz az egyesület. Polgár és Leninváros között a Tisza-hídoo váltakozó irányú és meglehetősen nagy a forgalom. A meglévő híd mellé a régi pillérekre új, 280 méteres hidat építenek. A KÉV METRÓ Miskolci Igazgatóságának dolgozói jelenleg a pillért erősitik. Az acél- szerkezet ez év folyamán a helyére kerül és a forgalom várhatóan 1989 második felében indulhat meg az új hídon (MTI fotó: Kozma István) A turisztikai piacon Alkalmazkodni a gazdasági realitásokhoz „Külföldi túrájához dollárra van szüksége? Forduljon utazási irodánkhoz! A hivatalosnál csak egy árnyalattal magasabb árfolyamon állunk rendelkezésére!” Némi leegyszerűsítéssel és egy kis malíciával akár ilyen hirdetéssé is fogalmazhatjuk az IBUSZ és több más utazási iroda legújabb ajánlatát. Azok a cégek, amelyek eddig a legbusá- sabb jövedelmező üzletet a magyarok társasutazásából csinálták, most erre a célra kapott, eddig mindig szűkösnek bizonyult valutakeretükből bárki egyéni utasnak is felajánlanak, feltéve, hogy az utas hajlandó , tőlük néhány napi szolgáltatás — szállást, étkezést — megvásárolni. Igaz, ilyen szövegű hirdetést azért egyikük sem tenne, nem is tehetne közzé, mivel a Magyar Nemzeti Bank devizaárfolyamától tilos eltérni. Tilos eltérni — deklaráltan. De el lehet térni kimondatlanul. Tulajdonképpen az utazási irodák mindig is ezt tették, amikor borsos árú társasutazásokat hirdettek és adtak el. A magyar utas ezekért forinttal fizetett, ám gyakran olyan magas árat, hogy azzal valójában a hivatalos árfolyamnál többért vette meg — közvetlenül ugyan a szolgáltatásokat, közvetve azonban lényegében az iroda dollárját. Másképp fogalmazva: megvette az utas az iroda szolgáltatásait olykor irreálisan magas áron, hogy részesülhessen az iroda valutakeretéből, 's Mert hogy az utazni vágyó egyébként csak három évenként egyszer turistás-< kodhatott a nem szolcialista világban. Most azonban, a világútlevél megjelenésével, és azzal, hogy a három évente járó turistaellátrr^kny felaprózható, akár évente többször is eljuthat Nyugat-Eu- rópába, a tengerentúlra, méghozzá egyéni utasként. Ettől jócskán megváltozott a Turistadollárok Mindig is ezt tették Van, aki szereti turisztikai piac. Bebizonyo-. sodott, amit mindig sejtettünk: az emberek többsége szívesebben utazik egyénileg, mint csoportosan, és a társasutazásokat a korábban tapasztalt mértékben inkább kényszerűségből, semmint szabad elhatározásból vette igénybe. Azon egyszerű oknál fogva, hogy míg neki, a magánszemélynek csak három évente egyszer adott konvertibilis valutát a bank, az utazási irodák valutakeretének terhére sűrűbben is neki lehetett vágni a nagyvilágnak. Persze meglehet, hogy csak a mi sajátos körülményeink között nem igazán vonzó a társasutazás. Azért nem, mert az irodák, mint a valutakeret birtokosai, (majdnem monopolistái) éltek privilegizált helyzetükkel. Miután valutakeretük korábban szűkös volt, megengedhették maguknak egyfelől a magas árakat, másfelől a bizonytalan színvonalú, olykor kifejezetten alacsony színvonalú szolgáltatásokat, Igaz mese felnőtteknek Nem ismerem személyesen Kovács Mihályt, mégis a csőd álói közé tartozom. Életútját korunk két űrhajó fellövése között a manók, tündérek, boszorkányok, vasorrúbábák helyett adja nekünk, mesére éhes felnőtteknek. A sztori megkomponált kerek egész; elindult a szegénylegény, vállán batyuba kötött, hamuba sült pogácsával, neki a nagyvilágnak, aztán legázolt minden akadályt, kikerült valamennyi furfangos kelepcét, végül elnyerte jutalmát, és talán a királylány kezét is megkaphatta volna, ha arra lett volna óhajtása. A mese végén jól ismerjük; angliai 'tanyáján vendégül látta a magyar kormányfőt, s kivételesen interjút adott a magyar rádió riporterének. Merthogy nem szokása kitárulkozni, életéből ami a közre tarto- zäk, azt majd egyszer megírja saját maga. A happy end tehát ismert. Ausztráliából egy szédületes üzleti karrier csúcsán települt át Angliáiba, hogy közelebb legyen a szülőfalujához, Öcsödhöz. Így hát alig három órányira hazájától, szinte közénk tartozónak érzi magát. Mint a rádióriportból kiderült, a szigetországban is „otthon van”. A farmján lipicai ropogtatja a zabot, a falon Szász Endre képei idézik a hazai hangulatot. De hát minden mese az egyszer volt, hol nem volt” andalító bevezetésével kezdődik. Öcsödön Kovács Mihályt nem így ismerik. Ö itt a „Kovács úr”. Alighanem n falu ösztönös tisztelgése ez a sokra jutott polgár előtt. Molnár Bálint tanácselnök azt mondja, éppen most írt levelet Kovács úrnak. Amikor a tévéhíradóból valamiképp hírét vette, hogy a Körösben halpusztulás volt, azonnal felajánlott kétszázezer forintot. A község ezt köszönettel elfogadja, várják haza, személyesen is szeretnének találkozni vele. De ha a kortársaira is kíváncsi vagyok, keressem meg Majorosokat; Imre bácsi és Lidia néni még ma is tartja vele a kapcsolatot. Majoros Imrén látszik, hatvanöt éves koráig a munka narkózisával élt. Ebbe bele léhet rokkanni és lehet diadalmasan fölétornyosulni az új és új kihívást jelentő mindennapoknak. Ö hozzáedződött a próbákhoz. Egy robosztus és imponálóan célszerű szerszámmá vált. Mielőtt szót váltanánk, végigvezet birtokán: birkák, disznók, juhok körül forog a világ. Vagyis hát forgatja köröttük a világot a gazda. — Apám géplakatosnak adott Ró- nyai Imréhez, de én mindig is paraszt akartam lenni — mondja olyan büszke elégedettséggel, mint aki naponta levágja az ellene fújtató sárkány egy-egy fejét. — Hát persze, volt is kitérő, dolgoztam magasépítőknél, téeszben, malomiparban, aztán a vasúttól mentem nyugdíjba, úgyhogy szabad utazásom van. De azért az élet nekem mindig is ez volt — és körbemutat a népes ud- varon. — Tudom, Kovács Miskára kíváncsi, de ezt a kis kitérőt már megbocsássa... Itt gyerekeskedtünk együtt. Mint monditam, én Rónyai mesternél tanultam a géplakatos szakmát, ő pe- dik ékszerésznek vagy aranyművesnek készült. A háború alatt a szüleit elhurcolták, ők meg hárman, gyerekek, magukra maradtak. Néha ennivalót vittem nekik, pedig szóltak, hogy ne tegyem, ráfizethetek, de szerettem őket, nekik meg bizalmuk volt hozzám. Miska egyszer átadott nekem egy ladikot. „Imre, ezt jól őrizd meg, ha hazajövök, visszaadod!” A szerszámai voltak benne. Én elrejtettem a sparhelit hamuzó- jába, aztán én is elkerültem hazulról. Mint leventét elvittek lövészárkot ásni, ahonnan harmadnap ha- todmagaimmal megszöktem. A tanyán bújkálitam sokáig, ha a kutya ugatott, menekültem ki a kukoricásba. — Egyszer csak beállít egy idegen. Egyenesen jön a bejáraton, mint aki otthon van. Hát a Miska! Éhes volt, fáradt. Anyámmal süttettem neki rántottat, aztán megkérdezte, lefekhet-e a helyemre? Hát persze! Jót aludt, amikor felébredt, azt mondta: „Elmegyek Imre innen, de még Magyarországról is”. Mégy te a fenéibe! De nem lehetett visszatartani. Vette a ládikóját, és tényleg elment. Huszonöt év telt el, itt az udvarban bíbelődök a lóval, amikor bekiált valaki az utcáról. „Hogy fogod a ló lábált, te kölyök!” Nem mertem visszaszólni, mert az ember ugye egy úr formájú idegennek nem szájai vissza.. Hát Miska volt! — Később megint jött, akkor többet beszéltünk. Azt mondta: „Emlékszel, ki akarták irtani a Kovácsokat! Most négy fiaim van”. Hívott ki Angliába. Nem érek én annyit, mint amennyibe a költség kerül — mondom. De tán ki is mentem volna, ha az asszony elenged. Ha itt van, végigszalad a falun. Le se nagyon ül, csak kérdi, rendben van minden? Gyerekekkel nincs baj ? Már megy is tovább. Pedig jószívvel vennénk, ha megnézne bennünket. Pesten él a lánytestvére, az édesanyja itt nyugszik az öcsödi temetőben, ideváló ő most is. Hallotta, hogy jön? Jöjjön, várjuk! Kovács Mihály sorsa színes és valószínűtlen, mint egy Chagall-fest- mény. Majoros Imre élete az egymásra torlódó hétköznapok halmaza. Mert az élet-mesében vannak hősök — és vannak közkatonák. S Palágyi Béla az utasok nem igazán gondos kiszolgálását. Ilyen körülmények között nem fenékig tejfel a társasutazás. Ám a turistáskodás társas formájának világszerte vannak hívei, ami nagyon is érthető. Aki nem beszél idegen nyelveket, aki nem szeret menetjegyvásárlással, szállásfoglalással bajlódni, aki nem gyakorló utazó, annak a gondos és reális árú turisztikai szolgáltatás — a társas- utazás — kényelmes. A társasutazásnak tehát nagyon is van létjogosultsága. Ha most a magyar utazási irodák többsége mégsem tud annyi nyugati utat eladni, mint korábban, és valutakeretéből kénytelen másra, kevésbé jól jövedelmező célokra is fordítani, akkor nem történik más, mint hogy a turizmusban reálisabb piaci — pontosabban: piacibb — viszonyok kezdenek kialakulni. A kínálat javulásának eredményeként az árak közelednek az értékekhez. Másfelől sajnálkozhatnánk is afelett, hogy a magyar utazási irodák hirtelen nehéz helyzetbe kerültek, mivel ez más vonatkozásban is igaz. Az általános forgalmi adó bevezetése folytán a beutaztatással is bajba kerültek. Ha érvényesítik áraikban az ÁFÁ-t, akkor túlságosan drága, nem versenyképes a kínálatuk, ha pedig nem érvényesítik, akkor — enyhén fogalmazva — túlságosan szerény a bevételük. Ráadásul mire tisztázódott, hogy milyen értékű adót kell fizetniük, addigra eljutott külföldi ügyfeleikhez az 1988-as évre szóló ajánlatuk, amit nem illdomos utólag módosítani. Bajba kerültek azért is, mert a magyarországi infláció — amely idén közismerten megugrott — a külföldiek nagy része számára megdrágította az itt-tartózko- dást. Minek következtében valóban kevesebben is jönnek a szocialista országokból. Különösebb sajnálkozásra mégsincs ok. Mind az utazási irodáknak, mind a vendéglátó vállalatoknak tudomásul kell venniük a gazdasági realitásokat, s meg kell tanulniuk azokhoz alkalmazkodni. Bár ez az alkalmazkodás pillanatnyilag azt jelenti, hogy kénytelenek korábbi nagy bevételeik egy részéről lemondani, ne feledjük, hogy azok a nagy bevételek voltak az irreálisak, melyeket az értéktől elszakadt árak és devizaárfolyamok tettek lehetővé. Ahogy az árak, az árfolyamok, a vállalati haszon- szerzési lehetőségek lassan- lassan a helyükre kerülnek, úgy kerülnek helyükre az utazási irodák is. Rákényszerülnek, hogy szolgáltatásaikat gondosabban és reálisabb árakon nyújtsák. Előbb- utóbb talán oda is eljutnak, hogy a kispénzű, csak belföldön utazgatni óhajtó magyar utast is megbecsüljék. G. Zs.
