Szolnok Megyei Néplap, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-06 / 213. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. SZEPTEMBER 6. Brit Szakszervezeti Főtanács Szakadással kezdődött a 120. évi kongresszus Történetének egyik legsú­lyosabb szakadásával kezdő­dött hétfőn a Brit Szakszer­vezeti Főtanács (TUC) 12D. évi kongresszusa a dél-ang­liai Bournemouthiban. A 88 ágazati szakszervezet orszá­gos értekezletének több mint ezer küldötte túlnyomó több­séggel megszavazta a főta­nács javaslatát az elektro­mos, elektronikus, telekom­munikációs és vízvezetéksze­relő dolgozók szakszervezeté­nek (EETPU) kizárására. A szakszervezeti jobb- szárny egyik legmarkánsabb képviselőjeként számontar- tott EETPU az „új realiz­mus” vezető szószólója: im­már évek óta sztrájkmentes­séget garantáló kollektív szerződéseket köt és ennek fejében a munkáltatók ér­dekképviseleti monopóliumot 'biztosítanak számára. A TUC alapszabályzata értel­mében minden gyárban, üzemiben biztosítani kell, il­letve ki kell vívni vala­mennyi érintett szakma ága­zati képviseletét. A TUC két legutóbbi évi értekezletén A Varsói Szerződés és a NATO tagállamainak képvi­selői hétfőn Bécsiben felújí­tották konzultációjukat az európai fegyveres erők és hagyományos fegyverzetek csökkentését szolgáló tárgya­lásokról. A korábbi konzultációkon egyeztették a majdani tár­gyalások céljaival, a részt­vevők körével, az adatok el­lenőrzésével és cseréjével, a szervezeti kérdésekkel és az ügyrenddel kapcsolatos kér­déseket és egyetértésre ju­tottak abban, hogy a jöven­dő tárgyalásokon elért meg­állapodások kötelező érvé­figyekneztették határozatban az EETPU-t és a hasonló­képpen japán mintájú „ipari békeszerződéseket” kötő technikus szakszervezetet (AEU-t), hogy az alapszabály megszegése kizárást von ma­ga után. Miután az EETPU figyel­men kívül hagyta a figyel­meztetésekét, a TUC felfüg­gesztette tagságát, majd pe­dig az idei évi értekezlet elé terjesztette a kizárási javas­latot, amelyet hétfőn Bour- nemoutihhan jóváhagytak. A javaslatot előterjesztő Norman Willis TUC-főtit- kárnak az EETPU nevében válaszolva Eric Hammond már egy „független szakszer­vezet” főtitkáraként mutat­kozott be az értekezlet részt­vevőinek. Az „utolsó szó jo­gán” élesen támadta a főta­nács „elavult, idejétmúlt, ba­los”, sőt, „kommunista ihle­tésű” politikáját. Hammond és szakszervezetének kül­döttsége egyébként még a kizárás megszavazása előtt Norman Willis válaszbeszé­de közben kivonult a tanács­teremből. nyű, nemzetközi dokumen­tumok legyenek. Jurij Kasljev, a szovjet 'küldöttség vezetője hétfői felszólalásában utalt arra, hogy már csak két nyitott kérdés maradt: a tárgyalások (témájának íme ghat ározáka, valamint annak a földrajzi térségnek a pontos kijelölé- - se, amelyre a tárgyalások vonatkoznának. Kasljev sür­gette a résztvevőket, hogy erre a két kérdésre összpon­tosítsák figyelmüket, abból a célból, hogy a közeljövő­ben befejeződhessenek a konzultációk, s még az idén elkezdődhessenek a tárgya­lások. Glemp Belorusziában Hétfőn lelkipásztort útra Szovjet-Belorusziába utazott Józef Glemp bíboros, Len­gyelország prímása, aki ot­tani katolikus, köztük len­gyel nemzetiségűeket tömö­rítő katolikus közösségekbe látogat elsősorban, de talál­kozik Filaret metropolitával. Glempnek az idén ez a második szovjetunióbeli út­ja; a lengyel egyházi vezető júniusban a kereszténység felvételének milleneumi ün­nepségein vett részt Moszk­vában. Ezzel az 1988-as esz­tendő kiemelkedő jelentősé­gűvé válik az orosz ortodox egyház és a lengyel katoli­kus egyház viszonyában, mi­vel korábban még soha sem járt lengyel prímás hivatalo­san Oroszországban, illetve a Szovjetunióban. Csehszlovák sportgép elrablása Újabb fordulat Váratlan fordulatot vett az Ausztriába térített csehszlo­vák sportrepülőgép ügye. Rendőrségi vizsgálat szerint nem géprablásról volt szó, hanem előre kitervelt em­bercsempészésről. A csehszlovák tájékoztatá­si szervek korábban arról számoltak be, hogy augusz­tus 28-án Pozsony mellett a csehszlovák honvédelmi szö­vetség holicsi repülőterén két álarcos férfi hatalmába kerített egy sportrepülőgépet és a pilótát arra kényszerí­tette, hogy Ausztriába szán­janak. A pilóta a géppel együtt visszatért Csehszlo­vákiába. A rendőrségi vizs­gálat most kiderítette, hogy a pilóta által elmondott tör­ténet valótlanság. Előre ki­tervelt akcióról volt szó: a pilóta a fivérét, annak fele­ségét és a házaspár gyerme­két csempészte át az auszt­riai Grossmussibaohba. A pi­lóta és távollétéiben a há­zaspár ellen a csehszlovák hatóságok megindították a bűnvádi eljárást. Bécsi konzultáció — Hagyományos fegyverek Már csak két nyitott kérdés BUKAREST Nicolae Ceausescu, az RSZK Államtanácsának el­nöke hétfőn két afrikai or­szágban teendő hivatalos, baráti látogatásra indult. Először Kenyát keresi fel, majd Tanzániába utazik. Út­jára elkísérte felesége, Ele­na Ceausescu. A hivatalos kíséret tagja többek között Stefan Andrei miniszterel- nök-helyettes és loan Totu külügyminiszter. KAIRÓ Miklós Imrét, az Állami Egyházügyi Hivatal nemhi­vatalos munkalátogatáson Izraelben tartózkodó elnökét hétfőn fogadta Jichak Samir miniszterelnök. A jeruzsále- •mi rádió jelentése szerint Miklós Imre a nap folyamán felkereste a nácizmus zsidó áldozatainak emlékére épült Jad Vasem múzeumegyüt­test. MOSZKVA Hétfőn a Szovjetunió Leg­felsőbb Bíróságának épületé­ben a vádbeszéddel megkez­dődött Jurij Csurbanov volt első belügyminiszter-helyet­tes és nyolc társának pere — jelentette a TASZSZ. Csur- banovot és társait különösen nagy összegű vesztegetési pénzek elfogadásával és szolgálati beosztásukkal va­ló visszaéléssel vádolják. BELGRAD A koszovói szerbek és crnagorácok tiltakozó meg­mozdulásainak szervező bi­zottsága bejelentette, hogy szeptember 10-én tömeggyű­lést rendez a bosznia—'her­cegovinál Jajce városában. Chile Pinochet jelölése után Az október 5-re kiirt chilei népszavazás küszöbén a nemzetközi sajtóban gyakran teszik fel a kérdést, vajon van-e esélye 'Pinochetnek, hogy a voksok ereje révén diadalmaskodjék, s így szentesítse hatal­mát l£93~ig. A chilei állapotok ismerői nem zárják ki ennek lehetőségét sem. Ügy ítélik meg, hogy a tábornok „jól vagy rosszul, de 'megváltoztatta Chile arculatát” az Allen- de-kormány megdöntése óta eltelt 15 év­ben. A diktatúra legfőbb haszonélvezője a nagytőke és a nagyibirtok ugyan, de a neo- konzervatív-neoliberális gazdaságpoliti ka a közép- és kispolgárság szélesebb rétegeit is érdekeltté tette a rezsim fenntartásá­ban. Sokan kaptak földet, hitelt, jutottak önálló egzisztenciához. Ezek a tömegek ódzkodnak az újtól, s arra hajlanak* 'hogy a bizonytalan helyett a már ismert biztos­ra szavazzanak. Hangulatuknak ment élé­ibe Pinochet, amikor jelölésének bejelenté­sekor leszögezte: Chile jövője a halódá­sé, a fejlődésé. Azokhoz pedig, akik az emberi jogokat és a szabadságjogokat kér­ték rajta számon, így szólt: „Demokráci­ánkban mindenki számára van hely. A részvétel gazdagítja és tökéletesíti törvé­nyes pluralizmusunkat, hozzájárul a béké­ihez. Demokráciánknak szüksége van min­den chilei együttműködésére”. A farkas báránybőrbe bújt — mondták róla az ellenzéki polgári vezetők. Hiszen ki hinné, hogy Pinochet egyik napról a másikra megváltozott volna. Csakhogy ab­ban mindannyian egyetértenek, hogy Chi­lében a baloldalt el kell szigetelni, min­dennemű demokratizálását a baloldal ki­rekesztésével kell végrehajtani, hiszen „a marxizmus a demokrácia és a szabadság kérlelhetetlen ellensége”. Ez a fajta hoz­záállás önmagában is Pinochet mailmára 'hajthatja a vizet. Akárhogyan alakuljon is a választási eredmény, Chilében mindenkeppen válto­zások várhatók. Ha Pinochetet leszavaz­nák, akkor jövőbe immár többes jelöléssel tartanának elnökválasztást. Ez a junta vé­gét és a szabadságjogok helyreállításának kezdetét is jelentené. De törvényhozási választásokat akkor is tartanának, s a juntát előbb-utóbb akkor is feloszlatnák, ha Pinochet hatalmon maradna elnökként. A rezsim tehát arra törekszik, hogy ma­ga vezérelje az elodázhatatlan változást, maga szabja meg a dolgok menetét, a szabadságjogok mértékét és korlátáit. A baloldali erők megosztottsága miatt a fő front jelenleg nem annyira jobb és baloldal között húzódik, mint inkább a polgárságon belül: a „modernizálok” és a „nosztalgikusok” között. Simó Endre Tanévnyitó a politikai főiskolán (Folytatás az 1. oldalról) giti elő, ami természetesen összekapcsolódik a gazdasági és kulturális fejlődéssel. A szocializmust ezért úgy is értelmezhetjük, mint a gaz­daság demokratizálását. — így és ezen a ponton kapcsolódunk a nemzetközi méretekben folyó rendszer­vitához — jelentette ki. — Nem kevesebbre vállalkoz­tunk, mint arra, hogy a szo­cializmus megújításával bi­zonyítsuk rendszerünk élet­revalóságát, fejlődésre való képességét, történelmi kül­detését. Lehet, hogy eszmei és politikai ellenfeleink meg­mosolyognak bennünket nai­vitásunk miatt. Tudjuk, hogy kortársaink egy része, köz­tük a szocializmus egykori hívei sem mind társaink a bizakodásban. Azt is vilá­gosan látjuk, hogy a fejlett tőkés országok gyorsabban és határozottabban tudtak reagálni a gazdasági világ­fejlődés új tendenciáira. Mi mégsem a kapitalista út kö­vetésében látjuk a megol­dást — noha annak számos módszerét bátrabban és tu­datosabban szándékozunk felhasználni —, hanem a szocializmus megújulásában leljük meg a kiutat. Nem ál­lítjuk, hogy a marxizmuson kívül nem gondolható el — önmagában teljesen logikus — eszmerendszer, de mi a marxi és a marxista elméle­tet olyan értéknek tekint­jük, amelyet feladni semmi­képpen nem akarunk, vele sokkal többre vagyunk ké­pesek, mint nélküle. Amikor hazai feladatainkat átgon­doljuk, nélkülözhetetlen szá­munkra a marxi módszer kö- vekezetes alkalmazása. Ezen a nyomvonalon tartjuk ége­tően szükségesnek a párt mai funkciójának tisztázá­sát, benne az elméleti-ideo­lógiai munka megújítását a pártmozgalomban. — A szocializmus: mozga­lom — állapította meg Grósz Károly. — Történelmi kül­detését a korábbi felfogá­sunkkal szemben csak hosz- szú idő alatt tudja teljesíteni. A lehető legjobb színvonalon A mozgalom-jellegből az is következik, hogy a párt kor­szerűsége éppen a folytonos elevenségben gyökerezik. A párt az a tényező, ami tel­jessé és élővé teszi az eszme és a mozgalom dialektiká­ját. Akkor működik korsze­rűen, ha nem szab fölösleges korlátokat e dialektika érvé­nyesülésének, miközben ga­rantálja hozzá a szükséges kereteket. Eddigi gyakorla­tunk kritikai felülvizsgálatá­ra van szükség, az értékek megőrzése és tudatosítása ér­dekében éppúgy, mint az idejétmúlt, netán korábban méltatlanul értékként tisz­telt kategóriák elvetése cél­jából. Nemcsak a választott érték az érték, de csakis a meglevő „készletből” vá­laszthatunk — jegyezte meg a főtitkár. :— Szerencsére a választék igen gazdag. Ilyen érték a szocializmus, aminél tisztességesebb közügyet aligha lehet találni. Ilyen maga a párt, de ehhez ren­deltetésének megfelelően kell felfognunk és működtetnünk, olyan gondolati rendszerben, hogy a párt nem cél, hanem a mozgalom eszköze, s egyik legértékesebb szervezeti ke­rete, a közösségi erkölcs ér­vényesítője. A mozgalom sem cél, hanem eszköz a szo­cializmus. megvalósításá­hoz, s a szocializmus is „csak” eszköz, amely az em­beri közösségek, személyisé­gek boldogulását, kiteljese­dését szolgálja. A párttal kapcsolatos érték az, hogy egészségesen' ötvöződik ben­ne a szervezeti fegyelem és az .önkéntesség elve. Nem éfonyöket ad, hanem társa­dalmilag hasznos, értelmes, eredményes cselekvés lehető­ségét biztosítja tagjainak. Összeköti hazánkat a világ legjelentősebb politikai, szel­lemi áramlataival. Leg- újabbkori történelmünkben hozzá fűződik a legtöbb új kezdeményezés. A nemzeti fejlődés teljes körű, korsze­rű, realista programjának a párt az egyetlen kidolgozó­ja. Ezért van mindenekelőtt létjogosultsága a nemzet pártjának tekinteni — je­lentette ki, majd így foly­tatta : — A szocializmus lényege szerint nemzetközi. Ebben az összefüggésben értendő reális világtörténelmi esélye. Ugyanakkor nemzeti keretek között épül, ilyejgL^Jéptékben szemléivé válikjiaz épbjfcjpk számára vonzó — vagy ha rosszul csináljuk, átmeneti­leg éppen ellenszenves — programmá. Mi azzal tudunk a szocializmus egyetemei érvényéhez érdemben hozzá­járulni, ha saját dolgunkat a lehető legjobb színvonalon végezzük. Ez a mi nemzeti kötelességünk, amivel méltó módon megfelelünk legjobb­jaink reménykedésének. — Az értékek megőrzésé­vel egyidejűleg meg kell sza­badítani a pártot a működé­sét akadályozó, hozzá mél­tatlan lerakódásoktól — je­lentette ki a főtitkár. — Nem nyugodhatunk bele a párt megmerevedésébe, lelassu­lásába, új iránti fogékonysá­gának gyengülésébe. Pár­tunk megújulásának egyik fő forrása és garanciája is egy­ben az ideológiai munka megjavítása. Legnagyobb, legveszélyesebb ellensége­ink egyike a „meg nem gon­dolt gondolat”. Ma a párt életében az ideológiai mun­ka nem tölti be azt az arányt és azt a szerepet, amelyet be kell töltenie. Ezen azért kell változtatni, mert történelmi tanulságok igazolják, hogy a párt megbénul, elveszti ar­culatát, ha az elméleti-ideo­lógiai muka bármely terüle­tét elhanyagolja vagy lebe­csüli. Az ideológia — Lukács György meghatározása sze­rint — a valóság társadalmi feldolgozásának az a formá­ja, amely tudatossá és cse­lekvőképessé teszi az embe­rek társadalmi gyakorlatát. Szükséges és időszerű tehát az elméleti bázis, benne — mint eszköz — a pártoktatás megerősítése is. Ehhez pedig hiteles mércére van szükség, amely az osztályszemlélet re- habilitását, középpontba ál­lítását igényli — a feladás helyett. — Tekintettel arra, hogy ma és még hosszú ideig osz­tálytársadalom keretei kö­zött élünk és dolgozunk, nincs semmi szégyellni való abban, ha az osztályérdek je­lentőségét, eligazító szerepét nyíltan vállaljuk. A marxiz­mus attól élő elmélet szá­munkra, hogy összekapcsol­ja a szocializmus általános emberi ügyét a munkás, kü­lönös osztályérdekével. Azzal ás&feztályéval, amely csak űgy^dja magát felszabadí­tani, ha közben a társadalom valamennyi osztályát is fel­szabadítja. Ili féltételek között — A párt ma új helyzet­ben van és ez más lehetősé­geket jelent ajkkor is, ha ma­ga nem változna — hangsú­lyozta a szónok. — Ám ha nem változik, lehetőségei jócskán leszűkülnek. Ha vi­szont időben, megfelelő irányban és mértékben vál­tozik, esélye van arra, hogy cselekvései lehetőségeit, be­folyását jelentősen megnö­velje. Ehhez a pártnak nem­csak a helyzettel, hanem ön­magával is tisztában kell lennie. A párt vitathatatlanul forradalmi jellegű és indít­tatású. Jellege szerint for­radalmi munkáspárt, rendel­tetése szerint össztársadalmi funkciókat ellátó, korszerű intézmény. Létmódját te­kintve értelmiségi alakulat. Ma épp az az egyik legfon­tosabb feladat, hogy — az osztálytartalom következe­tes érvényesítésével egyide­jűleg — visszaadjuk a párt­nak ezt az értelmiségi arcu­latát, amely legsikeresebb időszakaiban minden or­szágban mindig is jellemezte a kommunista mozgalmat. A kommunista ugyanis — füg­getlenül a munkamegosztás­ban elfoglalt helyétől, kép­zettségétől — amennyiben igényt tart e kitüntető cím viselésére, párttagként értel­miségi feladatokat vállal, tu­datosan, szervezetten és cél­ratörően. A párt tényleges társadalmi érzékenysége csak az így felfogott értelmiségi vonások újjáélesztése és ér­telmiségi szerepvállalása út­ján lehet elérhető cél, tevé­kenységének színvonala így lehet valóban korszerű. — A pártmozgalom meg­újulása, régi jellemző voná­sainak visszanyerése új fel­tételek között lehetőségeinek újabb, soha nem látott bő­vülését hozhatja magával. Újra keli gondolnunk a pártoktatás szervezeti rend­szerét — hívta fel a figyel­met a főtitkár. A pártegység megújításá­nak és újrateremtésének leg­sürgetőbb feladatairól szól­va Grósz Károly utalt a májusi pártértekezleten meg­fogalmazott új feladatokra, a korábbi gyakorlat újragon­dolásának igényére. — Nemcsak megújult párt­egységre, hanem az ezt biz­tosító, kölcsönösen tisztelet­ben tartott politikai, erköl­csi munkanormákra, fejlett vitakultúrára, kiérlelt mód­szerekre van szükség — hangsúlyozta az előadó. — Elhatározott szándékunk a párt munkamódszerének, munkastílusának korszerű­sítése, amely az apparátus­nak a testülethez való viszo­nyát is rendezi. Az appará­tusnak ennek elősegítésében, a testületek érdemi kiszolgá­lásában kell jeleskednie, megszüntetve az önmozga­tást, az öncélú akciók eről­tetését, az „apparátus az ap­parátusért” szemléletet és gyakorlatot. Ugyanakkor le­járt az uniformizálás ideje. Meggyőződéssel és szuverén módon Az egyesülési és gyüleke­zési törvény előkészületeiről s3£iva-kifejtette: a várható­an gombamódra megszapo­rodó egyesületek, társaságok a közéleti szereplés, a min­dennapi politizálás súly­pontját a munkahelyekről a lakóterületre helyezik át. Ez­zel is összefüggően a párt­munka iránti követelmények mind a két terepen — tehát a lakóterületen és az üzemben — módosulnak. Nagyobb rangja lesz a területi párt­munkának. Más jellegűvé, válik az üzemi pártélet, ami­re kellően fel kell készülni. — Szerteágazó és újszerű munkára kell tehát felké­szülnie a pártmozgalomnak. Ehhez tenni akaró és tenni tudó személyiségek kellenek, akik a közösségek keretei között, azokat erősítve és színesítve, ugyanakkor meg­győződéssel és szuverén mó­don teszik a dolgukat. Olya­nok, akikről Kassák Lajos így írt: „Meggyőződésem, hogy nem az a forradalmár, aki kész fejjel nekimenni a falnak, aki bármikor, bár­milyen körülmények között kész törni, zúzni, rombolni, hanem az, aki a legnehezebb körülmények között is vál­lalja az építés nehéz, felelős­ségteljes munkáját” — mon­dotta végezetül a főtitkár, s további eredményes mun­kát, jó tanulást, sok sikert kívánt a jelentkezőknek. Ezt követően Romány Pál bejelentette, hogy válto­zások történtek az egyetemi rangúvá vált főiskola vezeté­sében. Kemény László és Be­nedek Sándor személyében két új rektorhelyettes kezdi meg tevékenységét. Az ün­nepi tanácsülésen Berecz Já­nos nyújtotta át az e kine­vezésekről, az egyetemi ta­nári, docensi, adjunktusi és tiszteletbeli egyetemi tanári címekről tanúskodó okmá­nyokat. Az ünnepi tanácsülésen vé­gül esküt tettek az elsőéves hallgatók.

Next

/
Thumbnails
Contents