Szolnok Megyei Néplap, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-01 / 209. szám

1988. SZEPTEMBER 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A MÁV szolnoki Járműjavító Üzem forgóváz műhe­lyében a javításra érkező páros kere­keket szabályoz­zák. A biztonsá­gos közlekedés ér­dekében évente több száz kerül felújítás után is­mét a vagonok alá (Fotó: T. Z.) II leghatékonyabb érdekvédelem a gazdaságos foglalkoztatás Jegyzetek a tiszafüredi városi pártbizottság üléséről Az MSZMP Tiszafüredi Városi Bizottsága tegnapelőtti ■ülésén —, melyen részt vett és felszólalt Simon József, a megyei pártbizottság titkára — napirenden szerepelt a pártbizottság foglalkoztatáspolitikai feladatterve. Joggal foglalt úgy; állást a testület, hogy a helyi foglalkoztatás a lakossággal való szoros kapcsolat miatt nem csak gazdasá­gi, hanem politikai feladat Ennék a feladatnak ki­munkálásában úttörő szerep­re vállalkoztak a tiszafüredi pártbizottság tagjai, mert nincs olyan kizárólag csak ezzel foglalkozó, felsőbb pártszervi határozat, amely­hez igazdhatnának. Ez eset­ben talán jobb is. hogy nincs, mert ez eleve arra ins­pirálta őket, hogy saját hely­zetükből induljanak ki. sa­ját erőforrásaikra támasz­kodjanak. Mind a testület elé ter­jesztett javaslatot, mind a Rajkiné Szabó Katalin pb- titkár szóbeli kiegészítőjét követő élénk vita alapgondo­lata az volt, hogy valamilyen szinten létbiztonságot kell teremteni a városban és an­nak körzetében mindenki­nek. Ehhez pedig munkale­hetőség kell. Az alkotó mun­kából származó jövedelem az alpja mindenki bodogulásá- nak. Ezért kell aláhúzni a tejstületi ülésen kifejtett gondolatok közül azt. hogy a foglalkoztatás a leghatéko­nyabb érdekvédelem. Főleg a fiatalok számára fontos ez. Tartós megoldást — elsősor­ban az ő számukra — csak a stabil munka jelent. Nem csak az élet megalapozása miatt kell ezt szem előtt tar­tani, hanem mindenekelőtt azért, mert a munkára várók egyre gyarapodó többsége közülük kerül ki. A foglalkoztatástól nem független tényezőként hang­zott el ezen a pártbizottsági ülésen az. hogy a bérnövek­mény rendkívül alacsony a tiszafüredi térségben. Meg kellene vizsgálni, hogy mi ennek az oka. Akármi legyen is az, választ kellene adni a kérdésre. El is hangzott egy olyan ígéret, hogy a városi párt-végrehajtóbizottság na­pirendre tűzi majd ezt a kér­dést. Mind az új munkahelyek teremtése, mind a hatékony munkán alapuló számottevő bérnövekmény cselekvő, új­ra vállalkozó, korszerűt al­kotó embereket tételez fel, mégpedig elsősorban a veze­tők között, — ebben is egyet­értett a városi pártbizottság. Meg kell tehát teremteni a kor követelményeinek meg­felelő személyi feltételeket is. E feladat részeként többen szóvátették, hogy új alapok­ra kell helyezni a fiatalok képzését. A tapasztalatokon okulva talán vissza kellene fogni a gimnáziumi, és elő­térbe helyezni a valamilyen szakmát adó képzést. Elgon­dolkodtató az egyik felszóla­ló okfejtése is: „az átképzés­ről régóta beszélünk, de nem sokat teszünk.” Ügy tűnik — legalábbis pillanatnyilag —, hogy tér­ségen kívüli tőke fejlesztésbe való bevonása nem valószí­nű, ezért egyértelművé vált a városi pártbizottság szá­mára, hogy a helyi foglal­koztatáspolitikában nincs más alternatíva, mint alkal­mazkodni a megváltozott kö­rülményekhez. Ez nem jelen­ti azt, hogy lemondanak a térség hátrányos helyzetének csökkentésére, a települések népességmegtartó szerepére, Tiszafüred vonzáskörzeti funkcióinak kiteljesedésére irányuló törekvéseikről. A testület a gazdasági ak­tivitás megőrzése, a szerke­zetátalakítás és a jövedelem- centrikusság mellett az em­berközpontúságot is nélkü­lözhetetlennek tartotta. El­hangzott ezen a pártbizottsá­gi ülésen, hogy a munka ha­tékonysága és a foglalkozta­tás nem állítható szembe egymással. És az is, hogy mi­vel a térségben nincs kellő fejlesztési lehetőség, munka- igényes termékek gazdaságos és piacképes előállítására kellene több figyelmet fordí­tani. A városi pártbizottság az időszerű gazdaságpolitikai és társadalompolitikai céloknak megfelelően határozta meg saját feladatait. Ugyanakkor ajánlásokat tett a tanácsi, gazdasági szervekben, társa­dalmi szervezetekben dolgo­zó kommunista vezetők szá­mára. Ezek között is 'kiemel­ten szerepelt, hogy a városi pártbizottság, a párt-végre­hajtóbizottság, az apparátus, a térség érdekviszonyaihoz kötődve képviselje az általá­nos és a konkrét helyi érde­keket, politikai befolyásával arra törekedjen, hogy a fog­lalkoztatás-politikában és a munkaerő-gazdálkodásban is a legoptimálisabb összhang jöjjön létre. Segítse, hogy az összhangteremtő eszközök, az anyagi és erkölcsi ösztönzők megfelelően működjenek. Az alsóbb pártszervek és alapszervezetek kezdemé­nyezzék a helyi feladatok részletes kimunkálását és folyamatosan ellenőrizzék azok megvalósítását. A tanácsoknak — többek között — javasolta a testü­let, hogy pontosabb felmé­rés alapján biztosítsák a meglévő foglalkoztatási színt megőrzését. Támogassák a gazdálkodó egységek mun­kahelybővítő elképzeléseit. A gazdálkodó szervezetek és intézmények kommunista vezetőinél el kell érni az üzem- és munkaszervezeti, irányítási, érdekeltségi rend­szerük célirányos áttekinté­sét, szükség szerinti módo­sítását. amely a foglalkozta­tás hatékony fejlesztését ösz­tönzi.’ Az említett példák mellett természetesen sok egyéb fel­adat is szerepelt a városi pártbizottság elé terjesztett javaslatban, melyet a testü­let egyhangúan elfogadott. S. B. Granvisus, Budapest Hétórás munkabeszüntetés Beszüntette a munkát szerda reggel negyed 7-kor a Granvisus Látszerészeti Esz­közök Gyára Budapesti Le­ányvállalatának 250 dolgo­zója. A munkabeszüntetést közvetlenül az váltotta ki, hogy a Granvisus igazgatója Baranyai László kedden le­váltotta tisztségéből és kitil­totta addigi munkahelyéről Tóth Istvánt, a budapesti leányvállalat igazgatóját, aki a dolgozók szerint négy esz­tendeig közmegelégedésre látta el az igazgatói teendő­ket. A többórás tárgyalás so­rán a dolgozók képviselői egyezségre jutottak a törzs­gyár igazgatójával, aki hatá­rozatát visszavonta. Az Ipari Minisztérium képviselője pedig ígéretet tett arra, hogy a miniszté­rium érdemben foglalkozik majd a Granvisus budapesti leányvállalatának önállósu­lási kérelmével. Dokumentumkötet Grósz Károly szovjet és amerikai útjáról Grósz Károlynak, az MSZMP főtitkárának, a Mi­nisztertanács elnökének a Szovjetunióban és az Egye­sült Államokban tett látoga­tásáról tett könyvalakban közzé dokumentumkötetet a Kossuth Könyvkiadó. A kötet közli Grósz Ká­roly, valamint Mihail Gor­bacsov, illetve Ronald Rea­gan legfontosabb nyilatkoza­tait, beszédeit, továbbá a moszkvai és a washingtoni tárgyalásoík hivatalos doku­mentumait. Az új tanév elé Legyen nagyobb rangja a korszerű műveltségnek Szeptember elseje van. Ezen a napon évről évre életrit­must vált az ország. Ma az általános és középiskolákban, va­lamint a dolgozók iskoláiban — II ezer közoktatási dolgozó irányításával — együttesen a lakosság több, mint 25 száza­léka kezdi meg az 1988/89-es tanévet Szolnok megyében. Megindul a munka mindenütt kollégiumainkban, diákottho­nainkban, nevelőotthonainkban és zeneiskoláinkban is. Nem könnyű tanévet kez­dünk. Az ország gondjai az ‘iskolába is belépnek. A ta­nuló, a pedagógus egyaránt szembekerül a társadalmi- gazdasági folyamatok ellent­mondásaival. gondjaival. A pedagógusnak ezzel a háttér­rel kell nevelő-oktató mun­káját igényesen végeznie'. Ám soha nem volt jobban szükség arra, mint ebben az időszakban — bármily bo­nyolult is —, hogy nevelőink nehézségeink legyűrhetősé- gének szemléletével álljanak ki napról-napra tanítványa­Fejlesztések ­ik elé. Erőt és bíztatást kell merítenünk az Országos Pártkonferencia állásfoglalá­sának abból a gondolatából, mely az ország mai szűkös gazdasági viszonyai mellett is fontosnak tartja — a mű­velődés jelentőségének tuda­tában — a közoktatás és a * közművelődés fejlesztését. Ez annál is jelentősebb, mivel sajnos 1988-ban érzé­keny visszafogásokra kellett sort keríteni, melyek érin­tették középfokú iskolafej­lesztési- és tornaterem épí­tési programunkat is. szerényebben Mégis több új létesítmény­nek örülhetünk a mostani tanévkezdéskor is. Megépült Szolnokon, a Széchenyi la­kótelepen a Rigó József úti általános iskola második fe­lét jelentő 12 tantermes egy­ség. Üjszászon 200 személyes középiskolai kollégium növe­li az iskola befogadóképes­ségét. Felépült a szolnoki 10. sz. Honvéd-kollégium is. Kunszentmártonban és Tö- rökszentmiklóson a szak­munkásképző intézet bővült 4—4 tanteremmel. Tiszabőn és Csépán egy­aránt egy-egy 100 személyes óvodát adtak át rendelteté­sének. Tiszasülyön tornater­mi célokat is szolgáló műve­lődési házat, Jászboldoghá- zán tornatermet avattak az augusztus 20-i ünnepségek­hez kapcsolódva. Jól halad az Ecseki úti Gimnázium tornacsarnokának építése is. Tiszatenyőn egy 500 ada­gos főzőkonyha készült el. A Szolnoki Építőipari és Víz­ügyi Szakközépiskolában — döntően társadalmi segítség­gel — 2 műhelycsarnokot építettek. És ezt a sort több kesébb bővítés és sok felújí­tás felsorolásával még to­vább lehetne folytatni. Mindez azonban — jól tu­dom — nem vigasz azok számára, akik — főleg egyes kisiskolások alsó tagozatán — ma is korszerűtlen körül­mények között kényszerül­nek dolgozni. Sajnálatos az is, hogy fon­tos középfokú iskolai bőví­tésekről tudjuk, nem fognak megvalósulná. Ilyen elmara­dó fejlesztés pótlására kel­lett átadni — kényszerből — a szolnoki Áchim András úti Általános Iskolát szakmun­kásképzési célokra. Tény vi­szont, hogy az új létesítmé­nyek — és az előzőekben említett népszerűtlen intéz­kedés is — fontos oktatáspo­litikai célok megvalósítását tesz« lehetővé. Elő tudtuk készíteni a kö­zépfokú iskolai hálózatot arra, hogy az 1988/89-es és méginkább az 1989/90-es tan­évben fogadni tudja a legné­pesebb általános iskolás kor­osztályokat. A termelési igények köve­téseként több új szakmában is megindíthattuk e tanévvel a képzést (középiskola: elekt­roműszerész képzés Török- szentm»klóson, a 604. sz. Ipa­ri Szakmunkásképző Intézet­ben, általános gépszerelő és karbantartó képzés Karca­gon, a 629. sz. Ragó Antal Ipari Szakmunkásképző In­tézetben ; szakmunkásképző intézet: gumiipari feldolgozó Martfűn, cipőgyártó Jászbe­rényben. elektronikai műsze­rész Kunhegyesen). Ez azt is jelenti, egy lépés­sel e tanévben <is előbbre lé­pünk annak az oktatáspoliti­kai célnak a teljesítésében, hogy kívánatos növelni az érettségit is adó képzésben résztvevők arányát a három­éves szakmunkásképzésben résztvevőkkel szemben. Árnyék a fényben, hogy ehhez a sok új képzési pro­filhoz csak a legszűkösebben tudtuk biztosítani a működé­si feltételeket. Döntően szá­mítunk azoknak a vállala­toknak a segítségére, ame­lyeknek érdekében, ezeket a képzési formákat kialakítot­tuk. Ajánlások a pedagógusoknak A tanév tartalmi törekvé­seit 1988. júniusában érte­kezleteken megfogalmaztuk. Ebben nagy hangsúlyt ka­pott a pártkonferencia, a kibontakozás programja, az oktatási törvény, a közokta­tás fejlesztési programja, s emellett felhívtuk a figyel­met olyan — sok tekintetben időtálló — dokumentumok­ra, mint a megyei pártbizott­ság 1986. július 3-i állásfog­lalása, és a közoktatás fej­lesztésének VII. ötéves tervi társadalmi-gazdasági prog­ramját kijelölő megyei taná­csé határozat. Ajánlottuk a pedagógusok­nak, hogy ismerjék meg az általános iskola helyzetéről, fejlesztésének irányairól szó­ló elemzést. Az iskoláknak azonban semmiképp sem akartunk és akarunk „re­ceptet” adni, csak irányt mutatni. Az a célunk, hogy gyarapodjon az önállóan, fe­lelősen tervező, belső vezér­léssel dolgozó iskoláink szá­ma, amelyeknek egyéni ar­culatuk van. Az ilyen isko­lákat azonban nehezen tud­juk elképzelni a pedagógiai és pszichológiai kultúra ma­gas szintje nélkül, hiszen színvonalas belső értékelést csak ilyen tudással lehet vé­gezni. Legyen tehát nagyobb rangja a műveltségnek a képzettségnek, az önképzés­nek továbbképzésnek! övezze határozottabban nagyobb erkölcsi-anyagi megbecsülés a szakmailag ki­emelkedő, az újat és a ha­tékonyabban vállaló pedagó­gusok munkáját. Fontos azonban, hogy a nagyobb elismerés ne talmi értékekért járjon ki az iskoláknak, ha­nem találkozzék a fejlett pe­dagógus közösségek belső ér­tékítéletével. Ösztönözzük a pedagógu­sok tantervi, tartalmi önál­lóságát. örömmel vesszük, ha megismerik a különböző alternatív programokat, or­szágos vagy helyi kísérletek­be kapcsolódnak. Az a célunk, hogy az irá­nyítás és a pedagógiai szol­gáltatások összehangolt rend­szerével minden módon se­gítsük az iskolákat abban, hogy egyre nagyobb teret nyerjen az önálló pedagógiai koncepción alapuló helyi ne­velési rendszer. Az irányítás különböző szintjein mielőbb szeretnénk teljesen kiiktatni az adminisztratív elemeket. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a kétszintű irányítás új viszonyai között a helyi irányítás is ezzel a szemlé­lettel végezze munkáját. Mindezzel együtt is határo­zottan képviseljük az iskola- rendszer értékeit, és szigorú következetességgel marasz­taljuk el az iskolai ártal­makat előidéző pedagóguso­kat és az ezt megtűrő veze­tőket. Ugyanakkor minden lehetséges eszközzel megvéd- jük —, ha szükséges — ne­velőinket az indokolatlan zaklatástól. Szeretnénk, ha az 1988/89- es tanév határozott előrelé­pést hozna az iskola demok­ratikus belső világa tovább­fejlődésében. Építsenek e fo­lyamatban iskoláinkban jobban a mozgalmi szervek segítségére. Kapja meg to­vábbra is a szükséges támo­gatást az iskolában az úttö­rőmozgalom és a KlSZ-szer- vezet. Jelentős további fel­adatok vannak a diákönkor­mányzatok működtetése és az öntevékeny diákköri moz­galom továbbfejlesztésében is. Erősödjön a demokratizmus Az előző tanévben ifjúsági és diákparlamentek voltak iskoláinkban. Az előttünk lévő időszakra vár, hogy a fiatalok reális javaslatai meg is valósuljanak. Jó lenne előbbre lépni — a feltételek megteremtésével — az isko­latanácsok alakításában is. Ehhez természetesen elen­gedhetetlen a kellő társadal­mi segítség. Számos tenniva­ló vár megoldásra ebben a tanévben is az egyes iskola­típusokban. Ilyenek: a hát­rányos helyzetű és a veszé­lyeztetett gyermekek három évig tartó óvodáztatása, az iskolára való előkészítés ja­vítása az óvodákban; az alapkészségek megbízható fejlesztése, a tankötelezett­ség mutatóinak javulását le­hetővé tevő nevelő-oktató munka, az igen felelős pá­lyairányító tevékenység az általános iskolákban. A gimnáziumok a fakultá­ciós választék bővítésével, a szakképző intézmények a vállalatokkal való szorosabb együttműködéssel, — ha szükséges és lehetséges — profilváltoztatással is te­remtsék meg a tényleges munkaerőigény kielégítésé­nek lehetőségét. Minden kö­zépiskolában feladat, hogy jobb pályairányítással és fel­készítéssel. a tehetséggondo­zás javításával érjék el a fel­sőoktatási felvételi mutatók csökkenési tendenciájának megváltoztatását. Emelni kell a pedagógiai munka színvonalát a felnőtt- oktatásban is. Igen fontos­nak tartjuk, hogy a sérült, a családból kényszerűen kike­rült, a hátrányos helyzetű gyermekkel megértőbben, to- leránsabban bánjanak min­den intézményünkben. Kap­ják meg a tehetséges tanu­lók is a szükséges, differen­ciált támogatást képességeik továbbfejlesztése érdekében. Lényeges, hogy javuljon az egy településen lévő és az egymás munkájára építő is­kolák együttműködése is. E sok-sok feladat megoldá­sa — melynek listája az előbbiekkel még korántsem teljes — elsősorban nevelő­inken múlik. Elsődleges fel­adatnak tekintem tehát, hogy a helyi iskola nevelőállomá­nyának biztosítása, egzisz­tenciális gondjaik lehető ren­dezése, megfelelő közérzetük táplálása társadalmi ügy le­gyen az adott településen. Hiszem, ha érzik a törődést, ha nem találkoznak a min­den jobbra törekvést megfoj­tó, a segítőkészség hiányát tanúsító közönnyel, a mai viszonyok között is megtesz­nek mindent az ifjúság ne­velésében, ami tőlük telik. A társadalom jövőjének nem egy negyede van rájuk bíz­va. Dr. Vincze Sándor a megyei tanács művelődési osztályának vezetője

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents