Szolnok Megyei Néplap, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-01 / 209. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. SZEPTEMBER 1. Bővülnek az oktatási lehetőségek Új iskolát avattak a Széchenyin Alig egy év telt el azóta, hogy a szolnoki Széchenyi lakótelep Ecseki utcájában felavattak egy tizenkét tan­termes iskolarészt és egy ezer adagos konyhát, most újabb átadásra invitált a meghívó. A már tavaly augusztusban birtokba vett impozáns egy­séget az idén egy újabb ti­zenkét tantermes rész, illetve könyvtár egészíti ki. A szem­re is gyönyörködtető épüle­tet a Kelet-magyarországi Tervező Vállalat szakembe­rei tervezték, kivitelezését pedig 1986 augusztusában a Szolnok Megyei Állami Épí­tőipari Vállalat kezdte meg. A tanácsi fejlesztésből meg­valósult intézmény mintegy 160 millió forintba került, s ami igen lényeges, határidő előtt készült el. Tegnap délután ünnepélyes tanévnyitóra és avatásra gyűlt össze a vadonatúj isko­la ötszázkilencven tanulója, nevelői, valamint a meghí­vott szülők. A Himnusz el- éneklése után Bálint Ferenc, a Szolnpki Városi Tanács el­nöke mondott ünnepi beszé­det. Méltatta a tervezők és az építők odaadó munkáját, majd így folytatta: „Az ok­tatás fejlesztése napjaink egyik legfontosabb politikai feladata. Ezt mind az MSZMP XIII. kongresszusá­nak határozata, mind pedig az országos pártértekezlet állásfoglalása megfogalmaz­ta. Mindehhez megfelelő tár­gyi és személyi feltételekre és tanulni vágyó gyermekek­re van szükség. Ügy gondo­lom. hogy ez az épület na­gyon nagy jelentőségű, a feltételek sorában. Szüksé­gességében alapvető szerepet játszik az a tény, hogy kö­zel háromezerkétszáz általá­nos iskolás tanuló él a vá­rosrészben, Szolnok tanuló­létszámának 30 százaléka. Kell a hely a felnövekvő emberpalántáknak. Ezt követően az új intéz­mény igazgatója, Deák La- Josné vette át a szót. Ünne­pélyesen megígérte, hogy a pedagógiai munka minősége méltó lesz az épület külső és belső esztétikájához, majd örömmel jelentette be, hogy az Országos Egészségnevelési Tanács pályázatát megnyer­ték, s ezzel százezer forint támogatást kapnak. Az ösz- szeget az iskolában megépí­tendő szabadidős park létre­hozására szánják. Ami újdonság még: az el­ső osztályokban angol, a harmadikban matematika, a hetedikben pedig számítás- technika szakkört indítanak az 1988'89-es tanévben. Az Ecseki Üti Általános Iskolában a mai napon hu­szonhárom tanulócsoport és tizenhét napközis csoport kezdi meg a munkát negy­venkét pedagógus irányítá­sával. Az ünnepélyes avató a Szózat hangjaival ért véget. J. J. Az ünnepélyes avatóra megtelt az épület aulája (Fotó: N. Zs.) Újbornak való fl Bűnei hordó története A jó bornak nem kell cé­gér — kell ellenben annak is alkalmas tartóedény. Még­pedig olyan, amely jól őrzi és semmiképpen sem változ­tatja meg a benne tárolt ne­dű ízét, zaimatát — szaksze­rűbben mondva: a bukéját —, és éppen akkora, amek­kora terjedelmet az ősi szab­ványok megengednek. Hazánkban ugyan sokfe­lé készítettek és készítenek ma is hordót, ám ennek a mesterségnek a neve mégis egy északkeleti településünk nevével fonódott össze. Gönccel, amely a Tokaj mel­letti Hegyalján éli csöndes életét, és amelynek bortá­roló terméke, a gönci hordó, joggal mondhatni, világszer­te ismeretes — minősége és szabványjellege szerint. A település egykor királyi város volt, a csehországi hu­sziták ott emelték máig lát­ható, erődszerűen komor há­zaikat. A magyar művelt­ség egyik kiemelkedő alak­ja, a bibliafordító Károli Gárpár (1529—1591) e tele­pülés református prédikáto­ra volt, s ott ültette át nyel­vünkre a híres vizsolyi bib­liát. Hogy miért éppen Gön­cön virágzott fel a hordó­készítés mestersége? Csak rá kell tekinteni a térképre, és tüstént mindent megér­tünk. Nagyon közel terülnek el hozzá Tokaj-hegy alja sző­lőinek óriási táblái, ahol a pompás furmintok, hársle­velűk, sárgamuskotályok megteremnek, és ugyancsak nincsenek mesze onnan azok az erdőségek, amelyek a fát adják. Szaibványtárolókat emle­gettünk az imént, így hát azt is el kell mondani, hogy va­lójában mekkorák ezek a gönci italörzők. Valamennyi ott készült faedénynek 136 literesnek kell lennie! A história során ez az űrmé­ret alakult ki, s az az ör­mény borkereskedő, aki To­kaj aranyos nedűjét mond­juk Tolcsván megvette, egé­szen biztos lehetett benne, hogy hány liter búfelejtőért kérhet márkát vagy guldent valahol Ny ugat-Eu répában. (Csak újabban enyhült meg a szabvány: a sorozatgyártás keretében készülő hordók közül még az is megkapja a gönci nevet, amelyik 125, avagy 130—135 literesre si­keredett). Lássuk mindezek után, ho­gyan dolgozik a hordók ké­szítője, az ősi szerszámok­kal ügyeskedő kádármester! Legeslegelébb a kiszemelt fatörzset darabolja el hosz- szanti irányban; ezekből ké­szülnek a dongák. Ha már elég hasáb sorakozik a mű­helyben vagy az udvaron, megkezdődhet a dongák ki­váj ása, vagyis domború fe­lületűre való faragásuk a vonókéssel. Amikor vala­mennyi donga kész, elkez­dődhet a hordó építése. Eh­Az idős mester abroncsigazí­tás közben hez az úgynevezett rakóab­roncs szükségeltetik, amibe a dongák sorra belekerül­nek. Amikor a dongasor már áll, megkezdődik az abron­csozás: a majdani hordó de­rekát ekkor fogatják össze a vasabroncsokkal. (Ezeket szép türelmes munkával egymás után a helyükre ve­regetik). Mindezeket a folya­matokat zárja le a feneke­lés. Talán ez a legnehezebb művelet, mert. ekkor kell kézbevenni azt a csínvágót, amellyel egy vájatot mélyí­tenek a dongák mindkét vé­gébe, hogy a fenékdeszkák­nak hely jusson. Ezt követő­en aztán alulról is, fölülről is bekalapálják, majd meg- szögelik a záródeszkázatot, és kész a mű. Azazhogy mégsem, mert még bele kell fúrni a dugók helyét: egyet az egyik fenéken, a mási­kat a hordó pocakján. A sötét pincerendszerekbe szánt hordóval ennél többet nemigen törődnek. Ha ellen­ben olyan helyre kerül az edény, ahol sok szem látja, akkor az egyik fenekét biz­tosan megmintázzák. Olykor egész szüreti jelenetek ke­rülnek rájuk. Göncön járva-kelve jól­eső érzéssel lehet tapasztal­ni, hogy itt is, ott is vígan cseng az abroncsozó kala­pács, számos portán for­mázzák a dongákat; a ká­dár vagy pintér mesterség ebben a hegyealjai község­ben máig virul. A hordócsi- nálás szakemberei szívesen szóba is elegyednek az arra kirándulókkal, s míg egyet- egyet mozdítanak az éppen szolgálatos szerszámokon, azt is szívesen elmesélik, hogy miért éppen akkora a gönci hordó, amekkora. Éppen ez a 136 literes méret bizonyult a legjobbnak; ezt a nagysá­got még viszonylag könnyen lehet emelgetni, és a szűk pincék odúiba is éppen be­férnek. így lett tehát a prak­tikumból általános szabvány. A. L, Anaconda Kozmetikai GT néven hozott létre közös vállalkozást a Balatonfüred—Csopak Tája Termelőszövetkezet és a Budaflax. A Veszprémben létesített üzemben különleges, csakis természetes hatóanyagokat tartalmazó kozmetikumokat állítanak elő. A testápolók­ból, hajbalzsamokból, maszkkrémekből nyolcvanmillió forintos termelési értéket kíván el­érni az idén a húsz fős üzem. A hazai piac mellett külföldre is szállítanak (MTI-fotó: Arany Gábor) Kevesebb gyermekruhát vásárolnák Eladhatatlanok a drága élelmiszerek A Fogyasztók Szolnok Megyei Tanácsa a kereskedelmi ellátás alakulásáról Tegnap ülést tartott a Fo­gyasztók Szolnok Megyei Ta­nácsa. Az ülés egyik napi­rendi témája volt a keres­let-kínálat alakulása a me­gyei kiskereskedelmi forga­lomban. Az FMT tagjai előtt a Mészöv, az Ideál és az Élelmiszer Kereskedelmi Vállalat képviselői tartottak beszámolót. Az ÉKV képviseletében Tóth Béla osztályvezető is­mertette az idei év eddigi történéseit. Elmondta, hogy az alapvető élelmiszerek el­látásában az előző évekhez hasonlóan az idén se volt gond. A napi cikkek közül a kenyér és a péksütemény biztosítása nehéz. Nem azért, mert a gyártó nem képes megfelelő mennyiséget sütni, hanem mert pontatlan a szállítás vagy a megrendelés. Céljuk, hogy a több mint száz egységükben nyitástól zárásig folyamatos legyen a napi élelmiszerek kínálata — ezért évente 3 millió fo­rintot fizetnek rá a vissza­maradt kenyérre és tejre. Az élelmiszerek forgalma egyébként csökkent; bár ér­tékben 5 százalékkal emel­kedett a tavalyihoz képest, de az eladott mennyiség ke­vesebb. A vágott sajtokból például 30 százalékkal ke­vesebbet vesznek a vásár­lók — a 40 százalékos ár­emelés óta. Az árak változása kény­szerítő erővel hatott a gyár­tókra is. A drágább cikkek szinte eladhatatlanok. A töl­telékáruk között sláger a párizsi. A boltokban megje­lent és bárki számára elér­hető a csikós- és a teaszalá­mi, amelyet régebben szinte csak a pult alól lehetett kap­ni. Az Ideál Kereskedelmi Vállalat osztályvezetője, Széphalmi Imre arról be­szélt, hogy különösen az év első felében sok hiánycikket kerestek az üzletekben. A tavalyi felvásárlás után bi­zonyos cikkekből nem voltak készletek, a gyártók pedig — az új szabályozók miatt — nehezen, óvatosan _kezdték e l a termelést. Hiánycikk volt például a mélyhűtőláda, a hűtőszekrény, a gázkazán. Ugyanakkor a színes televí­ziókat, az automata mosógé­peket nehezebb eladni, mint korábban — ezekből időn­ként túlkínálat van. A nem elég divatos és drága gyermek és felnőtt ru­házati cikkek mennyiségi forgalma is visszaesett. A gyermekruhák álra a dotá­ció megvonásával és az ÁFÁ-val 125 százalékkal emelkedett. Míg korábban a gyermekruhák elfogytak a boltokból, most készletek állnak. Ezért a gyártók egy része visszafogta termelését, illetve átváltott felnőtt ru­hák készítésére. A gyermek­ruhákat egyébként a csalá­dok nagy része bizományi­ból, ismerőstől szerzi, de nem ritka az se, hogy kül­földön vásárolnak be. A vállalat ezért többször is rendezett engedményes ak­ciókat. Hasonló jelenségekről szá­molt be Tóth József, a Mé­szöv elnökhelyettese. El­mondta, hogy az első ne­gyedévben sok volt a hiány­cikk, nem szállítottak kellő ütemben a gyártók, az ol­csó áruk pedig eltűntek az üzletekből. Különösen az apró háztartási cikkekre — a fogkrémtől a szalvétáig — jellemző ez. A gyermekru­hák forgalma az áfészeknél 40 százalékkal csökkent. A Fogyasztók Megyei Ta­nácsának tegnapi állásfog­lalása arra ösztönzi a ke­reskedelmi cégeket, hogy a vásárlókat sújtó intézkedé­seket, helyzeteket a maguk eszközeivel — engedmélyes akciók, több gyártóval való kapcsolat, olcsó áruk felku­tatása — próbálják némileg ellensúlyozni. P. ®. A hírlapíró közel évtize­des szakmai „ártalommal” a háta mögött nemigen le­pődik meg, ha hívatlanul betoppanva nem dolgozik szívesen a keze alá a hiva­tal. (Kivéve persze, ha va­lami „pozitív”, dicsérhető tett az, amit szeretne meg­énekelni a krónikás.) Ám ha valamit szeretne „megvakarni”? Nemritkán elnémul, akaratlanul is szétkapcsol a telefon, ille­tékes elvtárs itt van az épü­letben, de éppen most ment ki, talán üljön le és várja meg! Kezdené ilyenkor a hír­lapíró a sokszor begyako­rolt szöveget, hogy talán más is tudhat a dologról, ami miatt zavarni merésze­li a hivatalt (természetesen hivatalos ügyről lehet icsak szó), talán szót tudnának érteni illetékes elvtárs he­lyettesével (de ha ő nincs a helyén, mehetünk egészen „le”, az illetékes ügyinté­zőig) is. A válasz legtöbbször a tanácstalan, értetlen vissza- bámulás, legfeljebb együtt­érző sajnálkozás: „Sajná­lom, de az igazgató, fő­könyvelő, párttitkár, osz­tályvezető, elnök elvtárs — tudta, engedélye nélkül nem lehet. És így tovább ... Történt a minap, hogy a hírlapíró a tanács illetékes osztályát kereste fel. Pon­tosan tudta, hogy „ott fek­szik el” a „téma”, a kere­sett ügyirat. Természetesen fölülről kezdte a ranglét­rát. a jól bevált szokás szerint. — Az illető osztályvezető elvtárs betegeskedik — In­dult eleve reménytelenül az ügy, ám hirtelen fordulat­tal: — Mondja, miben se­gíthetünk! Mintha karikás ostorral csettintettek volna a hír­lapíró füle mellett. Bolond ez a még nem teljesen sü­ketéiül, a jót is meghallja, arra is kinyílik még? És kérdezték pontosan, akkurátusán az ügyintézők és emlékeztek az ügyre, sőt pillanatok alatt előkapták az aktát és máris terítették ki az iratot a hírlapíró elé. És amikor az irattárba kel­lett leszaladni, azonnal akadt valaki. Láss csodát; perceken belül visszatért az illető a keresett ügyirat­tal. Pontosan azzal, ame­lyikre szükség volt. A hírlapíró csak akkor jött zavarba, mert tudta; hiába kotorászik a zsebei­ben, nem hozott se tollat, se jegyzettömböt, hiszen csak beugrott oda, találom­ra. Legfeljebb jelezni kí­vánta érdeklődésének szán­dékát. És amikor fénymá­solatot kért az iratokról, s helyette gyors gépelést ajánlottak, végképp elseé- gyellte magát a hírlapíró. Papírt kért. tollat. Ka­pott, úgyhogy villámgyor­san kijegyzetelte a lénye­get. Az egész — a bekopo- gástól számítva — nem tarthatott tovább 15 perc­nél. Van ilyen? Ezek sze­rint van. Történt mindez a minap a Szolnoki Városi Tanács termelés-ellátás-felügye- leti osztályán. Jó volna re­mélni: bárhol megtörténhe­tett volna! — E — Ilyen formás, pocakos az elkészült gönci hordó (Németh Er nő felvétele — KS) A hivatal és a hírlapíró

Next

/
Thumbnails
Contents