Szolnok Megyei Néplap, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-03 / 211. szám
1988. SZEPTEMBER 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Nyolcvanegy hektárnyi területen Debrecen délnyugati részén felépült a 7251 lakásos tócóskerti lakótelep. A Hajdú-Bihar Megyei Állami Építőipari Vállalat 1982-ben kezdte a paneles épületek összeszerelését. 1988-ra a lakásokon túl két 16 tantermes nevelési központot tornateremmel, étteremmel, konyhával, három kétszáz személyes óvodát, három 120 személyes bölcsődét, 20 tantermes általános iskolát, 12 tantermes gimnáziumot, gyógyszertárat és orvosi rendelőt építettek fel (MTI-fotó: Oláh Tibor) Pártküldöttség utazott Madagaszkárra Szabó Istvánnak, az MSZMP KB tagjának, a megyei pártbizottság első titkárának vezetésével hivatalos pártküldöttség utazott a Madagaszkárt Demokratikus Köztársaságba a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága képviseletében. A delegáció szeptember 3-a és 12-e között részt vesz a Madagaszkári Függetlenségi Kongresszus Párt soron következő kongresszusán. Csehszlovák ifjúsági delegáció hazánkban Vasil Mohoritának Csehszlovákia Kommunista Pártja KB titkársága tagjának, a Csehszlovák Szocialista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága elnökének vezetésével — a KISZ KB meghívására — pénteken csehszlovák ifjúsági küldöttség érkezett Budapestre. A nap folyamán a delegáció megkezdte tárgyalásait Hámori Csabával, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjával. a KISZ KB első titká- I rával. Az alföldi szénhidrogének népgazdasági szerepe nem csökkent Bányásznapi megemlékezés a megyeszékhelyen (Folytatás az 1. oldalról) A szolnoki ünnepséget, a Bányaipari Dolgozók Szak- szervezete megalakulásának 75. évfordulójára is emlékezve Pozsa József, a Nagy- alföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat központjának szb-titkára nyitotta meg, majd Lukács István, a Kő- olajkutató Vállalat vszb-tit- kára mondott ünnepi beszédet. Többek között arról szólt, hogy az olajbányászat eddig meghatározó szerepet vállalt a hazai energiaellátásban. Az olajipar fejlődésének gátat szab azonban a hazánkban megtalálható szénhidrogénvagyon mennyisége. A kutatás feltételeinek bonyolultsága a korábbinál lényegesen szervezettebb, tudományosan megalapozottabb munkát igényel, hogy biztosítani tudjuk a termelés szinten tartását, a földgáz- igények kielégítését. Ebben a helyzetben talán a korábbi időszakhoz képest kevésbé látványosak az eredmények. Az a tudat azonban, hogy az Alföldön megtalált és kitermelt szénhidrogén népgazdasági szerepe változatlanul meghatározó, további útkeresésre, a lehetőségek maximális kihasználására ösztönöz. Az alföldi olajipar mindkét vállalatának dolgozói a lehetőségekhez képest mindent megtettek, hogy a népgazdaság energiaigényét kielégítsék. A Kőolajkutató Vállalat 1987-ben az elmúlt időszak legjobb eredményét érte el, a megtalált szénhidrogénvagyon „olajegyenértékben” meghaladja a 3mil- lió tonnát. A kutatás eredményességi szintjét az 1990- ig szóló rövid távú kutatási program alapján a tervidőszak végéig megőrizhető. A világbanki hitelből beszerzett eszközök hatékonyságnövelő szerepe, a teljesítmények fokozására külön kidolgozott intézkedési tervek végrehajtása a KV-nál nagyban elősegítették az eredmények elérését. A Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat elmúlt évi sikeres teljesítmények alapján elnyerte az ipari miniszter és a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete Elnökének elismerő oklevelét. A kitüntetésben kifejezésre jutottak azok az eredmények, amelyet a vállalat a rendkívül kedvezőtlen gazdasági körülmények közepette az elmúlt évben elért. Teljesítette termelési-értékesítési célkitűzéseit, kielégítette a földgázfogyasztói igényeket és több területen például a gáztermék-termelésben és export-eredményességben jelentős túlteljesítést ért el. Az elmúlt évben az NKFV biztosította a hazai kőolajterme'és 81. a földgáztermelés 86 százalékát, s az öszes energiahordozótermelés 41 százalékát. A vállalat az előző évinél tavaly 7 millió dollárral több export-árbevételt ért el. Az NKFV 1988-as évét is nehezítetté az OKGT gazdasági helyzetének kiegyensúlyozatlansága. a jelentős forráshiány, illetőleg létszámszabályozás tisztázatlansága, ezek miatt a vállalati tervet csak májusban lehetett elkészíteni. Ennek ellenére a feladatok időarányos megvalósulását bizonyítják az idei első félév adatai. Az elért export például a tervet 21 ezer, a bázist 23 ezer tonnával haladja meg. Az ünnepi beszédet követően a Bányász Szolgálati Érdemérem arany és ezüst fokozatait, illetve miniszteri kitüntetéseket adtak át. Bejelentették, hogy a bányásznap alkalmából a két vállalatnál összesen 68,7 millió forintot osztottak ki a dolgozóknak hűségjutalom és jutalom címen. A bányásznapon megkoszorúzták az olajbá nyászok szolnoki emlékművét (Fotó: K. E.) Vélemények, gondolatok, igények Un mit vár a bérreformtól? Bérreformra várunk. Hogy milyen lesz még nem tudjuk, ezért ki-ki a közérzetéhez, beosztásához és pénztárcája vastagságához mérten formálgatja elvárásait a január elseje után várható változásokkal kapcsolatban. Az viszont biztos, hogy van várakozás, vannak kérdések a köztudatban, amikre jó lenne mielőbb bizonyosságot és válaszokat nyerni. * * * ön mit vár a bérreformtól? Ezt kérdeztük a napokban néhány olyan embertől, aki hajlandó volt a nyilvánosság számára is összefoglalni az ezzel kapcsolatos gondolatait. Az eliiökasszony — Novotny Jánosné, a Jászsági Építőipari Kisszövetkezet vezetője — kissé szabadkozva kezdte mondandóját. — Én most, a saját példánk kapcsán, nem mondhatok semmi rosszat. Szövetkezetből ugyanis idén kisszövetkezetté alakultunk át, s ezzel a korábbinál lényegesen kedvezőbb helyzetbe kerültünk. Most ugyanis sokkal jobban tudjuk a bérekkel követni a termelés növekedését, mint azt a hagyományos szövetkezeti szabályozás engedte. A nyereség és a tagoknak kifizetett bér összege után befizetjük az adónkat, a többi pedig már a mi belső ügyünk. Azt viszont egyáltalán nem értem, hogy ehhez miért kellett nekünk egy jogszabályi kiskaput igénybe vennünk, amikor teljesen természetes lenne, hogy a gazdálkodó szervezetek, ha növelik nyereségüket, akkor növelhessék a béreket is. Itt lenne már az ideje, hogy végre megbízzon a kormányzat a gazdasági vezetőkben, s elhigy- gye, hogy nagyobb szabadság mellett is felelősen gazdálkodnánk a bérekkel. Nem hiszem, hogy bárki is úgy fizetne ki többletjövedelmet, hogy mögötte ne állna teljesítmény és nyereség. Én azt várom az új bérrendszertől, hogy legalább akkora szabadságot biztosítson a gazdálkodó szervezeteknek, amilyen most a kisszövetkezeteké. Nem kellene fetisizálni a bért! Egy vállalat nem a béren tud elcsúszni, hanem a rossz, hanyag és kevés munkán. Azért sem hiszem, hogy elszaladnánk a bérekkel, mert mindenki csak annyit tudna úgyis fizetni, amenynit a terméke ára elbír.. Félek viszont attól, ha az új rendszer is túlszabályozott, korlátozásoktól terhes lesz, az a fajta túlbiztosítottság egyszerűen megfojtaná a fejlesztési lehetőségeket... A főkönyvelő — Csikai Béla, a Jászberényi Zagyvamenti Termelő- szövetkezet pénzügyi vezetője —, bár váratlanul állítottunk be hozzá, naprakész volt a véleményével. — Nem hiszem, hogy január elseje után itt egyáltalán lesz bérreform. Változások lesznek, de nem hiszem, hogy azokat reformnak nevezhetnénk. Ha megszűnne a bérköltségek növekedésének külön szankcionálása, és az is csak egyike lenne a termelés költségeinek, az lenne az igazi előrelépés! Ezt viszont nem tudom elképzelni, hiszen a kormányzat bizonyára továbbra is fogni akarja a bérkiáramlást, hogy így korlátozza valamelyest az inflációt. A szövetkezet szempontjából nyilvánvalóan jó lenne egy szabadabb rendszer. Bérezésünk belső alapjai ugyanis így hiába jók , hiába törekszünk minden lehetséges helyen a teljesítménybérezésre, a teljesítményarányos elismerésnek gátat szabnak a szabályozók. Megalapozatlan ke- reset-ki áramlásról szó sem lehetne a szövetkezetben, bár a teljesítménynormákat valószínűleg megemelnék némileg. Ilyen alacsonyan tartott jövedelmeknél elkerülhetetlen lenne, viszont ezen kívül csak a teljesítményekkel arányosan emelkedhetnének a keresetek. Azt is várom a változásoktól, hogy egyszerűsödjön a pántlikázott pénzek rendszere, s nőjön a bér aránya a jövedelmen belül. Szabadulni kellene az erős bérkorlá- toktól, hiszen a -"ereség nagysága és az elvonások együttesen úgyis fékként hatnának, s nem futna ki lényegesen több bér, csak azt esetleg másként osztanánk el • • • Véleményem szerint a bér kor Iá tok ugyan még nem váltak a termelés korlátjaivá, de mindezek bekövetkezte már most is kizárólag csak a dolgozók tűréshatárától függ. Ha megvalósulna egy teljesítmény- és értékarányos bérezés, meggyőződésem, hogy beindulna egy sor más mechanizmus is. Megindulhatna a vállalatok várt differenciálódása, javulna a munkafegyelem s a vezetői presztízs. Egyszóval: jó hatással lenne mindenre a bérgazdálkodás szabadsága. Az szli-titkár — Szabó József, a Szolnoki Cukorgyár szakszervezeti bi-' zottságának vezetője — a SZOT füzetecskéjét rakja elém, amely a szakszervezetek bérreformmal kapcsolatos elképzeléseit tartalmazza, majd kissé csalódottan fűzi hozzá: — A szakszervezetek azt tartanák jónak, ha eltűnne a jelenlegi merev kereset- szabályozás, ha eltűnnének a kereseti aránytalanságok, ha lehetővé válna a kiugró teljesítmények arányos elismerése, és időről időre lehetséges lenne a bérekkel követni az inflációt, ám ismerve a kormányzati elképzeléseket, nem ilyen reform készül. A két verzió nem esik egybe, és felvetődik a kérdés a szakszervezeti tagokban, hogy a SZOT vajon mennyire tudja majd érvényesíteni saját elképzelését, mennyire tudja érvényre juttatni tagjai érdekeit. Eizt illetően én nem vagyok túlzottan bizakodó! A dolgozók azonban joggal várják el szakszervezetüktől, hogy ne adja be könnyen a derekát! Mit várok a bérreformtól? Azt, hogy minden becsületesen dolgozó ember a főmunkaidőben szerzett jövedelméből tarthassa el a családját. Ez most nem így van! Tudom, hogy a béremelés is inflációgerjesztő, de az inflációt a gazdaság- politikának nem a bérek mesterséges alacsonyan tartásával kell kezelnie. A tudtmánys kutató — Törő András, a Cukoripari Kutató Intézet harmincéves munkatársa — fejcsóválva hallgatja a kérdést: — Nincs elég becsülete ma a tudományos kutatómunkának. Becsléseim és információim szerint a jövedelmem a kétharmada lehet azoké- nak, akikkel együtt végeztem, és akik termelő vállalathoz kerültek. Az alapmunkaidőben megkereshető nyolcvan-kilencvenezer forintos jövedelmem nem egyszerűen kevés, hanem a munkát akadályozó, rossz közérzetet okoz. Mit várok? Egzisztenciális gondjaink enyhülését, s azt, hogy így valóban teljes szellemi szabadságban dolgozhassunk. Ismerem a szakszervezetek vitaanyagát, és alapvetőnek tartanám, hogy az abban foglalt feltételek teljesüljenek. JL. M. L. Külföldi szakemberek részvételével Tanácskozás a szívizombetegségekről A szívizombetegségek aktuális kérdéseiről tartanak ma tudományos ülést Szolnokon, a Tiszamenti Vegyiművek művelődési otthonában. Rendhagyó tanácskozás ez; nemcsak azért, mert hazai és külföldi kardiológusok vesznek részt rajta, és angol nyelven tartanak előadást, hanem azért is, mert a mű- szívbilllentyűvel élőik baráti köre szervezte. A baráti kör négy éve alakult a megyében; hetven tagja van. A műbillentyűvel élőknek gyakran kell kontrollra, vérvételre járniuk, így született a gondolat, hogy ha már úgy is sokszor találkoznak, formálódjanak közösséggé. A kör a tagsági díjakból saját anyagiakkal is rendelkezik. Ebből a pénzből és vállalatok — a Tisza Cipőgyár, a Tiszamenti Vegyiművek, a Tisza Bútoripari Vállalat, az Egyesült Jászsági Áfész — támogatásából rendezték meg a tudományos ülést. A szívizombetegségek aktuális kérdéseiről szóló tanácskozáson körülbelül száz kardiológus vesz részt az ország minden részéből, és képviselteti magát a műbillentyűvel élők baráti köre is. Bár a tanácskozás nem kifejezetten a műbillentyűk témáját dolgozza fel, de a szívizomzat állapota az egész szívműködésre kihat. A tanácskozáson több neves szakember tart előadást. Dr. Mark Callahan a világhírű USA-beli Mayo Klinikáról érkezett. Ez az egészségügyi intézmény többek között arról híres, hogy a diagnosztikában legfejlet- teb módszert alkalmazza, az ultrahangos vizsgálatot — igen magas szinten. Előadást tart dr. Cserhalmi Lívia is — a Semmelweis Orvostudományi Egyetemről, öt azért fontos kiemelni, mert a Szolnok megyei szívbetegeket a fővárosban operálják, és ők a mindennapi orvosi gyakorlatban is találkoznak dr. Cserhalmi Líviával. Emlékülés a KlOSZ-ban Negyven esztendeje ült össze első alkalommal a Kisiparosok Országos Szabad Szervezetének küldöttlkong- resszusa. Az évforduló alkalmából pénteken a kisiparosok budapesti klubjában az országos vezetőség emlékülést tartott, amelyen Molnár József, a KIOSZ elnöke méltatta az elmúlt négy évtized eredményeit. ■ Az emlékülésen reszt vett és felszólalt Berecz Frigyes, ipari miniszter. Áttekintve a kisipar helyzetét, elmondta, hogy a kormány stabilizációs munkaprogramja is szükségesnek tartja a magánszemélyek vállalkozási lehetőségeinek szélesítését. Ma már több mint 155 ezer kisiparos dolgozik az országban, s a lakosságnak nyújtott szolgáltatások több mint 60 százalékát a kisiparosok adják. Bár a kisiparos a nemzeti jövedelemnek csupán hat százalékát termeli meg, a népgazdaság legdinamikusabban fejlődő szektora.
