Szolnok Megyei Néplap, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-20 / 225. szám
1988. SZEPTEMBER 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Egyebek között számítógép burkolatokat, hangszórótárcsákat gyárt a Zagyvarékasi Béke Tsz polyuterán üzeme. A két komponensű kemény hab a legkülönfélébb formák előállítására alkalmas. Adagolását automata gép végzi (Fotó: T. K. L.) A Parlamentben Bizottsági vita a beruházások adóztatásáról Ülést tartott hétfőn az Országgyűlés ipari bizottsága Juhász Mihály elnökletével. A testület megtárgyalta az adótörvények módosításával kapcsolatos ad hoc bizottsági javaslatokat. Többek között szó volt arról, hogy a világbanki hitelekből finanszírozott beruházások teljes köre kapjon-e áfa-kedvezményt vagy sem. E témában jelentős vita bontakozott ki; több képviselő úgy vélekedett, hogy a kedvezményt nem szabad a beruházások finanszírozási módjához kötni. Kovács Károly (Budapest) azt hangsúlyozta, hogy a vilábanki hitelek nagymértékben hozzájárulnak a gazdasági struktúra korszerűsítéséhez. Ezért mindenképpen megfelelő megoldást kell találni támogatásukra. Ugyanakkor nem értett egyet azzal, hogy az adótörvény ilyen jelentős kérdésben egy éven belül megváltoztassák. Juhász Mihály arra hívta fel a figyelmet, hogy a képviselők a közelmúltban több nyugat-európai országban vizsgálták hasonló adórendszerek működését. Azt tapasztalták, hogy ezekben az országokban a beruházások adómentesek, vagy átmenetileg 6—7 százalékos adóval terheltek. Véleménye szerint Magyarországon is át kell venni ezt a példát, minél előbb meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy a beruházások hazánkban is adómentessé váljanak. Király Péter, a Pénzügyminisztérium munkatársa elmondotta, hogy a beruházásoknál már eddig is igen széles körben érvényesülnek kedvezmények. Éppen ezért nem indokolt ezeknek körét tovább bővíteni. A világbanki beruházások egy része hozzájárul az exportfejlesztéshez, és mint ilyen, áfavisszatérítésben részesül. Végül az ipari bizottság úgy döntött, hogy nem javasolja a világbanki beruházások külön preferálását, ugyanakkor szükséges a beruházásokat terhelő állami forgalmi adó mielőbbi teljes megszüntetése. Ehhez a költségvetésnek a forrásokat a kiadások radikális csökkentésével kell megteremtenie. Az igazságügy megújulásáért Az Alkotmány felülvizsgálatáról, az egyesülési és gyülekezési jog törvénytervezeteinek társadalmi vitájáról, a rövidesen az Ország- gyűlés elé kerülő társasági törvényről, s több más készülő jogszabályról, valamint az igazságügy elodázhatatlan megújulásáról beszélt a többi között Kulcsár Kálmán, igazságügyminiszter az újságíróknak hétfőn a minisztériumban rendezett baráti találkozón. ■A miniszter elsőként alaptörvényünk felülvizsgálatáról szólt, mondván, az új Alkotmány első szövege jövő év őszére készül el, de természetesen ezt követően is lesz mód változtatásokra a tervezett 1990-es életbelépéséig. Ezenkívül több más magas szintű jogszabály előkészítésén is dolgoznak a szakemberek; a választójogi törvény tervezett módosítása mellett az Országgyűlés elé kerülnek majd a szakszervezetekkel, az egyházakkal és va vallásgyakorlással, valamint az alternatív katonai szolgálattal összefüggő kérdéseket szabályozó törvény- tervezetek is. Az elkövetkező időszakban — a politikai helyzetből fakadó megnövekedett feladatai ellátásához — az igazságügynek is meg kell újulnia — szögezte le a miniszter. Ennek legfontosabb eleme a bírói függetlenség biztosítása. A törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalmat egyértelműen el kell különíteni. A miniszter — személyes véleményét kifejtve — elmondta, nem tartja elfogadhatónak a halálbüntetés fenntartását. A kérdésről egyébként a szakemberek között is élénk vita folyik, ám a közvélemény még mindig e büntetés fenntartása mellett foglal állást. Rövidesen sor kerül egyébként a Büntető Törvénykönyv általános felülvizsgálatára. Lesz elegendő vetőburgonya (Folytatás az 1. oldalról) térségben az őszi búza vetőmagszükségletüknek csak mintegy a 30 százalékát biztosítják vásárolt, fémzárolt magból. Jól lehet, ez összefügg a mezőgazdasági nagyüzemek jelenlegi nehéz pénzügyi helyzetével, mégis félő, hogy a vélt költségmegtakarítás megbosszulja magát a jövő évi búzatermés minőségében és mennyiségében. Nem sikerült teljes mértékben kielégíteni az igényeket első fokú lucernamagból. A nagyüzemek többségében ennek ellenére nem oldották meg gyengébb minőségű szaporítóanyaggal az őszi telepítési feladataikat, hanem tavaszra halasztották, amikorra is jobb ellátást ígér a vállalat. A tavaszi vetésekhez napraforgóból és hibrid- kukoricából előreláthatóan kiegyenlített vetőmagellátásra számíthatnak a gazdaságok. Mindkét megyében elegendő és fajtaválasztékban is kielégítő lesz a kínálat — biztatták az érdekelteket a tegnapi tájékoztatón — burgonya vetőgumóból. A vállalat úgy kíván a tavaly ilyenkorinál alacsonyabb árat kialakítani, hogy az amellett, ihogy kedvezőbb lesz a termelőknek, kifejezze a gumó magasabb biológiai értékeit is, és vállalati, kereskedelmi készletezési gondot se okozzon az idei nagy termés. A lakossági vetőmag-értékesítés már megkezdődött, folyamatosan szállítják a kiskereskedelmi üzletekbe a téli. kora tavaszi hajtatásra szánt magvakat. A két megyében vetőmag- forgalmazást végző csaknem háromszáz üzletben összesen kétmillió 200 ezer ta- sak vetőmagot biztosít a területi központ. Ezek árai — elsősorban a gazdasági magvaké — az elit minőségű áru arányának növekedése és a kétéves csíramegőrzést biztosító csomagolásra való áttérés miatt változik. Az elit magvak esetében mintegy másfél- két százalékos áremelés, az első és másodosztályúaknái 5—25 százalék közötti árcsökkenés várható. Az előző idényben nem volt kielégítő az ellátás gyógynövények és fűszernövények magvaiból, most ezekből is megfelelő választékot tudnak biztosítani a kiskereskedelem részére. A területi központ terveinek ismertetése kapcsán elhangzott a tájékoztatón, hogy a korábbi évek 90 százalékos arányáról — elsősorban a termeltetők és forgalmazók körének bővülése miatt— 65 százalékra csökkent részesedést növelni kívánják a két megye szaporítóanyagellátásában. Ennek érdekében nagyobb területen termeltetnék a jövőben hibrid napraforgómagot és önellátásra törekednek a zöldség- és virágmagvakból, valamint a burgonya vetőgumóból. Integrált háztáji termelésben Szolnok megye déli részén kínálkozik lehetőség a zöldség és virágmag-előállí- tás növelésére. A yetőbur- gonya-termelést pedig — Szolnok megyei termelési készség hiányában — egyenlőre Bács-Kiskun megye arra alkalmas térségében fejlesztik. Temesközy F. Erőmübövités Százhalombattán Bővítik a Százhalombattai Dunamenti Hőerőművet, hogy az ezredfordulóra az ipari és a lakossági fogyasztók megnövekedett igényeit kielégíthessék. A 400 megawatt teljesítményű új erőműrész a legmodernebb műszaki megoldású lesz. A beruházás első üteme 1991 júniusára fejeződik be, ekkor az erőmű jelenlegi 1870 megawatt teljesítménye 145 megawattal nő. Kevesebb utas és kevesebb teherszállítás (Folytatás az 1. oldalról) Éppen ezért 1995-ig a MÁV fő feladatának tartja a működőképesség fenntartását és az adott korlátok — keretek között lehetséges fejlesztést. Ez utóbbira azért is szükség van, hogy a társadalomban fellelhető feszültségeket a MÁV ne fokozza, a százharmincezer vasutas igyekezzék megfelelni mind a személyszállítási, mind az áruszállítási feladatoknak. Ez azért is fontos, mert 1980—88 között 130 millió tonnáról 114 millió tonnára csökkent hazánkban a vasúti áruszállítás, 287 millióról 220 millióra az utasok száma. Ilyen szempontból is hiába emelték 1983-ban a tarifákat (a személyszállításét például 100 százalékkal, harminc év után) az egyéb kiadások növekedése miatt a a vasút ebből nem profitált. Most, amikor szeptember 25től valójában nem is téli menetrendet, hanem némi kül- és belföldi igénnyel összhangban menetrend-módosítást vezetnek be, a MÁV mégis taktikát és stratégiát dolgozott ki, hogy jobban megfeleljen a társadalom és a gazdaság igényeinek. Elsősorban felülvizsgálják a vasúti szabályokat és szervezetet, pontosítják az üzemvitelt, növelik a kereskedelmi munkát, s igyekeznek megtartani a saját maguk által meghatározott menetrendet. Az új vezérigazgató szerint a megfelelő menetrend kialakításának legfontosabb feltétele, hogy még nagyobb társadalmi megegyezés alapján kell összeállítani, s valóban a lakosság, az utazóközönség széles igényeinek megfelelni. Ónozó György még azt is elmondta, a sajtó munkatársainak, hogy a MÁV szervezetei akár falugyűléseken is meghallgatják az utazó emberek igényét, véleményét, javaslatait a menetrendet illetően. Miközben mindezt elmondta, megemlítette, hogy a MÁV-nái változatlanul munkaerőhiány van. Bármelyik pillanatban azonnal tudnának alkalmazni kétezer embert — igaz, ezernégyszázat a fővárosban. Az őszi szállítási csúcsról szólva a vezérigazgató elmondta, hogy szeptember— december hónapokban mintegy 40 millió tonna áru szállítása szerepel a vasút terveiben. Az első félév áruszállítási teljesítménye gyengébb volt a szokásosnál, ezért ezen az őszön a mező- gazdasági termékek és az energiahordozók fuvarozásában nagyobb feladat vár a MÁV-ra mint eddig. A sajtókonferencián meglehetősen keveset hallottunk a vasúti fejlesztésekről. A vezérigazgató őszintén megmondta, hogy beruházásra, pályaépítésre kevés pénze van a vasútnak. _Jegyzetlapok. P revenció Ajándékozni a legnagyobb öröm, tartja a mondás, ám ajándékot kapni sem éppen istencsapás. Megeshet azonban, hogy egy olyannyira óhajtott dolog is csak fejfájást okoz, amikor a kívánság teljesül, és az ajándék váratlanul ölünkbe hull. Józan emberi számítás szerint mindenképpen sikernek, közös örömnek kellett volna koronáznia az észtországi mezőgazdasági üzemnek a barátságot így is kifejező, erősítő gesztusát, amikor jászsági „testvérének”, az egyik ottani termelőszövetkezetnek, ajándékképpen egy valódi észt szauna felépítését ajánlotta fel. A kettős örömszerzés azonban jó, ha féloldalasán sikerült. Persze, hogy hallottak már a jászsági gazdák az északi népek fürdőzési szokásainak üdítő erejéről, de szaunaépítésről nem álmodoztak soha. Ennek ellenére szívesen fogadták az észt rokonság felkínálta lehetőséget. Egyáltalán nemcsak azért, mert a szíves kínálást nem illik elhárítani. „Valóban kuriózum errefelé a nyírfavesszővel csípőssé tett verítékezés — fontolgatták a jászok —, de miért ne kóstolgathatnánk mi itthon is az északi tájakon évszázadok során kimódolt gyönyöröket? Ha már adják a szaunát, hát el kell fogadni!...” — fogalmazódott meg az első lelkesedés hevében a döntés. Nem kellett azonban napoknak sem eltelnie, hogy a szövetkezet vezetőinek a szaunázás kétségtelen jótékony hatásával szembe állítható érvek jussanak eszükbe. Mert az biztos, hogy a falú határain jóval túl száll majd a Jászságba csöppent észt fürdőház híre. Akkor pedig hányán és hányán lesznek majd, akik legalább egyszer ki szeretnék próbálni, biztos lesz olyan is, aki zaklatott hivatali elfoglaltságának fáradalmait törzsvendégként akarja majd az izzasztó hőséget és a borzongatóan hideg vizet váltogatva kipihenni. És persze arra is számítani lehet, hogy szűkebb hazánknak a szövetkezettel kapcsolatot tartó intézményei nem feledkeznek majd meg az új csemegéről, amikor munkalátogatásra hozzájuk érkező főnökeiknek vagy illusztris vendégeiknek az egésznapos tárgyalássorozat feszültségét feloldó programot keresnek. „Mit szólna a tagság a várható vendégjárás láttán?” — merült fel a gazdaság vezetőiben a kérdés. Valódi idegenforgalmat alapozni a különben is kicsiny fürdőházra úgysem lehet, akkor pedig fölösleges a szauna felfűtéséért, egy-két órai használatáért, az elvárt egyéb szolgáltatásokért járó fizetségre „kalkulációt" készíttetni. De ingyen sem szabad adni a helybe jövő „északi kalandot”. Különben is, ajándékozni öröm, de a megajándékozottat az ajándékozó szive szerint választja, a szaunázást kérők közötti választást azonban biztos nem kormányozhatja a szív joga. Inkább azt kell majd eldönteni, hogy a jelentkezőt illik-e, szabad-e megéri-e visszautasítani? Pontosabban, ezekről a kérdésekről az esetek többségében nemr is kell dönteni, hiszen általában úgyis az kéri a fürdő felfűtését, aki tudja, a szokásjog alapján ehhez jussa van. De nem igen kínálkozik döntési alternatíva abban a kérdésben sem. hogy elfogadják-e a jászságiak az észtek szaunáját? Az ajándék kurta elutasítása félreértéseket, a magyarázkodás pedig kínos pillanatokat szülne. A jászokat azonban olyan fából faragták, hogy a hasonló lehetetlen helyzetekben is feltalálják magukat. Fel is épül a történetünkben szereplő szövetkezet szaunája, csak éppen a gazdaság egyik tehenészeti telepén, az istállók mellett. A hőkamra melege itt is tikkasztó, a hideg víz pedig felüdítő lesz és a vesszőnyalábok sem csípnek kevésbé, mint máshol. Igaz, nagyot zuhan a fürdőház „reprezentációs” értéke — ezt azonban aligha bánják a falu valóban csak felfrissülni akaró lakói. Persze, hogy sokkal jobban mutatna az észt szauna egy gondosan ápolt nyírfaligetben. Csak hát — félig-meddig gyógyászati létesítményről lévén szó, hát fogalmazzunk orvosi nyelven — fertőzés veszélye esetén a prevenció érdekében áldozni is kell. — vész — Könyvek íze Egyetemista koromban, egyik nyári keresetem kézhezvétele után betértem abba a kis cukrászdába, ami előtt mindennap megcsodáltam az érettsárga krémeseket, gyerekkorom főként vendégségben megízlelt remek süteményeit. Csak hát az ösztöndíjból nemigen mertem megkockáztatni az élvezetet, hátha hó vége felé még beüt valamilyen váratlan kiadás. Zsebemben a konyhale- génykedésből (bár korántsem legénykedtünk, hanem ötvenliteres forró kondérokat emelgettünk) szerzett pénzzel, odaléptem a pulthoz. — Kérek tíz krémest. Tányérra. — Hány tányérra? — kérdezte a fiatal nő. — Ahányra ráfér... — Mind magának lesz? — kerekedett el a szeme. Két tányérra zsúfolta az egészet. Az első krémest úgy nyeltem le, hogy szinte szétolvadt a számban. A másodiknál megállapítottam, hogy nagyon finom. A harmadiknál, hogy a tésztája pontosan olyan lemezes, porhanyós, ahogyan otthon is készíteni szokták. A negyediknél ittam fél pohár vizet. Az ötödiknél úgy éreztem, jóllaktam. Elbíbelődtem a hatodikkal. Nem folytatom. Attól kezdve büntetésnek éreztem minden falatot. A szükség növelte mohóság megbosszulta magát. Azért legyűrtem valamennyit. Furcsa talán innen a könyvekre váltani, de ha nagyritkán összefüggő szabadidőm akad (jobbára már csak egy-egy influenza közben, utána, amikor a láz felszívódik, s megszűnik a kínzó főfájás), tobzódó olvasásba kezdek. Felhalmozódott. el nem kezdett könyveimet veszem elő. Volt, hogy egy ajná- rozott, hosszú mű elolvasó- ' sát vettem tervbe, de belefulladtam az egyhangúságba. Holott a mű nagy- szerűségéről magam is meggyőződtem, csak hát — úgy látszik — a változatosság valóban gyönyörködtet. így haztán a könyv- hedonizmus közben egyik órában klasszikusokat olvasok. a másikban meg társasági fecsegést, mondjuk azon korról. Szóval, szemelgetek, ínyenc módra. Persze, azért tudom, vannak könyvek, amelyeket nem lehet, nem szabad letenni, amelyeket egyvégtében kell végigolvasni, s amelyek — kré- mes módjára — mégsem csapják el az érzékeinket. M. L.
