Szolnok Megyei Néplap, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-11 / 191. szám
1988. AUGUSZTUS 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Nő a munkaerő-kínálat 4. Nem hull manna az égből Saját magunkról magunkért —felelősséggel A SZOT július 8-i plénuma a szakszervezetek tevékenységének megújítására vonatkozó, iránymutató, a szervezett dolgozók érdekeit sokoldalúan figyelembevevő, de korántsem a teljességre igényt tartó elgondolásait társadalmi vitára bocsátotta. Teljessé, de legalábbis gazdagabbá, a dolgozók felelősséggel, hozzáértéssel kialakított véleménye alapján válhat. Az elgondolások szövege megjelent a szak- szervezetek központi lapjában, ezért megismétlése nem lenne célszerű. Annak tűnik azonban az egyébként teljesen közérthetően megfogalmazott gondolatok közül néhányat kiemelni külön is, kérve megyénk szervezett dolgozóit, hogy a társadalom, a munkahelyek és az egyéni érdekek együttes figyelembevételével tegyék meg további észrevételeiket, és következetesen vegyenek részt a feladatok megvalósításában. A tiszafüredi térség munkásait lényegében két nagyüzem, a darugyár és a Alu- míniumárugyár helyi gyáregysége tömöríti. Ezek sorsának alakulása meghatározó a város és körzete munkásságának életére. Az utóbbi hónapok eseményei — főleg a darugyáriak között — bizonyos fokú nyugtalanságot keltettek. Mennyiben indokolt ez, milyen a két nagyüzem helyzete, mi várható a közeljövőben? — erre kerestük a választ. — Rendkívül kiéleződött és ellentmondásos a foglalkoztatás kérdése — vélekedik Szalai László, az alumí- niumárugyár igazgatója. — Szerintem munkanélküliségről addig nem lehet szó, míg az emberek válogatnak a munkában. Nekem egyszer az NSZK-ban azt mondta egy üzemmérnök, hogy ha munkanélkülivé válik, akkor utcaseprő sem lehet. Nálunk meg, aki leérettségizik, nem vállal fizikai munkát. — Nálunk nem a létszám leépítése a gond, hanem az, hogy a gépi megmunkálás arányának növelésére nincs elég lehetőségünk. Üzemünk kétszer annyi dolgozót foglalkoztat, mint amilyen létszámra épült. Jókora tehát a zsúfoltság. Ennek ellenére a piac élénkülése esetére biztosítanunk kell a több termelés lehetőségét. Mivel két-három éven belül nem lesz lehetőségünk a műszaki berendezések cseréjére, marad a létszámnövelés, ha többet akarunk termelni. Ebben nagy szerepe van a külkereskedelemnek is, hiszen az abban lévő többszörös áttétel miatt fél év is eltelhet, mire a külföldi vevő óhaja-sóhaja eljut hozzánk. —Ha az üzem nem is szociális intézmény, nálunk mások az emberi kapcsolatok, mint Budapesten. Lehet például, hogy van olyan munkahely, ahol három ember munkáját ketten is elvégezhetnék, de a középvezetők hallgatnak erről, hiába oszthatnák szét a harmadik bérét. Nem bíznak a bérgazdálkodásban, mivel igen sok benne a változás. Persze, nincs garancia arra, hogy előbb-utóbb nem kényszerülünk feszesebb munkaerőgazdálkodásra, e tekintetben is minőségi cserére. Annyi bizonyos, hogy ami felett két éve még szemet hunytunk, most fegyelmit adunk. Nyilvánvaló, hogy elsősorban azok fognak kikerülni az üzemből, akikkel a legtöbb baj van. — Az ön által elmondottakból leszűrhetjük azt a következtetést, hogy a foglalkoztatásban vannak tartalékok? — Ha akarjuk van, mind a belső, mind a külső (üzemen kívüli) foglalkoztatásban, gondoljunk csak a fellendült idegenforgalomra, melynek kiszolgálása még nagyon kezdetleges, sok foglalkozási lehetőséget rejt magában. Mindenesetre társadalmilag is össze kell fogni a térségben azért, hogy hatékony gazdálkodással oldjuk vagy enyhítsük a foglalkoztatási gondokat. — Miért hangsúlyozza az összefogás szükségességét? — Azért, mert a gazdasági vezetőknek nemcsak saját érdekeiket kell figyelemmel kísérniük. Nálunk például két átlagon felüli képességű szakember kérte „kismama műszakba” való helyezését, mert a gyesről visszatérő, betanított munkás feleségüket egy másik üzem csak több műszakos munkára vette vissza. A foglalkoztatáspolitikában is a hatékonyságra kellene jobban helyezni a súlyt. Ha az említetthez hasonló egyedi esetekből precedens lesz, nagy hibát követünk el. Lehet az ilyen dolgokról vitatkozni, de csak addig, míg visszahúzó erővé nem válik valaki. Akkor más megoldást kell választani. — A szomszéd várban, a darugyárban Sárközi Imre igazgatónak sosem volt, most meg pláne nincs könnyű helyzete. Nem véletlenül mondja: — A múltról többet és vidámabbat tudok mondani, mint a jövőről. Az utóbbi években magas szakismerettel rendelkező, nehéz fizikai munkát vállaló szakmunkásgárda alakult itt ki. A magasabb képzettségű műszaki gárdát tekintve már nincs ilyen kedvező helyzetben a gyáregység. Ide, az isten hátamögé nehéz csábítani — főleg lakások hiányában — a mérnököket. Kétszer annyi műszakira volna szükség, mint amennyi van.- Ráadásul ez az iparág az egész világon válságba került. A szerkezetváltáshoz jó lenne egy nagyobb tapasztalattal rendelkező műszaki gárda. A gazdaságtalannak bizonyult darugyártást ugyanis vissza kell fogniuk. — Néhány évig ezért a meglévő, több mint ezres létszámú dolgozó kollektívánk megtartása, nem pedig újak felvétele a cél mondja az igazgató. — Bízunk abban, hogy túljutunk a nehézségeken, ezért a tanulók közül a korábbi létszámot iskolázzuk be, kötünk velük szerződést. Eddig a termelésünk kilencven százaléka szovjet exportra került. Helyettesítését — 700—800 ezer normaórai munkát — kell majd megoldanunk. Nyilvánvaló, hogy ezt nem lehet egyik napról a másikra megtenni. Szerintem kereskedelmünk pillanatnyi előnyei miatt nagy baki lenne a szovjet export lehetőségeit kiengedni a kezünkből, hiszen a fejlett országok is arra törekednek, hogy betörjenek erre a hatalmas felvevő piacra. Egyébként azt szeretnénk, ha a továbbiakban is ebben a szakmában foglalkoztathatnánk dolgozóinkat, de attól sem riadunk vissza, ha más termék gyártására kell átképeznünk őket. Dolgozóink érzik, mi is tudjuk, hogy milyen nehéz most a helyzetünk. Erről kötelességünk volt tájékoztatni őket. Vállalatunk vezetőinek elképzelése szerint minden gyáregységünk önálló részvénytársasággá alakul. Szeptemberben ül össze a vállalati tanács, az hozza meg a végleges döntést. Nagy Istvánt, az üzemi pártbizottság titkárát a dolgozók hangulatáról faggatom. — A közeljövő természetesen nagyon foglalkoztatja az embereket, de pánikról szó sincs közöttük, mivel az a tragikomikus helyzet alakult ki, hogy rengeteg munkánk, de termékünk leértékelődött. Nem azonnal érzékelhető gondról van tehát szó körükben, hanem arról, hogy ha nem változtatunk, tönkremegyünk. A párttagok tisztán látják ezt, de időt nyerve szeretnék elkerülni a kapkodást mind az önállóságra való felkészülés során, mind a termékváltásban, :i- letve a szovjet piac megtartásában. (Folytatjuk) ISimon Béla Következik: Közvetlenül érdekeltek Egységes akarattal, a feladat nagyságához kifejtett erőfeszítésekkel úrrá tudunk lenni az átmeneti nehézségeken, amelyek máris érezhetők, és fokozódhatnak is, de jórészt saját magunktól függ, hogy meddig erősödhetnek és meddig tarthatnak. A nehéznek tűnő gazdasági reform folyamatainak következetes továbbvitele közben is „őrködnünk kell a szocializmus alapvető értékei felett”. A gazdasági reformintézkedések nem önmagukért kell hogy bekövetkezzenek, hanem az emberekért — ez társadalmi rendszerünk működésének kizárólagos célja —. ezért a szükséges változtatásokat a termelésben, a foglalkoztatásban e célnak ésszerűen alárendelve kötelességünk végrehajtani, kapkodás és késedelem nélkül. A magasabb követelmények támasztása a termelésben, a munkafegyelemben, a szükségszerűen bekövetkező munkahelyvagy foglalkozásváltozás, körültekintéssel. kölcsönös megértéssel, a legkisebb anyagi és egzisztenciális hátránnyal megoldandó feladatok lehetnek, ha törődünk egymással, vigyázunk egymásra. Ez csak akkor sikerülhet viszonylag kisebb hátrányokkal. ha nem leszünk közömbösek a környeztünkben megfogalmazott jogos követelmények és dolgozó társaink, családjuk további helyzete, sorsa iránt. Vagyis szükséges egy — a korábbi időszakban is létezett, de ma erőteljesebben ható szolidaritás. amelynek érvényesítését esetleg újra kell tanulnunk. A szakszervezetek a jövőben is kettős funkció eredményes betöltésére vállalkoznak. Támaszkodva a több mint 4 milliós tagságunk alkotó erejére, felelősségérzetére. részt veszünk az előrevivő gazdasági, társadalmi feladatok kialakításában, megszervezésében és mielőbbi végrehajtásában. Ez saját érdekeinken túl, társadalmi kötelességünk is. E mellett és e közben előtérbe kerül érdekvédelmi és érdekképviseleti feladatunk és kötelességünk. Ez utóbbi eredményesebb ellátásának a jelenleginél több és többszintű garanciái szükségeltetnek. Ezek biztosítása érdekében kezdeményezzük a szakszervezeti törvény megalkotását. A most elkezdődő — a felvázolt elképzelések feletti — társadalmi vita alkalmat ad minden dolgozónak arra, hogy feltárja saját munkahelyi környezetének azokat a viszonyait, amelyek világos, egyértelmű jogi szabályozást igényelnek. A rendezendő viszonyok a konkrét munkahelyeken jelennek meg és igen változatosak lehetnek. Ezért kérünk mindenkit, vegyen részt véleményével, javaslataival saját munka- és életkörülményeinek rendezésében, számolva javaslata megvalósulásának minden feltételével és következményével. Gazdaságunk működésének megélénkítése, hatékonyabbá tétele — ma már széles körben elfogadottan — a piac szerepének fokozásával érhető el. E folyamat kibontakozása — egyéb hatások mellett — az eddigiekhez képest szokatlan formában jeleníti meg az érdekeltségi viszonyokat, objektíve a munkáltatók és munkavállalók érdekkülönbségét és érdekütközését hordozza. E folyamatban a szakszervezetek érdekvédelmi, érdekképviseleti tevékenységének fő iránya a munkabérek érdek- egyeztetésen alapuló megállapodás kialakítása. A vezetők a költségek — benne a munkabér — minimalizálására lesznek ösztönözve, jövedelmük jórészt ennek sikerétől is függ. a beosztottak pedig érthetően a minél magasabb bér elérésében érdekeltek. A „küzdelem” a munkáltató és a munkavállalók érdekeit képviselő szakszervezeti szerv közti vitában dől el. A vázlatosan bemutatott rendszer kiteljesedésével ugrásszerűen megnő az érdek- védelem szerepe, felelőssége és a szakszervezeti vezetők felkészültségével szemben támasztott követelmény. Ezért már most — előre — kérünk minden szakszervezeti tisztséget viselőt, folyamatosan és teljes körűen készüljön fel a feladat olyan tartalmú ellátására, melynek során reálisan kell mérlegelni a jelen és a jövő érdekeit, esetenként kompromisszumokat is el kell fogadtatni a közeli vagy távolabbi jövő biztonsága érdekében. A szakszervezeti tagságot pedig arra kérjük, hogy vezetőit a jelzett követelmények figyelembevételével válassza meg, bízza meg érdekei képviseletével. Reálisan emeli ki az elgondolás-tervezet. hogy az előttünk álló években olyan gazdaságpolitikára van szükség, amely — a lehetőségeken belül — mérsékli, majd megállítja a „visszafogó” gazdasági magatartást. E követelménynek vannak természetesen központi gazdaságirányítási konzekvenciái, és vannak helyi, vállalati döntési szintű vonatkozásai is. Tekintettel Szolnok megye viszonyaira. ez utóbbi összefüggést olyannak tartom, amellyel idejében és sokoldalúan foglalkozni kell. Ennek kapcsán különös figyelmet érdemelnek a más székhelyű vállalatok megyei üzemei. Kétségtelen tény, hogy a szóbanforgó egységek idetelepítése kölcsönösen előnyöket jelentett az anya- vállalat és a megye számára még akkor is, ha az üzem dolgozói — a« körülmények, a bérezés szempontjából — az egyes munkahelyeken kialakult szóhasználattal élve — gyarmati sorba kerültek. A túlzásokat félretéve is várható — ennek jelei érzékelhetőek is — hogy a törzsgyárak nem az itteni üzemrészek gondjainak megoldásával kezdik megújulási programjaikat, előfordulhat a gondoktól való megszabadulásra irányuló törekvés is. Mindent meg kell tennünk — beleértve a politikai, állami és érdekképviseleti szerveket —. hogy e folyamat ne hozzon nehezen megoldható helyzetbe százakat és ezreket. Az erőfeszítések ellenére bekövetkező változások esetére, az ezzel járó esetleges átmeneti időszakra pedig szükséges a hátrányosan érintett dolgozók türelme, segítsége ahhoz, hogy mielőbb közösen megoldjuk problémáikat. Gazdaságunkban, társadalmunkban a munka- nélküliség tény, de mély társadalompolitikai tartalommal állapítja meg a SZOT plénuma, hogy a szakszervezetek számára „elfogadhatatlan élethelyzet”, vagyis átmeneti állapotnak tekintendő, ezért minden eszközzel elő kell segíteni tömegszerűségének fokozatos megszüntetését. Az ezzel összefüggő feszültség csökkentésének ma még több lehetősége van, de ezek kihasználása lassúnak tűnik. A megyei munkaerő-szolgálat jiyilvántartása szerint — és ez hozzávetőleges megközelítéssel a valóságot reprezentálja — a munkára várók — talán pontosabb, a munka- viszonyban nem állók meghatározás — döntő része szakképzetlen, célszerű képzésüket azonnal megkezdeni. Helyeselni lehet és követendő gyakorlatként kell üdvözölni a vállalatoknál — az egyébként ma még nem kellő mennyiségű — belső átképzést. A megváltozott igényű és tartalmú érdekvédelmi, képviseleti tevékenység — az eddigi előzetes tapasztalatok szerint — a szakszervezeti szervek szervezési működési feltételeinek módosítását is feltételezi. Az ágazati szak- szervezetek a közeli hetekben vizsgálják meg eddig alkalmazott szervezeti formáikat. módszereiket és döntenek az új helyzethez való alkalmazkodásról. A választható formák, eszközök sokfélék lehetnek, az egyes ágazatok és munkahelyek feltételeinek sokfélesége alapján. Hatékonyan működő érdekvédelem és képviselet csak akkor végezhető, ha az időszerű tartalom érvényesülését jól támogató formát kap. Ezért fontos, hogy az eddigi tapasztalatokra építve szakszervezeti tagságunk mondja el véleményét, legyenek előremutató javaslatai a szervezetek működését illetően is. A szakszervezeti tagság eredményesebb reális érdekképviseletet vár. Ezt azonban nélküle, javaslatai, aktív közreműködése nélkül nem lehet megvalósítani. Ezért kérünk minden szákszervezeti tagot, megfontolt javaslataival, a munkahelyén példamutató aktivitással vegyen részt aktívan a társadalom és az egyén számára egyaránt halaszthatatlan és elkerülhetetlen feladatainak megoldásában. Fenyvesi József az SZMT vezető titkára A megnyitóra a Dobó téren gyülekeztek a nyugdíjasok Szombaton rendezte meg a Szakszervezetek Heves Megyei Tanácsa és a Népszava Barátság Klub a II. országos nyugdíjas találkozót. Korábban lapunkban is i hírül adtuk, milyen rendezvény- sorozat várja a nyugdíjasokat Egerben. Mint megtudtuk, a számos résztvevő között többszáz Szolnok megyei is volt. Képeink az eseményekben gazdag napon készültek Egerben. Huszonhárom házaspár arany mennyegzőjén, a Bazilikában (Fotó: Szántó György) Nagyüzemi kapuk mögött Citeraszó a városközpontban Országos nyugdijastalálkozó Egerben
