Szolnok Megyei Néplap, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-09 / 189. szám
1988. AUGUSZTUS 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Nő a munkaerő-kínálat Nem hull a manna az égből Foglalkoztatási gondokról beszélgetni ülök le dr. Péter Jánossal, a Tiszafüredi Városi Tanács vb-titkárával és Fazekas Gyula osztályvezetővel. — A statisztika csak kimutat valamit, de semmit sem magyaráz — vélekedik Fazekas Gyula. — A statisztika szerint sok a munkára váró a városban, illetve körzetében. A tapasztalatok viszont azt mutatják, hogy valami úton- módon mindenki megtalálja a számítását. Most még nem kenyérkérdés a munkahelyhiány. — Mivel indokolja meg- állápítását? — Példaként említem a Kőbányai Gyógyszergyár felszabadult telepén létesítendő konfekcióüzemet. A Fővárosi Kézműipari Vállalat leányvállalata létesít ott egy varrodát. A vezetőtől a portásig helybelieket alkalmaznak. A betanítási időszakra havi háromezer-kétszáz forintot ígérnek. Teljesítménybérben dolgozva ötezer forintot — többet, mint a város más munkahelyein — megkereshetnek az asszonyok. November elsejével akarják a termelést beindítani. Most az előkészítő munkákat végzik. Kedvezőek tehát a lehetőségek, a munkára várók hetven százaléka nő, mégis csak százhármán jelentkeztek felvételre. Köztük is többen olyanok, akik dolgoznak valahol. Nekünk pedig nem a munkahelyek közti mozgás a cél. Ezért mondom, hogy ha kenyérkérdés lenne az elhelyezkedés, akkor a két műszak nem tartotta volna vissza a nőket, annál inkább, mert belátható időn belül más lehetőség nem ígérkezik számukra. Egyéni igénye szerint nem tudunk munkahelyet biztosítani mindenkinek. Tiszafüred általános iskoláiban jövőre végez a legmagasabb létszámú évfolyam. A város vezetői valamilyen szakmai képzést biztosító középfokú oktatás feié irányítják a végzősöket. Igen ám, de az új szakmunkásképző kapacitása tanműhelyek hiányában alig hatvan százalékra van kihasználva. A gimnáziumban tavaly kezdett kereskedelmi szakközépiskolai képzésben résztvevők helyi foglalkoztatása sem teljesen biztos, de ők legalább máshol elhelyezkedhetnek. — Üj tanműhelyek létesítésére a tanácsnak nincs lehetősége — summázza Fazekas Gyula. — A vasas szakmákra korábban kiépített tanműhelyek vannak, de a varrónők számára létesítendő tanműhelyt nem venném készpénznek annak ellenére sem, hogy a Fővárosi Kézműipari Vállalat leányvállalata határozott ígéretet tett erre. Az idén valamilyen ideiglenes megoldást kell találni számukra. — Az előbbiekre visszatérve: az új varroda mfellett valóban nem ígérkezik más foglalkoztatási lehetőség? — Nagyobb létszámot érintően nem — mondja Péter János. — Valamicskét az üdülőkörzeti fejlesztés is javítja a foglalkoztatási lehetőségeket. Április óta bevezettük a közhasznú munkavégzést. Munka bőven volna, de a fedezetét még akkor is, ha annak hetven százalékát központilag biztosítják, nehéz előteremteni. Építünk egy tűzoltólaktanyát. Harminc ember foglalkoztatását földiek is érdeklődnek iránta. Még nincs döntés arról, hogy eladjuk vagy miként üzemeltetjük majd. Annyi bizonyosnak tűnik, hogy az üdülőfalu a jövő évi szezon- kezdetre lesz kész. — Ha kis léptekkel is, de előre akarunk haladni, foglalkozunk minden eredményt ígérő lehetőséggel — bizonygatja egy kis szünet után Péter János. — Az a baj — fűzi hozzá Fazekas Gyula —, hogy a vállalkozóknak nem tudunk épületet adni. Többüknek felajánlottuk a domaházi kastélyt, de annak felújítási munkálatai igen sokba kerülnének, és ezért senkinek sem kell. — Az lenne az igazi megoldás — vélekedik Péter János —, ha a gazdasági helyzet nem rosszabbodna és üzemeink fejlődni tudnának, s növelnék létszámukat. Fazekas Gyula rábólint: A Domaházi kastély, amely senkinek sem kell az is megoldja. Kisebb létszám munkához jutását több minden — például az üdülőfalu átadása is elősegíti, de összességükben nem jelentenek számottevő előrelépést. — Mit értenek az üdülőfalun? — Régi gondunk volt az erdőgazdaságnak a strand területén lévő telepe. A költségvetési üzem telephelyét adtuk érte cserébe. A költségvetési üzem egy részét pedig az eredeti tervtől eltérően nem a gyógyszergyár régi telepére, hanem a könyvtár régi épületébe költöztettük. Jó lett volna a régi könyvtár több intézményünknek, de mi inkább azt tartottuk fontosnak, hogy a felszabadult gyógyszertári telepen új munkahelyet teremtsünk. Mondhatnánk úgy is, hogy az intézmények rovására a foglalkoztatást részesítettük előnyben. A strandon lévő korábbi erdészeti létesítményekben pedig 50—60 személyes üdülőfalut alakítunk ki. Kül— A tanácsnak jelentői szerepe van a munkaerő- foglalkoztatásban, de a vég ső megoldás a gazdálkodc szervek kezében van. A városfejlesztés során az új iskola meg a tornaterem építése miatt a tanács nagyot elkötelezte magát. Kötvényl is bocsátottunk ki. Nem tudunk tehát egyik vállalni számára sem letenni néhánj milliót, mondván: itt van tegyetek hozzá. A régi telephelyért a Kőbánya: Gyógyszergyárnak is tartozunk négy és félmillióval Azt kértük a Kézműipar Vállalattól, hogy legalábt két milliót utaljon át nekünk az általa átvett telephelyért, hogy legalább rész- ben fizetni tudjunk a gyógyszergyárnak. Ennyit a tanácsról. Nézzük. mi a helyzet a gazdálkodó egységeknél? (Folytatjuk) Simon Béla Következik: Leépítéssel felfelé A recept svájci, a termék hazai Itthon készül a Nesquick Veszélyes hulladékok Nyertes pályázatok A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztériumban hétfőn kihirdették a veszélyes hulladékok kezelési technológiájának fejlesztése érdekében kiírt pályázat eredményét. A tervpályázat iránt igen nagy volt az érdeklődés szakmai körökben. A beérkezett 39 pályaműből vé- gülis 36 volt értékelhető. A bíráló bizottság úgy határozott, hogy — mivel a díjazásra érdemes pályaművek egyike sem teljes értékű — az első díjat nem adja ki. Három pályamunkát részesített rangsorolás nélkül a 120 ezer forintos II. díjban, kilenc pályamunkáért pedig a 95 ezer forintos III. díjat ítélte oda. A jövő év elejétől a svájci Nestlé cég licence alapján Magyarországon is gyártják a Nesquick-kakaó- Port — erről állapodott meg a Budapesti Édesipari Vállalat (BÉV) az ismert külföldi élelmiszergyártóval. Zöld Antal, a BÉV vezérigazgató-helyettese elmondotta: a svájciakkal tíz évre szóló szerződést kötöttek a nálunk is igen keresett gyorsan oldódó kakaópor előállítására. A Nestlé átadta a termék receptúráját és gyártási utasítását, kizárólagos jogot biztosított a magyar partnernek a Nesquick márkanév használatára. Ezen felül teljes gépsort szállít a termék gyártásához. Megállapodtak abban is, hogy a Nestlé -folyamatosan tájékoztatást ad a termék gyártmány-fej lesztésével kapcsolatos új kutatási eredményeiről. Mindezekért a gyártott kakaópor mennyisége arányában fizet díjat a hazai vállalat. Nem újkeletű a Budapesti Édesipari Vállalat és a svájci cég kapcsolata. A vállalat tíz éve csomagolja, értékesíti a Nestlé kakaóporát. Az elmúlt időszakban évente mintegy ezer tonnát vásároltak tőlük, és az árut a csomagolást követően jut-' tatták el a. h^zai kereskedelmi vállalatokhoz. Jövőre az import megszűnik és a hazai gyártással az eddiginél is többet, 1200 tonnát szállítanak a belkereskedelemnek. Ez a mennyiség tíz év múlva a kétszeresére növekedhet: a megállapodás szerint 2000-ben 2500 tonnát készítenek belőle. A kisebbségek támogatása és védelme érdekében Nemzetiségi törvény készül Radios Katalin nyilatkozata Kongresszusaikra készülődnek a hazánkban élő nemzetiségek. Az MSZMP Politikai Bizottsága ezért a közelmúltban áttekintette a nemzetiségekkel kapcsolatos politikai feladatokat. Helyeselte, hogy — egy közelmúltbeli képviselői indítványból eredő országgyűlési álláspontból adódóan — egységes és következetes rendszerbe foglaló jogszabály, törvény készüljön, amely szabályozza a nemzetiségi lét jogi feltételrendszerét. A politikai határozatból eredő feladatokról, a törvény szükségességéről Radics Katalin, a KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályának vezetője nyilatkozott Kun Erzsébetnek, az MTI főmunkatársának. — A Magyar Népköztársaság nemzetiségi politikája elvi alapokon nyugszik, — jelentette ki. — Nem változik annak függvényében, hogy miként alakul más országokban a magyar nemzetiségek sorsa; itt a viszonosságnak, kölcsönösségnek nincs helye, a nemzetiségek — mondjuk ki világosan — nem túszok. Számunkra a nemzetiségek léte, fennmaradása fontos, lényeges, hogy minden állampolgár megőrizhesse saját kulturális és nyelvi közösségéhez fűződő viszonyát, ápolhassa annak a közösségnek a hagyományait, amelynek a közösségébe tartozónak vallja magát, hiszen a közösséghez-nemzetiséghez való tartozásnak az alapja csakis a vállalás, az önkéntes választás lehet. Az államnak viszont kötelessége, hogy megteremtse a mindennapi életben, a sajtóban, az oktatásban ennek feltételeit. Bár a nemzetiségi lakosok azonos jogokat élveznek a magyar állampolgárokkal, a nemzetiségi jogok sajátos többletjogok. Az azonosságtudat megőrzése — A hazánkban élő nemzetiségieknek a többségi nemzethez fűződő viszonya zavartalan. Kapcsolatot tarthatnak anyanemzetükkel, magyar részről biztosítjuk, hogy saját kultúrájukhoz hozzájuthassanak, A nemzetiségi állampolgárok elkötelezetten vesznek részt mindazoknak a feladatoknak a megoldásában, amelyek a Magyar Népköztársaság állampolgáraira várnak. Elemzésünkből azonban az derült ki, hogy a megtett gyakorlati lépések több területen nem elegendőek ahhoz, hogy kellő mértékben segítsék a nemzetiség azonosságtudatának megőrzését, sőt, ahogy inkább kívánatos : megerősödését. Ezért, nemzetiségi politikánkat aktívabbá kell tennünk, támogató jellegű, kisebbségvédelmi politikát szükséges megvalósítanunk. Elsőként ez azt jelenti, hogy nemzetiségi törvényt kell alkotni, amely rögzíti az állampolgárok jogait, tartalmazza a nemzeti sajátosságok érvényesülésének feltételeit, meghatározza a központi és a helyi nemzetiségpolitikai feladatokat. Az Alkotmányban és más törvényekben, rendeletekben ma is szerepelnek ilyen jogok. Szükséges azonban rendezésük és kiegészítésük. Az Országgyűlés már egyetértett azzal, hogy egy ilyen törvénytervezetet megvitat és elfogad. Erre feltehetőleg a jövő évben kerül sor, az előkészítő munka azonban már folyik a nemzetiségi szövetségek, az állami és tanácsi szervek hozzáértő képviselőinek bevonásával. Azt pedig magától értetődőnek tartjuk, hogy a törvény irányelveit meg kell vitatniuk a nemzetiségi szövetségeknek — erre jó alkalmat adnak a közelgő kongresszusok —, és a törvénytervezetet is széles körű vitára kell bocsátani a nemzetiségi lakosság és a különböző társadalmi szervek körében. Döntsenek a kongresszuson — A nemzetiségi lakosok többsége ma falvakban él. Ezért nagyon fontos, hogy a községekben — és persze a városokban is — ki tudják fejezni községpolitikai igényeiket, megfelelő képviseletük legyen, érvényesíteni tudják érdekeiket. Ezt pillanatnyilag — véleményem szerint — sok tekintetben akadályozza, hogy a nemzetiségi szövetségeknek egyelőre nem mindenütt vannak helyi szerveik-szervezeteik, ahol az szükséges lenne; a nemzetiségi szövetségeknek nincs tagságuk, tehát nem tudnak az egyes állampolgár közreműködésére, tevékenységére természetes módon támaszkodni. A nemzetiségi szövetségeknek kongresszusaikon kell dönteniük arról, hogy kívánatosnak látják-e, s milyen módszerekkel, eljárásokkal tartják időszerűnek szervezetük esetleges korszerűsítését. Ennek kereteit a leendő egyesületi törvény szabja meg, de e keretek rendkívül tágasak, s lehetőséget adnak a nemzetiségiek számára nagyon előnyös szerveződési formák megvalósítására. — Vannak azonban olyan feladatok, amelyek elvégzésében a kormányzatnak, illetve a tanácsoknak vannak tennivalóik, sürgősen bepót- landó mulasztásaik — utalt rá az osztályvezető. — Közismert és természetes dolog, hogy a nemzetiségek azonosságtudatának fennmaradása, kultúrájuk megőrzése, ápolása érdekében az oktatás tehet a legtöbbet. A kormányzat részéről határozott ígéret hangzott el, hogy a nemzetiségi oktatás területén mutatkozó gondok, hiányosságok orvoslásában központi eszközöket vet latba, nagyobb lehetőségeket ad a nemzetiségeknek ahhoz, hogy gyermekeiket nemzetiségi tannyelvű általános iskolákban és gimnáziumokban taníttathassák. Ehhez ezekben az iskolákban a tárgyi feltételek és a pedagógusellátás érdekében is lépéseket tesz. öröm számunkra, hogy arra vonatkozólag is voltak ígéretek, s készülőben vannak tervek, hogy egyes nemzetiségek ilyen természetű gondjait a magyar kormányzat eszközein túl külföldi anyagi források is segíteni fogják. A demokrácia fokmérője — A nemzetiségekhez fűződő viszony egy ország demokráciájának és politikai érettségének is fokmérője. Sajátos szerepet ró a többségi nemzethez tartozókra is, hogy a nemzetiségek fennmaradásával és kultúrájuk ápolásával kapcsolatos feladatok ellátásában együttműködjenek, azt támogassák. Ehhez a sajtónak is sok segítséget kell adnia — mondotta befejezésül Radics Katalin. Elnökségi vita az OKISZ-ban Az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsának (OKISZ) elnöksége Köves- kuti Lajos vezetésével tartott hétfői ülésén tájékoztatót hallgatott meg a vállalkozási nyereségadóról, és az 1989. évi keresetszabályozásról folyó vitákról. Mindkét kérdésben kialakította álláspontját. Mint ismeretes: a Pénzügyminisztérium verseny- és szektorsemleges, egységesen 50 százalékos kulccsal működő vállalkozási nyereségadó tervét dolgozta ki. A kivételek szűkítésével a kormányzat el kívánja érni, hogy a különféle gazdálkodó szervezetek munkáját egységesen az eredmény minősítse. Az OKISZ elnöksége úgy látja, hogy az elvonások tervezett mértéke az ipar műszaki fejlődését és a szerkezetátalakítást erősen visszafogja. Szükséges ezért, hogy az elvonásokat felülvizsgálják, illetve a progresszív, hatékony ipari tevékenységek fejlődését a kormány jobban segítse elő. Ugyanakkor fontos, hogy a kisebb szervezetek létrehozását is támogassa a kormányzat. Üj lábbeli családdal jelentkezik a hazai piacon a Karcagi Cipőipari Szövetkezet. A gyógybetéttel ellátott Pedi + San márkanevű papucsokat gyógytermékké nyilvánította az Országos Kórház és Orvostechnikai Intézet. Az idén 43 ezer pár különböző fazonú férfi és női lábbelit szállítanak a kereskedelemnek (Fotó: T. K. L.) A tanács tehetetlen
