Szolnok Megyei Néplap, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-09 / 189. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. AUGUSZTUS 9. Jegyzetlapot Bérből, fizetésből — várakozva És a pénz? — kérdezzük egymástól szinte már automatikusan, ha kiderül, hogy ismerősünk új munkahelyre került, amióta nem láttuk. Legtöbbször a válaszlegyintés is hasonlóan automatikus rá: kevés! Életünknek — túlzás nélkül — központi kérdése ma a pénz, a jövedelem, s még inkább azzá válik a gazdasági helyzet, az életszínvonal romlásával. Nem véletlen, hogy nagy várakozás előzi meg a tervezett bérreformot és nagy érdeklődés kíséri már az előkészítést is. Mit várunk — mit várhatunk — mi vajon, bérből és fizetésből élők, a küszöbön álló bérreformtól? Várhatjuk-e a saját jövedelmünk lényeges emelkedését, s ezáltal életnívónk javulását? Ez ma az egyik leggyakrabban visszatérő kérdés. Még javában folyik az új bérrendszer elveinek kidolgozása, de már ma is biztosnak látszik, hogy csalatkozniuk kell azoknak, akik a bérreformot valamiféle automatikus béremeléssel azonosítják. Idejében lehűtötték lelkesedésünket, hogy ilyenfajta változásra nincs pénz, nincs termelési fedezet. A bérpolitika és a bérstruktúra változásáról lehet csak szó, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy nincs több elosztható bér, mint eddig, ezt kell másként, ösztönzőbben elosztani. Ha tehát valahová adni akarnak, akkor azt máshonnan kell elvenni. A jelenlegi bérrendszer tele van szorító ellentmondásokkal, s ezek még inkább sürgetik a változást. A kereseti aránytalanságok, a bérek ösztönző funkciójának gyengesége, a kvalifikált munka nem értékarányos megbecsülése gyengíti a gazdaságot, ezért joggal várjuk a bérreformtól, hogy ezek a jelenségek majd tompulnak, esetleg végleg el is múlnak. A kormányzat mindenesetre deklarálta ilyen szándékát, s ha más nem, ez már némi eredmény. Az viszont lassítja és nehezíti a dolgot, hogy csökkenő reálbérek mellett mindenkor nagyon nehéz a kereseti arányokat javítani. Köztudott dolog, hogy a most érvényben lévő bérrendszer kidolgozásakor sok olyan elemet nem építettek be a bérekbe, amelyeket ingyenesnek, állami feladatnak terveztek. Hogy csak néhányat említsünk: lakásszerzés, művelődés, egészségügyi ellátás. Mindenki tudja, saját borén érzi, hogy ezek a területek ma már aligha teljesen ingyenesek, még csak. nem is olcsók. Jogos az igény, hogy ezúttal ez a problémakör is kerüljön terítékre. Késlelteti a továbblépést, hogy még politikai döntés sem született a felsorolt területek és , .szolgáltatások” finanszírozásának elveiről. Néni tudni még, hogy mindez milyen mértékben lesz egyéni, és mennyiben állami feladat. A lakás természetesen külön probléma, mivel az mára létszükségletből lassan életcéllá vált. Mind jobban elszakadtak egymástól a lakásárak és a keresetek, különösen a pályakezdőknél. El kell végre dönteni, hogy mindez gazdasági vagy szociálpolitikai kérdés-e, hogy annak megfelelően jusson mindez érvényre a bérreformban is. Várjuk tehát, talán túlzottan is, a változásokat. De tisztában kell lennünk azzal is, hogy gazdaságunk alapvető bajainak orvoslását nem tudja megoldani a bérreform, csak az egész reformfolyamat részeként válhat igazán érezhetővé a hatása. 1— 1. m. I. — Laci tenyere Nézem Laci tenyerét, és összeszorul a torkom. Sók-. féle munkásember tenyerét láttam már. Tudom, milyen barázdákat vés a több évtizedes földművelés vagy a fémmegmunkálás ezernyi fogása. Ismerem a vajatok rajzolatából, mélységéből, hogy mi minden teremtődött meg a fáradságos kétkezi munkával. Laci jobb tenyere, a felhámló bőr, a pokrócdurvává kérgesedett kéz tudatja velem, ez a tízéves fiú embertelenül sokat dolgozott. Hét állami gondozott társával lakik a Mamánál. Sokan vannak, hát dolgozni, segíteni kell. Hordani kell vizet, ha a nagyobbak a szőlőben, a kukoricásban dolgoznak. S a vízzel telt kanna meghúzza a kezét. Füvet kell vágni az apró jószágnak, hisz éhesek. A sarló sem kímél, a jobb tenyeret. A ház sincs még teljesen kész, s a tégla kidörzsöli a bőit. De a Mama beíratta'nyárra is az iskolai napközibe, így most ő itt pihen, vakációzik. Szerencsére nyáron a közeli úttörőtáborban vannak, ahol sok érdekes program vár a Lacikra. Azt nem tudja, nem gondolja, hogy elszorul a szívem, amikor vidáman szalad társai után. De én tudom, milyen más is le- het(ne) egy. vakáció. Tudom, hogy ősszel sok pedagógus már szorongva teszi fel a kérdést: gyerekek, ki, hol nyaralt. Mert egyie jobban rétegződnek a családok, s egyre nagyobbak a szélsőségek. Görögország, Málta, Svédország nem ritka az úticélok között. De egyre több a kulcsos gyerek, az iskolai napközibe szoruló. Míg Laci kérges tenyerét nézem, eszembe villan a lakótelepi kulcsos „banda”. Molesztálják az időseket, belekötnek a kisebbekbe. Jó szórakozás számukra a vízzel töltött nejlonzacskók kidobálása az emeleti ablakokból. Hatalmasat durran. Még versenyezni is lehet abban, ki tud több parkoló autót leköpni a negyedik emeletről. Azt sem utolsó dolog •megfigyelni, hogy a kitépett telefonzsinórok nyomán milyen idegesek a telefontulajdonosok. A biciklik szelepeinek kiszedése már nem olyan nagy tett. De hát valamivel el kell tölteni az időt. A vakáció, a várva várt szünidő ezen a nyáron talán még több gondot okozott a gyermekes családoknak, mint eddig. A gyerekek pihenését, tartalmas időtöltését egyre nehezebb megszervezni, megfizetni. S a testi-lelki gazdagodás sok csorbát szenved. Ez azonban csak évek múlva fog kiderülni, akkor, amikor felnőtté serdülve a gyermekkor élményeire, tapasztalataira kellene támaszkodni. Nem tudom, a lakótelepi köpködőbajnokok milyen érzelmi gazdagodással ülnek be őszszel az iskolapadba. De azt tudom, hogy Laci sokat tanult ezen a nyáron. Dolgozni tanult, s erre a tudásra egész életében szüksége lesz. K. E. Táborozás „társbérletben” A gázkémények javítására Az ÉVM tízmillió forint támogatást ad A végleges megoldás várat magára Olvasó- és vöröskeresztes tábor színhelye augusztus második hetében Jászberény határában az öregerdő. A ..társbérletben” táborozó, irodalom iránt érdeklődő jászberényi, és a jászsági iskolákból javasolt egészségügyi érdeklődési körű gyerekek változatos programmal töltik együtt a szórakozáson túl hasznos ismereteket is nyújtó hetet. Szerepel a programban vöröskeresztes plakátpályázat, gyógynövénytúra a környékre, a helyszínen megismerve a növényvilágot. természetesen nem maradnak ki az elsősegélynyújtási gyakorlatok sem. ösz- szemérhetik tudásukat a pajtások irodalmi és helyismereti Ki mit tud?-ban, ismerkedhetnek a video- és a számítógép-technikával. Közben egynapos kiránduláson, a Zagyva völgyében. Hatvan irodalmi hagyományait és Pásztó gazdag kultúrtörténeti emlékeit ismerhetik meg, megtekintve többek között az Oskolamester házát, mely az országban egyedülálló. A búcsútábórtűz mellett pedig irodalmi műsort adnak a résztvevők. A Hazafias Népfront Szolnok Megyei Bizottsága és a Fogyasztók Országos Tanácsa kezdeményezésére 10 millió forint támogatást ad az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium többszáz szolnoki tanácsi bérlakás kéményének rendbehozatalára. Ebben a témában Gáz van! Van gáz? címmel egyébként a közelmúltban lapunkban is megjelent egy cikk, melyben az illetékesek közül a bérleményeket kezelő szolnoki IKV igazgatója is úgy nyilatkozott, hogy az akkor rendelkezésükre álló pénzből ezeket a munkákat nem tudják elvégezni. — Milyen lehetőségeik vannak most a támogatás reményében, illetve mikorra várható e régóta húzódó probléma megoldása? —kérdezem László Józseftől, az Ingatlankezelő Vállalat igazgatójától. — A szóban forgó összeget egyelőre még nem utalták át. Én is csak közvetve értesültem erről a tízmillió forintról. A napokban több lakóközösség képviselője is megkeresett azért, hogy az ő kéményeiket javítsuk meg először. A helyzet azonban korántsem ilyen egyszerű, méginkább nem „kijárás” kérdése. Először is a pénznek meg kell érkeznie a mi számlánkra, csak ezután kereshetünk vállalkozót — saját kivitelezés estén — vásárolhatunk anyagot. Másrészt úgy kell a feladatokat ütemezni, hogy ott kezdjük először, ahol. már évek óta hiányzik a melegvíz. Az bizonyos: amint a fedezet rendelkezésünkre áll. mi nem késlekedünk. — Ebből a pénzből hány kéményt tudnak megjavítani? — Átlagosan negyvenezer forinttal számolhatunk lakásonként, persze a költség a munkák jellegétől függően több is kevesebb is lehet. Mintegy 200—250 bérlő panaszát tudnánk így megszüntetni. Azt viszont nem lehet előre megjósolni, hogy mikor vehetik le az utolsó helyről is a plombát, hiszen ez már nemcsak a kivitelezőn, hanem a bérlőkön — jelenlétükön — is múlik. — Többszázan várnak arra, hogy rendeltetésszerűen használhassák fürdőszobájukat, és ne kelljen vizet melegíteni. Ügy tűnik, a támogatás ellenére is jó néhá- nyan maradnak, akik tovább várhatnak a végső megoldásra. — Felméréseink szerint kevesebb „kéményes” ügyfelünk van, mint az a közvéleményben elterjedt. Az igaz viszont, hogy saját pénzből továbbra sincs lehetőség a továbbiakban fennmaradó fűtési problémák megoldására. Ezeket a munkákat addig tudjuk finanszírozni, míg az ÉVM támogatásából futja. Az a megoldás továbbra is fennmarad. hogy a lakók kérésére a lakásokat vételre felajánljuk, az árat pedig a munkák becsült költségével csökkentjük. Ha az említett tízmillió forint rendelkezésünkre áll, a lakásjavítások sorrendjét az igazságos megoldás érdekében társadalmi szervekkel egyeztetjük. Sz. Z. Sajnos nem nyertünk! Múlt és jelen hírmondója, rögzítője, tanúja Ezzel kezdődik a nap... 35 éves a Magyar Rádió Szolnoki Stúdiója Jó reggelt, Szolnok! Már reggel öt órakor megkezdődik a munka a stúdióban „Még mielőtt jól kinyitnánk a szemünket és elhagynánk fekhelyünket, az emberek milliói kinyújtják kezüket, csavarnak egyet a gombon, és a zene vagy a bemondó hangja elönti a szobát. Ezzel a mozdulattal kezdődik a nap, és sok, nagyon sok esetben ezzel is fejeződik be. Egy mozdulat, amit az ismétlődés megfosztott jelentőségétől, és amely mint egy határkő jelzi a napnak, korunk napjainak két végét”. Ahogy Campeanu román szociológus írja, mindennapjaink természetes és most már nélkülözhetetlen részévé vált a rádió, az a bizonyos reggeli csavarás a gombon. Ma már alig van valaki, aki anélkül indul el a munkába, hogy előbb meg ne hallgatná a reggeli időjárás- jelentést, a világ minden sarkából felénk áradó rossz és jó híreket, a hétvégi programok .szervezéséhez csalétekként föltalált eseményeket és a mogorva hajnalokat is mosolygósra varázsoló zenét. Itt, az Alföld közepén a Kossuth, a Petőfi és a Bartók Rádió adásai mellett — s ezen kívül még mennyi a választási lehetőség ! — még egy, számunkra igen kedves műsort hallgatunk szívesen minden nap. Nem véletlenül, hisz a' Magyar Rádió Szolnoki Stúdiója —■ éppen ma 35 éves — valóban a miénk. 1953. augusztus 9-én este nyolc órakor hangzott el az első, ünnepi adás a szolnoki rádióban. A vezetékes készülékeket — mint arról a korabeli sajtó is hírt adott — 17 ezer dolgozó lakásába szerelték be, ezek közül nyolc és félezer család hallgathatta az új, határidő előtt átadott szolnoki stúdió közvetítését: hét városban és két körzetben. Az információkat, a híreket nem épp i megszokott módon kézbesítő „postás” ettől kezdve valóban életünk része, és — bízvást mondhatjuk — történelmi idők tanúja lett. Ahogy a magyar nép. a szolnoki rádió történetében is sorsfordító dátum november 4. 1956 késő őszének ezen a napján, hajnali öt óra után néhány perccel ezen a hullámhosszon hangzott el — ütött a cselekvés órája! — a forradalmi munkás-paraizt kormánynak a magyar néphez intézett felhívása. HangA vágószobában (Fotó: H. L.) szalagok rögzítették a mezőgazdaság szocialista átépítése küzdelmes éveinek nehézségeit és sok szép percét, tanúja és megörökítője volt a rádió a megyeszékhely 900 éves fennállását ünneplő rendezvényeknek, az új pályaudvar avatásának, es sok más mellett az ejtőernyős világbajnokságnak. Az archívum őrzi Kádár János, Dobi István, Beregovoj, Farkas Bertalan, Székely Mihály, Rácz Aladár és Paul Robeson hangját, azokét a kiváló emberekét, akik a harmincöt év alatt megfordultak szűkebb hazánkban. A harminckilós magnetofonok ideje régen leiárt. Ez a múlt, a rádióstúdió és munkatársai számára azonban még ennél is fontosabb a jelen, és az ezen keresztül megfogható jövő, a holnap. Mert a gyors, pontos és hiteles tájékoztatás felelőssége — ami a mindennapi munkával azonos, — azzal együtt is jár. Elsősorban Szolnok és környéke számára készíti a műsorokat, saját anyagait a stáb, a munkában nélkülözhetetlen segítőkkel együtt tizennégyen, és a 25—30 állandó külsős munkatárs. — Több elképzelésünk van a jövőre nézve — mondja Vágási Kálimén, a stúdió vezetője. — Ami a reggeli műsorok tartalmát illeti, még élvezetesebbé, dinamikusab- bá szeretnénk tenni az adásokat azzal, hogy a mostani 40—60 százalékos zeneszöveg arányt 50—50 százalékosra igyekszünk kiegyenlíteni. Amennyiben sikerül a feltételeket megteremteni, kereskedelmi jellegű adásokat szeretnénk bevezetni. Ez persze csak távoli jövő, hisz nemcsak támogatók kellenek hozzá, hogy a műsor önnfenntartó legyen, hanem a most kiépülő kábelrendszer is. Ezen keresztül — reményeink szerint —- tisztábban és még inkább személyes hangon tudunk majd megszólalni, hisz a nap bármely órájában jelen tudunk lenni az emberek között, a lakásokban is. Nagyobb lehetőség lesz ezáltal arra, hogy több élő adással jelentkezhessünk. Az időközben városi stúdióvá alakult szolnoki rádió adásaival nemcsak ahhoz járul hozzá nap mint nap, hogy itt a szomszédos megyékben élők is tudják, mi is történik a Tisza partján. A Kossuth és a Bartók Rádióban is gyakran megszólalnak a stúdió munkatársai műsoraikkal, hogy közelebb vigyék a távol .élőkhöz az alföldiek múltját és jelenét. — b. j. — Egy híján 30 lakás a szerencsekerékben Lezajlott Budapesten az Országos Takarékpénztár rendezésében a lakásnyeremény-takarékbetétkönyvek második sorsolása, augusztus 4-én már a hivatalos nyereményjegyzék is megtekinthető volt. Azt már tudtuk, hogy az 1987. december 31-ig váltott ötvenezer forint névértékű betétek között 10, a huszonötezresek között pedig 19 lakást sorsoltak ki. Közöttük két kisújszállási nyereménylakás is szerepel, egy plusz félszobás mind a kettő, 55 illetve 56 négyzetméter alapterületűnk, 894 ezer 500 forintot ér az egyik, a másik 908 ezer 290- at. Az viszont később derül csak ki, hogv az ország mely táján élnek a. szerencsés nyertesek. Valaki náluk is jobban járt. hiszen a legnagyobb lakás, egy káposztásmegyeri négy plusz félszobás, 118 négyzetméteres, értéke 2 millió 357 ezer forint.-Ha már a nyereményjegyzékben tallóztunk, érdemes összehasonlítást tenni más mércével is. A legkisebb lakás. a főváros XIII. kerületében, a Béke lakótelepen lévő egyszobás. 27 négyzet- méteres 650 ezret ér, ennél 5 négyzetméterrel nagyobb Debrecenben 598 ezret. Azonos alapterületnél is lényeges az eltérés településenként: az 53 négyzetméteres Szegeden 884 ezer, Győrben 903 ezer, Pécsett 913 ezer, Budapesten 1,2 illetve 1,3 millió. Pécsett 966 ezer forint. a főváros XIV. kerületében 1 millió 134 ezer az 57 négyzetméteres, kettő plusz félszobás, utóbbinál alig 22 ezerrel kerül többe Szegeden egy 70 négyzetméteres, egy plusz két félszobás lakás. Egy a lényeg: ezen a sorsoláson Fortuna 31 millió 300 ezer forintot meghaladó összértékben ajándékozta meg a 29 nyertest. Kár, hogy Szolnok megyéből nem nyert senki — legközelebb remélhetőleg több szerencséjük' lesz a lakásnyeremény- betétkönyvben takarékoskodó megyénkbelieknek. — rónai —
