Szolnok Megyei Néplap, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-08 / 188. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. AUGUSZTUS 8. Királyi döntés Milyen is legyen a jordán politika, ha nem jordán? Husszein király kijelentése, hogy „jordanizálni” akarja országa politikáját, tehát szigorúan belső ügyet jelenthetne. Ha azonban nem a kifejezésekkel játszunk, hanem a lényeget vizsgáljuk, megállapítható: fontos, új elem jelentkezett a közel- keleti válságban. A jordanizálás gyakorlatilag azt célozza, hogy Amman — legalábbis hivatalosan — feladja terveit, elképzeléseit az ,Izrael által megszállt területekre vonatkozólag s elismeri a Palesztinái Felszabadítási Szervezet ezekkel kapcsolatos felségjogait. Ez önmagában még nem jelentene újdonságot. Hiszen Jordánia, nem kis viták után, az 1974-es rabati arab csúcsértekezleten elvben kinyilvánította: a PFSZ a palesztin nép egyetlen törvényes képviselője s a felszabaduló területeken palesztin államot kell létrehozni. Ezzel lemondott a Nyugati Partról (Cisz-Jor- dániáról) valamint Jeruzsálem arab szektoráról, amelyek az első és harmadik közel-keleti háború között (1949—1967) jordán fennhatóság alatt álltak. Igaz, olyan területeket adott fel, amelyek éppen nem voltak birtokában. S úgy mondott le róluk, mintha meg akarná tartani azokat. Elég arra utalni, hogy a megszállt területek lakosai jordániai útlevéllel utazhattak; a folyó nyitott híd jam keresztül, Jordánián át exportálhatták a mezőgazda- sági termékeket más arib országokba; 10 ezer 300 közhivatalnok, tanító, vallás; tisztségviselő kapott rendszeres havi fizetést Jordániától; Amman 1,3 milliárd dollár értékű ötéves fejlesztési segélytervet szavazott meg a Nyugati Parinak; s amikor feloszlatása után tizenkét esztendővel. 1986-ban újra létrehozták a jordán képviselőházat, a hatvan tagú parlamentben fele-fele arányban foglaltak helyet Jordánia, illetve Cisz-Jordá- nia küldöttei. Ennek most vége. Jordánia szemmelláthatólag „kivonult” a megszállt területekről. Az igazi indítékokról folyik a vita. Az egyik vélemény szerint a nyolc hónapja tartó palesztin felkelés hozta zavarba Husszeint, s attól tart, hogy a mozgalom átterjed országára, ahol a lakosság számbeli többsége palesztin hátterű. Tehát más formában megismétlődne az emlékezetes Fekete Szeptember, az 1970 őszén tizenötezer halálos áldozatot követelő jordániai—palesztin összecsapás. Mások taktikát sejtenek a döntés mögött: az uralkodó azi kívánja bizonyítani, hogy Amman nélkül nem megy. tehát várja a „visszahívó” követeket. A szándéktól függetlenül azonban máris megmozdult a közel-keleti politika, ösz- szehívták a 450 tagú palesztin parlamentet, a Nemzeti Tanácsot: a PFSZ-nek határoznia kell, hogyan él a lehetőséggel. Zavar mutatkozik Washingtonban, ahol a Shultz- tervet elsősorban Jordánia közreműködésére építették és Izraelben, ahol könnyen ez a kérdés uralhatja a három hónapon belül esedékes választások kampány-finisét. Peresz Munkapártja a jordániai megoldást vallói la magáénak, de most mit mondhat? Samir annak bizonyítékát látta- a döntésben hogy a király is azt véli: Izrael nem vonul vissza (A szélsőséges Tehija párt egyenesen a megszállt területek jogi bekebelezését követeli). Csakhogy ebben az esetben a magasabb szaporodási rátát figyelembe véve, nemsokkal 2000 után arab többség alakulna ki Izraelben. Vagyis a térségben megint egyszer minden felfordult, dehát ez igazán nem újság a Közel-Keleten .... Réti Ervin Amerikai választások Dukakis továbbra is vezet Továbbra is Michael Dukakis előnyét mutatják az amerikai közvéleménykutatások. A demokrata párt elnökjelöltje számára komoly segítséget jelent, hogy — a The New York Times és a CBS televízió most közzétett közös felmérése szerint — az amerikai középosztály az idei választásokon nagyobb mértékben támogatja majd a demokratapártiakat, A romániai falurombolásról cikkeztek vasárnap Spanyolországban, és nyilatkozott egy osztrák politikai párt Ausztriában. A madridi El Pais helyszínen járt munkatársa szerint e terveket Bukarest lerombolt történelmi városrészei, templomok, temetők elpusztítása jelzik, a vidéki térségekben élők jelentős részét pedig megfosztják a kicsiny személyi földtulajdontól, ami legalább adott valamicske zöldséget, burgonyát, miegymást. S ami minimális személyi önállósága még megvolt a románoknak, az otthon személyes intimitása: az is veszendőbe megy. Teljessé válik a lakosok központi ellenőrzése — írja a tudósító. Az El Pais a fenti cikke mellett rövid írást szentelt a román falufelszámolási program kapcsán legutóbb kibontakozott magyar—román vitának. Ebben úgy vémint a republikánusokat. Reagan elnökségének nyolc éve alatt ez a réteg, amely a szavazók között a legaktívabb, kész volt az elnök politikájának elfogadására, most azonban nem bízik abban, hogy George Bush megfelelő elnök lenne. Hasonlóképpen Dukakis előnyét mutatja a Gallup Intézet most közzétett közvéleménykutatása is. lekedik, hogy „a magyar nemzetiségi kisebbség erőszakos beolvasztási kísérleteknek van kitéve, a hatóságok részéről különösen a magyar kultúra visszaszorítása az egyik fő cél. iBécsben Harald Ofner, az Osztrák Szabadságpárt (ÖF1P) igazságügyi szóvivője a sajtó képviselői előtt vasárnap a romániai kisebbségek ügyéről pártja nevében elmondotta: nem csak az érintett anyaállamok, hanem egész Európa kötelessége azzal törődni, hogy a nemzeti kisebbségek szülőföldjükön találják meg a normális létfeltételeket. A szóvivő bírálta a bonni kormánynak azt a gyakorlatát, hogy „fejpénzt” fizet a Romániából kivándorlókért. Ofner szerint a „népcsoportok szabadságának megvásárlása” éppen azoknak jön kapóra, akik e kisebbségek eltüntetésén fáradoznak. Jugoszláv— bolgár vita Ismét vita kezdődött Jugoszlávia és Bulgária között. A jugoszláv sajtó ezúttal azt a módot helyteleníti, ahogyan Bulgáriában megemlékeztek az ilindeni felkelés 85. évfordulójáról. A jugoszláv lapok a hét végén közölt írásaikban sérelmezték, hogy Bulgáriában a „makedón nép törökellenes felkelését a bolgár történelem kiemelkedő mozzanataként tüntették fel”. Jugoszláv felfogás szerint, aminek a lapokban most hangot adnak, Bulgária „ki akarja sajátítani a makedón nép nemzeti felszabadító harcát”. Moszkva Deszantosok vandalizmusa Mint a TASZSZ jelentette, mintegy nyolcezer fiatal úgy döntött, hogy a legrosz- szabb hagyományok szellemében ünnepli meg a légi- deszant fegyvernem létrehozásának 56. évfordulóját — avagy inkább önmagát... A jelentés szerint az ország különböző pontjairól érkezett egyenruhás, ittas deszantosok letaposták a park pázsitját és virágait. A vandalizmus a parkban tartott délelőtti koncert idején érte el egyik csúcspontját, de még késő este is folytatódott. ( Végül a rendőrség erélyes közbelépésének köszönhetően sikerült helyreállítani a belváros rendjét, igaz, hat rendőrt sérülésekkel kórházba kellett szállítani — írja jelentésében a szovjet hír- ügynökség. A romániai falurombolásról Spanyol és osztrák állásfoglalások MOSZKVA Az afgán külügyminisztérium nyilatkozatot tett közzé azzal kapcsolatban, hogy a kormányellenes erők támadásai miatt egyes nyugati országok hazamenekítik ka- bulból diplomáciai képviseleteik munkatársainak egy részét, illetve azok családtagjait. A Kabulban kiadott dokumentum a diplomáciai képviseletek létszámának tesökkentését „provokációnak” minősíti. ISZLÁMÁBÁD Pakisztánban közzétett pénteki sajtójelentések szerint a pakisztáni légierő vadászgépei az ország határtérségében csütörtökön este lelőttek egy afgán harci repülőgépet. Az értesülések az afgán kormányellenes erők egyik fő pakisztáni bázisaként ismert Pesavar hatóságaitól származnak. Az afgán harci gép állítások szerint 35 kilométernyire repült be a pakisztáni légtérbe, és Mirámsáh városa fölött lőtték le a pakisztáni gépek. Afgán részről a pakisztáni állításokat eddig nem erősítették meg. RANGUN A burmai kormányzattal szemben álló erők tiltakozó mozgalma Rangun után a vidéki városokra is átterjedt — erre engednek következtetni a dél-ázsiai ország hír- ügynökségének jelentései. Ezek szerint tüntetések voltak az ország déli részén fekvő Pegu és Tanatpin, továbbá az észak-burmai Je- nanyaung városban. Ezért Rangun után ezekre a településekre is kiterjesztették a rendkívüli állapotot. TUNISZ Sedli Klibi, az Arab Liga főtitkára vasárnap Tuniszból, a Liga székhelyéről az. ENSZ New York-i központjába indult. Tárgyalásai az irak—iráni háború befejezését szolgáló egyezkedésekhez kapcsolódnak. Thaiföldre látogatott a brit kormányfő Margaret Thatcher brit kormányfő vasárnap thaiföldi látogatása keretében Norodom Sziltanuk herceggel, a kambodzsai ellenzék tényleges vezetőjével találkozott, és együtt látogattak el a thai—kambodzsai határ közelében lévő egyik menekülttáborba. Thatcher a kambodzsai menekültek előtt mondott beszédében elsősorban Sziltanuk nemzeti megbékélési erőfeszítéseit méltatta, és azt hangsúlyozta, hogy London teljes mértékben támogatja a herceg kezdeményezéseit. A brit kormányfő ezzel kapcsolatban megerősítette: a vietnami csapatoknak ki kell vonulniuk Kambodzsából, de csakis olyan rendezési megoldás fogadható el, amely kizárja, hogy a sok százezer ember haláláért felelős Vörös Khmerek valaha is hatalomra jussanak. Ilyen népirtás megismétlődését egyetlen civilizált ország sem engedheti meg — tette hozzá. Párizsban augusztus 6-án a Keleti pályaudvaron fékezés nélkül az ütközőnek rohant egy szerelvény. Egy ember meghalt és sokan megsérültek. Másfél hónapon belül ez a második súlyos vasúti baleset Franciaországban. A vasúttársaság igazgatója lemondott (MTI—Telefotó) Rust nyilatkozata Interjú egy kalandor vállalkozásról Mathias Rusttal közöl itöbboldala-; interjút vasárnapi számában a The Mail on Sunday londoni lap. A nyugatnémet fiatalembert a hét közepén részesítette kegyelemben a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és utasította ki az országból. Rust tavaly — engedély nélkül — berepült Cessna típusú sportgépével a Szovjetunió légterébe, s leszállt a moszkvai Vöröstér közelében. Kalandor vállalkozásával kapcsolatban az angol lapnak adott exkluzív nyilatkozatában megint azt állította: azért utazott a Szovjetunióba, mert találkozni szeretett volna Mihail Gor- bacsowal, hogy megvitassa vele „álmát egy olyan világról, ahol nem lesz többé háború”. Mint elmondta, hosszú hónapokig tervezte útját különböző térképek segítségével, igen alapos számításokat végezve. Minderről még szülei sem tudtak. Részletesen beszélt útjáról: egy szovjet MÍG-vadászgép hosszú ideig követte őt, és olyan közel repült hozzá, hogy még a repülők arcát is tisztán láthatta. „Ekkor megijedtem. Arra gondoltam, hogy most egy rakéta következik...” „Követtem volna, ha felszólítanak erre. De ők csak kétszer körberepültek a gépem körül, majd távoztak ... Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy miért nem akadályozták meg tovább repülésemet ... Csak a Vörös-térnél történt landolásom után ... kezdtem egyáltalán elgondolkozni arról, mi is következhet ezután ...” — nyilatkozta Rust. A mérleg nyelve nem billent Az Arias-terv egy éve Oscar Arias Costa Rica-i elnök, Közép-Amerika kétségkívül legnépszerűbb politikusa keserűen állapította meg, hogy békeprogramja egyelőre még csak program, s megvalósulása előtt ma sem áll kevesebb akadály, mint egy évvel ezelőtt. Tavaly Nobel Béke-díjjal ismerte el a világ, hogy sikeres egyeztető megbeszélések után tárgyalóasztalhoz ültette Közép-Amerika öt haragos államfőjét. Ha" sikere csak ennyi lenne, már elismerés illetné — hiszen az újvilág kevés hasonlóan ígéretes tárgyalást láthatott az elmúlt közel ötszáz évben. Guatemalavárosban 1978. augusztus 7-én Salvador, Costa Rica, Guatemala, Honduras és Nicaragua államfője kézjegyével látta el azt a békeprogramot, amely demokratikus átalakítást, nemzeti megbékélést, a harcok beszüntetését, tűzszünetet, a fegyveres erők létszámának csökkentését és a külső katonai segélyezések beszüntetését javasolja. Célja a demokrácia, a függetlenség és a békés fejlődés szavatolása Közép-Amerikai 27 millió lakójának. Ha áttekintjük az azóta eltelt egy évet, a mérleg nyelve sem az eredmények, sem a kudarcok irányában nem billen ki. Az események három szakaszra bonthatók. Fontos az első, a november 5-ig tartó 90 nap: az érintettek — egyrészt az Egyesült Államok, másrészt a közép-amerikai országok — nekiláttak a szöveg elemzésének és értelmezésének. Washington a „kiegészítő” intézkedések kidolgozását sürgette, mások az érdemi megvalósítást. A bábeli értelmezési zűrzavarra az október 15— 16-i albizottsági ülés tett pontot. Különválasztotta a megvalósítandó és a továbbfejlesztendő intézkedéseket, s kimondta, hogy az egyidejű megvalósítás minden országra kötelező. A második szakaszban, amely az államfők január 16-i csúcstalálkozójáig tartott, a vita a békeprogram legális volta körül folyt. Az amerikai kormány, amely hiába jelentkezett külön béketervvel még az augusztusi csúcs előtt, a jogi értelmezés zavaros vizeiben igyekezett szétmosni a program lényegét. Egyes résztvevők megkérdőjelezték, hogy a program valóban rendelkezett-e a végrehajtásban fontos szerepet kapó nemzeti bizottságok alakításáról. Ugyanakkor az egyes országokon belüli ellenzéki csoportok alkotmányjogilag támadták az Arias- tervet. A januári csúcson az államfők végül megerősítették a programban foglaltakat, az érintett államok alkotmánybíróságai pedig szabad utat adtak számára. Eközben világszerte értékelték a programot. A latin-amerikai államok és az EGK tagállamai azonnal támogatásukról biztosították a tervezetet. Hasonlóképpen támogatták a szocialista országok, a fejlődő világ többsége, a nemzetközi szervezetek —■ így az ENSZ és az Amerikai Államok Szervezete is. Még az Egyesült Államokon belül is megoszlottak a vélemények: míg a kongresz- szus és a közvélemény többsége az Arias-terv mellett volt, a kormány továbbra is támogatta a nicaraguai ellenforradalmárokat, s a diplomáciai és pénzügyi nyomás mellett májusban megújította a gazdasági bojkottot Nicaraguával szemben. Az első 90 nap eredménye még, hogy megszülettek azok a szervezeti formák, amelyek lehetővé tehették a program megvalósítását; a végrehajtó és ellenőrző bizottság, a nemzeti megbékélési bizottságok, valamint olyan fontos albizottságok, mint a gazdasági és a menekültügyi. Ez év elején azonban vita alakult ki az ellenőrzés körül, s ez a végrehajtást igencsak gátolta. Az államfők januárban ismét visszatértek ahhoz az eredeti elképzeléshez, amely az egyes intézkedések egyoldalú végrehajtását javasolták. Nicaragua ennek jó példáját adta az egyoldalúan meghirdetett tűzszünettel. Az elnöki tanácskozás foglalkozott az ellenőrzés kérdésével is, mivel az egyes országok bizottságainak „lakkozott” jelentései megszépítették a valóságot; a bizottságok megszüntetése mellett döntöttek és a feladatkörrel a külügyminisztereket bízták meg. Nem valósult meg az országokon belüli politikai párbeszéd sem, elsősorban a két forró ponton, Nicaraguában és Salvadorban. Az amerikai kormány tavasszal újabb offenzívát indított a sandinista kormányzat ellen, az ellenzék pedig az ígért támogatások hatására elállt a tárgyalásoktól. Hasonló helyzet alakult ki a nicaraguai ellenforradalmár csoportoknál i^; lépésnyi közelségre a tárgyalóasztaltól a washingtoni segélyi géret visz- szafordította őket. Belső ellentéteik pedig veszélybe sodorták magát a tárgyalásos rendezést is. A helyzetet súlyosbította, hogy szövetségük élére a kizárólagos katonai megoldást szorgalmazó Enrique Bermudez ezredes került, így az erőpolitika hívei túlsúlyba jutattak. A rendezési folyamatot több esemény is hátráltatta: Guatemalában puccskísérlet volt; Salvadorban a választásokon győzött a jobboldal; Hondunasba újabb háromezer amerikai katona érkezett; Costa Rica stabilitását a gyors infláció nyomában fellépő tiltakozások fenyegetik. \ legújabb: a nicaraguai ellenforradalmárok nem jelentek meg a sandinistákkal júliusra tervezett tárgyalásokon. Kaszab Zsuzsa .
