Szolnok Megyei Néplap, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-08 / 188. szám
1988. AUGUSZTUS 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Nő a munkaerő-kínálat /. Nem hull manna az égből Egyszer azt olvastam valahol, hogy született jogász a magyar. Csűri-csavarja a dolgokat, mindent megtud magyarázni és a keserű igazságról könnyen a délibábos régiókba vezérli gondolatait. Nem tudom, hogy mennyi ebben az igazság, de azt tudom, hogy társadalmunk szé- lés rétegei nagyon nehezen értették meg azt, hogy milyen nehéz gazdasági helyzetbe került az ország és a gazdasági kényszer vállalatok, dolgozó tömegek megszokott, stabilnak hitt helyzetét teszi, teheti egyik napról a másikra ingataggá. És azoknak, akik nem számítanak erre, esetleg egyik napról a másikra megélhetési gondokkal kell szembenézniük. Ebben a helyzetben különösen megnő a politikai, állami és gazdasági vezetők felelőssége és feladata. Sokkal céltudatosabban kell előretekinteniük, mint eddig, számolni a várható fejleményekkel, azok emberekre való kihatásával. Napjainkban egyidőben kell megbirkózni a szerkezetváltással, a hatékony foglalkoztatással, a műszaki fejlesztéssel és a kenyér minden dolgozó, dolgozni akaró számára való biztosításával. Újszerűbben és húsbavágóbban kerül tehát előtérbe a foglalkoztatáspolitika, mint eddig, főleg az iparban, viszonylag fejletlen területeken. A megyei párt-végrehajtóbizottság nem véletlenül tűzte tehát napirendre Tiszafüred és a város körzetének foglalkoztatáspolitikai helyzetét, problémáit, és az ebből adódó tennivalókat. A testület — elismerve megyénk északkeleti része vezetőinek kezdeményező szerepét ebben a témában — megállapította, hogy a helyi párt, tanácsi és gazdasági vezetők nincsenek kellően felkészülve a foglalkoztatáspolitika várható buktatóira, a különböző szervek között nincs határozott feladatelhatárolás. stb. ezért a foglalkoztatáspolitikai feladatok részletesebb, hatásosabb kidolgozására kötelezte a tiszafüredi városi párt-végrehajtóbizottságot. Bizonyára tanulságul szolgál ez az eset megyénk többi településének is. hiszen ha felkészületlenségről beszélünk ott. ahol például a városi tanács már tavaly napirendre tűzte a foglalkoztatáspolitikát. akkor mi a jellemző azokra, akik eddig sem jutottak el? Szerkesztőbizottságunk elhatározta, hogy nyomon követi, mi történik Tiszafüreden a megyei párt-végrehajtóbizottság döntése után és a fejleményekről, egy-egy helyi vezetőtestület állásfoglalásáról, feladatmeghatározásáról beszámol olvasóinknak. Teszi ezt abban a biztos tudatban, hogy megyénknek ebben a fontos térségében nemcsak a pályakezdőket érdeklik a foglalkoztatási lehetőségek, hanem azok alakulását rendszeresen nyomon követik a már munkában állók, illet ve azok hozzátartozói is. Bevezetőül induljunk ki Tiszafüred és környéke foglalkoztatáspolitikai helyzetéből: A tavalyi statisztikai adatok alapján ebben a térségben (Tiszafüred, Tisza- örs, Tiszaszentimre, Abád- szalók és Tiszabura) 30 313 lakos élt. Közülük a foglalkoztatottak száma 14 138. Ez azt jelenti, hogy a munka- vállalási korú népesség 84,4 százaléka, a lakónépességnek pedig 46,6 százaléka dolgozott valamilyen munkahelyen, — a háztartást, a házkörüli munkát természetesen figyelmen kívül hagyva. A statisztikai adatok szerint tehát sok ember vár elhelyezkedésre. Elgondolkodtató a városi párt-végrehajtóbizottság megállapítása: „A térség lakónépessége a prognózisok alapján tovább csökken, ugyanakkor a produktív népesség aránya, létszáma lassú növekedést mutat. 1990-ig a munkavállalási korú népesség több mint ötszáz fős növekedésével számolunk. A növekedés alapvetően Tiszafüreden jelentkezik, a térség többi településén érdemleges változás nem várható. Az állami vállalatok, szövetkezetek 1990-ig létszámbővítést mindössze nyolcvan—száz fővel terveznek. melynek megvalósítása függ a termékszerkezet váltásának sikerétől, a tervezett vállalatszervezeti változásoktól. Érdemi , létszámcsökkentést csak a Hámán Kató Tsz-ben terveznek negyven—ötven fővel. A megoldás során a kilépőket nem pótolják, belső átcsoportosítással élnek... A foglalkoztatási feladatok tervezésekor a munkavállalási korú korosztály létszám- növekedésén túl számításba kell venni, hogy 1300 fő a potenciális munkavállalási igény, melynek 70 százaléka nő és több mint 90 százaléka negyven év alatti.” Nyomós okok alapján summázza tehát így a városi párt-végrehajtóbizottság: „A foglalkoztatáspolitikában a hetvenes évek kedvező folyamatai a közelmúltban leálltak és napjainkban a helyzet romlásával kell számolni.” Egészében véve így igaz ez, de az is tény, hogy a térségnek sajátos arculata van. Egyidőben van jelen a munkaerő-kínálat és a kereslet. Szakmunkásból nincs elegendő, képzetlen segédmunkásból pedig a kelleténél több van. Nyilvánvaló tehát, hogy a foglalkoztatáspolitika nemcsak új munkahelyek létesítését tételezi fel, hanem sok egyéb feladat között a szakképzés fejlesztését is. Akkor, amikor kristálytisztán kirajzolódik, hogy szakképzettség nélkül, alacsony iskolai végzettséggel ma már nagyon nehezen lehet elhelyezkedni, a város körzetében a most végzett általános iskolai tanulók közül harminchétén nem tanulnak tovább. És akikben megvan a szakmaszerzésre irányuló szándék, azok egyrésze is nagyobb választási lehetőség nélkül, a kor követelményéhez mért gyakorlati helyek hiányában nem érhet el kellő szakmai szintet, — de erről majd a továbbiakban szólunk részletesebben. A mostanában sokat hangoztatott fordulatra, célirányosabb cselekvőkészségre, megújulásra nagyon nagy szükség van tehát Tiszafüreden és annak körzetében. Elsősorban a helyi vezetőknek kell kimunkálni és megvalósíttatni a foglalkoztatáspolitikai feladatokat, de erőfeszítéseiket segíteniük kell mindazoknak a szerveknek, melyek valamilyen módon kapcsolatban állnak velük. Van néhány intő példa ugyanis arra, hogy máshol sem hamarkodják el a dolgokat. A megyei tanács illetékes osztálya például a Tiszaburára telepítendő szövetkezethez kapcsolódó munkahelylétesítő támogatásra irányuló kérelmet hónapokig mérlegelte. Sorozatunk további részében azt vizsgáljuk, hogy a térség gazdasági életét meghatározó szervek, vállalatok egy-egy vezetője hogyan ítéli meg a helyzetet és a kilátásokat. (Folytatjuk) Simon Béla Következik: A tanács tehetetlen? Tiszafüredi helyzetkép A Vetőmag Vállalat kunszentmártoni üzeme elsősorban fűmagtisztítással foglalkozik, az idén azonban mintegy 1100 tonna vetőmagborsó tisztítását is elvégzik. A termelőktől beérkezett szállítmányokból mintát vesznek, amelyet tisztasági és csírázóképességi vizsgálatnak vetnek alá. Felvételünk a laboratóriumban készült (Fotó: T. K. L.) Baszó/JUnk rólal A súgó pontos neve Talán megbocsát az illető, hogy családi titkait kifecsegem. Még a nyár elején hallottam azt, amikor a felesége nógatta, hogy a szabadságukat töltsék a Balatonon. Drágám, szó se lehet róla, gondolnunk kell az adósságainkra! — így az ismerősöm. Mire a felesége megjegyezte, hogy ezt megtehetik ott is. Nos, azóta elutaztak és vissza is érkeztek, leégve — már ami bőrüket illeti. Hiába — így a férj — olyan ez, mint a világpiac, ha valaki felkészületlenül megy ki összeesik mint vízparton a puding. A balatoni áraktól már-már a gazdaság filozófiájának bugyrait bontogató családfő beletö- rődötten megjegyezte: egyébként is a felesége kezd hasonlítani az államra. Itt hozzáfűzte, nem a szakálla mögötti egyébként kisméretű takargatnivalójára gondolt. Szóval, arról beszél mindig, hogy üres a kamra, ugyanakkor újabb hiteleket vesz fel bútorra és tapétára, amelyek köztudottan nemtermelő beruházások. Ennek a szabadságnak csak a neve az, fejezi be ismerősöm a balatoni két hét eseményeinek és következményeinek ösz- szegzését. Ha nem éppen találkozásunk napján jön be szerkesztőségünkbe az a fiatalember, akinek esetét, talán emlékeznek rá, megírtuk lapunkban, akit gyomorszájon vágtak az elmúlt héten a megyeszékhely közepén, fényes nappal. Szóval, ha nem kopogtat be ez a fiatalember, nem is tulajdonítok jelentőséget a dolgok neve és valóságos tartalmuk közötti összefüggésnek. Tehát megjelent a fiatalember, helybenhagyva a hírt, való igaz, helybenhagyták, az ütés ütés volt, de nem gyomorszá- jas, hanem balegyenes. Vagyis nem mindegy mitől kerül földre az ember. A két dolog egybeesése lehetett volna véletlen is, de alighogy elment a sértett, kezembe került egy újság, amelyben színház keres magának súgót. Nincs ebben semmi különös, másoknak is hiányzott már ilyen. Csakhogy a hirdetés feladói igen pontosan fogalmaztak. Keresnek súgót, megjegyezve mellé zárójelben: szövegkövetőt. S ez utóbbin a lényeg. Mert nem árt tudni, ma már az kevés, ha valaki csak súg. Emlékszünk rá, volt idő, amikor azt sejtették a súgók, hogy azok a bizonyos árak nem gyűrűznek be hozzánk. De mint tudjuk, még tovább is gyűrűztek. Azután volt olyan, amikor azt sugallták a súgók, hogy válságról, már ami gazdasági helyzetünket illeti, szó sincs, s mint kiderült, van. Szóval, a súgónak nem elég csak halkan beszélni azért, hogy ne mindenkinek jusson tudomására a produkció további folytatásához oly elengedhetetlen mondandója. Szükséges az is, hogy szövegkövető legyen. Vagyis tudja hol tart az előadás, a harmadik felvonásnál, az elsőnél vagy a finálénál. Mert ha mondjuk egy darab első jelenetében a főhősnek azt súgják, hogy nincs szükség piacra és árutermelésre, könnyen kiderülhet még a felvonás végén, hogy az instrukció hamis. Volt egyébként olyan idő, amikor kikerültek a lyukból — a súgólyukból — e hivatás gyakorlói, de nem azért mint mondták egyesek, mert zavarták a produkciót, hanem éppen ellenkezőleg, jobban hallathatják hangúkat. Nincs olyan mű, ha az igazi, aminek színreviteléhez — legyen az akár három színű, akarom mondani három színmű — ne lenne szükség súgókra, illetve szövegkövetőkre. Mert a dolgok neve, tanuljuk, kell, hogy fedje valós tartalmukat. Ha már a neveknél tartunk, bevallom tetszik nekem az új divat, az, hogy nevén nevezik a gyereket. Mert mit hallott régen az ember. Ha lekiáltott egy szülő az emeletről? Ilyeneket, hogy mókuskám..., tündérkém..., nyuszikám... gyere kész az ebéd! Mostanában? Árpád, Előd, Huba... gyere enni! Szóval zeng a kiáltásoktól a tér. Persze, ezt se illik túlzásba vinni, hiszen e nagy kiabálás zavarhatja a szomszédot, aki éppen evés előtti álmát alussza. Még annyit a dolgok pontos nevéhez hadd mondjak el, hogy a héten kaptam egy igen kedves ismerősömtől egy könyvet. Umlberto Eco írta, a címe A rózsa neve. Bevallom felkeltette kíváncsiságomat, mi is lehet a rózsa neve. Kézenfekvő volt némi gondolkodás után, hogy felütöm a lexikont. Hát persze! Az azt írja, a rózsa neve: Rosa. Mondhatják inkább olvastam volna el a könyvet. Igazuk van, a dolgok néven nevezése mellett, nem árt követni a szöveget! Hajnal József Lánchídi lelet Építési statisztika laszkiséren Kevesebbet bontanak, kevesebbet építenek Jelentős új szerzeményekkel gazdagodott a Magyar Építészeti Múzeum. Sikerült megszereznie a Lánchíd legelső szerkezetének 1849-bcl származó néhány öntöttvas korlátelemét, amely And- rássy Gyula vasgyárában készült. A múzeum tervtárának 80 ezer darabos gyűjteménye Feszi Frigyesnek, a Pesti Vidagó és más fővárosi középületek alkotójának, valamint építész fiának, Józsefnek a terveivel is gyarapodott. Az alkotók örökösei az 1840 és 1870 közötti időszakban készült 51 tervrajzot adták át a múzeumnak. A 6700 lakosú Jászkisér 2250 lakóházának fele még nem érte el a két évtizedes kort. A statisztikát javította az elmúlt évek rohamos településfejlesztése, lakásépítési kedve. Három éve 50 építési engedélyt adott ki a tanács lakásépítésre, tavalyelőtt hatvanhatot, a múlt évben pedig hatvannyolcat. Az idei első félév adatai azonban egyértelműen bizonyítják, hogy a lendület alábbhagyott. Még nagy ütemben folynak az építkezések, az év elején megrendelésért kilincselő kőművesek egyelőre ismét válogatnak a jövő évi munkák között. is, de Jászkiséren idén már harmincnál nem kémek több új építési engedélyt. Ezzel párhuzamosan töredékére esett vissza a lakásbontások száma is. Három éve 26 lakásra mondták ki az ítéletet, ’86-ban negyvennyolcat, tavaly pedig ötvenötöt bontottak le. Az év első hat hónapjában azonban csak négyre kértek engedélyt, ami azt bizonyítja, hogy megnőtt a még használható, felújítható épületek becsülete. A kísérlet első tapasztalatai A foglalkoztatási gondok enyhítésére, a vállalkozói kedv fellendítésére vezették be július elejétől 'kísérletképpen Baranya, Borsod- Abaúj-Zemplén és Komárom megyében az újrakezdési kölcsönt, amelynek igény- bevételével a dolgozó emberek saját maguknak tereml- hetnek új munkahelyeket — természetesen bizonyos feltételekkel — csökkentvén ezzel az állam terheit. A legfeljebb háromszázezer forint összegű kölcsönt azok igényelhetik, akiknek munkaviszonya megszűnt, s felmondás' idejük meghosszabbítását az illetékes tanács munkaügyi osztálya engedélyezte, illetve azok a volt tsz-ta- gok, akik a termelőszövetkezet megszűnése vagy átalakulása miatt mezőgazdasági szakszövetkezeti tagokká válnak, de a közös gazdaságban szerzett jövedelmük nem haladja meg az évi hatvanezer forintot. A vállalkozáshoz kapott OTP-hi tel kamatait és az egy százalékos folyósítási jutalékot a megyei tanácsok a foglalkoztatási alapból fedezik, így a kölcsön felhasználójának tulajdonképpen mindaddig kamatmentes, amíg a vállalkozást folytatja. A törlesztést egy éven belül (ültetvénytelepítés esetén a termőre fordulástól függően 3—4 éven belül) meg kell kezdeni, s legkésőbb tíz éven belül be kell fejezni. Baranyában az idén kétszázan kapták meg a megyei tanács munkaügyi osztályától a felmondási idő meghosszabbításához szükséges engedélyt, amely az újrakezdési kölcsön igénylésének egyik feltétele. Július végéig azonban mindössze két kérelem részesült kedvező elbírálásban, további hat igénylő kérelmét most vizs- gá'ják. A Baranya Megyei Tanács személyre szóló értesítést is küldött az újrakezdési kölcsön igénybevételének feltételeiről a meghosszabbított felmondási időt kapott és még el nem helyezkedett dolgozóknak, hogy felhívja figyelmüket erre — az egyelőre még kísérleti — lehetőségre. Borsod megyében eddig tizenegyen kértek igazolást a munkaügyi szolgáltató irodától arról, hogy jogosultak az újrakezdési kölcsön felvételére. Komárom megyében az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal által nyújtott új lehetőséget nem ismerik eléggé, rosszul értelmezik. Ezt bizonyítja az is, hogy olyanok is kértek újrakezdési kölcsönt, akik aktív dolgozók és a kölcsön megszerzése után akartak megválni munkahelyüktől. A munkaerőgazdálkodás irányítói az első hónap meglehetősen gyér forgalmából nem vonnak le messzemenő következtetést. Az év eddigi időszakában ugyanis az üzemek, vállalatok nem olyan méitékben csökkentették létszámukat, mint amennyivel korábban számoltak, — bár már így is foglalkoztatási feszültségek alakultak ki a megye egyes térségeiben. Várhatóan az év második felében gyorsul fel a létszámleépítés. Újrakezdési kölesön három megyében
