Szolnok Megyei Néplap, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-06 / 187. szám

1988. AUGUSZTUS 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Útközben, hazafelé Hallgatom a rádiót va­sárnap esténként, persze, hogy az Ütközben adását. Mondják a Pestre vezető nagyforgalmú utak. autó­pályák híreit, buzdítják a hazatérőket a körültekin­tő vezetésre. Mintha egy ország kelt volna útra, mert hét vége van, víkend. Később hallom, hogy q vasárnap esti tévé híradó kedves műsorvezetője is azt mondja: „Remélhető leg hazaérkeztek már, ked­ves nézőink.” Ilyenkor ma­gam is a lehető legkedve­sebben visszamosolygok, s nyelvelek a fiatalemberrel, ilyetén: „el se mentünk kedveském” — nem víken- dezik ez az egész ország, mégha onnét úgy is néz ki. Másik nagy nyári el­szólásunk: ha majd üdül­nek, vagy a kérdés: üdü­lés után vannak? Gyaní­tom, ezt a valóban fontos, testet lelket fölfrissítő, ideális dolgot egyre keve­sebben mondhatják el ma­gukról. Íme, az ellenpéldá­im: A legnagyobb kánikulai vasárnapon se szorongunk heringként a strandokon. Az ugyanis nem telt ház, ha a Tiszaligetben hat-hét, a Damjanich uszodában egy-két ezren, a kisebb vá­rosszéli strandokon pár- százan fölüdülést keres­nek. Hol van a többi szolno­ki városlakó kérdezhet­nénk joggal. És kérdezhet­jük is, mert nap mint nap halljuk a gyermekes családok és a nyugdíjasok kesergését. Már az se le­hetséges nyári öröm, hogy családi strand-vasárnapo­kat iktassanak a program­ba. Amióta a strandokon 25 forintot fizetnek a fel­nőttek és 16-ot (tizenha­tot!) a gyerekek, egy át­lagkeresetű családban szó se lehet két-három gye­rekkel havonta négyszer strandra menni. Mondhat­ná valaki, miért nem ke­resik föl a város alatt fo­lyó Tisza, vagy Zagyva partját. Gyanítom, több dolog miatt de leginkább azért, mert kocsi híján nagy hőségben oda s vissza gyerekkel nem vállalják a gyaloglást. Üdülés? Egyre kevesebb embertől hallom környe­zetemben, hogy Balatonról jött, vagy oda készül. Nemcsak azért, mert va­lamelyest drágább már a szakszervezeti üdülés !s, hanem azért is. mert mint­ha kevesebb lenne a be­utaló is. Egy. a mi vállala­tunkhoz hasonló nagysá­gúnál láttam legutóbb a szakszervezeti titkár kezé­ben egy majdnem tiszta papírt — ezen volt az idei szakszervezeti üdülőjegyek összesítője. E szerint a cég előszezonban egy, fő­szezonban és utószezonban még egy üdülőjegyet se kapott. Dicsértessenek azok a nagyvállalatok, in­tézmények, amelyek még bírják a saját, a vállalati üdülők fönntartását — ha szerényebb körülmények között is, ha igénytelenebb önellátás kényszerében is, oda még mehetnek a kis­jövedelmű emberek. S kik, hányán ülnek a mi kies vidékünkön autó­ba hogy a szombatot, vagy vasárnapot, vagy mindkét pihenőnapot saját telkes­gazdaként, távol az aszaló aszfalttól és betonkolosz- szusoktól hűsöl jenek? A látszat csalóka. A város- környéki üdülőházak, kis­kertek megtelnek ugyan rendre, de csak önmaguk­ban mutatnak nagy soka­ságot. Látok viszont szomba­ton, vasárnap a szép Tisza partján sétálókat, a park­ban üldögélőket. többnyi­re középkorú vagy idős embereket, emberpárokat. Ki mint teheti, pihenteti magát. Szerencsére ott még nem kell fizetni a pádért, az árnyas fák lombjaiért. És látok sajnos rengeteg gyereket szombatonként, vasárnaponként a tízemele­tes házak tövében. Játsza­nak, bandákba verődve rosszalkodnak — azazhogy mulatják az időt — han­goskodnak. Emiatt sok perpatvar van, s ilyenkor nini, kiderül, a meleg lá- kásokban nem is kevés la­kó piheg. Délutáni álom­zavarásért, koraesti nagy ricsajok miatt (nem lehet kánikulában zárt ablakok mögött élni, s tévé hangját is elnyeli a kívülről jövő ordítozás (gyakran hang­zik a magas, emeleti abla­kokból szózat.) Igaz, a ku­tya se figyel rá, legfeljebb kinevetik a háborgót. Ez is mulatság, mégha olcsó is...) Hát így állunk ezzel a nagy víkendezéssel. meg üdüléssel manapság. Mondja kollegám, aki ne­héz ezresek szorgos össze­gyűjtése után a minap tért meg a Balatonról: ke­vés magyarszó hallik azon a tájon... És mondja az ötödik szomszéd, vasárnap hajnalban amikor útra kél: elvállalt kis besegí­tést, házépítésbe, hiába, élni kell, s a megélhetés egyre több gonddal jár. Különben a családokban ez a hónap hasonló kije­lentésekkel lesz tele. Nem nehéz rájönni, miért. Kö­zelít az első „ember hó­nap”, az iskolakezdés, s már rég nemcsak az isko­latáska nehéz, hanem a be­levaló és a gyerekrevaló megszerzése is. Lehet, magamból indu­lok csak ki? Mármint azért, mert hallgatom a rádiót, nézem a tévét va­sárnap este is, csakúgy mint hétköznapokon? ÍSJ) Keresettek a Chinoin készítményei Gyógyszereink sikere Az év első felében húsz százalékkal több gyógyszert értékesítettek a hazai gyár­tók a nyugati piacokon, mint 1987 első felében. A magyar gyógyszerek ma már nemcsak Nyugat- Európában, hanem az Ame­rikai Egyesült Államokban, Japánban, a délkelet-ázsiai és a távol-keleti, latin-ame­rikai országokban is kelen­dőek. Az egyik legsikeresebb ké­szítményük a Jumex, a Parkinson-kór gyógyszere, a Chinoin Gyógyszergyár-ter­méke, amelyet egyre több országban törzskönyveznek. Az idén ebből a legnagyobb tételeket Ausztriába, Olasz­országba, Angliába és Finn­országba szállítják. Az NSZK-ban ebben az évben regisztrálták és hamarosan sor kerül erre Franciaor­szágban és Spanyolország­ban is. Kanadába a kö­vetkező évtől, az Amerikai Egyesült Államokba más­fél-két éven belül szállít­ják, szintén nagyra értéke­lik a fejlett tőkés országok­ban. Japán ebben az évben kétmillió dollár értékű Ip- riflavont vásárolt, Olaszor­szágban és Nyugat-Európa más országaiban, az USA- ban még folyamatban van e gyógyszer klinikai kipró­bálása és törzskönyvezése. A Cavinton, a Kőbányai Gyógyszergyár agyi értágító terméke mindenekelőtt a japán piacot hódította meg, annyira, hogy a Medimpex- nek évente több mint húsz­millió dollár bevétele szár­mazik e gyógyszernek a szi­getországbeli értékesítése révén. Karriernek néz elébe a Hevizos nevű, herpesz-vírus elleni gyógyszer. Ezt a Ma­gyar Tudományos Akadémia Központi Kémiai Kutatóin­tézetében a közelmúltban kifejlesztett hatóanyagából a Biogal Gyógyszergyár ál­lítja elő. Nálunk nemrég törzskönyvezték, de máris több országban várják, mi­vel a világon alig van ha­tásos gyógyszer a herpesz­vírus ellen. A Naksolt, az égési sérülések gyógyszerét — amelyet a Humán Inté­zet állít elő — szintén nem­rég regisztrálták Magyaror­szágon, de már nyolc or­szágban van törzskönyve. Keresett a magyar gyógy­szergyárak több reproduk­ciós terméke. Ezek között van a gyomorfekély elleni Famotibin és a vérnyomás- csökkentő Enalapril — mindkettő a Kőbányai Gyógyszergyárban készül — valamint Captopril, amelyet az EG IS Gyógyszergyárban állítanak elő. A Metildopa — magyarországi márkane­ve a Dopegyt — hagyomá­nyos vérnyomáscsökkentő, szintén reprodukciós ter­mék. Ezt az USA-ban fej­lesztették ki, s az EGIS Gyógyszergyár a hetvenes évek óta gyártja. Ennek leg­nagyobb felvevő piaca, az Amerikai Egyesült Államok, évente 15 millió dollár ér­tékűt kér belőle. Csaknem ugyanennyit igényel húsz másik ország ebből a gyógyszerből. A magyar gyógyszerek külföldi értékesítését segíti elő a Medimpex kiterjedt külpiaci hálózata. Összesen 34 országban képviselteti magát. Termelő jellegű ér­dekeltségünk van Svájcban, Indiában, Bangladesben, Ni­gériában, Mexikóban. Kereskedelmi vállalata­ink működnek Nyugat-Eu­rópa mindegyik jelentős or­szágában, az USA-ban és Jamai kában. Magyar borexport Javulnak a kilátások Javulnak a borexport kilá­tásai, erről tanúskodnak a Monimpex Külkereskedelmi Vállalat első félévi eredmé­nyei. Különösen figyelemre méltó, hogy sikerült a ko­rábbinál nagyobb részt kap­ni a tengerentúli piacokon. Az év első hat hónapjában a tőkés piacon, az elmúlt esz­tendő azonos időszakához képest, mintegy 15—20 szá­zalékkal több bort értékesí­tettek. Az árak is kedvezőb­ben alakultak a korábbinál; 10 százalékos javulást mu­tatnak az első félév adatai. A borértékesítési nehézsé­gek miatt a Monimpex nagy erőfeszítéseket tett újabb tőkés piaci vásárlók megnyerésére. A tavalyihoz képest 15 százalékkal több italt vettek át az angol ke­reskedők, egymillió dollár feletti értékben vásároltak magyar borokat, főleg a vil­lányi borvidék termékeit. NEB-vizsgálat után az abádszalóki termelőszövetkezetben A közgyűlés határozata: kizárás A Központi Népi Ellenőrzési Bizottsághoz érkezett két (egy aláírt és egy névtelen) közérdekű bejelentés alapján végzett vizsgálatot 1988. április 13. és május 25. között az Abádszalóki Lenin Termelőszövetkezetben a tiszafüredi NEB. Az ellenőrzés eredményét egy több mint 60 oldalas jegyzőkönyv foglalja össze, az újság hasábjain tehát a leg­fontosabb megállapításoknak is csak a lényegét adhatjuk közre. ­Nem hivott vendégek A gazdaság Cserőközi-ma- jorban lévő szarvasmarha­telepének épületeiről bontás vagy értékesítés előtt nem készítettek szabályszerű bon­tási kalkulációt, így utólag nem ellenőrizhető, hogy mennyi volt a kinyerhető anyagok összes értéke. Az anyagokat nem is árverésen értékesítették, holott így el­kerülhető lett volna az a be­jelentésekben szereplő, de nem bizonyított vád, hogy az épületekhez az jutott hozzá, aki a legtöbbet fizetett az il­letékes vezetőknek. A Lenin Tsz, Beke Imre elnök utasítására az idén le­bontott egy, Tiszaderzs hatá­rában lévő, a háztáji juhok tartására szolgáló juhhodályt, pedig az nem is a közös gaz­daság tulajdona volt. Mi­után a tulajdonosok — az egyéni juhtenyésztők — til­takoztak a hodályt 44 ezer forintért újra kellett építe­ni. A fogyóeszközök selejtezé­sét általában szabálytalanul végezték, a jegyzőkönyv nem tartalmazta a selejtezés okát, a selejtezett fogyóeszközök hasznosításának módját, a visszanyerhető értéket, a nem hasznosítható fogyóesz­közök megsemmisítésének módját, a megsemmisítés té­nyét. A megsemmisítés el­maradása visszaélésre adhat alkalmat. (1987 végén egy komplett!!) Zsolnay étkész­let — ilyenből a téesz 1986 nyarán tízet vásárolt, három olajkályha és egy AKAI rá­diós magnó „érett meg” a se­lejtezésre, de hogy a jegyző­könyv felvétele után mi lett a sorsuk, azt a népi ellen­őröknek nem sikerült meg­állapítaniuk.) 1982-ben készült el a tsz- nek a lovarda mellett lévő Szalóki-réti vendégháza, amelyik a gazdaság elszámo­lásaiban „Szociális épület — Szalóki-rét” elnevezéssel sze­repel. A korábban más célokat szolgáló épületet átalakítot­ták, s ez kizárólag reprezen­tációs céloknak tett eleget, a szövetkezetnek semmilyen bevételt nem hozott az eddig 2 millió 100 forintba kerülő létesítmény, csupán egy 1987 júliusi háromezer forintos szállásköltség-térítést tudott a népi ellenőrzési vizsgálat kimutatni. Egy a mostani, közel fél millió forintba ke­rülő, a vendégház komfortos­ságát emelő beruházás in­doklására sem készült gaz­dasági számítás. A megszálló vendégeket és az ott töltött napok számát regisztráló vendégkönyvet a népi ellenőröknek nem tud­ták felmutatni. A vendégház és a lovarda fölötti rendel­kezést Beke Imre elnök ki­zárólagos hatáskörébe vonta, így minden kontroll nélkül láthatott vendégül olyanokat is, akikhez a szövetkezetei semmilyen érdeke nem fűz­te. Az elnök „háztájija” A tsz-elnök 1986-ban és 1988-ban vegyszeres hordó­kat alakíttatott át, hogy azt fia, Beke Endre háztájijában libaönetetőként hasznosítsák. Beke Imre a munkát szemé­lyesen rendelte meg, az át­alakítást az ő útmutatásai szerint végezték, a kész ete­tőket azonban 1988-ban nem vette át, ezzel a tsz-ben 14 ezer 220 forint elfekvő kész­let keletkezett, 1986-ban pe­dig, bár az önetetőket el­szállította, a munkát nem számiáztatta és az ellenérté­két (7735 forintot) nem fizet­te be. A szövetkezetnél az évi zárszámadásokat rendszere­sen nem elég körültekintő­en, a műveleti számlák ösz- szefüggéseinek mélyreható elemzése nélkül végezték, nem ellenőrizték a költség- vetési kapcsolatok elszámo­lásának helyességét. Hasonló mulasztásokért az 1985-ös és az 1986-os évet vizsgáló PM revízió megállapításai alap­ján 1,5 millió forint bírságot szabtak ki a szövetkezetre. A mulasztások miatt felelős­ségre senkit nem vontak. A szövetkezet elnöke 1979 óta használta kunhegyesi la­kása és Abádszalók között munkába járásra a tsz Lada 1500-as személygépkocsiját. A járművet Beke Imre szin­te kizárólag maga vezette, éjszaka és munkaszüneti na­pokon abban a garázsban tárolta, amelyet 1981-ben a szövetkezet kunhegyesi laká­sa mellett bérelt területen felépített. A gépkocsi hasz­nálatát a tsz különböző szin­tű választott testületéi, illet­ve hatóságok engedélyezték, általában egy éves időtartam­ra. 1977. április 20-tól 1980. augusztus 21-ig, illetve 1984. szeptember 1-től 1986. febru­ár 14-ig ilyen érvényes enge­délyt a népi ellenőröknek nem tudtak bemutatni, így 18 ezer 200 kilométeren át az elnök jogtalanul használta a járművet. A NEB eredetileg nem is kívánt foglalkozni az egyik bejelentésnek azzal a felve­tésével, hogy Beke Imre fia társaival több tízezer csirke és több ezer liba nevelésével foglalkozik a háztájiban. A háztáji baromfitartás se- mekkora „tételben” nem el­ítélhető, vélték az ellenőrök, más vizsgálatok során szer­zett információk alapján az­tán mégis indokoltnak látták — persze csak lehetőségeik szerint, hisz nem nyomozó szervezet a NEB — ebben a A Minta Női Sza­bó Szövetkezet jászszentandrási telephelyén NSZK exportra női át­meneti kabátokat varrnak. A kétfé­le modellből ezer- ezer darabos meg­rendelést kell el­készíteniük a jászságiaknak (Fotó; Mészáros) témakörben is elmélyedni. Megállapításaikat úgy fog­lalhatjuk össze tömören, hogy Beke Imre olyan mó­don vesz részt fiai — Endre és az egyetemistaként Bul­gáriában tanuló Imre — ba­romfitenyésztő vállalkozásá­nak szervezésében és irányí­tásában, amely etikailag ösz- szeegyeztethetetlen egy 10 ezer hektáros nagyüzem el­nöki tisztével: a szövetkezet elnökeként más gazdálkodó szervezetekkel kiépített kap­csolatait. illetve a téeszben meglévő pozícióját kamatoz­tatja saját anyagi hasznára. Ezenkívül, mert a vizsgálat során alaposan gyanúsítható volt, hogy a libanevelő vál­lalkozást azért „futtatják” négy, általában a Beke-ro- konsághoz tartozó család ne­vén, hogy a jövedelem bon­tásával a különben kifize­tendő adót mérsékeljék, a tiszafüredi Népi Ellenőrzési Bizottság az illetékes adóha­tóságoknak javasolta egy rö­vid időn belül lefolytatandó vizsgálat megkezdését. A maguk urai legyenek! A Lenin Tsz július 19-i küldöttgyűlésén résztvevők alaposan kifáradtak, amikor két és fél órán át hallgatták a NEB-vizsgálat megállapí­tásait. Amikor a küldöttek átvehették volna a szót, na­gyon hosszú percekig nem is akart senki sem kérdezni, sem pedig véleményt mon­dani. Az első hozzászólás után azonban kiderült, egy­általán nem az órákig tartó figyelem miatti fáradtság vette el a küldöttek szavát. Az évek óta tartó beidegző­dések dolgoztak tovább. Az­tán az első szótkérő bátorsá­ga nyitott valamicskét az in­dulatokat duzzasztó zsilipe­ken. — Meg vagyunk bénítva, mert itt évek óta rettegnie kellett, aki olyan hibát ho­zott szóba, amelyik elnök elvtársra is rossz fényt vet. Aki szólt, nem állhatott meg Beke Imre előtt. A tagság többségét pedig ehhez a fa­luhoz köti a kenyere, a há­za .. . — mondotta a felszó­laló. Volt persze, aki könnyeb­ben mozdult: 1979 óta a szö­vetkezet több tucat vezetője változtatott munkahelyet. Akik maradtak, hallgattak, akik tehették mentek. „A diktatórikus vezetői módsze­rek számunkra elfogadhatat­lanok” — hangsúlyozta a vi­tában a község párttitkára. Ha azonban mégis ilyenek a körülmények, ki róhat ja fel nyugodt lelkiismerettel a Lenin Tsz tagságának, hogy „nem vállalta az ütközést”? A szövetkezet vezetőségének, ellenőrző bizottságának kel­lett volna az első lépéseket megtennie. Hogy ehhez csak a személyes bátorságuk hi­ányzott vagy a helyi politi­kai hátországot nem érezték elég erőnek? A kérdést ebben az eset­ben feloldotta egy alapos (bár a bejelentésekben felve­tett minden hiányosság meg­létét igazolni vagy cáfolni sem jogosítványa, sem „ka­pacitása” nem volt a NEB- nek) népi ellenőrzési vizsgá­lat. Abádszalókon ennek eredményeire támaszkodva indítottak fegyelmi vizsgála­tot Beke Imre tsz-elnök és néhány vezető társa ellen. A fegyelmi bizottság a tsz el­nökét vétkesnek találta és fegyelmi büntetésként a szö­vetkezet tagságából való ki­zárását javasolta a közgyű­lésnek. A július 29-i közgyű­lés egyhangúlag döntött a kizárás mellett. Ezzel azonban még egyál­talán nem tett rendet az abádszalóki tagság saját há­za táján. Minderre csak ak­kor lesz erejük a szövetkezet tagjainak, ha a mostani — külső segítséggel — kedvező légkört arra használják fel, hogy érdekeiket képviselni tudó, és arra képes vezető­séget, küldötteket és — nem utolsó sorban — pártbizott­ságot választanak maguknak. V. Szász József

Next

/
Thumbnails
Contents