Szolnok Megyei Néplap, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-06 / 187. szám
6 Nemzetközi körkép 1988. AUGUSZTUS 6. ENSZ: drága a béke Három napig tartott a múlt héten amí g az ENSZ néhány katonai és diplomáciai tisztségviselője Teheránba érkezett, megtárgyalni, miként vehetne részt a világ- szervezet az esetleges iraki—iráni tűzszünet ellenőrzésében. A küldöttség, amelyet egy norvég tábornok vezetett, az egyik légitársaság gépéről a másikra átszállva vergődött el az iráni fővárosig, mert a világszervezetnek — ellentétben akármelyik tagállamával a legszegényebbek közül — nincs saját repülőgépe. Igaz, pénze sincs rá. Amivel adósak a napilapok A lengyel sajtó Magyarországról Egyre színesebb, valósabb a kóp A lengyel sajtó a nyolcvanas évek közepe óta fokozatosan szakított a szocialista országokról szóló tájékoztatás addigi sematikus formáival, amelyet protokolláris nyelvezet, optimizmustól túlfűtött ábrázolásmód jellemzett. Főként — igaz, különböző formában — két ország tekintetében észlelhető a változás, s e kettő a Szovjetunió és Magyarország. Mostanában, amikor az ENSZ békefenntartó szerepére valószínűleg egyre nagyobb felelősség hárul és kötelezettségei megnöveked- nak, még feltűnőbb, mekkora pénzügyi nehézségekké! küzd a világszervezet. Régen — például a koreai háborúban, vagy Belga- Kongóban, a mai Zaireban —, amikor az ENSZ-csapa- tók 'beavatkozását nem kísérte osztatlan elismerés, volt pénz ezekre az akciókra, főleg amerikai zsebből. Most azonban, amikor a kéksapkásek 'tevékenységét széles nemzetközi egyetértés kíséri, valamiképp elfogyott az anyagi támogatás. Az Öbölben, Afganisztánban, Indokínában várnak új feladatok az ENSZ-megfigyelőkre, vagy éppen az ENSZ-erőkre, miközben eddigi akciói is erősen veszteségesek. A legutóbbi számvetés szerint az ENSZ libanoni erői az előírt hozzájárulásokból eddig 783 millió dollárt nem kaptak meg. Az izraeli—Szíriái csapatszétválasztás a Golan-fennsík on ellenőrző ENSZ-egységek- nek 52,3 millió dollárral tartoznak a világszervezet tagállamai. A Cipruson szolgáló ENSZ-katonák adóssága 24 év alatt 158 millió dollárra duzzadt. Nem áll jobban az egész ENSZ sem. A mostani 1.7 milliárd dolláros, kétéves költségvetésből június véBulgáriában az ünnepnapokat megfosztották a fölösleges pompától és parádéktól. Nem rendeznék többé kötelező és nagy tömegeket megmozgató felvonulásokat, ugyanakkor szabad teret en- kednék az alkotói képzeletnek, a spontán megnyilvánulásoknak és a vidám ösz- s ze j ö vételeknek. Mindez azonban csak egy kis része azoknak a változásoknak, amelyeket a Bolgár Kommunista Párt központi bizottsága egyik tavalyi plénumának határozatai nyomán léptek életbe. Céljuk az, hogy megszüntessék a tartalmatlan és érdektelen ünnepléseket, az üres formaságokat, amelyek a szellemi értékek dekradáló- dósához vezettek, és cjsak elpocsékolták az emberek idejét. Mostantól kezdve nagyobb hangsúlyt helyeznék a természetes formákra és • öntevékeny megnyilvánulásokra, amelyék az önigazgatás feltételei között jobban megfelelnék a demokratizmus új követelményeinek. Ezeknek az elveknek alapján határozták el, hogy ezentúl nem ünnepük meg élő politikusok és más ismert személyiségek évfordulóit. Megszüntették azt az egykori és nem mindig célszerű gyakorlatot, hogy a középületeken és köztereken kifüggesztették a bolgár és szovjet kommunista párt politikai bizottságai tagjainak portréit. Nem állítható többé mellszobor azoknak az élő személyeknek, akik két alkalommal nyerték el a Bolgár Népköztársaság Hőse vagy a Szocialista Munka Hőse kitüntetést, aim int az korábban általános gakorlat volt. (Az első kitüntetés ezenitpl csak egészen kivételes esetekben adható azoknak, akik valóban gén 647 millió dollár hiányzott, ennyivel ' maradtak adósök a tagállamok befizetési kvótájukhoz képest. Ebből 447 millióval egyedül az Egyesült Államok tartozott. A békefenntartó tevékenységek hiányzó pénzéből további 70.4 millió dollár az amerikai tartozás. Persze azért nagy az amerikai adósság, mert az Egyesült Államoknak kellene a legtöbbet fizetnie, az ENSZ- költésgvetésének 125 százalékát. A 159 tagú szervezet kisebb és szegényebb országai közül vannak, amelyeknek mindössze a költségvetés 0,01 százalékát kell befizetniük. Az Egyesült Államok az ENSZ pazarlására hivatkozik és követeü az „aki fizet, az rendel” elv bevezetését is az ENSZ döntéshozatali folyamatába, tartozásai megtérítése fejében. A költségvetés második legnagyobb tételét, 11,82 százalékát adó Szovjetunió is elégedetlenkedett az ENSZ gazdálkodásával, sőt, sokáig a Szovjetunió volt a világszervezet legnagyobb adósa, ám tavaly óta gyors ütemben törleszti tartozásait. Ennek ellenére június végén még mindig 129 millió dollárral tartozott a libanoni békefenntartó erőknek, amelyek kiküldését 1978-ban ellenezte, és ezért egy centtel sem járult hozzá fenntartásához mindaddig, amíg tavaly meg nem változott a szovjet álláspont. hősi tettet hajtottak végre, és nagy szolgálatot tettek hazájuknak, a második kitüntetés pedig csak egy alkalommal ítélhető oda.) Csak a nemzeti hősök és azok, az ország tánsadalmi politikai és kulturális életében jelentős rangot szerzett személyiségek kaphatnak mellszobrot, akik már nincsenek az élőik sorában. Mindezzel egyidőben új szabályokat dolgozták ki, amelyek a legfontosabb nemzeti szimbólumokkal, a zászlóval, az állami címerrel és a nemzeti himnusszal kapcsolatosak. A nemzeti zászlót állandóan ki kell függeszteni a központi állami szervek és főhatóságok, a területi és körzeti tanácsok és elöljáróságok épületén, az Oktatási intézményekben és a határállomásokon. A hivatalos ünnepek idején el kel] helyezni Bulgária állami címerét a köztereken, a központi hatóságok, minisztériumok és a Bolgár Népköztársaság nagykövetségeinek épületein. A bolgár televízió minden este a címer képével és a nemzeti himnusz előadásával fejezi be műsorét. A Bolgár Kommunista Párt politikai bizottsága és központi bizottsága határozatainak megvalósítása egyelőre még számos régimódi bürokrata ellenállásba ütközik. Helyenként a formalizmus, a túlbiztosítás és a maradiság akadályozza az új törekvéseket. Nagyon sok Dánt- és állami vezető arcképe függ még a régi helyért. A párthatározatok megvalósításának legfőbb biztosítékát a Bulgáriában napjainkban végbemenő változások jelentik: a társadalmi átalakítás, valamint a demokratizmus és az önigazgatás kiépítése. Számúé! Franszesz Az ENSZ működtetésé New York-i székhelyén havonta 60 millió dollárba kerül és Javier Pérez de Cuellar főtitkár szerint elképzelhető, hogy talán mér októberben be kell zárni a világszervezetet, mert elfogy a pénze. Sokan persze úgy vélik, a főtitkár csak ijesztgeti a világközvéleményt, hiszen az ENSZ-nek eddig is voltak pénzügyi problémái, ám „úgy még sose ■ volt, hogy valahogy ne lett volna”. De mi lesz az új kötelezettségekkel? Az öbölbelli békeellenőrzés is — megfigyelőkkel, csapatok nélkül — előzetes számítások szerint évi 10—20 millió dollárba kerülne. Erre a japán kormány ígért különleges adományt. Mégis, az ENSZ vezetése időszerűnek tartja egy pénzügyi közgyűlés összehívását már ebben a hónapban, amely megtárgyalná, hogy a gazdagabb tagállamok adjanak kamatmentes kölcsönt a világszervezetnek. Elsősorban Kanadára, a skandináv országokra. Japánra, vagy az NSZK- ra számítanak, vagyis azokra. akik eddig is hűségesen fizettek. Mindez azonban nem változtat a lényegen. Vernon Walters amerikai ENSZ- nagykövet az iraki—iráni tűzszüneti lehetőség első hírére felhívta Pérez de Cuellart, s az ENSZ-főtit- kár saját diplomáciai sikerének minősítve az eseményt, gratulált neki a fejleményhez. Utána nyilvánosan is „korunk egyik legnagyobb államférfijának” nevezte a főtitkárt. Pérez de Cuellar hivatalosan nem reagált a dicséretre, csak egy magát megnevezni nem kívánó munkatársa nyilatkozott így: „jó, jó, de láthatnánk némi pénzt is?!” Mészáros György amikor a benzin! még csak palikéban árulták... Ha elmondja bárkinek is a tervét, biztosan lebeszélik róla. Szerencsére nem tette. Berta Benz, a mannheimi feltaláló felesége, fiaival, ám a férj tudta nélkül, azon a száz év előtti augusztus eleji reggelen kihozta a garázsból az akkor már két éve ott porosodó járművet. Carl Benz automobilnak nevezte: három kereke volt, valamiféle kocsira emlékeztetett, és — ez volt ám a szenzáció! — benzin üzemanyaggal rpűködött. o,88 lóerős, négyütemű motor működtette, amit kurblival indítottak be. Az akkor 39 esztendős bátor asszony nagy útra indult: Mannheim- ből a 120 kilométerre fekvő Pforzheimbe! Ez volt az első ilyen vállalkozás. Berta Benz aligha tudhatta, hogy ezzel a ,,hőstettével” az autózás korszakát nyitotta meg. Nem kalandvágy hajtotta. Inkább csak elege volt abból, hogy miután a család minden megtakarított pénzét felemésztette a kísérletezés, az automobil előállítása,, úgy tűnt: remény sincs a befektetés megtérülésére. Az emberek ingatták a fejüket és egyáltalán nem ismerték fel, mire lehetne használni ezt a különleges csodabogarat. Berta asszony úgy gondolta: könnyebb lesz keresletet támasztani, ha majd az emberek beszélnek az automobilról. No, ezt aztán sikerült elérnie! A 120 kilométeres úton nagy feltűnést keltett a száguldó automobil. Az emberek egy része tátott szájjal bámulta, mások rémülten húzódtak odébb. Volt egy pillanat, amikor majdnem kudarcba fulladt a nagy kísérlet. A tankot nem ilyen hatalmas úthoz méretezték. s egyszerre csak, jóval a cél előtt kifogyott a benzin. Nem lévén benzinkút, Berta asszony a patikában szerezte be az üzemanyagot, hogy aztán vígan pöföghessenek tovább. Volt még egy kellemetlen szakasz: a túlságosan meredek úton nem tudott a kocsi felkapaszkodni. Szerencsére a 13 és 15 éves Benz fiúknak volt elég erejük „kézi erővel” átsegíteni a kocsit a nem várt akadályon. Holt fáradtan, porosán ám büszkén gördültek be este Pforzheimbe, és a megérdemelt pihenés után a visszaút viszonylag simán lezajlott. Carl Benz végül nem haragudott: sőt, jól hasznosította bátor feleségének tapasztalatait a hibák kijavításában. A Szovjetunióban meg- hirdetett „nyíltság” politikája, a szovjet sajtó .módosulása miatt a nagy szomszéd vált a lengyel sajtó egyik első „céltáblájává”. Hihetetlen számú és terjedelmű tudósítás, riport és beszámoló jelezte azt a tényleges érdeklődést, amit az ott történtek Lengyel országiban keltenek és azt az örömet, amit a minden korábbinál szabadabb és színesebb, a valóságot tükröző írások közzétételének lehetősége jelentett. Magyarország még a Szovjetuniónál is előbb került a lengyel sajtó érdeklődésének homlokterébe: mindjárt a ’80-as évek elején. Akkortájt valóságos információáradat zúdult a lengyelekre Magyarországról. Az akkori lengyel helyzet hatása alatt, érthető politikai célzattal a hazánkból érkezett hírek az 1968- ban beindult gazdasági reformfolyamat eredményeire, a magyar modell sikereinek bemutatására összpontosítottak. Végül is, ha a korábbinál színesebb s tárgyszerűbb, információkban gazdagabb, de változatlanul egysíkú képet kaptok a lengyel olvasók Magyar- országról. A már akikor meglévő és erősödő gazdasági, társadalmi és politikai nehézségek teljesen háttérbe szorultak. Talán ezzel magyarázható, hogy néhány évvel később mintha az egész az ellenkező végletbe csúszott volna át. Egyik pillanatról a másikra kiderült: Magyarország rendkívül nagy problémákkal küzd. Egymást érték az ag- . gódó írások a túlhajtott .magyar dolgozókról, akik két- három állásiban hajszolják magukat életszínvonaluk megőrzése érdekében; az alkoholizmusról, a kábitószerfogyasztásról, a szülések alacsony, az öngyilkosságok magas számáról, a hatalmas adósságállományról, ami egy főre vetítve több mint Lengyelországé. A korábbi eredményeink felett lelkendező hangvételt kritikus és borúlátó cikkek váltották fel. Ebben az időszakban tűntek fel az első, bizonyos magyar jelenségekét, magyar intézkedéseket bíráló cikkek is. A lapok hozzáláttak a korábbi magyarországkép alapos átfestéséhez; ez ösz- szességében jól szolgálta a magyar valóság tükrözésének árnyaltabbá, reálisabbá tételét, bár előfordulták torzítások is, például a magyar—lengyel vámproblémák kapcsán néhány újságírónál a túlzott indulatok- az objektivitás rovására kerekedtek felül. A két ország háború utáni történelmében először kisebb sajtópolémiáik indultok például Spiró György Ik- szek című könyve, a lengyel történelem egyes eseményeinek magyarországi megítélése, illetve a magyar történelem néhány fejezetének a lengyel sajtóban megjelent értékelése kapcsán. Kisebb hullámokat kavart a lengyel turistákkal szemben tapasztalni vélt ellenszenv kérdésének érzelmileg túlfűtött tálalása is. Tény azonban, hogy ezzel együtt a lengyel sajtó — ha bátortalanabbul is — hozzálátott a többi testvéri országról alkotott kép átfestéséhez ic. A turizmus visz- szásságai kapcsán a lapok leszedték a szentelt vizet Romániáról, Bulgáriáról és Jugoszláviáiról; Csehszlovákia alapos leckét kapott a nyílt tömegtájékoztatásból, amikor egymás után többször komoly szennyezést okozott az Odera vizében. Nem került le a lapok hasábjairól az NDK és Lengyelország közötti határvizi probléma sem. Eközben a lengyel kollégák nem kímélték magukat sem: se szeri se száma azoknak az írásoknak, amelyek honfitársaik elítélendő viselkedését taglalják az ország határain túl, amelyek bírálják a lengyelek önhittségét, más népekkel szemben esetenként megnyilvánuló fölényes, lekezelő magatartását, az önkritika hiányát. A kép tehát, amit rólunk és másókról fest a lengyel sajtó, egyre színesebb, plasztikusabb és valósabb, de nem mentes az ellentmondásoktól, mint ahogy nem mentes attól maga Lengyelország és a szomszédos országok sem. Viszont a Magyarországon dolgozó lengyel tudósítók, bár a magyar valóság egyre szélesebb skáláját fogják át, néhány témáról szegényesen tájékoztatnak. Így kevésbé ismertek — szemben belpolitikánkká] — a magyar külpolitika törekvései, eredményei. Kevés figyelmet szentelnék — és ez nemcsak Magyarországra, de Romániára, Csehszlovákiára is vonatkozik — a magyar, vagy az említett országok nemzetiségi politikájának. Így például a Magyarország és Románia közötti feszültség tényleges okainak részletes bemutatásával még adós a lengyel sajtó, ami eddig kizárólag az utóbbi hetek, napok tényeinék regisztrálására szorítkozik, elkerülve az állásfoglalás látszatát is. Ma a lengyel olvasó a napijaitokból nemigen tudja megérteni mi, miért is történik a két ország között, ki kit és mivel vádol megalapozottan, vagy alaptalanul. A tisztánlátás bátorságához ma már egyre inkább adottak a belpolitikai feltételek Lengyelországban és a nemzetközi légkör is ebbe az irányba változik. Zsebesi Zsolt Nyár a Balti- - tenger partján Évente több ezer üdülő pihen vagy talál gyógyulást a Balti-tenger partján. Nem is csoda, hiszen a tenger hullámverése, a sirályok rikoltozása, ,a szélben hajladozó fenyőfák zúgása ákkor is csodálatos élmény, amikor rossz idő van. Ám amikor a nap delelőre jut és a víz 19 Cel- sius-f'okra felmelegszik, Jurmala homokos strandja mágnesként vonzza az üdülőket. A Jurmala néven ismert hosszú partszakaszon egymást érik Lettország népszerű üdülőhelyei. A legrangosábbak egyike a Kernen szanatórium. Itt kedvezményes beutalóval pihenhetnek a gyógyulást kereső dolgozók. A tudományos-műszáki forradalom a betegek szolgálatába állította legújabb vívmányait: lézerek és mágneses gyógykezelés, barokamra és sók egyéb hatásos gyógyászati eszköz segíti az orvosok munkáját. fL* A jurmalai strand A Kernen szanatórium II hatalom jelképeinek változása
