Szolnok Megyei Néplap, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-27 / 205. szám

1988. AUGUSZTUS 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 A debreceni Kcnézy Kór­ház urológiai sebészeti osztályának új műszere ultrahanggal és elektro­hidraulikus lökéshullá­mokkal zúzza, porlasztja el a veseköveket, ame­lyeket idáig csak nagy műtéti beavatkozással lehetett eltávolítani. Az értékes berendezést — az NSZK-beli Wolf cég gyártmányát — a Ma­gyar Gördülőcsapágy Művek vásárolta a kór­ház számára (MTI-íotó; Oláh Tibor) Ha megjön Dani— Kedves Mónika! Mielőtt történetedbe kezdenék, el­nézésed kell kérjem, mert ki kell igazítanom magam. Amikor nálatok jártam, ma­gam is megfeledkeztem — a házasságkötést is szabályozó — Családjogi Törvény ta­valy nyári módosításáról. Hibáztam, ezzel hozzájárul­tam ahhoz, hogy napokig tévhitben éljetek. A törvény értelmében ti­zennyolc éves koruktól en­gedély nélkül lehet házas­ságot kötni. És most ide má­solom a Családjogi Törvény tizedik paragrafusának szá­motokra érdekes sorait. Azt mondja: „A gyámhatóság a házas­ságkötésre indokolt esetben is csak akkor adhat enge­délyt. ha a házasuló a tizen­hatodik életévét betöltötte. Érvénytelen a házasság, amelyet a házasuló a tizen­hatodik életév elérése előtt kötött.” Ennyi a lényeg. A korábbi — lányok esetében engedé­lyezett — tizennégy éves kort a törvény (1987. július 1-jé- től érvényes) fölemelte ti­zenhatra, mert általában nem bizonyultak tartósnak az egészen fiatalon kötött házasságok. Tehát tizenhat éves kora előtt senki, sem­milyen körülmények között — pl. gyereke születik ■— sem házasodhat. Tudom, számodra ez most nem örömhír, hiszen minden vágyad az volt, hogy Dani­hoz hozzámehess. És most ajándékozzuk meg történeteddel az olvasókat. Ott váltunk el, hogy ... ... ha megjön Dani, fele­ségül veszi Mónikát. Nagy volt hát az izgalom. Legin­kább Mónika szíve kalapált. Eljön-e érte Dani? A történet tulajdonképpen romantikus is lehetne. Sőt! A két fiatal szempontjából kétségtelenül az. Mónika inkább nyúlánk, gyereklány, semmint hirtelen felserdült tinédzser. Szeptemberben kezdené a hetedik osztályt, igaz, már (már?) 14 éves. A múlt héten töltötte be a ti­zennégyet. Gyors összevetés a kijárt osztályokkal; hát ez kevés. Valójában már a nyolcadikat is elvégezhette volna. Gombapánik Vannak, akiknél hagyo­mányszámba megy, hogy szü­letés- vagy névnap alkalmá­val mindig ugyanazzal a speciális traktával boldogít­ják a vendégeket. Hajdan­volt barátoméknál, Tari Pa- liéknál például sültkrumpli- evés volt a főszám névnapja ünnepén. Bajnok Béláné — Tériké —, 'a bájos fiatalasszony gombapaprikással szokta el- ámítáni a születésnapi kö­szöntőket. Mint esztergomi származék, kiváló szakértője a gombakészítményeknek, hiszen azon a vidéken szinte tudományos fokozatú felké­szültséggel állnak neki a fő­zésnek ennek a növényi táp­láléknak az ínyencei. Világos tehát, hogy Tériké számára a születésnapi örö­mök mellett külön ráadás az elismerés, amelyet az al­földi laikus gombászoktól kap a zamatos gombapapri­kásért A csodálat ciccegé- sei, cuppanásai, csettintései, — Egyet szalajtottam! — mondja. Egyet meg kétszer járt — teszi hozzá a krónikás. Ami­nek persze semmi jelentősé­ge, megesik a legjobb csa­ládban is. Legfeljebb annyi a gond, hogy most még két osztályt kell elvégeznie ah­hoz, hogy legalább az álta­lános iskolai végzettséget megszerezze. Dani huszonegy éves, jó kiállású gyerek. Róla nem sokat tudunk. Nem tudjuk, elvégezte-e iskoláit vagy sem, kitanult-e valamilyen szakmát vagy nem. Persze inkább nem, mint igen, hi­szen annyi kiderült, hogy Dani — amikor dolgozik — alkalmi munkát végez. Azt is tudjuk, hogy Dani már ,.ember”, sőt mi több, apa. Van egy kétéves gyereke. Személyi igazolványa sze­rint nőtlen, „asszonya” azon­ban alaposan megfenyegette Mónikát, amiért szemet ve­tett Danira. Mindenesetre Mónika sze­rint Dani már különvált „asszonyától”, lemond a gye­rekről így beszélték meg. A történet — mondom — romantikus is lehetne, ha nem húzná, ragasztaná a földhöz a sors, amelyről tud­valevő: többnyire kegyetlen és a részletekben általában igazságtalan. (A végelszámo­lásnál persze helyükre ke­rülnek a dolgok, csakhogy; akkor már ...) Mónika és Dani a nyáron látták meg egymást. Tizen- meg huszonéves korban meg­látni és megszeretni egyet tesz. Találkozgattak itt-ott, titokban, aztán már nyíltab­ban is. Nincs abban semmi! Fiatalok, barátkoznak. Hadd barátkozzanak. Igaz, Dani anyja nem vette jónéven, ha Mónika hosszan náluk leb­zselt, hiszen a lány mégis­csak gyerek, s a törvény törvény. Mónikát haza is küldték néhányszor Dániák­tól, annak rendje-módja sze­rint. A fiatalok szerelmének persze nem lehetett megálljt parancsolni. S most jön a legromantikusabb fordulat: Mónika moziba indult édes­anyja élettársával, Sanyi bá­csival. Hogy mikor, s ho­gyan találkozott, váltott szót mormogásai zömükben el­hangzottak már legutóbb, egyesek a repetán is túl vol­tak, amikor Tihanyiné ijed­ten sikkantott fel a fehérte- rítős asztal mellett. — Jaj, mi az! ? — s ré­mülten. intett lefelé. Többen azonnyomban az asztal alá kukkantottak, s először megkönnyebbülten állapították meg. — Á cirmos cica ... Biz­tos az ért a lábához. Valakinek azonban fel­tűnt, hogy a macska „ter­mészetellenes” helyzetben terül el ott alant. Meg is je­gyezte. — Nézzétek már, mi van ezzel a cirmossal? Vizsgálni kezdték az álla­tot. s bizony egykettőre megvolt a „diagnózis”. — Gyerekek, ez a cica gör­csösen rángatózik ... Sze­gény, csudára szenvedhet. Ekkor már a háziasszony is részt vett a konzíliumban. Eleinte ő is részvéttel teli aggodalommal találgatta, mi történhetett a cicussal? Majd hirtelen elsápadt s alig volt képes kinyögni. Danival, az kettőjük titka. Dani csak annyit kérdezett: — Eljössz-e velem? S Mónika már döntött is, minthogy Dani bizonygatta; tisztességes a szándéka. Most elszöknek, aztán majd fele­ségül veszi. Leoltották a vil­lanyt a nézőtéren, megkez­dődött a film. Mónika meg ki- kéredzkedett a WC-re. Mire Sanyi bácsi észbe kapott, a fiatalok már messze jártak. Rájuk a boldogság várt, Sa­nyi bácsit meg a lelkiisme- retfurdalás nyomasztotta. Így rászedte ez a csitri! Mónika édesanyja belebe­tegedett lánya elszöktetésé- be. Egy hétig kérdezősködött, nyomozott, mire a nyomuk­ra bukkant. Elutazott Móni­káért, visszahozta, haza. Meghányták-vetették ala­posan a dolgot, a jövőt. Mó­nika ragaszkodik Danihoz, férjhez akar menni hozzá. Dani az első szerelme. Nincs mit tenni... Mit mondhat a szülő ? Gye­reke boldogsága az ő bol­dogsága. Mónika, az igéző szemű, nyúlánk lány augusztus utol­só hetében betöltötte tizen­negyedik életévét, kinőtt a gyerekkorból. Ám, amint az a Családjogi Törvényből ki­derül, ez nem jelenti azt, hogy azonnal házasságot is köthet * * * Mi lesz most? Elérhetetlen messzeségbe került az oly hőn áhított boldogság? Any- nyi történik csupán, hogy várniuk kell még két évet, hogy — jelképesen szólva — az oltár elé léphessenek. Vé­leményem szerint — mert ott jártamkor a véleményem­re is kíváncsiak voltak —, nagyon helyesen rendelke­zik a törvény. De hát tényleg, akkor ho­gyan tovább? Azt gondolom, a törvény csak a házasság- kötésnek állhat útjában, a szerelemnek nem. Barátkoz­zanak, járjanak együtt amed­dig kedvüket, örömüket le­lik egymásban. S ha kitarta­nak, hamar elröppen az a két év. S azalatt sok min­den tisztázódik. Mónika pél­dául befejezheti az általá­nos iskolát. Dani meg elhe­lyezkedhet valami biztos ke­nyeret, állandó megélhetést garantáló munkahelyre. — Gyerekek ... Rettene­tes!... Ne haragudjatok, meg kell mondanom... Jaj, ez az! Az ember sose legyen biztos a dolgában ... A gom­ba ... Biztosan a gomba! A cirmosnak is adtam belő­le!... De akkor nekünk is! Jajjaj! Most mit... ? Halálos csend fogadta a megrendítő bejelentést. Hosszú másodpercekre meg­bénultak a vendégek. Az ő színük is megváltozott ez­alatt. Végre Tériké — hiszen mégiscsak őt rázta meg leg­jobban a felelősségérzet — visszanyerte lélekjelenétét. A vészterhes percben tudta, mi a teendő. Ugrott a telefonhoz — sze­rencsére hamar kapott vo­nalat —, két mentőkocsit kért és a kórházat is értesí­tette, hogy készüljenek fel egy egész gombamérgezett társaság fogadására. Mire kisebb-nagyobb ijedt- ségi fokkal, de még halálfé­lelemmel is összekapkodta magát a vendégkoszorú, s a házigazda, nagy szirénázás­Erónyek ás követelmények Kinek a kádere? fl Központi Bizottság legutóbbi ülésén lényegesen csökkentette káderhatásköri listáját. A döntés részben gyakorlati következmények­kel jár, részben elvi jelen­tőségű, jelzés, amely arra biztat, hogy minden szinten újragondoljuk, milyen poszt, milyen párttestület hatáskö­rébe tartozik, összhangban azzal a többszörösen dekla­rált elgondolással, mely sze­rint ott döntsenek személyi kérdésekről, ahol a szüksé­ges ismeretek adva vannak. Ahol a vélemények megala­pozottak. A kádermunka kulcsszava hosszú ideig a kiválasztás volt. Ami óhatatlanul azon a föltételezésen alapult, hogy a tehetséges embereket felülről veszik észre — ki­választják —, aztán ugyan­csak felülről egyengetik út­jukat. Félreértés ne essék, a káderutánpótlásnak ez a módja sem elvetendő, az sem, ha valaki kineveli utódját. Csak éppen e mel­lett a kiválasztódásnak is lehetőséget kell adni. An­nak, hogy valaki a munkája révén váljék ki, és vétesse észre magát — közvetlen környezetét meggyőzve ké­pességeiről. És vezetővé ez a közvetlen környezet jelöl­hesse, választhassa önállóan, a választás kockázatát és felelősségét is vállalva. A kádermunka alapelvein mit sem változtat a kivá­lasztódás lehetősége. Gya­korlatán igen, valamint azon is, hogy milyen „elvárások­nak” igyekszik megfelelni az ilyen-olyan szintű posz­tot betöltő. Bármennyire Is igaz, hogy mindenkit tevé­kenysége minősít, azért az napi dilemma, hogy a fel­sőbb szintű megítélés a fon­tosabb, vagy a helyi közös­ségé. (Optimális esetben a kettő között nincs lényegi különbség, mégsem mindegy a függőségi viszony jellege.) Módosítja-e a helyi önál­lóság növekedése a vezetők­kel szemben támasztott úgy­nevezett hármas követel­ményt? Aligha, hiszen a szakmai hozzáértés, a poli­tikai, a vezetői rátermettség — s negyedikként hozzáte­hetjük az erkölcsi magatar­tást — nem valamiféle ki­módolt előírás, bármelyik híján alkalmatlan bárki is a vezetésre. Más kérdés, hogy posztja válogatja, miből kell több vagy kevesebb. Az Is nyilvánvaló, hogy e fogal­mak tartalma az idők során változott. Ha föltételezzük — és minden okunk megvan rá —, hogy a szakmai kép­zettség általában is növeke­dett az elmúlt évtizedekben, nagyobb a közép- és felső­fokú végzettségűek aránya, akkor magasabban képzett szakemberek közül kerül­hetnek ki a vezető beosztá­súak. A politikai rátermettség sem ugyanaz, mint volt a felszabadulás utáni években vagy az ellenforradalmat követő konszolidációs idő­szakban. amikor is joggal a politikai megbízhatóságon volt a hangsúly. Ma a poli­tikai rátermettség azon túl, hogy természetszerűleg ma­gában foglalja a legfonto­sabb céljainkkal való azono­sulást, a politika megvalósí­tását, érvényre juttatását föltételezi. Az átalakulási, a reformfolyamat megértését és megértetését, a konflik­tusok. feszültségek „kezelé­sét”. Kontaktusteremtő ké­pességet, készséget a vitára, meggyőzésre. Mindehhez nem elegendő az elméleti fölkészültség vagy a politi­kai lojalitás. Módosultak a vezetői eré­nyek is. Az erősen centrali­zált, központilag irányított társadalomban a közép- és alsóbb szintű vezetők a vég­rehajtásban jeleskedhettek. Az önállóság mást kíván. Döntési merészséget, kocká­zatvállalást, újító gondolko­dást. A csak végrehajtásra, az utasítások teljesítésére képes vezető légüres térbe kerül. És az erkölcsi magatartás? Manapság gyakran pana­szoljuk a társadalom morális veszteségeit, azt, hogy er­kölcsi értékek mennek ve­szendőbe, erkölcstelen je­lenségek keltenek visszatet­szést. Olyan időszakban, amelyben gondok, feszültsé­gek halmozódnak föl, a ve­zetői erkölcs közmegítélése szigorúbbá válik. Egyébként is mindig nagyobb megüt­közést vált ki a vezetői ki­siklás, mert az egyúttal a hatalommal való visszaélés is. A törvényszegésnél ke­vesebb is elég az erkölcsi elítéléshez, a másnak bocsá­natos botlás a vezető hitelét veszejti. Ha meggoniHljuk, hogy mindezek a képessé­gek, jellemvonások hol mé­retnek meg igazán, nyilván­való, hogy a személyi dön­tések decentralizálása nem­hogy gyöngíti, hanem éppen erősíti a hármas követel­mény érvényesítését és fo­lyamatos kontrollját. A ki­nek a kádere kérdésre a vá­lasz: azé a közösségé, ame­lyik vezetővé emelte. M. D. Márciustól új jelölt a poszton A tisztább, szebb Túrkevéért Nagyobb szigorúság a szemetelökkel szemben Országjáró tsz-tagok Kisújszállásiak a Dunántúlon A Kisújszállási Tisza II. Termelőszövetkezet dolgozói csütörtökön keltek útra, hogy három napon keresztül a Balaton északi vidékével is­merkedjenek. Útközben meg­álltak Székesfehérváron is, ahol felkeresték az István királlyal kapcsolatos emlé­keket. Bepillantottak a nagyvázsonyi lovasnapok történelmet idéző program­jába is. A tervek szerint Pál- kövén felkeresik a Bajcsy- Zsilinszky-emlékházat, és bekopogtatnak a szolnoki szobrászművész, Nagy István dörgicsei rezidenciájába is, hogy szabadtéri szobortárla­tát láthassák. sál meg is érkeztek a men­tők. Irány a kórház — megin­dult a vészmenet. Odakint megtörtént az alapvető beavatkozás, a cso­portos gyomormosás, majd ezt követően ki-ki vérmér­sékletének megfelelően fi­gyelte magán a mérgezés kö­vetkezményeit. Akadtak, akik vígasztalhatatlanul, ve­rejtékezve várták a halált... Ami szerencsére késett... El is maradt. A gyors beavatkozás elhá­rította a katasztrófát. Azaz. Mikor már mindenkit — „gyógyultan” — hazaenged­tek, aznap délelőtt vala­mennyiüknél csengett a tele­fon. Tériké hívta őket. — Képzeljétek! — csicse­regte kedvesen. — Mikor mi is visszaérkeztünk, a cirmos cica még mindig az asztal alatt feküdt. Dorombolt, éde­sen miákolt — és bódultán nyalogatta négy „újszülöt­tét” ... Az volt az ő „gom­bamérgezése”. Tóth István Túrkevén az úgynevezett helyi kommunális tevékeny­ség a Városgazdálkodási Vál­lalat feladata. A cég tavaly ebben a városban és Kisúj­szálláson 28 ezer köbméter hulladékot szállított megfe­lelő helyre. Ezen kívül 11 ezer köbméter szennyvizet gyűjtött össze egyetlen év alatt. A felsoroltakon túl a portalanított utak kézi és gépi tisztítását, esetenként locsolását, illetve havas idő­ben a síkosságmentesítést is ők végzik. Problémát jelent. hogy időről időre újabb illegális szemétrakodóhelyek tűnnek fel a város több pontján. Az észrevételek ellenére a la­kókból választott, az utcák, terek ellenőrzését végző tár­sadalmi aktívák egy év alatt egyetlen bejelentést sem tet­tek. Éppen ezért 1987 márci­usától közterület-felügyelő is tevékenykedik a városban. Sajnos munkája nyomán ja­vulás, változás, sőt egyetlen helyszíni bírságolás sem tör­tént, ezért a tanács tavaly december 31-én lejárt mun­kaszerződését nem hosszab­bította meg. Helyette új je­löltet állított a posztra, aki­től márciusi hivatalba lépé­sétől kezdve elődjénél szigo­rúbb, következetesebb fel­ügyeleti munkát kért. Az el­telt rövid időszak azt iga­zolja, hogy az új ellenőr, ha a helyzet megkívánja, hely­színi bírságolási jogával is él a tisztaság védelme érde­kében. Ami a zöldterületek gon­dozását illeti, igaz az az ál­lítás, amely szerint a zöldál­lomány szegényes, részenként elhanyagolt, kinézete köze­pesnek mondható. Éppen ezért a fásított és parkosított területek védelme nagyobb társadalmi összefogást sür­geti, amelyhez kérik a helyi tömegszervezetek, intézmé­nyek, iskolák, az ott élő em­berek eddiginél fokozottabb segítségét. Hogy az állattartásról is essék szó —, hiszen a város­ban nagyon sokan egészítik ki szerény jövedelmüket szerződéses hizlalással —. itt a megfelelő egészségügyi szabályok betartása további tennivalókat igényel. Arra is akadt példa, hogy — beje­lentés alapján — betiltották az egyik intenzív, de az elő­írásokat figyelmen kívül ha­gyó belterületi jószágtartást. Egyúttal a tanács vezetői tervbe vették, hogy a megfe­lelő környezetvédelmi előírá­sok biztosítása érdekében fokozzák együttműködésüket a népfront-bizottsággal, a gazdálkodó egységekkel in­tézményekkel. A témával a városi tanács vb is foglalkozott és ott töb­bek között feladatul szabták a Városgazdálkodási Válla­latnak, hogy szolgáltatásaik színvonalát emeljék, és fo­lyamatosan vonják be az újonnan épült utak környé­kén fekvő házakat is a rend­szeres szemétszállításba D. Sz. M,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents