Szolnok Megyei Néplap, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-23 / 201. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. AUGUSZTUS 23. Több mint nyolovanezar A tavasszal beszámoltunk róla, hogy a KISZ megyei bizottsága is takarékoskodik, ésszerűsíti munkáját. „Fogják a pénzt” a KISZ-esek, létszámcsökkentéssel, az apparátus munkatársai korábbi kedvezményeinek megvonásával. Politikai feladataik jobb színvonalú teljesítéséhez pedig bevételre is szert akarnak tenni: kiadják a KISZ szolnoki, Vörös Csillag úti székházának kétszáz négyzetméterét. Már május elsejétől bérbe vette a megyei tanács művelődési osztálya havi húszezerért. Fizetik is rendesen a bérleti díjat, de az emelet üres. A megyei tanács művelődési. osztályán Vincze Sándortól, az osztály vezetőjétől megtudtam: — Valóban szó volt róla, hogy igénybe vesszük a KISZ kínálta irodahelyiségeket, de aztán visszaléptünk. Többet nem tudok a dologról, kérdezze meg Varga Ferencet a megyei tanács VB ellátó és szolgáltató szervezetének igazgatóját. Varga Ferenc úgy tájékoztatott, hogy a megyei tanács valóban bérli az említett épületrészt, igaz, a szerződést csak a közeli napokban kívánják megkötni a iKUSZ-szel. Am mivel már májusban lefoglalták, azóta fizetnek. — Ne haragudjon, hogy mielőtt a hasznosítás mikéntjéről érdeklődnék, megkérdezem, négy hónap alatt kifizettek nyolcvanezer forintot a semmiért. Miképpen éri ez meg önöknek? Nem mintha a KISZ-től sajnálnám a pénzt, hiszen meg vagyok győződve arról, hogy értelmes célra fordítják. De hát a megyei tanács szemszögéből nézve: mégiscsak kidobtak nyolcvanezer forintot! — Nézze, éppen az ön által említett szempontból ez nem kidobott pénz, hiszen részesül belőle a megye ifjúsága. De a mi szempontunkból sem az! Nagyon méltányos összeget kér a KISZ, hiszen az érvényes jogszabályok szerint ennél jóval többet is felszámíthatnának. Hogy nem teszik, annak jó kapcsolatunk és a tervezett hosszú távú, két és Szecessziós stílusban Új gépsoron korszerű termék A veszprémi Balaton Bútorgyárban az ésszerű fejlesztés eredményeként az idén már ugyanannyi faanyagból kétszer akkora értéket állítanak elő, mint négy évvel ezelőtt; a korábbi tömegáru helyett ugyanis igényes, saját tervezésű székek és étkezőgarnitúrák gyártására tértek át. Az utóbbi években csaknem valamennyi terméküket kicserélték. Újdonságaik egy része a századforduló szecessziós bútorainak hangulatát idézi: feketére vagy fehérre színezett fa keretezi a mintás plüsskárpitot. Mellettük elegáns, magas támlájú székek, az angol talpas székek modern változatai és merész vonalú garnitúrák váltják egymást az új kollekcióban. Újdonságokat hoztak a gyermekbútorokban is; színes műanyag bevonatú fémráccsal kombinált bölcsőket és polcokat készítenek, hajlított műanyag csövek beépítésével teszik „ártalmatlanná” a székek, ágyak, szekrények éleit, sarkait. Az új termékek gyártásához jelentős technológiai fejlesztésre is szükség volt. Olyan gépsorokat szereztek be, amelyek már alkalmasak a bonyolultabb formájú hajlított széklábak és hátlapok készítésére is. Korszerűsítették a felületkezelést, és ezáltal szinte bármilyen színű bútort gyárthatnak. A Zagyvarékasi Béke Tsz baromfifeldolgozó üzemében hasznosítják a liba- és ka- csatollat is. Ez a tevékenység évente közel 200 millió forint bruttó bevételt jelent az üzemnek. Felvételünkön látható berendezésen minőség szerint osztályozzák a tollakat (Fotó: D. G.) A Tiszaalpári Háziipari Szövetkezet vezsenyi cipőfelsőrész-üzemében jelenleg leányka csizmát készítenek bérmunkában a martfűi Tisza Cipőgyárnak. Sajnos létszámgondokkal küszködnek, mert a jelenlegi technológiához 40—45 dolgozóra lenne szükség. A kis lélekszámú községben pedig nagyon kevés a mun kaerő. Ennek ellenére, ha erőfeszítésekkel is, de jó minőségben tudják teljesíteni a tervet (Fotó: T. Z.) Ígéri a gyártó, a kereskedelem Rövidese* enyhül a hintőporhiány Jó néhány hete szinte sehol nem kapható sem hazai, sem import hintőpor. Különösen a főváros üzleteiben vált ez a fontos — elsősorban csecsemőápolásra szolgáló — testápolószer abszolút hiánnyá, vidékre is csak néhány szállítmány érkezik a Caolától. Egyedül itt gyártanak ugyanis Magyarországon hintőport, s 90 százalékban innen látják el a hazai fogyasztókat, ami körülbelül 3 millió flakont, illetve dobozt jelent évente. A gyár termelése az utóbbi hónapokban azért esett vissza, mert a szükséges alapanyag, a talkum nem érkezett meg kellő időben Kínából. A Kereskedelmi Minisztériumban elmondták, hogy a hintőpor-hiányon soron kívüli importtal kívánnak enyhíteni.- Jugoszláviából, az NDKJból és több nyugateurópai tőkés országból a korábbi évekhez képest háromszoros mennyiséget rendeltek. Ez folyamatosan érkezik az országba — ám még mindig nem elegendő, s drágább is, mint a hazai gyártmány. A hintőporhiány várhatóan körülbelül egy hónap múlva szűnik meg, miután ismét megindul a nagyobb mennyiségű hazai gyártás. Javuló közúti biztonságért Köztudomásúan kedvezőtlenek a hazai közúti baleseti statisztikák. Tavaly csaknem húszezer sérüléses baleset történt, s több mint ezerötszázan haltak meg az utakon. A súlyos sérültek száma megközelítette a 9600- at. Az idén az első félévi adatok azt mutatják, hogy 16 százalékkal több közúti baleset történt, mint tavaly ilyenkor, s csaknem ugyanilyen arányban nőtt a halállal végződő esetek száma. Elrettentő adat: a balesetek egyhetedénél közrejátszott az ittasság. A Közlekedési Minisztériumban olyan átfogó program van születőben, amely a közúti biztonságot hivatott számottevően javítani. A szakemberek számba vették valamennyi tényezőt, amelyek befolyásolhatják a biztonságot, így például az oktatást, a továbbképzést, a járművek műszaki állapotát, az úthálózat helyzetét, és javaslatot dolgoztak ki az elvégzendő feladatokra. Miért lettem adóalany? Hát bizony az úgy van — hízelgek én is magamnak —, hogy a nagy dolgokban magam döntök, a kicsikben meg határozzon az asszony. Nem hinném, hogy az én személyes pec- hem lenne, de közös kivitelezésű életünkben nagy dolgok még egyszer sem voltak. Persze, mielőtt bárki arra gondolna, hogy a döntés joga az ember maximális függetlenségét feltételezi, annak hadd mondjam el a következőket. Az ember nagyon sok mindenben nem dönthet. Már abban sem, hogy legyen-e vagy se. Születésünkkor aztán rögtön ott az első jogtiprás, hiszen senki sem kíváncsi rá, milyen névre hallgatnánk legszívesebben. Még akkor is ráfázhatunk, ha az ősök a (Ladó-féle utónévkönyvvel a kezükben is tanácstalanok. Egyik ismerősöm fia — spontán demokratikusan •— úgy lett Oszkár, hogy megkérdezték tőle, a meglett két és fél percestől, hogy: mi legyen a neved, picikém? A gyerek sűrű „oá”-zásiba kezdett, s így a dolog el is dőlt. Oszkár lett. Egyszer még majd rájön, hogy ha az ember még beszélni sem tud, akkor túl sokat ne „oáz”-zon. Később aztán jönnek a becézések, s ki-ki habitusa szerint an- gyalkázza, pirinyemezi, vagy éppen — ilyenről is tudok — Koponyányi Manónak hívja kedvenc csemetéjét. Később a kedves kis Manó aztán átváltozhat csirkefogóvá, de a büdös kölyök is gyakori szín a palettán. Az „édes fiam” már az alma mater terméke, bár itt tudok egy kirívó esetről is: egy bizonyos Kovács Jenőt a tantestület csak Szüpör Dánielnek hívott. A hadsereg a névadásban kissé egysíkú, hiszen ott általában egyszerűen katonának szólítják az embert. Némi változatosságot jelent persze az az üdítő megkülönböztetés, ha a katona szót állandó jelzővel látják el, s ennek során hivatkoznak egy bizonyos testrész baloldali jellegére. Az eddig elmondottak is igazolják, hogy nincs sok közünk ahhoz, hogyan szólítanak, hiszen szerelmesek között is csak ideig- óráig teljesítik azt a kívánságot, hogy pl.: nevezz a végzetednek te, szívtipró! Vagy mondhatnám azt is, hogy az időskori tetanuszoltásra szóló értesítés így indul: „Kedves Oltandó!” Tegyük fel, hogy ez a rendkívül kedves, ritka névhasználatra jogosító megszólítás valakinek megtetszik. Hát csináltathat ilyen néven névjegykártyát? Nem, mert előhb- utóbb beoltják. Az egyetlen elnevezés, amivel — úgy tűnik — lesz időnk megbarátkozni a legutóbbi idő terméke. Férfiak és nők egyaránt használhatják. Nem más ez, mint az ADÓALANY. Kitalálója az A-PECH. A név magyar eredetű, s nem tévesztendő össze az ADÓÁLLÍTMÁNNYAL, amikor is az adószakértők azt állítják, hogy nálunk mindenki egyformán adózik. Az adóalany ugyanis tényleg adózik: Aki nem adózik, az még vagy már nem adóalany. Ezután már csak egy egyszerű kijelentő mondat következik: én adóalany vagyok. A titulusomért pedig pármillió társammal együtt adózom tisztelettel az APEH-nek. Szilas Péter adóalany Fizet a megyei tanacs, a TIT nem akar költözni fel eves bérleti viszony tenet a magyarázata. Másrészt tudom, hogy volt más jelentkező is, kiadhatták volna drágábban. Ha igényt tartunk rá, hát fizetnünk kell. — Ki, milyen szervezet népesítené be? Mi a késlekedés oka? — A TIT — válaszolta Varga Ferenc..— A TIT megyei szervezetét ki kell költöztetnünk a Damjanich Múzeum túlzsúfolt, felújításra váró épületéből. Ám úgy tűnik, a TIT halogató taktikát folytat! Ha már a költségekBérli, de nem használja Halogató taktika... Csak ne kerülne annyiba! nél tartunk: ezzel jóval nagyobb ráfizetést okoznak a megyei tanácsnak annál a 'bérleti díjként eddig kifizetett nyolcvanezer forintnál, mert késik a múzeum fölújítása, drágul az építőanyag, a munkaerő, csúszik az egész. Mi azt szerettük volna, ha a TIT már az új helyén, a Vörös Csillag úton kezdi a szeptembert! — Ideálisaibb munkahelyet el sem tudnék képzelni magam, valamint munkatársaim számára a KISZ-székház félemeleténél! — kezdte beszélgetésünket Nyáry László, a TIT megyei szervezetének titkára. — Hát akkor? Miért nem költöznek? — 1957 óta székel a TIT a múzeum épületében, a város központjában, a Kossuth téren. Nem a magunk kényelmét féltjük, hanem működésünk alapfeltételét! Itt a központban vagyunk, akár ebédszünetben beszaladhatnak hozzánk aktivistáink, szakosztályaink vezetői. Ha a TIT városi szervezete hasonlóan jól megközelíthető lenne, egyetlen percig nem fájna a fejünk a költözés miatt. De hát városi szervezetünk a JubileAz ország legnagyobb ösz- szefüggő szilvaültetvényét hozta létre Zala megyében a Pacsai Haladás Termelő- szövetkezet. Valóságos szilvaerdőt telepítenek, hiszen 101 hektárt ültetnek be e gyümölcs fájával. Az idén urn ten toronynaz zz. emeletén található. Oda nem járnak úgy be az emberek, mint hozzánk, a megyei szervezethez. Félreértés ne essék, nem a múzeum fölújításának vagyunk a kerékkötői, hanem — úgy vélem — észérvekkel védjük szervezetünk érdekeit. — Mindabban, ami eddig elhangzott, tökéletesen egyetértünk. De hát a múzeum fölújítását mégiscsak el kell kezdeni! Mi legyen a megoldás? — Semmi kétség, nekünk kell innen költöznünk, hiszen mi vagyunk a legköny- nyebben mozdíthatók. Nincs gyűjteményünk, mint a múzeumnak, nincs több tízezer kötet könyvünk, mint a megyei könyvtárnak. — Akkor miért nem költöznek? — Mert a magyar értelmiség és a tudományos ismeretterjesztés elvárásainak szeretnénk megfelelni! 1984- ben már megkaptuk a volt járási tanács második emeletét, aztán mégiscsak maradt ott a megyei tanács közlekedési osztálya. Tény, hogy azóta jó pár helyet ajánlott nekünk a megye tanácsa, de egyik sem felelt meg. A tárgyalások a TIT költözéséről, a KISZ-székház félemeletének benépesítéséről napjainkban tovább folynak. A megoldás — ha késik is — előbb-utóbb megszületik. Csak ne kerülne annyiba! Mert az ember, amikor a piacra megy, eldönti, mit szeretne vásárolni, aztán alkuszik, és csak azután fizet. Aki nem így tesz, nyilván azt gondolja, megengedheti magának. Nem nagy pénz az a nyolcvanezer forint, nem is ment rossz helyre! De kérdés: még mindig ennyire gazdagok vagyunk? Az ügynek, számunkra ez az egyik tanúlsága. A másik: mi lesz az a legideálisabb megoldás, ami egyszerre megfelel a könyvtárnak, a múzeumnak, a TIT-nek, a megyei és a városi tanácsnak? Erről hamarosan eszmecserét kell folytaniuk az érintetteknek. Ennél a mostani nyolcvanezer forintnál jóval többről van szó! Egri Sándor ősszel kezdődő és 1990 novemberében befejeződő munkálatok költségeiből részt vállal a Szigetvári és a Nagyatádi Konzervgyár, a Zalaegerszegi Hűtőipari Vállalat, a Zala Zöldért, valamint a Hungarofruct is. Program készül Szilváskert 100 hektáron
