Szolnok Megyei Néplap, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-23 / 201. szám
1988. AUGUSZTUS 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kérelmük nem volt időszerű Miért nem szerették az egyesületeket 7 Az új törvény, amely nemcsak szabályozza, hanem szavatolja is az állampolgárok egyesülési jogát, még az idén megszületik. Ország- gyűlési képviselőink vélhetően jó és időtálló törvényt alkotnak. Amiben már csak azért is bízhatunk, mert a készülő dokumentum tervezetét rövidesen társadalmi vitára bocsátják, ekként teremtve fórumot arra, hogy a lakosság legszélesebb rétegei megismerjék és véleményt mondjanak róla. Felsőbb szempontok szerint — Megbecsülhető-e, hogy az utóbbi időben hány egyesületalapítási kérelmet utasítottak el a hivatalok? — Nem vagyak abban a helyzetben, hogy erre a feleletre vállalkozzam. Legjobb tudásom szerint efféle statisztika nincs. Most, hogy ezt felvetette, kicsit sajnálom is, hogy nem készült ilyen nyilvántartás, hiszen segítségével igencsak árnyalt képet kaphatnánk közállapotainkról, még pontosabban arról, hogy melyek azok a témakörök és kezdeményezések, amelyek eleve fennakadtak a hatósági szűrőkön. — Miért nem szorgalmazza a Hazafias Népfront ennek a lajstromnak az összeállítását? — Azt hiszem erre most nincs idő. Fontosabb, hogy a küszöbönálló társadalmi viták jól sikerüljenek, mintsem az, hogy elmerüljünk a közelmúltban. Különben is: a legfőbb következtetés így is egyértelmű. Ha az önszerveződés nem sportolásra és tűzoltásra irányult, nagy vall gyeplő megszorul Ha egy országban gazdasági és ennek nyomán társadalmi feszültségek halmozódnak fel, kétféle kezelési gyakorlat jelenik meg. A szigorítás, a társadalom civil szférájának szűkítése. Ez az egyik. Vagy a lazítás, a korlátozások számának radikális csökkentése. Ez a másik. Nálunk egészen mostanáig a szigorítás, az állam- polgári kezdeményezések tudatos visszaszorítása volt az uralkodó gyakorlat. — Ha nem volt érvényes jogi szabályozás, akkor minek alapján dobták vissza sorra az egyesületszervezők kérelmét? — A hatóság nem tartozik beszámolási kötelezettséggel, főleg nem, ha erre az állampolgárok szólítják fel... — Leegyszerűsítve a dolgot, akár azt is mondhatták a szervezőknek, hogy „csak”, „kérelmük nem időszerű” és kész? — Hozzávetőlegesen ez volt eddig a helyzet. Még ha az elutasításban nem is az Juhász Róberttel, a Hazafias Népfront osztályvezetőjével, az országszerte megrendezendő eszmecserék egyik gyakorlati előkészítőjével nem e fórumok várható politikai eredményeiről beszélgetünk, hanem a múltról. Nevezetesen arról, hogy hatóságaink többsége — tisztelet a kivételnek — miért fogadta fenntartásokkal az állampolgárok egyesületalapítási kérelmét, mi magyarázza, hogy e kérelmek zömét, hacsak tehették elutasították? lószínűséggel megizzadtak a szervezők, amíg engedélyükre pecsét került. — Miért pont a sport- és a tűzoltó egyesületeket emelte ki az imént? — A meglévő egyesületek túlnyomó többsége helyi jellegű, mozgástere ennek megfelelően csak egy adott tevékenységre vagy településre korlátozódott. Ez pontosan egybevágott a korábbi politikai gyakorlat szándékaival, amely semmilyen szempontból nem támogatta az országos kisugárzású csoportosulások létrejöttét. — Pedig minden önszerveződés valahol csak segít az államnak, hiszen a maga területén' átvállal tőle bizonyos feladatokat. — Hát éppen ez az: mi van akkor, ha az állam ezt nem akarja? A paternalisz- tikus államfelfogással nem egyeztethető össze sem az alulról építkezés, sem a tevékenységek átcsoportosítása, mivel az átrendeződés egyben az addigi gyakorlat bírálataként is értelmezhető. előbbi megfogalmazás szerepelt, hanem inkább az, hogy „a felügyeleti szerv vizsgálata szerint nem látszanak biztosítottnak a majdani egyesület működési feltételed”. — Minden vizsgálati eredmény megfellebbezhető. Ezt az elutasítottak hol tehették meg? — A felügyeleti szerv felügyeleti szervénél. A megyei hatóságok olykor rugalmasabban viszonyultak az efféle igényekhez, mint a helyiek, amelyek ha ezt nyíltan nem is ismerték el soha — az adott közéleti erőviszonyok felborulásától tartottak. Országos célú egyesületre engedélyt csakis országos szerv adhatott ki. Aligha valószínű, hogy — mondjuk — egy minisztériumi főosztályvezető elutasító határozatát az államtitkár vagy a miniszter megváltoztatta volna. Példa erre az Országos Környezetvédő Egyesület kálváriája. — És ha valaki még ezután sem nyugodott bele a —Jegyzetlapok_______________________ Kenyér a kukában A MTESZ Szolnok Megyei Szervezetének keretei között tevékenykedő Szenior Bizottság tagjai tegnap délután Jászboldogházára látogattak, ahol a Mezőgazdasági Minősítő Intézet Fajtakísérleti Állomását tekintették meg. Rózsa István állomásvezető agrármérnök tájékoztatta a jelenlevőket az ott folyó munkákról. Mint megtudtuk, a fajtakísérleti állomás 77 hektáron gazdálkodik, s ebből 10 hektár a kísérleti terület, a fennmaradó földterületeken pedig árunövényeket termesztenek. Hazánkban 17 fajtakísérleti állomás található. Ezekre azért van szükség, ínért Magyarországon a köztermesztésben csak olyan hazai és külföldi ijemesítésű zöldség- és szántóföldi növényfajtákat szabad felhasználni és terjeszteni, amelyeket előzetesen államilag minősítettek, illetve amelyeknek ideiglenes szaporítását a MÉM engedélyezte. A Mezőgazdasági Minősítő Intézet, s ezen belül a fajtakísérleti állomások feladata pontosan az, hogy az állami minősítésre kerülő fajták tulajdonságait vizsgálják különféle körülmények között. Éppen ezért a kísérletek beállítása és elbírálása az ország 17 állomásán egységes szempontok szerint történik, mert csak így lehetséges, hogy a kapott eredmények alkalmasak legyenek a kísérleti fajták értékeinek egységes megítélésére. döntésbe, s a szervezést ott folytatta tovább, ahol abbahagyta, pontosabban: ahol abbahagyatták vele? — Az egyesületekre vonatkozó törvényerejű rendelet értelmében, ha tevékenységével a fellebbezés után sem hagyott fel, kimerítette a bűncselekmény elkövetésének fogalmát. Akár bíróság elé is állíthatták. De ez a veszély már sokkal korábban is fenyegette az egyesületet alapítani szándékozóikat. Egy 1981-es szabályozás már azt is megkövetelte, hogy a szervezők a szervezés megkezdésének tényét is engedélyeztessék. Nem véletlen, hogy az elmúlt években eléggé látványosan csökkent az egyesületek száma. Most még az öt és fél ezret sem éri el. Jobb a néppel együtt? — Itt valami félreértés lehet. Nemrégiben a kormány szóvivője ugyanezt az alig öt és fél ezres számot vívmányként emlegette! — A Központi Statisztikai Hivatal táblázatai szerint 1970-ben 8886, 1980-ban 7195, 1982-ben 6570 egyesület működött. A tendencia, gyaníthatóan egyértelmű. És akkor még arról nem is beszéltünk, hogy 1945 előtt ennél sokkal több kisközösség volt. A voluntarista állam ezt az értékes, függőségi viszonylatok nélküli közösségi rendszert szüntette meg. A felülről vezényelt és nem belső meggyőződésből, közös érdeklődésből összeverbuvált csoportok pedig nem bizonyulhattak igazán életképesnek. — És annak mi az oka. hogy egyesület, főleg országos, alig-alig alakult, de baráti társaság, szakkör, il yenolyan célra szerveződött i klub annál több? — Aki egyesületet nem hozhatott létre, az baráti társaságba, szakkörbe, klubba tömörítette a vele azonos gondolkodású, érdéklő- désű embereket. Félmegoldás ez, de a politika is beérte ennyivel. — Be is érhette, hiszen a gyülekezési jogot még törvényerejű rendelet sem szabályozta! — Éppen emiatt lesz egyszerre két törvénytervezetnek társadalmi vitája. Gyülekezési jog nélkül nem működhetnek az egyesületek. — Mit gondol, sokan elmennek a társadalmi vitákra? Az emberek többsége bizalmatlan, nem hiszi, hogy csakugyan beleszólhat a fontosabb ügyek alakításába. — Az embereknek igazuk van abban, hogy bizalmatlanok, elég sok csalódás érte őket. Mégis, véleményem szerint eljönnek a vitákra, mert tudják, hogy a politikai vezetés a nyitás mellett kötelezte el magát. A tájékoztatót követően a vendégek megtekintették az állomás kísérleti parcelláit, ahol jelenleg többek között Vendégek a tengeren túlról Dohányipari szimpózium Szolnokon Dohánytermeltető vállalatok, termelő gazdaságok, értékesítő és kutató vállalatok vezetői, szakemberei találkoznak augusztus 24-én Szolnokon, az ÁÉV Mártírok úti munkásszállójában 9 órakor kezdődő dohányipari szimpóziumon. A mintegy 120 résztvevő között tíznél több külföldi vendégre is számítanak a rendezők, az USÁ- ból, Kanadából, Svájcból nagy felvásárló, feldolgozó és forgalmazó cégek jelezték a téma iránti érdeklődésüket. A szimpózium azt vizsgálja, hogyan lehetne termelékenyebben, jobban termelni, értékesíthetőbbé tenni a dohánytermést. Közös vállalkozásban Újabb gyógyszálló Tegnap a margitszigeti Danubius Szálloda és Gyógyfürdő Vállalat központjában aláírták azt a vegyesvállalati szerződést, amely szerint újabb gyógyszálloda épül Óbudán, a neve Hotel Thermal Aquincum lesz. A vegyesvállalat tagja a Danubius, a Műszertechnikai Kisszövetkezet és a svájci Ha- fina Bau AG. A 2 milliárd 400 millió forintért fölépülő 250 szobás, 500 ágyas szálló 24 hónap alatt készül el, kivitelezője a Hafina Bau AG. Az építkezésen magyar alvállalkozók is munkához jutnak majd. A gyógyhotel építése még az idén elkezdődik. Mezőgazdasági Kiadó Kevesebb szakkönyv A Mezőgazdasági Kiadó az 1988-as terv összeállításakor 94 könyv elkészültével számolt. Kiderült azonban, hogy a múlt évi 9 millió forinttal szemben az idén mindössze 3 millió forint központi támogatáshoz jutnak, ezen felül a papírárak 20— 30 százalékos emelkedése, valamint a bérbruttósítás ugyancsak jelentősen megemelte költségeiket. Ilymó- don az idén kiadásra szánt könyvek számát az eredetinek kétharmadára csökkentették. A tervezett hatvan mű közreadásával időarányosan jól haladtak, az év első hét hónapjában ezek 80 százalékát eljuttatták a terjesztőkhöz és az olvasókhoz. paprikát, paradicsomot, dinnyét termesztenek (képünkön) . Fotó: D. G. A házunk előtti szemét- tárolóban rendre jókora szikkadt kenyérdarabok hevernek. Éppen emiatt aztán mintha egy újfajta iparág alakult volna ki: kora reggelente megjelennek a kenyérguberálók, kis botukkal végigkotorják a konténereket, hogy pár perc múltán száraz kenyérrel telt csöbreiket, vödreiket bedobják az autójuk csomagtartójába, s irány a következő ház előtti kuka. S ez így megy nap mint nap. ök azok az élelmesek, akik állatokat tartanak a ház körül, s ily módon csökkentik az állatok utóbbi időben magasra nőtt takarmányozási költségeit. Ha ezt dédnagyapám látná... Emlékszem, hogy náluk mindig nagy esemény volt, ha hetente egyszer kenyérsütésre került a sor. Mert az ugye elképzelhetetlen volt, hogy egy magára valamit is adó család a boltban vegye meg a kenyeret. Biztosan kibeszélték volna őket a faluban. így aztán az otthoni kenyérsütés felért egy kisebbfajta ünneppel. Ám nem volt könnyű munka, inkább emberpróbáló volt a dagasztás, a sütés, s lehet, hogy ezért sem lehetett, sőt a világ ellen való véteknek számított volna, ha akár egyetlen falat is a szemétbe kerül. Azok voltak az igazi kenyerek — mondja 80-as éveit taposó nagymamám, aki még a kenyérhez is kenyeret eszik. Szereti, öt már biztos elkíséri a sírig. Figyelem, mielőtt megszegi, keresztet vet rá. Ez a 70—80 évesek ragaszkodása, alázata régi keletű lehet. Abból az időből származhat, amikor még kenyérből sem jutott mindenkinek elég. Bennünk, mai harmincnegyven évesekben viszont már nyoma sincs az efféle alázatnak, hisz kenyér naponta jut az asztalra bőven, s már azért se restelkedik az ember, ha netán egy-egy szelet a szemétkosárban köt ki. Nem tudom, hogy két és fél éves kislányomnak mit jelent majd a kenyér. Hisz Szolnokon a Kun Béla körút tízemeletes beton- dzsungelében az egyik ház pincéjében kismacskák születtek. Több lődörgő, egész nap unatkozó felső tagozatos gyerek kínozta őket: cigarettáztatták az apró jószágokat, majd párat holtra vertek. Ezt látva a kisebbek két kismacskát megmentettek, amivel kivívták az idősebbek haragját. Azóta űzik, kergetik őket, kikészítéssel fenyegetik, kerékpárral hajtják, üldözik az előlük lóhalálában menekülő apróságokat. Valaki javasolta, adjanak egy Jókora pofont a kicsiket fenyegető legag- resszívebb fickónak. Nem ezt tették, hanem az egyik szülő felment az egyik harcias kamasz anyukájához, aki úgy ordítozott vele, akár a sakál, sőt magánlaksértést emlegetett. Mondván, az ő fia efféle szörnyűségeket nem csinál, igaz, nem ér rá utána nézni a gyereknek, de kerékpárja sincs. Nem telt bele pár perc, kiderült, enyhén szólva téves az állítás, olyannyira, hogy a legényke rendelkezik biciklivel. De hát anyuci ezt sem tudta, vagy nem akarta tudni, ami arra vall, fogalma sincs arról, miképpen telnek csemetéjének a nyári szünet végnapjai. Nem írnánk az esetről, ha ez az egész ügy egyedi az étrendjéből csaknem teljesen hiányzik ez az eledel. Nem kedveli, mert leginkább a húst is hússal enné. De a nála nagyobb gyerekek sem tulajdonítanak különösebb jelentőséget a kenyérnek. Természetesnek veszik, hogy van belőle elég, akár a pocsékolásig is. Pedig minket még úgy tanítottak, hogy a kenyér és a kenyérkereset, vagyis a munka elválaszthatatlan egymástól. Ez egyébként akkor jutott eszembe, amikor a minap hazafelé ballagva az úton előttem egy 8—10 év körüli kislegény szedte lábait. Hóna alatt pirosra sült cipót szorongatott. Aztán addig-addig próbálta a legmegfelelőbb fogást megtalálni rajta, mígnem a cipó önállósította magát és a földre huppant. A kisfiú nem kapott utána, először körbenézett, látta. hogy sokan járnak az utcán, s talán emiatt is restéit lehajolni az elejtett kenyérért, inkább — mint egy labdába — belepöckölt a lábával, s a kenyér eltűnt az útmenti árok magasra nőtt füvében. Régi hagyomány, hogy az ország termelőszövetkezeteiben, állami gazdaságaiban ilyentájt már az új búza lisztjéből sült kenyérrel kínálják az augusztusi munkás-paraszt találkozók résztvevőit. Az idén sem volt ez másképp, hisz bő termést adott a 88-as esztendő. Szóval az idei búza lisztjéből sült kenyérből jut bőven mindenki asztalára, csakhogy ez még nem ok a pazarlásra. Jó lenne, ha nemcsak az új kenyér ünnepe táján tisztelnénk mindennapi eledelünket. Annál is inkább mivel nálunk sokan úgy tartják, hogy a kenyér nemcsak alapvető élelmiszer. Több annál. Jelkép. Közös boldogulásunk jelképe. Kora reggel figyelem az utcát. A házunk előtti szeméttárolóhoz egy Trabant érkezik. A fiatalember kiszáll, kotorászni kezd a kukában, s vödrébe egyre gyűlik a szárazkenyér. Ma sem távozik üres kézzel... N. T. jelenségnek számítana. Sajnos a tapasztalatok azt mutatják, hogy minél nagyobb egy ház, annál több a lődörgő tizenéves. Ezeknek legtöbbször az unalom a tanácsadójuk , már pedig arról köztudomású, rossz barát. Elvégre sugallataiba beletartozik a káromkodás, a cigarettá- zás, a kisebbek fenyegetése, üldözése, az állatok kínzása és ki tudja, még mi nem. Igaz, hamarosan megszólalnak az iskolák csengői, és remélhetőleg hívó szavuk eredményeképpen kevesebb lesz a céltalan időtöltés. Bár ezzel az ügy korántsem megoldott. hiszen ismét lesz majd téli, tavaszi, sőt nyári szünet és minden kezdődik elölről. Most még csak ártatlannak tetsző üldözésekkel, holnap pedig.... Ne fessük az ördögöt a falra, bár akár tetszik, akár nem újólag (ki tudja hányadszor) le kell írni : szemünk fényeinek mindennapi ellenőrzése nem elsősorban a szomszédokat, a járókelőket, a rend őreit érintő feladat. Hanem a mienké, akik világra hoztuk őket, akik keresünk rájuk és olykor okkal, máskor oktalanul szidjuk őket. Ugye kedves szülők ebben egyetértünk, még ha olykor a napi robottól fáradtak is vagyunk? D. Sz. M. Szeniorok Jászboldogházán Látogatás a fajtakísérleti állomáson s. L. A szülők felelőssége
