Szolnok Megyei Néplap, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-20 / 199. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. AUGUSZTUS 20. n kihívásokra megtalálták a választ Napjainkat nem véletlenül nevezik az elektronizá- ció, a számítástechnika korának, hiszen az automatizálás, az informatika szédületes ütemben tör be az élet minden területére. Valamelyik felvilágosult angol uralkodó mondta, hogy ha a különböző területeken tapasztalható fejlődést nem tudja megakadályozni az ember, akkor legjobb, ha annak az élére áll. Nos, úgy tűnik, mintha az 1949-ben alapított KSH Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalat — közismertebb nevén a SZÜV — is ezt az elvet vallaná, hisz pontosan ez a cég az, amely ma az országban egyedül rendelkezik regionális számítóközpontokkal, mivel Veszprém kivételével ma már minden megyeszékhelyen van a vállalatnak területi központja. Így természetesen Szolnokon is, ahol 1970 január elsején a vállalat hatodik tagjaként alakult meg a számítóközpont. S nyugodtan állíthatjuk, hogy az eddig eltelt alig valamivel több mint 18 év alatt a szolnokiak sokat tettek a számítástechnika elterjesztéséért. A fejlődés során megyénkben is új szakmák honosodtak meg. Talán elég, ha a számítógépes programozókra, rendszer- szervezőkre és a számítógépes mérnökökre gondolunk. Hosszú esztendőkön át, egészen a 80-as évek közepéig a SZÜV Szolnoki Számító Központja tevékenységének túlnyomó részét a különböző vállalatok számára bérmunkában végzett szolgáltatások tették ki, ami tulajdonképpen azt jelentette, hogy a gazdálkodó egységek ügyviteli munkáit vitték számítógépre, megkönnyítve ily módon az adminisztrációs feladataik elvégzését. De 1986-tól az országban ezen a területen is új helyzet alakult ki. Ugyanis gomTIT megyei szervezetével együttműködve számítógép-kezelői tanfolyamokat tartanak, s az idén nyáron Szolnokon, a Tiszaligetben gyerekeknek egyhetes számítástechnikai tábort rendeztek. A Számítástechnikai Alkalmazási vállalattal karöltve tavaly 3 éves felsőfokú számítástechnikai tanfolyamot indítottak, ahol rendszerszervezőket és számítógép-programozókat képeznek. Minden lehetséges alkalmat megragadnak a számítástechnika népszerűsítésére, így szakmai napokat tartanak, kiállításokat rendeznek. Ezen túl természetesen nem elhanyagolható a nyereséges gazdálkodás sem. Emiatt a SZÜV Szolnoki Számító Központja két évvel ezelőtt kereskedelmi tevékenységbe is belefogott. Kialakított egy irodát, ahol mikroszámítógépeket forgalmaznak a kiegészítő berendezésekkel, segédanyagokkal együtt, s vállalják a berendezések szervízelését is. Tavaly 20 millió forintos forgalmat bonyolítottak le, 10 millió forint értékben pedig mikrogépes softwereket — programokat —- adtak el. Felyvetődhet a kérdés, hogy mi vonzza a SZÜV-höz a megrendelőket, akkor, amikor — mint már említettük — óriási a kínálat ezen a piacon. Nos, ismerve a cég tevékenységét, erre a kérdésre sem nehéz válaszolni. Egyrészt a régi partnerek azért sem pártoltak el tőlük, mert ők komplex módon vállalkoznak, vagyis a gépek biztosításán, szervízelésén, javításán túl a megrendelők igényeinek megfelelő programokat is elkészítik, másrészt pedig az is köztudott, hogy a számító- gépes programok a gazdasági szabályozók gyakori változásai miatt gyorsan elavulnak, s így ezekbe sűrűn bele kell nyúlni, vagyis akKépünkön a Siemens számítógéprendszer látható (Fotó: M. J.) bamódra kezdtek szaporodni a különböző, számítástechnikával foglalkozó kisszervezetek, s polgári jogi társaságok, géemkák, kisszövetkezetek alakultak. Tehát versenyhelyzet teremtődött, s a kihívásokra nagyon gyorsan meg kellett keresni a legmegfelelőbb választ. S hogy ez a SZÜV Szolnoki Számítóközpontjának sikerült, bizonyítja az is, hogy a százhatvanöt dolgozót számláló cég teljes szellemi potenciálját mozgósítva ma már softwereket — számítógép-programokat — készít, s az oktatásban is egyre nagyobb részt vállal. Erre számos példát lehetne említeni: tavaly óta középiskolákban szakköröket szerveznek, a tualizálni kell azokat. A SZÜV Szolnoki Számító- központjának munkatársai erre is vállalkoznak, ellentétben a kisebb szervezetekkel, mivel ez a tevékenység nem nagy hasznot hoz, s így a számítástechnikával foglalkozó kisszövetkezetek, géemkák az ilyen jellegű munkákat nemigen szeretik. Mondhatnánk úgy is, hogy a cég hosszú távú partneri viszonyra törekszik, s így a megrendelőinknek garanciát jelent és biztonságot nyújt. Többek között ezt a tevékenységet ismerték el azzal, hogy a KSH—SZÜV Szolnoki Számítóközpontját augusztus 20-a alkalmából a Szolnok Megyei Tanács Nagydíjával tüntették ki. Másokra is figyelnek A Kontakta Elektromechanikai Vállalat mezőtúri gyárában szinte el is várják, hogy az 1976-ban ifjúsági brigádként alakult Viktória Szocialista Brigád mindig ott legyen az élenjárók között. Fiatalok, most is legfeljebb harminc-egynéhány évesek. „Ki legyen tettre kész, ha nem ők?” — hangozhat el gyakran a helyi munkaversenyben rendszeresen elért sikereket magyarázó séma, térhetnek köny- nyen napirendre a munkatársak közül sokan, ha a helyi munkaversenyben elért sikerekre gyors magyarázatot akarnak keresni. Valójában nem is jár messzi az igazságtól az ilyen vélekedés, valahogy a brigád tagjai is természetesnek veszik, hogy ők, a fiatalok egy-egy, a gyár életét alakító megoldás fölött védnökséget vállaljanak és a gyári szabályzatokban rögzített kötelezettségeiket egy erkölcsi kötelezettséggel gyarapítsák. De nem is kell „vállalással” is kinyilvánítani a héttagú brigád felelősségérzetét. A gyár vezetői szerint szinte már természetes, hogy a „Viktóriátok” közül mindig akad valaki, aki hajlandó a napi műszakot meghosszabbítva vagy hétvégi munkával segíteni egy nagyon sürgető munka elvégzését. Óriási segítség ez a gyárnak, mert a brigád tagjainak többsége a szerszámkészítő műhelyben dolgozik, azon a sem csak ott. ahol „viktóriás gyerekek” tanulnak, bölcsődébe járnak. A brigádtagok, ha szaktudásuk és szabad idejük megengedi, szívesen segítenek mindén támogatást kérőt. Sőt még kérni sem kell őket. Egyik munkatársuk (ő nem tagja a brigádnak) gyermeke a vakok budapesti általános iskolájának nevelőotthonában él. A mezőtúri fiatalok maguk ajánlották fel, hogy az intézet lakószobáiba polcokat gyártanak és a tanulást segítő, golyós számológépeket készítenek. Kitüntetettjeink munkaterületen apró késések is hatványozottan befolyásolnák a rendelések teljesítését, nem is beszélve arról, hogy a szerszámkészítőknek nem egyszer a mások késlekedése, a termelési program miatt is hajrázniuk kell. Szerszám nélkül hiába van anyag, hiába vannak ott a fröccsöntőgépek és a szerelőszalagok mellett a munkatársak — dolgozni nem tudnak. Nemcsak a gyárban számítanak azonban bizton a brigádra. Mezőtúr iskoláiban játékok, kerítések emlékeztetnek a brigádtagok keze- munkájára. Korántsem csak azóta, amióta a brigádtagck is szülők lettek, és azóta Ezek a vállalások ugyanolyan természetesek nekik, mint az, hogy egymásnak segítenek. ha valamelyik bri- gádtak építkezik. És hogy mitől ez a természetesség? Kötél Károly brigádvezető szerint az ilyen munkát azért érzik mindannyian kötelességüknek, mert a „Viktória” igazi közösség. Nemcsak a gyárban találkoznak egymással, szabad idejüket is gyakran töltik együtt, az élet apró és nagyobb goad- jait, sikereit megosztják egymással — megtanultak hát másokra is figyelni. A Viktória Szocialista Brigádot a megyei tanács gaz- daságíejesztési díjával tüntették ki. Martfűi „ütletgyárosok 99 A Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalat 1980- ban dolgozni kezdett martfűi gyára eredetileg napi ezer tonna napraforgó feldolgozására készült. Ma azonban már lényegesen többet termel ez a növény- olajgyár, naponta 1600 tonna napraforgóból képes kinyerni a nyers növényi olajat és a takarmánykészítés során használt magas fehérjetartalmú napraforgódarából is 166 ezer tonnát állított elő tavaly, szemben az 1981-es 112 ezer tonnával. Ezek, az üzem mennyiségi teljesítményének gyors növekedését jelző figyelemre méltó mutatószámok még inkább a munka minőségi jellemzőinek hasonló javulását bizonyító tények a gyár egész kollektíváját dicsérik. A fejlődésnek azonban egy szűkebb közösség nevezett „hajaió” üzem korszerűsítése. Már meglévő berendezéseket alakítottak át, illetve újakat terveztek és gyártottak a gyár mérnökei, munkásai. Nem csak azért vállalkoztak maguk erre a feladatra, mert a saját szellemi energiákat hasznosítva olcsóbb volt a beruházás. A legfejlettebb ipari országokban — mert ezeken a területeken inkább szójából nyerik a növényi olajat — speciálisan napraforgó feldolgozására szánt gépeket nemigen gyártanak, a korszerű martfűi üzemben tehát „otthon” kellett megtalálni a célnak leginkább megfelelő megoldásokat. A „ihazai erők” munkába fogásának sikerét pedig nem csupán a hajaió üzem kapacitásának bővülése jelentette: sikerült olyan berendezéseket konstruálni, ameA sajtoló üzem gépeinek elhasználódott csigaelemeit már Martfűn felújított alkatrészek pótolják igen eredményes, céltudatos tevékenysége különösen fontos feltétel volt. Kétségtelen, hogy a martfűi növényolaj gyár újító szellemű szakembereinek munkája nélkül a gyár ma nem tartozna a megye leg- eredmé nyesebb gazdálkodó üzemei közé. Mivel járult hozzá az újítók közössége a gyár lehetőségeinek teljesebb kiaknázásához? A termelőkapacitás bővítéséhez például elengedhetetlen volt, hogy a „technológiai vonal” szűk keresztmetszeteit megszűntessék, a kisebb teljesítményű berendezéseket, üzemrészeket alkalmassá tegyék több olajos mag feldolgozására. E munkák során fontos állomás volt az úgylyek héjától jobban megtisztítják a magot, így kevesebb olaj megy veszendőbe és — mert kevesebb héj kerül az olaj kinyerése után megmaradó darába, javult a takarmányalapanyagok minősége is. Ezek az eredmények pedig a termelés mennyiségi és minőségi jellemzőinek javításán túl is csökkentették a költségeket. A martfűiek maguk találtak megoldást a növényi olajat tároló tartályokban összegyűlő úgynevezett „olajalj” hasznosítására is. A korábban az üzemnek csak gondot okozó, a környezetet szennyező anyag egy részéből ma már a technológia láncba visszavezetve olajat nyernek, a legszeny- nyezettebb „üledéket” pedig eltüzelve energetikai célokra hasznosítják. A sajtoló üzemben dolgozó, gyorsan elhasználódó, úgynevezett Krupp-csigák alkatrészeit pedig ma már nem kell importálni. A használt csigaelemek felújítására dolgoztak ki Martfűn egy eljárást. Sorolhatnánk még az újításokat, méltán említést érdemelne például, hogy a növekvő teljesítményű üzem gőzellátására a napraforgó héját eltüzelve találtak megoldást, sőt még a szomszédos sörgyárnak is tud eladni gőzt a növényolajgyár. Folytathatnánk a felsorolást, hisz a példaként kira- gadottakéhoz hasonló jelentőségű újításból több is született Martfűn. A növényolajgyári újítók kollektívájának az eredményekért legtöbbet tévő tagjait — Pólya Katalin laboratóriumvezetőt, Nyolczas Nándor TMK-üzemvezetőt, Gajdos János nyersolajgyártási üzemvezetőt, Sarkadi József alapanyagellátó főművezetőt, Molnár István műszaki osztályvezetőt, Csemitzky Károly főmérnököt, Békési Sándor főenergetikust, Kollár István gyári főtechnológust és Sulyok László főkönyvelőt — épp>en az évek óta rendszeresen jelentős hasznot hozó munkájuk elismeréseként tüntették ki az alkotmány ünnepén a megyei tanács alkotói díjával. Panasz Helyett ötletekkel, tettekkel Nem jó időket él manapság a közművelődés. Kevés a támogatás, s a csökkenő költségvetés igencsak próbára teszi a művelődési intézmények vezetőit. A korábbinál sokkal több ötletre, gazdasági ismeretekre van szükségük ahhoz, hogy ne legyen üres a ház. akadjon valamilyen program, amelyért érdemes bemenni a közönségnek a művelődés hajlékába. A kultúra ínséges évei elsősorban a kistelepülések intézményeit érintik hátrányosan. Deme Tibor, a Zagyvaré- kasi Művelődési Ház igazgatója mégsem csak panaszkodik. Igaz. azzal, hogy a község Szolnok szomszédságában van, szerencsés is meg nem is. A település lakói közül hat-hétszázan utaznak naponta a megyeszékhelyre, a munkahelyekre, iskolába, s válogathatnak a város kulturális intézményeinek különféle rendezvényeiből. S nemcsak ők. A művelődési ház pontosabban Deme Tibor, aki egyszemélyben igazgató, előadó, stb. jó kapcsolatot alakított ki szolnoki kollégáival, s a színházzal. A zagyvarékasi termelőszövetkezet buszával rendszeresen hozzák-viszik a gyerekeket, felnőtteket színházba, hangversenyre. Az új évadra negyvenhét színházbérlet kelt el. A mindössze fél millió forintos költségvetéssel a zagyvarékasi művelődési ház természetesen nem tudja felvenni a versenyt a megye- székhely intézményeivel. Mindenesetre azért az otthon maradóknak is van miből választaniuk, a tavaly felújított, kicsinosított ház rendezvényei, kiscsoportjai hasznos időtöltést, szórakozást nyújtanak. Jelenleg tizenöt kiscsoport tartja foglalkozásait az intézményben, köztük fotóstúdió, két színjátszócsoport, nyugdíjas klub. nőklub, nyolcadikosok klubja. Emellett előadóestek, ismeretterjesztő előadások, filmvetítések, diszkó, táncos rendezvények, gyerekműso- nok várják az érdeklődőket. Évente körülbelül ötvenezer látogatója van a ház klubjainak. rendezvényeinek, ami átlagban azt jelentené, hogy minden zagyvarékasi tizenháromszor fordul meg benne. Deme Tibor ugyan egyszemélyben az intézmény mindenese, azért sok segítőtársa van. Jól dolgozik a társadalmi vezetőség, a fiatalok maguk szervezik a diszkót, s segítenek a pedagógusoknak is. A huszonhat év alatt, amit Deme Tibor Zagyvaré- kason töltött, megismerte a település lakóit, együtt lélegzik velük. Noha tulajdonképpen nem is népművelőnek készült, megszerette e nem könnyű hivatást. Ifjú korában orvos szeretett volna lenni, de nem adatott meg számára a továbbtanulás lehetősége nappali tagozaton. Volt buszkalauz, adminisztrátor, könyvtáros. Ott érezte jól magát ahol emberek között lehetett. Játszott irodalmi színpadon, s kivette részét a sport szervezéséből is. A szervezés művelődési ház igazgatóként is erős oldala. Tele van tervekkel, elképzelésekkel a jövőt illetően. Néptánccsoporttal, karate-, jazzbalett tanfolyammal, számítóképes körrel szeretné bővíteni a kiscsoportok számát. A nyelvtan- folyamok kínálatát pedig az angollal gyarapítja. A hagyományos közművelődési formák, rendezvények mellett szolgáltatásokra is vállalkozik majd a ház. Deme Tibor segítőtársaival egészségmegőrző programot dolgozott ki. amellyel 100 ezer forintot nyertek egy országos pályázaton. A programban többek között a dohányzás, az alkohol elleni küzdelem, az egészségügyi ismeretterjesztés illetve szolgáltatások szerepelnek. Saját erőből vásároltak kondicionáló gépet. Lehetőség nyílik majd vérnyomásmérésre, tanácsadásra a hét adott napján a művelődési házban. Előadássorozat indul a helyes életmódról, táplálkozásról, betegségekről. Az ősz folyamán pedig kiállítást és vásárt rendeznek elsősorban a környéken is megtalálható gyógynövényekből. Egy másik dédelgetett 'elképzelése a nyomda. Szeretnének használt gépeket vásárolni, s ezzel szolgáltatásokat illetve bérmunkát végezni. Tervezik a könyv-, hanglemez-, kazettaárusítást. Ugyancsak szolgáltatássá alakítják a fotókört. Ha mindezt sikerül megvalósítani az előzetes számítások szerint, a művelődési ház önfenntartóvá válik. Deme Tibor részt vállalt a település sportéletének szervezésében is. A Kisszög- ben a község Zagyva-parti ligetes, hangulatos részén labdajátékokra alkalmas pályákat alakítottak illetve alakítanak ki. Táborhelyet, lovaspályát létesítenek. Szeretnék egy hangulatos szabadidőparkká varázsolni a Kisszöget, jórészt társadalmi munkával. Deme Tibor sokoldalú, lelkiismeretes munkája elismeréseként tegnap Budapesten átvehette a Kiváló Népművelő kitüntetést, írták: NT — TG — VSZJ Fotó: TKL
