Szolnok Megyei Néplap, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-20 / 199. szám
1988. AÜGÜSZTÜS 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 ÖSSZESEN NEGYVENEGY VÁROSJELÖLT Kunhegyes, Jászapáti és Martfű is pályázott Noha megyénknek már kilenc városa van, ezek földrajzi elhelyezkedése olyan, hogy közülük csupán öt tekinthető természetes központnak, ami egyúttal azt is jelenti, hogy település- földrajzilag csak ennyi rendelkezik megfelelő vonzás- körzettel. Ugyanakkor az is ismert, hogy három nagyközség: Kunhegyes, Jászapáti, és Adott a kérdés: vajon mi jellemzi ezeket a településeket, ha már a nevük szóba került a várossá nyilvánítás fölöttébb bonyolult és összetett folyamatában? Kezdjük a sort Martfűvel, ezzel a Szolnoktól húsz kilométerre fekvő hétezer-kétszázki- lencvenhét lakosú településsel. A fejlődése szinte hihetetlen, hiszen közigazgatásilag 1950-ig mint tanyaközpont Tiszaföldvárhoz tartozott, és ekkor lett önálló község. Mindmáig ország-, sőt Európa-szerte legismertebb munkahelye a Tisza Cipőgyár, amelyik napjainkban négyezer-négyszáki- lencvennégy dolgozót foglalkoztat. A munkásoknak közel a fele bejáró. Ezen kívül rendelkezik Növényolajgyárral, és az is köztudomású, hogy ide épült az Első Magyar Szövetkezeti Sörgyár. Martfű 1970. augusztus 20-a óta nagyközség, mégpedig ahogyan a szakemberek mondják: a legvárosiasodot- tab.. Rendelkezik komfortos lakásokkal, valamennyi utcájában vezetékes ivóvízzel, villannyal, járdával, sőt a többszintes lakások körül a csatornahálózat is kiépült. Az is mond valamit, hogy év végére a vezetés gázzal Kunhegyes a megye északkeleti részén elhelyezkedő falusias környezet hagyományos központja. 1811-től már mezőváros, sőt 1872-től rendezett tanácsú város. Igaz, erről a rangjáról 1893-ban lemondott, ugyanebben az évben viszont Kenderes helyett ide került a tiszai felső járás új székhelye. 1965- ig járási székhely. Noha ezt a rangját elveszítette, a mindennapok tapasztalata mégis azt mutatja, hogy azóta is Martfű fekvése miatt, történelmi hagyománya és fejlődése eredményeképpen környezetében térségi, szervező, azaz központi feladatokat lát el. Mindebből kitűnik, jelenlegi megnevezésük ellenére bizonyos területeken elérték a városiasodás szintjét, és számos magasabb szintű ellátást, feladatot biztosító intézménynyel is rendelkeznek. ellátott lakások aránya eléri a 88 százalékot. A pályázók közül Martfű az egyetlen olyan település, ahol az elmúlt évben nem csökkent, hanem nőtt a lakosság száma. Vonzáskörzetébe hat község, falu tartozik. Jászapáti, akár Kunhegyes, már volt város, és ezt a rangját 1876-ban veszítette el, majd járási székhely volt 1961-ig, de nem hivatalosan, attól fogva is az Alsó-Jászság központja. Lakosainak a száma tízezer, akik közül mintegy másfélezren az iparban helyezkedtek el. A nagyközség rendelkezik általános és középiskolákkal, amelyekben évről évre sok bejáró diák, kollégista is tanul. Belterületi útjainak 65 százaléka szilárd burkolatú és a lakásoknak több mint a kétharmadába már eljutott a vezetékes ivóvíz. Strand, felújított sporttelep, kemping sőt szabadtéri színpad is található. A kereskedelmi és a vendéglátóipari ellátást a helyi székhelyű áfész biztosítja. Itt él a megye népességének 6,5 százaléka, és a település vonzása elsősorban Jásziványban, Jászszentandráson, Jászki- séren, illetve részben Jász- ladányban érzékelhető. változatlanul jelentős a térségi szerepköre. Ennek bizonyítására egyetlen adat: valamennyi településünk közül Szolnok és Jászberény után harmadik legnagyobb megyén belüli vonzáskörzettel rendelkezik, ami kiterjed Tomajmonostorára, Abád- szalókra, Tiszaburára, Tisza- roffra, Tiszagyendára, Tisza- szentimrére. Kenderesre és Kunmadarasra. Jelentős iparral is rendelkezik (BHG, Vízgépészeti Vállalat, Kunhegyes és Vidéke Ipari Szö- vekezet), amelyeken kívül a Kunság Népe Téesznek és a megye legnagyobb állami gazdaságának is itt található a központja. A kilencezer- négyszáznyolcvankilenc lakos 31,9 százaléka az iparban, 36,4 százaléka pedig a mezőgazdaságban keresi a kenyerét. Ugyanakkor jelentős diákközpont szerepkört is betölt, hiszen a megyeszékhely után az ezer lakosra jutó tanulók száma itt a legmagasabb. A nagyközség diplomásainak a száma eléri a megye városainak átlagát, míg a kereskedelmi és szolgáltatási alapellátás színvonala megközelíti a városi átlagot. A település kiterjedt egészségügyi feladatokat is ellát, hiszen rendelkezik szülőotthonnal, tüdőgondozóval, mentőállomással és szakosított orvosi rendelővel. Mindezen tények elemzésével a megyei tanács végrehajtó bizottsága is foglalkozott, miután a települések tanácsainak pályázatot kellett benyújtani hozzájuk arról, hogy rendelkeznek-e azokkal a feltételekkel, későbbi elképzelésekkel, amelyek a várossá váláshoz nélkülözhetetlenek. A végrehajtó bizottság megítélése szerint ezek a feltételek biztosítottak, éppen ezért a pályázatokat továbbították az Elnöki Tanácshoz, kérve: mindhárom települést 1989. január 1-jével nyilvánítsák várossá. Döntés az idén Azóta az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium elkezdte a beküldött negyvenegy városjelölt írásos kérelmének szakmai értékelését. Jelenleg százhuszonöt várossal rendelkezünk, és az eddigi szakértői egyeztetések szerint bizonyossá vált, hogy a negyvenegyből harmincöt pályázat megfelelt a várossá nyilvánítás feltételeinek. Nem hivatalos értesüléseink szerint közöttük kettő megyénkbeli település. Hogy végül is melyikőjük, esetleg mindketten elnyerik az áhított rangot, ebben a végső szót az Elnöki Tanács mondja ki a Minisztertanács javaslata alapján még ebben az évben. Nagyközségek más szerepkörben Nyolc települést érint A néma harangok A harangoknak emberemlékezet óta fontos feladatuk az, hogy valamire hívnak, valamire figyelmeztetnek. Talán arra: árvíz közeleg, esetleg vörös kakas nyalja a távoli háztető ereszét, kezdődik a mise, sőt temetéskor a ravatalon fekvőnek is megkondítjá'k. Ügy mondja ezt a falusi ember: húzzák a nyugvót a megboldogultnak. Legújabban pedig sűrűn megszólal messze hangzó, érces hangjuk emlékeztető gyanánt is. A kisújszállási, hajdani városi nagyharang egyelőre erre képtelen, hiszen 1944. júliusa óta pihen. Furcsa játéka a számoknak, hogy hallgatása negyvennégyben kezdődött, és ma már ugyanennyi éve tart. Hogy hol? Szinte hliihetetlen, de így igaz: a szajoli vasútállomáson a tizenegyedik vasúti pályasín alatt. Az emberi ostobaság a háború végső szakaszában ágyuöntéshez vitte el e remeket. Azért, hogy félelmetes fegyverként ezután férfiakat, nőket, gyerekeket pusztítson, házakat döntsön romba. A néma óriás nyitott vagonban, negyedmagával csak a szajoli állomásiig jutott, áhol a veszteglő szerelvényt ibombatámadás érte. Irtózatos volt a rombolás, vasúti romkocsik, halottak, sebesültek hevertek a környéken, a vágányokat háznyi mélységű bambatölcsérek szabdalták szét. Csodák csodája, a harangokat szállító kocsi többé-kevésibé megúszta a bombazáport, de mellette jókora lyuk tátongott. Ekkortájt négyszáz zsidó munkaszolgálatos teljesített itt szolgálatot, akik a gépek elvonulása után hozzákezdtek a károk eltüntetéséhez. Gyerünk emberek, bele a gödörbe a harangokat is, legalább hamarabb megtelik, hangzott az utasítás. Mielőtt lapátolni kezdték volna rájuk a törmeléket, a pályamester, aki véletlenül kisújszállási volt, lemászott a mélybe, és fájó szívvel vett búcsút a város legszebb harangjától. Pihenj, majd kihúzunk, ha békésebb idők járnak errefelé, simogatta meg még egyszer, Mindez a minap derült ki Kisújszálláson a Hazafias Népfront városvédő és szépítő egyesülete beszámolóján. Ez a tavaly alakult, és ma már száznegyvennégy lelket számláló kis közösség a fejébe vette: valahogyan hozzáfog a harangok kiemeléséhez. Persze nehogy azt gondolja a kíváncsiskodó, hogy ennek a tenniakaró, harcos kis közösségnek ez az egyetlen célja. Szó sincs róla, hiszen ezekben a napokban már másodszor szervezik meg a településen a városépítő és szépítő tábort, amelyben a helybeli fiatalok a köztéri padokat, szobrokat, táblákat tisztítják meg a portól, rakják rendbe. De helyrehozzák a régi, déli temető értékes, elhanyagolt sírhelyeit, fejfáit is. Lefényképezik a hajdani kunsági építészet még látható emlékeit: egyszóval védik, óvják a helyi értékeket. Sőt azt is elhatározták, hogy a négyes főút melletti úgynevezett Benzinkút körüli lakótelep semmátmondóan csúnya nevét Pacséri lakótelepre kellene változtatni, ha már jó kétszáz éve arra vonult a jobb megélhetés reményében az az ezer kisúji, aki a Bácskában, Pacsérra letelepedve, remélte élete boldogulását. Ebből is kitetszik, munkájuk akad és lesz is elég. Visszatérve a harangokhoz, haranghoz: tervezik, hogy haranglábra helyezik az egyik téren, ahol emlékhelyként szolgálna a csodaszép ércmonstrum. Hirdetné a háború esztelenségét, örök emlékként az elesetteknek, azoknak, akik az irtózatos vérontás áldozataként valamelyik jeltelen vagy ápolt sírban alusszák álmukat. Figyelmeztetve az élőket is: vigyázzatok, óvjátok a törékeny, könnyű léptű békét. Persze azzal is tisztában vannak: e nemes elképzelés pénzbe kerül, de hát az idő sürget. Elvégre még élnek néhányan Szajolban, Kisújszálláson, meg valószínű máshol is, akik pontosan meg tudják mutatni az elnémult harangok helyét. Ki tudja, fél évtized vagy több teltével marad-e közülük élő hírmondó, még pontosan emlékező ... D. 6zabó Miklós II Tisza jövője - a jövő Tiszája Beszélgetés Láng Istvánnal, az Akadémia főtitkárával Szolnok adott otthont a közelmúltban a XXXI. országos biológus napoknak. A háromnapos tanácskozás napirendjén három fő téma, az immunbiológia új eredményeinek, a Tiszatáj ökológiai arculatának, valamint a biológiai ismeretterjesztés lehetőségeinek a megvitatása szerepelt. A Tiszatájról szóló előadásokat meghallgatta Láng István akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára is, majd így összegezte gondolatait: — Az előadások után még- inkább megerősödött bennem. hogy a jövőben nagyobb figyelmet kell fordítanunk a Tisza völgyének ökológiájára, mint eddig. Nagyobb felszíni vizeink tanulmányozásában bizonyos sorrendiség érvényesül. Az első helyen a Balaton szerepel, de sok dolgozat készült már a Dunáról is. Természetesen nagyon régóta foglalkoznak a szakemberek a Tiszával is. Harminc évvel ezelőtt alakult meg Szegeden a Tisza- kutató munkaközösség. Szerencsére most már nemzetközivé bővült a folyó állapotának vizsgálata. Szovjet és jugoszláv tudósok részvételével készül a Tisza monográfiája. Ügy gondolom, hogy nagyon komoly vizsgálatokra. mérlegelésekre, értékelésekre van szükség a folyóval kapcsolatban, s ezt két alapvető tényező igazolja. Az egyik az általános iparfejlesztési tendencia és lehetőség a Tisza völgyében. Ez természetesen tovább terheli a térséget, s újabb környezetvédelmi gondokat vet fel. A másik tény egy atmoszférikus jelenség, az úgynevezett globális felmelegedés. vagy ahogy már a köztudatban is elterjedt az üvegház-effektus. Az útóbbi időben egyre többet beszélnek a szakemberek a felmelegedésről világszerte. Nem véletlen, hiszen az elmúlt 7—8 évben gyakoribbak lettek a száraz, aszályos évek. mint korábban voltak. Ha ez a globális felmelegedési tendencia eléri hazánkat, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy elsősorban a Tisza völgyének mezőgazdasági területeit érinti hátrányosan. Jó, előretekintő stratégiát kell tehát kidolgozni, olyant, ami lehetővé teszi az ipar- fejlesztést, s csökkenti, a minimumra szorítja a várható környezetvédelmi gondokat. E feladat sürget, hiszen az előadásokon is szó volt arról, hogy erősödik a folyó szennyeződése, a botanikai vizsgálatsor pedig a szárazság hatására bekövetkezett florisztikus változásokat tükrözte. — Mit tudnak tenni egy- egy megye szakemberei a Tiszáért? — Noha a munkaközösség Szegeden dolgozik, én mégis úgy érzem, hogy a Tisza valamennyi Tisza menti város közös ügye, s ily módon Szolnok is érdekelt a kutatásban. A Közép-Tiszai Vízügyi Igazgatóság nagyon részletes adatsorokkal, vizsgálatokkal rendelkezik. A szakemberek első nagy feladata pontosan ez, nevezetesen egy meglévő állapotnak a rögzítése. A következő feladat a múltban lezajlott folyamatok irányának, minőségének. a változás jellegének a kimutatása. S ha ez is készen van. akkor a következő fázis egy előretekintő, prognosztizáló munka elkészítése. Az előadásokon is elhangzott vizsgálati adatok mindenképpen értékes támpontot nyújtanak a további teendők meghatározásához, amelyben én úgy gondolom, hogy a helyi vezetésnek kell még kezdeményezőbbnek lenni. A Tisza menti megyéknek az eddiginél jobban össze kell fogniuk a térség fejlesztési koncepciójának kidolgozásában. S ehhez természetesen sok segítséget nyújthat a Szegedi és a Debreceni Akadémiai Bizottság. Az együttműködés persze nem a nulláról indul, de a már említett két tényező: az iparfejlesztés és a feltételezett száraz periódus a tervek, elképzelések újraértékelését követeli meg. — Hogyan tud segíteni ebben a tudomány? — Oyan ajánlásokat, javaslatokat adhat, amelyek csökkentik a veszteségeket, a károkat. A felmelegedés ellen nem lehet a választ úgy leegyszerűsíteni, hogy öntözni kell, mert ezzel még nem oldódik meg minden, hiszen nem lehet mindent öntözni, s nincs elegendő víz sem. Egy szárazsághatást mérséklő mezőgazdasági rendszer és az ehhez kapcsolódó mező- gazdasági infrastruktúra azonban mindenképpen hatékony lehet. Egy egész sor kérdést kell újraértékelni, például mire elegendő a tárolók kapacitása, hogyan segíthetik egymást a gazdaságok. Nagyon ritka jelenség ugyanis, hogy a szárazság minden szövetkezetét egyformán érint. De szükség van természetesen valamiféle tartalékra, központi támogatásra is. Olyan tartalékra gondolok, amelyhez az éghajlati anomáliák esetén hozzá lehet nyúlni. Mindemellett a legfontosabb persze egy előrelátó gazdaság- politika, amely tudomásul veszi azt a tényt, hogy amilyen természetes jelenség az. hogy nappal világos van. éjszaka sötét, ugyanúgy érvényes, hogy egy bizonyos időcikluson, mondjuk 5—6 éven belül lesznek aszályos és lesznek csapadékos évek. Nem tudjuk előre kellő határozottsággal megmondani, hogy tovább növekszik-e a felmelegedés, de mindenképpen jobb a rosszra felkészülni. Méghozzá olyan módszerekkel. amelyek akkor is jók. ha nem következik be az aszály. — Min dolgozik jelenleg, professzor úr? — Az elmúlt hónapokban több olyan nemzetközi konferencián vettem részt, amely la környezetvédelem néhány sajátságos problémájával foglalkozott. Legutóbb Torontóban az atmoszféra globális változásairól volt szó, s három kérdés az úgynevezett üvegház-effektus, az ózonpajzs sérülése és a savas eső volt napirenden. A felmelegedéssel kapcsolatban ott fogalmazódott meg először, hogy szülessen meg egy nemzetközi egyezmény a széndioxid-kibocsátás mérséklésére. Jelenleg még csak a kénkibocsátás csökkentéséről van egy európai egyezmény, s most készül a nitro- génoxidra vonatkozó dokumentum, s néhány éven belül biztosan napirendre kerül a C02 elleni küzdelem is. Éppen ezért nagyon lényeges lenne egészen pontosan tudni, hogy miként néz ki az egyes országokban a széndioxidegyenleg, menynyi a kibocsátás és mennyi a lekötés. Ezt a vizsgálatot Magyarországon egy jó csapattal egy év alatt el lehet végezni. Jelenleg a kutatási terven és a csapat szervezésén dolgozom. A kibocsátás biztosan nagyobb, mint a lekötés. mondhatná valaki, s ebben igencsak igaza is lenne. Mi értelme van mégis az egésznek? A későbbi tervező munkához, a gazdaság fejlesztéséhez jó támpontot ad majd a vizsgálat eredménye, a kérdésben várható nemzetközi vitában is bizonyítékul szolgálhat, de mondhatnám azt az egyszerű tényt, hogy minden új ismeret eleve hasznos az életünk, a jövőnk szervezésében. — Köszönöm a beszélgetést. Tál Gizella Korszerű orvosdiagnosztikai eszközzel, Siemens Somatom DRG komputertomográf harmadik generációs tagjával gyarapodott a Debreceni Orvostudományi Egyetem Radiológiai klinikája. A berendezéssel az embert! test bármely részéről szeletenként készíthető felvétel úgynevezett esz- közös beavatkozás nélkül. A tomográf jelentős szerepet kap az egyetemi oktatásban is. Képünkön előkészülnek a diagnosztikai vizsgálathoz (MTI-fotó: Oláh Tibor)
