Szolnok Megyei Néplap, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-19 / 198. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. AUGUSZTUS 19. Kommentár Két furcsa pár Az Egyesült Államokban immár véglegesen elszálltak az elnökjelölt-választási gyűlések léggömbjei. Kezdő­dik a komoly küzdelem a végleg lelépő Reagan ameri­kai elnök karosszékéért, a Fehér Ház birtoklásáért. A novemberi elnökválasz­tásra a kormányzó köztársa­sági párt a várakozásnak megfelelően Bush jelenlegi alelnököt választotta jelölt­jévé. Bush eddig — mint az alelnökök mindig — az ép­pen kormányzó elnök árnyé­kában húzódott meg. Bushnak azonban volt egy második gyenge pontja is. Nevezetesen az, hogy ő so­hasem tartozott a köztársa­sági pártnak ahhoz a kon­zervatív jobbszárnyához, amelynek Reagan (különö­sen 1980 és 1985 között) ked­vence és vezéregyénisége volt. Ez a szélsőségesen kon­zervatív jobbszárny az utób­bi időben, különösképpen a szovjet—amerikai kapcsola­tok javulásának korszaká­ban bírálta ugyan Reagan elnököt, de így is az volt a helyzet, hogy Reagan vérte- zete a szélsőjobbról áttörhe- tetlen volt. Nem volt az ame­rikai politikában nála kon­zervatívabb politikus. aki egyben számíthatott volna a többség támogatására. Bush esetében nem ez a helyzet, ö eredetileg a republikánu­sok mérsékelt szárnyához tartozott és a konzervatív jobboldal ellenszenve kísér­te. Ezt volt hivatva kiegyen­líteni az, hogy most egy 41 esztendős, filmszínész külse­jű szélsőjobboldali szenátort jelöltek Bush oldalán az al­elnöki posztra. Neve: Dán Quayle. A világ jóformán alig hallott róla. Kiválasztá­sának két magyarázata is van. Az első az, hogy egyike volt azoknak akik az utóbbi időben Reagan elnököt és ál­talában a szovjet—amerikai közeledés politikáját heve­sen bírálták. Azért válasz­tották tehát ki az alelnöki poszt várományosául, hogy „megnyugtassa” a szélsősé­ges konzervatívokat, akiket Bush viszonylag mérsékelt múltja esetleg idegesítene. A másik ok: Quayle az amerikai Közép-Nyugat egyik fontos államának, In­diana államnak a szenátora. Ezen a vidéken pedig Bush kevés támogatóval rendelke­zik. Quayle segítségével megnő az esélye annak, hogy „besöpörje” ezeknek az államoknak a szavazatait is. Mindez valóságos tükör­képe annak, ami néhány hét­tel korábban a jelenleg el­lenzékben lévő Demokrata {»árt táborában történt. Ott a liberális Dukakis, az Egye­sült Államok keleti partján lévő Massachusetts állam kormányzója az elnökjelölt, aki liberális politikusnak számít. Az ő alelnök-jelölt- jéül a demokraták legszél­sőbb jobbszárnyáról válasz­tottak politikust. A neve Bentsen és Texas államot képviseli a szenátusban. Aligha túlzás azt állítani, hogy Dukakis alelnökjelőli­jének véleménye a döntő bel- és külpolitikai kérdé­sekben. semmiben sem kü­lönbözik Bush alelnök je­löltjének nézeteitől, öt is azért szemelték ki, hogy el­lensúlyként szerepeljen. A két páros között szep­tember első napjaitól kezdve indul meg az igazi választá­si küzdelem. Ebben a no­vemberig tartó, nagyjából nyolc hétben kell majd meg­mutatkoznia, hogy valójában mi is a lényeges, a mélyre­ható különbség a két „fur­csa pár” programja között. Gömöri Endre Meghiúsult az elnökválasztás (Folytatás az 1. oldalról) választható az elnöki poszt­ra. A Libanonban nagy ka­tonai erőt felvonultató és fő­leg különféle muzulmán erő­ket támogató Szíriáinak e tá- baron belül is vannak bizal­masai, így például Szliman Franzsije volt államfő. Fman- zsije szerdán jelentette be hivatalosan, hogy pályázik a tisztségre. A polgárháború kitörésének évében, 1975-ben alapított keresztyény szerve­zet, a Cédrus Őrei is jelöl­tet állítottak, saját vezetője, Etienne Szaikr személyéiben. A keresztény jobboldal már korábban jelezte, hogy meg akarja hiúsítani az el­nökválasztást, és ez a jelek szerint egyelőre sikerült is neki. A Libanoni Erők ne­vű, tízezer fős milícia — a keresztény tábor legerősebb fegyveres alakulata — csü­törtökön lezárt több főútvo­nalat, hogy a törvényhozók ne juthassanak el a parla­ment ülésére. Több keresz­tény parlamenti képviselő is előre jelezte, hogy bojkottál­ja az ülést. ENSZ-közgyülés — Megfigyelő csoport Jóváhagyták a működési költséget Az ENSZ Közgyűlése szerdán beleegyezett abba, hogy a következő három hó­napban a világszervezet alapjaiból 35,7 millió dollárt folyósítsanak az erre illeté­kesek az iraki—iráni tűzszü­netet ellenőrző katonai meg­figyelő csoport működési költségeinek fedezésére. A 159 tagállam képviselőit tö­mörítő vezető ENSZ-testület egyhangúlag hagyta jóvá a költségvetési bizottság erre vonatkozó ajánlását. A katonai megfigyelő cso­port létrehozásáról a Bizton­sági Tanács augusztus 9-én döntött, kevéssel az után, hogy mind Irán. mind pedig Irak belegyezett a tűzszünet­be. Az egész küldetés első félévi költségei becslések szerint 75,6 millió dollárra rúgnak. A tűzszünet szom­battól érvényes. Lengyelország Újabb sztrájkok A két Sziléziai bánya után csütörtökön újabb sztrájk­hírek érkeztek: ezúttal Szczecinből, ahol a kikötő munkásainak egy része és a városi tömegközlekedés dol­gozói szüntették be a mun­kát. A lengyel hírügynökség je­lentése szerint a törvényte­len sztrájkok szervezői a gyors inflációra hivatkozva szeretnének magasabb bére­ket elérni és ki akarják erő­szakolni az 1981-ben betil­tott „szolidaritás” újraélesz­tését. A sztrájk folytatódásáról érkezett hír a sziléziai bá­nyavidékről is. ahol két bá­nyában szünetel a munka a hét eleje óta. A bányászok kezdetben 21 pontos követe­léssel álltak elő, de azóta fo­lyamatosan bővítik ki a lis­tát. amelyben az országos átlagbérek több mint két­szeresét kitevő béreket és a volt „szolidaritás” szervezet legalizálását, a korábbi tör­vényellenes cselekedeteik miatt elbocsátottak visszavé­telét követelik. Vasúti szerencsétlenség a Szovjetunióban Súlyos mulasztások Csütörtök reggelre 22-re emelkedett a Szovjetunióban kedden este bekövetkezett vasúti szerencsétlenség ha­lálos áldozatainak száma. A kórházakban jelenleg 107 se­besültet ápolnak. A helyszíni vizsgálatok ki­derítették. hogy a Lenin- grádból Moszkvába tartó Aurora Expressz legalább 150 km/órás sebességgel szá­guldott a kisiklás pillanatá­ban, holott az adott pálya- szakaszon mindössze 60 km/órás sebesség volt enge­délyezve. A sebességkorláto­zásról azonban a forgalmi ügyeletesek elmulasztották értesíteni a mozdonyvezető­ket. flz ázsiai kontinens békéje (Folytatás az 1. oldalról) A szovjet külügyi szóvivő emlékeztetett arra, hogy a nukleáris robbantásokat kor­látozó eddigi két szovjet— amerikai „küszöbmegállapo­dást” az amerikai fél éppen az ellenőrzési módszerek ki­dolgozatlanságára hivatkoz­va nem ratifikálta. Geraszimov részletesen foglalkozott a BBC egyik hírével, amely szerint állító­lag bizonyos könyveket — nevezetesen Leonyid Brezs- nyev és Konsztantyin Cser- nyenko műveit — eltávolí­tanak a szovjet könyvtárak­ból. Hangsúlyozta, hogy az Izvesztyija egyik olvasói le­vele kapcsán megfogalmazó­dott jelentés túlzó általáno­sításokat tartalmaz, amelyre a szovjet sajtó hasábjain az illetékesek már választ ad­tak. Gyakorlatilag az tör­tént, hogy a szovjet könyv­tárak vezetői engedélyt kap­tak rá: az általuk felesle­gesnek ítélt könyveket, ame­lyekből több példány áll rendelkezésre kiselejtezze­nek. úgy, hogy mindenkép­pen maradjon belőlük leg­alább egy példány, vagy annyi, amennyi az olvasói érdeklődésnek megfelel — mutatott rá Geraszimov. Rendkívüli állapot Pakisztánban Szabotázsra gyanakszanak Rendkívüli állapot van ér­vényben szerda éjféltői Pa­kisztánban. Néhány órával az után hirdették ki, hogy a rádióban bejelentették Ziaul Hakk elnök halálhírét. Az országot ideiglenesen szük­ségtanács irányítja. A testü­let élén az ügyvezető állam­fő, Gúlám Iszhak Han áll. Ziaul Hakk szerdán dél­után halt meg, miután az ország keleti részében kato­nai egységeknél tett látoga­tást. Erről akart visszatér­ni. A hatvannégy éves elnö­köt és kíséretét szállító C— 130-as repülőgép nem sokkal a felszállás után, Bhavalpur és Múltán között haladva, felrobbant. A pakisztáni szenátus csü­törtöki ülésén mély gyász- szál adózott Ziaul Hakk em­lékének. A testület több tag­ja erélyesen kifogásolta, hogy az ügyvivő államfő — a szenátus elnöke — kihir­dette a rendkívüli állapotot. Nemzeti egységkormány fel­állítását szorgalmazták azzal a céllal, hogy novemberben tisztességes és szabad parla­menti választásokat rendez­hessenek. A szerencsétlenség helyszí­nén csütörtökön folytatódtak a kutatások az áldozatok földi maradványai után. Pa­kisztáni hivatalos források­ból közben mind gyakrab­ban célozgatnak arra, hogy szabotázsakció történt a re­pülőgép ellen. Egyes urdu nyelvű lapok csütörtökön vi­szont olyan szemtanúkat szó­laltattak meg, akik elmond­ták, hogy a C—130-as elő­ször az orrával a földnek csapódott, és csak aztán rob­bant fel. nak, a Szovjetunió Minisz­tertanácsa elnökének a Moszkva—Leningrád útvo­nalon bekövetkezett vasúti szerencsétlenség miatt. * * * Bagdad, Irak: Szlavko Jovics jugoszláv tábornok, az ENSZ kötelékébe tartozó, az Irak és Irán közötti tűzszünetet el­lenőrző katonai megfigyelő csoport főparancsnoka (középen) augusztus 17-én megérkezett az iraki fővárosba (MTI — Telefotó) A kisiklás következtében ke­letkezett és pillanatok alatt elharapózott lángokat a tűz­oltó vonat kellő vízkészleté­nek híján nem tudták első nekifutásra megfékezni. BUDAPEST Grósz Károly, a Miniszter- tanács elnöke táviratban fe­jezte ki együttérzését és részvétét Nyikolaj Rizskov­Pakisztán, Ziaul Hakk nélkül Ziaul Hakk tragikus és váratlan ha­lálával tagadhatatlanul politikai-hatal­mi űr keletkezett Pakisztánban. Miköz­ben a szakértők/ú lezuhant gép roncsai között a szerencsétlenség okait kutat­ják, a politikai bennfentesek már a le­hetséges pakisztáni változások körvo­nalait próbálják kifürkészni. Valóban sok a kérdőjel, hiszen Ziaul Hakk nem­csak ellenfeleivel bánt el — ha kellett kíméletlenül, ha kellett rókaravaszság­gal —, de hatalmi örököst sem hagyott hátra. Bizalmasain keresztül, — szín­falak mögül, de mégiscsak egyszemély- ben irányította az országot, vasmarok­kal intézte a dolgokat. Képes lesz-e valaki átvenni a helyét? Tizenegy évig állt az ország kor- mányrúdjánál, s ez az időtartam példa nélküli Pakisztán katonai palotaforra­dalmak és politikai zavargásoktól szag­gatott négyévtizedes történelmében. Kevesen hitték volna, hogy sokáig a csúcson marad, amikor puccsával ke­gyetlenül hátbadöfte mentorát, Zualfi- kar Ali Bhuttót, aki kiemelte őt a név­telen főtisztek sorából és vezérkari fő­nököt csinált belőle. A világközösség pedig páriaként átkozta ki a hatalmat átvett tábornokot, miután a tiltakozá­sok ellenére kivégeztette az elmozdított miniszterelnököt. Mégis, Ziaul Hakk mindent túlélt — nem politikai ellen­lábasai győzték le, hanem a váratlan halál. Szenvedélyesen gyűlölte a de­mokráciát, mert úgy gondolta, hogy a politikai pártok csak káoszt okoznak. Azt akarta, hogy az országban a min­denható törvény az iszlám legyen. Nem volt népszerű, nem is lehetett. Ám azt sem lehet eltagadni tőle. hogy diktató­rikus intézkedéseivel, dörzsölt manő­verezéseivel és gátlástalan cselfogásai­val az összes válságon átvezette Pa­kisztánt. És saját magát. Az egykori fe­ketebárányból lassan tekintélynek ör­vendő politikus lett a világszínpadon is. Kiváló stratéga — és tehetséges, megnyerő stílusú színjátszó volt. Egy szó mint száz: Ziaul Hakk rajta hagyta személyes bélyegét Pakisztán politikai arculatán, mind az ország ha­tárain belül, mind azokon kívül. Nem véletlenül mondta azt legádázabb el­lenfele, Benazir Bhutto: halálával lezá­rult az a korszak, amelyet Ziaul Hakk személyisége és neve fémjelzett. Azt leszámítva, hogy az országban valójában nincs igazán kimunkálva a hatalom átvételének és átruházásának intézményes formája, az utódlás kérdé­se az elhunyt elnök „mindenhatósága” miatt is bonyolult. Sokan hajlanak arra, hogy a nemzeti káosz és anarchia veszélyére hivatkoz­va a hadsereg ragadja magához a kor- mányrudat. immár negyedszer. Kétség­telen, most nincs senki a tábornokok között, akit Ziaul Hakkhoz hasonlóan egyszemélyi vezetőként elfogadnának a többiek. A néhai elnök hatékonyan tar­totta kordában a becsvágyó főtiszteket — miközben hatalmának bázisát a fegyveres erők jelentették. Azt minden­képpen nehéz elképzelni, hogy a had­sereg közömbös marad az ország sor­sát illetően. A polgári személyek közül talán egyedül a szenátus hetvenéves elnöke, Gúlám Iszhak Han az, akit a táborno­kok megtűrnének az elnöki székben, annál is inkább, mert Ziaul Hakk igen közeli bizalmi emberének számított. Állítólag ő volt az, aki hadügyi állam­titkárként nagyon fontos információk­kal látta el annak idején Ziaul Hakkot puccsának előkészítésében. Most át­menetileg ő látja el az államfői tiszt­séget. De Gúlám Iszhak Hannak távol­ról sincs olyan befolyása, hogy a hatal­mi hierarchia csúcsán tartós választás­nak bizonyulna. Az ellenzéki pártok egyelőre óvato­san figyelik a fejleményeket. Ám bizo­nyos, hogy most, amikor a demokrati­kus nyitás legfőbb akadályozója már nincs a színen, győzelmüket remélve, arra fognak törekedni, hogy a novem­beri választásokat pártok részvételével rendezzék meg. Márpedig ha összes lapjukat felteszik a demokratikus pol­gári rendszer megteremtésére és híve­ik tömegeit a barikádokra szólítják, a hadsereg esetleges fellépése könnyen vérfürdőhöz vezetne. És persze nem utolsó szempont, át­formálják-e a belső fejlemények a pa­kisztáni külpolitikát. Ziaul Hakk tragi­kus halálával a stratégiai és geopoliti­kai viszonyok nem változtak ugyan meg — éppen ezért nem is valószínű, hogy bármiféle nagyobb eltolódás lehet az ország nemzetközi szereplésében —, de a néhai elnök személyén keresztül bizonyos manőverezési teret is kialakí­tott Pakisztánnak, vagy éppen ellenke­zőleg, személyéhez kötődő elkötelezett­ségeket vállalt. Elsősorban az afganisztáni rendezés, és azon keresztül az amerikai-pakisz­táni szövetségesi viszony ügye merülhet fel. Ziaul Hakk a kemény vonal híve volt Afganisztánnal kapcsolatban, cse­rében viszont minden fegyvert megka­pott az Egyesült Államoktól, amit csak kért. Vajon nélküle Pakisztán a jövő­ben is meg tudja-e testesíteni a meg­bízható és szilárd stratégiai érdekeltsé­get Washington szemében? És megfor­dítva: Iszlámábád képes lesz-e kiját­szani az Egyesült Államokat, ha saját érdekei úgy kívánják? Hiszen végül is, sosem jutottak töréspontra a szovjet— pakisztáni kapcsolatok Ziaul Hakk ide­jében. Aztán hogyan alakul az ország jövő viszonya a szomszéd országokkal, közelebbről Indiával), amellyel a kap­csolatok a volt elnök országlása alatt zuhantak a mélypontra? Nyilván a vá­laszokra heteket-hónapokat kell várni. Annyit már most meg lehet kockáztat­ni. hogy radikális fordulat nem várha­tó a pakisztáni külpolitikai irányvonal­ban, de a kontúrok szelei itt-ott meg­változhatnak. Rácz Péter Straub F. Brúnó, a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke csütörtökön délelőtt hivatalában fogadta Francesco Colasuonno c. ér­seket, rendkívüli felhatal­mazású apostoli nunciust, aki — egyházi meghívásra — II. János Pál pápa szemé­lyes követeként vesz részt a Szent István király halálá­nak 950. évfordulója tiszte­letére rendezendő augusztus 20-i budapesti ünnepi isten­tiszteleten. A fogadáson je­len volt Paskai László bíbo­ros, esztergomi érsek, a' Ma­gyar Katolikus Püspöki Kar elnöke, valamint Miklós Im­re államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. ISZLÁMÁBÁD Sahnavaz Tanaj altábor­nagyot, az afgán hadsereg vezérkari főnökét nevezték ki az ázsiai ország nemzet- védelmi miniszterévé — je­lentette az AFP Iszlámábád­ból, a kabuli rádió szerdai közlésére hivatkozva. Az AFP szerint a kabuli rádió nem utalt afra, hogy Tanaj altábornagy továbbra is ve­zérkari főnök maradna-e. Elődjét, Mohammad Ráfit, júniusban alelnökké nevez­ték ki. BELGRAD A Jugoszlávia éléskamrá­jaként ismert Vajdaság au­tonóm tartomány mezőgaz­daságát ezen a nyáron ter­mészeti katasztrófával felérő aszály sújtja, amelyhez ha­sonlóra a II. világháború óta nem volt példa. A szakem­berek véleménye szerint a hosszan tartó szárazság kö­vetkeztében a vártnál 40—50 százalékkal kisebb lesz a ka­pásnövények hozama.

Next

/
Thumbnails
Contents