Szolnok Megyei Néplap, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-17 / 196. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. AUGUSZTUS 17. Falufejlesztés kérdőjelekkel Elgondolkoztató huszonhárom oldalas vita­indítónak szánt dolgozatfé­lét adott közzé az Országos Tervhivatal néhány munka­társa: A magyarországi in­tegrált falufejlesztési -(fel­újítási) program kidolgozá­sa és beindítása címen. Mindezt abból a célból, hogy az abban leírtakat vitassák meg, majd véleményezzék a népfront illetékes megyei és városi szakbizottságai, ami időközben a mi megyénk­ben is megtörtént. A tervezet megállapítja, hogy falvaink, apróbb tele­püléseink zömében felerő­södtek bizonyos kedvezőtlen folyamtok (elvándorlás, el­öregedés), és a cél természe­tesen ezek mérséklése, meg­állítása lenne. Arról ugyan hallgat a vitaanyag, hogy ez főleg a korábbi átgondolat­lan, differenciált település- fejlesztés következménye, amelyhez hajdanában a terv­hivatal is áldását adta, de hát régi szokás mifelénk: a dicsőségben mán den ki osz­tozni szeretne, a felelőssé­get viszont senki sem vállal­ja. Ami az ajánlásokat illeti, ezekben a falusi életet, men­talitást, embereket ismerők előtt megmosolyogni való ál­lítások is bőven szerepelnek. Ugyanis a szerzők kérik a falusi lakosságot — mivel az integrált falufejlesztés úgymond alulról Jövő kez­deményezés, amelyet az ott élőknek kell, kellene végez­ni és a megvalósításhoz ter­mészetesen nincs pénz —, hogy jobban törődjenek tá- gabb lakóhelyi környezetük fejlesztésével. Ez úgy hang­zik, mintha az apróbb tele­pülésékre tíz, vagy éppen tizenöt éve sokkal több fo­rint jutott volna, holott az az igazság, hogy a falusi, községi ember mindenféle környezeti gyarapodása (út, víz, gáz stb.), nagyrészt a két kezének, no meg anyagi áldozatának, mintsem köz­ponti támogatásnak az eredménye. Sőt, a szervezők nyomaté­kosan felhívják az ott élők figyelmét: ápolják a szom­szédokkal, az utcabeliekkel a kapcsolatot, mert ez • az előrelépés záloga. Ezt feles­leges papírra róni, hiszen a településfejlesztési verseny és a mindennapi élet ta­pasztalatai fehéren-feketén igazolják: falvainkban, köz­ségeinkben sókkal jobban segítik, támogatják az em­berek egymást, mint a pa- neldzsungelben. A közösségek megszilár­dítása érdekében pedig kü­lönböző kulturális tevékeny­ségeken, eseményeken való aktív részvételt javasolnak: így utcabálokat, sőt ide so­rolják a temetéseket is. Az utóbbi aligha számít kultu­rális eseménynek, még ha esetleg egy haragosnak is szól a harang. Ami az utca­bálokat illeti, eszembe jut; milyen jó lesz, ha a sok idős, lassan csoszogó falusi bácsi és néni kivilágos vir­radatig ropja az ihajt-csu- hajt, mondjuk valamelyik tágabb baromfiudvaron. A szomszédok segítése féle óhaj pedig egy tipikus vá­roslakóé, amelyet inkább ott kellene megvalósítani, mint a kertes községi porták ese­tében. A megyei viták során ki­derült: noha a romániai buldózerpoliitikai elképzelé­sek miatt az alapgondolat nagyon időszerű, elvégre akad mit félteni, óvni a mi falvainkban is, ámbár az előrelépés, a közérzet javí­tása érdekében az ott élők bizonyára azt kérnék: le­gyen iskola, orvos, jó kíná- latú bolt, megfelelő közle­kedés, és ha nem is hely­ben, de elérhető közelség­ben munkaalkalom. Ha ez adott, efféle dolgozatra alig­ha lesz szükség, ha viszont hiányzik, szervezhetnek mu­tatós utcabálokat, temetése­ket, közös énekléseket, ettől még nem újul meg a falu. Szóvá tették azt is, hogy az írás mintegy 3 ezer 300 tele­püléshez szól, de említést sem tesz az áfészekről, el­végre falvainkban, községe­inkben minden döccenő, kri­tika ellenére ők viselik a lakossági ellátás főbb ter­heit. Szintén nincs szó a kis­iparosok tevékenységéről, holott a kimenekült szövet­kezeti, állami szolgáltatások helyett szinte kizárólagosan ők végzik a kilincsjavítástól kezdve a vízbekötésig a ki- sebb-nagyobb megrendelése­ket. Végezetül még egy észrevétel, miért utasították el a népfront il­letékesei, város- és község­védő egyesületei ezt a terve­zetet: ha már valamilyen elképzelés születik falvaink fejlesztésével, felújításával kapcsolatban, akkor legelő­ször kiindulási pontként azo­kat kellene megkérdezni, akik hasonló nagyságrendű településeken laknak. Ök hogyan látják helyzetüket, miképpen képzelik el a jö­vőt. Mindez hiányzik, holott közismert: nagyon is józan, gyakorlatias gondolkodású észjárású emberek élnek ott. Bizonyára lenne véleményük a hogyan továbbokkal kap­csolatban is. Amíg azonban ez hiányzik a tervezetből, a hétköznapi nyelven fogal­mazva fából vaskarika az egész. Még akkor is, ha in­tegrált, azaz összesített a címe. D. Szabó Miklós Akár főpróba is lehetne Készülődnek a repülők, ejtőernyősök a budapesti parádéra (Fotó: Mészáros) A katonai repülőtéren ka­tonás sorrendben sorakoznak a helikopterek, a szénává száradt füvön az ejtőernyő­sök várakoznak. Az időjárás­jelző szerint a betonon leg­alább negyven fok van. — Odafönt sincs valami hűvös — mondja Sauerwald Rudolf százados, aki az imént érkezett a „párnással”. Nárai István vezérőrnagyot hozta, aki sorban szemléli áz augusztus 20-án Budapesten tartandó vízi és légiparádén résztvevő alakulatokat. — Hiába kapcsoltam be a ven- tillárot, az is csak a meleg levegőt kavarja. — Alakulatunknak jutott az a feladat — magyarázza Fekete István alezredes. — hogy szállítsuk a Parlament előtt a Dunába tömegesen ugró ejtőernyősöket az ugyanott ugró sportolókat és a helikopterekből kis ma­gasságból a Dunába bukó búvárokat. Közben felzúgnak a heli­kopterek motorjai, levegőbe emelkednek a gépek. Nem­sokára kibomlanak a Varsói Szerződés tagállamainak zászlait vivő ejtőernyősök fölött a kupolák," majd sor­rendben, tucatszámra nyitják az ernyőiket a katonák. Ilyen ^kánikulában kétszere­sen férfias feladatot hajta­nak végre. És a budaijesti ugrásnak sem csak a szépsé­ge lesz meg, hiszen a hidak, a magas épületek, a magas- feszültségű vezetékek miatt ott nem gyerekjáték a földet, pontosabban a vizet érés. Mivel sorkatonákról van szó. egyszeri, megismételhe­tetlen lehetőség ez a részt­vevők számára, ezért min­dig több a jelentkező, mint ahányra szükség van. A katonák ugrása töme­gességével, a sportolóké könnyedségével igézi a szem­Sorkatonák ugrása lélőt. Az ügyesen kormá­nyozható paplanemyővel lé­legzetelállító produkciókat mutatnak be, s nemcsak a megszokottakat Két sportoló például harmadik társuk er­nyőjére ékalakban áll. A repülők elismerő pillan­tással szemlélik az ejtőernyő­sök bravúrjait. Egy helikop­ter-vezető fejcsóválva dör- mögi: — Ép ember, ép gépből, ép ésszel ki nem ugrik. ..Hiva­talból” nekem is kellett ug- ranom egyszer-kétszer ejtő­ernyővel, de nem éreztem csábítást, hogy átmenjek hozzájuk. Mire vége a kiképzési napnak, szűnni kezd a káni­kula. — Jó lenne, ha a pá­rás égből megeredne az eső — sóhajtozik egy katona. Az ejtőernyősök viszont úgy vannak, hogy ha a hegy nem megy Mohamedhez, akkor Mohamed megy a hegyhez. Már a csütörtöki főpróbán is a Dunába ugranak, s tőlük tombolhat a kánikula, az al­kotmány ünnepén újra meg­mártóznak a Parlament előtt a hűs hullámokban. S. B. Terveknek meg­felelően halad Jászapáti köz­pontjában a Vele- mi Endre Tsz üzemi konyháját, tanácskozóter­mét, klubhelyisé­geit, valamint egy ABC-áruházat magába foglaló épület kivitelezé­se. Az ősz folya­mán átadásra ke­rülő létesítmé­nyen jelenleg a belső gépészeti és burkolói munká­kat végzi a szö­vetkezet építőbri­gádja (Fotó: Mé­száros) Az erőszak megtörtént De ki felügyeljen az iskolaudvaron? Az eset, amelyről ennek a cikknek első negyedében szó lesz, méltán keltett közfelhá­borodást Szolnokon. Azt csak sajnálni tudjuk, hogy Megkeresésünkre Kovács Sándor, a városi rendőrkapi­tányság vezetője készséges, részletes tájékoztatást adott. Tőle ismerjük az eseménye­ket. Augusztus kilencedikén, délután öt és hat óra között két, tizenkét éves fiú ját­szott a Tallinn körzeti Álta­lános Iskola nyitott kapujú sportudvarán. Erről a sport­udvarról annyit kell tud­nunk, hogy a megyeszékhely egyetlen, a nyári szünidőre meghirdetett, nyitott általá­nos iskolai sportudvara. A szünidő során tulajdonkép­pen a gondnok fölügyeli az iskolát, napi munkaidejének végéig, tehát éppen délután ötig. A nyitottság pedig a Tallinn körzet — az iskolát övező lakótelep — lakóinak, kicsinyeinek és nagyjainak szól. Végeredményben vélet­len, hogy éppen ott történt e súlyos cselekmény, hiszen megtörténhetett volna bár­hol. A két tizenkét éveshez odalépett K. Károly, tizen­három éves, biharkeresztesi, Szolnokon nyaraló fiú és brutálisan megtámadta, meg­verte őket. Trikójukat letép­te. a fiúk kezeit azzal ösz- szekötözte, majd súlyos fe­nyegetéssel természet elleni fajtalanságra kényszerítette áldozatait. Ezután megpa­rancsolta nekik, hogy — még mindig összekötözött kézzel — másszanak át az iskola kerí­tésén, ő maga pedig eltávo­zott a helyszínről. A ruhada­rabjaikkal betömött szájú, összekötözött kezű, meggyö­tört fiúkat a Zagyva-gáton sétáló járókelők szabadítot­ták ki. A szülők értesítették Rózenberszky László, a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet igazgatója elmondta, hogy a náluk töltött néhány nap alatt megállapították. K. Károly enyhe fokban értelmi fogyatékos. — Éppen ennek a fogyaté­kosságnak lehet velejárója nála a serdülő koron túli erős szexuális késztetés, a szexuális aberráció (eltéve­lyedés). Ezért is kell erre a fiúra fokozottabban vigyáz­ni; saját maga és esetleg ké­sőbbi áldozatai érdekében egyaránt. — De hol és hogyan lehet rá vigyázni? önöktől kike­rült. nem büntethető, mivel nem töltötte be tizennegye­dik életévét. Bezárni, elkü­löníteni nem lehet. — Az édesanyja jött érte, s a szülő a gyermek törvé­nyes fölügyelője. Magánvéle­ményem mondom; a megtör­tént cselekmény szempontjá­ból eső után köpönyeg az állami gondoskodás valami­lyen formája, ám a semminél több. Ha rajtam múlna, zárt intézetbe utalnám. Onnan nem lehet megszökni. De hát ez nem rajtam, hanem a he­lyi tanácson múlik. Telefon Biharkeresztesre. A vonal másik végén Sárvári Kálmánná VB-titkár. Az elsőként nem hivatalos for­rásból, hanem a városban több mint egy hete terjedő szóbeszédből értesültünk a megdöbbentő cselekményről. a rendőrséget, s az URH-s szolgálatot teljesítő rendő­rök rövid időn belül elfog­ták a gyanúsított K. Károlyt, aki nem tagadta tettét. Az orvosi vizsgálat is kétséget kizáróan igazolta, bizonyítot­ta a cselekmény elkövetését. A gyermekkorú tettes a rendőrségre, majd a Gyer­mek- és Ifjúságvédő Intézet­be került. Az intézet értesí­tésére pénteken jelentkezett érte idősödő édesanyja és magával vitte. A foganatosí­tott intézkedés: a szolnoki rendőrkapitányság értesítette az esetről az elkövető lakó­helye szerint illetékes rend­őri szervet, a Berettyóújfalui Városi Kapitányságot és a biharkeresztesi tanácsot. Eddig a végtelenül szomo- tú, brutalitásában egyedül­álló cselekmény története. Kérdés, hogy mi lesz most már a tizenhárom éves K. Károly „büntetése”, hiszen gyermekkorúként büntetőjo­gilag felelősségre nem von­ható. És mi lesz a vakáció hátralévő napjaiban, s aztán, jövőre és tovább a nyitott iskolaudvarral. Odaengedhe­tik, odaengedik-e ezután a környékbeli szülők a gyere­keket? S a kérdésekből újab­bak fakadnak; kell-e gondos­kodnia valakinek a nyitott iskolai sportudvar, játszó­udvar felügyeletéről délután öttől sötétedésig? Vagy zár­ják be? Mondhatják; az sem volna célszerű.- Akkor majd bemásznak a focizni, fo- gócskázni vagy egyszerűen csak bandába verődni vágyó­dó gyerekek. Az első kérdés­re volt könnyebb a választ, a lehetséges választ megkeres­ni. ügyet most hallja tőlem. A fiút s a családot jól ismeri. K. Károly egy sokgyermekes család legfiatalabb sarja. A soktagú família hol Budapes­ten, hol Szolnokon, hol Bi- harkeresztesen tanyázik. Mármint azon tagjai, akik nem élvezik éppen valame­lyik büntetésvégrehajtási in­tézet vendégszeretetét. Az erőszakoskodó gyermek otthon is erős fiú hírében áll. Ott. Biharkeresztesen vert már meg nálánál gyen­gébbeket. De ilyen súlyos cselekményről odahaza nincs tudomásuk. A VB-titkár sze­rint nagy valószínűséggel vé­dő és óvó intézkedésként kezdeményezni fogják szá­mára az állami gondoskodás valamilyen formáját. Ez mindenesetre megnyug­tató, ám a cikkírót nem hagyja nyugodni annak a bi­zonyos büntethetetlenségnek a kérdése. Nem mintha a szemet-szemért, fogat-fogért elvet vallaná.' ám a jog vala­milyen hézagát véli fölfe­dezni. Kiderül, hogy téved, nincs szó joghézagról. Dr. Vámos Sándor, Szol­nok városi vezető ügyészhe­lyettes: — Tizennégy életév alatt törvényeink szerint senki sem büntethető, kövessen el bármit. Jogi szankciót nem lehet vele szemben alkal­mazni. Hát gyámügyit? Kuklis Erzsébet, a városi tanács gyámügyi előadója: — A gyámügy nem szank­cionál, hanem védő és óvó intézkedést javasol. Ez több­féle lehet. — Mi a legsúlyosabb kö­vetkezménnyel járó intéz­kedés? — A zárt intézetben való elhelyezés, s ott az igen szi­gorú körülmények között fo­lyó intézeti nevelés. A szi­gorú neveléssel párhuzamo­san a gyógyítás is megoldott­nak látszik. Ezen a szálon tehát végé­re jártam a dolognak. Nem vagyok jós, de remélem, hogy K. Károly nevelése — talán hamarosan — zárt in­tézetben folytatódik. A kígyó a farkába harap De hát itt a másik szál, az iskolaudvar. A városi tanács művelődési osztályán meg­tudtam, hogy a nyitottságról az iskola önállóan dönt. Nem követelmény, még csak nem is elvárás, hogy az intéz­mény nyitott sportudvarán fölügyeletet adjon. Egészen pontosan; „nem köteles föl­ügyeletről gondoskodni.” Gondolom ez az a pont," ahol a kígyó a farkába ha­rap, hiszen ha köteles lenne, nem nyitná meg az udvart. Csakhát Szolnoknak ez az egyetlen nyitott iskolai sportudvara! Amikor fölhívtam Berecz- ki Lajosnét, az iskola igaz­gatóját, arra voltam kíván­csi: a történtek után tervez-e valamilyen intézkedést, eset­leg a Hazafias Népfront, a Vöröskereszt, a szülői mun­kaközösség, a KISZ illetékes helyi, lakóterületi szerveivel közösen? Azt is előrebocsá- tottam. természetesen nem a sportudvar holnaptóli be­zárására gondolok. Az igazgatónő úgy vélte, egyik társadalmi szervezet s a szülők nevében sem vál­lalhatja magára a sportud­var fölügyeletét. Ebben ter­mészetesen igaza van. Ma­gának az iskolának pedig arra sem pénze, sem szerve­zeti lehetősége nincs, hogy munkaidőn túli felügyelet­ről gondoskodjon. Ezek is té­nyek. Hát akkor? Ha az iskolá­nak magának nincs pénze, mégiscsak vissza kell tér­nem a tanácshoz. A munka­idő letelt, a művelődési osz­tályon senkit sem találok. A helyén lelem viszont Bálint Ferenc tanácselnököt. A vá­lasz: nincs pénz. — Számtalan hasonló do­logra jelentettük be költség- vetési igényünket a Pénz­ügyminisztériumba. Hiába. — Saját erőből? — Hány olyan jogos lakos­sági igényt soroljak a város­ban. amelyekre szintén nem futja? — kérdezett vissza a tanácselnök. És neki is iga­za van. Egyéb híján — ha a nyitott iskolai sportudvar fölügyele- te jogosan fölmerülő igény — maradnak a szülők. Még nem tudom, milyenjszerveze- ti formában. Egri Sándor Gyermek, brutális kegyetlenséggel Nevelés zárt Intézetben?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents