Szolnok Megyei Néplap, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-17 / 196. szám

1988. AUGUSZTUS 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 | A tévé I 1 képernyője előtt | H Bt _ A sorozatoknak megvan az a jó tulajdonságuk, hogy mi­re végeit érnek megszeretj ük­öket. Még akkor is, ha kez­detben idegenkedünk tőlük, a folytatások során a soroza­tok általában belopják ma­gukat a kedvünkbe, a szí­vünkbe. így azután róluk, ha elbúcsúznak tőlünk, csak jót — rosszat semmit. Eltűnt... Bitka ez alól a kivétel. És kellemetlen. Sajnos épp a mo6t befejeződött angol té­véfilmsorozat a kivételek kö­zé tartozik: régen láthattunk ugyanis ilyen érdektelen és valójában semmitmondó té­vésorozatot, mint ez a hat­részes film, az Eltűnt ott­honról. A férje hirtelen és váratlan eltűnésével egyedül maradó asszony küzdelmét ígérte; küzdelmét a fennma­radásért, az önálló, szabad élet megteremtéséért. Lehe­tett volna ez a film valóban egy mai, gyermekeivel egye­dül élő nő őszinte drámája. Ehelyett egy decens hölgy il- legette, billegette magát a képernyőn, többnyire kacér­kodva az új helyzet hozta körülményekkel és lehetősé­geivel. Mint ahogy arra sem derült igazán fény, hogy a férj miért is távozott ango­losan, hasonlóképp az is ho­mályban maradt, hogy iga­zán mi hozta vissza a csa­ládi fészekbe. Ez az egész história lógott a levegőben, illetve a képernyőn. Drámai feszültség helyett kedélyes­ség lengte be. Jól fésült fil­met láttunk egy csinos asz- szonyról, aki túl azon, hogy vonzó, mit sem tud kezdeni magával. A film egyébként úgy kezdődött, mint valami krimi, majd átevezett némi­képp a lélektan vizeire, és megpróbálkozott a szociális ábrázolással is. Azaz nem­csak tartalmában, formájá­ban is határozatlanná vált, — azt hiszem legjobb, ha mielőbb elfelejtjük. Nem ne­héz. Vigyázat, mélyföldi Azon viszont még sokáig töprenghetünk, amit a fia­tal művészek stúdiója tett pénteken este „az asztalra”, történetesen Molnár György rendezői elképzelésében és Kern Andrással a főszerep­ben. Az életet sokféleképpen lehet szemlélni és lehet fel­fogni. Lehet kedéllyel, elné­zően, romantikusan ábrán­dozva, lehet dühödten és el- utasítóan. S lehet a fonák­járól is, ahogy modern ko-‘ runkban a művészetben oly Igyakori. Fonákjáról, ironi­kusan, humorral, amiben mindig van valami keserű­ség is. A visszájáról köny- nyebb észrevenni az élet fonákságait. A mai magyar kzerzők munkáiból készült összeállításban — Vigyázat, mőlyföld! — olyan írások vonultak fel, amelyekben az élet, életünk negatív jelen­ségei kapják meg szellemes fricskájukat vagy épp gyil­kos szatírájukat. Kétségte­len: igen áttételes megfogal­mazásban, olykor kivételes szellemi erőfeszítéseket kö­vetelvén a nézőtől. Hogy tudniillik megértse, amit 'hall, befogadja, amit lát. Hogy végül is egészet alkot­hasson magának a részletek­ből. Indulatok is sisteregtek ebben a feszes színes ösz- szeállításbain; a „keskeny vá- gányú vasutasok”, azaz azok nevében szólt itt minden bí­ráló szó és protestáló hang, akik nem dúskálnak az élet javaiban; némi túlzással: a Vigyázat, mélyföld! a nép hangja hipermodern hang- szerelésben. Erre utal Az én apám fűtő című indítódal harcos hangvétele is. A cím egyébként azt az igényt fe­jezte ki, hogy az összeállí­tás az élet mélyére kíván ha­tolni, s úgy kívánta kifordí­tani a mélyből az élet igaz­ságait, mint a földmíves ekéje a hantokat. A könyveknek — szoktuk mondani — megvan a ma­guk sorsa Hozzátehetjük: a tévéprogramoké is meglehet. A Vigyázat, mélyföldé feltét­lenül, hisz többszöri nekifu­tás után került csupán a képernyőre. Volt, amikor vi­tatható tartalma miatt, volt amikor műsorszerkesztési gondok miatt maradt ki a napi műsorból. Most végre láthattuk. Igényes munka, kétségtelen, de alighanem túlságosan kemény dió, hogy első és egyetlen nézésre il­letve hallásra teljesen elme­rülhessünk gondolatainak mélységes tengerében. Tö­ménységét képi gazdagsága sem tudja feloldani. Röviden Nem okozott viszont gon­dokat a szellemnek, nem adott munkát az értelemnek a kétrészes, történelmi tár­gyú szuperprodukció, amely még akkor készült, amikor a szélesvásznú mozi harcba indult minden más vizuális élményt kínáló kultúrávai, de legfőképp a televízió el­len. A Római Birodalom bu­kása (1964-ből való) elsősor­ban a hatalmas képek, for- gatagos sokaságok ábrázolá­sában tündökölt, gyakori csatajelenetek és színpompás felvonulások biztosították benne a látványt. Itt a mennyiség dominált. Ember­ben, pénzben, kosztümben, díszletben egyaránt. Nagy történelmi tablók, hatalmas freskók — ez a film csak a szemnek szólt, a hétvége két estéjén afféle rágógumiként fogyaszthattuk el. Külön sze­rencsétlenség, hogy a széles­vásznú filmből csupán kes­keny képcsík lett á kis képernyőn, alul és felül fe­kete, holt felületeket hagy­ván. Lehet, hogy negyedszá­zada siker volt A Római Bi­rodalom bukása, most a ben­ne szereplő sztárok ellenére is kiábrándítóan üresnek ha­tott; csak máz volt rajta a história. A jászberényiek után a mezőtúriaknak sem sikerült, mármint továbbjutni a Ki mit tud? középdöntőjébe: a Szivárvány nevet viselő ci- terások versenytársaikkal szemben alulmaradtak. Pe­dig érzékeny, tehetséges mu­zsikusok. Talán túlon túl is érzékenyek és finomak, és sajnos ezúttal finomkodtak egy olyan hangszeren, amely épp természetes egyszerűsé­gével válik ki a hangszerek közül, sajátosan vaskos pa­raszti hangzása teszi oly vonzóvá. E sorok írója más­kor is hallotta már őket játszani, zenéjük úgy szólt, mint mikor a mezők pacsir­tái kelnek vidáman dalra, szaporán és messze hangzóan. Most azonban mint hírlik, hozzáértők tanácsára vál­tottak hangnemet. És „mű- vésákedtek” a hangszer ter­mészete ellenére. Alighanem jobban teszik, ha ezúttal is saját magukra hallgatnak. S ezt akár tanulságként is el­raktározhatjuk magunknak a sikertelen produkció lát­tán. Persze a mezőtúriaknak nincs okuk a szomorúságra. Ha ismét a megszokott mó­don csendítik dalukat, újra a szívünkhöz találnak, a lé­lek mélyébe. Egy Ki mit tud? nem a világ! Végül két új sorozatnak induló filmről: az egyik ter­mészetrajzi, s az erdő válto­zásait kívánja bemutatni hónapról-hónapra, — termé­szetjárás a képernyőn —, a másik témája az adó, amiről sokat tudunk ugyan már, de eleget még aligha. Animáci­ós ismeretterjesztő ez utób­bi, melyben két figura be­szélget, fő formája tehát a dialóg. Állítólag ez a mód­szer korszerű, én azonban szívesebben venném, ha in­kább képszerű lenne ez az adóáskola, melyet aligha jó­szántából jár ki az ember. Ha már témája nem túlsá­gosan kedves, legalább for­mája lenne szórakoztató. A mostani párbeszéd ugyanis bár ketten beszélnek, egy­hangú és fárasztó. V. M. A veszprémi úttörőház szer­vezésében általános iskolás diákok részére alkotótábort rendeztek Bakonyoszlopon, amelyen a résztvevő gyere­kek a reneszánsz korral is­merkedhettek meg. Korhű öltözeteket, eszközöket, éte­leket készítettek és eljátszot­ták a régi idők egy-egy jel­legzetes eseményét is. A tá­bor résztvevői a nagyvázso­nyi Kinizsi várban — stílu­sos környezetben — tánco­kat, bajvívást mutattak be és megválasztották maguk közül Kinizsi Pált is (MTI- fotó: Arany Gábor) Kiállítások Mikulás Lovacky tárlata Szolnokon Váncsa Ildikó képei a gyulai várban A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban ma délután Mikulás Lovacky és Pavol Tarasovic szlovák fes­tőművészek kiállítását nyit­ja meg Kukri Béla,, a Szol­noki Galéria Baráti Kör el­nöke. A két bártfai művész a sáro6i múzeum munkatár­sa. A gyulai várban holnap, csütörtökön nyílik meg Ván­csa Ildikó Mezőtúron élő festőművész tárlata, amely szeptember 4-ig tart nyitva. A városi kiállítócsamok- ban péntek délután 5 órától látható az V. mezőtúri kép­zőművészeti alkotótelep résztvevőinek alkotásaiból rendezett kiállítás. Ezúttal Ágotha Margit és Rékássy Csaba grafikusművészek, Németh József, Balogh Gé­za, Fazekas Magdolna, Meggyes László, Valentin Paulov Vitanov és Váncsa Ildikó festőművészek, Bor- bás Tibor, Csikai Márta és Syőrfi Sándor szobrászmű­vészek alkotásait láthatja a közönség. Szeptemberben is lesz „csúszás” Iskolákba szállították Az új iskolai év tanköny­veinek túlnyomó részét ide­jében kézbe vehetik a diá­kok, s többségüket már az iskolába szállították a ter­jesztő vállalatok. Schröder Gézának, a Tan- könyvkiadó Vállalat műsza­ki igazgatóhelyettesének tá­jékoztatása szerint az 1988/ 89-es tanévre 1250 féle kiad­ványt kellett gondozniuk, közülük 80 az új, s mintegy félezer az újranyomtatott kötet. Az idén megjelenő csaknem 26 millió példány nyomtatásában elsősorban a papírhiány — amely már áprilistól éreztette hatását —, valamint egyes esetekben a kéziratleadások csúszása akozott gondot. Emiatt az általános iskolákban négy-, a gimnáziumokban nyolc-, a szakközépiskolákban kilenc-, a műszaki szakközépiskolák­ban hétféle tankönyvre kell várni szeptember közepéig. Egy-két hetes csúszással érkezik csak az általános is­kolákba az új első osztályos ének-zene, az ugyancsak új tagozatos, ötödikes orosz tankönyv, és a kiegészítő is­kolák Természeti ismeretek című új tankönyve, továbbá késéssel jelenik meg az ötö­dikes orosz tankönyvek egy része is. A gimnáziumi kö­tetek közül szeptember 10-ig húzódik például az 1—3., év­folyamos Műalkotások elem­zése című tankönyv, a 4. Helyzetkép a tankönyvellátásról osztályos spanyol tan­könyv és a 4. osztá­lyos irodalmi szöveg- gyűjteménynek a megjele­nése, illetve kiszállítása. To­vábbi csúszás várható a két- tannyelvű gimnáziumi tan­könyvek egy részénél is: a fordítások, lektorálások és a különböző műszaki nehézsé­gek miatt mintegy 30 új ilyen tankönyv kiadása csak szeptember végétől várható. Miként a műszaki igazga­tóhelyettes elmondta, a pa­pírhiány az idén a korábbi­nál jóval nagyobb erőfeszí­téseket követelt meg mind a kiadásszervezésben, mind a gyártásban. Az év közben például csaknem negyven munkát kellett váratlanul átcsoportosítani az egyik üzemből a másikba, amely mintegy 4—4,5 millió kötet soron kívüli megmozgatását jelentette. Ennek eredménye az idei, viszonylag zökkenő- mentes ellátás, ám a szovjet papírimport visszafogása már a jövő esztendei tan- könyvkiadást is veszélyezte­ti. A tankönyveknek csak­nem 35 százaléka készül ugyanis újságnyomópapírra, s még 1988-ban mintegy 800 tonna papírt kellene felhasz­nálni ahhoz, hogy a jövő esztendei kiadványok szoká­sos előgyártását időben biztosítsák. Ennek a mennyi­ségnek a beérkezése — így mintegy 10 millió, jövőre esedékes tankönyv kinyom­tatása — ma még bizonyta­lan. A terjesztőkkel a napok­ban tartott megbeszélések szerint egyébként az új tan­évre már megjelent kötetek kiszállítása rendben lezaj­lott. Az általános iskolai, a gimnáziumi és a szakközép­iskolai kiadványokat — a már megszokott módon — a tanévkezdés előtt csak az iskolában lehet megvásárol­ni. Azok a tankönyvek, ame­lyek szeptember elején nem kelnek el, az évközi árusí­tásra kijelölt boltokban vá­sárolhatók meg a főváros­ban, illetve vidéken a könyv­értékesítéssel is foglalkozó Művelt Nép boltokban és az áfészüzletekben. Az Állami Könyvterjesztő Vállalat szeptember 1-jétől 4-ig a vá­rosligeti Petőfi Csarnokban rendez tankönyvvásárt, s szeptember 4-től 24-ig több mint húcz fővárosi boltban árusít általános iskolai és gimnáziumi tankönyveket. Az Október 6. utcai Tan­könyvcentrumban és az V. kerület Deák Ferenc utca 15. szám alatti Móricz Zsigmond Könyvesboltban egész évben árusítanak tankönyveket. Üjabb szép és ér­tékes darabbal gazdagodik a kis­újszállási népraj­zi kiállítóterem. Vígh Júlia hely­beli lakos mint­egy 104 különböző századeleji tár­gyat ajándékoz a gyűjteménybe; többek között ácsszerszámo­kat, első világhá­borús fotókat, háztartásban használt cserép­edényeket, illetve szőtteseket (Fotó: T. Z.) fl bakterház után indul az Állomás Szolnokon jelenleg há­rom olyan könnyűzenei cso­port tevékenykedik, amelyik­nek beleszólása lehet a ha­zai popdzsungelben folyó küz­delmekbe; az egyik a Wü 2 együttes, a másik az Ippolit Matvejevics (nemrég az Élet és Irodalom hasábjain kap­tak elismerő kritikát), a har­madik pedig egy rendkívül vehemens csoport, amely ta­valy mutatkozott be C 64 néven, s mindjárt olyan fel­dolgozást produkált Távolo­dom címmel, hogy jó előre biztosította helyét a rádió kívánságműsoraiban. Annak idején hírt adtunk róla, hofjy a C 64, mint ahogy a nevé­ben is benne foglaltatik, egy ..számítógépvezérlésű” együt­tes, magyarán: náluk a mu­zsikát, a ritmust egy Com­modore 64 típusú komputer produkálja- Elmúlt évi slá­gerük révén az addig három tagú csoport (Töröcsik Kris­tóf énekes, Koncsek Ferenc zeneszerző, Koncsek László programozó) megváltoztatta nevét, mégpedig Állomásra. A szándék nyilvánvaló: az Új sláger a láthatáron együttes újszerű próbálkozá­sával utat nyitott, s egyben vitathatatlan sikert aratott. Ügy is mondhatnánk, megér­kezett útja első állomására. A kísérletezés tavaly és az idén tovább folytatódott, így született meg Koncsek Fe­renc zenéjével és szövegével az Állomás című legfrissebb szerzeményük, amelyet a Magyar Rádióban vettek fel Farkas Iván billentyűs köz­reműködésével, s amelyet Z-sítettek. (Éz annyit tesz, hogy a felvétel bekerül a rá­dió szalagtárába, és bármi­lyen műsorban felhasználha­tó.) Az Állomás egyébként a jövő héten kedden, azaz 23- án hallható lesz az Újdonsá­gainkból című könnyűzenei rádióműsorban. (Bemutat­kozásra vár még egy szerze­ményük Küzdelem címmel is.) Az viszont nem egészen érthető, hogy a rádióban mi­ért éppen a nyár utóján „dobják be” az Állomás cí­mű meglehetősen slágergya­nús nótát, amikor az idei nyáron köztudottan egyetlen nagynevű együttes tolmácso­lásában sem született sem­miféle könnyed sláger — be­leértve az Interpop fesztivál görcsös erőlködését is. (E so­rok írója egyébiránt a tavasz végén meghallgatta az Állo­más együttes azonos című songját^ és meggyőződése, hogy újabb sikerlistás szer­zeményt „hoztak össze” a szolnoki műhelyben.) Minden jel arra vall tehát, hogy az együttes szekere meglódult; ősszel a Marcelli- na PJT stúdiójában rögzítik hangszalagra a Souvenir és a Repülőtér című számokat. Azt már csak végképp záró­jelben jegyezzük meg, hogy Cacavas, amerikai Grammy- díjas zeneszerző Budapesten járván belehallgatott az Ál­lomás együttes produkciójá­ba. Levele a közelmúltban érkezett meg a tengerentúl­ról, s benne csupa biztató szavakat szentelt a szolnoki gárdának. Ezt persze iiem kell készpénznek venni, de kétségkívül jelent valamit, ha egy szárnyait bontogató magyar zenekarra felfigyel­nek neves külföldi szakem­berek is. J. J. A Tisza ligetben is Korszakváltó Országos játék közép- iskolásoknak Országos történelmi-poli­tikai játékot rendez a tábo­rozó középiskolás diákoknak a hét végén a KISZ Közpon­ti Bizottsága: augusztus 19- én. pénteken 16 helyszínen zajlik majd az István király- évfordulót köszöntő ifjúsági mozgalmi rendezvény. A vetélkedő jellegű játék címe: Korszakváltó — órán­ként százzal. Ennek megfele­lően pénteken 10*00 órakor a játék helyszínein István király megkoronázásának évét, 1000-et írnak majd, s minden órában egy újabb évszázadba lépnek a vetélke­dő résztvevői. A történelmi-politikai já­ték pénteken az esti órák­ban. a XX. századba érkez­ve ér majd véget. A győztes a baiatonszemesi. a balaton­füredi, a kecskeméti, a ceg­lédi. a velencei, a zalaeger­szegi, a tatai, a nagykőrösi, a salgóbányai. a békéscsabai, a kalocsai, a csopaki, a deb­receni, a szolnok-tiszaligeti és a siófoki helyszíneken vetélkedő csapatok közül ke­rül majd ki. A legjobbak ér­tékes jutalmakban részesül­nek.

Next

/
Thumbnails
Contents