Szolnok Megyei Néplap, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-15 / 194. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. AUGUSZTUS 15. IA szerkesztőség postájából I Topogó és sült virsli Eltűnt a tiltó tábla A Mezőtúri Bútoripari Szövetkezet tíz dolgozója jú­lius 2—10 között nyaralással egybekötött tanulmányúton járt az NSZK-ban. Mikro- busszal indultunk 2-án haj­nalban. s Ausztrián keresz­tül 3-án délután értünk Frank-Svájc egyik festői kis­városába, Lichtenfelsbe. Utunk a thüringiai erdőn vezetett keresztül. Gyönyö­rű tájakat láttunk. Lichtenfelsben egy kem­pingben vertünk sátrat és tanyát. Innen mentünk nap mint nap kirándulni, várost nénzni, vásárolni. Közben szakmai látókörünket is tá­gítottuk, ugyanis meglátogat­tuk a nyugatnémet kooperá­ciós partnerünk faipari üze­mét. A kempingben hamisítat­lan magyar hangulatot te­remtettünk az esténkénti ma- gyarnótázással, sőt egyszer a hazulról vitt bográcsban, hazai anyagokból topogót főztünk. Óriási sikerünk volt vele. Nyugatnémet partnere­ink kedvessége és szíves vendéglátása (igazi bajor virslit sütöttek faszénen) nagyban hozzájárult, hogy élményekben gazdagon tér­hettünk haza. — Jakab End­re küldte a levelet Mezőtúr­ról, s az újságot is. amely­ben „megjelentek’’ nyaralá­suk, tanulmányútjuk alatt. Urtaubsgaste aus Ungarn schlugen .Ihre Zelte bi Llchtenfels auf EINE GRUPPE MIT ELF UNGARN der Schreinergenossenschaft für Mobelfertiger aus Me^otür bei Szolnok wem derzeit au! dem Campingplatz Diese ungarische Genossen­schaft koopenerl mit der Möbelfirma Thimm. Ebersdorf, auf deren Einladung die Ungarn nach Lichtenfels kamen. Nach einer Besichtigung der Fabrikationsanlagen der Firma Thimm in Ebersdorf nahmen die Ungarn die Gelegenheit wahr, um Ausflüge in die frän­kische Schweiz nach Nürnberg. Bamberg. Coburg, Kulmbach und Kronach zu unter nehmen Oer Leiter der Verkehrsamtes, Paul Biomeier, begrufite die Gaste namens des Bürgermeisters Dr. Günther Hauptmann auf dem Campingplatz und überreichte ihnen em reichhaltiges Prospektmaterial zu ihrer Orientierung bei weiteren Erkundungen am Obermain Der Betriebsleiter der ungarischen Schreinergenossenschaft. Jakob Endre, .,.. . ** . ___„ ^iKnan ai «* ihrom Tr»f\ irv fita Ri nvksmni iHftfc wi ir­K inek volt jó fogása? Szabad délelőttjét horgá­szással töltötte Kovácsiban a minap szolnoki olvasónk Pete Péter, telefonszáma 12-023. Kölcsönkért gumi­csónakkal ment a vízre, több holmiját — három horgász­botot. egy csomó ágast, úszó­kat és más apróságokat, va­lamint a csónap pumpáját egy bokor alatt hagyta a parton. Közel s távolban senki nem járt a környéken, azon az egy öreg pecáson kí­vül, aki távozásakor még be is kiabált, jó fogást kívánva a csónakban ülőnek. A fiatalember az. úszókra koncentrált, nem vette ész­re, csak a partraszálláskor, hogy a bokor alját valaki ugyancsak kitisztogatta — minden holmija eltűnt. Nem is bánná már az egyebek vesztét, csupán a pumpát kéri vissza, mert azt megvá­sárolni csak a csónakkal együtt lehet. És csónak nél­kül mit kezd vele új „tulaj­donosa” a parton? Gólyakeresöben A Ságvári Körúti Általá­nos Iskola kéményén fészket rakó gólyapár két csemetéje július 29-én kiesett a meleg otthonból Lakásunk ablaká­ból láttuk és őszinte öröm­mel nyugtáztuk, hogy a po­ntiján kis .,virgoncok” — a tűzoltóknak köszönhetően — visszakerültek szüleikhez. Azóta azonban nem látjuk a kis gólyákat. Hová lettek va­jon, mi történt velük? Na­gyon sajnálnánk, ha elpusz­tultak volna. Több helyen érdeklődtünk róluk telefo­non, de nem kaptunk érdem­ben választ. — így írt Bíró Lászlóné szolnoki olvasónk. Sajnos, mi se tudtunk meg a gólyafiókákról, közelebbit. Talán az iskolában adhatná­nak némi felvilágosítást, csakhogy a szünidőben meg­határozott időben csak ügye­letet tartanak. Három napon keresztül — különböző idő­pontokban — ezért nem si­került a 13-650-es számot feltárcsáznunk. Focizni szeretnének Tízen írták alá a . minap Törökszentmiklósról érkezett levelet. Nézzük, mit tartal­maz? „Szeretnénk felhívni a fi­gyelmüket a törökszentmik­lósi strandon uralkodó álla­potokra. Örömmel nyugtáz­tuk, hogy a lapjukban meg­jelenő cikk beszámolt a strandon végbemenő pozitív jelenségekről. A jó hírek mellett sajnos, sok negatí­vum is tapasztalható... Van egy focipálya , amely­nek talaja lehetetlenné te­szi a sérülésmentes labdá- zást. Több esetben próbál­koztunk a medence melletti betonon lábteniszezni, ter­mészetesen úgy, hogy senkit se zavarjunk, de onnan min­dig eltanácsoltak bennünket. Négy éve ígérik hogy a ho­mokos pályát felújítják, át­építik. ez ügyben mindeddig nem történt intézkedés. De akkor mit csináljunk?” Tízüknek elhisszük, hogy a focipálya olyan, amilyennek „lefestették”. Igazán nincs arra szükség hogy erről egy újságíró a helyszínen győ­ződjön meg — mint kérték. A válasz adott: nincs pénz. Önök fiatalok! Indokolt a mozgásigényük, vita nem fér hozzá. A szűkös közös pénz­tárca miatt ágálni azonban éppen most hasztalan. Talán ha kapcsolatot keresnének a strand üzemeltetőjével, a fo­cipálya gazdájával és önök is segítenének! Nem gondoltak még rá? Biztosan megérné! Levelük elején írnak még valamiről, ami sehogy sines ínyükre. E témában minden­képpen helyben kell orvos­lást keresniük! Tanácstagi beszámolón fel­vetettük többek között, hogy a Széchenyi lakótelepen ke­vés a hely parkolásra. Java­soltam: az egyirányú utcá­inkból tiltsák ki a nagy te­hergépkocsik parkolását, mert akadályozzák a köz- tisztasági gépkocsik haladá­sát és munkavégzését. Egy jelenlévő illetékes így vá­laszolt: a felvetés elfogadha­tó, a táblákat elhelyezik, a közlekedésrendészet is gyak­rabban ellenőriz majd. Június elején a helyükön voltak a tiltó táblák. Sajnos, a tehergépkocsik vezetői fi­gyelmen kívül hagyják a jelzéseket. Észrevételem el­mondtam a rendőrőrsön. A Rigó út elején nagy örö­münkre épült egy parkoló, de az augusztus 3-i átadással egyidőben eltűnt a ..Teher­gépkocsival behajtani tilos” táblánk. Hová lett? — senki se tudja. — kesergett levelé­ben a szolnoki Huri Ferenc. Válaszolt az illetékes lószladónyban — jövőre! örülünk is. nem is címmel augusztus 1-jén e helyen kö­zöltük Gavaldik Mihály jászladányi lakos sorait. Ol­vasónk azt fejtegette: örül­nek a Jászapáti és Vidéke Áfész eredményeinek. Ugyanakkor nem bánnák, ha végre maguk is élveznék már. hogy például nem kel­lene két kilométert kutya­golniuk a boltba. Fazekas József, a Jászapá­ti és Vidéke Áfész elnöke ír­ta a választ, amelynek lénye­ge: a szövetkezet évek óta nagy felelősséggel azon mun­kálkodik, hogy a szűkös anyagi lehetőségekhez mér­ten az alapellátás színvona­lát folyamatosan javítsa. A szóban forgó élelmiszer-ház­tartási bolt kialakítását il­letően a helyi tanáccsal kö­töttek megállapodást. Jelen­tős pénzeszköz átadásával, közös anyagi erővel 1989 el­ső félévében számíthatnak a jászladányiak a hőn óhaj­tott bolt megnyitására. Hozzászólás Gikkeinkliez akiknek a jobb se jó Nagyon csodálkoztam, és felháborodtam, amikor a „Mégis, kinek az érdeke?" című, augusztus 2-án megje­lent cikket olvastam. Hihe­tetlen, hogy az emberek többsége minden változást ellenszenvvel fogad. Azt megértem, hogy Balogh fő­orvos úr betegeit fájdalma­san érinti a változás. Hiszen olyan orvost veszítenek el, akinek nevét szinte az egész város ismeri. Biztosan nem érdemtelenül. Remélem, a jövőben több ilyen körzeti orvosa is lesz a városnak! Azt viszont egyáltalán nem értem, hogy a volt 16-os körzet betegei miért elége­detlenkednek. Én is a Hóvi­rág úton lakom és teljesen logikusnak tartom dr. Sebők András igazgató-főorvos változtatását. Valóban köny- nyebb a Hubay úti rendelő­be eljutni, a gyógyszertárak is közel vannak hozzá, nem kell annyit gyalogolni. Szak­orvosi rendelésre vagy labo­ratóriumba való irányítás esetén is rövidebb időre van szükség. Személyesen tapasztaltam, hogy az új körzetben a he­lyettesítés ellenére is ponto­san kezdődik a rendelés. Bállá doktor úr személyében odafigyelő, megértő orvost kapott a körzet, barátságos, kedves asszisztenciával. A magam részéről tehát elége­dett vagyok az új körzeti rendelővel, és remélem, a jö­vőben nem lesz újabb változ­tatás. Oláhné Szikszai Elvira Szolnok Telefon, tarifa, türelem... Tóth Illés államtitkár, a Magyar Posta elnöke a táv­közlés fejlesztésének feltéte­leiről. feladatairól (a tarifa- emelés szükségességéről) tá­jékoztatta júliusban a sajtó munkatársait, így értesültek az olvasók is az elmondot­takról. Pozsonyi Miklósnéban (aki Szolnokon lakik) egy sor kérdés merült fel, amelyeket „Szerettem volna megkér­dezni” címmel július 18-án közöltünk. (Főleg Szolnokon gyakori a nagy összegű túl­számlázás, miként vizsgál­ják a panaszokat stb.) A kér­dések általánosságokat tar­talmaztak, a Debreceni Pos­taigazgatóság válasza is ha­sonló. de a telefonelőfizető­ket érdekli. A távbeszélő számlákkal kapcsolatban benyújtott pa­naszokat minden esetben vizsgálják. Azokat iktatják, értékelik, több ellenőrzési lépcsőn felülvizsgálják. Ha hibát találnak, az előfizető­nek az előző hat havi távbe­szélő számlájának átlagáig jóváírást alkalmaznak. El­lenkező esetben elutasítják a felszólamlást. Az előfize­tők egy része megfeledkezik arról, hogy a telefont a családtagok is használják... A Debreceni Postaigazga­tóság szerint teljesen helyte­len az a következtetés, hogy a tévedések mindig a posta javára történnek. Amikor a posta a károsult, tisztességes módon nem hárítja át a költ­séget az előfizetőre. Az elő­fordult hibákat rögzítik, hogy a későbbi panaszokat megfelelően ki tudják vizs­gálni. A karbantartó sze­mélyzetnek ezzel kapcsolat­ban az elsődleges érdeke — melyre őket anyagilag is ösz­tönzik —, hogy a műszaki berendezések kifogástalanul működjenek! A telefontarifák emelésé­vel a Magyar Posta fejlesz­tési forrásait biztosítja. Így nyílik mód új állomások be­kapcsolására, a meglévő vo­nalak működőképességének javítására. Végezetül: az idén Szolnokon üzembe he­lyezendő új rendszerű tele­fonközpont működési pon­tossága nagyságrendekkel jobb Jesz, mint a jelenlegi, így bátran számíthatunk a panaszok csökkenésére — biztatnak bennüket Debre­cenből. a helyiek szervezték Lévai Kálmán tűzoltó fő­hadnagy, parancsnokhelyet­tes levele a karcagi Tűzoltó­parancsnokságtól érkezett. örömmel olvasták az au­gusztus 5-én megjelent ..Út­törő tűzoltók — Nemzetközi találkx>zó Berekfürdőn” cí­Lóvá tett ismerősöket, ismeretleneket A negyvenéves, újszászi Móker Gyula vitathatatlanul színes egyéniség. Nem azért, mert rászedett ügyfelei ilyen­re püfölték, hanem mert szinte állandóan szervez va­lamit. Ügy tűnik, ez nála hovatovább gyógyíthatatlan nyavalya, mert alighogy az egyik programból kilábal, hozzákezd a másikhoz. Ez­zel még nem lenne baj, de ahogyan csinálja, az már bűnügyi szatírába illik. Igaz. a lóvátett ismerősök, isme­retlenek csak később somo­lyognak: lám. lám. mekkora balekok voltunk, hogy bedől­tünk neki. Ugyanis Móker szimpatikus megjelenésű, le­bilincselő beszédű ember, ahogyan az egyik sértettje nyilatkozott: őt hallgatva még a süket is hegyezné a fülét. Móker Gyula utakat, első­sorban külföldi túrákat szer­vezett, és a nagyobb siker, jelentkezés reményében la­pokban hirdette áldásos te­vékenységét. így a teljesség igénye nélkül vezetett már békeutat, noha abból kisebb­fajta háború kerekedett. Az­után átvágott huszonkét sza- joli, szolnoki, kengyeli, bu­dapesti ismerőst és ismeret­lent, mondván túrára men­nek a Lipcsei Nemzetközi Vásárra. Igaz, az az apró­ság cseppet sem zavarta, hogy a jeles esemény régen véget ért. A szolnoki állo­máson össze is szedte az út­leveleket, amelyeket végül egy taxissal küldött vissza. Üzenve: Pesten találkozik a csoporttal. A rászedett uta­sok, — akiktől pedig koráb­ban összegyűjtötte az utazás árát — végül jegy nélkül ke­rekedtek útnak. Természete­sen a fővárosban messze ívben elkerülte őket, igaz a vonat ablakából látták, amint részegen fekszik az egyik pádon. A csoport javíthatatlanul derülátónak bizonyult, ezért jegy, szervező nélkül is to­vább utaztak Pestről. Lip­csében újabb meglepetés: szállás van, de a korábbi ígéret ellenére kifizetve nincs. Mondanom sem kell, ennek az árát is beszedte. Így az elcsigázott csoport tagjai a zsebpénzükből szur­kolták le pár napra a szobák árát; mondván, lássanak már valamit, ha ennyit utaz­tak. Látták is két nap múlva Mókert, amikor részegen odasettenkedett, sőt rásze­dett honfitársaitól melegen érdeklődött: kik vagytok? A válaszokat most nem írom le, és azt sem, am t kapott és talán ma is élete egyik fő szerencséjeként említi, hogy adódott egy hátsó kijá­rat. Persze nem ez az egyetlen efféle tevékenysége Móker- nek, aki többször a KISZ nevében lépett fel. Tavaly Szolnokon, a Tiszaligetben ifjú gárda találkozót hozott össze. A háromnapos prog­ramra mindenkitől 2—300 forintot szedett, ígérve fűt- fát, programot, amelyek he­lyett végül fs két éjjelre szállás lett. Romániába is vezetett sokezer forintért tú­rát. Igaz, szállás itt nem adódott, dehát szerencsére melegek voltak az éjszakák, közel morajlott a tenger, így legalább lubickolni lehetett benne, ha már csillaggarázs jutott éji nyughelyként. Móker Gyula ügye végül Szolnokon a Városi Bírósá­gon dr. Szentgyörgyi Ildikó tanácsa elé került. Húsz­rendbeli sikkasztás vétsége és két rendbeli sikkasztás bűntette miatt a bíróság egy évi börtönbüntetésre ítélte, amely végrehajását három évre felfüggesztette. Jelen­leg csendben van, bár senki sem tudja, mit rejt a jövő. Ha mégis elfogná a kísértés és ezen a néven jelentkezne átszervezésre, gondolják meg, hogy csatlakoznak-e hozzá. Mert hogy változatos túra lesz, annyi bizonyos. Főleg utólag mesélni róla a rokonoknak, ismerősöknek... D. Sz. M. mű cikket — írta. Kicsit el­szomorodtak. mert nem volt benne minden, amit eredeti­leg küldtek. Többek között hiányoztak az eredmények.. . „Azt. viszont méltán kifogá­solták a tűzoltók, úttörők és úttörővezetők egyaránt, hogy a találkozót, amelyen oly so­kat dolgoztak, a Szolnok Me­gyei Tűzoltóparancsnokság­nak tulajdonították. . . Nem túl gyakori az ehhez hasonló rendezvény városunkban, így érthetően némi büszke­séggel töltött el mindenkit a rendezvény sikere. ..” Eny- nyit a levélből. És a cikkből: „... A cseh, az osztrák, a szlovák, a szovjet és a házi­gazda csapatoknak a Szolnok Megyei Tűzoltóparancsnok­ság igyekezett bemutatni...” — A cikk írója a házigazda csapatként természetesen a karcagiakat értette. Azt is magától értetődőnek tartot­ta, hogy a nemzetközi úttörő tűzoltó találkozó előkészíté­sében, szervezésében közre­működtek a karcagi úttörők, úttörővezetők, tűzoltók — és még sokan mások. Az ered­ményeket hely hiányában nem közöltük. Ezúton gra­tulálunk a nyerteseknek, akik között a karcagi, Kálvin út 9. sz. alatti általános is­kola tűzoltói nem is egy ki­emelkedő helyezést értek el. Összeállította: Farkas Ferencné EZ NEM KACSA ................azaz hogy az! Az nem kacsa, hogy négy l ába van! Szabó lmréné rákóczifalvi olvasónk — személyesen hozta a hírt — látható a képen négylábú kacsájával. A nagy becsben tartott háziállatot a palotási keltetőből vásárolta napos korában. Társaival együtt most már 13 hetet tudhat maga mögött, s vígan él, míg . .. Akkor derül majd ki, hogy négy combbal hálálja-e meg gazdájának a gondoskodást a házi hápogó? Fotó: Mészáros

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents