Szolnok Megyei Néplap, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-09 / 163. szám
1988. JÚLIUS 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 MIN DOLGOZIK? Milyenek vagyunk, mi büszke magyarok? Másfél óra Magyar József filmrendezóvel A napokban Szolnokon találkoztunk Magyar József filmrendezővel, kiváló művésszel, a Mi büszke magyarok, A mi iskolánk, A mi kis ügyeink és más. a nemzettudat, a közélet tisztasága megközelítéséből is igen fontos, heves vitákat kiváltott, összességében jelentős politikai, szakmai és közönségsikert elért filmek alkotójával. A közönségtalálkozó résztvevői megtekintették Magyar József Mi büszke magyarok című filmjét, majd a gondolatkörhöz kapcsolódó kérdéseket tettek fel a filmrendezőnek. — A leggyakoribb kérdő- szó a miért volt ezen a találkozón, s lényegük a nemzettudat zavarait érintette. Miért ugyan? Egyáltalán: mi okozhatta a tudatvesztést. — Én az 1950-es évek elején voltam diák, s ahogy visszagondolok iskolai stúdiumaimra, meg kell állapí'a- nom, hogy a nemzeti sors- kérdések még jelzésszerűen sem szerepeltek a tananyagban ha viszont igen, akkor abban nem volt köszönet. Olyan erők hatottak, amelyek a nemzettudatot szinte programszerűen próbálták a „szőnyeg alá” söpörni. De menjünk még távolabb a magyar múltba. Régen viszont minden falusi, tanyai házban ott volt egy egy olajnyomat a . magyar történelmi múlt valamelyik jeles eseményéről. A gyerekek tudták mihez kötni akkori jelenüket, megéreztették velük a gyökereiket. Talán nem szerénytelenség, ha azt mondom, minden eddigi munkámmal azt próbáltam bizonyítani, hogy a reális nemzeti öntudatra nagy szükség van. Ugyanakkor — mint abban a filmben is, amelyet az imént láttak — a primitív magyarkodás sehová sem vezető, anakronisztikus jelenségeit elvetem, károsnak, nevetségesnek tartom! Ügy gondolom. sem alábbvalóak. sem különbek nem vagyunk más népeknél. Hogyan lehet visz- szaadni a nemzet öntudatát? Működtetett néphatalommal! Ez nagyon fontos! Kijelenthetem: sohsem szajkóztam divatos politikai jelszavakat, de ezúttal azt kell mondanom: nagy’ híve vagyok annak a demokratizálási folyamatnak, amely megkezdődött. — önt filmjei alapján többször érte az a vád, hogy eltúlozza azokat a negatív jelenségeket, amelyeket feltár. Mi erről — itt és most — a véleménye? — Nem itt és nem most, hanem egyes filmjeim készítése közben úgy éreztem, talán elvitt a tényanyag, talán valóban nagyon is felnagyítok bizonyos társadalmi problémákat. Aztán kiderült — sajnos, eddig még mindig az bizonyosodott be —. hogy a tényleges helyzet sokkal rosszabb az ábrázoltnál. Említhetem az iskolai neveléssel öszefüggő vitákat. Bizonyos érdekcsoportok keményen elmarasztaltak, de végül is a vizsgálat megállapította, hogy a valós helyzet kritikusabb a megidézettnél. — Most min dolgozik? — Olyan témáról készítek filmet, amelytől egyre jobban félek, s éppen ezért állandó lelkiismeret-vizsgálat- tal csinálom. Summázva: három gondolat, ha úgy tetszik kérdés áll a munkám középpontjában. 1. Mennyit ér ma Magyarországon az a fogalom, hogy ember? 2. Miért itt hal meg — az európai átlaghoz viszonyítok — a legtöbb 30—50 év közötti férfi — tapasztalata, alkotóereje csúcsán? 3. A politikai döntésekben hogyan jelennek meg az emberi tényezők? A film az infarktusról szól. de nem orvosi megközelitésbő.. hanem a rizikófaktorok vizs • gálata útján. Tiszai Lajos „Hódolat Bartóknak” Prohászka Antal festőművész kiállítása a fővárosban Prohászka Antal Üjszá- szon élő festőművész Hódolat Bartóknak című kiállítását hétfőn délután 5 órakor dr. Losonczi Miklós művészettörténész nyitja meg a Magyar Építőművészek Szövetségének Székházában. (Budapest, VIII., Dienes László u. 2.) A megnyitón közreműködik Jancsó Adrienne, Fellegi Ádám és Lukácsi Huba. Prohászka Antalnak nehány hónap leforgása alatt ez már a második kiállítása Budapesten. A Kevi Kör egykori tagjának — néhár.v évig Szolnokon élt — legutóbbi tárlatait igen elismerően fogadta a szakmai közönség, de szélesebb körökben is szép sikereket ért el festményeivel. A szolnoki helyőrségi művelődési otthonban rendezett kiállítása a város — jó értelemben vett kulturális szenzációja volt, A Bartók géniusza ihlette 18 képből álló kiállítást július 15-ig nézhetik meg az érdeklődők. Tanítók továbbképzésen Négy nap, amely erőt, ötleteket adott Olimpiai bélyegsorozat és blokk A Magyar Posta a Szöulban megrendezésre kerülő XXIV. Nyári Olimpiai Játékok köszöntésére négy címletből álló. összesen 16 forint értékű bélyegsorozatot és 20 forintos bélyegblokkot hozott forgalomba. A bélyegek Varga Pál grafikusművész terve alapján az Állami Nyomdában készültek. Az utóbbi években egyre szélesedő együttműködés jellemzi a megyei pedagógfai intézet és a Jászberényi Tanítóképző Főiskola kapcsolatát. Jód felismert közös érdek ez, hiszen mindkét intézménynek vannak hasonló feladatai is, köztük a nevelők továbbképzése. Az ismeretek mélyítése, bővítése különösen fontos a ma értelmiségének, mert az előttünk álló feladatok megoldása az eddiginél ada- posaJbb, hatékonyabb munkát igényel a diplomásoktól is. Anélkül, hogy fontossági sorrendet állítanának fel a különböző értelmiségi pályák között, megállapíthatjuk, hogy az iskolának, a pedagógusokmiák kulcsszerepük van az emberi minőség javításában. Művelt, kultúrált, alkotásira képes szakembereket vár a társadalom az iskolától. Ez az elvárás azonban hol teljesül, hol sem. A köztudat általában elmarasztalja az oktatási intézményeket mondván: az iskolából kikerülő fiatalok tekintélyes hányada nem tanult meg tisztességesen írni, olvasni, számolni. Időszerű témákat választottak hát az idei tanítók nyári akadémiájának rendezői, amikor „az alapozó szakasz funkcióit, funkciózavarait, az alapkészségek és képességek fejlesztésének metodikai kérdéseit” tűzték napirendre. A továbbképzések a 'hagyományoknak megfelelően, ezúttal is a Jászberényi Tanítóképző Főiskola adott otthont július 5—8-ig. A nyári akadémiát igen nagy érdeklődés kísérte. A száznegyven jelentkező mellett a környező iskolákból, településekről még jó néhá- nyan beültek egy-egy érde- cesnek ígérkező előadásra, szemináriumra. A négynapos szemecserén sok szó esett az anyanyelvi nevelésről, az óvoda és az iskola feladatairól a beszéd- készség fejlesztésében, az óvodából iskolába va'ló átmenet pszichológiai kérdéseiről. Egy teljes napot szentelnek a 'matematikára, amelyen többek között az elemi számolási készség fejlesztésének mószeredről tanácskoztak. A módszerek, a tapasztalatok átadása jellemezte leginkább a szekcióüléseket is. A vita jól tükrözte, hogy az alapkészségek, az alapvető kultúntecbnikák elsajátításában sincs egyetlen üdvözítő módszer. Ahány gyerek annyiféle személyiség, annyiféle tanulási képesség, stílus. A pedagógusnak kell kiválasztania az általa ismert módszerekből azokat, amelyek egy-egy kisdiák számára a legeredményesebbek lehetnek. Mindez a gazdag módszertár mellett alapos pszichológiai, pedagógiai ismereteket igényel. A nyári akadémián éppen emiatt kapott különös hangsúlyt a pszichológia. A nyári akadémia résztvevői igen tartalmasnak és hasznosnak minősítették a négynapos továbbképzést. Választ kaptak kérdéseikre, nevelési gondjaikra, felhívták figyelmüket a további önképzéshez szükséges fontosabb kiadványokra. Volt, aki így összegezte véleményét az akadémia végén: egy pezsgő, szellemi műhely volt a négy nap, amely felitöltődést, erőt ötleteket adott a további munkánkhoz. — tg — Induló Mihályiból Az Olajbányász fúvószenekar sikere Felvételünk a sikeres minősítő hangversenyen készült Éppen egy évvel ezelőtt, egy szokatlan helyszínen, a tiszaiigeti strandon megrendezett nyári hangverseny — hozzá keld tenni, hogy a kánikulában a hűsölőknek adott vérbeli térzene — alkalmából és ürügyén adtunk hírt utoljára az Alföldi Olajbányász fúvószenekar munkájáról. Az együttes akkoriban jelentős gondokkal küszködött. Hogy a kátyúból azóta kijutott annak a zenekar nemrégiben adta bizonyítékát, amikoris a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban megrende-. zett hangversenyt követően ismét átvehették az arany minősítést igazolc^jjpklevelet. Az elismerés értékét igazából persze az adja meg, hogy a 19 hasonló jellegű magyarországi koncerten 30 együttesből mindössze négy — időrendben utolsóként épp a szolnoki zenekar — kapta meg az arany oklevelet. A magas mércével mérve is szép teljesítmény mögött egyéves kemény munka húzódik meg: mindenekelőtt az együttes összetételének, létszámának stabilizálása, melynek során a zenészek most már kétszer annyian játszhatnak a színpadon, mint korábban. A zenekar művészi munkájának középpontjában eleddig a minősítő koncertre való felkészülés állt, ahol egy új mű bemutatásával bizonyították felkészültségüket. A Mihályiban élő Lakos Sándor — aki maga is 33 évig dolgozott az olajbányászoknál — Dübörög a föld című indulóját mutatták be, mintegy ráadásképp, saját, pontosabban a zenekar egyik vezetője, ifj. Vargi Gábor hangszerelésében. Mint azt Varga Gábor, az együttes vezetője elmondta, a zenekar további munkáját tekintve most körvonalazódnak a legfontosabb elképzelések. Ezek szerint 15—20 fellépést terveznek évente, ezek közül a legfontosabbak továbbra is a vállalati rendezvények. Ezen túl azonban igyekeznek majd nagyobb szerepet vállalni a város és a megye zenei életében. Közösségi és kulturális önépítkezés a hosszú-, közép és rövidtávú népgazdasági tervezés társadalmi gyakorlatával párhuzamosan a hatvanas évektől kezdve indult el a közművelődés fejlesztési elképzeléseinek kimunkálása — természetesen az előbbivel szoros összhangban. Az azóta eltelt harminc év alatt az intézmény- hálózat és a közművelődés tartalmi színvonalának jelentős változásai — az ezt előkészítő és szentesítő határozatok. álásfoglalások, illetve az 1976-ban megszületett közművelődési törvény végrehajtása — sem kérdőjelezték meg, hogy a kultúra számára az egyik legfontosabb összefüggés a gazdasággal való kapcsolat. A nyolcvanas évek gazdaságitársadalmi változásai azonban azt a felismerést is megerősítették, hogy a közművelődést. a kultúrát — ezen belül az igényeket — befolyásoló objektív tényezők között csak az egyik a rendelkezésre álló pénzügyi eszközök, támogatások rendszere. A közművelődési tevékenység megalapozásában egyre nagyobb szerepet játszó szociológiai szemlélet jelentős mértékben kitágította a kultúra közgazdasági ösz- szefüggéseinek fogalomrendszerét. Az e területen is alkalmazható, különböző időszakokra érvényes tervező- munka számára olyan tényezőket vett számba, mint az ország — ezen belül egy-egy megye — demográfiai viszonyainak, településszerkezetének, a foglalkoztatás és az iskolázottság struktúrájának és színvonalának, valamint a lakosság jövedelmi viszonyainak változása. A sor persze folytatható, de nem érdemes hosszúra nyújtani, hisz az összes többi esetében is érvényes: a szociológiai kutatások, vizsgálatok, felmérések e tényezők minősítésével, jellegük, hatásuk és jelentőségük alapos és mély feltérképezésével, a várható fejlődési tendenciák megjelölésével nagymértékben hozzájárultak a realitásoknak megfelelő távlati, illetve középtávú kulturális koncepciók kialakításához. Az előző megállapításban használt múlt idő természetesen egy ideális — eleddig a feltételek hiánya miatt meg nem valósult — állapotot tükrözi. Az ilyen jellegű, dicséretes törekvések azonban — szerencsére — ma már sokhelyütt, többek között megyénkben is tetten érhetők. Közösségek a népművelők kereszttüzében címmel egy rövid híradásban már lapunk is szólt arról, hogy a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban középfokú népművelőképzésben részt- vett hallgatók június közepén és végén — két csoportban — egy-egy hétig szociológiai gyakorlaton vettek részt. A képesítés nélkül, de zömmel népművelőként dolgozó hallgatók a tanfolyam zárásaként Kunmadarason és Tiszakürtön, Bogaras külterületén a közösségi és kulturális önépítkezés feltételeit elemezték. A táborban végzett szociológiai felmérő munka kettős célkitűzéssel indult meg. Az egyik annak a felismerésnek jegyében született meg, hogy — beleértve a kistelepüléseket is — a közművelődési intézmények tervezési gyakorlatai, az ennek szellemében kialakított középtávú konkrét elképzelések általában korszerűtlenek, mert a helyi döntéseket nem előzi meg a művelődésszociológiai folyamatok mély és szakszerű elemzése. Átgondolt stratégiát készíteni, a közművelődés jövőbeni lehetőségeit számba venni enélkül pedig nem lehet. A tábor létrehozásának, pontosabban a realitásokkal szembenéző tényfeltáró munkának tehát az egyik feladata az volt, hogy a helyi tanácsok számára közvetítse a vizsgálódás eredményeit, ezzel együtt háttéranyagot, muníciót adjon a középtávú művelődés- politikai. közművelődési terv elkészítéséhez. A másik célkitűzés kiindulópontja nagyon egyszerű: általános követelmény, hogy a középfokú népművelőképzés hallgatóinak egyhetes szociológiai gyakorlaton kell részt venniük. Az persze már a kezdeményezés ötletét megvalósító, a tanfolyamot vezető, a felmérés prgoramját összeállító szakembereket dicséri, hogy a képzés elméleti anyagának a gyakorlatba való átültetéséből — egy kis túlzással — oktatástörténeti jelentőségű vállalkozás lett. A mindennapi munka sikerén túl ugyanis nemcsak hogy a résztvevők szociológiai alapozású népművelői-szemléle- tét erősítette meg, de — amennyiben ehhez meglesznek a szükséges feltételek — munkájuk kiindulópontul szolgálhat majd egy komplex, a megye minden települését hasonlóképpen feltérképező teljes elemzéshez. Mit és hogyan is vizsgált tehát a két, összesen negyvenöt létszámú csoport? A két. modellértékűnek tekintett településen háromféle — dokumentum és telepstatisztika —, intézményelemző, valamint mélyinterjús — módszerrel folyt az elemzés, melyben helyet kapott minden, ami a példaként vett két véglet: a település legfőbb mozgásmutatói és az ott élő emberek < közösségükről, magukról alkotott véleménye (netán a helybéli hentes és postás történetei) közé, illetve a tábor időben szűkre szabott, egy-egy hetes programjába belefért. Terítékre kerültek egyebek mellett a helyi kutatások korábbi — monografikus feldolgozásban testet öltő — eredményei, a falugyűlések jegyzőkönyvei, az iskolai statisztikák elemzései, a művelődési intézmények állapota, működése — egyszóval a kulturális önépítkezés, önfejlődés összes lényeges feltétele. A tábor vezetőinek kezében végül több kilónyi írásos anyag gyűlt össze, melynek jó értelemben vett pozitivista, tehát a tények tiszteletén alapuló feldolgozása ezután következik. A felgyülemlett tapasztalatokat — megfelelő anyagi támogatással — kiadványban is rögzíthetik. Kunmadaras és Tiszakürt illetékeseinek, vezetőinek azonban nem kell erre várniuk. A tábor végeztével ugyanis mindkét helyen záróbeszélgetésen mondták el nekik észrevételeiket a tábor résztvevői — anélkül persze, hogy recepteket próbáltak volna nyújtani bármihez is. B népművelők szociológiai táborának, a tényfeltáró munkának az a legfontosabb értéke, hogy eddig nem ismert összefüggéseket hozott felszínre. Semmi kétség: ezek felmutatása, számbavétele minder^ település alapvető érdeke lenne. A kezdeményezés folytatásához itt, a megyén belül megvan a szükséges szellemi tőke, évente 4—5 település hasonló jellegű vizsgálatához nem is lenne szükség horribilis mennyiségű pénzre. Érdemes lenne átgondolni tehát, hogy a hosszabb távra tervezett társadalmi kibontakozást tekintve mit is nyerhetne ezzel Szolnok megye. Bálint Judit
