Szolnok Megyei Néplap, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-09 / 163. szám
6 Nyíltság, nyilvánosság O peresztrojka szótárában sajátos helyet foglal el a nyíltság. Az emberek a glasznosztyot gyakran úgy értelmezik, hogy ez nem más. mint kritika, a hibák feltárása, az élet árnyoldalainak bemutatása. Tá- gabb értelemben viszont azt jelenti, hogy a közvélemény elé tárják a különféle tényeket. De a nyilvánosságnak rendkívül fontos része az, hogy az emberek a legkülönbözőbb kérdésekben kifejthetik véleményüket. Tehat nemcsak a tömegek tájékoztatásáról van szó, hanem a különféle nézetek és érdekek visszacsatolásáról és számbavételéről. Az SZKP KB Társadalom- tudományi Akadémiájának szociológusai nemrég felmérést készítettek arról, milyen a dolgozók politikai tudata, véleménye a peresztrojkáról. A megkérdezett 11 ezer munkás és másfél ezer vezető 85 százaléka úgy nyilatkozott, hogy a nyíltság kézzelfoghatóvá vált, és se» gíti a szocializmus fejlesztését. A nyíltság a garancia, hogy nem ismétlődnek meg a múlt hibái. Enélkül nem létezhet demokratizmus, nem vehetnek részt a dolgozók az irányításban, a politikai alkotásban. Lenin a nyíltságot olyan kardnak nevezte, amely meggyógyítja a maga ütötte sebeket. De mint minden fegyver, a kard is komoly felkészülést igényel forgatóitól! 1985 áprilisa óta a szovjet újságok és folyóiratok 14 millió új olvasót szereztek Leginkább azokra a sajtószervekre érvényes ez, amelyek érzékenyen és következetesen reagálnak az emberek tájékozódási igényeire. Megnőtt az érdeklődés az irodalmi folyóiratok iránt: a Novij Mir példányszáma több mint kétszeresére, a Druzsba Naradov példányainak a száma ötszörösére, a Lityeraturnaja Gazeta előfizetőinek a tábora pedig 700 ezerrel nőtt. A szovjet sajtó igyekszik egészségesebbé tenni a társadalmat. következetesen előmozdítja a munka, a gondolat, a józan értelem és a felelősség becsületét, arra tanítja az olvasót, hallgatót, nézőt, hogy türelmes legyen a szokatlan gondolatok iránt. A szovjet tömegtájékoztatási eszközök keresik saját arculatukat és hangjukat helyüket és befolyási területüket. A régi gondolgodásmód csak a társadalom életének „kisebb hiányosságokkal pettyezett”, derűs képét rajzolta meg. így alakult ki a konfliktusmentes szocializmus képe, amely sorsszerűén törekszik a kommunizmus felé. Ma az újságokban sokféle nézetet, véleményt, értékelést látunk. A sajtó megélénkülésének jele például, hogy mind erőteljesebbé válik a vita, megjelennek olyan fogalmak, mint a szocialista pluralizmus, hogy sok fájó pontra és a történelem fehér foltjaira is ráirányul a figyelem. Megnőtt az elemzéseket, elgondolásokat, vitára szánt kérdéseket tartalmazó levelek száma. A Szovjetunióban ma nincsenek olyan témák, amelyeket ne érhetné bírálat, amelyek kimaradnak a glasznosztyból. Érvényes ez a hosszú ideig tabunak minősült témákra is, mint például a kábítószer-fogyasztás, a bűnözés, a munkások és az igazgatóságok konfliktusa és így tovább. A moszkvai körzeti tévéműsor nézői például bármelyik napon felhívhatják a Halló, 181-10-50 rovatot,, jó példákat közölhetnek, amelyek támogatást érdemelnek, vagy hibákat tehetnek szóvá. Szükségessé vált. hogy kidolgozzák a nyilvánosságról és a sajtóról szóló törvény- tervezetet, amely lefekteti az újságírók jogát a tájékozódásra és annak felhasználására, és jogi garanciákkal védelmezi az újságírót. A nyíltság első tapasztalatai azt mutatják, hogy fontosak a kulturált viszonyok, a vita és a bírálat kultúrája, amelynek sokszor híjával vagyunk. A gfesznoszty közepette az irodalmi közegben megjelentek a csoportszenvedélyek, a türelmetlenség. A párt központi bizottsága kifejtette álláspontját arról, milyen veszélyeket hordoznák a leszámolások a kritikáért való bosszú. A tömegtájékoztatás igyekszik lehetőséget adni a legkülönbözőbb nézeteknek. Ez azonban kevés. Arra van szükség, hogy megvitassanak minden véleményt, s az igazságkeresés ne korlátozódjon egyetlen álláspontra, hogy a már elfogadott vagy a kimondottól eltérő vélemény is teret kapjon, és ezt normálisan fogadják, hogy a vitákban az érvek és ne a hatalom döntsön. A történelmi tárgyú publikációkban felvetődő kérdések arra vallanak, hogy azokat egyformán ártalmas rózsaszín vagy fekete szemüvegen át vizsgálni. A történelem mélyre tudja rejteni forrásait. A nyíltság kézzelfoghatóan érinti eleven emberek valós érdekeit. Fél tőle a bürokrata, aki csak azért jár mások előtt, mert tájékozottabb náluk, így érthető, ha védelmezi ezt az előnyt. A nyíltság ellenzői között néha egész kollektívák vannak, amelyek nem mindig megérdemelten kapnak prémiumot, szociális juttatásokat. Hadilábon áll a glasznoszty- tyal némely hatalmi szerv, amely nem tud mivel kitűnni a társadalom előtt, és'nem szokta megmagyarázni cselekedeteit a népnek. Erre volt példa tavaly tavasszal. amikor a leningrádi városi tanács végrehajtó bizottsága nem tartotta szükségesnek, hogy kikérje a lakosság véleményét az Angle- ter Szálló lebontásáról. Ezért a lakosság, főként a fiatalok megpróbálták maguk leállítani az akciót. Jár-e negatívumokkal is a glasznoszty ? Ma még nem ritka az olyan kísérlet, hogy a nyíltságot, a bírálatot személyi vagy csoportos, helyi vagy ágazati érdekek érvényesítésére. esetleg leszámolásra, vagy ami még rosszabb, a bírálat megelőzésére próbálják felhasználni. Ismertek az olyan emberek, akik gyorsan magukra öltik az újért harcolók, a kollektíva védelmezőjének talárját. így hosszú időre megteremtik önmaguk bírálhatatlanságának nimbuszát. Olyanok is akadnak, akik szerint a nyíltság árt a szovjet társadalomnak, mert ország-világ előtt feltárja a hiányosságokat, és sokakat kiábrándít a szocializmusból. n nyíltság, az igazság, a nyilvánosság mindig is növelte a szocializmus tekintélyét, az elhallgatások, a féligazságok viszont a szocialista rendszer ellen hatnak. A rárakó- dástól megtisztított Szovjetunió-kép napjainkban új vonzerőt nyer, mert benne testesülnek meg a szocialista rendszerben rejlő előnyök. Jelentős vívmányaink és a múlt hibáinak becsületes, teljes és helyes politikai értékelése ad igazi iránymutatóst a jövőre. A pártnak, az országnak, az embereknek egyaránt szükségük van az őszinteségre, a becsületességre, az elvhűségre és az igazságra. Vlagyimir Miljutyenko (APX — MTI-Prcss) Neimetközi körkép 1988. JÚLIUS 9. Glasznoszty a Bundestagban LAOSZI VÁLTOZÁSOK Sikeres gazdasági kísérlet Egy forgalmas utca a fővárosban, Vientiane-ban — felgyorsultak az események Laoszban (Fotó: MTI — külföldi képszerkesztőség Újítás a javából: a nyugatnémet Bundestag 519 képviselőjének személyi adatait tartalmazó kézikönyv az idén közli azt is, melyik képviselő milyen másodállást tölt be. A Bundestag kiadványának kinyilvánított célja, hogy fényt derítsen az esetleges érdekütközésekre, mármint a parlamenti munka és e más feladatok összeegyez- tethetetlenségére. Nemcsak a gazdasági vállalatoknál, pénzintézeteknél, szervezeteknél, szövetségeknél, ügynökségeknél, alapítványoknál betöltött állások szerepelnek a könyvecskében, hanem a tartományi parlamentekben, közigazgatási szerveknél vállalt ..pluszmunka" is. Igaz, a kiadvány egyetlen szóval sem említi, milyen jövedelmet húznak a képviselők — ami kétségkívül va- lalamelyest enyhítette az érintettek aggodalmát. Túlzás lenne ugyanis azt állítani, hogy a politikusok egyértelműen boldogok lettek volna a kezdeményezés hallatán. Sőt. Akadtak szép számmal olyanok is, akik felszólításra, miszerint jelentsék be másodállásaikat, egész egyszerűen megtagadták az engedelmességet. S hogyan állt mégis össze a könyv? A szerkesztők a zsarolás nem éppen szép, ám hatásos eszközéhez folyamodtak. Közölték, hogy amennyiben nem kapnak választ, az ellenkező képviselők nevénél egyszerűen azt fogják feltüntetni,' hogy nem hajlandók a szükséges adatokat rendelkezésre bocsátani. Ebből persze jóval több bonyodalom, akár hivatalos vizsgálat- is következhet, így aztán a képviselők, ha fogcsikorgatva is, de kitöltötték az űrlapokat. A kézikönyv előszavában Philipp Jenninger, a Bundestag elnöke, az ötlet szülőatyja leszögezi: igaz, a könyvecske a képviselők magánéletébe avatkozik, ám ezt azért teszi, hogy tovább erősödjön az állampolgárok bizalma a nyugatnémet parlament iránt, Szászi Júlia Az üzemek és vállalatok szociális tevékenysége Lengyelország lakosságának háromnegyedére — a tényleges és nyugdíjas dolgozókra, családjaikra, továbbá a kisiparban foglalkoztatottakra — terjed ki. Vállalati, üzemi tulajdonban van például a lengyel üdülőkben 335 ezer hely. Ezeket csak 1986- ban 4 millió dolgozó vette igénybe, s rajtuk kívül 1,5 Laoszban, ebben az ősi délkelet-ázsiai országban az emberi életet nemcsak évekkel, hanem tizenkét éves ciklusokkal is mérik. Az élet első tizenkét esztendejét a laosziak a világgal való ismerkedés időszakának nevezik. Nos. ezekben a hónapokban, amikor még éppen- hogy csak befejeződött a „forradalom ismerkedése" a világgal. Laosz újabb nagy jelentőségű változások küszöbén áll. Markánsan jelzi ezt mindjárt az a tény, hogy az utóbbi tizenhárom esztendő során először tartanak választásokat: június végén helyi, novemberben pedig általános választáson szólítják szavazóurnákhoz a lakosságot az egykoron „egymillió elefánt országának" nevezett Laoszban. De az is változásokra utaló körülmény, hogy ez év elején egy egész hónapig ülésezett a laoszi Népi Forradalmi Párt központi bizottsága, hogy kimunkáljon egy sor új határozatot, a bankrendszer megreformálásától kezdve a magánszemélyek gazdasági tevékenységének kiterjesztéséig. Szükség volt már az újításokra. hiszen az eredmények mellett egyre élesebben jelentkeztek különböző gondok, zavarok is. Amikor megfigyelők mérleget készítenek a laoszi építő munkáról, akkor általában nem feledkeznek meg a sikerekről. Mint például arról, hogy a hetvenes évek közepéhez viszonyítva a rizstermesztés több mint kétsze - resére nőtt, s a lakosság lélekszámúnak nagyarányú növekedése ellenére élelemből gyakorlatilag önellátó az ország. Áttörés mutatkozott az ipari termelésben is. A korább monokultúrás tér-, melés helyett ipari ágazatok sora bontakozott- ki. A termelés a forradalom előttihez képest négy- és félszeresére nőtt, miközben hazai gyártmányú cikkek jelentek meg a belső piacon. Mindazonáltal ezek az eredmények lehettek volna fényesebbek is, ha nem történtek volna meg a kezdeti millió kis- és nagydiák vett részt vállalati szervezésű téli és nyári táborozásokon. Az országban manapság minden tizedik lakás vállalati erőből létesül. Számuk jelenleg egymillióra tehető. A gyárak minden évbon több tízezer lakást adnak át dolgozóiknak. A lakások fenntartására a vállalatok 1982 és 1986 között 119 milliárd zlotyit fordítottak Bányászüdülő Krynicán évek hibái. Melyek? A laoszi vezetés főképpen a döntések szubjektivizmusában, és elhamarkodottságában látja a fő okot. Például államosítottak több nagyüzemet, ám — mint kiderült — az állam nem rendelkezett az irányításához szükséges feltételekkel. így nem meglepő, hogy az adott területen a termelés csökkent. Felelős politikusok hibaként említik ma már Laoszban azt is, hogy számos helyen korlátozták a magángazdaságok tevékenységét, a szövetkezetek alapításakor pedig kampányszerű sietség okozott olyan zavarokat, amelyek elkerülhetők lettek volna. Az országépítés hiányosságait mindenesetre ' nem ma. hanem már „tegnap", a párt 1986-ban megtartott 4. kongresszusán kezdték ostorozni, s felszólítottak azok kiküszöbölésére. Egyebek közt már akkor rámutattak, hogy a gazdasági építőmunkában mindenképpen figyelembe kell venni a különböző termelési módok együttélését. Ezek után terjedt el a köznapi szóhasználatban a „szocialista vállalkozókészség” ' kifejezés, amely az állami vállalatok gazdasági önállóságára, önelszámolására utal. Döntés született állami-magán vegyesvállalatok létreÉzenkívül vállalati lakásalapból biztosítják a pénzt lakásvásárlásra és különféle kölcsönökre. Ilyenek a családi házak építésére, a tatarozásra, a lakáskorszerűsítésre és lakásbővítésre szánt kölcsönök. Ennek az alapnak az eszközeit felhasználják a lakbérek csökkentésére vagy a lakáscseréknél felvetődő költségekre is. Vállalati lakásnak számít hozására is, s emellett nagyobb teret kaptak-kapnak a magánkezdeményezések a mezőgazdaságban, az iparban, a kézműiparban és a lakossági szolgáltatásokban egyaránt. Egy kormányhatározat nyomán ezentúl hazatérhetnek és bekapcsolódhatnak a munkába a forradalom győzelme után elmenekült tőkések is.' akiknek a száma néhány tízezer körű', mozog.. A reformok útjára lépett Laoszban az év elején hozott intézkedéseket egy múlt évben beindult gazdasági kísérlet sikereire alapozzák. Tavaly ugyanis különböző profilú és méretű vállTk.tok és szervezetek áttértek az önelszámolásra és önfinanszírozásra. Az eredmények minden várakozást felülmúltak. Még nem végleges adatok szerint tavaly 16 százalékkal emelkedett az ipar termelése, a nemzeti jövedelem növekedése pedig — a mezőgazdaságot sújtó rendkívüli szárazság ellenére — csaknem ötszázalékos volt. Mindezt -értékelve nem meglepő, hogy a legfőbb célkitűzés most e gazdasági kísérlet általánossá tétele. Daróczi László Lengyelországban a munkásszálláson biztosított hely, illetve az üzem által bérelt lakás is. A gyárak 1200-nál több üzemi klubot és mintegy 500 kultúrotthont finanszíroznak. Ezek gyakran egész kerületek, sőt kisvárosok kultúréletének a központjai. Kultúrmissziót tölt be a 3200 üzemi könyvtár is. Mindezek fenntartási díja évi tízegynéhány millió zlotyit emészt fel a vállalatok költségvetéséből. Az üzemeknek többezer bölcsődéje, óvodája, több tízezer étkezdéje, büféje van, 1986-ban mintegy 400 millió adag ételt szolgáltak ki ingyen a különösen nehéz körülmények között dolgozó fizikai munkásoknak. A reform időszakában viszont az állam gondoskodási monopóliuma nem tartható fenn többé — jelentét- te ki Antoni Rajkiewicz, a Munkaügyi és Szociális Intézet igazgatója, aki egyben azt is javasolta, hogy az állam partnere a szociális szférában maga az állampolgár legyen. Ehhez kapcsolódik, hogy a szejm törvényt hagyott jóvá az üzemi szociális és lakásalapok felhasználásáról és kialakításáról. A lengyel törvényhozás abból indult ki, hogy az üzemi szociális alap hozzájárulása nélkül sokan nem üdülhetnének, nem tudnák előteremteni a pénzt lakásra, lakásfelújításra, így a vállalatok szociális fonkciója végül a reform második szakaszában is megmaradt. ______ _ L ENGYELORSZÁG a vállalatok szociális tevékenysége Összeállította: Majnár József
