Szolnok Megyei Néplap, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-09 / 163. szám

1968. JÚLIUS 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Kisújszálláson átadták a felújított vasútállomást A kitűzött határidő előtt három hónap­pal korábban adták át az utasforgalom részére a kisújszállási vasútállomást. A felújítási, rekonstrukciós munkák 1986 októberében kezdődtek, amelyet a helyi Vas-, Fa- és Építőipari Szövetkezet vég­zett el. Az állomás épületét külsőleg ere­deti állapotában rendbehozták, belső terét pedig a MÁV tervezője Révi Zsolt ál­modta újjá. Az emeleten szolgálati laká­sok, a földszinten pedig az utascsarnok. Utasellátó Vállalat, illetve a MÁV irányí­tó személyzete kapott helyet. Az épületet gázzal fűtik, s mindez 30 millió forintba került. Köjál körúton a tározó körüli falatozókban Bezárták a Tó vendéglőt Javában dühöng a káni­kula, és vele együtt a turis­ta, ha üdülése idején nem kap megfelelő enni- és in­nivalót. Különösen így igaz ez olyan közismert nyaraló­helyen, mint Abádszalók, ahová ilyentájt napról napra Utunk első állomása a ta­láló nevű Tó vendéglőbe ve­zetett, amelyik a Jász-Nagy­kun Vendéglátó Vállalathoz tartozik. Az enyhe túlzás, hogy kíváncsiskodásunkat kitörő lelkesedéssel fogad­ták, és pár óra teltével az is kiderült, alapos ok adódott a tartózkodó magatartásra. Így az egyik hűtőszekrény­ben a feldarabolt nyershús alatt bepácolt terméket tá­roltak. Úgy tűnt, rajtunk kí­vül senkit sem zavart, hogy a hús véres leve éppen a szeletekre csöpögött. Meg­tudtuk: a pácolt hús zsi- ványpecsenyének készül, amihez annyi megjegyzést fűztek az ellenőrök: ez ak­kor valóban zsiványétel lett Pedig ez csak egyféle csöndes bevezetésnek számí­tott. mivel dr. Pazsa Jelena és Tarjányiné Tröger Csil­la ellenőrök további vizsgá­lódásai után megtudtuk, hogy a hús félsertések formájá­ban érkezik, bár az előkészí­tő sem mosómedencével, sem kézmosóval nem rendel­kezik. Az igazi meglepetés mégsem itt, hanem a főző­térben várt bennünket. Ugyanis a tegnapról megma­radt készételeket hűtetlenül tárolták a melegítőpultban. A lemérés után kiderült: há­rom kiló főtt rizsről, egy ki­ló petrezselymes burgonyá­ról és két kiló hatvanöt d >- ka sertéspörköltről van szó. Ügy tűnik, ha Köjál-vizit nincs, ezek a szalmonel'a- dúsítások újabb vendégekre várnak. Azt már csak mel­lékesen jegyzem meg, hogy a konyhában szorgoskodó női dolgozók a fehér kö­peny helyett a legújabb di­vat szerinti színes ruhákban tették a dolgukat. A nyolcol­dalas jegyzőkönyv megálla­pításait még hosszasan le­hetne sorolni, de helyette most csak annyit, hogy a ezrek érkeznek. Vizsgálódá­saink során arra voltunk ki­váncsiak, hogy a felkeresett büfékben, bisztrókban mi­lyen a kiszolgálás, a környe­zet kultúráltsága, megfelelő- ek-e az egészségügyi köve­telmények. volna! Mellette a padozaton lévő ládákban tizenkét liter olyan tej áhítozozott az el­szállításra, amelynek június 24-én lejárt a szavatossága. (Áz ellenőrzés ideje július 5-e volt.) Az itt lévő egyetlenegy kis méretű munkaasztal te­rületén hadiállapot uralko­dott, hiszen a frissen szele­telt kenyér szomszédságában kétes tisztaságú kartondo­bozok,, törlőruha, kenyérma­radványok bizonyították: itt azután kicsire, jobban mond­va a tisztaságra vajmi keve­set adnak. Átellenben lese­lejtezett, törött székek, sza­lonnadarabok, sőt még egy kávédaráló is színesítette a helyiség látványát. vezetőt, illetve dolgozókat összesen 5 ezer 200 forint bírsággal sújtották, és az ét­termet, valamint a konyhát, pzaz, a létesítményt, azon­nali hatállyal bezáratták. Az indoklás szerint azért, mert az elemi higiénia szabályait sem tartották be. Mindezek után adott a kérdés: ha ez így történt, akkor a jámbor vándor a községben lévő áfészéttermen kívül vajon hol csillapíthatja éhét? Marad azért még lehető­ség, nem is kevés. Így példá­ul haraphat a Polgárjogi Társaság Fincsi ’88 nevű bü­fé-falatozójában, ahol a sö­rön és az üdítőn kívül hideg és meleg szendvicset, sőt sült halat is kaphat. Itt a tisztaság és a rend megfele­lő, noha a teljességhez az az ötszáz forint helyszíni bír­ság is hozzátartozik, ame- iet, a társaságnak azért kel­lett fizetnie, mert az egyik hűtőben saját elemózsiáju­kat az eladásra szánt áruk­kal együtt tárolták. Valamivel távolabb egy másik büfé-falatozó hívo­gatja a szemlélődök amelyet á miskolci Farkas Jánosék vezetnek. Lehet náluk kapni italféleséget, babgulyást meg szendvicset is. Náluk min­den rendben, a legalaposabb vizsgálat sem derített ki egyetlen hiányosságot lsem, így megérdemlik, hogy kiír­juk a nevüket. Felkerestük a Hamibüfét is, előtte jókora sor igazolta: az itteni sült csirkecomb, kolbász, hal ke­resett voltát. Mégsem ez a legnépszerűbb, hanem a ba­romfipogácsa, amelynek tíz forint darabja. Főleg a disz­kóból este-éjszaka hazatérő vékonypénzű fiatalok kedve­lik. A sor szélén a Goffri-büfé. Bérlői már az ötödik szezont töltik az Alföld tengerének partján, és különösen a fia­talok ^körében népszerűek, mert éjfélig is nyitva van­nak. Éjfélig nyitva A tisztaság, a rend kifo­gástalan, gyorsak, udvaria­sak az eladók, és az alapos szemrevételezés után egyet­len szépségpötty akad: a goffriba való pudingport hű­tetlenül tárolják. Ez a hiba szintén ötszáz forint bírsá­got vont maga után. Ezt le- . számítva mintaszerű a ki­szolgálás, a rend, sebes a forgalom. Időközben már a tó túlsó partjára bukott a Nap. így több helyre pem juthattunk el. Megnyugodva vettük-tu­domásul, hogy aki az éhet próbálja elverni — hol ol­csóbban, hol drágábban — több kisebb büfében, biszt­róban teheti. Olyan kiszolgá­ló egységek előtt, amelyek körül padok, asztalok nyúj­tózkodnak az árnyas fama­tuzsálemek alatt. Ugyanakkor szinte elké­pesztőnek tűnt az a rendet­lenség, trehányság, amely a legnagyobb látogatott he­lyen. a Tó vendéglőben foga­dott bennünket. Szinte a cso­dával határos, hogy innen még nem indult ki egy ala­pos fertőzés. Pedig a kíván­csiskodó egy vállalati léte­sítménytől jobban igényelné a fokozott rendet, tisztaságot. Tévedtünk, mert szerdai Köjál-szemlénk során ezt a higiéniát, rendet inkább a bódésor kisebbnagyobb pa­vilonjainál találtuk meg. D. Szabó Miklós Pácolt hús kérdőjelekkel Melegedő maradék PANGÁS FEGYVERNEKTÓL SZAKÁLLASIG Feltámadnak-e a holtágak? Aligha gondolták eleink, hogy a Tisza szabályozásá­nak nemes missziójával mi­lyen gondokat testálnak az utódokra. Az elhagyott me­derszakaszok még j,holtuk­ban” sem nyugszanak: a Tisza holtágai mentén gya­koriak az indulatok „hül- lámverései”. Jelenleg, éppen a Fegyvernektől—Szakálla­sig terjedő mederrész „kelt életre” — sorsáért aggód­nak, tulajdonáért vita kelet­kezett. A fegyvernekiek az utóbbi években riadtan és nem kis felháborodással tapasztalták, hogy a nagyközség határá­ban lévő holtág lassan mo­csárrá változik. Pedig a kör­nyékben lakók még emlékez­nek rá, hogy valamikor a község apraja-nagyjának kedvelt fürdőhelye volt a „potyastrand”. — Mi valamennyien ott tanultunk meg úszni, aztán most nézze meg, mi lett belő­le — mondja lehangoltan Nida Imre, a Hazafias Nép­front nagyközségi titkára. Nos, megnéztem a „vizet” Bizony^ a tetején bátran le­hetne járkálni anélkül, hogy a csodatevés látszatát kel­tené az ember. A vastag, zöld szőnyeg tökéletesen be­fedi a víztükröt; még elkép­zelni is rossz, hogy ott vala­hol a mélyben-halak tenge­tik életüket! A nekivadult vegetáció ma már alig lát­szik megfékezhetőnek. Leg­alábbis olcsó áron semmi­képp nem lehetne visszavívni a holtágat a növényvilágtól, hiszen a súlyomtól az algák legkülönbözőbb válfajáig, a káka és a nád kísérő szegé­lyétől a békalencse méreg­zöld foltjaiig szinte minden megtalálható itt, amit a biológia könyvek a víz men­téről származtatnak. Ez hát a helyzet, közvet­lenül a község alatt. A la­kosság a felelőst természetes egyszerűséggel találta meg a Felszabadulás Halászati Sző ­Dimenziók Rakott krumpli Az idei krumpli- és tojás- termelésünk egyidőlben ért a zenitjére. Krumpüügyben az a fellendülés oka, hogy a ta­valyi hiány árfelhajtó ha­tása a termelőd kedvet igen­csak felkorbácsolta. Nos, az elmúlt évi krumpQihelyzet után — amikor is a magyar háziasszony majdhogynem unciánként vehetett a ritka gumóból — az idén annyi burgonya termett, hogy a kolerádé bogarak nem aka­dályozhatták meg a döm- pinget. Igaz, nekik könnyű, ők kimaradnak a lánckeres­kedelemből, azaz termelői áron (vagy hektáron) jut­hatnak hozzá kedvenc táp­lálékukhoz. Mi viszont va­gyunk olyan csodabogarak, hogy sem a hiánnyal sem a bőséggel nem tudunk mit kezdeni. Aztán mindezek tetejébe a tyúkok is jól betartottak nekünk, tojtak vagy 160 mil­lióval több tojást. Ez nem is lenne olyan sók, ha közben nem kötnénk magunkat ma­kacsul ahhoz a verzióhoz, miszerint tojás ínségünk eny­hítéséhez szükség van némi import fehérjére és sárgájá­ra is. A megoldás érdekében össze akarom hozni az ér­dekelteket egy rakottkrump­li -konzervet előállító vegyes- vállalat létrehozására. A tő­két ők biztosítják, a know- how-t, azaz a receptet — tisztes részesedésért — én. Jövőre ugyanis — hála az országunkban „dúló” egész­vetkezetben, hiszen ennek az elvadulásnak aligha lehet más oka szerintük, mintáz, hogy ott lélektelenül folyik a halászok rablógazdálkodá­sa. A fegyvernekiek hói - gászegyesülete most egy hét­hektáros víztükröt próbál visszaperelni, mondván, ha az övék lesz a holtág e da­rabja, rendbe hozzák, és megmutatják, hogy kellene kinéznie az egésznek. De valóban a halászat számlájára írható a környe­zet ilyetén felbolydulása? Mindenképp érdekelt a má­sik fél, a halászati tsz véle­ménye is, ezért a kérdéssel Hegedűs Erzsébet főagronó- must kerestem meg. — Ahol mi megfelelő fel­tételek mellett tudunk hal­gazdálkodást folytatni, ott bárki megnézheti a vizet: a ponyt, de a növényevő halak is már csírájukban lecsipe­getik a növényeket. Sajnosa fegyvemeki holtágnak az a tragédiája, hogy nem öntöz­nek belőle. így a vízforgal­ma lecsökkent, ráadásul a község határában lévő ’ me­derszakasz a legmagasabb, az alacsony vízszint pedig csak a belvíz fogadását te­szi lehetővé. — Önöket a használati jog mire kötelezi? — Először is tisztázzuk, hogy mi az államnak ezért a halászati hasznosítási jogért fizetünk. Mindez aztán arra hatalmaz fel bennünket, hogy megfelelő üzemterv szerint halat telepítsünk és lehalásszunk. Hogy mit kel­lene csinálni a holtág érde­kében? Szóba jöhetne egy mederkotrás, ami a jelenlegi gazdasági helyzetben szinte elképzelhetetlen. Hínárvágó géppel lehetne megtisztíta­ni a növényzettől a víztük­röt, de ennek a költsége is igen magas. Mindenképp jó lenne átöblíteni a medret, ez azért is oldható meg könnyen, mivel a tiszabői csatorna révén közvetlen összeköttetésben áll a Tisza séges piaci viszonyoknak — eljön majd a mi időnk. Ak­kor majd piacra dobjuk a komzerveinkiet, és kenterbe verjük a libamájasokat. Ver­senyképességünk csak foko­zódná fog abban az esetben, amikor a kolbásztúltermelési válság feszültségeit leveze­tendő, termékünket kolbá- szos rakott krumplivá fej- lesztjük tovább. Klipkorszak Valamikor így nyáridőben, esztétikai élményt jelentett iha pld. bekapcsoltam a Ké­kes televízióit, s megnéztem a Hűsítő jégkockák fekete­fehér adását, s el ámultam azon, miiként léhet úgy da­colná a fizika törvényeivel, hogy akár egy dupla Rid- bergert engedélyezzen a korcsolyázóknak a gravitá­ció. Mamnapság is van mi­től ámulatba esni. csakhogy mostanában sokszor nem az a fantasztikus, ami a képen, 'hanem sokkal inkább az, ami a képpel történik. Végül is az akkori látvány nem hatná meg a maiihoz szokott szemünket. Ez ter­mészetes is. Van azonban ennek a mostani, rohanva fejlődő világnak egy olyan jelensége, amit én túladago­lásnak érzékelek, s ez az, 'hogy a vízcsapból is a video­klip folyik. Felkészülten fo­gadná a zene és a valóban lenyűgöző képeletkronikai megoldások ötvözeteit persze lehet, de saját példából tu­dom, hogy a fiatal korosz­tály ízlésvilága eléggé egy- síkkú. Mint megannyi do­log esetében, most sem a fejlődés a bűnös, sokkal inkább a rácsodálkozás okoz­ta kritikátlanság. S ez nem csak mennyiségi, hanem az II. rendszerével. Csak hát a vízdíjat valakinek fizetnie kell. És ez ebben a pillanat­ban senkinek nem áll érde­kében. Amikor a további érdekel­tekről kérdezősködtem, szó­ba jött a Kötivízig, a me­gyei tanács mezőgazdasági osztálya, a MÉM, a Halásza­ti Felügyelőség — hogy csak néhányat említsek. A 'Viz-- ügyi Igazgatóságon sem könnyű megtalálni azt, aki a holtágak ügyében illetékes. Végül Nagy Sándor, vízhaszr nosítási csoportvezető vál­lalkozott amolyan távprog­nózisra a hasonló sorsú vi­zek ügyében. — Kétségtelen, hogy a holtágakban tárolt víz moz­gása összefügg a mindenkori öntözési kedvvel. A hetvenes években nekilendült az ön­tözés, ez tartott egészen 1978-ig. amikor is az öntö­zővíz árát „rendezték”. Et­től kezdve elvékonyodott az öntöző vízsugár. Aztán jöt­tek a különböző rendszerek, és úgy látszik. 1986-tól ismét keresett lett az öntözővíz. Az biztos, hogy a holtágak fel­iszaposodnak és lassan a fel- töltődés, a végső pusztulás felé haladnak, de én azt mondom, 10—15 évet ki kell még bírniuk, és akkor biz­tos, hogy újra gazdasági ér­dek lesz majd kikotorni őket, aztán feltölteni és hasznosí­tani. Nos, ez a cikk ezzel a bi­zakodó, ám teljességében bi­zonytalan előrejelzéssel ér véget. Ami pedig a fegyver- neki horgászok és a Felsza­badulás Halászati Tsz vitá­ját illeti? Ha a helyiek va­lóban visszaperelik a vege­tációtól a megigényelt 7 hektárt, úgy ehhez nyomós érveket kell felsorakoztatni­uk. Más kérdés, hogy a halá­szok kártérítési igényét — a törvényesség betartásával — érthető módon rendezni kell. — Pb — azzal nyilvánvalóan össze­függő minőségi szemponto­kat is felvet. Mert a tömeg- termelés még nem kellene, hogy tömeges fogyasztással párosuljon. Mértéktartás és arányérzék dolga ez ás, s nem hiszem, hogy mindez a képes műfajokban bizonyul­na képtelenségnek. Pluralizmus Ki ne járt volna úgy, mimt magam is, ha a dolgo­kat elhamarkodottan ítéltem meg. Emlékszem rá, hogy még diákkoromban többször ért furcsa meglepetés, ami­kor a kiválasztott hölggyel a pinceklub mélyéről a „fel­színre törtem”, s a nappali világosság fényénél rá kel­lett döbbennem arra, meny­nyire viszonylagos az ember ízélse, mert ami lent tetszett, aiz másképp festett a fenti verőfényben. Előfordult olyan eset is, hogy az észre­vétlenül követett, kifogásta­lanul ringó csípő gazdája egyszer csak megfordult. Mit mondjak, növelnem 'kellett a követési távolságot. Erre mondta a néhai ki­váló ábrázoló geometria pro­fesszorom, hogy: egy mézet nem nézet. Ennek a nézet­nek — miszerint, hogy egy nézet nem nézet — sokáig kellet várnia az igazi lét­jogosultságra. De ma már szerencsére a közéletben is ez az általános nézet. így aztán büszke vagyok a ta­pasztalataimra. hiszen én már átírnak idején rájöttem: nem elég hátulról szemlél­ni »valamit, szembe is kell fordulni ahhoz, hogy a „nézetkülönbségek” adódja­nak. Hát mi ez, ha nem a ma oly divatos pluralizmus? Szálas Péter

Next

/
Thumbnails
Contents