Szolnok Megyei Néplap, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-09 / 163. szám
1968. JÚLIUS 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Kisújszálláson átadták a felújított vasútállomást A kitűzött határidő előtt három hónappal korábban adták át az utasforgalom részére a kisújszállási vasútállomást. A felújítási, rekonstrukciós munkák 1986 októberében kezdődtek, amelyet a helyi Vas-, Fa- és Építőipari Szövetkezet végzett el. Az állomás épületét külsőleg eredeti állapotában rendbehozták, belső terét pedig a MÁV tervezője Révi Zsolt álmodta újjá. Az emeleten szolgálati lakások, a földszinten pedig az utascsarnok. Utasellátó Vállalat, illetve a MÁV irányító személyzete kapott helyet. Az épületet gázzal fűtik, s mindez 30 millió forintba került. Köjál körúton a tározó körüli falatozókban Bezárták a Tó vendéglőt Javában dühöng a kánikula, és vele együtt a turista, ha üdülése idején nem kap megfelelő enni- és innivalót. Különösen így igaz ez olyan közismert nyaralóhelyen, mint Abádszalók, ahová ilyentájt napról napra Utunk első állomása a találó nevű Tó vendéglőbe vezetett, amelyik a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalathoz tartozik. Az enyhe túlzás, hogy kíváncsiskodásunkat kitörő lelkesedéssel fogadták, és pár óra teltével az is kiderült, alapos ok adódott a tartózkodó magatartásra. Így az egyik hűtőszekrényben a feldarabolt nyershús alatt bepácolt terméket tároltak. Úgy tűnt, rajtunk kívül senkit sem zavart, hogy a hús véres leve éppen a szeletekre csöpögött. Megtudtuk: a pácolt hús zsi- ványpecsenyének készül, amihez annyi megjegyzést fűztek az ellenőrök: ez akkor valóban zsiványétel lett Pedig ez csak egyféle csöndes bevezetésnek számított. mivel dr. Pazsa Jelena és Tarjányiné Tröger Csilla ellenőrök további vizsgálódásai után megtudtuk, hogy a hús félsertések formájában érkezik, bár az előkészítő sem mosómedencével, sem kézmosóval nem rendelkezik. Az igazi meglepetés mégsem itt, hanem a főzőtérben várt bennünket. Ugyanis a tegnapról megmaradt készételeket hűtetlenül tárolták a melegítőpultban. A lemérés után kiderült: három kiló főtt rizsről, egy kiló petrezselymes burgonyáról és két kiló hatvanöt d >- ka sertéspörköltről van szó. Ügy tűnik, ha Köjál-vizit nincs, ezek a szalmonel'a- dúsítások újabb vendégekre várnak. Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy a konyhában szorgoskodó női dolgozók a fehér köpeny helyett a legújabb divat szerinti színes ruhákban tették a dolgukat. A nyolcoldalas jegyzőkönyv megállapításait még hosszasan lehetne sorolni, de helyette most csak annyit, hogy a ezrek érkeznek. Vizsgálódásaink során arra voltunk kiváncsiak, hogy a felkeresett büfékben, bisztrókban milyen a kiszolgálás, a környezet kultúráltsága, megfelelő- ek-e az egészségügyi követelmények. volna! Mellette a padozaton lévő ládákban tizenkét liter olyan tej áhítozozott az elszállításra, amelynek június 24-én lejárt a szavatossága. (Áz ellenőrzés ideje július 5-e volt.) Az itt lévő egyetlenegy kis méretű munkaasztal területén hadiállapot uralkodott, hiszen a frissen szeletelt kenyér szomszédságában kétes tisztaságú kartondobozok,, törlőruha, kenyérmaradványok bizonyították: itt azután kicsire, jobban mondva a tisztaságra vajmi keveset adnak. Átellenben leselejtezett, törött székek, szalonnadarabok, sőt még egy kávédaráló is színesítette a helyiség látványát. vezetőt, illetve dolgozókat összesen 5 ezer 200 forint bírsággal sújtották, és az éttermet, valamint a konyhát, pzaz, a létesítményt, azonnali hatállyal bezáratták. Az indoklás szerint azért, mert az elemi higiénia szabályait sem tartották be. Mindezek után adott a kérdés: ha ez így történt, akkor a jámbor vándor a községben lévő áfészéttermen kívül vajon hol csillapíthatja éhét? Marad azért még lehetőség, nem is kevés. Így például haraphat a Polgárjogi Társaság Fincsi ’88 nevű büfé-falatozójában, ahol a sörön és az üdítőn kívül hideg és meleg szendvicset, sőt sült halat is kaphat. Itt a tisztaság és a rend megfelelő, noha a teljességhez az az ötszáz forint helyszíni bírság is hozzátartozik, ame- iet, a társaságnak azért kellett fizetnie, mert az egyik hűtőben saját elemózsiájukat az eladásra szánt árukkal együtt tárolták. Valamivel távolabb egy másik büfé-falatozó hívogatja a szemlélődök amelyet á miskolci Farkas Jánosék vezetnek. Lehet náluk kapni italféleséget, babgulyást meg szendvicset is. Náluk minden rendben, a legalaposabb vizsgálat sem derített ki egyetlen hiányosságot lsem, így megérdemlik, hogy kiírjuk a nevüket. Felkerestük a Hamibüfét is, előtte jókora sor igazolta: az itteni sült csirkecomb, kolbász, hal keresett voltát. Mégsem ez a legnépszerűbb, hanem a baromfipogácsa, amelynek tíz forint darabja. Főleg a diszkóból este-éjszaka hazatérő vékonypénzű fiatalok kedvelik. A sor szélén a Goffri-büfé. Bérlői már az ötödik szezont töltik az Alföld tengerének partján, és különösen a fiatalok ^körében népszerűek, mert éjfélig is nyitva vannak. Éjfélig nyitva A tisztaság, a rend kifogástalan, gyorsak, udvariasak az eladók, és az alapos szemrevételezés után egyetlen szépségpötty akad: a goffriba való pudingport hűtetlenül tárolják. Ez a hiba szintén ötszáz forint bírságot vont maga után. Ezt le- . számítva mintaszerű a kiszolgálás, a rend, sebes a forgalom. Időközben már a tó túlsó partjára bukott a Nap. így több helyre pem juthattunk el. Megnyugodva vettük-tudomásul, hogy aki az éhet próbálja elverni — hol olcsóbban, hol drágábban — több kisebb büfében, bisztróban teheti. Olyan kiszolgáló egységek előtt, amelyek körül padok, asztalok nyújtózkodnak az árnyas famatuzsálemek alatt. Ugyanakkor szinte elképesztőnek tűnt az a rendetlenség, trehányság, amely a legnagyobb látogatott helyen. a Tó vendéglőben fogadott bennünket. Szinte a csodával határos, hogy innen még nem indult ki egy alapos fertőzés. Pedig a kíváncsiskodó egy vállalati létesítménytől jobban igényelné a fokozott rendet, tisztaságot. Tévedtünk, mert szerdai Köjál-szemlénk során ezt a higiéniát, rendet inkább a bódésor kisebbnagyobb pavilonjainál találtuk meg. D. Szabó Miklós Pácolt hús kérdőjelekkel Melegedő maradék PANGÁS FEGYVERNEKTÓL SZAKÁLLASIG Feltámadnak-e a holtágak? Aligha gondolták eleink, hogy a Tisza szabályozásának nemes missziójával milyen gondokat testálnak az utódokra. Az elhagyott mederszakaszok még j,holtukban” sem nyugszanak: a Tisza holtágai mentén gyakoriak az indulatok „hül- lámverései”. Jelenleg, éppen a Fegyvernektől—Szakállasig terjedő mederrész „kelt életre” — sorsáért aggódnak, tulajdonáért vita keletkezett. A fegyvernekiek az utóbbi években riadtan és nem kis felháborodással tapasztalták, hogy a nagyközség határában lévő holtág lassan mocsárrá változik. Pedig a környékben lakók még emlékeznek rá, hogy valamikor a község apraja-nagyjának kedvelt fürdőhelye volt a „potyastrand”. — Mi valamennyien ott tanultunk meg úszni, aztán most nézze meg, mi lett belőle — mondja lehangoltan Nida Imre, a Hazafias Népfront nagyközségi titkára. Nos, megnéztem a „vizet” Bizony^ a tetején bátran lehetne járkálni anélkül, hogy a csodatevés látszatát keltené az ember. A vastag, zöld szőnyeg tökéletesen befedi a víztükröt; még elképzelni is rossz, hogy ott valahol a mélyben-halak tengetik életüket! A nekivadult vegetáció ma már alig látszik megfékezhetőnek. Legalábbis olcsó áron semmiképp nem lehetne visszavívni a holtágat a növényvilágtól, hiszen a súlyomtól az algák legkülönbözőbb válfajáig, a káka és a nád kísérő szegélyétől a békalencse méregzöld foltjaiig szinte minden megtalálható itt, amit a biológia könyvek a víz mentéről származtatnak. Ez hát a helyzet, közvetlenül a község alatt. A lakosság a felelőst természetes egyszerűséggel találta meg a Felszabadulás Halászati Sző Dimenziók Rakott krumpli Az idei krumpli- és tojás- termelésünk egyidőlben ért a zenitjére. Krumpüügyben az a fellendülés oka, hogy a tavalyi hiány árfelhajtó hatása a termelőd kedvet igencsak felkorbácsolta. Nos, az elmúlt évi krumpQihelyzet után — amikor is a magyar háziasszony majdhogynem unciánként vehetett a ritka gumóból — az idén annyi burgonya termett, hogy a kolerádé bogarak nem akadályozhatták meg a döm- pinget. Igaz, nekik könnyű, ők kimaradnak a lánckereskedelemből, azaz termelői áron (vagy hektáron) juthatnak hozzá kedvenc táplálékukhoz. Mi viszont vagyunk olyan csodabogarak, hogy sem a hiánnyal sem a bőséggel nem tudunk mit kezdeni. Aztán mindezek tetejébe a tyúkok is jól betartottak nekünk, tojtak vagy 160 millióval több tojást. Ez nem is lenne olyan sók, ha közben nem kötnénk magunkat makacsul ahhoz a verzióhoz, miszerint tojás ínségünk enyhítéséhez szükség van némi import fehérjére és sárgájára is. A megoldás érdekében össze akarom hozni az érdekelteket egy rakottkrumpli -konzervet előállító vegyes- vállalat létrehozására. A tőkét ők biztosítják, a know- how-t, azaz a receptet — tisztes részesedésért — én. Jövőre ugyanis — hála az országunkban „dúló” egészvetkezetben, hiszen ennek az elvadulásnak aligha lehet más oka szerintük, mintáz, hogy ott lélektelenül folyik a halászok rablógazdálkodása. A fegyvernekiek hói - gászegyesülete most egy héthektáros víztükröt próbál visszaperelni, mondván, ha az övék lesz a holtág e darabja, rendbe hozzák, és megmutatják, hogy kellene kinéznie az egésznek. De valóban a halászat számlájára írható a környezet ilyetén felbolydulása? Mindenképp érdekelt a másik fél, a halászati tsz véleménye is, ezért a kérdéssel Hegedűs Erzsébet főagronó- must kerestem meg. — Ahol mi megfelelő feltételek mellett tudunk halgazdálkodást folytatni, ott bárki megnézheti a vizet: a ponyt, de a növényevő halak is már csírájukban lecsipegetik a növényeket. Sajnosa fegyvemeki holtágnak az a tragédiája, hogy nem öntöznek belőle. így a vízforgalma lecsökkent, ráadásul a község határában lévő ’ mederszakasz a legmagasabb, az alacsony vízszint pedig csak a belvíz fogadását teszi lehetővé. — Önöket a használati jog mire kötelezi? — Először is tisztázzuk, hogy mi az államnak ezért a halászati hasznosítási jogért fizetünk. Mindez aztán arra hatalmaz fel bennünket, hogy megfelelő üzemterv szerint halat telepítsünk és lehalásszunk. Hogy mit kellene csinálni a holtág érdekében? Szóba jöhetne egy mederkotrás, ami a jelenlegi gazdasági helyzetben szinte elképzelhetetlen. Hínárvágó géppel lehetne megtisztítani a növényzettől a víztükröt, de ennek a költsége is igen magas. Mindenképp jó lenne átöblíteni a medret, ez azért is oldható meg könnyen, mivel a tiszabői csatorna révén közvetlen összeköttetésben áll a Tisza séges piaci viszonyoknak — eljön majd a mi időnk. Akkor majd piacra dobjuk a komzerveinkiet, és kenterbe verjük a libamájasokat. Versenyképességünk csak fokozódná fog abban az esetben, amikor a kolbásztúltermelési válság feszültségeit levezetendő, termékünket kolbá- szos rakott krumplivá fej- lesztjük tovább. Klipkorszak Valamikor így nyáridőben, esztétikai élményt jelentett iha pld. bekapcsoltam a Kékes televízióit, s megnéztem a Hűsítő jégkockák feketefehér adását, s el ámultam azon, miiként léhet úgy dacolná a fizika törvényeivel, hogy akár egy dupla Rid- bergert engedélyezzen a korcsolyázóknak a gravitáció. Mamnapság is van mitől ámulatba esni. csakhogy mostanában sokszor nem az a fantasztikus, ami a képen, 'hanem sokkal inkább az, ami a képpel történik. Végül is az akkori látvány nem hatná meg a maiihoz szokott szemünket. Ez természetes is. Van azonban ennek a mostani, rohanva fejlődő világnak egy olyan jelensége, amit én túladagolásnak érzékelek, s ez az, 'hogy a vízcsapból is a videoklip folyik. Felkészülten fogadná a zene és a valóban lenyűgöző képeletkronikai megoldások ötvözeteit persze lehet, de saját példából tudom, hogy a fiatal korosztály ízlésvilága eléggé egy- síkkú. Mint megannyi dolog esetében, most sem a fejlődés a bűnös, sokkal inkább a rácsodálkozás okozta kritikátlanság. S ez nem csak mennyiségi, hanem az II. rendszerével. Csak hát a vízdíjat valakinek fizetnie kell. És ez ebben a pillanatban senkinek nem áll érdekében. Amikor a további érdekeltekről kérdezősködtem, szóba jött a Kötivízig, a megyei tanács mezőgazdasági osztálya, a MÉM, a Halászati Felügyelőség — hogy csak néhányat említsek. A 'Viz-- ügyi Igazgatóságon sem könnyű megtalálni azt, aki a holtágak ügyében illetékes. Végül Nagy Sándor, vízhaszr nosítási csoportvezető vállalkozott amolyan távprognózisra a hasonló sorsú vizek ügyében. — Kétségtelen, hogy a holtágakban tárolt víz mozgása összefügg a mindenkori öntözési kedvvel. A hetvenes években nekilendült az öntözés, ez tartott egészen 1978-ig. amikor is az öntözővíz árát „rendezték”. Ettől kezdve elvékonyodott az öntöző vízsugár. Aztán jöttek a különböző rendszerek, és úgy látszik. 1986-tól ismét keresett lett az öntözővíz. Az biztos, hogy a holtágak feliszaposodnak és lassan a fel- töltődés, a végső pusztulás felé haladnak, de én azt mondom, 10—15 évet ki kell még bírniuk, és akkor biztos, hogy újra gazdasági érdek lesz majd kikotorni őket, aztán feltölteni és hasznosítani. Nos, ez a cikk ezzel a bizakodó, ám teljességében bizonytalan előrejelzéssel ér véget. Ami pedig a fegyver- neki horgászok és a Felszabadulás Halászati Tsz vitáját illeti? Ha a helyiek valóban visszaperelik a vegetációtól a megigényelt 7 hektárt, úgy ehhez nyomós érveket kell felsorakoztatniuk. Más kérdés, hogy a halászok kártérítési igényét — a törvényesség betartásával — érthető módon rendezni kell. — Pb — azzal nyilvánvalóan összefüggő minőségi szempontokat is felvet. Mert a tömeg- termelés még nem kellene, hogy tömeges fogyasztással párosuljon. Mértéktartás és arányérzék dolga ez ás, s nem hiszem, hogy mindez a képes műfajokban bizonyulna képtelenségnek. Pluralizmus Ki ne járt volna úgy, mimt magam is, ha a dolgokat elhamarkodottan ítéltem meg. Emlékszem rá, hogy még diákkoromban többször ért furcsa meglepetés, amikor a kiválasztott hölggyel a pinceklub mélyéről a „felszínre törtem”, s a nappali világosság fényénél rá kellett döbbennem arra, menynyire viszonylagos az ember ízélse, mert ami lent tetszett, aiz másképp festett a fenti verőfényben. Előfordult olyan eset is, hogy az észrevétlenül követett, kifogástalanul ringó csípő gazdája egyszer csak megfordult. Mit mondjak, növelnem 'kellett a követési távolságot. Erre mondta a néhai kiváló ábrázoló geometria professzorom, hogy: egy mézet nem nézet. Ennek a nézetnek — miszerint, hogy egy nézet nem nézet — sokáig kellet várnia az igazi létjogosultságra. De ma már szerencsére a közéletben is ez az általános nézet. így aztán büszke vagyok a tapasztalataimra. hiszen én már átírnak idején rájöttem: nem elég hátulról szemlélni »valamit, szembe is kell fordulni ahhoz, hogy a „nézetkülönbségek” adódjanak. Hát mi ez, ha nem a ma oly divatos pluralizmus? Szálas Péter
