Szolnok Megyei Néplap, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-07 / 161. szám

1988. JÚLIUS 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Túrkevón és Törökszentmiklóson Kormányprogram 2000-ig Francia vendégek Picardiábói Látszik már a fától az erdő is A megye francia vendé­gei, akik már hatodik napja ismerkednek a Jászság és a Nagykunság, valamint a me­gyeszékhely életével és kul­túrájával szerdán Túrkevére és Töröksgentmiklósra lá­togattak. A Piacardiai Falu­házak Szövetségének fiatal­jai Túrkevén többek között megtekintették a Finta Mú­zeumot, megcsodálván gaz­dag régészeti-néprajzi anya­gát, és a jelenleg a város határában folyó bronzkori ásatásokat, bepillantván e történelmi vidék múltjába — s megízlelték a vendégek a kevi gulyás „felséges” ízeit. Délután' mintegy ötventagú küldöttség, együtt a kultúra követei, az énekesek és a muzsikusok, valamint a me­zőgazdasági szakemberek előbb a Törökszentmiklósi Tiszatáj Termelőszövetkezet kertészetébe rándultak ki A szenttamási kerületben — tenyészállat-bemutatón A Béke Tsz búzatábláján — aratáskor (Fotó: N. Zs.) dő betakarítását tekintették meg. A Törökszentmiklósi Állami Gazdaság szenttamá­si kerületében a lótenyész­tés körülményeivel és mód­szereivel ismerkedtek, va­lamint lovasprogramon vet­tek részt a látottakról nagy elismeréssel vélekedő picar- diai vendégek, akik egyéb­ként a lovaskultúrájáról is világhíres tartományból ér­keztek hozzánk. A Faluházak Szövetségének elnöke, Ro­land Grassi külön is aláhúz­ta: a magyar mezőgazdaság eredményei eddig sem vol­tak ismeretlenek előtte, de ez a mostani bőségesnek ígérkező búzatermés, vala­mint a szépen zöldellő, pom­pás, kiterjedt kukoricatáb­lák és mindaz amit a határ­ban látott, igazán imponá­lóak. A nap programja esti baráti beszélgetésekkel zá­rult. Fotó: N. Zs. meggyszüretre, majd a Bé­ke Tsz búzatábláin a gabona éppen ezen a napon kezdő­Népfront-tanácskozás A költségvetés reformja Az állami költségvetés re­formjával kapcsolatos elkép­zeléseket vitatta meg a HNF terv- és költségvetési szakbizottsága szerdán a népfront országos tanácsá­nak székházában tartott ülé­sén. Vitaindító előadásában Békési László pénzügymi­niszter-helyettes hangsú­lyozta: a-szakmai műhelyek kidolgozta koncepció még nem tekinthető véglegesnek, sok a tisztázatlan kérdés. Az azonban bizonyos: nem lehet egyszerű technikai mó­dosítással a magyar költség- vetés, az államháztartás gondjait megoldani. Ezen a területen is gyökeres re­formra van szükség. A megoldás módjával kapcsolatban kiemelte: amennyiben a jelenlegi költ­ségvetési rendszer kisebb- nagyobb korrekciókkal mű­ködik tovább, az államház­tartási költségvetés egy-két éven belül összeomlik. Sür­gető feladat az állami költ­ségvetésben a magas jöve­delemcentralizáció megszün­tetése, mert az tartósan konzerválja a gazdaság rossz szerkezetét és gátolja a ki­bontakozást. Személyi változás a megyei bíróságon A Szolnok Megyei Bíróság eddigi elnökhelyettesét, dr. Szabó Pétert kinevezték a Hajdú-Bihar Megyei Bíró­ság elnöki tisztségébe. Az igazságügyi államtitkár 1988. július 1-jével a Szolnok Me­gyei Bíróság elnökhelyette­sévé dr. Kovacsics Lászlót, a megyei bíróság tanácselnö­két nevezte ki. Helyreáll a pénzügyi egyensúly (Folytatás az 1. oldalról) téesz 400 kocás szakosított sertéstelepe évi mintegy öt­millió forint veszteséget „termelt”, most szép mívű serleg díszük. Rajta a vésett felirat: megyei sertéshúster­melési verseny nagydíja. Hogyan lesz egy veszteséges tevékenységből megyei elis­merésre érdemes ágazat? Maximálisan feltöltötték a kocaférőhelyeket, és az ott dolgozók, akiknek létszáma időközben csökkent, a ko­rábbinál szervezettebben, lelkiismeretesebben, takaré­kosabban üzemeltetik a job­ban kihasznált nagy értékű termelőeszközüket. Húsz százalékról — a megyei át­lag jelenleg is afölött van — tizenkét százalékra csök­kent a telepen az elhullott és kényszervágott állatok aránya. Az egy kilogramm súlygyarapodáshoz felhasz­nált abrakmennyiséget 4,3 kilogrammról 3,8 kilo­grammra szorították le. A termelési és a hatékony- sági mutatók javításán túl a végtermékek minőségének javításán is eredményesen munkálkodtak a téesz állat- tenyésztői. Az idei első fél­évben a feldolgozóknak át­adott 2500 sertés — a hús­ipar objektív minősítése alapján — mind első és má­sodosztályú minőségű volt. Ezáltal a 42 forintos felvá­sárlási átlagárral szemben kilogrammonként 48 forin­tos értékesítési átlagárat ér­tek el. Hasonlóképpen javí­totta a főágazat jövedelme­zőségét, hogy a 300 tehéntől fejt tej — amelynek tehe­nenként átlaga 4768 literről 5184 literre nőtt — 70 száza­lékban első osztályú minő­ségben került a felvásárlók­hoz. Végül is most mindkét ágazat nyereséges, a tehené­szet hatmilliós, a sertéstelep hárommilliós eredménnyel zárta a tavalyi évet. A tagság szorgalma, föld- és jószágszeretéte a szanálást megelőzően is adott volt a kuncsorbai té- eszben. Megfelelő színvona­lú szakvezetés hiányában azonban az nem párosult a szigorú technológiai és mun­kafegyelemmel, célszerű ta­karékossággal, szervezettség­gel. A mostani, a tagság kö­rében kellő szakmai tekin­télynek örvendő vezetőknek már jó partnereik a hatéko­nyabb, jövedelmezőbb gaz­dálkodás megvalósításában a téeszbeliek. A kritikus 1986. évihez képest 31 százalék­kal nőtt az egy tagra jutó termelési érték, és a húsz­milliós hiánnyal szanált szö­vetkezet csaknem kétmilliós nyereséggel kezdett az idei gazdasági évben. Közben tízmillió forinttal * sikerült csökkenteniük az adósságál­lományt, amelynek pályázat alapján történő, központi felfüggesztésére csak a jövő esztendőre sorolták be a csorbaiakat. Apropó: jövő esztendő, meg az utána következők. Az egyik napról a másikra élő — a tartalékait is felélő — szövetkezetben ma na­gyon is előre néznek-csele- kednek. Még több termést várnak jövőre a határban, megduplázták hát az egy hektárra jutó műtrágya ha­tóanyagot. Most még egy li- neár öntözőberendezés feszül kilométernyi hosszan a ku­koricatábla fölött, de 1989- ben már 700 hektáron fog­ják intenzíven öntözve ter­melni a takarmánynövényt. A tervezett nagy termés biz­tonságos betakarítását, táro­lását illetően regionális el­képzeléseik, pontosabban annál több, tárgyalásaik vannak: a szomszédos örmé- nyesi téesszel és a gabona­iparral közösen építenek új szárítóüzemet. Az eredmé­nyek alapján rászolgált a tagság az évi 67 ezer forint­nál nagyobb jövedelemre. Ha csekély a lehetőség an­nak növelésére a közösben, hát ott a háztáji, amelynek keretében a tavalyi 25 hek­tárral szemben idén már 60 hektáron a tagok kétharma­da fűszerpaprikát, hagymát termel. T. F. Fasorok a szél pusztításai ellen A számok döbbenetesek és figyelmeztetőek. Az ENSZ egyik nemrégiben keltezett jelentése szerint évente 11 millió hektárral csökkennek a Földünk „tüdejének” tar­Sajnos, a helyzet Magyar- országon sem sokkal jobb ez ügyben. Nemzetközi számítá­sok szerint ugyanis a termé­szet akkor van egyensúly­ban, összhangban, ha egy- egy ország szárazföldi terü­leteinek egynegyedét erdő borítja. Nálunk viszont ez az arány mindössze 18 százalék­ra rúg, ami csupán 1 millió 700 ezer hektár erdőt jelent. S ha lehet, Szolnok megyé­ben még az országosnál is sötétebb, kedvezőtlenebb a kép. mert a korábbi fo­lyamszabályozások és víz­rendezések, a több kilomé­ter átmérőjű mezőgazdasági táblák kialakítása, a me- Jioráció, mind-mind hozzá­járult ahhoz, hogy szűkebb pátriánk mára az ország egyik erdőben és fában leg­szegényebb megyéjévé vált. Pedig már 1920-ban meg­hirdették azt az Alföld-fá­sítási programot, amelynek célja pontosan az volt, hogy növekedjék az erdők terüle­te. Ám ez a terv sokáig csu­pán terv maradt^ mivel az erdőtelepítések elég hamar megtorpantak, s igazán csak az ötvenes évek táján kap­tak ismét erőre a munkála­tok, amelyek váltakozó ütemben tartanak még nap­jainkban is. Többek között ennek köszönhető, hogy ta­valy a megye területének 5,3 százalékán volt erdő, ami 29 520 hektárt jelent. Persze ez még elenyészően kevés, mégis el kell ismernünk, hogy óriási az előrelépés, kü­lönösen akkor, ha tudjuk, hogy 1970-ben mindössze 21 ezer 334 hektáron — a me­gye területének csak 3,8 százalékán — zöldelltek a fák. Tehát megfigyelhető egy folyamatos növekedés, csak ennek üteme kétségkí­vül lehetne gyorsabb is. Milyen kár, hogy erre csak évekkel az után jöttünk rá, hogy nagy dirrel-durral, tekintélyes költségek árán kiirtottuk a szépen díszlő fa­sorokat, mondván, hogy azok akadályozzák a meliorációs munkákat, a nagyméretű mezőgazdasági táblák kiala­kítását, a repülőgépes nö­vényvédelmet. s ennek a szűk látókörű elképzelésnek korábban megyénkben is több száz hektár erdősáv és fasor esett áldozatul. Csak­hogy a terv kiagyalói azzal nem számoltak, hogy a fák tott trópusi erdők, és a si­vatagok esztendőnként 6 millió hektáros sebességgel nyomulnak előre, vagyis vi­lágszerte óriási ütemben pusztul a termőföld. Remélhetőleg ezt segíti majd lelő azi a kormány- program, amely 1991-ben indul és az ezredfordulóig 150 ezer hektár új erdő te­lepítését írja elő az ország­ban. És itt álljunk meg egy pillanatra. Mert bárkiben felvetődhet a kérdés, hogy manapság, amikor az állami támogatások visszaszoruló­ban vannak, vagyis a kor­mányzat jobban meggondol­ja, hogy mire költi a véko­nyan csorjdogáló forintokat — és így érthetően kevesebb pénzt pumpál a különböző ágazatokba —, akkor hogy lehet az, hogy az erdőtele­pítéseket továbbra is tá­mogatja? Nos, erre csak egy válasz lehetséges: Mint már említettük, világszerte csök­kennek az erdők, s így a fa is egyre inkább olyan kincs, ami nincs. így a jövőben ' a világpiacon további áremelé­sekkel kell számolni ezen a téren is. S ugyanakkor pe­dig jelenleg a hazai szük­ségleteink csupán 55—60 szá­zalékát fedezik itthoni er- deink, a többit viszont kül­földről kell beszereznünk. Ennek a programnak ponto­san az az egyik célja, hogy a mostani 40—45 százalékos importunkat legalább 30 szá­zalékra szorsítuk vissza, ez­zel is jelentős devizát taka­rítva meg. Ebből az erdőtelepítési programból egyébként Szol­nok megyének is ki kell ven­nie a részét, annál is inkább, mivel a másra gazdaságosan nem használható jászsági homokterületeken, a Tisza hullámtereiben bőven van még helye a fának, s ugyan­akkor mára már minden kétséget kizáróan bebizonyo­sodott, hogy a mezőgazdasá­gi területeken is szükség van fasorok, erdősávok te­lepítésére. kiirtásával a talajok szer­kezete is romlik, s ugyan­akkor pedig óriási mérték­ben megnő a szél pusztító hatása. Mint egy nemrégiben Abádszalókon megtartott er­dészeti tanácskozás egyik résztvevője megjegyezte: mostanában az útmenti ár­kok gyakran tele vannak humusszal és vetőmaggal a szélkifúvások miatt. Talán manapság ezért is találkoz­hatunk egyre gyakrabban olyan mezőgazadsági szak­emberekkel, akik elismerik a fasorok, erdősávok áldá­sos hatását, vagyis mintha látni vélnék a fától az er­dőt. A helyzet megváltozta­tása, javítása érdekében egyébként ma már a me­gyei tanács is szorgalmazza, hogy a mezőgazdasági nagy­üzemek meliorációs tervei­ben erdősávok, fasorok is szerepeljenek, amelyek te­lepítésére a cégek tavaly óta állami támogatást is kap­hatnak. Persze az is igaz, hogy ad­minisztrációs eszközökkel egycsapásra nem lehet meg­változtatni évtizedes be­idegződéseket. Mert mint azon az előbbiekben említett abádszaióki tanácskozáson is szóba került, a mezőgaz­dasági szakemberek szemlé­letének is változnia kelle­ne. De nehéz ezt elérni ak­kor, amikor ma az agrár felsősoktatásban egyáltalán nincs erdészeti képzés. Ez annál is inkább furcsa, mi­vel a növénytermesztőnek feladata lenne az is többek között, hogy védje, nevelje a fát. Hisz az is olyan növény, mint például a búza, csak annak a termését nem egy év után aratjuk le. Pusztít a szél Többször bebizonyosodott már, hogy a nagyüzemek hiába öntöznek, hiába viszik oda a nagyértékű, legmoder­nebb gépeket, a széllel egy­re kevésbé bírnak. S akár­hogy is nézzük, az ország mai gazdasági helyzetében, meg különösen felmérhetetlen haszna van a fasoroknak, er­dősávoknak, mert azontúl, hogy majdan fát adnak, az évről évre jelentős exportbe­vételt produkáló vadaknak is búvóhelyül és táplálékul szolgálnak. S' ez utóbbi té­nyező sem jelentéktelen, mert bizony az erdősávok, fasorok híjján a vaddisz­nók, az őzek, a fácánok, a nyulak a mezőgazdasági te­rületeken keresik meg napi táplálékukat, károkat okozva ezzel - a termelőszövetkeze­teknek. állami gazdaságok­nak. S mindezek mellett — mint már szó volt róla — az erdősávok, fasorok meg­szűntetik a szél pusztító ha­tását is. És akkor — gondo­lom — nem fordulna elő olyan eset — amilyenről már magam is hallottam —, hogy a szélkifúvások miatt több hektár cukorrépatáb-' lát újra kellett vetni. Én nem tudom, hogy mibe ke­rül egy ilyen munka, de hogy nem kevés pénzt emészthet föl, abban szinte biztos vagyok. Persze az is lehet, hogy a pluszköltsége­ket már eleve belekalkulál­ják a cukor árába. Ki tudja? N. T. Sötét a kép Vetőmagvak az árkokban Az Élelmiszer Kereskedelmi Vállalat termény bemutatót rendezett boltvezetői részére, amelyen a Szolnok Megyei Húsipari és a Budapesti Szeszipari Vállalat, s a Monori Áfész mutatta be új termékeit. Az érdeklődök megismerkedhettek a zöldségfélékkel íze­sített uzsonnahúsokkal, enyhe alkoholtartalmú üdítőkkel és a fürjtojásból készült tész­tákkal. (Fotó: Mészáros)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents