Szolnok Megyei Néplap, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-30 / 181. szám
Nemzetközi körkép 1988. JÚLIUS 30. Leszerelés átfogó koncepció nélkül Washingtoni illetékesek feltűnő módon kerülik az érdemi állásfoglalást a Varsói Szerződés . legutóbbi javaslataival kapcsolatban, s ez bizonyos aggodalmat váltott ki Bonnban. Az NSZK. fővárosában fölteszik a kérdést: vajon (cselekvőképesnek tekinthe- tő-e még a Reagan-kor- mányzat, amelynek hónapjai az elnökválasztás miatt meg vannak számlálva? A keleti fél megtette indítványait, amelyek — mint Alfred Dregger, a nyugatnémet CDU egyik vezető politikusa megállapította — átfogó koncepcióba illeszkednek. A NATO-nak viszont egyelőre nincs részleteiben kidolgozott, átfogó biztonságpolitikai és leszerelési koncepciója, illetve nagyon valószínű, hogy a jelenlegi elképzeléseket alaposan átértékelik majd aszerint, ki költözik be a Fehér Házba. Lehetséges; hogy az iraki—iráni háború újabb fejleményeinek „kezelésével” valamint Shultz külügyminiszter ázsiai ténykedésével egy időre kimerült az amerikai diplomáciai erőtartaléka — írta a bonni külügyminisztériumhoz közel álló Generál-Anzeiger. A lap elképzelhetőnek tartja, hogy a Reagan-konmányzat a kelet—nyugati viszonyban már csak egyetlen fontos célt szeretne elérni, nevezetesen a hadászati eszközök ötvenszázalékos csökkentéséről szóló megállapodás tető alá hozását. Ez kívánatos volna, és lehetségesnek is tűnik. Európában azonban számos más fontos kérdést is rendezni kellene. A General-Anzeiger megállapítása szerint az NSZK és közösségi partnered nagy súlyt helyeznek az összeurópai bécsi találkozó mielőbbi sikeres befejezésére a semleges és el nem kötelezett államok által előterjesztett kompromisszumos javaslatcsomag alapján. Ha ez sikerül, még az idén tárgyalásokat lehetne kezdeni az európai hagyományos haderők és fegyverzetek csökkentéséről, amit a nyugat-európaiak fontosabbnak tartanak a hadászati atomfegyverek csökkentésénél, vagy legalábbis ugyanolyan ' fontosnak. A csökkentés az aránytalanságok felszámolásának és a támadóképesség megszüntetésének javasolt elvére támaszkodhatna — tette hozzá a lap. A bécsi siker azt is jelentené, hogy megvalósul a következő évekre kidolgozott „konferencia- naptár”, tehát valóban megrendezik a tervbe vett gazdasági, tudományos, technológiai, környezetvédelmi és kulturális, illetve emberi jogi együttműködési értekezleteket, fórumokat. Akadálya-e mindennek az, hogy a NATO-ban az a bizonyos átfogó koncepció még most sem készült el? — Bonnban erről megoszlanak a vélemények. . Egon Bahr, a szociáldemokrata ellenzék leszerelési szakértője NATO-csúcs- találkozót sürget, merít — mint mondja — a Nyugatnak mielőbb választ kell adnia a varsói javaslatokra. A NATO-koncepció kidolgozását sürgeti a CDU/GSU közös parlamenti csoport vezetője, Dregger is. A felelős kormányzati tisztet betöltő politikusok azonban némileg másként látják a dolgokat. Kohl kancellár a varsói indítványokra adott első válaszában mindössze annyit mondott, hogy tanulmányozzák azokat, de az átfogó nyugati koncepció kidolgozásával meg kell várni az új amerikai elnököt. Később ő is üdvözölte azt, hogy „a Kelet közelített a nyugati állásponthoz”. A szabaddemokrata párt- állású Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter arra helyezi a hangsúlyt, hogy ha az átfogó koncepció kidolgozása még várat is magára, a Nyugat a leszerelés számos fontos kérdésében rendelkezik elképzelésekkel. A vegyi fegyverek eltiltása, a hadászati atomeszközök felére csökkentése, valamint a hagyományos leszerelés az Atlanti-óceántól az Uraiig- terjedő Európában — ezek a Nyugat világos céljai, szögezte le. A külügyminisztérium szóvivője pedig úgy fogalmazott, hogy az átfogó koncepció megléte nem előfeltétele a hagyományos leszerelési tárgyalások megkezdésének. A bécsi találkozót Rupert Scholz ' védelmi miniszter szerint már akár a nyár végén be lehet fejezni, és pár hónap múlva megkezdődhetnek a hagyományos leszerelési tárgyalások. Az NSZK még azt is javasolta, hogy Bécsben ne adják ki a nyári szünetet a diplomatáknak. A szünet egyébként július 29-én kezdődne. Bonni hivatalos körökben természetesen azt hangsúlyozzák: a bécsi siker a Kelettől függ. Attól, hogy tegye le az asztalra a szükséges konkrét javaslatokat és engedményeket, elsősorban az emberi jogok terén. Tény azonban, TU*» ■•K 4 hogy a Nyugatnak szintén tisztáznia kell álláspontját több ponton. így állást kell foglalnia a környezetvédelmi konferencia ügyében, amelyet a Varsói Szerződés országai kiemelt témának javasoltak. Ennél is fontosabb azonban az emberi jogok kérdése — nyugati oldalról, az elvárások szemszögéből nézve. A General Anzeiger szerint egyelőre vita folyik arról, elégedjé- nek-e meg most az elérhe- tővel,, vagy pedig követeljenek még többet. Kohl kancellár szerint „szavukon kell fogni a Varsói Szerződés országait”. E kérdésben igen lényeges azonban az amerikai állásfoglalás. Azt azért Washington sem engedheti meg magának, hogy a már távozni készülő, a sajtóban „béna kacsaként” emlegetett elnök ne döntsön a bécsi találkozó végső szakaszában követendő amerikai irányvonal ügyében. Kárpáti János Városban vagy vidéken7 A fejlődő világ problémái A 2000. esztendőre Latin-Amerika lakosságának 75 százaléka, Afrika népességének 42 százaléka, az ázsiai földrész lakóinak 37 százaléka városlakó lesz — vetíti előre egy ENSZ-jelentés a fejlődő világ nagyvárosi növekedésének jelenlegi mértékére alapozva. E városok legtöbbje óriási nyomás alatt áll: lakosaik létszáma ugyanis 1950 óta szinte megháromszorozódott, viszont a lakásépítés, a közművek és a közlekedés fejlesztésének üteme mesz- sze elmaradt mindenütt a vidékről betelepülő lakosság létszámának növekedésétől. Honnan ez az óriási tömeg? — Legtöbbjük természetesen már ott született. Egyre nagyobb számban érkeznek azonban a vidékről betelepülők, akiket a szegénység, a falusi élet kilá- tástalansága, a város nyújtotta jobb megélhetésbe vetett hit hajtott a nagyvárosok felé. S e betelepülőket — akiknek többsége igen rossz körülmények között, leginkább a városok környékén kialakuló, egyre nagyobb kiterjedésű bádogvárosokban talál új otthonra — nem rettenti el az utcák sivársága, a kalyibákat körülvevő piszok és szenny. Inkább ez — mondják —, mint a vidéki élet létbizonytalansága. Az ENSZ által készített jelentés szerint a harmadik világ országainak az ezredfordulóig legalább 65 százalékkal kellene növelniük azokat az erőforrásaikat, amelyek a városi közműveknek. szolgáltatásoknak, a lakásépítésnek csak a jelenlegi szinten tartására irányulnának. A betelepedések igen nagy hatással vannak a vidéki környezetre is, ugyanis a városok terjeszkedése mind több és több termőterületet fal fel. S a nagyvárosok nemcsak a földeket vonják el. Felmérések szerint egy egymillió lakosú város naponta 625 tonna vizet, kétezer tonna élelmiszert, 9500 tonna tüzelőanyagot fogyaszt el. Az élelmiszer és a víz nagy része természetesen faluról érkezik, s ez jellemző a tüzelőanyagra is, amely hihetetlen mértékű erdőpusztítást hozott magával. A városok nemcsak fogyasztanak persze, termelnek is: ugyanez az egymillió lakosú város naponta 500 ezer tonna szennyvizet, kétezer tonna háztartási hulladékot és 950 tonna lég- szennyet termel. S a városi légszennyezés egyre jobban átterjed a falvakra is. A bevándorlást ösztönzi az is, hogy a fejlődő országok kormányzatai — elsősorban a szervezett városlakók nyomására — kénytelenek szűkös költségvetési forrásaikat a városok fejlesztésére fordítani, tovább növelve a szakadékot a falu és a város között. Az Egészségügyi Világszervezet becslése szerint a fejlődő világban a városi lakosok 74 százaléka jut tiszta ivóvízhez. míg a falusi lakosságnak csak 39 százaléka. Az emberek ilyen mértékű koncentráltsága sürgős intézkedéseket követel: , a kormányoknak olyan programokat kell kidolgozniuk, amelyek vonzóbbá teszik a falusi életet a megfelelő élet- és megélhetési körülmények biztosításával. Az ENSZ-jelentés felhívja a figyelmet a falusi közegészségügyi hálózat megszervezésének, a családtervezés- t nek a fontosságára is. Azokat pedig, akik mégis a várost választják lakhelyül, tervszerűen irányítani kell, mégpedig nem a fővárosok, és a nagyvárosok felé, hanem más kisebb városokba — hangzik a jótanács. Csehszlovákiai átalakítás Minta lesz a fekete bárányból? A szövetkezet saját gyártmányú számítógépe — most a számítógépgyártás hozza a legnagyobb jövedelmet Jónéhány történelmi évfordulóról emlékeztek és fognak megemlékezni az idén Csehszlovákiában, mégis talán az esztendő legkiemelkedőbb jelensége északi szomszédunknál az átalakítás, a prestavba mozgásba lendülése. Igaz, beszélgetések során prágai és pozsonyi illetékesek leginkább csak a gazdaság átalakításának szükségességét hangsúlyozzák, s a külső szemlélő számára úgy tűnik, nagyfokú óvatosság jellemzi a végül is megkezdett folyamatokat. Mégis a tény tény marad: Csehszlovákia megpróbálja népgazdaságát a nemzetközi mércéhez Igazítani. A tervezett gazdasági átalakítás részleteiről a magyar sajtó is beszámolt már, ezért emlékeztetőül csak a lényeg: a július 1- jén életbe lépett új vállalati törvény szellemében több önállóságot adnak a vállalatoknak, termelő egységeknek, miközben kiiktatnak egy sor irányító-felügyelő igazgatóságot. Július 1-jétől a vállalatok mintegy egy- harmada kapta meg az „állami” megnevezést, azaz a nagyobb önállóságra szóló jogosítványt. A további részletek ismertetése helyett látogassunk el egy olyan mezőgazdasági szövetkezetbe, amely egészen a legutóbbi időkig afféle fekete báránynak számított az illetékesek szemében. Ki tudja, miért? Talán mert sosem vártak a központi utasításokra, és nélkülük is kiemelkedő eredményeket produkáltak ? A Slusovicében működő Agrokombinát megtekintésére az Orbis csehszlovák sajtóügynökség jóvoltából kerülhetett sor. Azt mondják, a külső jegyek is árulkodnak. Lehet benne valami, mert a Gott- waldov városhoz közeli Slusovicéhez kétszer kétsávos „bekötő út” vezet a dombok között, a szövetkezet székháza előtt Renault és Audi típusú szolgálati autók parkoltak, a saját lóversenypálya melletti bevásárlóközpontban mindenütt jól látható emblémák jelzik, hogy ez is az Agro- kombinát-komplexhez tartozik. Azi pedig már a tájékoztató rövidfilmből tudtuk meg, hogy a gazdaságban a gabona terméshozama hektáronként 6,72 tonna, a tejhozam tehenenként 6000 liter. Mindkét adat jóval felülmúlja az országos átlagot. Nagy vonalakban áttekintést kaptunk a szövetkezet igencsak széles körű tevékenységéről is. a genetikai kutatásokról, az embriöátültetésektől kezdve a ló- és autósportig, saját szálloda építéséig. Ám egy dolog a film, s más a személyes vélemény. Ezért is faggatta ki alaposan nemzetközi újságírócsoportunk a számunkra tájékoztatást nyújtó Jaromir Kalácot. a szövetkezet tíz főből álló (!) jogi osztályának munkatársát, ö mondta el, hogy cége tavalyi tiszta nyeresége 425 millió korona volt. magasan a legjobb a terület gazdaságai sekkel ellentétben csak 300 koronával haladják meg az átlagot. A termelékenység ugyanakkor hétszerese a környék többi gazdaságánál. Miért dolgoznak akkor mégis itt ilyen szívesen az emberek? A választ az embrióátültetési részleg egyik fiatal szakemberétől hallottuk, miszerint itt a munkát nem akadályozzák adminisztratív akadályok, mindenki a kedvére való szakterületen és módon tevékenykedhet. Befejezésül jogosan merül fel két kérdés. Az első: miért nem követik a sok lábon álló Agroklombinátot más gazdaságok is a fejlődés ezen útján? Ennek okai többrétűek. Egyrészt — mint már említettük — hivatalos helyeken, a minisztériumokban igencsak ferde szemmel néztek eddig a EmbrióátUltetés közben — Igyekeznek részt venni a tudományos eredmények gyakorlati megvalósításában (Fotó: Jan Regal—MTI) közül. Figyelemre méltó, hogy a nyereség zömét a másodlagos tevékenység biztosította, ezekben az években például a számítógépgyártás. Ha éppen nem hallgatták agyon eredményeiket, bírálták is őket sokan a hivatalos helyekről, hogy minek ütik bele az orrukat ilyen, a mezőgazdasághoz szorosan nem kapcsolódó tevékenységekbe. Nos, egész egyszerűen a kényszer vezérelte őket. hiszen a 17 kisebb gazdaságból egyesült szövetkezet nemigen produkálhatna a maihoz hasonló eredményeket, ha csak a monopolizált állami partnervállalatok szolgáltatásaira, gépeire várt volna. Sok kritika érte a sluso- viceieket, hogy úgymond hatalmas fizetésekért elszipkázzák más üzemektől a legjobb szakembereket. Egy biztos, a belépni szándékozók szinte sorban állnak a kapuk előtt, pedig a hivatalos fizetések a híresztelészövetkezet vállalkozói tevékenységére. (S ma sem egységes még a megítélés.) Másrészt számos gazdaság nem is akar ilyen feltételek mellett dolgozni, hiszen szinte azonos pénzért sokszorta nagyobbak a követelmények. Módosítani kell tehát a szabályozókat és a szemléletet. A második kérdés alapja egy ellentmondásosnak tűnő tény: jelent-e majd valamit az Agrokombinát számára az átalakítás, hiszen az eddigi sikereket a régi feltételrendszerek közepette — igaz, gyakorta a törvényesség határát súrolva — érte el. Beszélgetőpartnerünk elmosolyodott, majd válaszolt: „Igen, minek is a kísérlet? Csinálni kell a dolgokat, nem kísérletezgetni. De mindenképpen nagyon fontos, hogy az átalakítási politika remélhetően törvényesíti a szocialista vállalkozói szellemet." 1 Daróczi László Vakáció japán módra A japánok többsége az idén sem megy hoszabb szabadságra. Számukra a nyári vakáció csak egy Tokióban vagy vidéken családi körben eltöltött hoszabb hétvége. Miközben külföldről szemrehányásokkal illetik a japán vállalatokat a „túlhajtott munkából” eredő tisztességtelen konkurencia miatt, a japán kormányzat immár három éve próbálja a dolgozókat meggyőzni arról, vegyenek ki nyaranta több szabadságot. A szabadság időtartamának növekedése ugyanis a belső kereslet és fogyasztás fellendülésével járna, hozzájárulna a szigetország egyik legnagyobb gazdasági problémájának megoldásához. Ám úgy tűnik, a helyzet változatlan: a munkaügyi minisztérium nemrég közzétett felmérése szerint a japánok 1988 nyarán is átlagosan 6,3 nap szabadságot vesznek ki, vagyis pontosan annyit, mint tavaly. Az elmúlt tíz évet tekintve viszont ez a szám néminemű haladást jelent, hiszen 1977- ben e napok száma még csak 3,2 volt. (Az Egyesült Államokban a nyári szabadság átlag időtartama 19, Franciaországban 26, az NSZK-ban pedig 29 nap.) 1380 megkérdezett vállalat közül 1146 nyilatkozott úgy, hogy kiadná a dolgozóknak a szabadságot. Közülük 472 több mint 7 napot adna, és csupán 194 engedné el dolgozóit több mint tíz napra. Az egyik Sikoku- szigeti gyár, a Nichia-tár- saság húsz nap szabadságot adott dolgozóinak. A Njchia vezetői szerint jobb ha a dolgozók a nagy hőségben pihennek. De a nagylelkű vállalat esete kuriózumnak számít: elméletileg húsz nap egy japán dolgozó éves szabadságának alsó határa. De a leggyakoribb esetben nem élnek vele. Nem azért, mintha a vállalat ennek útját állná, hanem mert az éves szabadság felhasználása Japánban nem ildomos dolog, az íratlan szabályok szerint akadályozza a társadalmi és a szakmai előrehaladást. Néhányan tehát jobbnak látják, hagy egyszerűen lemondanak szabadságukról, olyan ürüggyel például, hogy „nem akarják felborítani kollégáik munkáját/’. Mások inkább elaprózzák pihenőnapjaikat, és a lehető legdiszkrétebb módon használják fel azokat, általában hétvégéjüket toldják meg egy-egy szabadnappal. Bizonyára sok idő eltelik még addig, amíg a „rövid vakáció” szokását sikerül megváltoztatni. „Jogunk van minimum húsz napra, de ezzel senki sem él. Én sem” — jegyzi meg nevetve Szato kisasszony, aki immár 15 éve dolgozik ugyanannál a vállalatnál. Nyilván ez az oka annak, 'hogy Japánban csak a két- •három napos turizmusra rendezkedtek be. Az európai árakhoz képest a sziget-' országi szállodaárak nagyon magasak, s kedvezményt csak 48—72 órás tartózkodás esetén adnak. Míg egy európai család két-három hetes nyaralással tölti vakációját valamelyik fürdőhelyen, a japánok számára ez a lehetőség elképzelhetetlen. A japánok általában két részletben veszik ki szabadságukat. Többségük augusztus 13—14—15-ét veszi ki, (általában ezek az év legmelegebb napjai), e napok ugyanis egybeesnek egy buddhista ünneppel is. Ilyenkor mindenki útrakel, hogy lerója kegyeletét ősei sírjánál. Ezekben a napokban Tokió a szó szaros érteimében elnéptelenedik. A másik nagyobb hullám általában az április 29. (Hi- rahitó császár születésnapja), május 3. (az Alkotmány napja) és május 5. (gyereknap) közti időszak. Ekkor egy-két szabadnappal összekötik az ünnepeket, meghosszabbítják a hétvégi pihenőt. Általában ez a lehetőség augusztus közepi vallási ünnepeknél is megvan, bal- szerencsére azonban az idén augusztus 13.. 14., 15. hétvégére esik. Így a japánok többsége kénytelen lesz újfent egy hosszú hétvégével megelégedni. Összeállította: Zsoldos György
