Szolnok Megyei Néplap, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-30 / 181. szám

1988. JÚLIUS 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Tovább épül a tiszavárkonyi alkotóház. Elkészült a nyitott ebédlő és a konyha. Jelenleg a fürdőház építésén dolgoznak. A szaui át, öltözőt, fürdőt és pihenőhelyiségeket magában foglaló épület augusztusban készül el. Felvéte lünkön a nyugdíjas brigád tagjai láthatók munka közben (Fotó: Mészáros) Helyzet van! És lakás? A vitát tulajdonképpen nem a lakáshelyzetről ren­dezték, hanem a lakáselosz­tással és -gazdálkodással kapcsolatos jogszabályokról. A központi rendelet szolno­ki végrehajtásáról szóló ta­nácsrendelet tervezetéről kért véleményt a lakosságtól a Szolnoki Városi Tanács. A tanács épületében ren­dezett nyílt vitán bárki részt vehetett a városlakók közül, mégis leginkább a tanácsta­gok és a lakóbizottsági elnö­kök jöttek el. Bár a hozzászólók a ren­delet-tervezet pontjairól is elmondták véleményüket, többnyire mégis a lakáshely­zetről, annak jelen pillanat­ban égető kérdéseiről esett szó. De milyen is a lakáshely­zet a megyeszékhelyen? Be­széljenek róla a számok! Szolnokon húszezer lakás van és négyezer igénylő. Va­gyis 'minden ötödik lakásra jut egy otthonért sorban ál­ló. A négyezer várakozó kö­zött körülbelül ezer olyan szolnoki fiatal van, aki azért kényszerült albérletbe, ideig­lenes megoldásokba, mert szülei lakótelepi lakásban élnek, ahol két generációnak ■már nem jut hely. Hogy mi­ért nem? Erre is választ le­het adni számokkal; a húsz­ezer szolnoki lakás 80 szá­zaléka ugyanis kétszobás vagy ennél 'kisebb méretű. Valóra vált tehát az építé­szek homlokráncoló jóslata: hiszen ők már évekkel ez­előtt megmondták, hogy az ötven négyzetméteres ottho­nok újratermelik az igénylő­ket. A vitához hozzászólók a tervezett tanácsrendelet több pontját módosítani szeret­nék, illetve kérik, hogy te­gyék hangsúlyosabbá. Többen is ellenezték, hogy a 2 és fél szobás vagy ennél nagyobb tanácsi lakások el­Vita a lakáshelyzetről adásál nem teszik lehetővé, ha a öbbszintes lakóházban arány ik eléri a 20 százalé­kot. í> em a szobaszámot kel­lene i ézni — volt a véle­mény — hiszen van olyan lakás, amelyik kétszobás és 90 né {yzetméteres, másutt meg : és fél szobát helyez­tek e hatvan négyzetméte­ren. j .z se mindegy, hogy hánya a élnek a nagy laká­sokba i. Miért ne vehetné meg ; z a család, amelyik a nagys .ülőkkel él együtt és ezzel a megoldással a la­kásig« nylők számát csök­kenti Egy másik hozzászóló el monda, hogy szerinte egy­szerű« n ki kell venni a ta- nácsr« ndelet-tervezetből ezt a por tot, nem kell kikötni, hogy ennyi vagy annyi szo­bás, 1 ia az egész háztömböt eladji k, akkor legyen meg- vásár Iható a nagy lakás is. Vol , aki azzal érvelt, hogy olyan emberek jutottak nagyméretű tanácsi lakások­hoz, ; kik jó anyagi körül­mény k között élnek. Sokan meg is kérdőjelezik ilyen esetei ben a lakásra való jo­gosul! Ságot. Tegyék lehetővé, hogy a nagy lakásokat is megv hessék a benne élők, ha eg /szer van pénzük. A negyeszékhelyen a la­kások többsége társasház, emeletes épületben találha­tó. E: a helyzet nap mint nap i jratermeli az együtt­élési konfliktusokat. Hogy ez mi nnyire nyomasztja a rende ;en, csendesen lakókat, az töl b hozzászólásból is ki­derül . Volt, aki elmondta, hogy tulajdonképpen nem is érti est a pazarlást: olyan csalá lóknak juttatnak ott­hont, akik aztán fölszedik a padlószőnyeget, és néhány hónap alatt több tízezer fo­rintos kárt okoznak. Igaz, az új tanácsrendeletben terve­zik megfogalmazni, hogy csak azok kapjanak tanácsi elosztású lakást, akik élet­módjukkal, magatartásukkal bizonyítanak, és nem lehet névjegyzékbe venni azokat, akiKnek életmódja megsérti a társadalmi együttélés sza­bályait és erkölcsileg kifo­gásolható. No, de ki fogja ezt eldönteni és kivizsgálni? — vetődött fel rögtön a kér­dés. Vagyis a vita résztve­vői nem látnak garanciát a végrehajtásra, a megvalósí­tásra. Hacsak nem az a biz­tosíték, hogy beveszik a ter­vezetbe; csak azok igényel­hetnek tanácsi elosztású la­kást, akiknek ötéves állan­dó bejelentett lakcímük és (vagy munkahelyük van Szolnokon. Igaz, ez a kitétel a tervezetben már megfogal­mazódott, de nem mint ki­kötés, és feltétel, hanem csu­pán előnyként szerepel az igényjogosultsági sorrend megállapításánál. Bár a nagy kánikulában mindössze harmincán jöttek el a nyolcvanezres lakosú városból, hogy elmondják véleményüket: mégis felve­tődtek olyan kérdések, ame­lyekre igencsak meg kell gondolniuk a tanácsi szak­embereknek a választ. Hi­szen a hozzászólók konkrét pontok, tervek módosítását javasolták. A tanácsrendeletet a szep­temberi tanácsülésen alkot­ják meg. Módosításra, új ja­vaslatok felvetésére még ott is lehetőségük lesz a tanács­tagoknak. Remélhetően ad­digra elmúlik a kánikula és a hőség nem tartja távol a tanácstagokat az égető kér­dések megvitatásától. — Paulina — Két új víitmű a Balaton-parton A Balaton parton befe­jeződött az ivóvízellátás ja­vítását szolgáló kétéves gyorsfejlesztési program. Központi támogatásból és a Dunántúli Regionális Víz­művel saját forrásaiból együttesen csaknem 200 mil­lió forintot költöttek a Ba­laton keleti-, északkeleti •partszakasza vízellátásának javítására, a nyári csúcsfo­gyasztási gondok mérséklé­sére. A fejlesztési program­ban elkészült Balatonkene­sén a napi 5000, Balatonal­mádiban pedig a 2500 köb­métert szolgáltató vízmű. Mindkét helyen vízkivételi mű é pült, és a Balatonból nyert vizet tisztítják meg ■és te ;zik ivásra alkalmassá. A cét vízmű a nemrégen végre najtott KÖJÁL-vizsgá- latok m megfelelőnek bizo­nyult és a legsürgetőbb idő­szaké than, a napokban meg­kezdi lőtt csúcsfogyasztás at­káim . tVál kapcsolódott bé“ a parts akasz ivóvízellátásába. A ; lalaton keleti partvidé­kén , ezáltal is takarékoskod­nak íz értékes ivóvíz kész­lettel hogy több mint 200 hekti ron olyan locsoló öntö- zőren dszert alakítottak ki, amel; mél tisztított nyersvizet haszr álnak fel, KISZ-választás ÚJ titkár Túrkevén KISZ Túrkeve Városi Bi­zottsága tegnap tartotta so- ronkívüli küldöttgyűlését, huszonöt küldött részvételé­vel. Iváncsik Imre a KISZ MB első titkára előterjeszté­sében a küldöttgyűlés Ozs- váth Lászlót, munkáját rríeg- kószonvle1 ék elismerve,’ egy- i hangúlag felmentette titká­ri funkciójából. A KISZ városi bizottság titkára 56 százalékos szava­zataránnyal Bornemisza Im­re lett. Jobbágy Zoltán 24 százalékos, Mile Edit 20 szá­zalékos szavazati arányt ka­pott. Hét végén járnak az adóellenőrök Kiközösített jóakarók Csöndes, szellős falu Jászszentandrás, egyenes utcáin végigsöpör a szél, felkavarja a port a falu közepén is. A térkép szerint ott ér véget az út, Szentandrásról csak visszafordulni lehet. Bár, aki odaérkezik, azt szívesen fogadják, jó hírű strandját, kempingjét messziről is ke­resik. Hangosra kapcsolt a falurádió A szél azonban nemcsak a port viszi, repíti gyorsan, a híreket ie. Pletykás, irigy falu, mondják ők maguk is, nem tud, nem akar titkot tartani, hátha még nem is titokról van szó. A suttogó propaganda bejárta a falut, körbejárta a házakat, a nép megízlelte a hírt és fűzte, szőtte tovább. Az illetékes „falurádió'’ pedig teljes hangerőre kapcsolt és tálal­ta, kommentálta mindenki­nek ízlése szerint. — Adóellenőrök járják a falut, helybeliek — mondja a szolgáltatóház egyik ajta­jával vesződő takarítónő. Menne be takarítani, de a kulcs nem fordul, ketten ost­romoljuk az engedetlen zá­rat. Közben jó szándékkal tájékoztat. — Fényképeznek itt is, ott is, és azután megy a feljelentés. Akik úgy ott­hon varrogatnak, hát tetszik tudni, kell az a kis pénz, azoknál is voltak kinn. A szomszédos varrodában egy véleményen vannak az asszonyok. — Havi 3—4 ezer forint a keresetünk, mire elegendő az. Ott egészítjük ki. ahol tudjuk, és van, aki ezt iri­gyeli tőlünk. Ez tisztességte­len dolog — hangzik az íté­let. Az egyik fiatalasszony, keze alatt változatlanul fo­rog a ruha, kattog a gép, el­mondja, hogy náluk is jártak a minap. A férje géplakatos, ért az autókhoz, ha megké­rik. a jó ismerősöknek meg­vár ga János 35 éves, halk szavú villamos üzemmérnök, a jászberényi Műszeripari Szövetkezetben dolgozik. Megbízható munkaerő, 30 kilométerről jár be napon­ként, falujától nem akart megválni. Ott épített nem­régiben, jól is érzi magát otthon, de mostanában vala­hogy elhidegült körülötte a légkör. Csak lassan vette észre, talán mert keveset tartózkodik odahaza, a sza­badidejét sem a kocsmában tölti. Kertészkedik, különle­ges növényeket tart. és hob­bija a fotózás. Rendszeresen megörökíti a községi eseményeket, né­hány felvétele az újságban is megjelent. Egyedül készí­tette el, társadalmi munká­ban a felszabadulásunk 40. évfordulójára kiírt falufény­képezést Szentandráson. A népfront kezdeményezésére az ország minden települé­sét, minden jelentős épületét megörökítették akkor, hogy az utókor gazdag kordoku­mentumot kapjon a ’80-as évek közepéről. Egyedül csi­nálta, lassan haladt, tavaly fejezte be a munkát, de az­óta nem vette kezébe a gé­pet. — Pedig szívesebben jár­nám most is az utcákat, a határt, mint régebben, de nem merek fényképezőgép­pel mutatkozni. Kényelmet­lenül érzem magam, és nem tehetek semmit ez ellen a rosszindulatú pletyka ellen. Már voltam a tanácselnöknél is, de azzal ütötte el, hogy ne vegyem a szívemre. — Mi történt tulajdonkép­pen? Lehet,hogy igaza van a tanácselnöknek, meg a főelő­adónak, akiknek egyébként hivatali kötelességük az el­lenőrzés. a szabályok meg­tartása: nem kell ezt komo­lyan venni. Varga János kö­rül azonban megfagyott a levegő. Jószándékú, önkén­javítja. De ezek után csak a magáét. Az italboltban kevesen vannak a délelőtti órákban, a boltvezető ráér papírmun­kát végezni, ö is megerősíti, hogy valóban besúgják az embert, ha valami plusz munkán fogják. Hovatovább már nem lesz, aki a kertet megkapálja, szólnak közbe a többiek. Egy markos közép­korú ember áll a pulthoz. Urbán Ferenc hivatásos tűz­oltó, bádogos szakmáját ko­rábban se hanyagolta, de a közelmúltban másodállásban kiváltotta az ipart. — Megmondom őszintén, aggasztottak ezek a hírek, amiket a faluban beszéltek. A rádió, tévé is mondja, hogy milyen szigorúan veszik az adózást Korábban ugyan a tanácstól már felszólítot­tak, de csak most kezdett komoly lenni a dolog. — Magát is fényképezték? — Engem ugyan nem. de ha mindenki mondja, úgy voltam, jobb lesz elébe men­ni. így több esik le, de nincs mitől félni — És kik ezek a besúgók? Kicsoda fényképez? Heten vannak mondják többen is, de neveket nem szívesen említenek egy ide­gennek. A varrodában is az előbb csak egymást nézték az asszonyok a kérdésre, csak egy jelentette ki elszán­tan: — Én megmondom, hát a Varga Jani. — A múlt szeptemberi ta­nácsülésen, mint tanácstagot, felkértek, hogy legyek az újonnan megalakuló társa­dalmi ellenőrző bizottság el­nöke. Gondolkoztam rajta, végül vállaltam, mert úgy éreztem, hogy a választóim és a vevők érdekeit képvi­selem így is, meg azután én se szeretem, ha kevesebbet mérnek a boltban, vagy sa­vanyú tejet, romlott felvá­gottat kapok. Tudom, hogy nem hálás feladat, de jó ügynek tartottam. Kár, hogy nem korábban kértek a kör­nyezetvédelmi bizottságba, akkor most nem fújnák ezt a hátam mögött. Sőt az egyik a szemembe is kiabálta: „úgyse tudod ebből kimosni magad”. Mármint, hogy adó­ellenőr vagyok, meg besúgó. Pedig mutattam az igazol­ványom is. hogy a kettőnek semmi köze egymáshoz, és éppen az ő javát akarom, de hajthatatan volt. — A bizottság, amiben ha­tan vagyunk, csak lassan szerveződött meg, március­ban volt az alakuló ülés. A többiek talán egy-két ellen­őrzésben részt is vettek, de én az ingázás miatt, még egyben sem. És mégis, a na­pokban az egyik barátom a jászberényi buszmegállóban már azt hallotta, hogy 7 ezer forintos fizetést is kapok azért, mert lebuktatom az embereket. Szükségem van nekem erre, kérdezte tő­lem, meg én is magamtól, akármilyen jó ügyről van is szó? Most aztán nem tudom, hogy mitévő legyek? tes munkát vállalt, és a fa­lu kiközösítéssel fenyegeti, veszélyben a közéleti rang­ja, megbecsülése. Bibók Lászlóné, a tanács adóval, iparral foglalkozó főelőadó­ja sorra cáfolja meg a rém­híreket. — Évenként egy-két beje­lentés érkezik a tanácshoz, és akkor kötelesek vagyunk intézkedni. Az autószerelő­nél azért jártam, mert az egyik vidéki kuncsaftja elé­gedetlen volt vele. Meg­egyeztünk, hogy leteszi a vizsgát, és kiváltja az ipart. Különben a bejelentésektől függetlenül is feladatunk az ellenőrzés, a kontárok ki­szűrése, a boltokban a fo­gyasztók védelme, árak, sza­vatossági idők megtartatása. Egy faluban nem lehet titkol tartani, igencsak tudjuk, ki mit csinál és igazán nem rontani, hanem éppen javí­tani akarjuk a' közhangula­tot. Az előírásokat, azonban nem lehet megszegni. Ezért jártam kint egy varrónőnél is, aki visszadta az ipart és mégis dolgozott tovább. A fényképezésről is meg­világosodott valami. Újab­ban szigorúbban ellenőrzik az építkezéseket, és egy-egy kirívó példát a megyei ta­nács műszaki ellenőrei Jász- szentandráson is lencsevégre kaptak. Szakmai körökben megyeszerte elrettentő pél­daként mutogattak éppen egy szentandrási példát, ame­lyiken a mester a kéményen keresztül vezette a gerendát. Egyértelmű tehát, hogy egy szó sem igaz a „rágal­makból”. De érdemes azért megállni ennél a szónál. Mi­ért rágalom az, ha valaki adóellenőr? Hiszen az is egy foglalkozás. Az állami pénzgazdálkodásban bizo­nyosan nélkülözhetetlen fel­adatokat oldanak meg. Tény, hogy az adóreformmal ref­lektorfénybe kerültek, és az adóellenőrök tevékenysége ez évtől jóval szélesebb kört érint, mint — eddig. Néme­lyik kisiparosnak korábban is okoztak álmatlan éjszaká­kat, most pedig a fél falu retteg tőlük. Urbán Ferenc bádogosnak már nincs félni­valója, dolgozhat nyugodtan hét végén is. amikor az el­lenőrök szondázzák a tere­pet, mégis elítéli az alat- tomban, lesből vadászó rosszakarókat. Megírta levelét Természetes, mint ahogy az is természetes, hogy egy más időpontban megalakí­tott lakossági érdekvédelmi csoport nem kavart volna ilyen visszás indulatokat Szentandráson. (Nem érde­mes adóellenőrökkel riasz- gatni az álampolgárokat, mert az emberek érzéke­nyek, és egy faluban, ahol egymásra vannak utalva, még inkább). A félreértésé­hez ragaszkodó közhangulat gyógyíthatatlan, megfertőzi az emberek közötti kapcsola­tot. A bűnbakkeresésnek pe­dig ártatlan áldozatai lehet­nek. A csoportot, és főleg a ve­zetőjét rossz szándékú plety­ka lengi körül. A szél elhin­tette a konkolyt, a mag ki­kelt, folytogatja a termést is. Varga János a Fogyasztá­si Érdekvédelmi Albizottság elnöke megírta lemondóle­velét. Nem akar jót tenni a falunak, nyugalmat akar maga körül, bátran végig­menni a fő utcán, és fotózni, szakkörre járni és szakkört vezetni, mint azelőtt. Anyaggyűjtés közben hal­lottam egy történetet egy jászberényi ismerősömtől. Rendszeresen jár ugyanabba az ABC-be vásárolni. A na­pokban egy százassal többet kapott vissza a pénztárnál, szó nélkül zsebre tette. Annyiszor csaptak már be ott, hogy mégcsak lelkiisme- ret-furdalásom sincs. Még így is ők vezetnek, ^mondta, egy­kedvűen. Ha igazá volna’is, megdöbbentő állapot If.eyök éá eladók közafcí.ó“Bálán vita az egyikük el nem kezdi, vagy kezdetben tisztázódik á véletlen, vagy szándékos sza­bálytalanság. .. de az akar- nokokat maguk a vásárlók is megszólják. És hintik maguk körül a konkolyt. Lukácsi Pál A vásárlók javát akarom o. A hír rémhír rt ir\t< •■> « -* svai-.te t ál-yí-V . -S

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents