Szolnok Megyei Néplap, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-20 / 172. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. JÚLIUS 20. ~~3egyzetlapok---------------------------------Hét köznapi semmiség Ez a hét vége nagy tett emléke marad egy tízéves kislányban. A városhoz közeli faluból ekkor indult először önállóan — egyedül — a nagymama meglátogatására. Rendre összekészítette otthon a kis cókmók- ját, különös tekintettel a fürdőruhára, hiszen bármilyen szép is a kis falu alatt folydogáló Tisza partja, a városi versenyuszoda neki egyelőre érdekesebb, s a nagymama is jól tudja ezt. Az úticsomag tetejére gondosan rátette az úttörőigazolványát, mert látja, hallja, a felnőttek mindig úgy indulnak el nagy útra, hogy a személyi okmányaik is velük utaznak. Némi pénzt is, az utazásra, hiszen azt is megtanulta majd’ egy éve, hogy a tizedik születésnapjától már nem fogadnak el tőle félpénzt a távolsági autóbuszon, füllenteni lehetetlen, hogy még nem töltötte be, mert nagynövésű, fejlett gyerek. Egyébként is, a semmi kilenc forintért, amit nyerhetne a füllentésen, már egy jó adag fagylaltot se adnak. Űtnak indult hát, miután meghallgatta mégegyszer az anyja intelmeit. A buszon lehetőleg ismerős mellé üljön, s le ne szálljon elébb, mint a végállomás. Aztán a tilos-piros lámpára se árt figyelni, találkozik párral, míg megérkezik a nagymamához. Minden a legnagyobb rendben ment. A buszon odaadott a jegykezelőnek egy húszast, mondta, hogy végig, s kapott egy jegyet, meg a visszajáró két forintot. A jegyet gondosan beledugta az úttörőigazolvány nejlon tasakjába. Sikere örömével csöngetett be a nagymamához, aki úgyszintén örült, s megdicsérte önállóságáért. Hamar el is telt a másfél nap, volt uszoda és soksok Tisza-fagyi. Aztán ösz- szepakolták a cókmókot, s a nagymama kikísérte unokáját a buszhoz. Mivel vasárnap délután lévén utas is alig volt, fölköszönt az autóbusz vezetőjének, kérte. félszemmel nézzen már rá a gyerekre. Az megígérte. s elvette a kislány kezéből a húszast, adott egy jegyet, s vissza 11 forintot. — Jó lesz fagyira — mondta, s a kislány ijedten szólt le a nagymamának, neki nem adtak igazi jegyet. — Dehogynem — vigasztalta meg a sofőr. — Csak- hát szünidő van, a Volán ötven százalékos kedvezményt ad az utazó diákoknak. — Én tegnapelőtt is diák voltam — mondta a kislány, s rögtön megmutatta a teljesáru menetjegyet, amit akkor kapott. Erre azonban nem tudott se a lent álldogáló nagymama, se a kormánynál ülő gépkocsivezető mit mondani. — Semmiség — vágta el végül a feltörő rossz érzéseket a nagymama. — Az a lényeg, hogy baj nélkül utaztál, s most még pénzed is marad, örülj ennek! Semmiség — mondogatta hazafelé a tízéves magának, s éppúgy elpárolgott a jókedve, mint az ugyancsak hazafelé sétáló nagyanyjának. Semmiség — sajnos manapság mindennapos semmiség. Nem is figyel már rá oda az ember, minek bosszantaná magát. Hanem ennek az első önálló útjára vállalkozó gyereknek egyáltalán nem biztos, hogy az. Találkozott először a figyelmetlenséggel, mert ugyan miért mondanánk erre a semmiségre a szándékosságot. . . (SJ) Vigyázat, robbanhat! Nézem a megsárgult fényképet, és még ma is összeszorul a torkom, pedig az eset már jó pár évvel ezelőtt történt. A fotón iláthaitó 7—8 éves forma ■kisfiú élettelenül nyúlik el a földön. Arca, keze, a fel- ismerhetetlenségig össze- ■roncsolódott. Mi is történt valójában? Nyár volt, mint most, s kiránduló kisiskolások járták a dunántúli erdőket: Vidámak voltak, szertelenek, jó kedvűén hancúrozták a magasra nőtt fűben. Szedték a virágokat, a fenyőto- bozofcat, meg az eldobált konzervdobozokkal fociztak. Aztán egyszeresük az egyik kisfiú valamiféle addig még sosem látott hosz- szúkás tárgyat talált. Volt, aki az ismeretlen dologtól megijedt, de akadtak olyanok is, akiket kíváncsiságuk fölbátorított. Kis idő múltán egyikőjük mégis azt mondta a fiúnak, hogy dobja el azt az izét, ne játsszon vele. ö részben szót is fogadott, elhajította, de ugyanúgy, mint a konzervdobozba, abba is 'belerúgott... A robbanás betöltötte a környéket, és sebesülték jajveszékelését lehetett hallani. Egy kivételével. ö már soha többet nem szólhat senkihez. Ez a dolog azóta sem hagy nyugodni, mert hiába múlnak az évtizedek, és a tűzszerészek szervezett, átgondolt, az egész országra kiterjedő felelősségteljes munkája ellenére is a legváratlanabb helyeken bukkannak elő a háború nem kívánt örökségei, a különböző robbanóanyagok, amelyek bizony még ma is szedik áldozataikat. Jól tudjuk, hogy az emberi kíváncsiság nem ismer határokat. Tulajdonképpen ez természetes is, különösen, ha a mindig újat kereső mindent megismerni akaró gyermekeinkre gondolunk. Talán éppen ezért van, hogy főként gyermektragédiákról szólnak a híradások is. Bennük a veszélyérzet és az óvatosság lényegesen kisebb, mint a felnőttekben. Vigyázzunk rájuk, mert ezeket a második világháborúból itt maradt veszélyes szerkezeteket emberi életek kioltására szánták. És sajnos erre a célra még ma, negyvenhárom év múltán is alkalmasak. — n. t. — Nagycsaládosok tábora Zánkán Nagycsaládosok tábora kezdődött Zánkán, a balatoni úttörő városban. Első alkalommal rendeznek most ilyen programot amelyre öt-hat vagy még több gyermeket nevelő családokat hívtak meg az ország minden részéből. A kéthetes üdülésen résztvevők között van két tízgyermekes család. A meghívás vonatkozott azokra a nagyszülőkre is, akik leszármazottaikkal egy háztartásban élnek. A balatoni úttörőtábor már évek óta igyekszik nyaralási lehetőséget teremteni olyanok számára, akik ebben máskülönben csak nehezen részesülhetnének. Tavaly például megkezdték a mozgássérültek üdültetését, s meghívták a csökkentlátók és a hallássérült gyerekek egy-egy csoportját. Szegeden Vasúttörténeti kiállítás Vasúttörténeti és vasútmodell kiállítást nyitottak meg Szegeden a Juhász Gyula Művelődési Központban vasárnap a MÁV szegedi igazgatósága fennállásának 100. évfordulója alkalmából. öt nagyméretű terepasztalon és 6 vitrinben mutatják be hazánk legrégibb és legújabb mozdonyainak, személy- és teherszállító vasúti kocsijainak modelljeit. Ezen kívül vasúttörténeti dokumentumok; írásos és tárgyi emlékek, valamint vasúti képeslevelezőlap gyűjtemény színesíti a tárlatot. A legrégibb képes levelezőlap 1863-ból való. amely az 1854-ben épült szegedi indó- házat ábrázolja. A centenárium alkalmából a szegedi nagyállomás egyik vágányán közlekedéstörténeti ritkaságokat: az 1930-as években készült Árpád nevű sínautóbuszt és egy nosztalgiaszerelvényt állítottak ki. Autólopások ellen Új fajta elektronikus zár Újfajta autólopásgátló műszer gyártását kezdte meg az Agroinnova Gt. A szba- dalmaztatott berendezés lényegében egy elektronikus zár; csupán az autóban elhelyezett kapcsolóval válik índíthatóvá a motor. A szerkezet a műszer bekötő kábelének elvágására is rövidre zár, megakadályozza a gyújtást. Mivel az autólopások száma emelkedik, csupán az Állami Biztosító tavaly 12 millió forintot fizetett ki az eltűnt autók után. az új műszer várhatóan sokak érdeklődést felkelti. Annál is inkább, mert viszonylag olcsó — ára 1000 forint alatti — s a vészjelzőkkel szemben hangtalanul őrzi a kocsit, nem veri fel az éjszaka csendjét. A Contravol elnevezésű műszer gyártására a gazdasági társaság műhelyt rendezett be, s terméke hamarosan megjelenik az üzletekben. A Fővárosi Garázsipari Vállalat néhány szerelőt már betanított a műszer szakszerű bekötésére, de az ügyesebb autósok maguk is fölszerelhetik gépkocsijukba az új lopásgátlót. A készülék iránt osztrák és jugoszláv kereskedők is érdeklődnek. Városvédő építőtábor Jászberényben Parkot építenek, szépítik a környezetet Egy fa tövénél halomba rakva pihennek a szerszámok: gereblyék, ásók, lapátok. A diákok ma valamivel korábban fejezték be a munkát velük már csak a kollégiumban lehet beszélni. Csomagolnak, holnap hajnalban indulnak haza azNDK- ba. Munkájuk eredménye azonban nélkülük is látható. Megváltozott a Kossuth út képe a Tejipari Vállalattól egészen a városközpontig. Ez volt a célja Jászberényben a második városvédő építőtábornak. Tavaly a köztéri szobrokat takarították meg, majd parkokat gondoztak a fiatalok a város közepén, az idén pedig a város legfontosabb bevezető útjának parkosítását tűzték ki célul. A Lenin tértől kifelé haladva a járda és az útszegély között a keskeny parkosítható terület egyre szélesedik, a Tejipari Vállalatnál térré bővül az út. Most rendezett, gereblyézett útszegély vezet ki a városból, a füvesített területet azonban itt-ott árok, földrakás szakítja meg. — Sajnos előfordult, hogy a frissen rendezett földet a lakók a hazai gázbevezetés miatt feltúrták — mondja Tóth Albert, a városi tanács ellátó- szolgáltató szervezetének igazgatója.- — Szervezéskor erre valóban nem is gondoltunk, és az első turnusban, amikor miskolci diákok dolgoztak a táborban, szemük láttára tették tönkre a területet. Azóta ott már helyreállt a rend, később pedig egyeztetés után kimaradt a rendezésből a bekötések helye. A miskolci középiskolások két hetet töltöttek június végén Jászberényben, őket NDK-beli fiatalok követték, majd a sort észtországi diákok zárják. Jovanov Sándor táborvezető elégedett az eddig elvégzett munkával, a terv szerint haladnak és a nemzetközi városvédő építőtábor befejezésével, több mint 5 ezer négyzetméter parkkal nő a város gondozott zöldterülete. Az észtek folytatják a sorompónál abbahagyott munkát, majd az autószerviz előtti hatalmas üres térséget rendezik. A szem hamar megszokja a szépet, a jót, de a Munkás ABC-nél egyelőre félbehagyott parkosításnál kiáltó a különbség. Az egyik részen a szegélyek és a járdák között gondosan eligazított, gereblyézett és füvesített terület látható, mellette pedig tengernyi gaz, paraly törmelék. Igencsak így nézett ki máshol is, mondja egy öregasszony, de mit kezdett volna ő a 75 évével ezen a széles senkiföldjén. Mert közterület az valójában, [ de senki se gondozza, csúfságnak volt ott a házak előtt. A tanács évek óta tervezte ennek megszüntetését, de ! se pénz, se munkáskéz jiem adódott rá elegendő. Azépí- tőtábor tehát valóban városképi szempontból fojntos munkát vállalt, és hozzájárul, hogy az átutazók Jászberényről kedvezőbb képet kapjanak. A társaság ejjyik része pedig a Fehértói temető elhagyott, gazos részében tevékenykedett, ahol a helyi városvédők műemlék jellegű temetőrész kialakításán fáradoznak. — Jászberény szép, tiszta város — mondják egymás szavába vágva a német diáklányok a kollégiumban, mikor a tolmács segítségévjel a kéthetes élményekről faggatom őket. Az alkalmi tolmács egy gimnazista diáklány, aki többedmagával együtt töltötte az időt a tizennyolc német fiatallal, hogy segítse a szervezők munkáját és (tökéletesítse nyelvtudását. Fintorogva húzza el a száját a város minősítésén, mert a herényiek általában elégedetlenek a tisztasággal, de a németek erősködnek. Többségük először járt Magyajror- szágon és kellemes emlékekkel térnek haza szülővárosukba a Drezda közeli tízezres Lautába. — És a munka? — Arról tudtunk, hogy parkosítás lesz a feladatunk, de nem gondoltuk, hogy ilyen nehéz földmunka vár ránk — mutatja a bőrkemé- nyedéses tenyerét Grit Gut- zschebauch. — Reggel 7-től délután egy óráig dolgoztunk, olyan forróságban, amilyet még nem értünk meg. Ennek ellenére a hangulat jó volt, jól érzetük magunkat délutánonként is. Üzemlátogatások. ismerkedés a várossal és a Jászsággal, kirándulás Egerbe, ingyenes strandbelépő, diszkók. . . így telt a szabadidő. Előszeretettel látogatták az üzleteket és kevés keresetüket pulóverekre költötték. Az NDK-beli ifjúsági szervezet és a KISZ együttműködésével szervezett építőtáborba jutalomból kerültek a jelentkezők. A munka férfias volt, de jönnének szívesen jövőre is. Jászberényben nem is mondanak le a további városvédő építőtáborról. A TESZ és a KISZ gondoskodik a munkáról, ellátásról, programokról, közösen szervezték még a költségek fedezését is. Az egyenleg pedig kedvező: a gépköltségekkel együtt a teljes ellátással a hat hét kiadása várhatóan 250 ezer forint lesz, a munka értéke pedig megközelíti a félmilliót. Az se lebecsülendő, hogy a német diákok Jászberényben és a Jászságon keresztül alkottak jó véleményt országunkról. — lp Néhány napja szolid kis táblán az alábbiak olvashatók a Szövetség ABC Áruház ajtaján: „Figyelem! Mi áreltérítést nem alkalmazunk. Cikkeinket alapáron árúsít- juk.” Először olvasva, csak legyint az ember. Manapság ki tudja már mi az alapár, s kit érdekelhet, hogy az árat is eltérítik — máshol. Másodszorra aztán csak érdekelni kezdi a dolog — kiváltképp azért, mert épp a napokban, a sör, meg a cigaretta árának nem központi, de mégis áremelés után úgy tapasztalta, hogy más áruféleségek ára is mozog. Fölfelé leginkább. Sőt. vannak háziasszonyok, akik kifejezetten esküsznek rá. mindig annak az árucikknek emelkedik az ára, amit ők keresnek. Félre a rosszízű, rosszuleső tréfákkal. Szász Gábor, az áruház igazgatója nyilván megmagyarázza, mit értsen a Szövetség sokszáz vásárlója a kis tábla szövegéből. — Jobb a sűrű fillér, mint a ritka forint — kezdi, s ezzel ki vitatkozna. — Arról van szó. hogy elhatároztuk, a szállítók által javasolt fogyasztói árakhoz ragaszkoa sűrű fillér, a ritka forint dunk, nem adjuk drágábban a nagyobb nyereség ércekében az áruinkat. UgYanis lehetne, a ikeresettől függően ici-picit rátenni, az -árrést növelni. Mi hallgatunk a szállítókra, a nagykerjeske- delmi vállalatokra, a termelőkre. Alkalmazzuk; javasolt áraikat, s úgy gondoljuk, ezzel a mi vásárlóink nemcsak jól járnak, hjanem bizalmuk is megnő a Szövetség ABC iránt. Lehet, j hogy ez az árakban is csak filléreket jelent, de miért ne tehetnénk meg? Ugyanis mondhatnám, ez a forgalmunkat növeli. — Ami mennyi is manapság? — Éves átlagban haVi 13 milliós forgalmat bonyolítunk. Itt az ABC-ben hatvan ember dolgozik, a piacj árusítóhellyel. büfékkel együtt száz „szövetséges” kereskedő dolgozik Szolnokon. Ez a létszám kevesebb, mirit korábban, dehát ez hozzátartozik az eredménynöveléshez éppúgy, mhnt az energiatakarékosság, a munkaeszközök kiemelése. — Gondolom, az se árt, hogy az áruház változatlanul kitart a háztartási eszközök, kis és nagyobb ipari áruk mellett is. Az ember szinte akaratlanul is vesz ezekből. — Erre valamikor azt mondták, az ezer apró háztartási cikk. Nem tagadom, van kereslet mindmáig ezek iránt. Csak nem egyszerű a beszerzésük . .. A Szövetségben egyébként naponta legalább harminc szállító megfordul. Mellettük évek óta jönnek a kistermelők akik kertjük terményeit adják el — ennek is van keletje, mégha közel is a vásárcsarnok. — Mikor is avatták a ré- kasi Béke Tsz gesztorságában ezt a szövetkezeti áruházát? — Tizenhárom éve — mondja Szász Gábor. — És akkor havi hárommilliós forgalmat terveztek. Érezzük is, szűk, nagyobb raktár és eladótér kellene. Bár jó reményeink is vannak. A termelőszövetkezet belátható időn belül korszerűsíti az áruházat. Most kezdődik a hűtőbútor csere, de két-há- rom éven belül rakodótér épül a hátsó fertályon, új raktár hozzá, s ezzel a mostani 540 négyzetméteres eladóteret továbi 250 négyzet- méterrel növelhetjük.- S —
