Szolnok Megyei Néplap, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-20 / 172. szám
1988. JÚLIUS 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 B megyei tanács vb napirendién az ifjúság helyzetéről Nehéz évek után Látványos újdonságok nélkül bizonyított Tegnap ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága. Előbb megtárgyalta azt a beszámolót, amely a Tiszaimeinti Vegyiművek, az ezernyolcszáz dolgozót foglalkoztató nagyüzem munkaerő-gazdálkodásáról készült, s amelyben a gyár vezetősége részletesen ismertette azt az eredményes, korszerű szemléletet tükröző és észszerű gazdálkodásra valló tevékenységet, amellyel immár évek óta biztosítani tudják, méghozzá egyre magasabb szakmai színvonalon az üzem munkaerőszükségletét. Kialakult hagyományai vannak az átképzésnek, valamint a továbbképzésnek, zökkenőmentes a szükség szerinti átcsoportosítása a dolgozóinak, s anélkül oldják meg újabb és újabb feladataikat, hogy ez a létszám növekedésével járna. Sőt, ellenkezőleg a dolgozók létszáma évről évre tervszerűen csökken, míg a teljesítmények ugyanakkor emelkednek. A gazdaságilag jól prosperáló üzemnek tehát nincsenék munkaerőgondjai, amihez az is hozzájárul, hogy különböző szociálpolitikai intézkedésékkel és juttatásokkal meg is tudják tartani a hozzájuk szerződő dolgozókat. Az elmúlt időszakban például minden jogos lakáshozzájárulási igényt ki tudtak elégíteni. Jelentős szellemi tőkét képez a gyárban dolgozó százharminc felsőfokú végzettségű szakember, de jelzi a képzettség színvonalát, hogy a Tisza- menti Vegyiművekben minden hatodik dolgozó technikus és minden harmadik érettségivel rendelkezik. A körültekintő munkaierő-gaz- dálkcd ásnak is része van abban, hogy az üzem ebben az évben reménnyel pályázhat a bérklub-tagságra, ami újalbb lehetőségeket rejt magában a még jövedelmezőbb gazdálkodásira. Az örvendetes tényekkel szolgáló 'beszámolót tanácsi testület elismeréssel vette tudomásul és dicsérettel nyugtázta. A beszámolót követően jelentésit vitatott meg a testület; a megyei tanács ifjúsági és sportosztályának jelentését, amelyben helyzetképet adott az ifjúság életének jelenlegi problémáiról, s amelyben az osztály áttekinti mindazt a tevékenységet, szerteágazó tevékenységet, amellyel az ifjúsági törvény határozatainak megyei megvalósítását segítette elő. A jelentést tárgyaló sokoldalú, eleven eszmecserében elsősorban ia nyugtalanító kérdések kerültek szőnyegre, a lakásgondoktól kezdve, a pályakezdés, a beilleszkedés nehézségein át egészen az ifjúságvédelem égető problémájáig. Elhangzott a vitában, hogy egyetlen osztály képes lehet-e felelősséggel gondját viselni a felsorolt területeknek, s hogy egyáltalán milyen eszközökkel rendelkezik ahhoz, hogy elősegítse az ifjúságpolitikai célok elérését. Szervezheti, koordinálhatja a különböző intézmények és osztályok ez irányú tevékenységét — hangzott el az eszmecserében, de abban a megváltoztatandó szellemben, amit a gazdasági-társadalmi stabilizáció programjának megvalósítása követel meg e téren is; a régi atyáskodó felfogással szemben ugyanis az ifjúságpolitikában is egy mozgósító, erőfeszítéseiket követelő, konkrét »részvételi lehetőséget biztosító szemléletet kell érvényesíteni. A vb határozatot hozott arra, hogy kiemelt figyelmet kell fordítani a tanácsi munkában, a különböző felelős fórumökon minden »olyan problémára, amelynek megoldása közvetlenül érinti az ifjúság sorsát, különösképp a lakáshoz jutás, illetve a lákásépítés feltételeinek alakításában szükséges a lehetséges eszközök feltárása, ia legcélravezetőbb körülmények kialakítása, — akár felül is vizsgálván az érvényben lévő szabályokat, ímegkönmyítvén a lakásépítését iá szerényebb anyagiakkal rendelkező fiataloknak is, például telkek ingyenes juttatásával — »hangzott el a vitában megszívlelendő javaslatként. A jelentést ä végrehajtó bizottság elfogadta, majd különböző előterjesztések tárgyában döntött. A Dunai Vasmű III-as számú kokszolóblokkja felépült, teljes kapacitással üzemel a 9,5 milliárd forintos nagyberuházás (MTI-fotó: Bárándy Zoltán) Kiegyensúlyozott a néphadsereg ellátása Sajtótájékoztató a katonai élelmezésről A Magyar Néphadsereg élelmezési ellátásának helyzetéről, az élelmezési szolgálat feladatairól tájékoztatták a sajtó képviselőit a Honvédelmi Minisztérium és a néphadsereg hadtápfőnöksé- ge vezetői kedden a budapesti Hadtápkiképző Központban. Szórádi Zoltán vezérőrnagy, honvédelmi miniszter- helyettes, a néphadsereg hadtápfőnöke elmondta, hogy a néphadsereg évente mintegy egymilliárd forintot fordít a katonai élelmezésre, ez az összeg azonban az áremelkedések hatására egyre növekszik. Bár az Országgyűlés a honvédelmi tárca idei előirányzatát a tervezetthez képest négymilliárd forinttal csökkentette, az intézkedés az étkezési normákat nem érinti: az élelmezési „szabványok” reálértékét az állami költségvetés egyensúlyban tartja, s ha szükséges, a hadsereg más fenntartási költségeiből csoportosítja át a szükséges pénzt. A katonai élelmezés külön szakma, amelynek szervezése, tervezése és irányítása nagy figyelmet követel — hangsúlyozta a miniszterhelyettes. Az élelmezési szolgálatok természetszerűleg állandó ellenőrzés alatt működnek, hiszen a sorállományú honvédek azonnal jelzik, ha nem ízlik az étel, ha keveslik a harapnivaló mennyiségét, vagy a kiszolgálás körülményeit nem tartják megfelelőnek. Az ellátás részleteiről szólva a miniszterhelyettes elmondta: az élelmezési szolgálatok mindenütt igyekeznek a személyi állomány többsége által kedvelt fogásokat az étrendbe állítani. A sorállományú katonáknak három fő étkezés jár. Ebédre két-három menüből is választhatnak, vacsorára meleg, vagy hideg élelmet kapnak. Ez utóbbi lehetőség azonban csak a nagyobb laktanyákban honosodott meg, anyagiak hiányában teljes körűen nem lehetett bevezetni. A sorállományú katonáknak a főétkezések során napi 3700—4000 kalóriát kell magukhoz venniük, a szabályzat grammra pontosan rögzíti az előírt fehérje, zsír és szénhidrát mennyiséget. Kelmenyomó Rt. Újabb vegyesvállalat Kedden tartotta alakuló kögyűlését a KBC Kelmenyomó Rt. Az új cég a magyar textilruházati ipar jobb, egyenletesebb anyagellátására és az export növelésére alakult. Alaptőkéje 568 millió forint, amelyet az NSZK- beji Köchlin Baumgartner und Cie Lörrach (KBC) cég és a Hungarotex által szervezett magyar részvényesekből álló csoport fele-fele részben adott. A budapesti székhelyű részvénytársaság legnagyobb magyar részvényese a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár, a Magyar Külkersekedelmi Bank és az Interbank. Egyébként összesen mintegy 40 vállalat jegyzett részvényt, A Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár korszerűsítésre kerülő telepét adja a vállalkozáshoz. A termelés a tervek szerint 1989-ben indul, és a teljes kapacitás évi 11,5 millió négyzetméter nyomott kelme lesz. A vegyesvállalat különböző összetételű, szerkezetű főként női ruházati textíliák nyomárát és kikészítését végzi majd. a törökszentmiklósi Mezőgép A törökszentmiklósi mindig is a Szolnoki Mezőgép legnagyobb és legjobb adottságú gyárai közé tartozott, ám hosszú évekig még a többi termelő egységben átlagosnak számítónál is jóval kevesebb jövedelemhez juttatta a céget. A vállalati átlagnak évekig alig több mint ötödét kitevő nyereség még akkor is igen kevésnek bizonyult, ha az értékelők — Mindig volt érv. amire a termékkibocsátás ütemte- lenségét számonkérők előtt lehetett hivatkozni — emlékezett vissza a vállalat vezetésének még másfél évvel ezelőtt is igen sok fejtörést okozó törökszentmiklósi állapotokra Sziráki András vezérigazgató. — Csakhát a magyarázat, lett volna bármennyire helytálló is, még nem változtatott azon, hogy a külföldi szállítási határidőket nem tartotta be a gyár, hogy gyakoriak voltak a minőségi reklamációk, hogy túl drágán termeltek Miklóson. Arról pedig szinte alig esett szó. hogy mit tesznek, mit készülnek tenni a gyárban a hiányosságok megszüntetéséért. . . Szerintem bármilyen a nehézségekre hivatkozó érvnek csak a problémák megoldását szolgáló erőfeszítések adhatnak hitelt. Az ilyenek hiányát pedig szinte mindig a helyi vezetőségen kell számon kérni. Hogy menynyire így van, arra elmesélek egy érdekes példát. Egyik nyugatnémet partnerünk vezetője, a törökszent- miklósiak vevője két éve ott járt a gyárban. Kíváncsi volt a határidőcsúszások, a minőségi hibák okaira. Az üzemeket végigjárva az volt a véleménye ,hogy „pedig itt lehetne kifogástalanul is dolgozni”. „Ilyen Az egész vállalatnak és a gyár dolgozóinak természetesen ez a legfontosabb, az idegemnek azonban sótokat érdekesebb lehet az, hogy az eredményeket Törökszent- miklóson eget, földet rengető változások nélkül érték el. Csupán annyi történt például, hogy a gyárnak a legtöbb feladatot adó gépgyártás „központjába”, a mezőtúri telepre költözött a gyár irányító apparátusa. Az első számú vezetőknek (egy ekkora üzemben nem túl sok irányítási lépcsőfok van) korábban máshol volt a székhelyük. közelről nem tapasztalhatták ki a mindennapi gondokat. Alaposan felülvizsgálták, hogy melyik termék elkészítéséhez menynyit költenek anyagra és bérre, megnézték azt is, miért is kell kiadni ezeket a forintokat, és a fölöslegesnek ■ ítélt tételeket „kihúzták”. (Készültek anyag- és bérfejleszési tervek, amelyek teljesítését, teljesíthetőségét folyamatosan figyelemmel kísérték.) Helyi újításokat hasznosítva átlagosan 11 százalékkal sikemindig figyelembe vették, a két telephely nehezíti a termelés, a munka megszervezését, hogy nem könnyű feladat az egész évben folyamatosan nem készíthető .idénycikk’’ (például a mezőgazdasági üzemekben mindig a nyár elejére várt fűkaszák) gyártásával egyenletesen leterheli az üzemeket. helyzetben mi biztos, hogy vezetőváltással próbálkoznánk”, tette hozzá. Nem csak a jövedelmezőség közgazdasági mutatói jelezték persze a törökszentmiklósi gondokat, voltak sokkal veszélyesebb figyelmeztetések is. Nem túl hosszú idő alatt 1986 végére 40—50 olyan dolgozó hagyta ott a gyárat, akik közül soknak már az apja is ott dolgozott. A Szolnoki Mezőgép vezetősége a múlt esztendőben elhatározta, hogy megvonja a bizalmat a gyár további vezetőjétől és Dobozi Gyulára bízta a gyár irányítását. Ö a vállalat tószegi gyárában már bizonyított (Igaz az előző törökszentmiklósi igazgató sem véletlenül került annak idején a nagy gyár élére, addigi munkája alapján tőle is várhattak eredményeket. Az ilyen választások sikerességéhez azonban, a múlt kevés biztosítékot nyújt.) Egy év múlva 1987 Végén a törökszentmiklósi gyár, ha nem is került a vállalat legjobbjai közé, a vezér- igazgatóság külön dicséretét érdemelte ki. A vállalati átlagos jövedelmezőséget még mindig nem érte el, de az ezt kifejező gazdasági mutató javulása több mint háromszoros volt egy esztendő alatt. rült csökkenteni a gyártmányok elkészítéséhez szükséges munkaórák számát. Az igen drága külső kooperáció kiváltására, a Mezőgép termékeihez használt alkatrészek .hazai elkészítésére is módot találtak. Csupán a hajtóműgyártás hazahozatala 6 millió forint plusz nyereséget jelentett, és mi kellett hozzá? Elsősorban akarat („korábban úgy vélekedtek itt nem lehet, nem érdemes hajtóművet készíteni”), és egy már régen nem használt fúrómaró mű felújítása. Ahhoz viszont, hogy a fűkaszák forgó részeit is helyben megcsinálhassák, már pénzre ' is szükség volt; az NSZK-ból vásárolt a vállalat egy használt 1000 tonnás — Magyarországon szinte egyedülálló — prést. A kooperációkban normaóránként 300 forintot fizetett a törökszentmiklósi gyár az alkatrészek elkészítéséért, most ugyanazt a munkát maga végzi el — körülbelül 60 forintért. És a szállítási költségekről a szállítások bizonytalanságáról pedig még nem is szóltunk. Nem volt könnyű dolga persze a műszakiaknak, amikor például a kooperáció kiváltásának gyáron belüli feltételeit, a felszerszá- mozás feladatait néhány hét alatt megoldották. Megfeszített munkát végeztek, de érdemesnek tartották mert ezeknek a teendőknek a jó elvégzése már reményt adott a gyár kilábalására. Ebben bízva jött vissza a gyárat korábban otthagyó szakmunkások és középvezetők túlnyomó többsége. Szükség is volt rájuk, hiszen a korábban említett munkaidő-megtakarítások mellett— az ő munkáiuk volt a feltétele, hogy többet (például a visszahozott kooperációt) vállalhassanak a miklósiak. Szükség is van a gyárban arra, hogy dolgozói bízzanak felemelkedésében. A határidő csúszások a minőségi kifogások megszűntek, de az elvárhatónál még mindig kevesebb jövedelmet termelt az üzem. Vezetőinek azonban megvannak a terveik a felzárkózásra. A legutóbbi változások már szemmel is észrevehetők, de még korántsem az igazán látványos átalakítások közé tartoznak. A mezőtúri telepre költözött például a forgácsoló műhely, így szinte minden a gépgyártáshoz kapcsolódó feladatot ugyanazok végeznek. Köny- nyebb így a termelést ösz- szehangolni, az alkatrészek beépítését végző műhelyből azonnal jelezhetik, ha a már megmunkált alkatrészek a szerelést nehezítik. A következő teendő pedig: a gépgyártási technológia logikáját leginkább követő rendben elhelyezni az üzemeket. így kevesebb energiát, időt vesz el az anyag- mozgatás. Öntözőgép is készül A Mezőgép törökszentmiklósi gyára ebben az évben is jól vizsgázott. „Nagyon megfüirödhettünk volna ha az idén nem tudjuk tartani a szállítási határidőket”. — lélegzett fel beszélgetésünkkor Dobozi Gyula igazgató. A mezőgazdasági üzemeknek az év elején nem volt pénze gépvásárlásra, téli vo'ltak az Agroker Vállalatok raktárai. Azonnal kihasználtak minden lehetőséget (például a szállítmány késését) a rendelések visszamondására! Bizonyított külföldön is az üzeim: vásárlód igen elégedettek voltak az osztrák Bauer cég licence alapján készült törökszentmiklósi öntöző berendezésekkel. Mert ez is az utóbbi másfél év krónikájához tartozik: a gyár kitűnően készült fel egy teljesen új termék előállítására. A meglévő gépekkel, a régi emberekkel — alig változott valami...? V. Szász József Hitel nélküli magyarázatok Csupán ennyi történt... Az Alumíniumárugyár tiszafüredi gyárában évente több száz különböző háztartási kisedényt is gyártanak. Egy-egy típusból több ezret szállítanak a belföldi megrendelőknek és külpiacra (Fotó: T. Z.)
