Szolnok Megyei Néplap, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-19 / 171. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. JÚLIUS 19. Mérséklődött az üzletek forgalma Áruk és árak Az árak alakulását, az áruellátást figyelő szolgálatot működtet február óta a Fogyasztók Országos Tanácsa. A FŐT aktivistái — a népfront-bizottságok bevonásával — az elmúlt hetekben 15 megyében, illetve Budapesten kísérték figyelemmel a kiskereskedelmi egységekben, az építőanyag-telepeken és a szolgáltató szervezeteknél az áruellátás, az áralkalmazás alakulását. A tapasztalatok szerint az elmúlt hónapokhoz hasonló­an az éleflmiszerellátás ki­egyensúlyozott. Az üztjetek! forgalmában mérséklődés ta­pasztalható. A termelő vál­lalatok, áremelési szándéka egyre határozottabb. Meg­figyelhető az a törekvésük is: a költségek növekedését a fogyasztóra kívánják áthá­rítani. így például az Alfa Élelmiszer és Vegyiáru Ke­reskedelmi Vállalat a Vileda törlők, az aerosolos foílttisz- tító, az Amfora Vállalat a műanyagcikkek, a Komárom és környéke, a Somogy, a Vas megyei sütő- és édes­ipari vállalatok a burgonya- szirom, a Csongrád Megyei Gebonaforgalmi és Malom­ipari Vállalat a különböző porított termékei árát emel­te. Továbbra is választék- hiány jellemzi a vegyiáruk kínálatát. Különösen az ol­csóbb áruk gyakori hiányára figyeltek fel az ellenőrök. Több városban — például Budapesten, Sopronban, Szentesen, Székesfehérvárott — hiányoztak az üzletek pol­cairól a babaápolási cikkek, az öblítőszerek, s hajlakkból, fogkrémből is akadozott az ellátás. A vásárlók érdeklődése változatlanul mérsékelt a ruházati termékek iránt. Né­hány kereskedelmi vállalat épp ezért akciót szervezett a lakosok „megnyerésére”. Egyebek közt Szegedről, Szécsényből,' Pásztóról, Gö­döllőről jelezték, hogy az elmúlt évekhez hasonlóan szűkös a választék hűtő. és fagyasztószekrényekből. Több településen változatlanul tartós a hiány villanytűz­helyekből. Számos lakossági bejelentés utalt arra, hogy a Fegyver- és Gázkészülék­gyár visszatartja kazánjai kiszállítását, feltehetően ár­emelési szándéka miatt. Jelentős feszültségekkel terhes az építőanyag-piac is. Bár az illetékes tárca kép­viselőinek nyilatkozatai sze­rint a legtöbb építőanyag kapható, a vizsgálatokat vég­zők csak hosszas utánajárás, többnapos szaladgálás után tudták beszerezni az árfigye­lő lapokon feltüntetett ter­mékeket. Nyomasztó a hi­ány épületfából. A kisebb te­lepüléseken cementen kívül szinte semmi sem kapható, nehéz téglához, falazóele­mekhez jutni, s hiánycikk a burkoló- és szigetelőanyag is. Még a gyártó vállalatok kö­zelében — például Mezőtú­ron — is kevesebb a szüksé­gesnél a tetőcserép. A tapasztalatok szerint je­lentősek az eltérések a szol­gáltatások árainál. Debrecen­ben például a magántaxisok a 8 forintos kilométerdíjat 20 százalékkal emelték. A kilós mosás díja 17 forintos kezdeti ár helyett Boglárlel- lén 22, Sátoraljaújhelyen, Szerencsen 26, Barcson 28, Kecskeméten pedig 32 forint. A színes fényképet a 10 fo­rint 50 filléres induló ár he­lyett Szegeden és Egerben 15.50 forintért, Móron, Kecs­keméten 17, Szerencsen pe­dig 20 forintért nagyítják. Említést érdemel, hogy a Nógrád megyei Esztétika Fodrász Szövetkezet egyik egysége a délelőtti műszak­ban nyugdíjas vendégeinek az 1987. évi árakon végzi szolgáltatásait. Forró napsütésben, hús habokban Ellesett pillanatképek kicsikről és valamivel nagyobbakról (Fotó: Mészáros) A Damiban — amelyet hi­vatalosan Damjanich uszo­dának neveznek, dehát ezt a titulust a kutya sem hasz­nálja Szolnokon — főleg hétvégeken színes az élet. Ilyenkor a kismedencében néhány fogavesztett vendég áztatja a bütykeit, akik tár­saságában temérdek apró le- gényke-lányka hancúrozik. A sarokban a jobb helyki­használás végett csinos ama­zon piheg egy jókötésű fiú karjai között. Az ifjú leány­zót kisöccse kéri: gyere már, Mari, játszani! Nem veszi észre: nővére bő fertályórá- ja ezt teszi, csak éppen pár fokozattal felnőttebb szin­ten. A pancsolóban mindig akad néhány olyan apró Ádám és Éva, akik összes hacukája legfeljebb egy fül­bevaló, vagy parányi sapka. Körülöttük fiatal anyukák hajlonganak, vigyázzák sze­mük fényének pancsikolását. Mozdulataik esetenként ko­moly „elnézéssel” fenyegetik azt a sakkozót, aki szemben ül a dudorodó gömbölyűsé- gükkel. A gyógymedence és a kör­nyéke „külön kaszt”. Itt vagy ifjú titánok ecsetelik hódítá­saikat, miközben kificamo­dott nyakkal követik a zu­hanyozni vonuló hölgyeket, vagy az élet minden terüle­tén járatos öregurak suttog­ják fennhangon ki kivel, ki nem, miért megy, küldik el, hogyan alakul a sorsa. A zu­hanyhíradó között akad ka­csa is, bár aki okosodni akar, elég ha csak annyi ke­rül a víz fölé belőle, ahon­nan a füle nő ki, és eseten­ként több dolgot tudhat meg, mint tizenhárom, ter­melési tanácskozáson. Egyébként itt minden kor­osztály megfordul egytől a majd százévesig, különféle­képpen kommentálva a lát­nivalót. Előttem éppen hat­van körüli falusi házaspár ballag. A nő hirtelen fel­szisszen: nézd ezt a némbert, mindene kivan, és ha szem­mel ölni lehetne, a jelképes zsebkendőcsücsköket viselő fruska alighanem el is bú­csúzhatna az evilági élettől. — Ki annak még a micsodá­ja is, — nyugtázza széles örömmel a látványra más­képpen reagáló férj, sőt az alaposabb tanulmányozás vé­gett meg is fordülna, ha eré­lyes kísérője nem rántana egyet a karján: gyere mán, ne pislogj! A szebbik nem­nél, jobban mondva a für­dőruhánál maradva divat az olyan egyberészes. amelyik arra hivatott, ne bízzon sem­mit a véletlenre, sőt világo­san megmutassa, viselője mivel rendelkezik, amire fel­tétlenül figyelni kell. Hátul a kerítés tövében ádáz lábtenisz-csaták foly­nak kisebb-nagyobb károm­kodásokkal kísérve. Repül a bőr, és egy szunyókáló öreg­úr karján csattan. Felriad az ártatlan, bocsánatot kérnek a tettesek, hiszen ezt erede­tileg a másik térfélre szán­ták. Hiába, ma ilyen a ma­gyar foci. A büfé előtt hosszú sor ka­nyarog. Méregdrága a ter­mék. dehát nem azért ma­gyar a magyar, hogy csak nézze a gyomrokba valót. Egy ravaszképű sovány fic­kó tíz forint tíz fillérért kér kolbászt, meg egy szelet ke­nyeret. Az eladónőnek a sze­me sem rebben, levág egy miniatűr darabot, amelyet a mérlegre helyezve még to­vább kurtít. A ravaszképű dohog: csókolom, ha maga ekkorát kapna ... Válasz nem érkezik, de valaki meg­szólal hátulról: méretre lett igazítva, a magáéhoz. Har­sány röhej, és az illető nem kommentálja tovább a tör­ténteket, egyszerre bekapja a kolbászt, a szelet kenyér felét. A maradékot elegán­san csúsztatja a szemetes mellé. A nagymedencében szinte pezseg a víz, annyian szelik a habokat. Temérdek tempó­zó hódol a vízi örömöknek: egy huncut tinédzser pedig diszkrét elnézések közepette előszeretettel karambolozik a bájos, üde ellenkező nemű­ekkel. Egyszer megszólal egy bő kilencven kilós nő: ha még egyszer a lányomnak úszik, én következek. A fic­kó ránéz, és akár egy lyukas tengeralattjáró, villámgyor­san a habokba süllyed. Ügy tűnik, ekkora áldozatot azért nem ér meg a vízi torpedó­zás. Este hat tájban gyérül a vendégsereg. Apraja-nagyja reklámszatyrát lóbálva a ki­járat felé iparkodik. Néhány szerelmes pár még fogócská- zik a vízben, dehát egyolda­lú a küzdelem, végül a lány mindig meglesz. Többen szú­rós szemmel figyelik a fejle­ményeket, mire gyors zuha­nyozás után a kergetőzők még sebesebben öltöznek és a kapu után irány... Ki tudja? Vége egy napnak. Lehet, esetenként néhányan az úszók, pólós-palánták közül nem éppen idézendő kifeje­zéseket használtak, pár han­gya is birizgálta az embert a szép selymes fűben, az­után egy barackmag is a tal­pa alá került. Igaz, ezt hát­radobta, amelyet apró sik- kantás jelzett: talált. Szóval páran megfogadják, ide se jönnek többé, ebbe a tömeg­be! Egészen másnapig: ami­kor összekapkodják a cók- mókjukat, és tízkor már a pénztárosnál könyökölnek: csókolom, kérek egy belépőt. De jó, délies fekvésű legyen, mert ma főleg napozni sze­retnék . . . D. Szabó Miklós Az Agrokomplex velencei üzemében nyolcszö gletű, úgynevezett oktogon típusú hétvégi üdülőházakat készítenek, NSZK megrendelés re. A harmincnyolc, náddal fedett ház a Ham­burg melletti tengerpart egyik kempingjébe kerül. Képünkön: a nyolcszögletű hétvégi ház (MTI-fotó: Kabáczy Szilárd) Meghiúsult rablási kísérlet a totózóban Döntő volt a pénztárosnő lélekjelenléte Egy órán belül elfogták a tettest Pénteki lapunkban adtunk hírt arról, a fegyveres rab­lási kísérletről, amelyet Répássy Sándor 27 éves, büntetett előéletű szolnoki fiatalember követett el a megyeszékhelyen, a Ságvári körúti totózóban. Az ügy részleteiről érdeklődtünk a helyszínen, a városi rendőr­kapitányságon, illetve meg­szólaltattuk az elkövetőt is. A Ságvári körúti totózó­ban, az OTP megyei igazga­tósága mellett egyetlen, nyugdíjba készülő munka­társ teljesít szolgálatot. A hölgy készségesen beszá­molt a történtekről, csupán azt kérte, nevét ne hozzuk nyilvánosságra. Megijedt, nem titkolja nagyon is meg­ijedt. A jövő héten még dol­gozik. aztán már csak soros ügyeit intézi, nyugdíjba kez­di az augusztust. Nem hi­ányzott neki az eset. — Csütörtökön délután egy fehér pulóverbe, fehér nadrágba öltözött fiatalem­ber hosszú időn keresztül várakozott az ajtó előtt az utcán. Be-benézett. Valószí­nűleg azt várta, hogy telje­sen egyedül legyek idebent, persze ezt akkor előre nem lehetett tudni. Éppen pénzt számoltam, olyan 3—4 ezer forint lehetett előttem az asztalon. Eléggé elmélyülhet­tem a munkában, mert csak arra lettem figyelmes, hogy itt áll előttem a fehér ruhás fiatalember és a pisztollyal egészen benyúlt elém, ameddig a karja beért a kis- ablakon. Ugyanazzal a ke­zével megpróbálta felmar­kolni a százasokat, ám mi­vel ez nem sikerült, a pisz­tollyal intett, hogy adjam át neki a pénzt. Szólni nem szólt. Ijedtemben fölmarkol­tam a halom pénzt, hátra­léptem és bekapcsoltam a riasztóberendezést. A fiatal­ember még állt egy darabig, rámszegezett pisztollyal az­tán elfutott a főutca irányá­hattak önben nemrég kineve­zett kapitányságvezetőként. — Hát nem volt kellemes érzés, de ezt most hagyjuk. A lényeg, hogy tájékozód­tam az addigi intézkedések­ről. Az egyenruhás rendőrök egyébként a Ságvári ijörúti rendőrségről a riasztóberen­dezés hangjára másodper­cek alatt a helyszínre ér­tek, persze az elkövet^ ad­digra elszaladt. Szerencsére kitűnő személyleírást j kap­tunk a totózó dolgozójától. A környéket lezártuk, 1 első­sorban a kocsikat kezdtük ellenőrizni. Közben elindult az a kutatócsoportunk is. amely a taxisoktól a | kör­nyékbeli üzletekben, az ösz- szes nyilvános helyen ér­deklődött. így egyre köze­lebb jutottunk a lehetséges személy azonosságához) A taxis is jelentkezett, a|u a Kossuth téri taxiállomásról a Rózsa Ferenc utcába szál­lította a fiatalembert. Pin­cérek is jelezték, hogy az­nap látták az illetőt, jtégül is olyan közel jutottunk hozzá, hogy korábbi miimka- helye segítségével a lakcí­mét is megtudtuk. Amikor meglátta az (itcán a rendőrök mozgolódását, ijedtében a padlásra rdene- kült egy szál alsónadrágban. A feleségét és két kislányát találtuk a lakásban, azonnal előkerült a fekete játék­pisztoly és a fehér rulfa is. Répássy beismerte tettét: „Nagy hülyeséget csinál­tam” — mondta a rendőrök­nek. — Szerencsére hamarosan kiderült kiről van szó. még­pedig ugyancsak bravúros gyorsasággal sikerült előál­lítani Répássyt. A rablási kí­sérlet fél három tájt történt és az elkövető negyed \ötkor már a rendőrségen csücsült. — Valóban, s nem győzöm hangsúlyozni, hogy ezt (első­sorban személyleírásnak kö­szönhetjük. — Hol van most. a fiatal­ember? pisztolyt is. Fekete, műanyag játékpisztoly. Így, bűnjel­ként nylonzacskóba csoma­golva nem tűnik különöseb- ennek megítélése a körűi­ben veszélyesnek. Persze ményektől függ. Ha az or­rom alá dugják, bizony ma­gam se tudom mit tennék. — Kérem, minősítse az esetet, illetve tájékoztasson a nyomozás állásáról! — fordultam búcsúzóul a váro­si kapitányság vezetőjéhez. — Szolnokon ilyen eset, amikor valaki pisztolyt használt rabláshoz még nem történt. Utoljára jó másfél évtizeddel ezelőtt próbálko­zott késsel felfegyverkezve valaki az egyik szolnoki postahivatalban pénzhez jutni. De pisztoly most ke­rült elő először, úgyhogy na­gyon komolyan kellett ven­nünk a dolgot, hiszen a be­jelentéskor senki nem tud­ta, hogy nem igazi, hanem játékpisztolyról van csak szó. És ha valaki fegyveres rablást kísérel meg. — igaz sikertelenül —. de a fegyver nála marad nem tudni, hogy az illető mikor húzza meg a ravaszt! Hát ezért vettük nagyon komolyan az ügyet. A nyomozás folyamatban van. folyik a tanúk kihall­gatása. A feladatunk, hogy feltárjuk az eset összes kö­rülményeit, a mentő és a súlyosbító körülményeket egyaránt. Igyekszünk a hé­ten befejezni a nyomozást, és az ügyet vádemelési ja­vaslattal átadni az ügyész­ségnek. Répássy Sándor jól meg­termett fiatalember alapo­san megszeppenve vezetik az egyik szobába. — Tudom, hogy a Tv-hí- radónak nem nyilatkozott. Megkérdezem, a Szolnok Megyei Néplap olvasóinak akar-e valamit mondani? — Azt, hogy megbántam. — És arról, miért csinálta, hogyan történt? —- Részeg voltam, nem emlékszem. ba. * * * A történet ismertetését, innen dr. Kovács Sándor rendőr őrnagy a városi rendőrkapitányság vezetője folytatja. — Éppen az ügyészségen volt dolgom, amikor értesí­tettek, vonuljak szolgála­ti helyemre, mert fegyveres rablás történt Szolnokon. — El tudom képzelni, mi­lyen gondolatok futkároz­— Előzetes letartóztatás­ba helyezte az ügyészség. Ezekben az órákban, éppen az igazságügyi orvosszakér­tőnél található. — Ha visszahozzák, talál­kozhatok -e vele? — Igen. Amíg Répássy Sándorra váriam, megtudtam. hogy több esetben volt már bün­tetve kisebb súlyú, vagyon elleni bűncselekményékért. Legutoljára tavaly állt! bí­róság előtt jármű önkéntes elvételért. Megnéztem a — Volt már büntetve. Nem először kerül összeüt­közésbe a törvénnyel... — Nem, nem voltam! — majd rövid gondolkodás után: — Ügy értem, börtön­ben még nem voltam. Ko­rában fölfüggesztett szabad­ságvesztést, illetve próbára bocsátást kaptam. Az első szolnoki pisztolyos rablót felesége és édesanyja zokogva várta a szomszéd szobában. Átengedtem ne­kik.

Next

/
Thumbnails
Contents