Szolnok Megyei Néplap, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-19 / 171. szám

1988. JÚLIUS 19.---------------------------- I . . ' ■ • S ZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Megyei határszemlén a miniszterrel Váncsa Jenő nyilatkozata a Néplapnak (Folytatás az 1. oldalról) tudják fizetőeszközként fel­használni a gabonaipartól kapott váltókat. A szóbeli tájékoztatók után a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter a kisújszállási határban a helyszínen ismerkedett a nyári mezőgazdasági mun­kálatok helyzetével. A ha­társzemle után Váncsa Jenő, Szabó István és Bugán Mi­hály Mesterszállásra. a szemle következő állomására utazott. Itt a Tiszaföldvári Lenin Tsz elnökhelyettese, Császár Szilveszter és a Me- zőhéki Táncsics Tsz elnöke tájékoztatta a minisztert gazdálkodásukról. Az itt szóba került eredmények és gondok hasonlóak voltak a Kisújszálláson megis­mertekhez, több szó esett viszont a Táncsics Tsz-nek — a martfűi sörgyári beru­házás következtében — még ma is igen nehéz pénzügyi helyzetéről. Ugyanennek a nagyüzemnek kellett meg­küzdenie a tojás-túltermelés gondjaival is: a tsz-nek, Eszmecsere Kisújszálláson mezőgazdasági szakemberekkel mert a tojást képtelenség volt értékesíteni, 45 ezer tojótyúkot kellett idő előtt „kivágnia”. Ez a kényszerű megoldás mintegy 6 millió forint veszteséget okozott a gazdaságnak. A mesterszállási és a ti­szaföldvári határban tett szemlék után a miniszter Szolnok megyei ' programja kora ' délután Mezőtúron folytatódott ahol Váncsa Je­nő a megyei mezőgazdasági üzemek vezetőivel cserélt eszmét az időszerű felada­tokról illetve tájékoztatta őket a mezőgazdasági kor­mányzat tervezett intézke­déseiről. Tegnapi, Szolnok megyei látogatása után Váncsa Jenő a Néplapnak adott interjújá­ban összefoglalta a mező- gazdasági üzemek vezetőivel folytatott megbeszélését és a határszemlék tapasztalatait. — Miniszter elvtárs! Prog­ramjának megtervezésekor miért esett választása Szol­nok megyére? — Ez a terület az ország egyik legfontosabb és leg­jobb minőségű búzát adó vi­déke, természetes tehát, hogy ha az aratásról helyes képet akarok kapni, az itteni ered­ményeket is meg kell ismer­ni. Nekem az a véleményem, hogy a mezőgazdasági üze­mek gondjairól csak hely­színen járva lehet valósághű tapasztalatokat szerezni, en­nek megfelelően alakítottam ki munkastílusomat ezért ve­szek részt rendszeresen ha­sonló megyei programo­kon ... A látogatásnak per­sze nem csak a tapasztálat- szerzés volt a célja, a megyei és az üzemi vezetőket igye­keztem „beavatni” a MÉM, a kormányzat elképzelései­be, az ország mezőgazdasá­gának helyzetéről, lehetősé­geiről ezért is adtam- tájé­koztatást. — Milyennek ítéli az ed­digi betakarítási eredménye­ket? — öt-hat év óta nem mu­tatott ilyen biztató képet a határ, mint amilyet ma Szolnok megyében is. láthat­tam. Szerencsére az egész or­szágban hasonló a helyzet. Nemcsak a búza kecsegtet jó terméssel — a tavalyinál hektáronként 8—10 mázsá­val több termés betakarítá­sában bízhatunk — a kuko­rica-, a napraforgótáblákon is jól fejlettek a növények. Ez mind nem írható csak az Időjárás számlájára, sok minden azon múlott, hogy a gazdaságokban a kétségtele­nül meglévő gondokon siker­rel igyekeztek úrrá lenni. Kellemes tapasztalata láto­gatásomnak, hogy a nagy­üzemek vezetői nem nehéz­ségeik felsorolására helyez­ték a hangsúlyt, a feladatok közös megoldását várják a kormányzattól, és ehhez igyekeztek hozzájárulni mos­tani találkozásunkon is. — Melyek a megye és az ország mezőgazdaságát egy­aránt hátráltató problémák? — Elsőként a pénzügyi fe­szültségeket kell említenem. Egy évben csak egyszer van aratás, akkor pedig a terme­lő joggal várja el. hogy a megtermelt és piacképes ter­mékének ellenértékét, a ré­gen várt pénzt időben meg­kapja. Ma sajnos nem ez tör­ténik. A búzáért váltóval fizetnek a felvásárló válla­latok,' a gazdaságok kényte­lenek ezt a megoldást elfo­gadni. De tőlük az ipari cé­gek már nem fogadják el a váltót, ha ezzel akarnak fi­zetni. A mezőgazdaságra rá­kényszerítjük a váltót, má­sok azonban nem tartják be a játékszabályokat... A MÉM javaslatára a Tervgazdasági Bizottságnak a napokban tartandó ülésén is foglalkozunk majd hitele­zési gyakorlatunk feszültsé­geivel. — Sokszor azonban maga a termés eladhatatlansága okoz feszültséget... — A várható mezőgazda- sági árualapok most nagyob­bak lesznek, mint az elmúlt években, ezek közül a búza, a napraforgó, a cukor kül­földön jól eladható. Ki kell tudni. használnunk a most emelkedő világpiaci árakat. Ennek érdekében szocialista partnereinkkel is megkezd­tük a tárgyalásokat a kon­tingensen fölüli szállítások lehetőségeiről, feltételeiről. Vannak persze olyan mező- gazdasági ágazatok (a kerté­szet és a borászat), amelyek termésére itthon kell vevőt találni. Én járhatónak tar­tom például azt a megoldást, hogy az élelmiszeripari üze­mek — hogy a termes kárba rte vesszék — minden zöldsé­get. gyümölcsöt átvesznek, feldolgozzák, és ha nem tud­ják az idén értékesíteni, tá­rolják a következő szezonig. A MÉM-ben most dolgozunk azoknak a pénzügyi feltéte­leknek a kidolgozásán, ame­lyek keretében az erre vál­lalkozó feldolgozók raktáro- si költségei lekötött pénzük kamata _ megtérülhet... Jö­vőre aztán majd a készáru­készletek ismeretében köt­hetnék meg a mezőgazda­sággal a termeltetési szerző­déseket. •— Köszönjük a beszélge­tést. V, Szász József A Magyar Nemzeti Bank közleménye Megtárgyalta a megyei tanács végrehajtó bizottsága Fiatalokról realistán, bizalommal A múltkoriban az egyik megyei ifjúsági fó­rumon, amikor a nagytudá­sú válaszoló oktatgatni, sőt, leckéztetni kezdte úgy álta­lában az ifjúságot felelős­ségérzetről, meg ilyen-amo­lyan helytállásról, elszakadt a cérna. Fölpattant egy vé­kony, fiatalasszonysorba ser­dült kereskedő, s elmondta három percben, mi bántja. Sorolta, hogy a napi nyolc-, kilencórás, jól fizetettnek jóindulattal sem nevezhető, ám azért egész testet-lelket követelő helytállás mellett mi mindenre vállalkozik az Alföld többre, jobbra vágyó, jó értelemben törekvő fiatal­sága: kukoricacímerezéstől búzaidegenelésig, hagyma- és répakapálástól krumplisze­désig hányféle mezőgazdasá­gi kampánymunkából veszik ki részüket szombatokon, va­sárnapokon, meg a hosszúra nyúlt nyári estéken, tehát szabadidejükben —, hogy magukon segítsenek. Nem beszélve az üzemi fiatalok géemkájáról, a me­gyében egy-két munkahelyen mégiscsak jól bevált közös­ségi munkavállalásról, a csa­ládi összedolgozásokról, a baráti, „majd visszasegíted” alapú építkezésekről. Egy­szóval — fejezte be mondan­dóját a fiatal kereskedő — igenis szorgos^szorgalmas ez a fiatalság, igyekszik, • ahogy erejéből telik. Csakhogy — folytatta —, az erőfeszítések igen lassan kamatozhak;' a lakáshoz ju­tás. a házépítés, a családala­pítás olykor szinte emberfe­letti terheket ró a fiatalokra. Az az ifjú házaspár, aki szü­lői segítség nélkül kénytelen nekiindulni áz életnek, majd­nem behozhatatlan hátrány­nyal rajtol. Élőbbről, len- tebbről kezdi a fölfelé evic- kélést, mint apái nemzedéke. És ez rfincs jól. Hogy miért alakult így az egymást^ köve­tő nemzedékek sorsa a'hazá­ban. arra történészek, társa­dalomtudósok,' szociológusok sora keresi, s véli megtalál­ni a választ. Nem igaz, hogy a mai fia­talt nem érdeklik ezek a kérdések, csupán — ő így fo­galmaz — engedjék, hogy pillanatnyilag helyzetén könnyítsen, majd ráér aztán filozofálni. Persze az sem árt, ha a politikai döntések jól átgondolt feltételrend­szerrel segítik mindezt, már­mint az önálló élet elkezdé­sét. A mai döntéseket nemigen lehet halogatni. Hogy mek­kora az ilyen döntések súlya, jelentősége, azt utólag bizo­nyítja az idő, most minden­esetre a megyei tanács vég­rehajtó bizottsága tárgyalja az eléje tett jelentés alapján a kérdést. * Kiről, kikről beszélnek, döntenek a megyei tanács Végrehajtó bizottságának tagjai? A jövőről, mondhat­nám röviden, hiszen az ifjú­ság maga a jövő. Megyénk 431 ezer lakójának . kilenc százalék híján a fele (tehát 41 százaléka) harminc év alatti, őszintén szólva jó né­ha ezeket a számokat, ará­nyokat figyelni! Az ember nem is gondolja, hogy ilyen „fiatal megye” vagyunk. De- hát ezzel már megint a mér­legelés, a döntés súlyáról be- szélek, amit persze nem vol­na jó drámaian túlhangsú­lyozni. Azt elnézi nekem az olva­só, ha nem sorolom hűsége­sen a megyei jelentés ténye­it, adatait. Csak egy egészen kis örömhírről hadd számol­jak be: miközben a feszült­ségek a lakásszerzésben is fokozódnak, az 1986-ban zá­rult hároméves lakásellátási program eredményeként több mint kétezer fiatal csa­lád költözhetett önálló ott­honába, tavaly pedig ezer fiatal lakásgondja oldódott meg. Manapság 1418 fiatal lakásigénylését tartják nyil­ván a megyében, úgyhogy a program folytatódik. Ennek tehát- örülhetünk. Hogy a hangsúlyokat — a fiatalok helyzetéről, jövőjé­ről szólva — merrefelé kel­lene helyezni, annak irányát- a múlt heti KB-ülés döntése szabhatja meg. A lassú — ám azzal együtt korántsem biz­tos — kivergődés helyett az Qrszág kátyúba ragadt sze­kerét határozottabb húzá­sokkal igyekszünk biztonsá­gosabb talajra rántani, hatá­roztak a Központi Bizottság tagjai. S a terhek egy része a lakosságra hárul. Azok ke­rülnek még hátrányosabb helyzetbe — a pályakezdők, a bérből és fizetésből élők, a fiatal családalapítók, k nyug­díjasok egy része, a szak­képzetlenek stb —, akiket eddig is hátrányosokként emlegettünk. Kézenfekvő te­hát, hogy a társadalmi gon­doskodás őket részesítse előnyben! Ha csak a fiatalokról be­szélünk — vigyázat, tévedés­be ne essünk, nem mondha­tó hátrányos helyzetűnek a mai magyar fiatalság egésze! — legfontosabb a munka — a munkába állás —, a tanu­lás, illetve néhány fiatal — a gyermekotthonokból, a ne­velőszülőktől . elkerültek — esetében a létezés minimális feltételeinek biztosítása. Ma a megyeszékhelyen minden meghirdetett állásra — ha ehelyütt csupán a pá­lyakezdők elhelyezkedését vizsgáljuk — három pálya­kezdő fiatal jut. Foglalkoz­tatási gondokkal küszködnek Tiszafüred térségében — s a megoldást tekintve a helyi párt- és tanácsi szervek ké­sésben vannak — állapította meg a minap a megyei párt­végrehajtóbizottság. Kun- szentmártonban és környé­kén az idén, úgy tűnik, min­den pályakezdő szakmunkás­nak, illetve érettségizett fia­talnak sikerült elhelyezked­nie, ám, hogy jövőre is így lesz-e, arra senki nem teszi le a nagyesküt. Manapság — az ipar óva­toskodó, bizonytalankodó lé­péseit figyelve, a szerkezet­váltás várható következmé­nyeit számítgatva — csupán egyetlen dologra biztathat­juk a fiatalt: tanulj, leg­alább szakmát szerezz, mert biztos, hogy a szakképzetle­nek közül kerül ki a jövő nyolcvan-százezer magyar munkanélkülijének jórésze. S az oktatás intézményháló­zata a megyében rossznak nem mondható! Megszűnt a bölcsődék zsúfoltsága, majd­nem minden gyerek járhat óvodába. Igaz, az általános iskolákban vannak gondok — akad néhány a megyében, ahol még mindig két mű­szakban tanulnak, tanítanak —. a középiskolákban pedig a mostani, nagyobb létszá­mú évfolyamokat nehéz el­helyezni. Négy főiskolánk magas színvonalon, eredmé­nyesen tevékenykedik, s megállják helyüket a Szol­nok megyei fiatalok az or­szág bármely egyetemén, fő­iskoláján. Kik vannak iskoláik vé­geztével a legnehezebb hely­zetben? Azok a fiatalok, akiknek a frissen szerzett bizonyítványukon, egy öltö­zet ruhájukon és személyes holmijukon kívül semmijük sincs! A megyében ezerötszáz ál­lami gondozott gyerek él. A gondoskodás védernyőjéből kikerülve pályakezdésük, életútjuk előkészítése egyre nehezebb — olvasom a me­gyei tanács vb elé kerülő je­lentésben. Lakáshelyzetük megoldására egyedül a mun­kásszállás, illetve az albérlet kínálkozik. Munkahelyet többségük Budapesten keres és talál, felügyeletüket azon­ban a fővárosi intézmény nem vállalja — gondolom nem kényelmességből, ha­nem mert egyébként is akad elég gondja-baja — így so­kan elkallódnak. Ha Szolno­kon, illetve a megyében ma­radnak, a róluk való gondos­kodás, életútjuk figyelemmel kísérése kedvezőbb — tá- maszkodok ismét a jelentés­ben megfogalmazottakra. A fővárosban. Komárom­ban és az ország néhány me­gyéjében működnek már azok az ifjúmunkás ottho­nok, ahová ezek a fiatalok beköltözhetnek. Nálunk is ordít a szükség! Ha megszü­letik a fölismerés, már csak cselekedni kell. A kallódók, a sodródók, az önmaguk ere­jéből talpra állni nem tudók számát mindenképpen csök- kentenünk kell. intézménye­sen. Könnyü-e ma fiatalnak lenni? — teszi föl a kérdést a lassan világ­hírűvé váló szovjet film cí­me. Való igaz, sohasem volt könnyű, hiszen minden nem­zedéknek végig kellett vere­kednie magát a fölnőtté vá­lás göröngyös útján. De ma az eddigieknél is nehezebb, holnap még nehezebb lesz, ezt ma már senki nem tit­kolja. Erre kell fölkészülni! Egri Sándor Hat százalékkal leértékelik a forintot A Magyar Nemzeti Bank 1988. július 19-i határnap­pal a forintot a konvertibi­lis valutákkal szemben 6 százalékkal leértékeli. Az intézkedést, több tényező in­dokolja. Az 1987 második felétől kibontakozott erőtel­jes exportnövekedési ütem fenntartásához elsőrendű népgazdasági érdek fűződik. A vállalatok exportérdekelt­sége, az új termékek külpia­ci bevezetése, a mezőgazda- sági többlet-árualapok kül­földi értékesítésének elősegí­tése megköveteli, hogy a legfontosabb ' kereskedelmi partnerországok áralakulá­sa és a magyar termelői ár­alakulás különbségeit az ár- folyaimmódosítás kiegyenlít­se. A vállalatok viszonylag mérsékelt konvertibilis im­portigényességének fenntar­tása, valamint a belső pénz­ügyi folyamatok alakulása is indokolja, hogy változatla­nul szigorú keresletszabályo­zással segítsük elő a belső és a külső egyensúly terve­zettnek megfelelő alakulását. A Pénzügyminisztérium tájékoztatása szeript a- kül­földre utazás pénzügyi fel­tételeiről és a magáncélú utazási valutaellátásról szó­ló 84/1987. (jtll. 27.) PM szá­mú rendelet 17. paragrafu­sa alapján a konvertibilis el­számolású országokba tör­ténő utazáshoz 1988. július 19-tc<l igénybe vehető turis­taellátmány • és közlekedé­si költségkeret összege — a forintnak a konvertibilis va­lutákkal szembeni 6 száza­lékos leértékelése miatt — megváltozik. A turistaellátmány össze­ge három naptári évi idő­szakra 20 200 forint. A 14. életévüket be nem töltött kiutazók részére naptári évenként egy alkalommal 3000 forint összegű konver­tibilis elszámolású fizetőesz­köz vásárolható. A közleke­dési költségkeret összege .há­rom naptári évi időszakra 13 800 forint, amelynek ter­hére . gépjármű-üzemanyag­költségre 6400 forint össze­gű konvertibilis elszámolá­sú fizetőeszköz vásárolható. A turistaellátmány igény- bevételére. nem • jogosultak 1988-ban és 1989-ben éven­ként egy alkailommal 3000 forint összegű konvertibilis elszámolású fizetőeszközt vásárolhatnák. Tiszafüred köz­pontjában a taka­rékszövetkezet mellett magánvál­lalkozásban ven­déglátó-szolgál­tató komplexum épül. A létesít­ményben étterem és szórakoztató egység, panzió, két lakás, valamint a helyi fényképész szövetkezet mű­terme és kiszolgá­ló létesítményei kapnak helyet. A beruházásban résztvevő tagok keresik a lehető­ségét annak, hogy a jövőben valami­lyen vállalati for­mában például kft, vagy kisszö­vetkezetként üze­meltessék majd a létesítményt (Fo­tó: D. G.)

Next

/
Thumbnails
Contents