Szolnok Megyei Néplap, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-16 / 169. szám
1988. JÚLIUS 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Világútlevél és idegenforgalom U turisták dollárjai A turizmus hozza is, meg viszi is a konvertibilis pénzt, s hosszú idő után az idén először valószínűleg többet visz, mint. amennyit hozni képes. Az úgynevezett világútlevél megjelenésével ugyanis az év első négy hónapjában kereken tizenötször annyian igényeltek turistaellátmányt, .mint a múlt év azonos időszakában. A devizagazdálkodásnak tehát a turizmussal kapcsolatos kiadásai megsokszorozódnak, ami nem várható a bevételeknél. Ezzel az idegenforgalom vezetőinek éppen a legnyomatékosabb érve válik egyesek szemében kérdésessé. Ök ugyanis eddig azt hangoztatták, hogy a turizmusba érdemes befektetni, érdemes további szállodákat, jachtkikötőket, teniszpályákat, üdülőfalvakat építeni, egész régiókat a vendégfogadás szolgálatába állítani, hiszen az idegenforgalom devizamérlege mind nagyobb aktívumot mutat. Valóban, ez a mérleg az utóbbi években egyre tekintélyesebb aktívumot jelzett, és az idén ez az aktívum valószínűleg eltűnik, sőt, pasz- szívumba csap át. A kiadások megsokszorozódása azonban pillanatnyilag meglehetősen nyomasztja a devizagazdálkodást. Kézben a világútlevéllel, az állampolgárok százezrei jelentkeznek turistaellátmányért, üzemanyagtérítésért, s az igénylők száma az idegenforgalmi, főszezonban várhatóan tovább fog növekedni. Az utazni készülőkben pedig ott bujkál az aggodalom: vajon tartja-e szavát az állam, vajon továbbra is rendelkezésre bocsátja-e azt a konvertibilis valutát, amit a világútlevélhez ígért? Az aggodalmat a hatóságok igyekeznek eloszlatni: állítják, hogy az év elején életbe lépett rendelkezéseket nem módosítják, a kiutazóknak a turistaellátmányt továbbra is kiadják, illetve eladják. Bár nem kételkedünk abban, hogy most, amikor a kormány a bizalomerősítő intézkedések sorát hozza, nem fogja az iránta kialakuló bizalmat az utazási lehetőségek korlátozásával megtépázni, de azt azért nem tartjuk elképzelhetetlennek, hogy igyekszik majd a turizmus devizamérlegét egyensúlyban tartani. Csakhogy a hatóságnak azt is meg kell gondolnia, hogy a turistaimport természetes, a világ minden táján megfigyelhető jelenség, a mi esetünkben pedig úgy is felfogható, mint a hivatalos behozatal tehermentesítése. A deviza- gazdálkodás szemszögéből kifejezetten előnyös, ha a turisták a maguk valutájából vásárolják meg azoknak az áruknak egy részét, amelyeket egyébként a hazai boltokban vennének meg. Márcsaik azért sem, mert a turizmus devizamérlege más, nem adminisztratív, hanem piaci eszközökkel is javítható. Mint a Magyar Nemzeti Bankban elmondták, nemcsak kiadásaik, hanem bevételeik is nőttek a világútlevél megjelenésével: megsokszorozódott az az összeg, amit a magyar állampolgárok utazási számláin kezelnek. Ezt az összeget természetesen nem csupán nyilvántartják a bankok, hanem használják, forgathatják is. A turizmus devizamérlege azonban így sem tarthatná meg azt a jelentékeny, többszáz millió dolláros aktívumát, amit tavaly mutatott. Bár a beutazás az idén tömegesebb, mint tavaly volt, és az idelátogatók több joénzt is költenek, ez mégsem növeli olyan mértékben a bevételeket, amilyen mértékben a kiadásúk nőnek. Ám súlyos hiba lenne ebből arra következtetni, hogy akkor most már a turizmus nem az egyik legjobb, vagy éppenséggel a legjobb deviza termelő ágazatunk, s így nem érdemes a fejlesztésre. Gazdaságos- sági elemzések bizonyítják, hogy a turisták fogadása lényegesen hatékonyabban juttatja az országot deviza- bevételekhez, mint az áruexport átlaga. S ez a lényeg, ami a turisztikai kiadások növekedésétől függetlenül, változatlanul megköveteli az ország turisztikai fogadóképességének fejlesztését, vagyis a jelentékeny idegenforgalmi beruházásokat. G. Zs. Építkezéshez végzett földmunkák közben egy nagy kiterjedésű középkori temetkezőhelyre bukkantak a hajdani várfalon kívül Pécsett, a mai Zsolnay Vilmos út mellett. A régészek véleménye szerint a sírok száma több százra tehető, közülük jelenleg több mint hatvanat tártak fel. A szabályos sorokban elhelyezkedő sírokban különös, kb. 10—20 centiméteres földpadkák vannak, amelynek funkcióját a további kutatás során igyekeznek tisztázni a régészek (MTI fotó: Kálmándy Ferenc) Azért lehetünk jó barátok Társközségek válás előtt Június 30-a volt a határideje annak, hogy a válni készülő társközségek a lakosság egyetértésével megerősítve közöljék ebbéli szándékukat a Szolnok Megyei Tanáccsal. A Tiszazugban Tiszaug, Tiszasas és Csépa, a „Bermuda háromszögben" Kőtelek, Nagykörű és Tiszaüly, a Jászság kapujában pedig Alattyán és Jásztelek döntött úgy, hogy külön folytatja. Egészen pontosan a székhelyközségek — Csépát, Alattyánt és Kőtelket kész helyzet elé állították: a társak döntöttek a szétválásról. lyiek elöljárója, a Béke és Barátság Termelőszövetkezet elnöke finoman szólva nem lekesedett túlságosan már akkor sem, amikor a három települést összevonták. Négy évvel ezelőtt egy sülyi fa-' lugyűlés már voksolt a különválás mellett, akkor azonban úgy határoztak a felsőbb szervek, hogy nincs úgymond „jogosítványa” a falu közvéleményének dönteni erről. — Most viszont a megyei pártbizottság és a megyei tanács nagy együttérzéssel kezelte az ügyünket és azon túl. hogy higgadt mérlegelésre intettek bennünket, semmilyen ellenvéleményt nem nyilvánítottak a szétválással szemben — mondja Baksai Endre. A megyei tanács végrehajtó bizottsága már állást is foglalt a kérdésben, és mind a három kérelmet tovább- küldte az Elnöki Tanácsnak, ahol várhatóan ősszel mondják ki az utolsó szót. Ha a válasz igenlő lesz, a közös tanácsok helyett az említett településeken ismét önálló tanácsok tevékenykednek majd. Elosztani azonban csak azt lehet — egyszóval az új életkezdéshez hozományként csak azt vehetik számba — amilyük jelenleg van. Kulcsember lesz a tanácsi vezető Mikor álmodoztam, kinevettek Milyen lehetőségekkel és milyen tervekkel várják a „válóper” kimenetelét? Ezt kérdeztem meg az érintett falvakban, több-kevesebb sikerrel. Nagy Ferenc, a Csépai Közös Tanács elnöke ezzel fogad: — Végre minket is megkérdez valaki, mit szólunk az egészhez, eddig ugyanis csak azokkal foglalkoztak, akik válni akarnak. Nézze, én nemrég kerültem a tanács élére, a problémákat, amelyek a váláshoz vezettek, mondhatni úgy örököltem. Azért persze nem ismeretlenek számomra az előzmények. Azzal kezdem, hogy amikor a három község közigazgatásilag egyesült, Csépa volt a leghátrányosabb helyzetben. Vegyük az iskolákat: Tiszaugon mintaszerű, Tiszasason kielégítő, Csépán viszont életveszélves, szétszórt épületekben folyt az oktatás. Az igaz, hogy Csépán épült több új létesítmény, de ez az elmaradottságból adódott, és a pénzt erre a megyei tanácstól kaptuk. — Hogy osztották el az idei évre járó pénzt? — A fenntartási kiadásokra 28 millió 39 ezer forintunk volt, ebből a 2 ezer 297 akosú Csépának 9 millió 910 ezer, az 1 ezer 435 lakossal bíró Tiszasasnak 6 millió 69 ezer, az 1 ezer 35 lakossal rendelkező Tisza- ugnak 4 millió 933 ezer forint jutott. Közös fenntartású a gamesz, a családsegítő központ, ezenkívül a bevételi tervből is részesültek a községek, kiszámítható, hogy a „fejkvóta” szerint szinte fillérrel „kicentiztük” a meglévő összeget. — Ha az új esztendőt kii- lön-külön kezdik, mire számíthatnak egyenként? — Ha az elvonás nem csökkenti a kondíciónkat, nagyjából ugyanerre az ösz- szegre. Jelenleg a kirendeltségeken ketten-ketten dolgoznak, ha önálló tanácsok lesznek Tiszasason és Tisza - ugon is öt-öt dolgozó látja el a tanácsi munkát, Csépán pedig kilenc lesz a létszám Természetesen á gamcszt is érinti a szétválás, ott nem kis problémát okoz, hogy tagjai zömében csépaiak. Hogy mit várnak az önállóságtól Tiszaugon? Erre a helybeli Gazsi István, a Ti- szamenti Tsz elnöke adta meg a választ. — Az a véleményem, hogy jobb három község külön, békességben, egymást tisztelve, mint egyben és civakodva. -Kezdem egy példázattal: amikor a szövetkezet élére kerültem — jó 20 éve énnek — azt ígértem, hogy felújítjuk a szőlőket, bor- kombinátot létesítünk és — Kettős funkciójában hogyan látja Tiszasüly jövőjét? — Biztatóan: valahogy úgy érzem magam, mint amikor az „ellenzéket:’ hirtelen felkérik kormányalakításra — de hát ettől nem vagyunk kétségbeesve, ezt akartuk. A község tanácsi épületében könyvtár és egészségház kapott helyet, így ezeket az intézményeket el kell helyeznünk. Ha korábban kaptuk volna meg az önállóságot, nagyobb lehetőségünk lett volna arra, hogy cselekedjünk, ám a. félretett pénzünk elment a „közös kalapba”, de vész így sincs. Épül a művelődési központunk, a Szolnoki Áfésszel egy ABC építésébe is belefogtunk — a tsz építőbrigádja a kivitelező — és ezzel olyan beruházás kerül tető alá, amelyre három tervcikluson keresztül vártunk. A hányatott sorsú tiszaugi Pegazusból akár üdülőközpont is lehet olyan palackozott bor kerül forgalomba, amelynek a címkéjén a mi nevünk díszeleg. Megmosolyogtak érte. Most ugyanilyen merészen tervezek a stranddal kapcsolatban. Ha az infrastruktúra kialakul — lesz vezetékes víz, villany, járda a vízparton — a második lépcsőben nyitunk ott borozót, az üzemi konyhánkon főzzük az egytálételt és gyümölcstermékeinket is árusítjuk majd saját üzletünkben. De tovább megyek: nem lehetetlen, hogy esetleg külföldi érdeklődő szeret bele á vízpartunkba és építkezni kezd. Mi lovasprogrammal és sok egyéb mással tudunk segíteni minden ilyen szándékot. Nekünk a Tisza-par- tunk nagy kincs, és az önállóságban rejlő mozgósító erő csodát tehet. Alattyán nem nyilatkozik A jásztelki tsz bisztrójában a vezető alattyáni. a felszolgálónő viszont helybeli. A szétválásról kérdem őket. A férfi azt mondja a hölgyhöz fordulva: — Soha annyi minden nem épült nálatok, mint amióta hozzánk, Alattyánhoz tartoztok. A szőke nő így válaszol: — Persze, az összevonással megkezdődött az .anyagi javak igazságtalan elosztása — és félig komolyan, félig tréfásan évűdnek tovább. A tanácsi épületben viszont Ivanics Ferencné kirendeltségvezető már komolyan folytatja: — Nem félünk az önállóságtól. Amint látja, a régi tanácsházánk megvan, jobb híján a könyvtárat költöztettük a megüresedett szobákba. úgy. hogy a köteteknek kell majd új helyet találni, de már van rá elképzelésünk. Intézmények dolgában sem állunk rosszul, idővel egy új kutat kell majd üzembe állítani. A termelőszövetkezetünk jó hátországot jelent, az emberek tenniakarása legendás, a falugyűlésünk is példásan zajlott. Néha a magnóról visszahallgatom, és szinte jólesik. — Nem félnek attól, hogy a „rebellis” községekre rossz szemmel néz majd az állam- igazgatás? — Ettől legkevésbé. Jó, 1990-ig nagy változásra nem számíthatunk a költségvetést illetően, de a következő ötéves tervben már biztosan gondjuk' lesz ránk Alattyánban mind a tanácselnök, mind a vb-titkár szabadságát tölti, így a szak- igazgatási szerv helyettes vezetőjétől, Benyó Györgyné- töl szerettem volna informálódni a költségvetésről, a szétválás utáni helyzetről, ő azonban némi konzultáció után úgy döntött, hogy nem nyilatkozik. Biztosan igaza van. Baksai Endre, a t'szasü— A tsz milyen konkrét segítséget tud adni a község gondjainak megoldásához? — A munkalehetőség biztosítása a legfontosabb, ezzel elérjük, hogy nő Tiszasüly megtartó ereje. Finomítjuk a termékszerkezetet, rátérünk a munkaigényesebb kultúrák termesztésére, és garantáljuk a háztáji termelés biztonságát. Eddig is jelentős részt vállaltunk az infrastruktúra kiépítésében, a jövőben is ezt tesszük. Van a szövetkezetntek egy házi élelmiszer- és vegyiáru boltja, zöldségüzlete, nyitunk büfét a művelődési házban, egyszóval meglátja, egészséges verseny lesz itt a falvak között. Bozsóné dr. Pravda Erzsébet, a Kőtelki Közös Tanács vb-titkára Nagykörűben lakik, és különválás ide, különválás oda, nem titkolja, á kőtelki tanács vb-titkári állását fogja megpályázni. Ha valaki, hát ő aztán ismeri a három község közigazgatási felépítményét. Az osztozkodásra is kész menetrendje van. — Amit szét kell „dobni”, az a fejlesztésre, az apparátus fenntartására és a gamesz működtetésére szükséges összeg — kezdi a köny- nyűnek semmiképp nem mondható számtanleckét. Jelenleg a Kőtelki Közös Tanácsnak huszonnégy dolgozója van, két vezető, huszonegy ügyintéző és egy ügyviteli alkalmazott. A két vezető helyett most a három községben, lesz hat és az ügyvitelben dolgozók száma tizennyolcra csökken. Nem vagyok biztos benne, hogy ez segíteni fogja a tanácsi munkát. — Hogy állnak a fejlesztés dolgában? — Ez lesz talán a legnehezebb probléma: természetesen a települések között fejkvóta alapján számoltunk, ám egy sorrendiséget csak fel kellett állítani. Ezek szerint előre vettük a tiszasü- lyi művelődési ház építését és a nagykörűi tornaterem létesítését. Ebben a pillanatban tehát az elköltött pénz arányát tekintve Tiszasüly tartozik Kőteleknek és Nagykörűnek. Dönteni kell majd abban a kérdésben is, mi lesz ezzel a megelőlegezett költséggel, ki fogja megfizetni az adósságot azoknak, akik hátrányosabb helyzetbe kerülte? A „másik oldalon” azt mondják; ha a tízéves együttlétünket tekintjük, Kőtelek mindig is többet kapott, mint a társközségek. Az ám, csakhogy az előző ötéves tervben más volt az elosztás elve és utólag lezárt tervciklusokat nem lehet felülbírálni, így nem számolhatunk vissza 1977-ig. — ön, aki nagykörűi la- ,-o.s, miért nem saját hazájában próbál meg próféta lenni? — A nagykörűi falugyűlésen úgv éreztem ki a hangulatból, hogy megingott a lakosság bizalma a tanácsi és az elöljárósági vezetőkben. A felszólalók követelték is az elöljáróság lemondását, ez azonban nem történt meg, de a választásra minden bizonnyal módja lesz majd a nagykörüieknek is, rövidesen. — Egyébként mi a véleménye a községek szétválásáról? — Nem mondom azt, hogy 1977-ben túlzottan szerencsés dolog volt nálunk a közös tanács megszervezése. Mára azonban már az előnyei kezdtek volna jelentkezni, és legalább annyi nehézséget okoz majd az önállósodás, mint amennyit korábban az összevonás okozott. A szomszéd rétje mindig zöldebb A társközségek megszervezése a közös tanácsok megalapítása természetesen zömében jó példát hozott. Hogy néhányan mégis a különválás mellett döntöttek, ennek elsősorban a társadalomban kibontakozó demok- ratizálócRísi folyamat a hajtóereje. Aztán szinte mindenütt tettenérhető a gyanakvás: a székhelyközségek gazdálkodását úgy jellemzik a társak, hogy „minden szentnek maga felé hajlik a keze” és innen már köny- nyű eljutni egy másik közmondásig, miszerint „a szomszéd rétje mindig zöldebb”. Hogy mi a valóság, ezt kár firtatni, megtették ezt az indulatos felszólalók a falugyűléseken. Az önálló akarat tiszteletben tartását jó szívvel vették a válni készülő falu állampolgárai, és szinte mindenütt felemlegették a megyei vezetés megértését. Ami a jövőt illeti? Tapasztalt közéleti emberek mondták el egybehangzóan, hogy egy-egy falu jövője meghatározó módon függ majd a megválasztandó tisztségviselők személyétől. Kulcsszerepük lesz a tanácselnököknek, vb-titkároknak, így kijelölésük semmiképp sem lehet formális. Szó esett arról is, hogy az önállóság felélénkíti majd a települések közötti versenyszellemet és az egészséges lokálpatriotizmus társadalmi feladatvállalásokban realizálódik. Ha így lesz, megnyugvás követi majd az indulatok átmeneti hullámzását. Palágyi Béla
