Szolnok Megyei Néplap, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-16 / 169. szám

Nemzetközi körkép Chilei kérdőjelek A katonák és az egyház népszavazás előtt Latin-Ameriká országaiban jó egy évszázada két réteg­nek van döntő szava az állam életében: a hadseregnek és az egyháznak. Különösen igaz ez a 15 éve katonai diktatúrá­ban élő Chilében, ahol a rezsim hamarosan népszavazáson kívánja biztosítani uralmának folytatását. Pinochet tábor­nok, aki bejelentette a népszavazást, persze azt szeretné, ha ő ülne továbbra is az államfői székben. Ám a jobboldali pártok más, „szalonképesebb” politikust akarnak, a baloldal pedig szabad választásokat követel. Hogyan foglalnak állást az igazi királycsinálók, a katonák és a tömegekre nagy be­folyással bíró katolikus egyház? A hadsereg, amely 1980- foan „elnökké” választatta Pinochetet, a jelenlegi kor­mányzati formát szeretné megőrizni. Kétségtelenül vannak aduik:, az ország a gazdasági fellendülés korát éli, csökkent a külföldi adós­ság, a munkanélküliség, az infláció 15 százalék alá esett. Politikai elemzők sze­rint ezt a kedvezőbb hely­zetre támaszkodó „alkotmá­nyos” hatalmi lehetőséget úgy őrizhetik meg, ha nem kockáztatják Pinochet vere­ségét: nem is jelölik őt el­nöknek, eleve félreállítják. Egyre gyakrabban kap hangot olyan vélemény, hogy a hadsereg még a tervezett választások előtt, vagy köz­vetlenül a népszavazás után púccsot hajt végre. Gustavo Cuevas, a santiagói egyetem politikatudományi intézeté­nek igazgatója szerint nem arról van szó, hogy olyan el-, nököt akarnak a katonák, aki megfordítja az 1973 óta tartó folyamatot, hanem olyant, aki azt be tudja fe­jezni, mert ellenkező esetben a hadsereg elveszíti befolyá­sát. Az elemzők azonban azt sem tartják kizártnak, hogy Pinochet leszavazása esetén is marad a diktátor, a jövő évre tervezett szabad vá­lasztásokban ugyanis senki sem hisz igazán. A hadsereg egyelőre hallgat; mielőtt megnevezné jelöltjét, meg­várja, hogyan alakul a köz­hangulat. Az egyház helyzete nehe­zebb. Az utóbbi időben vál­lalt ellenzéki szerep már- már kényelmetlenné vált számára, és nagy megköny- nyebbülés volt, hogy a po­litikai ellenzék megtalálta végre saját hangját. Most a chilei főpapság megpróbál „semleges erőként” feltűn­ni, ám a püspökök nyilatko­zataiból egyértelműen kide­rül, hogy az egyház nemmel szavazna Pinochet tábornok­ra, és fenntartásaikat han­goztatják a népszavazás le­bonyolítási formája miatt. Követelik, hogy a junta őrizze meg a választások tisztaságát, és ne gyakorol­jon nyomást a választókra. Követelik továbbá, hogy a sajtó adjon meg minden szükséges tájékoztatást a szavazóknak, és ne szenved­jen hátrányt a véleményki­fejtés lehetőségeit illetően az ellenzék. Sergio Contreras érsek, a püspöki kar elnöke egy nyi­latkozatban elutasította azo­kat a feltételezéseket, hogy a chilei egyház hivatalosan semmisnek tekintené a vá­lasztásokat, ha azok nem megfelelő körülmények kö­zött zajlanak majd, de nem cáfolta azokat a célozgatá­sokat, hogy a katolikus fő­papok olyan szerepet játsza­nának az ország életében, mint a Fülöp-szigeteki egy­ház Marcos megdöntésében. A chilei papság attól tart a legjobban, hogy a népsza­vazás sarkítva szembeállítja egymással a chilei politikai erőket, és mivel a juntának esze ágában sincs engedni, sőt még tárgyalni sem, a helyzet az erőszak újraéle­désével fenyeget. Egy ma­gát megnevezni nem kívánó püspök szerint az egyház még nem akar nyíltan be­avatkozni a dolgok meneté­be, hogy aztán később a nemzeti megbékélés elősegí- tője lehessen. . „Mindegy, hogy az igen vagy a nem ke­rekedik felül a népszavazá­son, utána mindenképpen demokráciának kell eljön­nie” — mondta rejtelmesen az illető. Göbölyös László Családi üzlet Moszkvában Régi jelszó — új tartalom ségüzlet, ahol hattal többen dolgoznak, feleannyit for­galmazott, mint ez. Február­ban például a családi vállal­kozás 127 ezer rubelt, a szomszéd zöldségüzlet pedig csak 63 ezer rubelt forgal­mazott. A különbség meg­győző. Hogyan keresnek a vállal­kozásban részt vevők? Egye­sek szerint majdnem 500 ru­belt havonta. A valóságban azonban, mint az várható is volt, a fizetések szeré­nyebbek. Átlagban a havi 300 rubelt érik el. A haszon felét átutalják az agráripari szövetkezet számlájára, a többiből fedezik a termelési költségeket: a helyiség bér­leti díját, a világítást, gázt. vizet, telefont, szállítási költségeket, göngyöleget. Egyszóval a vállalkozás még korántsem olyan - jövedel­mező, mint ahogy első pil­lantásra kinéz. A fizetésért bizony meg kell dolgozni, a lehető legtöbb árut kell el­adni a lehető legkevesebb dolgozóval. (APN—MTI— Press) A dolog azzal kezdődött, hogy a 32 éves Pjotr Bessz- mertnij, aki egész a közel­múltig egy tröszt mérnöke­ként dolgozott, elhatározta, hogy családi vállalkozásban egy üzletet vesz bérbe. Egy­beesett ez a moszkvai ag­ráripari komplexum veze­tő'nek álláspontjával, akik , azt szerették volna, hogy üzletüket ne olyan ember vegye át, aki tisztában van minden kibúvóval, hanem valaki, aki a szakmában tel­jesen új. Pjotr Besszmertnij ilyen volt. A volt mérnök, a Lenyiv- ka utcai családi vállalkozás vezetője jogot kapott, hogy közvetlenül szerződjön kü­lönféle gazdaságokkal zöld­ség- és gyümölcsszállításra, beszerezze azt a lakosságtól, a nap folyamán változtat­hassa az árakat, ő maga ha­tározza meg a dolgozók szá­mát és fizetését. Pjotr Besszmertnij jól él e jogok­kal. „Csapatát’’ például 70 szá­zalékban családi kapcsolatai alapján válogatta össze. Együtt dolgozik vele felesé­ge, édesanyja. az egyik nagymama, egy unokaöccs, egy unokahúg, a bácsikája és a nénikéje. A többiek olyan közeli barátok, akik­ben teljes mértékben meg­bízik. Pjotr már az üzlet nyitása előtt meghirdette alapelvét: A vásárló érdekei minde­nekelőtt. A jelszó nem új. Nap mint nap halljuk, im­máron 70 éve, ám foganatja eddig kevés volt. Könnyű meggyőződnünk erről, ha elmegyünk bármelyik moszkvai zöldségüzletbe, ahol mind az áruk külleme, mind frissessége sok kíván­nivalót hagy maga után. Ez­zel szemben bármikor men­jen az ember a Besszmert­nij család vezette üzletbe, tisztaság, friss levegő fogad­ja. Frissek az áruk is, szinte belekéredzkednek a vevő. kosarába. Olyan, mintha az ember a piacon lenne. Csak az árakból derül ki, hogy sajátos rendben működő, állami üzletben van. Milyen hatékonysággal működik az új üzlet? öt hó­nap alatt egy hasonló zöld­Ma még nem ez a kép a jellemző az állami zöldségüzlctekre — bolt Naberezsnije Cselniben 1988. JÚLIUS 16. Csehszlo vák iában A mezőgazdaság és az átalakítás Babszüret egy termelőszövetkezetben (Fotó: MTI Külföldi Képszerkesztőség) A csehszlovák mezőgaz­daságban az új gazdasági mechanizmus már két év­vel korábban érezteti ha­tását, mint a népgazdaság többi ágazatának vállala­tainál. Néhány hónap múl­va, 1989 elején életbe lép a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetekről szóló tör­vény; egyszerűsödik az irá­nyítás rendszere, megvál­toznak az állam és a mező- gazdasági vállalat gazdasá­gi kapcsolatai. A változás érinti a felvásárlási ára­kat, a nyereségelvonást. a béradót, a különböző adó­kat és pótlékokat. Kezdetben az érintettek többsége fenntartások nél­kül támogatta a reformo­kat, ám azáltal, hogy egyre nyilvánvalóbb: a változá­sok nem csupán papíron léteznek, hanem egészen valós, raüikális intézkedé­sekről Van szó, az ellenzők száma emelkedett. Ök az­zal érvelnek, hogy a mező- gazdaság már évek óta tel­jesíti feladatait és a nép­gazdaság stabilizáló része. Nincs tehát szükség a régi rendszer változtatására. Érveik tulajdonképpen igazságon alapulnak — az élemiszerüzletben van elég áru, Csehszlovákiának az élelmiszertermelésben az önellátáshoz már csak- egy kis lépésre van szüksége. De a mezőgazdasági válla­latok mindennapi gyakor­latának elemzéséből már nem ilyen optimista kép alakul ki. A csehszlovák mezőgazdaság termékeit túl drágán állítják elő (el­sősorban a fejlett európai országokhoz viszonyítva), a mezőgazdaságba fektetett pénzeszközök nem hozzák meg a várt eredményt, a mezőgazdasági vállalatok­nál még mindig túlsúlyban van az extenzív gazdálko­dásmód. Az irányítás több- fokozatú rendszere (minisz­térium — megyei mezőgaz­dasági igazgatóság — járást mezőgazdasági igazgatóság — vállalat) lassan réagál a mezőgazdasági vállalatok szükségleteire, elsősorban adminisztratív rendeletek, szabályok és előírások, utasítások termelőjévé vált, melyeket az irányítás min­den alacsonyabb fokán to­vább bővítenék. Az új gazdasági mecha­nizmusnak mindezt meg kell szüntetnie. A cselekvés központjában az önálló, ön­magáról döntő és tevékeny­ségéért teljes mértékben fe­lelősséget vállaló mezőgaz­dasági vállalat áll majd. Az elképzelések szerint a köz­ponti szervek az országos koncepciót fogják kidolgoz­ni. Az adminisztratív irá­nyítást gazdasági eszközök­kel pótolják, melyek hatás­sal lesznek a vállalati és a társadalmi érdekek viszo­nyára. Némely mezőgazdasági vállalat számára ez veszte­séget jelent majd. Megszű­nik az állam bőkezűsége, mely mindig, még az is­métlődő és egyértelműen a hibákból eredő gazdasági sikertelenség esetén is vé- gülis előkerítette a pénzt a vállalatok támogatására. Minden mezőgazdasági ter­melőszövetkezetnek és ál­lami gazdaságnak most meg kell találnia a gazda­sági önállósághoz vezető utat, azt a lehetőséget, hogy megkeresse a pénzt a válla­lat üzemeltetéséhez, hogy legyen pénz bérekre, gépek vásárlására., beruházásokra és a szociális programokra is. A változások a mezőgaz­daságban mindenkit sze­mélyesen érintenek. Első­sorban azzal, hogy a java­dalmazás rendszere, a vál­lalat virágzásáért érzett erősebb felelősségtudat motivál, hiszen a keresetek egyenes arányban fognak állni a munka eredményé­vel és az emberek elköte­lezettségével. És valószínű­leg ez a gyökere az átala­kítás elleni ellenvetésnek. A régi rendszer ugyanis az egész mezőgazdasági ter­melés minőségének rovásá­ra támogatta a kényelmes felelőtlenséget, jó keresete­ket és szociális előnyöket biztosított azoknak is, akik a munkahelyükre csupán bejártak. A. H. Dinamika és lemaradás Növekvő turizmus Mongóliában Az ősi történelmi és kul­turális emlékek a gazdag állat- és növényvilág, vala­mint az egzotikus hagyo­mányok és népszokások mind ‘ több külföldi turistát csábítanak Mongóliába. Az utóbbi öt évben számuk 1,4-szeresére nőtt, míg a valutabevételek megduplá­zódtak. Ebben a távoli ázsiai or­szágban harmincegynéhány évvel ezelőtt hozták létre az állami idegenforgalmi vállalatot. A Zsuulcsin nevű szervezet napjainkban már több mint száz külföldi utazási irodával! idegenfor­galmi központtal tart fenn üzleti kapcsolatot. Ennek eredményeképpen Európa, Amerika, Ázsia és Ausztrá­lia csaknem kéttucatnyi országából érkeznek vendé­gek. Figyelemre méltó, hogy nemcsak a szocialista orszá­gokból. hanem az Egyesült Államokból, Franciaország­ból. Olaszországból. Japán­ból érkező turisták száma is dinamikusan növekszik. Érdekesség, hogy az idén a tervek szerint különösen so­kan veszik igénybe az úgy­nevezett családi turizmus szolgáltatásait Finnország­ból, Franciaországból, Ausztráliából és Hongkong­ból. A sikerek, a forgalom nö­vekedése mellett a helyi szakemberek figyelmét ter­mészetesen nem kerülik el a hiányosságok sem, fő­képpen az, hogy a szolgálta­tások minősége bizony el­marad a nemzetközi szín­vonaltól. Ez talán azzal is magyarázható, hogy az or­szágban egyenlőre még nincs olyan oktatási központ ahol az idegenforgalmi szakma sajátosságait, fortélyait sa­játíthatnák el a következő évtizedek idegenvezetői, szállodafőnökei és más szakemberei. A növekvő igények kielé­gítése jegyében határozták el, hogy a fővárosban, Ulánbátorban nemzetközi kategóriájú szállodát épí­tenek fel a legközelebbi időszakban. Mind a Szelen- ga nevű hotel, mind pedig az újabb nemzetközi légi járatok beindítása lehetősé­get nyújt még több külföldi turista számára, hogy Mon­gólia szépségeivel megis­merkedjen. Egyébként, az, hogy a külföldiek érdeklő­dése megnőtt Mongólia iránt, azzal is magyarázha­tó, hogy fellendülés tapasz­talható a szomszédos álla­mok, Kína és a Szovjet­unió idegenforgalmában is. daróczi — Ulánbátori részlet — a fővárosban is újabb szállodát építenek

Next

/
Thumbnails
Contents