Szolnok Megyei Néplap, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-11 / 139. szám

1988. JÚNIUS 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Borsod után megyénk mozgósította a legtöbb diákot Százharminc építőtábor negyvenezer fiatalt fogad A holnap megkezdődő épí­tőtábori idényben 40 ezer magyar és külföldi fiatat dolgozik majd az ország 130 építőtáborában — tájékoz­tatta tegnap az ifjúsági szö­vetség székházában az új­ságírókat Krátíkné Cser Er­zsébet, a KISZ KB titkára és Forczek Erika, a KISZ KB Építőtáborok Titkárságának vezetője. Ez a létszám azt jelenti, hogy a táborok üzemeltetői meggondolták magukat. A hetvenes évek végén ugyan­is még mintegy hetvenezer fiatal munkájára tartottak igényt nyaranta a mezőgaz­daságban, a konzervgyárak­ban, . az építkezéseken stb. Azóta fokozatosan csökken a gazdaságok igénye, miköz- a fiatalok 31 év óta változat­lanul az építőtáborozást tartják a KISZ legnépsze­rűbb munkaformájának; jó­val többen jelentkeznek a táborokba, mint ahányan utazhatnak, így nyugodtan mondhatjuk, jutalom ma két hetet közösségben dolgozni­uk. A mostani 40 ezres lét­szám a tavalyihoz képest hatezres emelkedést mutat, így talán remélhető, hogy az építőtábori mozgalom túlju­tott a mélyponton. A legtöbb építőtáborozót egyébként Borsod adja az idén az országnak, szám sze­rint kétezer-háromszáz diá­kot. utána mindjárt Szolnok megye következik közel ket­tőezer-száz fiatallal. A kí­vülállóban joggal vetődhet, föl a kérdés: a mai munka­ínségben nem foglalnak-e el fölösleges munkahelyeket, nem használnak-e föl fölös­leges bért a diákok? Nem volna-e hasznosabb az eset­leg helyben meglelhető mun­kaerőt hasznosítani? A vá­lasz egyértelmű, s nemcsak a KISZ. hanem a táborozókat Üj kezdeményezés Szolnokon foglalkoztató gazdaságok is állítják: nyáron, a szabad­ságolások idején sem a me­zőgazdaságban, sem a keres­kedelemben nem kapnának ennyi munkáskezet, s ilyen nagy tömegben könnyen mozgósítható, átcsoportosít­ható munkaerőt. A diákmunka nem ol­csóbb, ám egyszerűen nélkü­lözhetetlen! Szerencsére a KISZ-nek sikerült egyezség­re jutnia a Pénzügyminisz­tériummal. s kiharcolnia az építőtáborok kedvezménye­zett státuszát, ami azt jelen­ti, hogy a gazdálkodó szer­vek nem bérkeretük, hanem költségeik terhére számol­hatják el az építőtáborozásra fordított pénzt. A legtöbb munkáskezet hagyományosan a mezőgaz­daság és az élelmiszeripar várja: a gyümölcsszedés, a kukoricacímerezés. a szőlő- művelés. a konzervipar el­képzelhetetlen volna diák­munka nélkül. Sok fiatalt foglalkoztatnak a kereskede­lemben és a vendéglátásban — elsősorban a Balaton partián. Változatlanul népszerűek a környezetvédő, a vízvédelmi építőtáborok. Beváltak az építőtáborozók működtette diákhotelek. Az idén az or- száe tizenhárom városának 17 kollégiumában működnek az olcsó (103, illetve diák­igazolványra 83 forintért) szállást kínáló diákhotelek. (Lapunkban korábban meg­írtuk. hogy Szolnok vissza­lépett. Nálunk sajnos az idén nem lesz diákhotel.) A szolnoki és a jászberé­nyi városszépítő táborok jó példáját említve munkatár­sunk r,zt kérdezte Králikné Cser Erzsébettől, hogy má­sutt is hasonlóan népszerű­ek-e* az ilyenfajta munkát kínáló építőtáborok. — Slzeretnénk, ha állandó­sulna a nyaranta építőtábo­rozó diákok létszáma, ezért minden új ötletet örömmel fogadunk, sőt magunk is kezdeményezünk — vála­szolta a KISZ KB titkára. — Többek között új kapcsola­tokat teremtettünk több vá­ros tanácsával is, ezt a munkát tovább folytatjuk. A városvédő, a városszépítő tá­borokat a környezetvédő tá­borok közé soroljuk, ame­lyekből jónéhány működik majd szerte az országban. Részt vállalnak például a fi­atalok az ónodi vár felújítá­sában, a temetők, a 48-as sírhelyek rendbehozatalá­ban. A szolnokihoz és a jászberényihez hasonló vá­rosszépítő építőtábor az idén sokfelé működik majd az or­szágban, például Pécsett, Debrecenben. Pécelen. a Balaton melletti települése­ken, Kaposváron, Kazinc­barcikán, Szegeden. Még egy kezdeményezés okán esett szó a sajtótájé­koztatón Szolnokról: július 3-tól ugyanis hazánkban az építőtáborozás történetében először itt rendezik meg a cigányfiatalok építőtáborát. Feladata a Motor úti lakóte­lephez vezető utak, járdák megépítése, rendbetétele lesz. Természetesen nem el­hanyagolható az a közösségi nevelőmunka sem, amely szabad idejükben vár a Szol­nokon építőtáborozó cigány­fiatalokra. Vasárnap Szigetszentmik- lóson. hétfőn az ország többi építőtáborában is megkezdő­dik az első munkanappal a harmincegyedik építőtábori idény. — E — A vendégváró vízmű vállalat A strand viszi, a kemping hozza a pénzt Új létesítmények Tiszafüreden, Berekfürdőn Megnyílt a Szolnok Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat új kempingje Tiszafüreden, a strand mellett. Ez a vállalat harmadik kempingje, már Berekfürdőn és Jászapátiban is nyitott egyet. Ha megis­merkedünk a beruházások okaival és a vállalat tervei­vel, kiderül, hogy nem vélet­lenszerű, alkalmi építgeté- sekről van szó, hanem át­gondolt idegenforgalmi tevé­kenységről. Az ötlet abból a tényből született, hogy kempingek általában a vízmű strandjai mellett létesülnek, csak ép? pen mások építik. A kem­pingekben vagy ezek mellett pedig megjelennek az étter­mek, a bisztrók, az árusok, melyek gazdái kisebb-na- gyobb haszonra tesznek szert. Csak éppen a vízmű fizet rá a strandok üzemel­tetésére, hiszen "ez a tevé­kenység országosan vesztesé­ges. Márpedig elsősorban a strand vonzza a turistákat, nél­küle sokkal kevesebbet keresne a lángossütő, és kevesebb pihenni vágyó állna meg éppen ott la­kókocsijával. A strandja mellé viszont a vízmű is építhet kempinget: Az első ilyen vállalkozá­suk Jászapátiban volt. A strand mellett korábban vadkempingező hely volt, gén. elhanyagolt állapotban. A vállalat tulajdonába ta­valyelőtt került, és tavaly -nár meg is nyitotta kapuit. A háromszáz turistát foga­ié, első osztályú kempinget )üfé, teakonyha, tévészoba «szí otthonosabbá. ősszel elkezdték és tavasszal fejez­ők be a tereprendezést, a lüvesítést. Tervezik, hogy — ia igény lesz rá — mosóhe­lyiséget is létesítenek és asz- faltutat építenek. Szeretnék a kemping területét is bő­víteni. A napokban nyitotta meg kapuit a Víz- és Csatorna­mű Vállalat tiszafüredi kem­pingje, amely a strand mel­letti 3,3 hektáros területen kapott helyet. Ez a létesít­mény ötszázötven pihenni vá­gyót fogadhat egyszer? re — autósokat, lakóko­csival érkezőket,, sáto­rozni vágyókat. A lakókocsikat csatlakoz­tatni lehet (a vízmű többi kempingjében is) az elek­tromos, a víz- és szennyvíz- hálózatra. A kempingben van valutaváltás, és kérés­re programokat szerveznek a Hortobágyra, Egerbe stb. Le­het csónakot kölcsönözni, ké­sőbb vízibiciklit is. biztosíta­nak majd. A szabadidő hasz­nos eltöltését segíti elő a sportpálya, amely a kispá­lyás focinak kedvez. A 18 millió forintba kerülő kem­pinget a vállalat sajat szak­embereivel építtette, és min­dent. még a bisztrót is a vízmű (természetesen szak­képzett) dolgozói kezelnek- vezetnek. A berekfürdői kemping­ben tavaly már tudtak fo­gadni tizennyolc lakókocsit, az idén 250 vendégnek ad­hatnak helyet. A másodosz­tályú kempingben egy lakó­kocsiban lehet főzni és itt található a hűtőszekrény' is. A kemping melletti strandon 350 négyzetméter nagyságú pavilont épített a vállalat, és magánkereskedőknek, -áru­soknak adta bérbe. Ha nem megfelelő az ellátás, nem hosszabbítják meg a bérleti szerződést. Ezzel a módszer­rel és azzal, hogy a saját lé­tesítményeit a vállalat maga üzemelteti, biztosítani tud­ja a színvonalat, a minősé­get. Berekfürdőn is vannak terveik; faházakat építenek majd, bővítik a kemping te­rületét — a régi csónakázótó feltöltésekpr. Nemcsak a kempingre, hanem annak környékére is „adnak”. Ki­kotorták a csónakázó tavat, a kotorékból szigetet képez­tek, amely néhány év múl­va horgászhely lesz. (A tóba persze halakat kell telepíte­ni). Megszereztek egy lerom­lott állapotú hatszáz négy­zetméteres épületet, amelyet majd. felújítanak és bővíte­nék, így alkalmas lesz ven? dégek fogadásira: szállás­helyet, kerthelyiséget, szóra­kozóhelyet alakítanak ki. Tervezik, hogy Karcagról sa­ját autóbuszokat indítanak Berekfürdőre, mivel a Vo­lán-buszok nem helyi, ha­nem távolsági járatként köz­lekednek, és ennél olcsóbban szeretnék megoldani az üdü­lők utaztatását. A tervek között nagysza­bású beruházások is sze­repelnek. Még több kem­pinget' szeretnének a sa­ját strand, fürdő mellett: az idén Cserkeszőlőn kezdik meg az építést. Ez is, a Jász- szentandráson épülő is két év múlva lesz kész. Abád- szalókon hat és fél hektár­nyi területen télen-nyáron üzemelő üdülőfalu építését tervezik, ehhez nyugati és belföldi tőketársakat keres­nek. Vegyes vállalati beru­házás lesz a Tiszaligetben épülő gyógyszálló is. A tár­gyalások most folynak, a szálló terveit már elkészítet­te az osztrák partner. P. É. Jeleket hagyunk a tájban Bizonyára, nem vagyok egyedül abban, hogy amikor mű­úton bármelyik irányból is közelítem meg Szolnokot, min­dig felötlik bennem a gondolat; vajon egy gépkocsival el­suhanó átutazóban, egy először erre vetődő külföldiben mi­lyen benyomást kelt a megyeszékhely képe. Mennyire talál­ja otthonosnak, vagy uram bocsá’ kietlennek, érdektelennek. Az idegen jórészt azon az útvonalon halad, amely évszáza­dok óta a város főutcáját, egyben központját is jelenti. E városmag külcsíne tehát meghatározó, hiszen az itt lakók „lokál-identitástudatát” — az otthonukon kívül — települé­sük centruma is befolyásolja. Ezért sem mindegy, hogy a közeljövőben, mondjuk az. ezredfordulóig, milyen formát ölt, milyen esztétikai jegyekkel gazdagszik Szolnok város képe. A múlt, a jelen és a jövő építészeti megítéléséről, az utcakép napirenden lévő, várható válozásairól faggattuk He­rényi András városi főépítészt. Pár Nándort, a SZOLNOK - TERV építésztervezőjét és Tánczos Máriát, a MAHIR Me­gyei Központjának igazgatóját. A hagyományokat felrúgni bűn A lokálpatrióta kíváncsi típusú ember; „vigyázó szemmel” kíséri, hogy mi történik szeretett városával most, vagy tíz, húsz, har­minc év múltán, hogyan mó­dosul a jelenlegi — sokszor bírált — utcakép, mennyire érzi majd jól magát a jövő század polgára Szolnok vá­rosában. Mivel egy-egy építészeti alkotás megítélése egyéni íz­lés dolga, így természetesen különbözőek a vélemények. Ügy is mondhatnánk; ahány ember, annyiféle mérce, márpedig egy városképnek koncepciózusnak, arányos­nak és vég nélkül sorolhat­nánk a jelzőket, hogy mi mindennek kell lennie. Nem irigylésre méltó tehát a tervezők, építészek helyze­te, ha egy középület nem arat osztatlan sikert — akár szakmai körökben, akár a közönség köreiben. Az épí­tészetben kiváltképp szem előtt zajlik minden — már ami a végeredményt illeti. Berényi András Szolnok város főépítésze kritikusan beszél önmagáról és a város­ról is: — Híve vagyok annak a szemléletnek, hogy egy fő­építész gondolkodásmódja igenis látszódjék a városké­pen. Miután a szubjektumot nem lehet kiiktatni az építé­szetből, vállalom a felelős­séget azért, amit csináltam ebben a városban. Ma már mások a körülmé­nyek, a feltételek, mint pél­dául tizenöt évvel korábban. A hetvenes évek közepén számolatlanul áramlott a pénz a hazai városokba, s ez nem tett jót a városképnek. Hogy miért nem? Mert azok az építkezések inkább beru­házások voltak, napjainkban azonban nem beruházásokra van szükség, hanem jó épí­tészeti megoldásokra. Nem hiszek például abban, hogy egy városnak meg kellene szüntetnie bizonyos utcákat csak azért, mert nem szabá­lyosak. Amellett vagyok, hogy az évszázadok alatt ki­alakult településszerkezet adottságait nem szabad meg­változtatni. Szolnoknak egyébként vannak értékes épületei, s különösen ki­emelkedő értékű a település- szerkezete. amelyben olyan védett részek találhatók, mint a Tabán vagy koráb­ban a Katonaváros. (Ez saj­nos megsemmisült. Intő jel: a legnagyobb bűn az évszá­zados hagyományokat fel­rúgni.) Hogy milyen városnak tar­tom Szolnokot? Elsősorban azt látom, hogy nincs város­tudata. Felduzzadt, falusias város. Itt jegyzem meg, hogy különbség van a városodás és a városiasodás között. Az előbbi egy mennyiségi növe­kedést jelent, amelyet el le­het érni emberek nélkül is, míg a másik minőségi, gon­dolkodásmódbeli változást igényel — főleg a fejekben. jobban vigyázzunk értékeinkre Most. arra kell koncentrál­nunk, hogy sokkal kiegyen- súlyozottabban,' arányosab­ban fejlődjön a város. Vissza kell kanyarodnunk azon ér­tékeinkhez. amelyek feltétle­nül megőrzendők. Az épí­tésznek. aki jeleket hagy a tájban, tiszteletben kell tar­tania elődei munkáját, ösz- szetett- dologról van szó: hi­szen a beruházó tudja, mit akar, az építész a hogyant tartja szem előtt, míg a fő­építész — városképi megfon­tolásból — a harmónia meg­teremtésén munkálkodik. .Mert tudvalévő, hogy egy jól megtervezett ház önmagá­ban csupán egy jeles' alko­tás, de még nem utcakép. Szeretném megérni, hogy az ezredfordulóra visszaáll- na a főutca eredeti vonala; a Tisza-hídtól a vasútállo­másig. Szeretném, ha. né­hány épületet felújítanának. Például a Fehér Kereszt pa­tika és a Béke eszpresszó homlokzatát, ugyanis ezek Szolnok legszebb épületei közé tartoznak. A főút men­tén két-három emeletes épü­letek létesülnének, alattuk üzletsorral. De ez még a jövő zenéjef Pár Nándor építésztervező, olyan szakember, aki szin­tén alkotó módon vesz részt a városkép megtervezésé­ben, alakításában. Jelenleg — többek között — az ő ter­vei alapján bővítik a Varga Katalin Gimnáziumot. — Minden városnak meg­van a maga sajátos hangu­lata, karaktere. Az épített környezet egy hosszú folya­mat eredménye, s ezt feltét­lenül tovább kell fejleszte­ni. Mostanában megadatott a lehetőség, hogy szabadab­ban tervezhetünk. Ez úgy értendő, hogy nem kötik meg a kezünket bizonyos technológiák; más szerkeze­tek is rendelkezésünkre áll­nak, mint korábban. Jobban tudunk vigyázni értékeinkre. A közelmúltban társadalmi munkában csináltunk egy tanulmánytervet, amelyben bejelöltük, hogy mi az, amit le kell bontanunk a főutcán, mi az, ami csupán tataro­zásra szorul, s mi az, ami kisebb korrekciót igényel. A munka már elkezdődött; a járókelők a Metál melletti foghíjon már láthatják a kezdő lépéseket, de ugyan­úgy már régebb óta látható jelei vannak" a banképítke­zéseknek. (Ságvári körút, Beloiannisz út.) Több zöldterület ezentúl sem lesz a városközpontban, mert hát valahol „be kell sűrűsödnie” egy városnak, s hol máshol, mint a centrum­ban. Ellenben elképzeléseink között a Ságvári körút meg­hosszabbított vonalában sze­repel egy gyalogos híd a Tiszán, amely a Tiszaligetbe vezetne, így ez a terület jobban bekapcsolódna a vá­ros életébe. Távlati terv, hogy árapasztó csatorna épülne a liget déli oldalán, következésképp később már egy Tisza-szigetről beszél­hetnénk. De ez még odébb van; egyelőre pénzügyi ne­hézségek lassítják a terv valóra váltását. Ha a köz­lekedési gondok enyhülné­nek a főutcán, ha megépül­nének a tervezett létesítmé­nyek, ha ... csupa ha, de ha mégis, bízvást előnyére módosulna a város képe. A városkép alakulásához azonban nemcsak az építé­szek járulnak hozzá, hanem sok más vállalat, egyesület, szervezet stb. mellett egy reklámügynökség; nevezete­sen a MAHIR Megyei Köz­pontja. Az iroda igazgatójá­val, Tánczos Máriával két évvel ezelőtt arról beszél­gettünk, hogy milyen nagy­szabású tervekkel indul az újonnan alakult közterületi zsűri, amelynek fő feladata — egy színesebb, látványo­sabb városkép érdekében — a reklámtáblák, cégérek en­gedélyezése volt. Ám a zsűri alig egy évig működhetett. — Meghiúsult a terv, fel­bomlott a csapat. Feljelen­tették a zsűrit, hogy nincs joga az esztétikai bírálatért anyagi ellenszolgáltatást kér­ni. Még 1986 végén vissza­vonták az engedélyt. Köz­ben jött egy új rendelet, amely kimondta: egy négy­zetméter feletti reklámtáblá­hoz építési engedély kell, s ezt a tanács műszaki osztá­lya adja ki. Megváltozott a helyzet: most már néhány cég maga barkácsolja a fel? iratokat. Egyik-másik úgy is néz ki... Romantikát a városba Az ízléses, jól elhelyezett reklámtáblák színesítik egy város utcáját. Ez tagadhatat­lan. A tanácsnál viszont nem nézik jó szemmel, mondván: „mi lesz itt, táblaerdő?” Az Ady Endre úti tízemeletes házak meztelen falaira nem engednek zománcozott nagy méretű táblát szerelni, azt mondják: menjünk a Szé­chenyire. Csakhogy a válla­latok ott szeretnének reklá­mozni, ahol legnagyobb a forgalom. Éppen ezért úgy döntöttünk, hogy „kitörünk” a városból; a bevezető utak mentén 2x2 méteres táblá­kat helyeztünk el. Nemrég a TITÁSZ-szal szerződést kötöttünk, hogy a kandeláberekre táblákat sze­relünk fel, majd pedig a 4- es út lánckorlátaival próbál­kozunk a centrumban. Ezek a táblák egyúttal védik a gvalogosokat a járművekről felcsapódó sártól is. Célba vettük továbbá a városi autóbuszok oldalát is: Pes­ten vagy más városokban ez most nagyon dívik. Nálunk azonban alig kapni rá vál­lalkozó céget, pedig a Volán nem zárkózik el.-Üde színfoltjai egy város­nak a kirakatok elé felsze­relhető, sokszínű-és formájú napvédők. Most ezzel kísér­letezünk, hátha- lesz olyan vállalat, amely kedvet kap­na hozzá. . Szeretnék egyszer úgy vé­gigmenni a főutcán, hogy több színt, több növényt lát­nék. Kötelezővé tenném pél­dául — legalább az itt la­kóknak —, hogy az erké­lyeiken futó muskátlit ültes­senek ki. Jó lenne szép ki­rakatokat és pavilonokat •megbámulni, és egyáltalán a valahol rég elveszett ro­mantikát visszacsempészni a városba... * * * Három szakember, három — túlnyomó részt — egybe­hangzó vélemény. Mindegyi­kőjük a város szebbé téte­lén, jobbításán fáradozik. Megállapításaikból az tűnik ki, hogy e nemes munkál­kodáshoz — kivált az építé­szek esetében — alapvetően egy megbízható gazdasági háttér szükségeltetik, ám nem minden esetben csak az anyagiakon múlnak a dolgok. Olykor elegendő len­ne egy hathatós „igen” szó a sok „nem” árnyékában. Csak hát a kényszerítő kö­rülmények sokszor gátat szabnak vágyainknak. Mi városlakók, közülünk többen lokálpatrióták tud­juk: az aggódó féltés váro­sunkért nem kerül pénzbe, s kötelességünknek érezzük, hogy erre — a kedvező vál­tozások reményében — jo­got formáljunk. Közös meg­győződésünk, hogy ez így is van rendjén. Jurkovics János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents