Szolnok Megyei Néplap, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-09 / 137. szám
Ünnepf könyvhét — Könyvtári napok Az anyanyelv ügyének szolgálatában Összefogás a Verseghy-életmű szellemében A Verseghy Ferenc nevét viselő megyei könyvtár — névadójának munkásságához és szelleméhez híven — országos nyelvművelő tevékenységet vállalt fel, hogy ezzel is bővítse szolgáltatásainak körét. Ez a munka az ország általános iskolai tanulói és tanárai körében kívánja az anyanyelv ügyét szolgálni. A szükséges anyagi fedezet előteremtésére a könyvtár 1987 őszén alapítvány létrehozására kérte föl a város üzemeit, vállalatait. A hívó szónak foganatja lett: sokan készpénz átutalásával járultak hozzá az anyanyelv ápolását célzó alapítványhoz. Száz-százezer forintot adott a Tiszamenti Vegyiművek és a Szolnoki Cukorgyár, ötvenezret a Víz- és Csatornamű Vállalat, harmincezret a Kőolaj- kutató Vállalat és a Szolnoki Papírgyár. 10—10 ezer forinttal járult hozzá az alapítványhoz a Tiszántúli Gázszolgáltató Vállalat és a Jászkun Volán, 5—5 ezer forintot ajánlott fel a Jász- Nagykun Vendéglátó Vállalat Gyermekélelmezési Leányvállalata és a Vörös Csillag Ruhaipari Szövetkezet. Az eddig befolyt összeg tehát 340 ezer forint, amelynek csupán kamatát kívánja a könyvtár évenként felhasználni, érintetlenül hagyva a még gyarapításra váró tőkét. Szolnokon és a megyében egyre többen tudják, hogy az európai kitekintéssel rendelkező Verseghyt méltatlanul szorította háttérbe kora. Ezt érezvén írja a költő a síremlékén idézett sorokat: „Sors elfojtván zöld rügyét, Sírjában kezdi életét.” És valóban: a jeles irodalmár és nyelvtudós utóéletének mind teljesebb kibontakozását látjuk az utóbbi években. Ezt szeretné szolgálni a könyvtár azzal is, hogy felvállalta nevéhez kötötten az említett anyanyelvi mozgalmat. A könyv ünnepe áhítatában ne legyen tehát meglepő a kijelentés: szerencsés intézmény az, melynek polihisztor névadója országos, sőt európai nagyság, aki szülővárosán, szűkebb hazáján túl egész népének nyújthat átfogó ismereteket nyelvről, irodalomról, történelemről, filozófiáról, zenéről, de főleg önismeretről, emberségről, tenni és élni akarásról. Ha későn is, de biztosan nem elkésve, Szolnok városa, a szülőváros, lépésről lépésre tárja fel nagy fiának munkásságát: a könyvtár immár teljessé tette műveinek megjelentetését, s tudományos ülésszakok, értekezések sora hívta és hívja föl az érdeklődők figyelmét. Ez már nem egyszerű gesztus, hanem az évszázados adósság tudatos és jól átgondolt törlesztése. Ennek kíván tehát fontos mozzanata, biztos láncszeme lenni az évenként megrendezendő országos Verseghy nyelvművelő verseny, mely már ez évben is a tanulók százait mozgatta meg. Ugyancsak a Verseghy nevéhez kötjük a pedagógusok körében ez évben először kiírt pályázatok témáját. Ök a felnövekvő nemzedék oktatásának, nevelésének oldaláról közelíthetnek Verseghy nyelvről vallott nézeteihez. A könyvtárnak, ha feladatát egy városhoz, megyéhez méri, tudós műhelyként is meg kell állnia a helyét. Ehhez több kell. mint az állományában tárolt információk halmaza. Ezt a pluszt, ezt a többletet vállalta és vállalja őszinte elhatározással a megyei könyvtár kollektívája akkor, amikor névadója szellemi hagyatékát őrzi és fejleszti. Jó honpolgárként, sőt — ne restelljük kimondani • , lokálpatriótaként mindezt alapvető kötelességünk is végezni. S hogy tehetjük, az több szempontból is az alapítványtevők áldozatos anyagi segítségén múlik. Horváth Károly Az iskolában is kellenek a könyvek Gyakran mondják, hogy olvasóvá a könyvtár nevel. Az állítás így persze egyoldalú. Fontos, hogy a gyereknek már óvodás korában sokat meséljenek. A mesehallgatás hatékonyan fejleszti a fantáziát, megalapozza az olvasási kedvet, amely a későbbi alkotóképesség alapja is. Megrovóan csóválhatjuk a fejünket, ha azt látjuk, hogy a kétéves gyerek folytonos „mi ez?”, vagy az óvodás szűnni nem akaró „miért?” kérdésére valamelyik felnőttől ingerült, elutasító választ kap. Véteknek tartjuk a gyerek tudásvágyának letörését. Nem ez-e, ha az olvasni tanuló, világgal ismerkedő gyermek számára nem biztosítjuk az érdeklődést, látókörét fejlesztő, okos könyveket? Ha szakmai kérdésként akarjuk megfogalmazni, hogy ki neveljen olvasóvá, azt a választ adhatjuk: az aki az iskolában az olvasásra, betűvetésre tanítja a gyerekeket. Tudni kell olvasni ahhoz, hogy később rendszeres olvasóvá váljék valaki, aki pedig nem olvas, kevésbé jut ismeretek birtokába. Szolnok megyében az iskolák 15 százalékában van függetlenített iskolai könyvtáros. Az iskolák előzetes költségvetése, valamint a könyv- kínálat egybevetéséből az derül ki, hogy a jelenlegi árak mellett kevés iskolának van esélye rá, hogy a szükséges könyveket megfelelő példányban beszerezze. Rosz- szabb a helyzet, ha a folyóiratokat vagy video-anyago- kat is számba vesszük. Még a demográfiai csúcs levonulása után is van olyan iskola, amely majdnem 30 osztályt működtet, de a könyvtár szaktanteremben van szekrényekbe zárva. A gyerekek gyakran egész napjukat az iskolában töltik, valójában mégsem jutnak hozzá a számukra fontos könyvekhez, mert a fenti tényezők valamelyikének a hiánya miatt — nincs kinek a segítségével, nincs hol és nincs mit olvasni — számukra azok elérhetetlenek. A gyerek vagy eljut az egész napos iskolai elfoglaltság után a közművelődési könyvtárba jó olvasmányért, vagy ehelyett sokszor méregdrága színes lapokat vetet a szüleivel, hogy az érdekesség iránti igényét kielégítse, vagy netán leszokik az olvasásról és csak a tv-t nézi. Ha lebecsült, sokadrangú kérdés az iskolában a könyvtár, ha nem trdem az informáltság, az olvasottság, ne csodálkozz!':ha romlik a gyerekek ölve:.-isi kedve. Vannak települések és iskolák, ahol fokozott gondot fordítanak a gyerekek könyvtári ellátására: többek között Jászberény, Török- szentmiklós, Kisújszállás egyes általános iskoláiban, Tiszaföldváron a gimnáziumban, Kisújszálláson a szakmunkásképzőben érdemi fellendülést hozott a jól szervezett könyvtári munka, amelynek gyümölcsöző hatása érezhető az egész iskolában. Az iskola és a könyvtár együttes nevelőmunkájának szükségességét persze még korántsem ismerték fel mindenütt. A könyvtárosok és a lelkes pedagógusok együttes feladata hogy hozzájáruljanak a?, iskolai könyvtárak társadalmi szerepének elismeréséhe iia a jelen helyzetben i-.z iskola nem is omlik ossz. i könyvtár nélkül, akkor is í.zükséges átgondolni a kettő egymást segítő tevékenységét — vala- mennyiün! jövje érdekében. Bertalanná Kivács Piroska A megye leggazdagabb gyűjteményi! iskolai könyvtárainak egyike a jászapáti Mészáros Lőrinc Gimnázium és Vasútgépészet! Szakközépiskolában található. Szünetben, lyukasórában gyakran betérnek ide a diákok Pillantás a háttérbe Akik a válaszok ideglelésén dolgoznak A könyvtárban reggeltől estig „Kedvenc időtöltésem mindig az olvasás volt, ezért szeretnék könyvtáros lenni.” Jelentkezésüket nem ritkán így indokolják érettségizett fiatalok. Az indoklás — kellő ismeretek hiányában — általában naiv elképzeléseken alapul. Úgy gondolják, hogy a könyvtárosnak egész nap szinte más dolga sincs, csak az olvasás. Továbbá, hogy abból lesz a jó könyvtáros . aki szeret olvasni, sőt mi több: aki szeret olvasni, annak csakis a könyvtárosi pályán a helye. Csalóka látvány A laikusok tájékozatlanságát a könyvtárosi munka sokrétűségéről nem vehetjük zokon. Mert mit iát mondjuk a megyei könyvtárban az olvasó? A kölcsönzőpultnál bevesznek, kiadnak könyveket. Ez világos, látható, érthető. De mit csinálnak a többiek? Az általános kép: íróasztaluknál ülve elmélyülten olvasnak, ki tudja mit. Ceruza van a kezükben: leveleit írnak? Rejtvényt fejtenek, jegyzetelnek? Olvasója válogatja, ki mire tippel. De komolyra fordítva a szót: hisszük, hogy az olvasók tudják, vagy legalább feltételezik: írással, olvasással és egyéb, megfeszített munkának nem tűnő foglalatossággal mindenekelőtt az ő kéréseik teljesítésén, a „válaszok” meglelésén fáradoznak a könyvtárosok. A válasz lehet egyetlen mű hazavihető, azaz kölcsönzői példánya, lehet a válasz egy évszám. név, néhány mondatos információ, de lehet a megadott témával kapcsolatos kiadványokat felsoroló több oldalas címlista is. Személyes érdeklődésből bármelyiket végigolvasnia csak otthon szabad a könyvtárosnak — hiszen az olvasó nem várakoztatható —, és ott tornyosulnak a feie fölött más feladatok is. Néhány a kevésbé közismertekből: olvasótábor tervezése, szervezése, forgatókönyv összeállítása vetélkedőhöz, kiadványszerkesztés, együttműködési megállapodások fogalmazása, felmérések tervezése, végzése, a mozgásukban korlátozottaknak házhoz szállítandó könyvek kiválogatása, stb. A felületes szemlélőnek úgy tűnhet, hogy az olvasószolgálati tér: maga a könyvtár, hiszen itt minden szükséges kellék megvan: könyv,. A gyarapítás fő gondja: miből és mennyit vegyünk? A könyvtárost a bőséges kínálat óhatatlanul elragadná, de az előre megszabott éves vásárlási keret minduntalan visszarántja a földre. A példányszámok arányainak illusztrálására egyetlen adat: a felnőtteknek szóló, várhatóan legkeresettebb művekből is csak maximum 5—6 példányt, — vagyis ezer olvasónként egyet! — tudunk megrendelni. Nem csoda, hogy bizonyos kötetekért hónapokig sorban állnak az olvasók! Állandó figyelmet és nagy éberséget igénylő feladat a Szolnokról vagy Szolnok megyéről illetve nevezetes személyiségeiről szóló ún. helyismereti dokumentumok megszerzése — a napjainkban megjelenőké és a régebben kiadott, de még hiányzó műveké egyaránt. Talán kevesen tudják: ilyen anyagot. — legyen az könyv, folyóirat, térkép, fénykép, képeslap stb. — magánszemélyektől is megvásárol a könyvtár. Sajnos többségük: csak a könyvtáron belül számít újA cédulákon, sokszorosítás után, jelezni kell. hogy a könyvtár melyik részlegében lelhető fel az adott mű, majd következhet a katalógusba osztás. Itt is szabványok segítik (vagy kötik meg) a könyvtáros kezét. A legalapvetőbb tudnivaló például a könyvtáros-abc, mely nem azonos a szokványos könyvtáros, katalógusok. Rendeltetését tekintve kétségtelenül ezek a legfontosabb terek, de működik, mert szükséges, „hátország” is. A könyveket és az egyéb dokumentumokat be kell szerezni, nyilvántartásba kell venni és meglétüket cédulákkal jelezni kell a katalógusban. nak, a boltokban már 1—2 hónappal korában fellelhető. A késés oka az, hogy a könyvtárak egy kimondottan munkájuk megkönnyítésére létrehozott országos vállalattól szerzik be a dokumentumok jelentős hányadát. E kapcsolat számos előnye közül most csak az egyik legfontosabbat említjük, azt, hogy a könyveket feldolgozva, azaz olyan kartonokkal ellátva szállítja a vállalat, melyen szereplenek a mű legfontosabb adatai, a tartalmát kifejező szakszámok, ill. tárgyszavak. Egy- egy ilyen leírás elkészítése szakmán belül is a tudományok tudományának számít, mert a sorrendet, pontot, vesszőt, a zárójelek, nevek írásának formáját stb. szigorú szabványok sora rögzíti. melyektől eltérni nem lehet. Szerencsére akadnak megszállott dokumentumleírók is. akikre annál is nagyobb szükség van, mert az antikváriumokból, a különböző intézményekből, magánosoktól beszerzett műveket — a megyei könyvtárban évente mintegy 200 félét — önállóan kell feldolgozni. abc-vel. Persze hosszan sorolhatnánk a könyvtár rejtelmeit: nem véletlen, hogy a kezdő olvasó számára a „könyv, könyvtáros, katalógusok” hármasból az utóbbiak a legfélelmetesebbek. Pedig nélkülük, nem túlzás, megbénulna a könyvtár. — Csekiné — _________________________—t____________ A „félelmetes" katalógus Miből és mennyit... Mit olvasnak a gyerekek? Az olvasás szeretete nem születik az emberrel együtt. Ez az érzelmi, értelmi szükséglet fokozatosan, a környezet hatására alakul ki mindenkiben: mindenekelőtt a család, az iskola és a könyvtár nevelő tevékenysége eredményeként. Hosszú- hobszú éveken át úgy tűnt, hogy ezt az elméleti igazságot a fentebb említett „triász” — kisebb-nagyobb hiányosságoktól eltekintve — egészen jól, hatékonyan tudja megvalósítani. Évről évre emelkedett a gyermek- könyvtárakba járók, sőt az úgynevezett „könyvfaló” gyerekek száma, akik képesek voltak egyetlen év alatt 80—100 könyvet is elolvasni! (De a könyvtárba járó gyerekek többsége is 20—30 kötetet olvasott el ugyanennyi idő alatt). Aztán a kocka lassan fordulni kezdett, aminek az lett a vége, hogy az utóbbi időben a gyerekek jóval kevesebben és kevesebbet olvasnak, sőt egyre inkább megfigyelhető az a tendencia is, hogy sokan egyáltalán nem vesznek a kezükbe könyvet. A jelenség gyökereit keresni, kutatni igen ösz- szetett feladat. Annyi bizonyos, hogy önmagában sem a család, sem az iskola, sem a könyvtár nem tehető felelőssé e negatív változásért. Az ünnepi könyvhét napjaiban valószínűleg sok felnőttben felmerül a kérdés: Csukás István, Lázár Ervin és a többiek vajon ismerem a gyerekek ízlését, vajon tetszeni fog az ajándékként megvásárolt kötet? Ez a bizonytalankodás onnan származik, hogy igen sokat változott a gyerekek irodalmi érdeklődése, ízlése az előző generációkhoz képest, amit nem tudtunk feltérképezni eléggé. A legkisebbek és a valamivel nagyobbak még örömmel olvassák a népmeséket, műmeséket — Csukás István, Lázár Ervin és a többiek remekléseit — sőt legnagyobb kortárs költőink Weöres Sándor, Tamkó Sirató Károly, Zelk Zoltán, Nemes Nagy Ágnes gyerekverseit is. A serdülőkor Határához • érve, illetve azon is túllépve egyre erősödik a fiúknál és a lányoknál a kalandos, mozgalmas, cselekményes művek olvasásának igénye. S bizony azt tapasztaljuk, hogy nem kíváncsiak nagy klasszikusaink írásaira, többet jelent számukra, ha hozzájuthatnak pl. Lucás (Csillagok háborúja), Kotzwinkle (E. T.), Kahn (A Jedi visszatér) című könyveihez. Ezért talán res- tellkednünk kellene? Hiszen a mi irodalomesztétikai értékrendünk szerint nem ilyesféle műveket kellene, illene olvasni ok! Ellenéryként álljon itt Ranschburg Jenő pszichológus véleménye: „Attól, hogy a mai tizenéves másképp gondolkodik, vagy mást olvas, még nem biztos, hogy az rossz”. S való igaz, a mai gyerekek egészen másként gondolkodnak, nagy elánnal fordulnak például már egészen kicsi korukban az ismeretközlő irodalom felé. Még olvasni sem tudó óvodások is jókedvűen veszik kézbe, nézegetik a Búvár zsebkönyveket, a Bölcs bagoly, a Képes Történelem, Képes Földrajz stb. köteteit. A kisebb-nagyobb iskolások pedig igazi elmélyültség- gel, „komoly tudósokként” tanulmányozzák az őket érdeklő szakirodalmat: legyen az haditechnikai vonatkozású, vagy a számítógép programozásával kapcsolatos mű. Kétségtelen; némi csodálkozásra késztetheti a könyvtárost ez az erőteljesen megnyilvánuló szakirodalmi érdeklődés. Pedig nincs ebben semmi csoda, hiszen a technika századát éljük: a célszerűség, a praktikum vezérli mindennapi életünket, gondolkodásunkat, következésként fiaink-lányaink számára is ez a modell a követendő példa. Horváth Attiláné
