Szolnok Megyei Néplap, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-08 / 136. szám
1988. JÚNIUS 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Teherautó-bemutatót rendeztek a Közlekedési Múzeum előtt. A gyártó, az NDK-beli Nutzkraft Fahrzeug Kombinát és a hazai forgalmazó, az Autóker mutatta be a legújabb típusú IFA Multicar többféle felépítménnyel felszerelhető kisteherautókat, az ipari és mezőgazdasági vállalatok képviselőinek (Fotó: P. G.)------------------------------------------.--------------------------------------------7-----------------------------------------------------------------------------SZOT-szóvivői tájékoztató Előtérben az érdekvédelmi munka A szakszervezeti mozgalom időszerű kérdéseiről, a szakszervezeti szervek feladatairól tájékoztatta az újságírókat kedden- Szalay Ferenc. a SZOT szóvivője. Elmondta, hogy az elmúlt hetekben a közvélemény érdeklődésének homlokterébe került a szakszervezeti tevékenység, a dolgozókat különösen az foglalkoztatja, hogy a pártértekezleten elhangzottak alapján milyen új feladatok hárulnak a szak- szervezetekre. A SZOT vezetői szerint — folytatta a szóvivő — a mozgalomnak reagálnia kell a pártértekezlet határozataira, hiszen az abban foglaltak meghatározóak az elkövetkéző időszakra nézve. Másrészt szembe kell nézni számos problémával, például az utóbbi időben kialakult foglalkoztatási nehézségekkel, a hosszabb-rövidebb ideig állás nélkül maradók gondjaival, az áremelkedések okozta feszültségekkel, a bérezési problémákkal, a szociális ellátás hiányosságaival, s általában az élet- és munkakörülmények kedvezőtlen alakulásával. A szakszervezeti vezetők úgy látják, hogy a mozgalomban elsősorban az érdekvédelmi munkát kell erősíteni, s ehhez az alapszervezeteknél is szükséges biztosítani a feltételeket; ám mindez csak tartalmi, szervezeti megújulással együtt lehetséges. Az alapvető kérdéseket az ősz folyamán a két kongresszus közötti félidőben megrendezendő országos szakszervezeti tanácskozás napirendjére tűzi a SZOT. A Minisztertanács és a SZOT vezetőinek soron következő megbeszélése napirendjéül a SZOT az 1988. első negyedévi tapasztalatok értékelését javasolta, különös tekintettel a fogyasztói árak, a bérpolitika, a szociálpolitika, a foglalkoztatáspolitika kérdéseire, valamint a társasági törvény előkészítésével kapcsolatos problémák megvitatására. KelAek a fácáncsibék Abádszalókon a MA VOSZ egyik legnagyobb mesterséges keltető és nevelő telepén. A mostani szezon eltér a korábbi évek gyakorlatától, mindenekelőtt abban, hogy az átlagosnál lényegesen jobb a kelési arány, 15—20 százalékkal töibb pelyhes jószág kel ki a tojásokból, mint amire a „vérmes reményű” szakemberek is számítottak. Ez mindenekelőtt azzal magyaráziható, hogy enyhe volt a tél ,a zárt törzsállomány és a vadon élő szárnyasok jó kondícióban vészelték át a téli hónapokat. A hóta'karó nélküli földek a szabadon élő fácánoknak biztosították a megfelelő eledelt. A másik tényező, hogy a gabonafélék korán és szépen fejlődtek, bökrosodtak, így nem kellett várni a lucernásra, ahová legszívesebben rakják fészkeiket, hanem a nyolc-tíz centi magas búza, ősziánpa táblákba is bőven telepítették fészekaljaikat. Ez a körülmény megfelelő védettséget, biztonságot nyújtott, illetve ad jelenleg is az állománynak. Az első turnusban berakott tojásokból 28—30 ezer kelésre számítottak, ezzel szemben 42 ezer csibe látott napvilágot. A második berakásnál is hasonló jó, vagy még magasabb a kelési százalék, eléri a 45—46 ezret. A francia és olasz speciális keltető gépekkel az augusztus végéig tartó idényben körülbelül félmillió fácáncsibét keltetnek ki. A pelyhes jószágok nyolc hétig zárt előnevelőbe kerülnek, majd megerősödésük után telepítik ki őket a vadásztársaságok cserkésző Bőséges a tavaszi apróvad-szaporulat területeire. A mesterséges szaporítás eredménye, tulajdonképpeni vizsgája ezután dől el, az előző évek tapasztalatai ugyanis azt mutatják, egyes térségekben nem fordítanak a vadásztársaságok, mezőgazdasági dolgozók kellő figyelmet az apróvadak védelmére, ezért aránytalanul kevés kerül vissza lövésre, egy részük gondatlanságból elpusztul. A fácánokhoz hasonlóan igen jó a mezei nyúl szaporulata is a jászsági, nagykunsági és a Tisza-vidéki mezőkön. Számokkal ugyan a vadászok még nem szolgálhatnak, hisz sok a természetes élő búvóhely, de már többször láttak másfél, két- kilós idei kisnyulakat is. A tapsifüleseknek ugyancsak jó mentsváruk a dúsan zöl- delő és helyenként már kalászba szökkenő gabonatáblák, a zöldrengetegben veszély nélkül hozhatják napvilágra szaporulataikat. A lucernásokba fészkelő apróvadak helyzetét nehezíti, hogy a mai modern kaszáló- gépek haladási sebessége meglehetősen nagy, eléri az óránkénti 30—40 kilométert, így a kaszákra szerelt vadriasztók elveszítik jelentőségüket, mert mire jelzésükre a fácán felröppenne, a nyúl el- ugrana, máris elkapja az éles vágószerszám. Megyénk harmadik jelentősebb mezei vadja, az őzállomány -is szép, egészséges, ezúttal nem találtak az elmúlt évekhez hasonló has- menéses megbetegedéseket, elhullást. Ahhoz viszont, hogy az egész állomány visz- szanyerje régi jó kondícióját legalább három-négy évre lesz szükség. Az apróvad vadászat nemcsak szenvedélyes sport, hanem jó üzlet is, külföldiek jó valutát fizetnek az élőnyúlért, őztrófeáért, a fácánkilövésekért. A vadásztársaságoknak tehát többszörösen érdeke, hogy jól sáfárkodjanak az ismét növekvő állománnyal. Június 10-én, pénteken Megyei tanácsülés Június 10-én, pénteken délelőtt 9 órakor a Szolnok Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága és a Hazafias Népfront Megyei Bizottságának elnöksége együttes ülést tart. Értékelik a településfejlesztést elősegítő társadalmi munka 1987. évi eredményeit, és átadják a népfront elnökségének elismerő oklevelét. Ugyanekkor ülést tart a megyei tanács is, amelynek napirendjén két jelentős téma szerepel: megvitatják Szolnok megye közlekedési és hírközlési hosszú távú programjának végrehajtását, valamint a 2000-ig szóló fejlesztés programját; javaslat hangzik el a megye ezredfordulóig szóló, hosszú távú egészségmegőrzési programjának megállapítására. Mindkét dokumentum előzetesen megtekinthető a megyei könyvtár olvasótermében. Kitüntetés Az Elnöki Tanács Gobbi Hilda Kossuth-díjas színművésznek, a Magyar Népköz- társaság Kiváló Művészének kimagasló művészeti és közéleti tevékenysége elismeréseként, születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság Babérkoszorúval Ékesített Zászlórendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke adta át. Az eseményen jelen volt Radics Katalin, az MSZMP Központi Bizottságának osztály- vezetője és Vajda György művelődési miniszterhelyettes. Az esők után Kedvező határkép Újabb esőket kapott a kalászos gabona, országszerte többnyire megfelelő mennyiségű csapadékot mértek és ez igen jókor jött nemcsak a búzának, hanem a szépen növekedésnek indult kukoricának is. A MÉM szakemberei szerint május második fele kedvezett a kalászosoknak és június első napjaiban szintén jó ütemben és megfelelő mennyiségben érkezett az eső. A kukorica erőteljes fejlődésnek indult, ugyanúgy a cukorrépa is egységes zöld takaróval borítja a földeket. A gazdasági életben is vannak hosszabb- rövidebb életű divatok. A takarékosságnak manapság nemigen jut hely a képletes top-listán; alig-alig fordul elő ez a fogalom újabban a sajtóban. Vajon miért lett mára ódivatú ez az egykor oly népszerű jelszó? Az elmúlt évek nagy takarékossági kampányairól hamar kiderült: nem sokat hoznak a konyhára. Gazdasági gondjaink ekkor már túlnőtték az „írjunk a papír mindkét oldalára!'’ és „oltsuk el a villanyt, ha kimegyünk a szobából!” jelszavait. Nem járt az ilyen mozgósítás számottevő eredménynyel, mert önkéntelenül is arra gondolt mindenki: a gazdaságtalan beruházások, a milliárdos veszteségeket termelő vállalatok mellett ugyan mit számít a nagyobb villanyégővel elpazarolt áram értéke. így azután tisztességes ember az utóbbi időben már nem is igen szólalhatott meg arcpirulás nélkül ilyenfajta takarékossági ügyekben. Talán ezért a ma is tartó illedelmes csend. Mégis úgy gondolom, ezt a csendet ideje megtörni. Részben azért, mert ígéretes politikai-társadalmi programok, gyökeresen új köz- gazdasági játékszabályok születnek napjainkban, amelyek feltehetően sokákat ösztönöznek majd a forintfialó befektetésekre. Az elkövetkező, reményekkel teli években az ésszerű takarékosság végre valódi eszköze lehet az egyéni és társadalmi gyarapodásnak. Ám a politikai, gazdasági környezet változásai lassan épülnek be a köztudatba. A korábbi évtizedek rossz emlékei a kétkedést, vagy inkább a cinikus hitetlenkedést táplálják, ha a takarékosság kívánalma említődik. Némely mai tapasztalat pedig egyenesen ellene agitál. Hogy példával is éljek: milyen lelkiismerettel szól a takarékosságról holnap az az újságíró, akit ma egy meghívó arra biztat, hozza magával az útlevelét, mert a sajtótájékoztató egy dunai hajón lesz, s közben érintik Bécset is. A földhözragadtság vádját is vállalva állítom, hogy olykor túlzottak a pazarló vállalatok, intézmények sirámai a költségvetés, az adóprés szigora miatt. Mégis, valójában nem az elpocsékolt forintok okozzák a legnagyobb bajt, hanem a pazarlás mögött megbúvó mentalitás. Ma már tudjuk, hogy illúzió volt a közvagyon gyarapítását, a köztulajdon óvását, a népgazdasági érdek mindenek fölé helyezését pusztán morális, vagy ideológiai ráhatástól várni. Az egyént a cselekedeteiben meghatározó módon vezetik érdekei. „Beszáll” a közvagyon gyarapításába, ha Miből telik? az egyben a saját jólétét is jelenti, de ugyanez az érdekeltség a fonákjáról nézve, a közvagyon pazarlásánál is fellelhető. Ilymódon tudomásul kell venni, hogy az az ügyintéző, aki sétahajóra hívja össze a sajtókonferenciát, a vállalati oklevelek átadását ötcsillagos szálló különtermébe szervezi, egyszerűen csak szereti a kellemes életvitelt. Ha lehet, munka közben is. A számlákat aláíró főnökeivel együtt szívesebben vesz részt állófogadáson valamely reprezentatív helyen, mint kólás háziünnepségen. Amikor méreggel sorolom a pazarlás e divatos jelenségeit, azért a szívem sarkában van némi megértés is. Immár negyedszázada, hogy nálunk „ajtó, ablak nyitva- tárva*’ a nagyvilágra. S ugyan ki nem mérte össze tucatnyiszor, hogy az ő beosztását, munkáját hogyan dotálják a bécsi út másik végén, vagy még odébb? Az ilyen összehasonlítás után keletkezhet a gyarló lelkekben a késztetés: ha a magángyarapodásnak nincs olyan lehetősége itthon, mint odaát, tegyük szebbé az életet közpénzen! Ám ha ez ügyben lehet is némi megértéssel lenni, ettől még marad a realitás: mi az út innenső felén élünk, ahol ma létviszonyainkat meghatározó tény történelmileg kialakult lemaradásunk, az utolsó évtizedben begyűjtött horribilis adósság. Közel annyi ma már az egy főre jutó dollártartozás, mint az évenként, fejenként megtermelt nemzeti jövedelem! Ilyen körülmények között megváltozott a takarékosság jelentősége is. Csakhogy a korábban hatásosnak hitt takarékossági érvrendszer végképp csődöt mondott. (Miért pont ebben a kérdésben lett volna hatékony az imamalom?) Egyenes tehát az út a felismerésig: ha eddig sem használt a papolás, sem a rendőrrel fenyegetés, valami más módszer kellene. És ez nem más, mint a demokratikus nyilvánosság igénybevétele. A pazarlás ugyanis elsősorban ott érhető tetten, ahol elkövetik, azok érhetik tetten, akiknek a szeme láttára folyik. Kik tegyék fel hát a „miből telik” kérdését? Azok, akik előbb-utóbb a saját bőrükön érzik, hogy nincs többé elvont közvagyon, amelyet tiszteletre méltó, de mégis- csftk távoli eszmék nevében kell óvni. Szigorú és kemény feltételeket diktáló, nyereségérdekeltségű gazdálkodásra kényszerül előbb-utóbb minden szervezet. Olyanra, amelyben együtt sír-nevet mindenki. És a sétahajó nem egyszerűen a „köz” pénzét úsztatja, hanem a miénket. Varga József Cjabb nagy alapterületű üzlettel gyarapodott a Balaton déli partján a kereskedelmi hálózat: Boglárlellén a napokban fogadta első vásárlóit a Balaton Füszért Fortuna Uzletháza. A kétezer négyzetméter alapterületű, harmincmillió forint értékű áruval feltöltött bevásárlóközpont árukínálata a Balaton-part sajátos igényeihez igazodik. Alapvetően élelmiszereket és háztartási vegyiárukat értékesít, emellett azonban az üdüléshez, pihenéshez szükséges iparcikkek, sportszerek, strand- és kempingholmik is megtalálhatók polcain (MTI-fotó: Kálmándy) A MÉM Mérnök- és Vezetőtovábbképző Intézetének szervezésében szovjet mezőgazdasági vezetők továbbképzésére került sor hazánkban; a négyhetes tanfolyamon 26-an vettek részt. A tanfolyam hallgatói — szovjet agráripari egyesülések, kombinátok és szovho- zok igazgatói, illetve kolhozok elnökei — a Szovjetunió 8 köztársaságából érkeztek hazánkba azzal a céllal, hogy a helyszínen tanulmányozzák a magyar agrártermelést és a termékfeldolgozást. A továbbképzésen előadások és konzultációk, valamint gyakorlati foglalkozások segítették az ismeret- anyag elsajátítását. A hallgatók tanulmányutakon is részt vettek, megismerve az agrárüzemek gazdasági és környezeti tényezőit.
