Szolnok Megyei Néplap, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-06 / 134. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. JÚNIUS 6. IA szerkesztőség postájából I Levelekből — sorokban Rácz Imréné, Mezőtúr: A Hazafias Népfront V. kerületi nőklubja tagjainak kirándulásáról írt. Május 18-án negyvenötén utaztak Debrecenbe, ahol felkeresték az 1848-as szabadságharc emlékhelyeit, az épületet, amelyben 1945-ben megalakult az új magyar kormány. A délutánt kellemes fürdőzéssel töltötték. Fenyvesi Józsefné, Tisza- várkony: Szinte járhatati: n volt az utcájuk, a Dózsa György utca. Többször egyengették a járművek okozta vágásokat. Télen osztással keresték meg szak- szervezeti tagjukat, s átadták neki az országos főtitkár írásos jókívánságait. Slzabó Tímea, Jászberény, 1575-ös sz . Kossuth Lajos úttörőcsapat: A gyermeknapon az idén felavatott tornatermükben ünnepeltek Kétszer nyerték már el a KISZ KB Vörös Selyemzászlaját. Most megkapták az úttörőmunkáért adható legma • gasabb kitüntetést; a KISZ KB Vörös Selyemzászlajának Csillagát. Juhász Péter Tal- linnban, Vidra Tamás Franciaországban nyaralhat. Soszegyűj'tötték a salakot, abból csináltak nemrégiben utat — ameddik futotta. Kicsik és nagyok örömmel dolgoztak együtt. A szolnoki szociális otthonban május 26-án bensőséges ünnepségen köszöntötték Török Istvánt — aki tíz éve él az intézményben — 101. születésnapja alkalmából. Másnap a Vasutas Szak- szervezet országos és megyei bizottságának képviselői virágcsokorral, anyagi juttakan itthon, különböző úttörőtáborokban vakációznak, a jó munka jutalmául. Kovács Katalin, Mezőtúr, 1. sz. Általános Iskola, arról számolt be. hogy náluk már hagyomány a házikoncert, ahol az énekkar és a hangszereken tanuló-diákok lépnek fel. Az idén május 21-én volt ez a hangverseny, kétszáz vendég előtt. A bevételből operabérleteket vásárolnak. Az énekkar titkárától érkezett az itt látható fotó. Biztató kilátások Vitathatatlan, igencsak rossz napja volt május 23- án Mester Imrének, a karcagi 80. sz. vetőmagbolt vezetőjének. Átgondolva sorait, megértjük döbbenetszerű elkeseredését. Hét éve boltvezető, de még nem került nyomdajestéket nem tűrő, kellemetlen helyzetbe. S imi „eltűri" a nyomdafestéket: „Egyszerűen leköptek a mellettem álló vevővel együtt..." No csak! Azt már megszoktuk (megszoktuk?!), hogy a futball-pályákon minősíthetetlenül trágár szavak röpködnek a levegőben (sajnos, olykor mások is!), dühödten szidják a focistákat, a'játék- vezetők le- és felmenő rokonait. .. De már a boltokban is vizsgázunk, azaz „levizsgázunk"? Üj jelenség! Térjünk a tárgyra. A magáról megfeledkezett vevő burgonyabogár-irtót szeretett volna vásárolni. Mester Imre nem tudott neki csak Fiibolt ajánlani. Nem volt az üzletben Decis, Dit- rifon, Bancol nevű szer. Nem tehet róla. Rendelt az Agrokernél, kapott is. De ha elfogyott? Mondogatta ő a vevőknek: vár, érdeklődjenek mindennap. Telefonon, telexen öt nagyvárost „járt körbe” a hiányzó vegyszerekért — hiába. Jó a kapcsolata az Agrokerrel, megtesznek mindent, amit tehetnek. Mi tudjuk, hogy olykor még annál is többet. Az Agrokernél elmondták: száznegyven boltnak szállítanak, akár száz üzletvezetőtől is kaphattunk volna hasonló tartalmú levelet — nem mindenből kapnak annyit, amennyit rendelnek. Igyekeznek a szállítmányt a lehető legkorrektebb módon értékesíteni, hogy mindenhová jusson. Eladnának többet is, de nincs! A magyarázat egyszerű: nincs deviza! Az említett, és a polcokról gyakran hiányzó rovarölőszerek — vagy alapanyaguk — Japánból, Franciaországból érkeznek. Kemény valutával kell fizetni értük. Egy jó hír: a legilletékesebbtöl, az Agroker igazgatójától tudjuk, a helyzet tarthatatlansága miatt mindenképpen azon igyekeznek, hogy a vásárlók igényeit a boltokban ki tudják elégíteni rovarölőszerekből! Erről a múlt héten tartott kétnapos tanácskozáson is szót váltottak. Megértjük, aki burgonyát vetett, pénzt, munkát fektetett kis, vagy nagyobb földjébe — némi haszon reményében — szeretné oltalmazni. Akár újabb kiadással is. Dehát ha rossz szájízzel is, olykor el kell fogadnunk a lehangoló tényeket. S most már azért reménykedhetünk. .. Szokatlan módon egy dalszöveg-részlettel zárjuk e történetet. Az ember egy porszem, nem látja meg senki, s mégis, a porszem tud csak ember lenni... Komámasszony, hol a... vízmelegítő? Mostanában meglehetősen sok panasz érkezett szerkesztőségünkbe a szolgáltatásokra— főleg a háztartási kisgépekkel. televíziókkal kapcsolatban. Tudjuk, a vállalatok alkatrészhiánnyal, szakember-gondokkal. miegyébbel birkóznak. Mégis úgy véljük, több figyelemmel, törődéssel kevesebb lenne az elégedetlenkedők száma. Nem szándékunk rovatunkat ezentúl csakis e témának elkötelezni. Nem vállalhatjuk a „keresőszolgálat” szerepét, noha olykor megtesszük. „A szervizben, a Gelkánál van a mosógépem, a centrifugám, a televízióm” — olvashatjuk a levelekben. És kezdődhet a telefonhadjárat. Ügy tudjuk, amikor valaki átadja a javítandó tárgyat a szerviznek, arról átvételi elismervényt kap. S azon szerepel a szerviz pontos neve, telephelye. S rendszerint van egy sorszáma, melynek alapján könnyebb rábukkanni a keresett gépre. Szekeres Imréné nagyrévi (Sugár út 25.) olvasónk 10 literes Tátrámat fali vízmelegítőjét hiányolja, amely március 2-án elromlott. (Augusztusig jótállásos.) „. .. Be kellett szállítani a tiszaföld- vári szervizbe, de nem tudták megjavítani és a szolnoki szervizbe került. Ott megállapították.- hogy gyári hibás. Ezt többszöri tudakozódás előzte meg. Sajnos, azóta sem adtak használatra másik készüléket és nem is cserélték ki... pedig nagy szükségem lenne rá..." Azért keressük olvasónk vízmelegítőjét, mert mozgás- sérült, eddig is egy jószívű fiatalember volt segítségére. „Meddig halasztják a vízmelegítőm javítását vagy cseréjét?” — kérdezi Szekeres Imréné. Tényleg, meddig? És ki állapítja meg a csere jogosságát, mikor, ki értesíti erről az érdekeltet? Egy év és más semmi „Fürdőkádunkon a zománcréteg nagyon lekopott, ezért tavaly június 5-én ki- ' cserélését kértük az Ingatlankezelő Vállalatnál. Az IKV illetékese indokoltnak találta a kérést. Ugyanakkor megemlítettem: a fürdőszoba-ablak külső szárnyát soha nem lehetett becsukni, hiába illesztgették, gyalul- gatták. Közben elkorhadt. Megbeszéltük: milyen költség terhel bennünket . mit vállal az IKV. Július 29-én ketten felkerestek az iKV-tól, megillették az ablakot. December 17- ig még négyszer ketten jártak a cégtől nálunk, köztük az is, aki legelőször volt a lakásban. Három mérés vor. ebből. Decemberben azt kértem: február után cseréljék ki az ablakot, télidőben nem szívesen nyitja-tárja az ember az otthonát. Január 20án ismét két IKV-dolgozó: ellenőrzés. Kitartottam amellett, hogy február eltelte után jöjjenek az ablakot kicserélni. Egy hónapra előre nem rendelik meg á vállalati illetékestől — mondták. Jó.. . Március 2-án újból jelentkeztem, majd 16-án ismét. Megnyugtattak: intézkedtek. Így is volt, igaz, mert április elsején — ez nem tréfa! — megjelent egy asztalos. aki megmérte az ablakot. Május 17-én elmentem a házkezelőségre. A csoport- vezető telefonon hívta az asztalosok főnökét. Tizenkét hónapra illene elkészíteni a bérlő ablakát — mondta...” A panasz május 24-én érkezett. Addig nem cserélték ki Takács Gábor szolnoki (Ságvári krt. 65.) olvasónk fürdőszobáján az ablakot. Jogos a kérdése: nem lehetne egy kicsit gyorsabban?! Iskola — tehébél Tehó. Területfejlesztési hozzájárulás. ízlelgettük az új szót, vitatkoztunk rajta. Fizessük, ne fizessük? Helyenként óriási vihart is kavart. összekevertük az adóval, a közműfejlesztési hozzájárulással, mígnem csak- csak megtanultuk igazi jelentését. Amelyik városban, községben fizetik az állampolgárok a területfejlesztési hozzájárulást, a tehát, maguk döntöttek, mire költik. Tisza - gyendán iskolát bővítenék a lakosság pénzéből. Az első szakaszban öltözőt, fürdőt, szertárt építenek. A tornaterem kivitelezésére a kilencvenes évekig kell várakozni. (Fotó: T. K. L.) Hozzászólás cikkeinkhez Sok ember nevében köszönöm, hogy a Néplap május 16-i számában „Buszmegálló, pad nélkül” címmel közreadja kérésem, örömmel közlöm, hogy május 17-én, amikor a temetőcímmel jelent meg egy héttel korábban Slzabó Istvánná jászfényszarui olvasónk levelének tartalma: egy etlen ABC van a községben, a Bajcsy-Zsilinszky úton lévő kis üzletet korábban a Jászsági Áfész bezárta és eladta. Az Egyesült Jászsági Áfész illetékeseinek információja szerint fentiek korrigálásra szorulnak. Mégpedig: Jász- fényszarun négy élelmiszer- boltot üzemeltetnek, a 101- est és a 107-est (Orion) ABC ben jártam, láttam: van már a buszmegállóban két pad. Az illetékeseknek is köszönöm a gyors intézkedést — olvashattuk D. S.-né szolnoki lakos levelében. jelleggel. A 101-es a község központjában van, az egyik legjobban ellátott bolt, forgalma dinamikusan emelkedik. Átlagosan havi egymillió forinttal több a bevétel, mint az előző években. Az olvasónk által említett, Bajcsy-Zsilinszky úti kisüz- letet 1986. május végéig üzemeltették, a helyiséget bérelték. Az üzletvezető felmondott, kénytelenek voltak bezárni a boltot. Közben a tulajdonos magánkereskedőnek értékesítette ingatlanát. IA tárgyalóteremből I Előzékeny rablók a vádlottak padján Talán az otthon megszokott (vagy megunt) vegyesen zajos, meg csendes egyhangúsága elől akart elmenekülni egy éjszakára. Az is lehet, hogy a valamikor jól sikerült mulatság emlékét pró-, bálta megidézni a 34 éves Kerek Miklós ez év március 12-én, amikor alattyáni lakásáról elindult Jánoshidára, a cigánybálba. Szokványos eset lett volna, ha az áhított kikapcsolódást ígérő rendezvényre igyekezve nem viszi magával az egy havi fizetését. Magával vitte és ez nem maradt titokban. Azzal kezdte, hogy már italosán érkezett a bálba, majd a művelődési ház (ahol a bálozók mulattak) és a szemben lévő presszó közt ingázva folytatta az ivást, olyan lendülettel, hogy nemsokára kábul- tan ejtette fejét az asztalra és elaludt. Látták mindezt Kökény Zsolt Jánoshida, Szabadság tér 15. szám, és Szabó Miklós ugyancsak Jánoshida, Csillag út 3. szám alatti lakosok. ök mindketten egy kicsit házigazdának is érezték magukat, hiszen saját báljukon szórakoztak, úgy, hogy gyakran ők is átruccantak a presszóba. Ezért is ajánlották fel segítségüket, amikor a presszó vezetője ki akarta vezetni a „lábáról leesett” ittas embert. A két fiatalember előzékenyen karon fogta a lerészegedett vendéget és vigyázva kivezették őt a helyiségből. Előzékenységüknek azonban ára volt. Amikor kiértek és az összecsukló embert az épület falához támasztották, észrevették annak csuklóján a karórát. Kökény Zsolt gondolkodás nélkül lecsatolta a SEIKO típusú, 3 ezer forintot érő karórát és zsebre vágta, majd mint akik jó munkát végeztek, visszamenték a művelődési házba és folytatták a szórakozást. Tovább mulattak és jó kedvükre csak az vetett árnyékot, hogy olcsón adtak túl a részeg vendégen. El is határozták, hogy pótolják mulasztásukat, és amikor az épületből kilépve felfedezték a piactér felé botorkáló embert, utánaeredtek. Hátulról megragadták és a raktárépület mögötti sötét, elhagyatott részre vezették. Ott Kökény ököllel ütni kezdte, majd amikor a sértett a földre zuhant, Kökény az arcába, Szabó pedig a gyomrába rúgott. Tették mindezt kegyetlenségből, emberi mivoltukból kivetkezve, vandál ösztönöktől hajtva. Feleslegesen is, hiszen a földön elterült ember már rég magatehetetlen volt, védekezni nem tudott. Megadással tűrte (mit is tehetett volna mást), hogy átkutassák a zsebeit, elszedjék maradék pénzét. A Jászberényi Városi Bíróság dr. Gondos Imre tanácsa a napokban hozott ítéletet a két rabló ügyében. Kökény Zsoltot rablás és lopás miatt 3 év 4 hónap börtönbüntetésre ítélte és 4 évre eltiltotta á közügyek gyakorlásától. Az ugyancsak rablás bűntettével vádolt Szabó Miklós büntetése 3 év börtön. öt 3 évre tiltották el a közügyektől. Az ítélet jogerős. A Cavinton Ügyhöz Adalékok Mindig elbűvöl Paulina Éva írásaiban a meggyőződés hamvas bája. Olykor mégis zavar ez a hamvasság, mert félreérthető, sarkos megállapításokra csábítja a szerzőt. Második alkalommal írt a Néplap 31-i számában a Ca- vimtonos bácsiról és ismét megemlítette, „hogy ezt a nagy mennyiségű (30 kg) gyógyszert azért fölírta valaki”. Nem keres ok-okozati összefüggéseket, mégis megtalálja, kit kell elmarasztalni, nevezetesen azt a valakit, aki a receptet írta. Nem bíbelődik József Attila intelmével: „Az igazat mondd, ne csak a valódit”. Mégis úgy tűnik, igaza lehet, hiszen a gyógyszert valóban felírta valaki. Nyilvánvaló persze, hogy az a valaki nem tudhatta, miféle másik gyógyszert szed a beteg, hiszen a párhuzamos egészségügyi szolgálatok rendszerében sokféle lehetősége kínálkozik bárkinek gyógyszeríratásra. A szóban forgó valaki, pontosabban a Cavintont felíró orvos „házkutatási paranccsal” sem rendelkezik, hogy ellenőrizhesse: gyűjtögeti-e a beteg otthonában a rendelt gyógyszert vagy az előírás szerint fogyasztja? Könnyű dolga lenne a szerzőnek, ha ki akarná deríteni, vajon mindezt a mundér becsülete mondatja-e velem. Üjabb riportok helyett megkérdezhetne egy hozzáértő gyógyszerészt.' Ehelyett persze céltáblát is cserélhet, és fölvetheti az agyi érelmeszesedésben szenvedő beteg felelősségét, aki egészségi állapota okán gyűjtögető szenvedély áldozatává vált, esetleg merkantilista megfontolásból gyűjtöget hiánycikk- listán szereplő gyógyszereket. Szeretem Paulina Éva írásait, de még jobban szeretném ha nem ragadna le az előbbiekben említett, felszínes ok-okozati összefüggéseknél, hanem tovább nyomozna, hiszen kézenfekvő, hogy a Cavinton-ügy sokkal bonyolultabb ennél. A gyűjtőszenvedély agyi érelmeszesedés esetében zsákutca, viszont a rapszodikusan ismétlődő gyógyszerhiány valami egészen más: mindennapi életünk nemcsak valóság, hanem igazságszelete is. Méltó lenne az elhivatott újságírónőhöz, ha ezt a hiány- jelenséget kísérelné meg tetten érni. • Felderíthetné, miből táplálkozik, milyen okok, döntések vezetnek hozzá, miként lehetne megszüntetni. Kutatásaihoz segítségemet bármikor igénybe veheti, és rajtam kívül is talál ebben az országban sok-sok partnert, ha netán nagyképűnek tart. ,Dr. Nagy Béla ü zem- körzetiorvos Szolnok, Csend utca 7. Szerkesztői üzenetek Farkasné Gonda Rozália, Besenyszög: örülünk, hogy egy héttel korábbi üzenetünkre jelentkezett. Most már megírjuk: a szolnoki piacon Kubinyi Pál sütőmester standjánál kapta vissza 900 forintját. R. P., Zagyvarékas: Levele egyik felére tartozunk a válasszal. „Nyomozunk”... Nem biztos, hogy jó hírrel szolgálhatunk. összeállította: Farkas Ferencné Két pad — öröm Kis bolt, kis haszon
