Szolnok Megyei Néplap, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-06 / 134. szám

1988 JÚNIUS 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A megyei' művelődési központban Magyar fotósé a FlflP aranyérme Megnyílt az V. Nemzetközi Környezetvédelmi Fotópályázat kiállítása A Doktor Zsivago a BITEF-en Színvonalas művészi munka és közönségsiker Évadzáró társulati ülés a Szigligeti Színházban A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban szom­baton délelőtt nyitották meg az V. Nemzetközi Környezet- védelmi Fotópályázat kiállí­tását. A pályázatra hu­szonnyolc ország négyszáz- nyolcvanhét fotósa, ezer­háromszázhuszonhét képet küldött be és hatszáztizen- kilenc színes diát, amelyből az öttagú nemzetközi zsűri huszonegy arszág százhat- vannégy fotósának százhar­minc képét és százöt diáját fogadta el kiállításra, illet­ve vetítésre. A cím megtévesztő, A halál ideje nem akciófilm, nem horror, — inkább ha­sonlít a görög sorstragédiák­ra. A főhős. Juan Sayago csaknem két évtizedes bör­tön után tér haza. Párbaj­ban megölte Raul Truebát, — akinek a fiai már várnak rá, hogy megbosszulják ap­juk halálát. Juan Sayago bé­kességet, szeretetet hirdet, erről meggyőzni egykori ál­dozatának kisebbik fiát, Pedrót is. De az idősebb fi­vár, Julian ■ hajthatatlan. A végzet beteljesedik... Szokvány vérbosszú törté­net. így néhány'sorban leír­va, csak. hát a filmet a No- bel-díjas’ Gábriel Garcia Márquez írta, s ahogy mond­ta ez a forgatókönyv életmű­vének fontos része. A néző szerencséje, hogy ez nem­csak az író szándéka szerint van így, de a megvalósítás alapján is. A filmdráma szereplői, ahogy általában a Marquez- művekben, vállalják sorsu­kat, akárcsak a görög tra­gédiák hősei. De Marquez vi­lágában nem az isteni ren­delés, hanem nagyon is a földhöz kötöttség, a régi szokások alapján szerednek, vagy gyűlölnek az emberek, a körülményeik késztetik őket arra. hogy szembenéz­zenek a halállal. A szerep­lők sorsát a fatalitás irányít­ja, ezt viszont a társadalmi A méreteiben is reprezen­tatív tárlatot Tabák Lajos,, a Jászkun Fotóklub elnöke, a Fotóművészek Nemzetközi Szövetségének (FIAP) tagja nyitotta meg. Elmondotta: a kiállított fotók vetítésre ke­rülő diák azt bizonyítják, al­kotóik megértették az ENSZ Környezeti és Fejlesztési Világbizottsága azon — lát­szólag képtelen, ám a való­ságban jól megalapozott vé­leményét — hogy a tudo­mány és a technika által ve­zérelt fejlesztések számos formája azokat a természeti erőforrásokat rombolja, ame­környezet határozza meg. Az emberi élet kioltása a Marquez-film közegében is a legnagyobb bűnnek számít, de az emberek kénytelenek ezt is magukra vállalni, ha becsületük forog kockán. A színes kubai—kolumbiai filmet egy számunkra isme­retlen, de a most látott film­je alapján zseniálisnak ne­vezhető fiatalember, Jorge Ali Triana rendezte. Tulaj­donképpen színházi rendező — ő alapította a Bogotái Népszínházát — de az utóbbi években filmeket is rendez. Szándéka szerint azért teszi ezt, mert a film jobban el­jut a világ különböző részei­be s ő — mármint Jorge Ali Triana — a latin-amerikai kultúrát, ezen belül a ko­lumbiait meg akarja ismer­tetni a más földrészeken élő emberekkel is. Ez a dicséretes szándék A halál ideje megrendezésé­ben tökéletesen sikerült. A rendező nem illusztrálja Marquez könyvét, hanem a teljesség igényével merít an­nak világából, s a film for­manyelvén nagyon egyszerű, tökéletes mondatokkal köz­vetíti az író gondolatait. Megejtően szép film sikere­dett, az utcák, házak hangu­lata hátteret ad a történet­nek. tovább emeli Marquez prózába öntött költői gondo­latainak nagyszerűségét. lyeken a fejlesztés alapul. Amíg a múltban a gazdasági fejlesztés környezetre gyako­rolt várható hatása miatt ag­gódtunk, addig most arra kényszerülünk, hogy az öko­lógiai stressz — a termőföl­dek, az erdők romlása, a vi­zek, a légkör szennyeződése — gazdasági kilátásainkra gyakorolt hatásával törőd­jünk. A kiállítás bizonyítja, hogy a fotósok mennyire ér­zékenyek — és milyen kife­jező erővel! — ezekre a ha­tásokra, és felelősnek érzik magukat az emberiség egész­séges jövőjéért. Jól láttatja ez a tárlat azt is, hogy mi­lyen károkat okoz ezen a területen is a tudatlanság, felelőtlenség, közömbösség — mondotta Tabák Lajos. A széles gondolati hori­zontra támaszkodó, nagy tet­széssel fogadott megnyitó- beszéd után átadták a pá­lyázat díjait. A FIAP aranyérmét Nagy Péter Babilon, vagy amit akartok című képe, az ezüst­érmet Szalánczy Béla a Fiókanevelés című diája, a bronzérmet pedig Chris Hin- terobermaier Mutáció című fotója kapta. Az előzőeken kívül számos különdíjjal ju­talmazták az arra érdemes fotókat, diákat. A kiállítást július 17-ig te­kinthetik meg az érdeklődők. Debrecenben Nyári tárlat Debrecenben vasárnap im­már tizedik alkalommal nyi­tottak meg országos nyári tárlatot a Kossuth Lajos Tu­dományegyetem díszudvarán. Az első ilyen kiállítást 1967- ben rendezték a hajdú-biha­ri megyeszékhelyen, majd három-, illetve kétévenként került sor az országos jelen­tőségű bemutatókra. A mos­tani kiállítás eltérő a koráb­biaktól, retrospektív jellegű, vagyis áttekintést ad az el­múlt 21 esztendő kilenc tár­latáról. A kiállított művek közös jellemzője, hogy mind­egyik köztulajdonban van, s külön-külön már valamennyi szerepelt a debreceni nyári tárlatokon. Keszthelyen Befejeződött a numizmatikai nyári egyetem Vasárnap véget ért Keszt­helyen a numizmatikai nyári egyetem. A Magyar Numiz­matikai Társulat, a Magyar Éremgyűjtők Egyesülete és helyi csoportja közös kurzu­sán a hazaiakon kívül NSZK-beli és osztrák részt­vevők is voltak. A bemutatóval egybekötött előadások többek között a hellenisztikus kori görög éremverésről, a III. századi római pénzverésről, a XVI— XVII. századi magyarországi pénz- és értékviszonyokról, a magyar iskolaérmekről, va­lamint a múlt század végé­nek hazai emlékérem-művé­szetéről adtak áttekintést. A hallgatók megismerkedhettek a Magyar Nemzeti Múzeum éremtárának ritkaságaival is. A négynapos program zá­róeseménye a dunántúli éremgyűjtők hagyományos, immár 14. találkozója volt. Ezen — hazánk minden ré­széből, illetve Ausztriából, Csehszlovákiából és Jugo­szláviából — több száz nu- mizmatikus vett részt, s a városi színház klubtermében cserélhettek, vásárolhattak érmeket. A numizmatikai nyári egyetemet — a tervek sze­rint — jövőre is megrende­zik Keszthelyen. Évente két alkalommal — a nyár elején és végén — a szokásoktól eltérően nem a közönség népesíti be a Szig­ligeti Színház nézőterét. így történt ez szombaton délelőtt is, amikor az 1987—88-as évad értékelésére gyűltek össze a színház vezetői, mű­vészei és technikai dolgo­zói. Az évadzáró társulati ülésen részt vett és felszó­lalt Fábián Péter, a megyei pártbizottság titkára, vala­mint jelen voltak a megye és a város kulturális életének irányításában vezető szere­pet játszó intézmények kép­viselői, köztük Ürmössy Il­dikó, a megyei tanács elnök- helyettese. A színház törté­netének egyik igen jelentős — bár mindössze tíz hóna­pos — korszakát, a társulat egész éves munkáját Schwaj- da György, a színház igaz­gatója értékelte. A korábbi évekhez hason­ló figyelem és szakmai elis­merés kísérte a színház mű­vészi törekvéseit. Az egyes előadások egymással ellen­tétes, olykor ellentmondásos kritikai fogadtatása sem kér­dőjelezte meg a színházban folyó művészi munka növek­vő szakmai presztízsét. Az elmúlt évad jelentőségét mindenekelőtt az adja meg, hogy emellé fölzárkózott a közönség nagyarányú ér­deklődése is, ez emelt m;n- den bemutatót — az ország színházi életének egészét te­kintve is — fontos esemény- nyé. Az ország minden ré­széből rendszeresen érkezett nézők sokasága, a teltházas előadások sorozata is azt mu­tatta, hogy ismét országos hí­rű színházi műhellyé vált a Szigligeti, s tette mindezt — szándékai szerint is — ma­gas művészi színvonalon. Ez utóbbi bizonyítéka, hogy a Doktor Zsivágó című előadás meghívást nyert a BITEF- re, a majdan Belgrádban megrendezendő nemzetközi Ha a Zádor-hidat látni akarjuk Karcag határában, bizony elég hosszadalmas és fáradságos út elé nézünk, hi­szen a mintegy 180 éves híd- matuzsálemhez ma is földút vezet, amely esős időszakban és télen majdhogynem jár­hatatlan. Az ötnyílású híd forgalma ma már jelentékte­len. Amióta megépültek a modern műutak, helyi érdekű forgalmat bonyolít csupán a Karcag—Nádudvar—Püs­pökladány útvonalon. A Jász-Kun kerületek gyű­lési jegyzőkönyvei 1783-ban említik először a Zádor-hi­dat. A következő latin nyel­vű feljegyzés található meg a szolnoki és a fővárosi le­véltárakban (magyarul így hangzik:) „A Zádor vízfo­lyáson Góc István ácsmester újjáépítette a hidat”. A kel­tezés: 1783. szeptember 1-je. A Zádor folyócskát kereszte­ző országúttal alighanem többször is baj lehetett, 'mi­vel a korabeli feljegyzések arról tanúskodnak, hogy a megáradó víz nem képes el­folyni a híd alatt, lehetetlen­né téve a biztonságos közle­fesztiválra, júliusban a Bu­dai Parkszínpadon mutatják be a Rákóczi tér című mu­sicalt, A hazug című elő­adásról pedig szeptemberben televíziós felvétel készül. Schwajda Gvörgy értéke­lésében emellett nagy elis­meréssel szólt a műszakiak, a technijjgi dolgozók lelkiis­meretes munkájáról — akik nemegyszer naponta 4 tonna díszletet mozgatnak meg. s akiknek segítségével mint­egy 200 ezer forint díszlet­költséget takarítottak meg. Teljesítményük nagyban hozzájárult a sikerekhez. Az évadzáró társulati ülé­sen Schwajda György ismer­tette a jövő évad előzetes műsortervét. Az elképzelé­sek szerint a nagyszínházi bemutatók között lesz Szé­kely János Caligula helytar­tója című drámája. Molnár Ferenc Az üvegcipő című kedést, illetve akadályozva a posta futárszolgálatát. Valószínűleg a karcagi fő­postamester kérhette levél­ben a budai helytartótaná­csot, hogy rendezze a híd ügyét, mert 1804 februárjá­ban a tanács leírt a Jász- Kun kerületek gyűléséhez, hogy a megrongálódott utat — úgymond — helyezzék jó karba. Mielőtt azonban, hogy a tervezett kőhíd megépülhe­tett volna, ideiglenes jelleg­gel tahidat emeltek, de ezt már egy évvel később, 1805- ben. A kőhíd megépítésére csak 1806-ban kerülhetett sor. Ez év májusában Illési János, a Nagy-Kun kerület kapitánya tárgyalást folytatott a híd ki­vitelezésére Magurányi Jó­zsef egri kőművesmesterrel, aki vállalta, hogy egri bá­nyáiban a köveket kifarag- tatja, a helyszíni munkála­tokat irányítja, s az építke­zést a következő év őszéig befejezi. A tiszai réveken megkez­dődött a kövek átszállítása. A munka — mivel országúti hídról volt szó — olyan nagy darabja, valamint a Marica grófnő című nagyoperett. Színpadi adaptáció készül Kafka A kastély című regé­nyéből, illetve bemutatják Gelderode Képek Assisi Szent Ferenc életéből című művét. A szobaszínházi ter­vek között szerepel egyebek mellett egy Fassbinder-be­mutató, illetve egy görög dráma színrevitele. A jövő évadtól megválik a társulattól Bal József, Dobák Lajos, Földesi Judit, Harsá- nyi László. Halmágyi Sán­dor, Hunyadkürti István, Csizmadia Tibor, Antal Csa­ba, Németh Ilona, Lábas Zoltán, Zsótér Sándor. Mor- csányi Géza, Horányi Már­ton és Kovács B. János. A tervek szerint szeptembertől Szolnokon folytatja művészi munkáját Taub János és Tompa Gábor rendező. Rajk László díszlettervező, Mol­nár H. Lajos, Győri Emil. ifj. Újlaki László, Spolarits Andrea és Meister Éva. horderejűnek bizonyult, hogy Illési János több ízben a környékbeli földesurakhoz fordult; a munka érdekében ne hátráltassák a kőfuvaro­zókat, kiváltképp a réveken. A hidat végül is 1809-ben fejezték be. Az eredeti 8489 forint előirányzattal szem­ben 1316 forint és 58 kraj­cárral került többe. A Zádor-híd Magyarország legnagyobb kőhíd ja lett; 40 öl hosszú, 9 nyílással, kő­alapzattal és téglaboltozat­tal. Megépülésétől kezdve szolgálta a Pest—Szolnok— Debrecen országos útvona­lat, jelentősen könnyítve a kereskedők, a fuvarozók és a posta dolgát. A Tisza vize 1830-ban rendkívül megduzzadt, s ez egyben a Zádor megnagyob­bodását is jelentette. A híd sokáig nem tudott ellenállni a hatalmas víztömegnek; két-két szélső nyílása össze­omlott. A közlekedést helyre­állítandó ideiglenes jelleggel ismét fahíd épült a Zádoron, ugyanis az árvíz még sokáig nem vonult le. Később, 1833- ban, a 9 nyílású híd középső öt nyílását megtartották, a többit azonban lebontották. A Tisza szabályozásával megváltozott az Alföld egész vízgazdálkodási rendszere; az addigi vízfolyások több­nyire kiapadtak. Így járt a Zádor vize is; előbb elmo- csarasodott, eliszaposodott, majd örökre eltűnt. Ma már a 180 éves híd csonkán áll, s száraz terüle­ten ível- át, azaz közlekedési célokat gyakorlatilag alig szolgál. Ám igen szép em- léképítmény, amelyet meg­őriznünk kötelesség. J. J. — ti — Telt ház volt péntek este a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ színháztermében. Évzáró bemutatóját tartotta a Corvinka, a Tallinnka és a Vadvirág gyermektáncegyűttes. Felvételünk a Vadvirág együttes negyedik osztályosainak mű­sorát örökítette meg (Fotó: Mészáros) Az aranyérmes fotó, Nagy Péter: Babilon, vagy amit akartok című képe T. L. A hót filmjßibäl A halál ideje Nevezetes épületeink nyomában A társulati ülés résztvevői Schwajda György értékelését hallgatják (Fotó: M. J.) A karcagi Zádor-híd

Next

/
Thumbnails
Contents