Szolnok Megyei Néplap, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-01 / 130. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. JÚNIUS 1. Kié a kazetta? Mit tudnak a műholdak? MDS: az egyik legnagyobb kihívás Véget ért a videotechnikai bemutató és tanácskozás Még mindig a megelőzés a leghatásosabb A Telekábel Szövetkezet parabolaantennái kiváló műholdas vételt biztosítanak Tegnap véget ért Szolnokon a megyei moziüzemi vállalat, a megyei művelődési központ és a Filmforgalmazási és Moziüzemeltetési Gazdasági Társaság Video Szakbizottsága által szervezett háromnapos videotechnikai bemutató és tanácskozás. A nyilvános technikai bemutatók keretében az egyéni. kisközösségi és kábeltelevíziós, műholdas vevőrendszerekkel — sok egyéb mellett — ismerkedhetett a közönség. Éltek is ezzel a lehetőséggel mert a három nap alatt közel tízezren nézték meg a Sky-Channel, a Super-Channel, a TV 5 és más csatornák adásait, a videotechnika különböző újdonságait. Volt mit megcsodálni. hiszen a különböző „cégek” — a Filmtechnikai Vállalat, a Telekábel Híradás és Vegyesipari Szövetkezet, a Híradástechnikai Szövetkezet, a Marubeeni Corporation, a Parabola és a Microcontrol Kisszövetkezet, az MTA Műszerügyi és Méréstechnikai Szolgálata, a Sony cég képviselete, a Video System Qwerty és más képviseletek a legmodernebb eszközeiket vonultatták fel. A tanácskozáson a videózás jelenlegi helyzetét tárgyaló előadás után a különböző szakemberek — könyvtárosok. népművelők, tanítók, tanárok, kisiparosok, terjesztők, forgalmazók — szekcióüléseken beszélték meg a témakörükben adódó legfontosabb feladatokat, tennivalókat. A bemutatók zárónapján Nagy Lajossal, a megyei művelődési központ csoportvezetőjével és Demeter Istvánnal, a megyei moziüzemi vállalat csoportvezetőjével a tanácskozással összefüggő tapasztalatokról beszélgettünk: — Elöljáróban el kell mondanunk — bár ismerjük a videózás, a műholdas vétel iránti fogékonyságot —, hogy az a fajta felfokozott érdeklődés, amelyet tapasztaltunk, minden várakozásunkat felülmúlta. Az ország különböző városaiból, intézményeiből közel kétszázan jöttek el a tanácskozásra, illetve bemutatóra. — Ez csupán az újdonság varázsa .. ? — Ezen a tanácskozás résztvevői már többé-kevés- bé túl vannak, ellenben a videóeszközök, gyors és széles körű elterjedése, az eszköz használatba vételének módja felvetett egy egész sor — technikai, jogi és tartalmi problémát. — A videó körül jogi útvesztőkről beszélnek... — Talán pontosabb, ha azt mondjuk, a szabályozatlanság és a túlszabályozás együttesen jellemzi a mai helyzetet. Ügy véltük, szükség volt egy olyan tanácskozásra. amely feltáróan ad bepillantást a videó világába. Ami még a jogi kérdéseket illeti: az oktatási, köz- művelődési célzatú videózásnak nincs honorárium von- zata. A belépődíjas videóelőadásoknak viszont igen. Hiába vette meg az illető a kazettát a terjesztés joga nem az övé. — Jó úton jár, halad-e a hazai videózás? Nem a dolog technikai részére gondolok. .. — Az egyik előadáson elhangzott, hogy az Angliában élő indiaiaknak 30 ezer indiai tárgyú videófilmet tartalmazó videótékájuk van... — ... nálunk viszont — amennyire a helyzetet ismerem főként idegen kultúrát hordoznak a videofilmek... — A számok is kifejezo- ek: a megyei moziüzemi vállalat videotékájában mindössze 300 videofilm van. — S mennyi van az iskolákban, közművelődési intézményekben'? Nem azokra a filmekre gondolok, amelyek — enyhén szólva — a közvetlen szórakoztatást célozzák. — Erre senkinek sincs pontos adata. A szekcióüléseken az derült ki, hogy nagyon kevés. A fejlesztés iránya eleve rossz... — Ezek a műholdas adások nagyon „megfogják” az embereket? — Egy sokatmondó megfigyelés: műholdas vételre alkalmas antennát szereltek fel egy olyan bérház tetejére, amelyiknek földszintjén egy magánvendéglő van. Az első három héten a vendéglős a kezeit tördelte, hogy tönkre megy. A harmadik hét Után visszaszoktak a vendégei. Olyasmi ez, mint a divat... — ti — Hamarosan megszületik Magyarországon az a kisgyermek, akinek édesanyja AIDS-fertőzött. Az orvosok szerint a gyereknek van esélye arra, hogy egészségesen születik. Ám arra is, hogy szintén fertőzött lesz... Gyorsan terjed Hazánkban jelenleg százötvennégy fertőzött emberről tudnak, 13 a bejelentett betegünk (a betegség kifejlett stádiumában a betegeket be , kell jelenteni az Egészségügyi Világszervezetnek), rajtuk kívül még húsz pácienst kezelnek. A betegek közül négy transzfúzióval fertőződött, hat hemofiliás, a többi homoszexuális. Eddig ötén haltak meg (májusi adatok), ők azonban közvetlenül a haláluk előtt kerültek a kórházba, tehát olyan állapotban, amikor már nem sokat tehettek értük. Tavaly és tavalyelőtt Budapesten több mint 18 ezer férfi és több mint 9 ezer nő vett részt szűrésen. (Vidéken is körülbelül ennyi embert szűrtek). Hogyan állunk a „világ- adatokkal”? Az idén április végéig 36 ország 88 ezer megbetegedést jelzett. Európában 10 ezer 800 beteget jelentettek be; a szomszédos Ausztriában százharmincki- lencet, Csehszlovákiában nyolcat, Jugoszláviában huszonhatot. Bár az utóbbi négy hónapban hazánkban is jelentősen emelkedett az új betegek száma, nem is annyira a jelenlegi helyzet riasztó, mint a jóslások, az előrejelzések. A becslések szerint ugyanis 1991-re 100 millió fertőzött és 1 millió beteg ember lesz a világon. A gyors terjedésnek több oka van. Az egyik, hogy a szexuális magatartás az AIDS hírére se változott meg gyökeresen. Bár vannak olyanok, akik változtattak életmódjukon: lemondtak a gyakori partnercseréről, de sok emberről ezt nem mondhatjuk el. Másrészt a betegség lappangási ideje több év, így már régebben is megfertőződhettek emberek, amikor még az AIDS-nék nem volt (vagy nem volt ekkora) propagandája. A másik ok — és itt maradjunk a propagandánál —, hogy amíg a sajtó szinte naponta, hetente foglalkozik valamilyen formában a betegséggel, és az 'A technikai kiállítás egyik részlete: a Híadástechnikai Szövetkezet házi tévéstúdiója és a QWERTY Műszer- és Számítástechnikai GM számítógépes feliratozó berendezése (Fotó: K. É. — M. J.) Az első óra A fiatal tanító gyalog érkezett a faluba. Jót kutyagolt az állomástól a vízmosásnál alig szélesebb hegyi úton, kezében minden vagyonával, melyet apja zöld katonaládája rejtett. Először az igazgatót kereste: az iskolával egybeépített lakásban szívélyesen fogadták, ebéddel kínálták, majd az idős pedagógus megmutatta azt az egyetlen tantermet, melyben délelőtt az alsó négy osztály, délután pedig a felső négy szívja magába a tudományt. Külön felhívta a figyelmet a petróleum- lámpa kezelésére, a legtöbb baj abból származik, hogy a- működtetésével megbízott gyerek meggondolatlanul hozzányúl a forró lámpaüveghez, ebből pedig könnyen égési sérülés adódhat... Aztán az igazgató azt a házat mutatta meg, amelynek hátsó szobájában szállást kap majd a fiatal tanító. Nyáron is hűvös, vastag falú, szűk ablakú szoba volt, széles családi ággyal, melyben frissen tömött szalmazsák hasaso- dott. A vaksi tükör keretébe mégbar- nult családi fotókat dugdosott a háziasszony. A mennyezetről porceláner- nyős petróleumlámpa lógott le az örök fényesség halovány szimbóluma gyanánt. Lavór pléhállvánnyal, az éjjeli- szekrényen vizeskancsó pohárral, és mindehhez az elmaradhatatlan és kiirt- hatatlan dohos szag. Manapság ebből egy szippantás elég lenne ahhoz, hogy a penész-peresdossziék a gomba terjeszkedésének ütemében vastagodjanak. Ám valamikor az ember békében élt együtt a penészgombával, valóságos házi tenyészetté szelídítve azt. Az új lakó tehát azonnal otthon érezte magát: egy falusi tanító hónapos szobáját elképzelni sem lehetett másként. A falu szélén már az erdő kezdődött, a tölgyfák bekandikáltak az ablakon, a kerteket vaddisznók dész- málták, és a róka rendszeres vámot szedett a baromfiudvarból. Az isten háta mögötti hegyi falucskát e befelé forduló magányáért egyszerre lehetett irigyelni és szánni. Reggel tehát az első tanítási nap veszi kezdetét. Igazi, komoly, önálló órák következnek, amikor a padokban már nem gyakorlatozó alanyok ülnek, és a hátsó padokból is hiányoznak majd a hospitálók. Elkezdődik hát az a hosszú tanóra, melynek csak a nyugdíj kicsöngetése vet véget. Éjfélkor még az első vázlatokon dolgozott a fiatal tanító, aztán 7 órakor a takarítóasszonyt zavarta meg az osztályteremben. Nyolckor pontban elkezdte élete első óráját. Először bemutatkozott, aztán arról beszélt, mit vár a gyerekektől, majd három osztálynak kiosztotta az önálló feladatot, a negyediknek pedig magyarázott, magyarázott olyan hévvel, mintha egyetlen nekifutással kívánná átadni a kerekre nőtt szemű nebulóknak mindazt az ismeretet, amit a világról tudni érdemes. A kezdeti kíváncsiság mécsesei már-már pislákolni látszottak a tekintetekben, sőt volt, akinek a figyelme az eperfára összpontosult, ahol az igazgató tarka-macskája sunyi lopakodással éppen egy verebet próbált becserkészni, ám a tanító bácsi csak nem bírta leküzdeni az ismeretátadásnak azt az eufórikus kényszerét, melyet az első önálló tanítási óra ébresztett benne. A második sor szélén egy pozsgás arcú, tömzsi kis srác nyújtotta fel a kezét éppen akkor, amikor a tanító nagy levegőt vett. hogy újabb témába vágjon, így hát kissé ingerülten kérdezte a jelentkezőt: — Mondjad gyorsan, mi van, kisfiam? A gyerek nagyot nyelt, majd buzgó igyekezettel kivág- • ta: — Tanyitó, mikor lesz kimenyünk? Ajzner Ferike feladata az volt. ha túl hosszúnak érzik már a gyerekek az órát, figyelmeztesse erre a pedagógust. Hogy miért ő kapta ezt a tisztet? Azért, mert az egész iskolában ő tudott a legjobban magyarul. Szünetben az igazgató mosolyogva várta az udvaron egyetlen beosztottját. — Azt elfelejtettem neked mondani, hogy ezek a gyerekek szívesebben beszélnek szlovákul. A tantervet itt nem is kell olyan szigorúan venni. Nagyon boldogok lehetünk, ha nyolcadikos korukra megtanulnak magyarul. Este a fűszerüzlettel egybeépített, petróleumszagú kocsma törzsközönsége megilletődött , csodálkozással figyelte, amint az új tanító szlovák nyelvleckét vesz Trembujától, a szénégetőtől, és Dojcsáktól, a vándoriparostól, akinek foglalkozását egészen pontosan a drótostót elnevezés fedte. Palágyi Béla egészségügyi szervek, intézmények szórólapokat terjesztenek, előadásokat szerveznek; a lakosság még mindig eléggé tájékozatlan. Erről magyarországi adataink vannak. Az Országos Egészség- nevelési Intézet a Piackutató Intézet segítségével — felmérést végzett: négyezerkétszáz embert kérdeztek meg az AIDS-ről: mit jelent, hogyan terjed stb. A válaszadók negyven százaléka igen nagy tájékozatlanságot árult el. A fertőzés gyors terjedésének harmadik oka: nem találták meg a hatékony oltóanyagot. Bár voltak biztató külföldi eredmények, de sajnos, nem igazolódtak be. És mivel a kutatások még ebben a stádiumban tartanak — az várhatóy”hogy 10 éven belül nem lesz az emberiség kezében olyan oltóanyag, amellyel biztonságosan elkerülhető a fertőzés. Biztató eredmények Az AIDS a gyógyíthatatlan betegségek közé tartozik. Eddig a megbetegedettek 60 százaléka (nemzetközi adat) meghalt. Gyógyíthatatlan betegség még akkor is, ha vannak biztató eredmények. Hazánkban az AIDS-ben megbetegedetteket a Főváro- ri László Kórházban gondozzák. A gyógyszeres kezelések egyes esetekben jó eredményeket hoznak; van olyan betegük, akinek több mint 1 éve nem romlott az állapota, és egyébként, még jó állapotban került az orvosokhoz; egy másik betegnél pedig javult a szervezet védekezőképessége a különböző kórokozókkal szemben. (Az AIDS ugyanis a szervezet védekezőrendszerét támadja meg). Talán ezért is vált ki neve egyértelmű riadalmat azokban akik jól ismerik a betegség körülményeit, súlyosságát. Másrészt azért kelt ijedelmet, mert a civilizált országokban az emberek kevésbé fertőző betegségekkel találkoznak, illetve oltást kapnak ellenük. De a meglévő fertőző betegségeink se kevésbé súlyosak, mint az AIDS, hiszen a veszettség halálozási aránya például 100 százalék. Az AIDS azonban mégis más, mint a többi fertőző betegség. Nemcsak azért, mert keveset tudunk róla, nemcsak azért, mert nincs oltóanyagunk ellene, hanem azért is, mert egyetlen fertőző betegséggel sem összehasonlítható kihívást jelent az emberiség számára. Kihívás, mert az AIDS a szerelem útján, mondhatjuk úgy is, a fajfenntartás útján terjed. (Ez annál is inkább állítható, mert az utóbbi időkben nemcsak a homoszexuálisok, hanem a normál férfi-nő kapcsolatban élők között is terjed a fertőzés). Márpedig az emberek nem fognak leszokni a szerelemről, és a faj- fenntartás ösztöne is megmarad. Óriási kihívás az AIDS az orvostudomány számára is, mert éppen a szervezet immunrendszerét támadja meg. Kihívás a hazai egészségügy számára, hiszen változtatni kényszerültek egy vitatható szokáson: nálunk a gyógyíthatatlan beteggel általában nem tudatják diagnózisát; inkább a hozzátartozójával közlik. Van ebben a szokásban valamiféle álszemérem, és ha humánusak akarnak is lenni, sökszor nem sikerül: kialakul ugyanis az a helyzet, hogy X-ről már mindenki tudja, a környezetében," hogy milyen betegsége van, csak ő nincs tisztában vele. Az AIDS-fertőzést (nemcsak a betegséget!) viszont meg kell mondani a páciensnek, hiszen továbbadhatja, másokat is megfertőzhet. Az utóbbi időben Magyar- országon újabb (és születőben lévő) intézkedések, kezdeményezések segítik az AIDS elleni harcot. Számtalan propagandanyag, szórólap látott napvilágot és jutott el sok emberhez. Nagyobb városokban és kisebb településeken is megkezdték az iskolába járó tinédzserek felvilágosítását. Az idén 30 százalékkal több óvszert hoznak forgalomba hazánkban, mint tavaly, 70 százalékuk nyugati import. Két óvszert gyártó vegyesvállalat létesítését tervezik — japán és belga közreműködéssel. A szűrővizsgálatot miniszteri rendelet fogja szabályozni. AIDS-bi- zottság alakult dr. Czeizel Endre vezetésével, amely propagandaötleteket ad, és az óvszerellátottságot kíséri figyelemmel. Segélyhely létesül Megalakult az AIDS Ellen Küzdők Egyesülete dr. Hol- lán Zsuzsa elnökletével. Áz egyesület • tervezi, bogy AIDS-segélyhelyet létesítenek, ahol tanácsokat kapnak az emberek, és úgy mehetnek szűrésre, hogy a személyi számukat se kérik. Többet kellene tenni viszont az egészségügyi dolgozók fertőzésének megelőzéséért; javítani a kórházak higiénés körülményeit, és kerülni a vérrel való fölösleges érintkezést. Megyénkben 1986. január óta négyezren vettek részt szűrésen. Eddig nem találtak olyan lakost aki pozitív lenne, sőt A IDS-gyanús sincs. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem kell óvatosnak lennünk. Ha valamikor, hát most nagyon igaz a mondás: jobb félni, mint megijedni. Paulina Éva Négy hektáros területen létesített mesterséges tavat a bo- donyi Mátraalja Tsz. A mátrai „tengerszem” — amelyet két patak tiszta vizű forrása is táplál — idegenforgalmat is csalogató szabadidőközpont lehet, nyáron pedig jó szolgálatot tesz a falu és környéke zavartalan vízellátásában (MTI fotó: H. Szabó Sándor)
